Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-26 / 48. szám
MAI KOMMENTÁRUNK A termelés és a táléra Több fiatalt, nőt, munkást választanak a népírontbizottságokba A somogyi építőipari vállalatok 484 lakás átadását tervezték a múlt évben, s valójában 32-vel kevesebbet készítettek el decemberre. Az építők szakszervezete megyei bizottságának legutóbbi ülésén megállapították: ez nem jelent lemaradást, mert a vállalatok az idei átadásra szánt lakások korábbi elkészülésével számoltak. Az idén a két építőipari vállalat — a tanácsi és az állami — 605 lakás átadását tervezi. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, egyenletes munka s megfelelő terület kell. Éppen ezért érdemes odafigyelni a szakszervezet megyei bizottsága elé került jelentés egyik megállapítására: »a lakásépítést továbbra is kedvezőtlenül befolyásolja a nem megfelelő előkészítés, területhiány«. S példaként kiemeli a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat esetét: ennek a gond is közrejátszott abban, hogy Dombóváron vállaltak lakásépítést. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a somogyi építőiparra a lehetőségeket meghaladó feladatok várnak a IV. ötéves tervben, különösen érthetetlen ez. A vállalat intézkedésének indokoltságát magyarázva a tanácskozáson példaként említették a Tanácsház utcai telek előkészítése körüli huzavonát: ha időben szanálják ott a régi épületet, már javában dolgozhatnának az építők. Erőteljesen nőttek a hérek A tanácskozáson — amelyen részt vett Juhász Ottó, az építők szakszervezete központi vezetőségének titkára is. — sok szó esett a hatékonyságról és a gazdaságosságról. A múlt évben — állapították meg — mindenütt a tervnek megfelelően alakult a termelékenység. A Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat például a termelés növekedését teljes egészében, a Közúti Építő Vállalat pedig 85 százalékban a termelékenység növelésével érte el. A vállalatok. átlagbére — ■’ előirányzottnál jóval na- obb ütemben — 5—10 szátokkal emelkedett a megyéén. Annak ellenére, hogy az lami Építőipari Vállalat érszínvonala 5,7 százalékkal lőtt, a kivitelező vállalatok őzül mégis ez a legalacso- yabb. A bérszínvonal-növe- -dés meglehetősen nagy terít jelent a vállalatnak, s ének a következménye, hogy a emélyi jövedelmek nem nőtte. A Tanácsi Magas- és élyépítő Vállalat még ennél erőteljesebben növelte a ért: a munkások átlagbére az alkalmazottaké pedig százalékkal emelkedett, inak ellenére, hogy átlagbére növelésére kedvezményt kapott a vállalat, ez a bérrés »elvitte« a részesedési alapot. A kétségkívül legnagyobb bérfejlesztés — átlagban 10 százalékos — a Közúti Építő Vállalatnál volt, s a rendkívül alacsony bérek tették indokolttá. A fejlesztés — folyamat A gazdálkodás eredményei adják az alapot a vállalatok középtávú terveiből készült következő évi tervek megvalósításához. Ezért is határozott úgy a megyei bizottság: ezután azt is értékeli, hogy a középtávú terv időarányos célkitűzéseit hogyan valósították meg a vállalatok, amelyek a múlt évi 740 millió forint helyett az idén 780 millió forint értékű építési-szerelési munka elvégzését tervezték. A legtöbbet ebből — mintegy 390 millió forintot — a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat valósít meg. Ezt 200 millió forint értékű munkával a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat követi. Mindkét vállalat jelentős — kapacitást növelő — beruházást hajtott, illetve hajt végre, s többek között az eddigieknél többet fordítanak az építőipari kisgépek beszerzésére is. A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat tervezte az idén a legmérsékeltebb termel ésnövelést: előirányzata mindössze 4 millió forinttal több a múlt évinél. Határozottabb gazdálkodást E két százalékos termelésnövekedést a termelékenység 1,2 százalékos emelkedésével és a túlórák 26,6 százalékos növelésével akarják elérni. A szakszervezet megyei bizottsága nem érf egyet ezzel a nagy túlóraszámmal; véleménye szerint munka- és üzemszervezési intézkedésekre van inkább szükség. A szakszervezet véleményét Juhász Ottó. a központi vezetőség titkára így summázta: »A szakszervezet nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a vállalatok a termelés volumenét, a termelékenységet és az átlagjövedelmeket tekintve a bázisnál kevesebbet tervezzenek.« Határozatában — többek között — a megyei bizottság éppen ezért felhívta az alapszervezetek figyelmét: követeljék meg a gazdasági vezetőktől, hogy határozzák meg pontosabban a termelés céljait, fordítsanak nagyobb gondot a munka és a termelés szervezésére, a hatékonyság növelésére, a belső tartalékok feltárására. Fejlesszék tovább az anyagi ösztönzés és az erkölcsi elismerés rendszerét és formáit; törekedjenek arra, hogy a társadalmilag hasznosabb munkát az eddigieknél jobban elismerjék a bérekben is. K. I. Mozgalmas hónap a február. A Hazafias Népfront bizottságait újjáválasztó falugyűlései mellett njost zajlanak a tsz-zárszámadások, taggyűlések, pártnapok, kulturális vetélkedők. A zsúfolt program különösen az olyan kisebb fe- lepülésken okoz gondot, ahol csupán egyetlen helyiség alkalmas csak az összejövetelek megtartására. Ennek ellenére a népfrontbizottságokat újjáválasztó falugyűlések — négy kivételével — az ütemezés szerint zajlottak le a megyében február közepéig. 119 községben 9021 részvevő gyűlt össze a települések, lakóinak minden rétegéből; értelmiségiek, tsz-tagok, bejáró dolgozók, kisiparosok és a község vezetői. A megEar- tott gyűlések 70 százalékában sikerült a bizottsági tagok háromszorosát, néhány esetben — például Hosszúvíz, Kelevíz és Varászló községekben — ennél is több személyt mozgósítani. Ez a nagy érdeklődés a kiküldött meghívókon kívül a személyes kapcsolatteremtésnek köszönhető. A munkaértekezlet jellegű gyűléseket — ahol erre lehetőség nyílt — kultúrműsorral, úttörők köszöntőjével színesítették, majd a népfrontbizottságok titkárai beszámoltak a község lakosságának a bizottság négyéves munkájáról, az eredményekről és a hiányosságokról. Néhány helyen a gyűlés részvevőinek egy része túl szerénynek tartotta a beszámolót, mert nem szabad eltúlozni, de elhallgatni sem a végzett munkát. Ami a jövő feladatait illeti, a beszámolók mindenütt ismertették a küszöbön álló V. népfront kongresszus célkitűzéseit, bár helyenként nem teljes részletességgel, hanem változatosan, a főbb szempontokat kiemelve. A részvevők aktivitását mutatja, hogy az eddig megtartott gyűléseken az 537 felszólaló általában közérdekű, a községnek és környékének fejlesztési kérdéseivel foglalkozott — például Torvajon, Adándon, Bonnyán —, de szóba kerültek egyéni problémák is. Az országos célok és határozatok szintén szerepeltek e gyűlések témái köpött. Az MSZMP KB nő- és ifjúságpolitikai határozatai, valamint az V. kongresszus célkitűzései is jól tükröződnek az újjáválasztott bizottsági tagok összetételében. Az eddigi 119 választógyűlés eredményeinek összesítését az 1968-as kimutatáshoz hasonlítva kitűnik, hogy a bizottságokban nőtt a 30 éven aluli fiatalok, a nők és a munkások aránya. A négy évvel ezelőtti 332 fiatal helyett, most, 1972-ben 528 a harminc éven aluli bizottsági tagok száma. Eredménnyel járt az a törekvés is, hogy több nő kapcsolódjék be a népfrontbizoft- ságok munkájába. 498-ról 681-re emelkedett a nők száma a bizottságokban. Változott a munkásaktivisták létszáma is. Míg 1968-ban 364-en, 1972-ben 581-en kapcsolódtak a bizottságok tevékenységébe. Előfordult persze olyan is, például Mernyén, Fonyódon, Kaposvár szentja- kabi körzetében, hogy a bizottsági tagságra javasolt személyek közül hatan — többirányú társadalmi elfoglaltságukra hivatkozva — nem vállalták a megbízatást. összességében azonban a Hazafias Népfront helyi bizottságait újjáválasztó gyűlések a központi irányelvek alapján, az ütemezett terv szerint zajlottak le eddig Somogy megyében. R. Zs. A napokban érkezett függőleges marógépet Horváth János tmk-szerelő állítja be. Várják a zab és a tavaszi árpa magmintáit \ gazdag termés alapja: a vetőmag — ezt a címet ad- í. egyik, a közelmúltban ^jelent tudósításunknak, ló igaz, hogy a magas ho- ioik megalapozása már ott, etőmagfajták kiválasztásá- , még a vetés előtti »képes- vizsgálatoknál« történik, itos, hogy a mezőgazdasági nek tisztában legyenek \ mit »tud« az adott mag, kell figyelembe venni mennyiséget stb.) a veiéi. "émzárolt vetőmagvak át- a megfelelő vizsgálaton, azonban bizonyos mag- yiség, amit a gazdaságok , termésből tartanak rrisz- vefés céljából, s az igaz- az, hogy ezeknek az alkal- ’ ágáról már kevesebbet • ik. Nem lehet megnyug- az, ha ismerik, hogy ez az a kalászos jól fiae- és terméséből visszatesznek egy bizonyos mennyiséget, újravefés végett. Ami az őszi kalászosokat illeti, tavaly a somogyi gazdaságok az általuk már jól ismert módon 578 vetőmagmintát küldtek be — vetés előtt — a Somogy megyei Vetőmagfelügyelőséghez vizsgálatra (többet az előző évinél). Javult ezeknek a mintáknak a minősége is: amíg 1970-ben csak a minták 31,7, addig tavaly már 55 százaléka volt alkalmas eredeti állapotában az elvetésre. Ezek a kis csomagok összességükben 1229 vagon vetőmagot képviseltek. Ha ehhez hozzávesszük azt a mintegy 470 vagonnyi fémzárolt őszi kalászost, amit a Ve- tőmagtermeltető és Ellátó Vállalattól vásároltak a megye termelőszövetkezetei, joggal következtethetünk arra, hogy jó vetőmaggal alapozták meg az őszi kalászosok idei termését. Tudvalevő azonban, hogy a nyári gabonabetakarifás nemcsak az őszi kalászosok, hanem a zab és a tavaszi árpa aratását is magába foglalja. Ezeknek a tavaszi kalászosoknak a vetési ideje közeledik most, és mint megtudtuk — jóllehet nem sok gazdaságban és nem nagy területen termelik az imént említett gabonaféléket —, késlekednek a mintaküldéssel a mezőgazdasági üzemek. Mindössze öt csomagocska érkezett eddig a felügyelőséghez vizsgálatra, és az ebből következő véleményezésre, holott huszonöt-harminc minta esedékes. Pedig minden bizonnyal jó volna megtudniuk a gazdaságoknak, hogy a vetésre szánt mag valóban alkalmas-e a gazdag termés megalapozásához. H. F. (Tudósítónktól.) A Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyár 1970. január 1-vel vette át a nagyatádi Gépjavító Állomást, és létrehozta a 4. számú gyárát. A vezérigazgatóság az üzem fejlesztését tervszerűen, az ütemezésnek megfelelően végzi. A fővárosból folyamatosan érkeznek a különböző gépi berendezések Nagyatádra, s most már véglegesen döntötték a további fejlesztés sorsáról is. Még 1972 tavaszán hozzálátnak a 2500 négyzetméter alapterületű termelőcsarnok építéséhez. Ezzel egyidőben megépül az új kazánház, a dolgozók részére szükséges szociális helyiségek: öltözők, mosdok, zuhanyozók. Az építkezést e tervek szerint 1973 végére fejezik be. Az új épületek mintegy húszmillió forintba kerülnek. A gépi berendezések — amelyeket 1974 végéig szállítanak le — összege 36 millió forintot tesz ki. Köztünk is vannak Fortunák Hány ember lehet tartalékban, aki, ha sokkal jobban bíznának benne, s megadnák neki a lehetőséget, akkor a műhely, az iroda, a szövetkezet vagy a bolt hasznára kamatoztatná képességeit? Ezen gondolkoztam, amikor a televízió lassítva visszajátszot- ta Wojciech Fortuna lengyel versenyző száztizenegy méteres csodálatos ugrását. A hasonlatot a sport világából veszem, de annyira általánosnak érzem, amit számunkra mond, amire figyelmeztet, hogy tovább fűzöm ezt a gondolatot: a tizenkilenc éves Zakopanéi fiatalember szinte véletlenül került a keretbe, csak tartalékként. Különösképpen ügyet sem vetettek rá, hiszen nem volt neve(l), s talán oda sem engedik a nagysáncra, ha edzőjének bizalmát nem vívja ki az utolsó sapporói tréningen. Az aranyérem, amelyet Lengyelországnak szerzett, első az olimpiai síversenyek történetében, s természetesen Wojciech Fortuna nevét azóta szárnyára kapta a hír, nincs olyan lap, amelyik ne közölte volna a fényképét. De mi van azokkal a Fortunákkal, akik mindennapi ismerőseink? Az egyik lakatos az üzemben, a másik a szakmájához jól értő tsz-tag, a harmadik boltos, és így to- bább. Mert biztosan szép dicsőséget szerezni az egész világ figyelmétől kísérve, de talán még szebb — kisebb és nagyobb közösségben — a haza javára, szellemiekben és anyagiakban gyarapítva azt. S ehhez nagyon jó »trénerekre-« van szükség, akik felkarolják a hosszú ideje szorgalmasan és szívvel-lé- lekkel dolgozókat. Ami Fortunának a nagysánc volt Sap- pöróban, az nálunk egy brigád, egy műhely, egy gyár, tsz vagy bolt, étterem, iskola vezetése lehet az eddig névtelen munkásnak, tsz- tagnak, eladónak, pedagógusnak. S ha végre ott a lehetőség és bizonyíthat, a többség megállja a helyét, többét és jobbat produkál. Sok példát hallottam olyanokról, akik hosszú évekig dolgoztak egy helyen, s hiába voltak rátermettek arra, hogy kiemeljék őket, valahogy mindig elkerülték a vezetők figyelmét; nem gondolt rá senki, milyen teljesítményre lennének képesek. Egy ismerősöm sok évig dolgozott eladóként az egyik boltban, s noha mindenki tudta róla, hogy ügyesebb, jobban ért a kereskedelemhez, mint a főnöke, szóba sem került, amikor megüresedett valamelyik boltvezetői poszt. Amikor aztán mégis bizalmat kapott, mindenki csodálkozott, menynyit kihoz a rábízott boltból. Az egyik üzemben sokáig nem figyeltek fel az egyik technikus vezetői erényére. A főmérnök nem bizonyult jó »trénernek«, mert későn engedte »pályára lépni«, akkor megüresedett valamelyik be; már évekkel előbb a fiatalembert kellett volna az üzem vezetésével megbízni, annyira ismeri a. gépeket, a munkafolyamatokat, olyan mennyiségű és minőségű terméket gyártottak az ö vezetésével. Az életben nem osztogatnak aranyérmeket egyetlen ugrásért, a megérdemelt kitüntetés kitartó, és sok eredményt hozó munka alapján kerül a bizalomnak megfelelő új vezetők mellére. De egészen biztos, hogy még többen érdemelnék ki ezt, ha mindenhol jobban keresnék a Fortunákat, a munka névtelenjeit, akik tudásuk, tapasztalatuk, igyekezetük alapján már régen kiérdemelték a bizalmat, s valóban versenyképesek a gyár, a tsz, a megye és az ország színeiben. L. fJ. Tervszerűen fejlődik a Danuvia nagyatádi gyára Az üzem munkásainak létszáma a duplájára emelkedik, s az új termelőcsarnok beindulásával évi termelésük értéke százmillió forint körül lesz. Fő profiljuk a fúrótok- mányok, szerszámelemek és egyedi szerszámlapsorok gyártása. A nevelési-szakmai célok szellemében összeállított munkatervük sokoldalúan biztosítja az üzem dolgozóinak tanulását, szakmai képzését, illetve továbbképzését. Évenként 30—35 szakmunkástanulót képeznek szerszámkészítő, marós, forgácsoló és köszörűs szakmákban. A felnőtt dolgozók részére pedig átképzős- tanfolyamokat indítanak, amelyeken egy-egy turnusban 10—15-en vesznek részt. Gondoskodnak a vezetők és középvezetők képzéséről is: jelenleg 14-en tanulnak vezetőképző tanfolyamon. A kezdet biztató, most a kitűzött célok megvalósításán a sor. Munkában a négyorsós fúrógép. SOMOGYI NÉPLAP Saessimí* m2, február 28.
