Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-22 / 44. szám
Zúgó fejjel Ülünk a szobában, és hallgatunk. Van egy orosz szokás, amely szerint akkor ülnek így, ha valaki hosszú útra megy. Most nem erről van szó, hanem a pincéből felszűrődő motorzajt figyeljük. Papp Sándorék sem a rádiót, sem a tévét nem kapcsolták be, »hadd élvezzem« az életüket, a nyugalmukat megzavaró búgást. — Hét én ingyen odaadom ezt a lakást, pedig kétszázezerbe került, ha valaki ezt kibírja — fakad ki a férj. — Ebbe élünk két éve — így az asszony. Az elején még csak annyit észleltem, hogy nagyon éles ez a hang. Egy fél óra múlva már szédültem, s olyan érzésem támadt, mintha a fogorvos székében ülnék. Idegőrlő motorok Három sárga és egy kék dossziét tesznek elém. Jegyzőkönyvek, szakértői vélemények, bírósági ítélet, kivágott cikkek. Köztük a mi lapunkból kivágva és pirossal aláhúzva egy cikk arról, hogy ellenségünk a zaj: »a városi lárma kihatással van az emberek idegrendszerére, emiatt nem tudnak nyugodtan pihenni. Alvászavarokat, ingerlékenységet, nyugtalanságot, idegességet okoz.« Majd lejjebb: »a zajnak még károsabb a hatása az alvási idő alatt, a fül ilyenkor az egész gyenge hangokat is képes felfogni.« Az asztalon világoskék könyvecske, az Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabály. — Mitől ered ez a zúgás? — A központi fűtés keringetőszivattyújától. Ezen a falon van a motor, s erre terjed a hang. Amikor beköltöztek az Engels utca 8—10. számú ház földszintjére, még éjjel-nappal működött a szivattyú, ugyanis úgy döntöttek a lakók az 1970. szeptember 15-i gyűlésen: »a központi fűtés szivattyúját és a szivattyút meghajtó motort éjjel-nappal üzemeltetni kell, függetlenül az ennek zajától zavart lakók véleményétől. A fűtés és a melegvíz a lakók közös érdeke, két lakótárs ezt az érdeket nem veszélyeztetheti.« Pappék nem voltak ott a gyűlésen. A férj levelet küldött mindenkinek, s kérte, hogy legyenek tekintettel rájuk. — Szörnyű volt... a vánkos legalább a kétszeresére erősítette a zajt... Azóta este tíztől reggel hatig állnak a motorok, bár ezt sem tartották be néhányszor. A zaj azonban nappal is őrli az idegeket. A család a hétfőt viseli el a legnehezebben, akkor ugyanis nincs tévéTáviratok” a tópartról n A domb szelíd lejtéssel ereszkedik a víz szintjéig. Tiszta az idő. A korafavasz vagy inkább: az enyhe tél egyik sugaras napján sétáltam a Balaton mellett, Földváron. A túlsó part is közelinek látszott, nem takarta ködgo- moly. Lépkedtem a sárgára fakult ,f űszőnyegen. ■ Partközeiben ezüstösen csillogott a jég. Ott, beljebb már fodrozódott a víz. A hosszú szálfenyőkön két-három számomra ismeretlen madár adott magas hangokat. Zizegett a parti bozót és a nádas. És egyszercsak a nedves ösvényen megpillantottam egy lábnyomot. Egy mezítlábas fiú nyoma lehetett. A talp szabálytalan »palacsintája« és az öt kis gyűrű — az ujjak mélyedései. Egy tavaly nyárról »konzerválódott« lúdtalp. Ezt a »táviratot« még a nyár adta fel, emlékeztetőül, hogy az idén ismét meglátogat bennünket. Aztán — még mielőtt elan- dalodhattam volna — találtam még egy halom »táviratot«. Ezeket mi adtuk fel saját magunknak. Üres konzer- ves dobozok, flakonok, üvegek, cserepek és egészen közel a vízhez — egy fürdőszobai csempe. Pedig az látszott, hogy a partot letakaríthatták a szezon után. De nem csodálom, hogy energiájukból mindenre nem telett. Nem is telhetett. Jó lenne, ha olvasnánk ezekből a »táviratokból«. Azt hiszem az van rájuk írva: »Édes gazdám! Miért nem szabályos úton adtál fel? A szemétkosár az én postaládám!« Vagy az idén másképp lesz? A »táviratfeladók« a megfelelő helyen »adják fel« üzeneteiket? Nem vagyok túl optimista ... L. L. adás. Más napokon inkább bekapcsolják, még ha nem érdekli is őket a műsor, mert legalább elnyomja a búgást. Vasárnap ebéd után sétálni mennek, tíz óra előtt pedig nemigen fekszenek le, úgysem tudnának elaludni. Szép a lakás, egyelőre azonban nem otthon. Amikor belépnek az ajtón, elszáll a nyugalmuk. Csendre vágynak Ez a motor szembeállította és megosztotta a huszonhárom lakót, fel- és alperesekké tette őket. Az elején még csak néhány család ismerte el azt, hogy a földszinti lakóknak elviselhetetlen a motorzaj, aztán egy évvel ezelőtt már tizenkét család vallotta: őket is háborgatja az egyre erősödő zaj, s beleegyezenek a motorok éjszakai leállításába. A kaposvári járásbíróság tavaly szeptemberben úgy ítélkezett, hogy este tíztől reggel hatig állítsák le a szivattyúmotort. Ebben a Baranya megyei Közegészségügyi, Járványügyi Állomás műszeres vizsgálata is közrejátszott. Az ítélet azonban'legföljebb csak javított a család helyzetén, de nem iktatta ki életükből az állandó zúgást. S ennek elsősorban az az oka, hogy a bíróság előtt nem az igazi ellenfelek — a kivitelezők és lakók — ütköztek meg A társasházat a kaposmérői ’ktsz építette, a központi fűtést alvállalkozóként a szé kesfehérvári víz- és központifűtés-szerelő, ktsz szerelte be. Mégpedig úgy — ezt Űjlaki Gyula pécsi mérnök állapította meg —, hogy a motorok a csőhálózaton »függnek«, s a rezgések okozta zaj azon keresztül Jut a lakásokba. Csak úgy lehetne csökkenteni, ha a ktsz végre kellően elszige teltetné a villanymotorokat, a fűtés csőhálózatát, s az előírás szerint rögzíttetné a motorokat. Azaz be kellene tartani az Országos Építésügy: Szabályzat előírásait. Mielőtt eljöttem — zúgó fejjel —, tekintetem a könyvespolcra tévedt. A könyvek között ott volt A csend szólí- tása. Mikor jön már el az annyiszor szólított csend? Ennek csak a mérői ktsz a megmondhatója. Lajos Géza Pedagógus festők kiállítása A HIVATÄSSZERETET sajátos megnyilvánulását látom azokban a pedagógusokban, akik a katedrán kívül is találnak maguknak feladatot. Közéjük tartoznak a pedagógus festők, akik úttörő képviselői voltak a »kísérletező pedagógusoknak«. Hogy milyen tág tere nyílt a kísérletezésnek, talán itt, az ő kiállításukon mérhető le a leginkább. Szabad, alkotói törekvés jellemzi a somogyi pedagógusokat, s kiállításukat, melyet Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára nyitott meg szombaton délután a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár nagytermében. Elcsépelt mondás: ahány kép, annyi világ; ahány alkotó, megannyi vélemény. Ha igaz, nem érzi az ember, hogy »nem mond vele semmit«. Húsz alkotónak mintegy ötven munkáját válogatta ki a zsűri erre a kiállításra. Ezek a gépek tanúskodnak arról, hogy milyen munka folyik az egyes műhelyekben. Nincs hiba a kedvvel, a szorgalommal, de erről nemcsak most győződhettünk meg. Több pedagógus festővel találkoztunk az elmúlt években egyéni kiállításon, és tanítványaik munkáján keresztül is velük A kísérletezés célja: többet megtudni a világról, azt művészien tükrözni önmagukon keresztül Ez lépett a pedagógusok »csuklógyakorlata« helyébe is, és vele a jócskán megnövekedett felelősség. Az alkotó kedvvel együtt szükséges azt is vizsgálnunk, hogy milyen felelősséggel párosul. A témaválasztás beszél erről, a festőiség és a mesterség ismerete, gyakorlata. Pedagógus festőink témaválasztása elég szűk keresztmetszetet mutat. Ami mégis jelentős haladás: nem »leckesze- rűen« mondják fel a feladatot. Megnövekedett az egyéniség szerepe. (Párhuzamosan a pedagógiában is ez jelentkezik.) Sajátos festői világra törekszik Bagó Bertalan, Molnár József, László Levente, Farkas Béla, Leitner Sándor, Tóth Judit, Papp Sándor Raksányi Lajos műszeretete beérett, Kertész Sándor pedig feladta az eddigi »biztosat«, egyelőre még nem tudni, hogy érdemes volt-e. Közöttük nincs semmi hasonlóság. Mindegyik a maga választotta — mindig eredeti — úton halad. Barna Árpád akvarelljeit, Kocsis László grafikáit is ide sorolhatjuk még. Horváth Ferenc szárnybontogatása pedig figyelmet érdemel. Csupán a festőiség náluk már nem cél, hanem megvalósult eszköz a mondanivaló szolgálatában. Másoknál még érezhető, hogy egyelőre a legfőbb törekvésük éppen a feloldott valóságmegjelenítés, a festőiség. A témaválasztás Farkas Béla: Reggeli, virággal. sajnos, nem szűk keresztmetszetének magyarázatát is ebben látom. VISSZATÉRVE még az összképhez: néhány pedagógus festő kiállításra szánt munkájából azt is kiolvashatjuk, hogy alkotójuk visszafogja önmagát, »igazodni« akart a mezőnyhöz. Mondanom sem kell, hogy ilyen követelmény fölállítása helytelen lenne, nincs is, nem érezheti senki sem. Mert valójában arra van igény, hogy mindenki munkájának a javát nyújtsa Horányi Barna Ki mit tud? — művészeti szemle Tabi randevú Tartalmas találkozásnak voltunk szemlélői szombat délután a tabi járási művelődési házban. A siófoki járás legjobb műkedvelői találkoztak, versenyeztek a körzeti »szűrések« után. A jó összeállítású, pergő műsorban hallhattunk versmondókat, irodalmi színpadokat, kórusoíkat, táncosokat. Két tematikus összeállítású részben néztük végig a szemlét. Előrebocsátom: a második részben a táncosok, népdaléneklők, népi játékot bemutatók izgalmasabb, eredetibb, A szerelő leszól a létráról fiatalabb társának, aki már a szerszámait rakja össze. — Nem elég a cső. — Mi az, hogy nem elég? — Ahogy mondom. Nem érek el vele a dobozig. — Na és? — Nem érted? Legalább ötcentis darab kellene még. — Hány óra van? — Háromnegyed négy. — És hányra ígértük magunkat az öreghez? — Négyre. De ezt a munkát be kell fejeznünk. Ide már holnap nem jöhetünk vissza. — Nem is akarok. — Akkor ugorj, szerezz valahonnan eay darabka csövet! Nézz körül, talán akad itt a szomszéd lakásokban! — Tudod, hogy teanap óta zárva tartják az aitókat. — Akkor pedig nincs más mpn^idás hogy elszaladsz a raktárba. — Megbolondultál? Sétá- lásra fordítsam a drága időt? Ki fizeti meg ezt nekem? Meg ennyit nem is adnak. Azt mondják, keressek. — Akkor mi az istent csináljak? így nem hagyhatom, mert pillanatok alatt rájönnek, hogy nem csatlakozik a. cső a dobozhoz. — Hát csatlakoztasd! — Nem érted, hogy hiányzik öt centi? lel: FIC — Mondd csak Sanyo, hány éve dolgozol te a szakmában? — Lassan tíz. De bergman- csövet nem tanultam meg nyújtani. — Nem is kell. Előveszed szépen a késedet, és levágsz a csőből egy nyolc-tíz centis darabot. Azt becsatlakoztatod a dobozba, a hiányzó részt meg becsapod malterral. Mintha csak egy kissé szélesebben rögzítettél volna a szokásosnál. Világos? — És hogyan fűzik be a tv-antenna vezetékét? — így persze nehezen. De majd megkeresik a hibát a kedves szakik. Persze, előbb káromkodnak egy sort, szidják a kezűnket meg az anyánkat, a tulajdonos meg segít nekik. De ettől .mi csak egészségesebbek leszünk. Szóval, a tv-sek vakargatják a fejüket, hogy ez bizony nagy hiba, fogalmuk sincs, hol keressék az okot, és nem is tudnak mit csinálni, nincs náluk ehhez szükséges szerszám, majd a napokban visszajönnek. Mire a tulaj kétségbeesik, hogy ő meg a kedves családja továbbra sem nézhet tv-t, pedig alig várták már, hogy az építkezésnek ez az utolsó mozzanata is befejeződjön, és igazán nem lenne hálátlan, ha most megpróbálnák, ugye ... Ekkor némi hümmögés, egykét szakkifejezés, és percek alatt megtalálják a hibát. Persze, legalább félórát elpiszmognak vele órabérben Aztán leesik nekik egy ötvenes. Mire magukban már nem szidják, hanem dicsérik a kezünket. Na, mit szólsz? Ártottunk mi valakinek? — Persze. A lakás tulajdonosának. — Édesapám, nála ezek az apróságok bele vannak kalkulálva a vételárba. — Jó dumád van. De ezalatt igazán megfordulhattál volna egy darab csővel. — Én indulásra készen állok. Mert nemcsak a szám jár, hanem a kezem is. Na, itt a malter, aztán gyerünk! — Majd utánad megyek. Előbb rendesen befejezem a munkát. — Tudod mit? A maszek melót én szereztem, ha nem jössz velem, keresek más társat. Mindenki szívesen dolgozik velem, tudják, hogy felhajtom a mellékest minden napra. Na? Az idősebb szerelőnek nem voltak kapcsolatai a városban. Vidékről került ide nemrégen, alig ismert valakit. Meg gyáva is, ahogy az első felesége kiabálta, nem erre a világra való, teljesen élhetetlen. Ö is tudta ezt magáról. Ha otthon akadt egy kis mellékese, sokkal olcsóbban dolgozott, mint a társai. Ügy számolt, mintha a vállalatnál túlórázna. Legfeljebb tíz-húsz forinttal kerekített fölfelé a nagyobb munkáknál. De azt is szégyellte. Ez a fiatal srác, aki alig két éve szerelt le, élelmes fickó. Jópofa, ért az emberek nyelvén, mindig megkínálják uzsonnával, sörrel. Szépen keres mellette. De kell is a pénz, mert alaposan lekopasztotta az első asszony meg a válóper. A második feleségével egy kis albérleti szobában húzódnak meg. De már van egy kis megtakarított pénzük, talán egy év múlva belevághatnak egy szövetkezeti lakás építésébe. Akkorát mozdult, hogy csaknem összeroppant alatta a rozoga létra. — Az istenit annak a rohadt csőnek! Na, add ide azt a masszát! Paál László színesebb, értékesebb produkciót nyújtottak. Ez perszenem jelenti azt, hogy ne örülnénk a szóládi irodalmi színpad jelentkezésének vagy ne lennénk megelégedve azzal, hogy a hosszú ideig vegetáló tabi művelődési ház immár a versmondók »műhelye« lett. Ez a jelentkezés, ez a híradás az életképességről, az érdeklődésről — lecsapódása az értelmes és tartalmas estéknek, a felkészülésnek —, ez örömteli. Szóljunk először a versmondókról! Számomra meglepetés volt, és kellemes, Nagy Erzsébet balatonföldvári gimnazista által előadott Váci Mihály Szeressetek című költeménye. Erre a versválasztásra illik mondani, hogy »testhezálló«, hiszen fiatalos lendületű, sodró örülő-bíráló kedvű a költemény, mint bizonyára maga a versmondó is. Ízt, csínt, tüzet emleget Kazinczy a jó vers sajátjaként, de mindezen tulajdonságok jó, ha adottak a versmondóban is. Nagy Erzsébet rendelkezik ilyen erényekkel. Ha úgy nézem: »ki mit tud?« — ő már nagyon sokat, és még többet majd, sok sok jó vers választása, elmondása által. Hallottunk még egy Garai-verset, egy népballadát és egy Móra- elbeszélést is. A szóládiak szépen készülnek a Dózsa-évfordulóra, a tabi művelődési központ irodalmi színpada pedig Szép tá - jú Somogy címmel megyéjének adózott. Legjobban az összeállító munkát dicsérhetjük és az útnak indulást, mindkét csoportnál. Ügy vélem, a legtöbb vitát a Begerjedt próféták hozta — és hozza még —, a balatonszabadi irodalmi színpad előadása. Ha vita van, már ez is erény, csak nem mindegy, milyen áron támad a vita. Nekem tetszett a színpad tagjainak tehetsége, előadói ereje (néhány egészen kitűnő, vitriolosan eredeti előadói humorú fiatalra figyeltem fel közöttük), viszont nagyon nem tetszett, amit előadtak. Nem, nem azért, mert prűd volnék, vagy maradi, hanem azért, mert ezek a fiatalok tiszteletre méltó igyekezettel akarják kimondani az igazságot a színpadon, de — sajnos — az alapanyag, ez az összeállítás nem jó ehhez. Nem jó, mert nem eredeti, mert sok benne a túlzó póz (a legszomorúbb: ellentmond a fiatalok őszinteségigényének), sok benne az utánérzés, például Juhász Ferenc visszacsengése. Tagadni akar, egy kissé demagóg módon, ugyanakkor cáfolni és a jót bizonyítani, s ezt már dedósán. Jó ez a színpad, kevés ilyen van Somogybán, és tudom, ha jobb irodalmi anyag kerül a kezükbe, siker kíséri majd őket, ezzel a sok színnel, tánccal, dallal, verssel, muzsikával. Siójutról jött Bognár Gyula, s virágénekeket adott elő. A kórusok — Balatonsze- mesről, Balatonföldvárról — még csak a létükkel arattak elismerést; sok gyakorlásra, támogatásra, értő segítségadásra van még szükségük. Ékesen mutatkozott meg a jó pallérozás a műsor második részén. A »folklór részben« eredeti értékek bukkantak fel, élményszerűen. Tóth Imre népdalára, balladájára (Kisbárapáti) és Horváth János szép tartású táncára gondolok (Karád) elsősorban. Három falu hozta el »önarcképét«, műkedvelő művészeti mozgalmának elismerésre méltó bizonyságául: Torvaj, Karád és Kisbárapáti. Kedves, meleg és bő humorú összeállítás volt valamennyi. Szinte szimbólumai megyénk folklórértékeket mentő, ápoló jelenének. Két tánccsoport mutatkozott be: a tabi gimnázium és áfész együttese meg az ádán- diak. Fiatal »Páva-kör« színpompás látványosságú és szép hangú bemutatkozását láttuk Törökkoppányból. Elégedettek vagyunk a tabi szemlével. Már csak azért is, mert ahol elégedetlenkedtünk, szinte az előrelépés ígéretének biztos tudatában tehettük. Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP Kedd. 1972. február 22. 5
