Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-04 / 29. szám
Egy évvel az új tanácstörvény után M inden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az 1971-es esztendő korszakos jelentőségű volt a magyar tanácsrendszer életében és az akkor kezdődött folyamat átnyúlik erre az évre is. 1971 volt az első esztendeje, a párt X. kongresszusán kialakított elvek gyakorlati érvényesítésének az államélet, a tanácsi tevékenység, a szocialista demokrácia fejlesztése érdekében. Ehhez a múlt év elején megszavazott új tanácstörvény szolgáltatta a keretet Milyen lehetőségeket kínált az új tanácstörvény, és mi valósult meg azokból a csaknem egy év alatt? Elsősorban a szocialista demokrácia szélesítésének minden eddiginél hatékonyabb alapjait, eszközeit teremtette meg, amelyeknek egyben kellő jogi biztosítékáról is gondoskodott. A tanácsok népképviseleti, önkormányzati jellegének kikristályosodását főleg a helyi IV. ötéves tervek meg-' erősítése, a területi és a településhálózat-fejlesztési tervek, a főbb ágazati programok kidolgozása, a központi és a helyi társadalompolitikai célkitűzések végrehajtásának kidolgozása, valamint az újszerű falugyűlések során tapasztalhattuk. A népképviselet jellemző vonásait fedezhettük fel mindenütt a testületek döntéseiben is, amelyek most már a megnövekedett önállóság és felelősség jegyében születtek. Az önkormányzat! vonások érvényesülését pedig főképpen az segítette elő, hogy az időközben — a tanácstörvényen kívül — megjelenő központi intézkedések eredményeképpen a tanácsok általában rendelkeznek a gazdasági tevékenységükhöz szükséges intézményfenntartási, vállalatfelügyeleti, gazdálkodási és az ehhez kapcsolódó hatósági jogkörökkel, s az ezek gyakorlásához szükséges pénzeszközökkel. Mert ezek nélkül természetesen nem sokra mentek volna községeink, városaink a fejlesztési munkában. A költségvetési törvény azonban öt évre előre meghatározta a szilárd pénzügyi forrásokat, s a több mint 111 milliárd forintnyi költségvetési előirányzat majdnem 90 százalékát már a saját és az állammal megosztott bevételek képezik. A pénzeszközök felhasználásában is nőtt az önállóság. A tanácsi tervezés és gazdálkodás demokratizmusának kiszélesítését tapasztalhattuk a múlt év folyamán. A tanácstagok és a lakosság most már valóban értelmét látta annak, hogy beleszóljon az ügyek eldöntésébe, hogy részt is vállaljon a tervek valóra váltásából. Egyre inkább előtérbe került a területi elv a tanácsok testületi tevékenységében, vagyis az adott terület egészének fejlesztéséért, az egész lakosság ellátásáért érzett felelősség. Ez a felfogás teszi mind gyümölcsözőbbé a tanácsok gazdasági koordinációs törekvéseit is, amelyek a nem tanácsi vállalatok, intézmények, szervek egyre nagyobb mérvű, s immár »legális« bevonását igyekeznek megvalósítani a lakosság élet- körülményeinek javításában, különböző igényeinek kielégítésében. A tanácsok államigazgatási tevékenysége, a hatósági ügyintézés, a legközvetlenebbül függ össze a lakosság mindennapjaival, s így fontossága mind politikai, mind társadalmi szempontból vitathatatlan. A törvény meghozatala óta eltelt egy év alatt a tanácsok hatósági munkája, az állampolgárok ügyes-bajos dolgainak intézése kétségtelenül javult. Főképpen a helyi — a községi és a városi — tanácsok hatáskörének nagyobb arányú bővítésével, a járási tanácsok helyett a járási hivatalok létrehozásával — a bürokrácia egy »fokozatának« kihagyásával —, az ügyintézés fokozatos egyszerűsödésével. Nehéz lenne elsorolni azokat a kézzelfogható eredményeket, amelyeket ez az apparátus a maga sajátos eszközeivel a legkülönbözőbb ágazatokban — oktatás, népművelés, egészségügy, szociálpolitika, kommunális ellátás, szolgáltatás stb. —, a szorosan vett ügyintézésen kívül a legkisebb községtől kezdve a fővárosig elárt. De különösebb vizsgálódás nélkül is bárki észreveheti maga körül a fejlődés számtalan jelét, mely a tanácsok hatékonyabb tevékenységével függ össze, akár a közéleti légkör pezsgését tekintjük. C saknem egy évvel ezelőtt, a tanácstörvény parlamenti vitájakor hármas célt tűztek ki a jogalkotók: az új jogszabály teremtsen jogi feltételeket ahhoz, hogy növekedjék a tanácsi munka hatékonysága, szakszerűsége és kulturáltsága, s egyben csökkenjenek az ügyintézés bürokratikus vonásai; növelje főleg a helyi tanácsok önállóságát, hatáskörét és gazdasági lehetőségeit; végül az előbbiekkel egyidejűleg erősítse a központi irányítás hatékonyságát Az eddigi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a tanácsszervezet Jó úton halad a célok megvalósítása felé. N. G. Emberségből példa Sokan segítő kezet Komócsinná szeme még most is ragyog. A nem lezárt ügyek tüskék a velük kapcsolatba kerülő emberben. Arra veszteinek, hogy időnként újra és újra foglalkozzunk velük. Ha kavicsot dobnak a vízbe, hullám- gyűrűk születnek, s a koncentrikus körók egyre nőnek. »A kör bezárult?« című riport két évvel ezelőtt született. Szoba-konyhás lakásban hétgyermekes család szorongott Szöllősgyörökön: Komócsin Zoltánék. Részlet a riportból: »Tizennégy évvel ezelőtt költöztünk Szöllősr/irökre. A termelőszövetkezettől naivon szép lakást kantunk. Az átszervezés után azonban szükség volt rá, irodának. Helyette kaptuk a szoba-konyhás lakást, azzal az ígérettel, ha lehetőség lesz rá, nagyobbat adnak. Azóta is ebben a lakásban élünk, kilencen.« A hullámnak is van csúcsa és mélye. Az elkeseredés is nagyobb egyszer, kisebb másszor. Akkor Komócsinék hullámvölgyi mélységben éltek, s már- már úgy látszott: elnyeléssel fenyegeti őket a tengernyi gond. Helyzetük szinte kilátástalan volt. A tanácselnök sem tudta sok jóval biztatni őket. Mi történt a hétgyermekes családdal a cikk megjelenése óta? Erre kerestem választ, ezért kerestem fel újra Ko- mócsinékat. A régi, szöllősgyö- röki házban azonban hiába. »Gyugyon laknak már, abban a házban, amelyet két évvel ezelőtt szerettek volna megkapni« — világosítottak fel. Kívülről olyan, mint a legtöbb falusi ház. S belül? Fénypászmák hullanak a sárga viaszolt naplóra, visszatükröződje IáHuk cipőnket. Ragyognak a bútorok, szemmel láthatár nem régiek. Nagy. mintás szőnyeg a szoba közepén. Televízió képernyője. Es mÄg valami, amit nem lehet megfelelően szavak ruhájába öltöztetni. Az emberi melegség, melyet ennél a családnál érez a vendég. Az apró egymásra mosolygások, a mozdulatok, amelyek egymás iránti gyengédséget árulnak el. Azt hiszem, ha nem fűtenének, akkor is meleg lenne itt — Tavaly november hetedikén kaptuk meg a lakást — az asszony szeme még most is ragyog. — Ez tulajdonképpen pedagóguslakás volt. De az itteni tanítoéknak van miben lakniuk. így aztán OTP-segít- séggel megvehettük az épületet — Akkor, két évvel ezelőtt úgy tűnt: nagyon magukra hagyottak. — Sokan olvashattak akkor róluk. Mert egyre többen nyújtották felénk a kezüket. Ha bedőlt a kéményünk, ha betegek voltunk- a községi tanács titkára, Túli Géza már ott is termett nálunk. Aranyember ő. Akárcsak Szentes József, a lengyeltóti OTP-kiren- deltségen. »Ha valami gond- iuk van, Komócsinná, csak jöjjenek hozzánk!« — ezt mondták. Es tettek is értünk! A posta vezetőnője. Székely Istvánná pedig felzárkózott mellénk a bánatunkban. Anyám, testvérem, segítőm volt egyszerre nekem. Megértő most is hozzám. A tavai vi karácsony fénve •póg ott vfláwft a jvere’-eV sze- móVíQTv t a-tka. Ar»( Báróiig öró-ntól ittasan kö""'1 a marmvezetig érő karé»s«nvtát. a«n°1v ala+t mindenki me-^a- lálhatta névre szóló ajándékát. fi ital műszakiak, közgazdászok Snmagrkról Ki elégedett és ki nem ? Ismerősöm mesélte, aki gyakran jár a főváros több gyárában, hogy mennyi somogyi származású mérnökkel, technikussal találkozott ezeken a helyeken. — Mindenesetre — mondja — ha statisztikát készítenék, jóval több somogyi nevét írhatnám le, mint mondjuk Baranya vagy Győr megyeiét. Ha vissza emlékszem középiskolás éveimre, aránylag könnyűnek, kézenfekvőnek mutatkozik a magyarázat is. Akkortájt divat volt a$ orvosi, tanári pályát választani — jellegzetes kisvárosi felfogás szerint ez biztosította az egyik legnagyobb presztízst —, s arra, hogy műszaki pályára menjen valaki, kevesen gon • doltak. Persze, kevesen ismerték a műszaki munka folyamatát, jellegét, mert kevés volt a példa, jórészt ismeretlen a terület, és nagyon hiányos a műszaki gondolkodás. S aki érdeklődött a műszaki- tudományos problémák iránt, az végül is előbb-utóbb valamelyik ipari centrumban, fejlődő nagyvárosban bukkant fel, talált állást és munkát Jó fél évtizede azonban megváltozott a helyzet A megyeszékhelyre és Somogy több más területére települő ipar teret biztosat a műszaki értelmiségnek, és szinte szívja- vonzza őket S nemcsak Somogyiból érkeznek szép számmal ezekre a helyekre a munkavállalás és letelepedés szándékával, hanem más megyékből is. Az a több mint tízezer munkahely, amely megyénkben 1971-ig létesült, zömében a korszerű elektronikai és gépgyártó iparhoz tartozik. Mivel ezekben az iparágakban országos szinten is kevés a jól képzett felkészült modern gondolkodású műszaki szakember, ez Somogy megye esetében Is igaz, megtoldva azzal, hogy éppen a fentebb említett okok miatt a fiatal somogyi ipar szakembergárdája, műszaki és köz- gazdasági értelmisége is általában fiatal. (Országosan minden harmadik mérnök 25 éven aluli. Nálunk ennél is jóval több.) így aztán számuk és helyzetük miatt sem közömbös, hogy miként dolgoznak ők, hogyan sikerült beilleszkedésük a vállalati kollektívába, ki tudják-e bontakoztatni képességeiket, alkotó energiájukat teljes mértékben (egyáltalán van-e ilyen?), s hogy milyen az anyagi-szociális helyzetük? •A műszaki és közgazdász fiatalok azonosulása munkájukkal fának mondható. A fiatalok kétharmad részét olyan munkakörökben foglalkoztatják, amely iskolai végzettségüknek, tehetségüknek megfelel." (A fiatul Műszakiak is Közgazdászok Országos Tanácsának összefoglalójából.) A közelmúltban a kaposvári városi KlSZ-bizottsá- gon kötetlen kereszasztaü- beszélgetésen vettem részt: fiatalok között, akik néhány éve friss diplomával a zsebükben érkeztek a megyébe, részint haza, részint pedig az ország másik /eléből. Hogyan sikerült a beilleszkedés? A kérdés nemcsak a műszaki és közgazdasági képzettségű fiatalokat érinti, hanem a harminc éven aluli generáció minden munkába álló tagjának legfontosabb érdekeit is. Az iskolai (tanulási) időszak lezárulása és a mun- kábaállás talán a legdöntőbb időszak az ember életében. Életszínvonal- és életrimus- váltás, családalapítás, új életstílus — egzisztenciaváltás. A legfontosabb problémák vázlatos felsorolása, talán »magában is elegendő. (Nem véletlen, hogy az új ifjúsági törvény igen fontos fejezetei is foglalkoznak a beilleszkedéssel.) S beszélgető partnereim véleménye alapján — ahány hozzászóló, annyi egyéni sors — kirajzolódott az átlagos kép. Az egyik típus törekvései, képzettsége, tervei, elgondolásai találkoztak — tegyük hozzá igen szerencsésen — a fejlődő somogyi ipar szükségleteivel. Ok megtalálták azonyújtottak Komócsinéknak — Ilyen szép ünnepünk még nem volt! Komócsin Zoltánné kézbesi- tőnő. A postaigazgatóság is gondolt a sokgyermekes családra. Kétezer forint segéllyel »lepte meg« őket. Igaz: ritka jó munkaerő ez az asszony. Körzete egészen a hegyen álló magányos házakig terjed. Naponta körülbelül huszonhét kilométert tesz meg. S rossz időben a kerékpár sem segíti Karácsony előtt nagyon nehéz volt. A györöki kézbesítő megbetegedett. Komócsin Zoltán- nénak ott is vállalnia kellett a munkát. Társával csak biztatták egymást: »Holnapra biztosan meggyógyul az Erzsiké!« De nem jött meg a kolléganőjük. Betegsége hosszadalmasabb, mint gondolták. A cikkírótól távol áll. hogy azt bizonygassa: egyszeriben gond nélküli emberek lettek Komócsinék. Nagyon is mindennapi gondokkal küzdenek most is. Négy gyerek még iskolás korú, a nagyobbik fiú katona. Az édesapa. Komócsin Zoltán beteg, a leszázalékolás előtt áll. Marika viszont már dolgozik. A bogiári gazdaság lengyeltóti üzemének munkásnője. A pénzt azonban így sem könnyű beosztani Gyűjtögetjük az emberi együttérzés apró mozaikcserepeit. összeáll a kép: ügyük sok emberben keltett visszhangot. Nem dobták visz- sza a panaszos kiáltást, mint a hegyek. De megmozdultak, segítő kezüket nyújtották. Példát adtak emberségből. Leskó László kát a keretieket, amelyek között boldogulásuk, anyagi és szociális helyzetük javulása (lakás, viszonylag jó fizetés), előmenetelük, önmaguk megvalósítása (azzal a munkával foglalkoznak, amelyre képesítették őket, minden energiájukat az őket érdeklő, értelmes feladatok megoldásának szentelhetik, elmélyedhetnek), hajlamuk, egyéni törekvéseik tökéletesen összhangban vannak a vállalat érdekeivel. Ebből következően elégedettek, kiegyensúlyozottak, égnek a tettvágytól, mindig foglalkoztatja őket egy-egy éppen soron következő rövidtávú, vagy távlati feladat. A többiek gondjait hiába próbálják megérteni, de higgadtan, a körülmények, az okok szüntelen keresésével és mértéktartó mérlegelésével mondanak róla véleményt. Embereik. A XX. század hihetetlenül bonyolult, és minden eddiginél sokrétűbb világának emberei, akik be tudtak kapcsolódni a műszaki élet, az alkotó munka nagy- feszültségű áramkörébe, s ezt. erősítve, munkájukkal egyre gazdagítva értelmesen telnek napjaik. »Fiatal műszakiak és közgazdászok számának a foglalkoztatottakénál nagyobb ütemű növekedésével kapcsolatban találhatók olyan feltevések, hogy a »szak- képzettség* értéke és ezzel összefüggésben az anyagi és az erkölcsi megbecsülés csökken.-" (Az FMKOT összefoglalójából.) A másik típusba tartozónak lakása ugyan van, de a munka, melyet végez — úgy érzi —, nem alkatához, képzettségéhez, energiáihoz szabott. Kirívó példája ennek az a vöröe diplomás mérnök, akit hosszú időn keresztül mint balesetvédelmi előadót foglalkoztatlak az egyik vállalatnál. Aki nem találja sehogy sem helyét, vezető állásra sóvárog, mert úgy gondolja, az osztályvezetői székből előbb eljut hangja a váMaHatvezetéshez. Akar, nagyon akar, de törekvései mind ritkábban vannak összhangban asszál, amit tőle a vállalatnál kívánnak, s ennek valószínű oka az, hogy nagyon keveset kívánnak tőle. Ebért van aztán a gyakori munkahely-változtatás, az önnön képességének mértéktelen túlbecsülése, a légvárépítés, ami teljesen irreálissá válik. Ügy érzi, hogy itt, vidéken kívül rekedt a »szakmai közélet«en_ Különösen akkor nehezedik meg a helyzete — bár ez ritkább, s érdekes módon elsősorban a Somogyba visszatért fiatalokkal fordul élő —, ha nem jut lakáshoz, s ha egy kevésbé szerencsés állásválasztáshoz és terméketlen munkát kívánó beosztáshoz további személyes elem járul. Nevezetesen: ha a »könyv- és tintaszagú« ifjú mérnök, közgazdász főnöke hosszú évtizedes tapasztalattal rendelkezik ugyan, de mással — például korszerű gondolkodással — nem. Rendszerint örök konfliktusok forrása lehet ez- az ellentét. Elhangzott többek között: egy friss diplomával rendelkező mérnök-közgazdász munkaidejének legnagyobb részét az töltötte ki, hogy osztályvezetője és igazgatója — akik levelezőn végezték az egyetemet — »házi feladatait« oldotta meg. »A szakképzettség elértéktelenedésével kapcsolatos vélemények elsősorban ott jelentkeznek, ahol a fiatal műszákiak és közgazdászok számára nem biztosítanak megfelelő tevékenysé gi területet és munkakört, azaz a szakember-felhasználás hatékonysága nem kielégítő." (Az FMKOT összefoglalójából.) (Folytatjuk.) Nem gond nélkül! emberek ma sem, Csupor Tibor •OMOGtl NÉPLAP *<fceésk, 192S íeüsrná? 4. 3
