Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
1 \ Ctoór István: Termosz A vonatot várta Somogyi Péter. Lapos kocsijával óda- állt az állomás kis kapujához, és nézelődött Nem volt különösebb dolga, csak ez a mindennapi. Reggel behozza a gyerekeket az iskolába, utána idehajt afc állomás elé, hátha jön valaki, ki a téesz irodájába akar kijutni. Nincs messze, nincs közel sem. Azért van a kocsi, hogy ne gyalogoljon egy jótétlélek sem. Rugós, kényeimé* kocsija van Somogyi Péternek. Három lócát csavaroztak a deszkákhoz, a tetejére meg sátort háztak, hogy ne ázzanak, ne fázzanak a gyerekek. Az első ülés fölött nincs ponyva. Péternek nem kell. Nem gyerek már. Ázhat, fázhat, neki nem árt Komor embernek tartották a téesz- ben Somogyi Pétert ' Azt mondják róla, hogy a padlásra jár nevetni, és azt, hogy a tej is megsavanyodik a szája bam A gyerekekkel jól összefért A gyerekek is vele. Azóta még jobban, amióta a gyorsindítást gyakorolják. Ezt szeretik az iskolások. Mind a kilenc: a hat fiú is meg a három lány is. Elevenségük határtalan, olyanok, mint a tűzről pattant ördögök. Zúgnak, kacagnak, a lázadó méhraj nincs nagyobb hanggal. Eleinte civakodtak a helyért Mindegyik, az első lócára akart pakolni, és míg osztozkodtak. Péter megbíztatta a lovaikat A rántásra halomra bukott mind, siví- tottak és kapaszkodtak, nehogy szétszóródjanak. Azóita gyakorolják. Beszállnak a sátor alá, megállnak a lócák előtt, és akikor Péter bácsi indít Hirtelen ugranak a lovak a hámnak, és a kilenc gyerek egyszerre huppan le a padra: — Na, még egyszeri Meg kell állítani a lovakat, hogy újból kezdődjék a já- ,ték. így megy minden reggel. Néha túlon-túl nagy a zsivaj. Olyankor az ostornyéllel fenyeget feléjük, s ha nem csendesednek, komoran hátraszól: — Odakorpolok!.. í De nem lehet, mert az első sorból már a nyakába csimpaszkodik a legkisebb legény, a Kistóth János gyereke: Két mackós karjával átöleli a nyakát, és a régi nótát kérdezi olyan hanggal, mintha ő volna a legvénebb ember a tanyán: — Péter bátyám, hányán vannak a faluban Jánosok? — Ketten, kölyköm. Én, meg Kerekes András..'. K acagnak a gyerekek, és az új makadám- úton vígan halad a kocsi Az akácfák hajbókolnak a szélben. Zöldbe lobbant koronájukat félrefordítják, hogy a messzi erdő öreg tölgyei is elláthassanak eddig. A csizmaszárig érő vetést borzolja a szél, és olyan hullámokat vet a hátán, hogy várni lehet, mikor önt el utat, házat és mindent. A harmatcseppek csak pislantanak a kocsi felé, cseppenő könnyet ejtenek, mert nem futhatnak a kerekekkel, és nem hancúrozhat- nak az iskolások között. Délután értük megy a kocsi. Az iskolában várnak rá. Alig áll meg, s már fönt is van mind a kilenc. Hancúrozás, topogás, csak annak lóg az orra, aki véletlenül egyest húzott a lutrin. De annak se sokáig, mert az indítás elfelejtet mindent vele. Mert kívánatos jól lehuppanni az ülésre. Hátukkal úgy esíek neki a deszkának, hogy szinte reccsen, és a cipők orra olyan kalapálást végez, hogy az érzékenyebb dobhártya kinyílik, mint a virág. ■Somogyi Péter ilyenkor szokott falatozni. Nagy kenyeret, nagy szalonnát - és kolbászt, olyan vastagot, mint a kocsirúd. Ez is jó játék. Még nézni is. A gyöngyház- nyelű bicskának olyan az éle, mint a kifent borotvának, csak úgy kanyaríjta a kenyeret, metszi a szalonnát, alig győzik á nagy fogak a harapást. Jut a kis fogaknak is. Egy szelet kenyérre szalonna, kolbássz és Kistóth Jancsin kezdi Somogyi Péter: — Kell katona? Nem szé- gyellős a gyerek, egyből kivágja: — Kell! Megy a katona sorban, mire kétszer-háromszor fordul, üres a nagybakó. Közben egy-egy szó is elcseppen. Néha Somogyi Péter is kérdez: — Te, hogy szereted a katonát? Jancsi m úgy, mint a többiek: — Nagy kolbász, kicsi kenyér ... így jobban telik az idő. Addig is telik valahogy, míg a vonatot várja. Nem sokan szálltak ki a vonatból. Egy embert közülük rögtön megismert Még tavalyról. Járt már a téeszben. Akkor könyveket ajánlott, mindenfajtát A kocsi felé tartott Nagy öblű táskáját és kalapját a kezében lóbázta. A gyenge szél keresgette feje tetején a hajat s aimit talált meglebegtette, és úgy csapta le a koponyájára, hogy keresztbe akadt mind. Fénylett az alacsony ember feje, mint az olaj. A napfény is kalimpálod zva nyargalt végig rajta, és nyakaszegetten surrant le róla, neki a kocsi fakult ponyvájának. Kicsi ember integetett. Nevetve kiáltott Somogyi Péter felé: — Engem vár az elvtárs’ Péter böffentett: — Nem! — Hát? — A fürdőgatyás Piuszt... Nevetett a könyves ember, és Péter intésére felcihelődött a kocsira. Az ülésen fészket csinált magának és a táskájának. Péter a fény felé pislan- tott, de csak annyit, mintha hunyorítana egy keveset. Eszébe villant a múlt esztendő, amikor nagyon emberesen lepocskondiázta a téesz udvarát. Széjjelrúgott ß ga- nédomb, a szalmakazlat kikezdte az idő, a dereka vályús, messzire látszik, hogy dudvásodik. ekéket olyan falással marja a rozsda, hogy kihallatszik a köves útig. Az emberek alig álltak vele szóba. Ténferegtek. Egy ba- gónyi könyvet sem adott el. Akkor felhős volt a kicsá emberke. De az régen volt. Most nézzen majd széjjel. Segített is neki a felszáÜásEDZÖ: — Holnap szorító-, ba lépsz. .. SPORTOLÖ: — Igen. Holnap szorítóba lépek... EDZŐ: — Az ellenfeled neve: Nyúl. A sportban azonban korántsem olyan félős, mint a nyulak. SPORTOLÓ: — Értettem... EDZŐ: — Tapasztalt és veszélyes ellenfél, de mindezt figyelmen kívül hagyva azt se felejtsd el, hogy mégiscsak a barátod. Tökéletesen mindegy, hogy ki győz kettőtök közül. A győztes a sportolók közötti barátság lesz! SPORTOLÓ: — Igenis. A barátság! EDZŐ: — Az ellenfél igen energikus, szívós ... Tehát a taktika? — Az edző mozgó ökölvívóállást vesz fel, és bemutatja a gyakorlatokat. — Te a gong után azonnal tárnál, és míg a tavaszi kabátját hajtogatta fel, a lovak megrántották a kocsit. Nem nagyon, csak egy kicsit. Ügy huppant le az ülésre, mint a gyerekek játék közben. Any- nyit nyögött csak: — Hinnye! Megfogta a ruganyos ülés sima fogóját, és felguggolt — A termosz!... — Hó! Péter a lovakat visszarántotta: — Mi baj? — A termosz! — Ml van vele? Mutatott a táskájára és az ülésre, amire ráhuppant: — Igencsak összetört... — Mi volt benne? — Tea. — Akkor nem kár. . — Rummal! — Akkor kár!.. .■ A táska erős szíjpántját csatolgatta, és a nyitott szájából előhúzta az üveget. Nem zörgött, csak lötyögött, nem csepegett, örömmel pakolta vissza, és indultak tovább. A könyves ember nézte a tavasz fényeit. A nyakkendő csomóját megengedte, és odatartotta a nyakát a napnak, mintha ketté akarná nyisszantani vele. E gy igéig szótlanul ültek. Aztán a könyves ember neki dürálta magát, mert nem ülhetnek egymás mellett, mint két száraz fa, hiszen az is beszél, ha percent benne a szú. — Hallom, új elnökük van. Igaz? — Milyen ember? Hunyorított Somogyi Péter szeme, villant is egy keveset, de csak annyit, mint amikor a tapló szikrát kap a kovától: — Olyan istenes... — Na! Templomos? — Pap volt annakelőtte ... — És most is tartja a regulát? — Ügy-ahogy ... Gondolkozott a könyves ember, és előre nézett, az úton. Messzebbről fehéren emelkedtek ki a dombhátról a központ épületei. Ügy terpeszkedtek, mint a gőgös óriások. A megnőtt fák körülölelték, és a gyenge szélben, úgy legyezték, mintha madásba lendülsz. Még fel sem ocsúdik a meglepetéstől, még alig védi magát, te már védhetetlen, megsemmisítő ütést viszel be neki... És kész a győzelem! SPORTOLÓ: — De ha mégis felocsúdik, és ő támad? EDZŐ (továbbra is jellegzetes ökölvívómozgást végez): — Ebben az esetben hagyod, hogy teljes erőből támadjon, s klasszikus cselt alkalmazol ... Tehát ő támadásba lendül... üt, ám te elhajolsz, és hatalmasat csap i levegőbe, miközben te egy félelmetes balegyenest beakasztasz az állkapcsára. Ezt próbálja védeni! Te ezt kihasználva egy jobb horgot is beviszel.., A nyakát védi? Te a fejét sorozd meg! A fejét kezdi félteni? Akkor aztán nekiesel, és megsorozod.,. egy húszas csalt legyet hajtanának a házak orráról. A levegő teknő- jében varnyúcsorda laikmáro- zott A varjakról Somogyi Péter félé fordult, és kérdezett újra: — Templomba is jár? — Gyónni is szokott... — Ni csak, ni ... Rázta a fejét a kis ember, és úgy csodálkozott, mint a kőrisfáról feléjük tekintő fakopács. Egy kicsit félrefordította a fejét, és mintha csak a madárnak mondaná: — Hogy köszönnek neki? — Ahogy szoktak: dicsértessék .... • — Így szereti? — Nagyon... Annak nyert ügye van, aki így közelít feléje ... Az iroda kétszárnyú ajtajáig még töprengett a könyves ember, de ahogy leszállt a kocsiról, és a tornác kőoszlopai között ment az iroda felé, legyintett: így kerek a világ. S omogyi Péter nem töprengett. Az istrángot leakasztotta a hámfáról, és öles lépésekkel a táskás ember után ment. Akkor érkezett az ajtóhoz, amikor a könyves köszönt A firhang mögül látta az elnököt, a könyvelőt és az agronómust, amikor csodálkozó tekintettel fordultak felé: — Dicsértessék! Megropogtatta a szót: ha lúd, hát legyen kövér. Az elnök állt fel elébb. Két nagy szemét olyan nagyra kerítette, amin befért az egész világ. Nem kellett a könyvesembernek magyarázni. Elébe ment két rövid lépéssel: — Az istent abba a nagy dromedárba... A nagyöblű táskát két kézre fogta, és úgy vágta az üres asztalra, hogy benne a termosz jajdulva csapódott szét. A tea megindult, és lassú folyással futott szét a lejtőn, onnan pedig a földre. Erre már nevetett az elnök is, a főkönyvelő és kívül az ajtón Somogyi Péter is. Péter nem hangosan, csak úgy magának, befelé. De belül reszketett még a bélé is, és kint a tavasz úgy ölelte át a nevetős embert, mint az anya a szopós gyermekét. sorozattal kikészíted, és a padlóra küldöd. Egy, kettő, három, négy öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz: vagyis aut! Kiütötted! Győztél! Te vagy a bajnok! SPORTOLÖ: — Világos. EDZŐ (még mindig ugrál): — Az a legfontosabb, hogy ne kíméld, ne sajnáld az'ellenfelet. Ha véletlenül hamarabb a padlóra kerül, és netán fel merészelne kelni, ne hagyd, hogy kifújja magát! Ütni, ütni, és harmadszor is. meg Sokadszor is csak ütni. 0 pedig ismét a padlón szedi össze magát!... S kész a győzelem. SPORTOLÖ: — Nagyszerű! EDZŐ: — Üsd, ameddig csak bírod! Ne sajnáld! Verd hülyére, hogy a ringbe vezető utat is felejtse el! Hogy menjen el a kedve az ökölvívástól! De örökre! SPORTOLÓ: — És mi lesz a barátsággal? ... EDZŐ: — A barátság ettől csak erősebb lesz. Fordította: Sigér Imre G. NYIJAZOV: A barátság érdekében 0 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, lift óafcraér rt Nyelvművelés Tv-híradó - Iskolatévé - II hét A címek, műsorcímek helyesírásáról Több millió tv-néző van Magyarországon, s közülük bizonyára több százezerre rúg azoknak a száma, akik hétről hétre kíváncsian böngészik a televízió műsorát, olvasgatják az egyes műsorszámok címét. Ügy hiszem hasznos lesz, ha ez alkalommal a tv nagyon ismert, állandó műsorcímének helyesírási kérdéseivel foglalkozunk. Legnagyobb példányszámú napilapunk, a Népszabadság többnyire ilyen írásmóddal közli a televízió talán legnépszerűbb hétköznapi műsorszámának címét: TV Híradó (vagyis összesen három nagybetűvel, s a betűszót és a másik szót különírva). A Rádió- és Televízióújság kétféleképpen írja ezt a címet: á 19.30-kor jelentkező TV-HÍRADÓ címet csupa nagybetűvel és közben kötőjellel, a 2. kiadásét pedig Tv-híradó fomában (itt csak a legelső betű nagy, de a kötőjel itt is megvan). Megjegyzendő, hogy ez a két írásmód lényegében egy; vagyis mind a kettő azonos helyesírási elgondoláson alapul: az alapforma a Tv-híradó. s ennek a csupa nagybetűs TV-HlRADÓ csak nyomtatási változata. (Hasonlóképpen írhatunk bizonyos esetekben minden más címet is csupa nagybetűvel, pl. A fekete város-1 így: A FEKETE VÁROS.) A többi lap nem tesz különbséget a nyomtatás módjában a híradó két kiadásának a címe között. Két országos napilapunk, a Népszava és a Magyar Hírlap különben ugyanúgy írja ezt a címet, mint a Rádió- és Televízióújság: Tv-híradó. Ezt a formát találjuk a legtöbb képes hetilap (a Nők Lapja, a Képes Üjság, a Tükör, az Ország-Világ, a Film Színház Muzsika) műsorközlésében. Nagy ritkán a Nép- szabadságban is előfordul ez az írásmód. Föllapoztam a Magyar Nemzetet is. Ez a lap a televízió híradója címének írásában minden eddig említett újságtól eltér. A Magyar Nemzet 1972. január 4-i, keddi száma így közli a címet: TV-Híradó, tehát nagy T-vel, nagy V-vel, kötőjellel és nagy H-val. Egy héttel később, január 11-én (szintén kedden) újabb írásformára lettem figyelmes a lapban: Tv-Hír- adó (most már nem nagy, hanem kis u-vel). Hetilapjaink közül így írja ezt a címet a Szabad Föld és a Lobogó is. Vagyis á felsorolt napi- és hetilapok január első félében a következő négy (pontosabban: négy plusz egy) írásmódot használták: TV Híradó. Tv-híradó illetőleg: (TV-HÍRADÓ), TV-Híradó, Tv-Híradó. Lehetne még folytatni a kutatást: hátha más lapokban további változatok is előfordulnak. Minthogy azonban a felsoroltak között ott van a helyes — vagy pontosabban:’ az egyedül ajánlható — írásmód is, nyilván hasznosabb lesz, ha inkább azt próbáljuk tisztázni, mi szó} a Tv-hírndó forma mellett és a többi eben Hog^ világosan ban lássunk e kérdésben, idézzük fel a cím teljesebb alakját: Televízió-híradó. Amint ebben jogosulatlan volna az utótagnak külön nagy kezdőbetűs írása (Televízió-Híradó), úgy a rövidített, betűszós alakban is helytelen a nagy H-s írásmód (Tv-Hír- adó). Helyesírási szempontból ez nem olyan típusú ösz- szetétel, mint például a ty- lajdonnévi utótagú Keleti- Kárpátok, hanem olyanféle, mint a köznévi utótagú Keleti-tenger. (A Kárpátok név önmagában véve is nagy kezdőbetűs, a tenger és a híradó szó ellenben kis kezdőbetűs, mert az utóbbiak nem tulajdonnevek, hanem köznevek. Mondatban is így írjuk őket, pl: A Kárpátokat és a tengert mi is láthattuk a mai híradóban.) A betűk szerint írt betűszókhoz kötőjellel kapcsoljuk az utótagot: KISZ-titkár, tsz-elnök, tv-antenna. Nyilvánvaló, hogy a kérdéses címet szintén kötőjellel kell írnunk: Tv-híradó. A címeket nagybetűvel kezdjük — ezért lett itt a tv (= televízió) szó nagy kezdőbetűs. A tele- előtag (magyarul: távol-) kezdő t betűjét így mondjuk ki; »té«. A -vízió utótag (mágyarul: -látás, -látó) kezdő u-jét pedig »vé«-nek olvassuk. Együttesen ez: »té-vé*, azaz tévé. Ha ehhez tennénk a híradó szót, akkor nem kötőjellel, hanem egybeírnánk: tévéhíradó. Címként természetesen ez is nagybetűs volna: Tévéhíradó. Vajon a TV-híradó írásmódot (nagy T-vel és nagy V- vel!) elfogadhatnánk-e? Nem. Nagy T kezdőbetűt a híradó nevében csak a cím miatt írunk; hogy a második betű is nagybetű legyen (TV), nem férne össze a köznévi (kisbetűs)" televízió — tv — tévé írásmóddal. (Más a helyzet például a KISZ betűszó esetén, mert ennek tulajdonnév: a minden szavában nagy kezdőbetűs Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség az alapja!) Mindezt végiggondolva, legjobb lenne, ha a magyar újságok ezután egységesen a Tv-híradó (vagy: TV-HlR- ADÖ) címalakot használnák. Nem címként persze kisbetűvel és más formában is írhatjuk: o televízió híradója, a tv híradója, tv-híradó, tévéhíradó stb.) Természetesen kis kezdőbetűsek ezek a szavak is: tv-játék, tv-riporter, tévéjáték, tévé- riporter. Csak mondat elején kapnak nagy T kezdőbetűt. Minden műsorszém címe nagybetűvel kezdve írandó. Néhány további példa a helyes címirásra: Iskolatévé, Zsebtévé, Műsorismertetés, Hírek, Esti mese, Pedagógusok fóruma, Muzsikus fiatalok, Köztünk maradjon! A Műsorainkat ajánljuk cím után lásd pl. a Rádió- és Televízióújság január 9-i, vasárnapi műsorlapján) szükségtelen a felkiáltójel, hiszen ez a cím nem felkiált^ vagy felszólító, hanem kijelentő mondat. A vasárnaponként 19 órakor jelentkező műsor címe a lapok egy részében: A Hét, másutt: A »Hét« (idézőjellel). A helyes forma szerintem A hét volna (idézőjel nélkül és kis h betűvel). Ennek a címnek a nagybetűs névelő az első szava: második szavát, a hét főnevet csak akkor írhatjuk nagybetűvel, ha a csupa nagybetűs írást választjuk: A HÉT. Egyébként a műsorcímek első szaván túl csak tulajdonnevekben lehet nagybetű: A Párizsi Jégrevű, Janey Eyre stb. Dr. Pásztor Emil
