Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám

Nyitott ajtókkáI KÖZÉLETI FÓRUMOT! N incs és nem is lesz olyan okos műszer, amely minden ember kérdésé­re pontos választ adhatna, s olyan műszer sem, amelynek kérdéseire minden ember vá­laszol. Igaz, szavaztunk már országosan villanyoltással, ez azonban csak a táncdalfeszti- vélhoz jó. Az emberek kérdése és a vá­laszok tulajdonképpen közéle­tünk szerves részei. Mert kér­dés van bőven. Elég felhozni példaképpen a televízió Fó­rum című műsorát. Különösen sokat használt szó ma a fórum, mert mindenki szükségesnek tartja. Az ember alapvetően közösségi lény, és nemcsak a munkában vagyunk összekap­csolódva, hanem azon kívül is. Főleg az élet dolgaiból, társa­dalmunk mindennapjaiból származó kérdésekre adandó válasszal és a feltevésével is. Az embere)' szót váltani, esz­méi cseréim, politikai kérdé­seken tájékozódni, vitatkozni akarnak. Ehhez kell helyet biztosítani. Van-e ilyen fórum? Kevés. Több kellene, mert többre is volna lehetőség. Mert van és mégsincs. Vannak szigorú nyitvatartási idővel klub- könyvtárak, pártklubok, de nincsenek feltöltve pezsgő élettel, tartalmas estékkel. Le­het, hogy bántó így: de a bü­rokratikus szemlélet miatt! Aki figyelte a somogyi fal­vak fejlődését, lépések, hatá­rozott indulások tanúja lehet. A családnak, ha tv-t vásárol, már nem üres az éléskamrá­ja sem. Először a falvakban is az »-éléskamrát« töltötték fel, a közös gazdálkodás biz­tos alapjait teremtették meg. S utána következhetett csak az emberek pénzén, a közsé­gek pénzén a közéletre, mű­velődésre, szórakozásra, gon­dolatok kicserélésére alkalmas helyiségek építése, berende­zése. Nézzünk csak Somogy térké­pére! Ifjúsági klubok, könyv- barátházak, pártklubok Mar­caliban és Háromfán, Csoko- nyavisontán és öreglakon, Nagyberkiben és Somogy vá­ron, Attalában és Barcson. A megyetérkép mostani fehér foltjait annyira körülveszik a változást mutató »térképjelzé- sek«, hogy a fehér foitok nap­jai szó szerint meg vannak számlálva. Nincs Somogybán egyetlen olyan község sem, ahol ne lenne arra alkalmas helyiség, hogy találkozzanak az emberek, hogy fórumra, visszhangra leljenek az egyén gondolatai, javaslatai. E lindultam a hol nyomá­ban .,, És sok örömteli lehetőséget látva is igen gyakran jegyeztem fel azt, hogy lehetne. Itt is lehetne... ott is lehetne. És miért nincs? Miért nincs kihasználva kellő­képpen a klubkönyvtár? Miért kerekedett áldatlan vita ilyen kérdésben Somogyváron, ahol ifjúsági klubot is akartak. Csak egy példa ez. De említ­hetnénk Igái helyeztét is, a megoldatlanok soréban. A klubkönyvtárak — a járások területét jól ismerő járási mű­velődésügyi osztályvezetők szerint — elsősorban könyvtá­rak, de sajnos még másodsor­ban sem klubok. Szigorúan megszabott a kölcsönzési idő, amelyben »klubszerűén« ki- használhatiák a foteleket, bön­gészésre. Ez még nem klub! Csokonyavisontán egy dél­után üde kép fogadott. Gyere­kek klubja volt a klubkönyv­tár. De este a felnőtteké? Le­hetőség a fórum teremtésére? Tudjuk, ott most lendül az élet, bízunk is benne, hogy a szép lehetőségeken belül eré­nyek csillognak fel majd. Mint Nagyatádon például, ahol a FEK-klub valóban a fiatal város szellemi központja. Nagyszerű kezdeményezés: itt működik az esti egyetemet végzettek klubja. Politikai vi­tafórum, ahol éppen ezeken az estéken bizonyítják a részve­vők: a vizsga nem befejezés. Előadót hívnak, jegyeznek és gondolkodnak. Mondom: mű­ködik ez a klub. De miért nem működik ilyen másutt is?! Néhol azért nem, mert az ügyrend szerint este nem fűtik a pártklubot, nem nyitják ki a klubkönyvtárat a kölcsönzési idő lejártával. Té­vedés ne essék; ahol hivatalos ügyeket is intéznek, az még nem hivatal. Sokkal több ru­galmasságot, az igények mellé állást várunk a meglevő, de mégsem létező klubok, műve­lődési házak és más, összejöve­telre alkalmas helyiségek fenntartóitól. A közönyt, az igénytelen­séget néhol még »ideo­lógiákkal« is igyekez­nek alátámasztani, az érdeklő­dés nélküli, atomizálódó réte­gekről, a közös közművelődés mai anakronizmusáról beszél­ve. Az ilyen téveszmék hely­telenségét a propagandisták­nak, a népművelőknek kell a avakorlatban bizonyítaniuk. Sok függ attól is. hogy a sze­mélyi feltételek biztosítottak-e arra, hogy az első összejöve­telt több is kövesse. Kutason oéldául nem sikerült a közéleti vitafórum, az első kezdemé­nyezést nem kísérte siker, így aztán abbamaradt. Ebbe sem­miképp sem szabad belenyu­godni, hiszen az emberekben mindennapjaink világa ezer­nyi kérdésben tükröződik vissza, és minden igyekezetünk az, hogy egy se maradjon vá- laszolatlanul. Ráadásul, ha van hol. Tröszt Tibor Mindent meg lehet beszélni! — Általában rövidek a taggyűléseink — mondta Var­ga István, a Patyolat Vállalat Sógvári Endre KlSZ-szerveze- tének titkára. Hallottam, hogy Varga Ist­ván előde, a volt titkár nem tudta összefogni a tagságot. Nemigen szerették. Akkor vi­szont miért választották meg erre a tisztségre?! Mindannyian elfoglaltak, a napi nyolc órai szorgalmas munka elég ahhoz, hogy vala­ki kifáradjon. De mégsem ér­tem! Egy példa. Tavaly klubdél­utánt szerveztek, erre a tag­ság fele nem ment el. Pedig minden adott volt, Zene, ital, szendvics. Mindenki hozhatott magával valakit. Mégis tízen lézengtek kedvetlenül, végül levonva a következtetést: »nem érdemes nálunk semmit sem szervezni«. Legtöbben a fiatalok közül szeretnek táncolni, szórakoz­ni. Egy ilyen klubdélután pe­dig mennyire alkalmas lenne arra, hogy közelebb kerülje­nek egymáshoz emberileg, és amire munka közben kevésbé van idő, egyáltalán megismer­jék egymást. Egy másik példa. Kirándu­lás szervezése. Több pénzt igényel ugyan, mint egy klub­délután, de megoldható len­ne. Mi sem igazolja ezt job­ban, mint az, hogy a szak- szervezettől, a pártszervezet­től kért anyagi támogatást mindig megkapták. Hol kell tehát keresni a hiányosságot, a hibát? A szer­vezésben, a tagság szellemé­ben? Azt hiszem, mindent részle­tesen, őszintén meg kell be­szélni. S hogy ezt mennyire lehet, azt a legutóbbi taggyű­lés igazolta is. — Ilyen még nem volt — mondta meglepetten a titkár, mikor a nyitott kérdések után sorba emelkedtek a levegőbe a karok, nyíltak meg a szívek, és mindenkinek volt monda­nivalója, véleménye, javasla­ta. És amiről a legnagyobb lel­kesedéssel, érdeklődéssel tár­gyaltak, az a következő ne­gyedév, A vállalatnál sokan vannak olyan fiatalok, akik­nek még nem volt alkalmuk szakmunkásvizsgát tenni. A vállalat biztosítja, hogy kel­mefestő és vegytisztító képe­sítést szerezzenek egy év alatt. Ez persze vonatkozik azokra a fiatalokra is, akik nem KISZ- tagok. Megbeszélték, vállalták a három szabad szombat le­dolgozását társadalmi munká­ban. Nyolcvan mázsa ruhane­műt tisztítanak meg a KISZ nyári táborainak ágyneműi­ből. A vállalat Igáiban egy üdülőt építtetett. A fiatalok szeretnének oda ellátogatni egy szombat este. — Illő lenne segíteni a taka­rításban — javasolja az egyik tag. Bizony. Erre a titkár is gon­dolt, mert negyedévi feladat­ként jelölte meg. A harmadik szabad szombaton pedig az óvodaépítési akcióhoz ajánlot­ták fel a teljes napi keresetü­ket. KÖZÖS SZÍNHÁZLÁTOGA­TÁST, klubdélutánokat is ter- I veznek. A meglévő, de rossz magnót eladják, s helyette le­mezjátszót vagy egy jó mag­nót vesznek, aztán tolltenisz- felszerelést. Rendbe hozzák a pingpongasztaU. És pórus is lesz hozzá. A vállalat vezetői megengedték, hogy a hulladé­kot értékesítsék. S ez egy év­ben jó pár ezer forintot tesz majd ki. Jó példa tehát. Mindent meg lehet beszélni? Sőt meg is kell! És tegyük is meg ezt minden hónapban. Mert szó sincs róla, hogy a Patyolatnál rossz KISZ-szervezet lenne! Dömötörfi Sándor, a vállalat pérttitkára elégedett a mun­kájukkal. Két fiatalt KISZ- ajánlással hamarosan fölvesz­nek a pártba. Tehát tudnalc ők dolgozni, összefogni; meg­értik, meghallgatják egymást, ezt igazolta előttem a leg­utóbbi taggyűlés. Fenyvesi Beáta Szenespincében kezdték Negyven gyerek modellezni tanul — Szívesen alakítanánk különböző szakköröket, klubo­kat, de nincs megfelelő helyi­ségünk. Még a tanároknak a következő órákra való felké­szüléshez sem tudnak alkal­mas szobát biztosítani. Sok iskolában ezt a magya­rázatot hallani, amikor arról érdeklődünk, hogy az eszmei honvédelmi-hazafias nevelést miként kapcsolják össze a gya­korlati oktatással. Mit tesznek annak érdekében, hogy az ál­talános és középiskolákban a tanulók ne csak érzelmileg, hanem gyakorlatilag Is értsék a honvédelemmel kapcsolatos kötelezettségeket. A kaposvári Tóth Lajos Ál­talános Iskola nem tartozik, azok közé az iskolák közé, amelyek bővelkednek megfe­lelő, : elegendő tanteremmel. Tornatermük például — rossz idő esetén — gyakorlatilag használhatatlan, mert az ud­varon van. Tizennégy esztendővel ez­előtt került az iskolába Tóth István kémia-matematika sza­kos tanárnak, aki ma az isko­la honvédelmi neveléséért fe­lelős tanár is. ö húsz eszten­dővel ezelőtt lett szerelmese a modellezésnek, s elhatároz­ta: megnyeri ennek az iskola tehetséges, a modellezés iránt kedvet érző tanulóit. — Volt az alagsorban egy régi szenespince meg egy lom­tár. A gyerekekkel rendbe hoztuk, s ott kezdtük el a munkát. Sikerült megkedvel­teim, megszerettetni velük a modellezést, ma negyvenen vannak. S hogy a munkánk­hoz biztosítottak a feltételek, az köszönhető az iskola veze­tői, valamint tanártársaim tá­mogatásának — mondja. Műnnich Gyulával, az MHSZ megyei vezetőségének modellező főelőadójával jár­tunk a napokban az iskolá­ban. A vártnál is meglepőbb, s nagyon kedvező tapasztala­Elkészült egy szép repülőmodell. tokát szereztünk. Az iskola alagsorában több tucatnyi gyerek szorgoskodott, készítet­ték a hajó- és repülőmodelle- ket. Lövészszakköre is van az iskolának, tagjai a fegyverek­kel ismerkedtek. Találkoztunk ott olyan fia­tallal — Vastag László —, aki ugyan már másutt tanul, de rendszeresen visszajár az is­kolába, hogy segítsen egykori tanárának, a modellezést most kezdő gyerekeknek. Tóth István nemcsak a mo­dellezés iránti szeret été vei, hanem saját versenyzői ered­ményeivel is ösztönzi a tanu­lókat arra, hogy érdemes ezzel a szép sportággal foglalkozni. Évek óta tagja az országos válogatottnak, több országos egyéni bajnokságot nyert, Te­vékenységéért kitüntették a 15 évi munka után járó Honvé­delmi Érdeméremmel, meg­kapta az MHSZ kiváló dolgo­zója kitüntetés ezüst fokoza­tát, s munkájával kiérdemelte az Oktatásügy kiváló dolgozó­ja kitüntetést is. Ebben az iskolában a tanu­lók honvédelmi, hazafias ne­Tóth István a fegyverek kezelését oktatja. vetésének eredményes oktatá­sa mellett — van egy honvé­delmi rajuk is — sok szép gyakorlati siker is született. Modellezésben az általános iskolák közötti városi, járási és megyei versenyeken mindig az elsők között vannak, s az országos úttörő-olimpiákon is rendszeresen a Tóth Lajos is­kola modellezői képviselik megyénket. Szőke Zoltán ta­valy például harmadik, Stad­ler Kálmán pedig negyedik lett a vitorlázó hajómodelle­zésben. Stadler Kálmán ered­ményei alapján az idén is részt vesz az olimpián, ezzel bátyja nyomdokaiba lépett, aki első osztályú versenyző, s ebben az iskolában kezdte a modellezést. A városi modellező klubnak sok utánpótlást adnak, innen került ki Fekete Miklós, Sze- remlei Ferenc, Hetesi András is, akik eredményesen szere­pelnek az országos bajnoksá­gon. Hasonló sikerrel nevelik a lövészeket. Ifj. Vadász János és testvére Erzsébet, Varga András is itt ismerkedett meg a fegyverekkel, s ma már je­lentős megyei, országos sike­rekkel büszkélkedhetnek. — Még eredményesebb le­hetne az elméleti és gyakor­lati honvédelmi nevelés, ha a fegyveres testületek rendsze­res segítséget nyújtanának is­kolánknak, mint azt teszi az MHSZ. Amíg a katonaszülők gyerekei hozzánk járnak, ez­zel nincs is baj, de ha elke­rülnek tőlünk, ez a támogatás már rendszertelen, s nem nyújt alapos segítséget — mondta Csajághy Károly igaz* gató, akivel szót váltottunk az e munkával kapcsolatos gond­jaikról. Szalai László Borisz Jegorov: ßisahnaskodfis Kozdojev a fürdőszobában lubickolt, miközben megszó­lalt a telefon. A kagylót a felesége vette föl, s bekiáltott hozzá: — Fegyuskám, Szása ke­res. Sürgősen beszélni szeret­ne veledl — No, ez Cvetkov lesz! — dünnyögte kelletlenül Kozdo­jev. — Mi a fene kell vajon neki? Jól van, mondjad, hogy rögtön megyek. Tíz percig nyugodtan várhat. Két-három perc múlva is­mét csengett a telefon, s mi­vel Kozdojev még mindig lu­bickolt, ismét a felesége fu­tott a készülékhez. — Hát most meg mit mond­jak már neki, Fegya? — szólt be a fürdőszobába két­ségbeesetten az asszony. — Mondd meg neki, ha na­gyon akar velem beszélni, ak­kor várjon még egy kicsit. . . És beszélgess vele addig is. Trécselj egy kicsit! — Kérlek! — szólt vissza készséggel Kozdojev felesége, és mivel az ilyesfajta megbí­zást mindig hallatlanul sze­rette, nyomban el is kezdte: — Halló! Hogyan? Azt kér­dezi, hogy vagyunk? Elég jól. Tegnap vendégeink voltak. Sajnáltuk, hogy maga nem volt köztük. Rém nagy muri volt! A férjem egyik régi is­merőse jött fel a haverjával, és tudja, hogy van ilyenkor. Csak úgy ömlött a pia! Mit mond? Hogy az én Fegyám nem iszik? Nem a fenét! Csak úgy vedeli az italt. Persze a munkahelyén ezt nem tud­ják. Hanem ő még így is messze áll a barátjától. Az aztán tudja vedelni az italt! »Úgy vedelem én a konyakot, és úgy nyelem a finom falato­kat, mint a kacsa a nokedlit. ha már egyszer potya h — hangoztatta kajánul többször is az uram haverja. Persze mi meg csak röhögtünk rajta Jó vicc. nem? De beszélt r ennél még nagyobb marhasá­gokat is. a csoda se tudná az* most mind elsorolni. Az asszony ismét benyitott a fürdőszobába egy pillanat­ra: — Még mindig n kádban vagy? — korholta az urát. — Ez aztán már igazán nem illik! — Dumálj csak neki, csak dumálj! Egyszer ö is alapo­san megvárakoztatott engem. Legalább most visszaadom a kölcsönt! — Jön már a férjem azon­nal — folytatta az asszony az időhúzást —, csők egy kicsit legyen még türelmes. Tessék? Hogy én hogy érzem magam? Remekül! Azt mondják, egy cseppet sem öregszem. Ehhez mit szól? Tudja, van a fér­jemnek egy ismerőse, rém nagy kujon az illető, és az szokta mondani mindig — idézem! —: »a mi asszony­káink egyáltalán nem öreg­szenek. Mert bár a születés­napjukon eggyel mindig több lesz az éveik száma, de ez1 március nyolcadikén korrl- nálivk minden esztendőben.« Érti, ugye? Rém nagy hóhá- *>vő az illető! Igazi «zoknn» vadász. A mindenható ment so meg az ihtenekt.ől a. nőket1 És k&vznlfe. m.ostnváhan so lvowi!a r>Q­ohtnn n A 7 T„n-t* />n*t 'tlfr-Al "hryyrj­fnaő a '•Il br\rr /* ff ClllCCflc^t rrrf,ii' a Jtrt/ri n n?r)en, men axtAn idelenn ... Persze, képzelheti, hogy miért, hogy ő sem marat} ne­kik adós ... Hogy mondta? Hogy maga is sokat repül? Hlebnyikov? I stenkém, hát miért nem ezzel kezdte? Kozdojevné majdnem ha­nyatt esett ijedtében: Hleb­nyikov pontosan a férje főnö­ke volt. — Halló, hall... — dadog­ta. — ö-ö-ö ... Rögtön, roha­nok. Hívom! Kozdojev — mivel közben ő maga is meghallotta, kivel tereferél az asszony —, mint egy félbolond, meztelenül ro­hant ki a telefonhoz a folyo­sóra. — Alekszandr Lukics, Hlebnyikov? Kérem, bocsás­son meg... Ne haragudjon! Ugye, nem, ha ... ha ... ha ... haaappci! Happci! Ko^dojevről ömlött a víz. Egy jókora tócsa ■ közevén to- vorgott. A felesége idegesen emelte fel férje egyik lábát, hogy a fürdőnadrágot vala­hogy ráhúzza ... — Persze, igen, igen ■ ■ ■ ’’ogyne! Van. van! — mondta Trozdojev dideregve, elkékiilt arccal a kagylóba őt folytatta volna még tovább is. de be- ">t ütött "ír a szomszédok, a.kik rtkitva-bámulva meredtek a *ónsóuav, fayngá, t-*fr»sa lát­vyiiitd Koz^oievre. Másnat) Knz*oiev éovnak esett. Napokig félrebeszélt. Krecsmáry László fordítása SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1972. február 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents