Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-20 / 43. szám
ATALANTA Termezy Bén! nobra (1931%. Szervusztok, magas hegyormok! Újgörög klcftisz-dal Szervusztok, magot hegyormok, virágnevelő mezők! Harmatot éghasadások, holdsütéses éjjelek! Szervusztok, kleftiszlegények, vitézek, mindahányon! Nem hátráltok meg a harctól, benne küzdőtök bátran. Papp Árpád íordítása J. Ojszlcnder: A tehetség AZ író J. CSbulln újból jelentkezett a szerkesztőségben, de elbeszélését ez alkalommal sem fogadták el közlésre. ' »Nem hajlandók közölni — gondolta sértődötten, ahogy ott ült a vendégőben. — Majd közölnék, ha meghalok, de akkor már késő lesz!« Ügy megsajnálta magát, hogy el is pityeredéit. A következő napon a helységet kereszti! lszelő foiyó partján megtalálták Cibulin kalapját. Keresték a .hulláját is, de sehol sem akadtak rá. A helyi lap szerkesztősége nekrológban tudósított az esetről, amelyben mindent megírtak, ami ilyenkor szokás. És természetesen közölték — igaz, erősen kijavítva és lerövidítve — a bajt hozó elbeszélést is. Égy hét ' múlva azonban elhanyagoltan, gyűrötten, szakállason megjelent a szer- kesztosegben Cl bulin, és Követelte a honorariumot. Kifizettek neki a pénzt, ám ő ezzel nem érte be. Bement a főszerkesztőhöz, és előhúzott egy köteg kéziratot. — Irták-e vagy sem, hogy tehetséges vagyok ? — Irtuk — fújta ki magát 4 főszerkesztő. — Irták-e vagy sem', hogy “korán elment, mielőtt még megírhatta volna életművét?« Kénytelem-kelletlen a fő- szerkesztő erre is igennel válaszolt — Hát én megírtam. Itt van, közöljék! — mondta Cibulin, letéve a kéziratot a tőszerkesztő elé, és már távozott is. Az egész szerkesztőség Cibulin kéziratain dolgozott: javítgatták. átírták. A lapban pedig egyre-másra jelentek meg a korábban vízbefulladt- oak vélt író elbeszélései. Irodalmi körökben pedig hihetetlenebbnél hihetetlenebb mesék kaptak lábra Cibulin •ikeréről. A !aip főszerkesztője már valósággal félt bemenni a •zc.ru e«7. tőségbe, de CibuUa így ia rátalált. Leszótftotta útón-útfélen, és a kezébe nyomta gyűrött kéziratait Végre aztán felmondta tehetsége a szolgáatot Ki írt magából mindent mindent amit csak tudott Megjelent utolsó Írása I*. A szerkesztőség ekkor föl- lélegzett Örömük azonban nem yolt tartós, mert az utolsó írás megjelenését követő napon a helységet keresztülszel ó folyó partján — a kalapjukkal együtt — ott találták, vízhatlan tasakokba kötve három másik író kéziratkötegeit ia. Oroszból fordította: Stgér Iirirp M ásNI tere keim Hódoa Pálné a szövetkezet élére. Kívülről érkezett, fürge tekintetű szemmel nézett körüL Mindjárt az első délben észrevette, hogy külön-külön asztaloknál ebedelnak a munkások, a technikusok, az irodaiak. Összetol atta az asztalokat, s ettől fogva mindnyájan együtt ettek, két hosszú sorban. Hódosi Pálné azonnal tegezódni kezdett a nőkkel. A takarítónőkkel is és a tanulólányokkal is. ha elmúltak tizenhat évesek. Mint a népi állam megszilárdulásának hajnali szakaszán. Egyéb intézkedéseivel ét szokásaival is arra törekedett, hogy családias levegőben éljen ez a kis létszámú üzem. Az elégedettek örömmel hajtogatták: Hódosi Pálné tudja, mi a demokrácia, s lám az egyszerű eszközökkel is megvalósítható. Mások, kevesebben, úgy vélekedtek, hogy hajkurássza a népszerűséget, és eszközei igen praktikusak, egy fillérbe sem kerülnek. Ez utóbbit egy éven bélül megcáfolta az a nyomós tény, hogy Hódosiné segítségével a szövetkezetiek meghódították a szakmában elérhető legjobb fizetéseket és munkafeltételeket, A z idén, éppen nők napján kászálódtak ki a napsugarak a hetek óta vastagodó, már homlokszorító szürkeség mögül. Először próbálkozó tavaszigéretet is szállított a fény. Ettől eleve is derűsebb lett mindenki. Az étkezőben pedig — meglepetésükre — kót-két deci bor várta az ebédelőket. Hódosíné hozatta az italt. Tréfás nőnapi felköszöntőket is rögtönöztek. Majd az egyik karbantartó előadta a tudományát: hogyan lehet a mértékletes két decit egy literré fokozni. Ha az ember Lassan-lassan csepegteti szájába a szeszt, a hatása megsokszorozódik. Igaz-e, vagy sem, nem bizonyosodott be, mert a mókától, ahogyan hátrahajtották a fejüket és nevetés, visítozás közben egymás szájába töltögették a bort. mindenképpen megré- szegültek. Később nem is emlékeztek rá. ki volt az. Valaki viccelődött: a hús — fájdalom I — nem képes ünnepi magaslatra emelkedni, ma is mócsingos, mint közönségesen. Ekkor Hódosi Pálné is kapatos volt már, legkivált attól, hogy ilyen szerteáramló, általános a jó kedv. s ezt ő teremtette Felkiáltott: — Mindent meg lehet oldani. kellő leleménnyel! Nekem népes családom van, nem könnyű gondoskodnom róluk Húsból mindig egy hétre valót veszek, s eláll szépen a ftlitafltea. egy százassal megsértem s hentes öntudatát, máre ssínhúst mér. Nagyon hirtelen nagyon kemény csend lett Hódosi Pálné a csend legelső másodpercében kijózanodott Hol félejthette az eszét?! összekócolódott. ítélete szerint: többek között, de talán elsősorban az különbözteti élénk indulatú lány volt A megváltozása miatt haragudott magára, s hogy ettől szabaduljon, Hára lökte a haragját: — Megérthetnéd, hogy nekem a kicsim jóléte, még egyetlen mosolya Is többet ér, mint a Hódosiné vacak száz forintja. Mi az a száz forint?! Majd ezért!... Száz forintért! László Annát A bátorság rései meg a vezetésre alkalmas embert a vezetésre alkalmatlantól, hogy sohasem lazul az önellenőrzése. Ez önkontroll- vesztés volt a javából! A hangtalan keménységben, feszessegben megszólalt Tor- ner Ila. Halkan bár, de fojtott indulattal: — Nem hittem volna, hogy ilyen beteg szellemet táplálj« a százasaiddal! Es jogtalan előnyöket szerzel magadnak meg a családodnak. A hentes öntudatát legalább mi ne fogjuk fel cinikusan. Elég, ha i úgy fogja fel... a hentes. — Bizony, igaz — helyeseli gyorsan a kis Forbáthné. Hódosi Pálné igen haragadott magára. S hogy ettől szabaduljon, a többiekre lökte a haragját: — Megmondanátok, agyú kinek ártok vele?! — Nyilvánvaló, hogy kinek — háborgott Ila. — Azoknak, akik helyetted kénytelenek elvinni a csontot, a mócsin- got, a zsírt! Forbáthnéra nézett, hogy erősítse meg, de a fiatalasz- szony üres tányérját kaparhatta. — Azok nem adnak száz forintot — mérgeskedett Hódosi Pálné —, s így lényegében azonos értéket kapnak, mint én a száz forint plusz- szál. T udta, hogy elfogadhatatlan az érvelése. "Eddig ismeretlen erőszakos vonás, vasvonás került az arcára. Eddig ' ismeretlen parancshangon folytatta: — Az ebédidő ma sem hosszabb, mint máskor. Ha egy kis ünnepséget tartunk, nem ok a lógásra... Forbáthné ugrott fel elsőként. és túlbuzgó sietséggel hagyta el az étkezőt. Ila Ismét válaszolni szeretett volna, de mert ezt Hódosi Pálné hatalmi szóval elvágta, úgy érezte- alumaradt. noha az igazához nem férhet kétség. Forbáthné munkapadjához szaladt. A fiatalasszony — Tudod te jól, hogy nem a száz forint a tóti — Az a tét, hogy egy szardíniásdobozbam préselődünk. Lakásra gyűjtünk, azért is jöttem vissza ilyen hamar a szülés után! Itt főleg az isteni, hogy egyműszakosak vagyunk, s ha kitesznek, esetleg háromműszakosat tudok szerezni, ■ akkor nincs hová tennem a gyereket, és maradhatok otthon. Tragédia. Itt a kereset is több, mint máshol, Ila, te nem gondolkozol! A vitát távolabbról hallotta egy ötgyermekes anya. Miután 11a sarkon fordult, ellenszenvvel beszélt róla. — Van is neki mit vesztenie! Magányos. Tudja is az ilyen, mi az élet! Egyébként se tudja. Elkörmölget az irodán, azután hazasétál a csinos garzonjába regényt olvasni. Ila nem nyugodott. A férfiakhoz fordult, hátha azoknak egyenesebb a gerincük. Egy középkorú művezető mosolygott az Igyekezetén: — Meg akarná váltani a világot? — Csak azt akarnám tudni, Igazam volt-e. S ha igen: nem kellett volna-e mellém állniuk? — Lehet — bólintott a művezető, és látványosan belemerült a munkájába. Egy fiatal fiú vállrándítások közben mondta Ilának: — Mi a fenét marakodjak? Énnekem ez nem probléma. Énnekem abszolúte nem futja arra. hogy havi négy-ötszázat ajándékozhassak a hentesnek. Az öreg portás Idegeiben még ott lapuit az úr- és rangtisztelet: — Igen szép volt elnökasz- szonyunktól, hogy bort hozatott. Meg az a kedves modora is! Miinek a kákán csomót keresni! Ila megint a nőkben bízott Egyik szabad szájú, erős kezű csoportvezető nő legyintett: Olvasó-író találkozó A kultúrterem zsúfolásig megtelt ezen a délutánon. Négy órára jelezték a kezdést, de háromnegyed négykor már egy üres pótszéket sem lehetett találni. Bácskai, a rendezvény szervezője idegesen szaladgált fel és alá, l aggódva érdeklődött, kész van-e a vendég duplája, friss, szénsavas-e az üveg kristályvíz az asztalon. Négy óra múlott őt perccel. amikor megérkezett Zsongorádi. Egy kissé lihegve. de azért könnyedén szaladt fel a színpadra vezető három lépcsőn. Percekig tartó taps dübörgött fel a nézőtéren. Bácskai udvariasan lesegítette a vendég kabátját, aztán csendet kért: — Kedves elvtársakt Azt hiszem, mindnyájunk nevében beszélek, amikor szeretettel üdvözlöm a körünkben megjelent Zsongorádi elvtársat. Felkérjük, tartsa meg előadását, utána pedig válaszoljon kérdéseinkre. A teremben helyet foglaló mintegy kétszázötven író feszült érdeklődéssel nézett Zsongorádi, a méltán népszerű olvasó felé. — Bocsánat a késésért, de ma már volt egy író-olvasó találkozóm. Hogy is lettem olvasót Egyszerű paraszt szólók gyermeke vagyok, de a tanáraim már az általános iskolában felfigyeltek olvasási készségemre. Persze, az ábécé elsajátítása csak az első lépés volt. Számtalan átvirrasztott éjszaka, napi öthat órai gyakorlás adta meg azt a biztonságot, amellyel sikerült elérnem, hogy most csak belelapozok egy könyvbe, és már csalhatatlanul tudom, érdemes-e elolvasni. Alig tizenegy esztendős voltam. amikor már az egyik jó- nevű kölcsönkönyvtár szerződtetett tagjai sorába ... Aztán siker és kudarc váltakozott életemben... Hívtak már engem Nyugatra is olvasni, de én azt mondtam: nem hagyom itt a Szabó Ervin Kölcsönkönyvtár 2. számú fiókját. Ügy érzem, hazai Íróinknak nélkülözhetetlen vagyok. Ne vegyék nagyképűségnek, de az irodalom nélkülem teljésen céltalan és fölösleges lenne... Ez ad erőt a további munkához ,.. És most. ha Van valami kérdésük. szívesen válaszolok. A tömött sorokban ülő írók hatalmas tapssal jutalmazták az értékes előadást, aztán záporozni kezdtek a kérdések. — Előbb hosszan érleli magában az alapötletet, hogy — Ez váltakozó. Van, amikor évekig készülök, koncentrálok a műre, van amikor improvizálok, rögtönzők. Meglátok a kirakatban egy könyvet, azonnal benyitok, megvásárlóm, és már a pultnál olvasni kezdető. — Tervei? — Az Olcsó Könyvtár soron következő kötetére gyűjtök. — Az olvasáson kívül van-e még valami mellékfoglalkozása? — Igen. Golyóstolljavitó kisiparos vagyok. így személyes érdekem fűződik hozzá, hogy regényíróink, költőink, humnrisátink minél többet Írjanak. Még jó másfél órai közvetlen hangú baráti beszélgetés után Bácskai modta a záró- szót: — Azt hiszem, mindnyájunk nevében szólók, amikor megköszönöm Zsongorádi elvtárs értékes előadását. Reméljük. hogy máskor is megjelenik körünkben. Zsongorádi kedvesen bólintott, és magára vette a kabátját. Ámde még sokáig nem tudott szabadulni az autogramkérőét ostromától. Zelk Zoltán: Ahol, ahol, ahol Mikor beléptem a kapun, a liftajtó már becsapódott és elzúgott a pillanat, csak azt a szőke másodpercet, azt a piros villanást láttam, ahogy fiús-kurtára nyírt szőke hajjal s piros kabátban szállt fölfelé az Ifjúság. Megint elkéstem — ezt dohogtam, meg ezt: Mit is kerestem Itten, ennek a seholslncs városnak ebben a sosevolt házában, ahol a kapun épp belépve, ahol a szőke másodpercek, ahol a piros villanások, ahol, ahol, ahol, ahol.. Végűi mi máat tehettem volna, M kapu küszöbére ültem, • mert i*t ülök már ezer éve, látja a kószakADú ember, látják a toronyiaké varjak ■ minden hajdani madarak: ffit a városuk kapujában, csak 01 as özvegy szerelem. tönk... Az leg került elő..« — Te is Lepénzelnéd a ! test? — Előbb egy ernyőt a tes fenekébe. Azután persaas ki lehet nyitni az emyőtl és rázkódva nevetett. Barátnője is volt Ilának as üzemben, ő a fülébe sugdosott: —• Hagyd már abba az uszítást! Most azt hiszed, hogy semmi következménye. De majd vár néhány hónapot, mielőtt súlyos hibát talál benned ... Mielőtt elküld, a munkakönyvedben bejegyzéssel Én nagyon sajnálnám... Ezen a délutánon sokat beszéltek IIáról. Kialakult a nézet s közvéleménnyé szilárdult, hogy Ha fitogtatja a bátorságát. Igen, igen: magamutogatás az egész. Szereplési viszketegség ... Akadt, aki dicsérte Ilát. De nekimentek, mert önmagukra haragudtak, és rávetítették a haragjukat Hódosi Pálné este otthon mérlegelte a történteket Megbecsüléssel gondolt Ilára. Tulajdonképpen imponált neki a lány. Alighanem igaza volt Csakhogy egy üzemigazgató semmiképpen sem foglalkozhat annyit a háztartással, mint más asszony. Ez világos. A lesütött színhús viszont napokig finom vacsora, s nincs vele semmi gond. Őrá mégse ugyanazok a törvények érvényesek ... Mindamellett az elvek tisztaságát őrizni kell; pontosabban tiszta elveket kell terjeszteni... Moralisták, írók se mindig képesek saját elveikhez igazodni. Akkor inkább fordítsanak hátat a jó elveknek? A kővetkező nap Hódost Pálné felállt az {étkezőben: — Kötelességemnek tartom, högy visszatérjek a tegnapiakra, kedves munkatársaim Nem szégyellem bevallani: hibáztam. Torner Ha véleménye volt a helyes. Kérem, hogy ezentúl is mondja meg mindenki a magáét bátran és szabadon. Számítok rá... Köszönöm. Megtapsolták. Hódosi Pálné }Őiestes «tagadta • tetszést Ügy érezte: jár is neki, az efféle helyre- igazításban van valami hősies. Azt már nem hallotta meg, hogy a tenyerek kedvetlenül verődtek össze. H em kívánták tudatosítani az emberek magukban sem, de rossz kedvük támadt. Kevert- nek-kavartnak, bizonytalannak mutatkoztak a dolgok. Ej, érdemes annyit foglalkozni ezzel?! És a sejtésükkel, hogy a hentes továbbra sem nélkülözi majd a heti százasát. Viszont Hódosi Pálné akkor is ritka rendes. Megfogalmazatlan rosszkedvűk Torner Hára szállt A füstös-pemyés anyag a következő napokban Ila alakja köré rakódott Még később, hetek-hónapok múlva megkövesedett... távolról sem a füstös-pemyés rosszkedv, hanem az ellenszenv. Nem szerették Hát Hogy miért nem? Az okára idővel senki sem emlékezett— • • • Az a hentes, akihez Hódosi Pálné járt reggelenként az üzlettől két saroknyira parkolt a kocsijával. Hogy ne legyen feltűnő. Bs mivel jóakarói óvták, villát egyáltalán nem építtetett. Hogy ne legyen feltűnő. Radnal István• tükörként öbölnyi csend viharos iengeren mosolyok estien között oáros tengerszem magányon vert hid ragyogó fogsorod tárt ajkamat tükörként hordozod J MOOT) I Vuinuf, ltim i
