Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-20 / 43. szám
MAT SZOVJET LIRA Férjhez mennek az angyalok Rab Zsuzsa, az orosz és szovjet irodalom egyik legnevesebb magyar fordítója már jó néhány szép válogatással ajándékozott meg bennünket. Most a kell a jó könyv akció keretében a Modern Könyvtár sorozatban megjelent Férjhez mennek az angyalok is bizonyítja: nemcsak kitűnő fordító, hanem jó válogató is. A vékonyka füzet — széles olvasórétegekhez jut el, és ez a jó — hű pillanatfelvétel a mai szovjet líráról. A hatalmas területről felöleli a legjellemzőbb alkotókat, oroszokat, letteket, grúzokat. Nemcsak a nagy neveket, hanem értő szemmel figyelve olyan fiatalokat is, mint a leningrádi Gorbovszkij vagy az ukrajnai Petro Szkunc. Milyen a mai szovjet líra? Gazdag paletta, amelynek gombjairól már sok kép készült és sok képet ígér. Egyéni tónusokat, eredeti látásmódot, az én kitárulkozását, a költői én beleszólni vágyását a minden. apók világába Gazdag és elütő formák — gazdag és elütő témák. Jevtusenko, Rozsgyeszt- venszkij költészetének új világa már a mai összkép ígérete volt. Most az élhad tagjaiként olvassuk őket Ahma- dulinával, V oznyeszenszkijjel, az örmény Kaputikjannal és Vinokurovval együtt. Szembenéznek fiatalos erővel a rohanó élettel, a küzdő és küszködő egyén problémáit fölvetve. Jóllehet az utóbbi tónusok a lelkes erejű fiatalokat Keresett* az irodalmi szövegeket megörökítő hanglemezek, ennek megfelelően sok színvonalas prózai újdonság kiadását tervezi a Hanglemez- gyártó Vállalat. Többek között nagy körültekintéssel és műgonddal folynak az előkészületei egy nagylemez elkészítésének, amely a két világháború közötti kommunista munkásszínjátnagyij Ajgi írja szabadversében: így kerültél messze tőlem, szeplős kis öröknevetőm, kislányom, törékeny üvegfal, Mein Kampf jegyese ... A "hallgatag« Vinokurov, aki metsző tőmondataiban, szinte zokogásritmusú költeményeiben ezzel a múlttal vívódva írja ma is háborús verseit (Magány, Behívó, Lekéstem) Nem a közvetlen élmények, hanem a tanulságok, s a bennük visszafénylö háborús tüzek, a soha többet akaratlogikája mindez. Nehéz elkülöníteni pontosan egy lírai termés alapvető él- ményi rétegeit, hiszen az átfedések természetesek. A háborús. versekben ott a táj szépsége, a tájlírában a szerelem dala csendül, a szerelmi költészetben felötlik a mindennapok embertépő gondja is. De talán ez teszi érzelmileg gazdaggá, izgalmassá, az élet valójában lírai tükrévé ezeket a költeményeket A táj szeretete költészetük szerves összetevője, meghatározója. Ott munkál Almadu- lina Alkonyatában, Okudzsava éjszakai Moszkváról írott verse is ide sorolható, urbánus élmény szülötte, akár Mark Szergejev Budapest című költeménye. Ebből idézünk: Repülsz a hídon. Pest rohan Budának, szemed előtt — Budapest születik. A város tárva-nyitva. szás szép emlékeit szólaltatja meg. Hamarosan a vásárlók rendelkezésére bocsátják az úgynevezett »műsoros kazettákat«. Ez az itthon legújabb próbálkozás elsősorban az auditiv nyelvoktatást kívánja szolgálni, de a tervek szerint már az első időkben forgalomba kerülnek könnyebb fajsúlyú komolyzenei számokat és szórakoztató muzsikát tartalmazó kazetták is. ban, neked ajándékozom (sárga kis hólapátomat — írja Ellen Niit észt költő. Szinte arcahaikus, ahogyan az örmény Szilva Kaputikján fogalmaz: »Nem kötöttél meg, eloldottál, (rajtam, gyöngén, meg nem indultál ...« József Attila szerelmi lírájának legszebb rétegeit juttatják eszünkbe e sorok. Mert József Attila nem hatástalan ma sem, külföldön sem. A költői lélek érzékenyen fogadja be a művészeti élményeket is. A kötetben többször találkozunk egy-egy műalkotás — kép, zenemű — támasztotta gazdag gondolatsorral. A szovjet líra legizgalmasabb összetevője a szembenézés a mával, az önvallató ember portréja. Különös, figyelmeztető jelzések sorakoznak a rohanó, uniformizálódó min- denapokkal, gépies egyformasággal szemben. Voznyeszensz- kij, Levitanszkij sorait idézhetnénk. »Reggel-este, nappal-este, éjszaka. Láncok, ingák, órasúlyok ■ ércszava... Találkozunk, »-viszlát-», és már vágtatunk Futtunkban egy virsliblokkot válthatunk... — írja az utóbbi költő. Súlyosak és megrázók Rozs- gyesztvenszkij gondolatai. »Harmincnyolc tele« című verse a személyi kultusz fagyát, borúját idézi. A Zsibvásár abban az évben című költemény már a mai kavargást támasztja fel ellentmondásaival együtt Gleb Gorbovszkij költészete a legjobb példázata talán az önmagát mérő, a bizonyosságért kiáltó ember gondolatvilágának. Mintha Nagy László mély lírájának testvére lenne. »Védelmez ölelésem. (Fogódz belém Én itt vagyok veled.) Partot érünk a vad hullámverésben.« Karok, összefonódók. Csuklók, egymáshoz kapcsolódók. Ennek a lírának az egymás keresése, a megtalálni vágyás az egyik örökmozgója. Kis "kötetet, igényes munkát kaptunk kézbe. A fordító: Rab Zsuzsa nagyszerű teljesítményt nyújtott Ráhangolódik minden költői egyéniségre, megtalálja a jellemző formát a jó műfordítók lehetséges teljességével. Tröszt Tibor teijeseoDen jeiiemziR. A szovjet líra maisága semmiképp sem jelenti az elfordulást a múlttól vagy a közelmúlt erőpróbáitól. A második világháború próbatétele meghatározó élmény ma is. Egy fiatal csúvas költő, GenJó meleg. Líra és szerelem elválaszthatatlanok A költői szubjektum legszebb, legörökebb kitárulkozásai. Hányféleképpen zeng föl a szerelmi dal? Ha ismerlek gyermekkoromLemezen a munkásszínjátszás emlékei ÖILLAGQ: — Jönnek! — Viszik a gettőbelieket] Az út közepén szomorú menet közeledett. Lassan, nehézkes járással jutottak egyre közelebb ahhoz a hirdető- oszlophoz, amely mellett Csík állt földbegyökerezett lábbal. — Mit idegeskednek!? Németországi munkára viszik őket! — akadt hívatlan kom- mentálója is az eseményeknek egy jól öltözött úr személyében. — Olyan munkára, amiből senki sem tér vissza — mondta valaki. A vonuló sárga csillagosok semmit sem látszottak észrevenni q, gyalogjárón történtekből. A megszégyenülés legalsó lépcsőire jutottak már. Csak egy arcon világított a remény. A szemek belekapaszkodtak az utcán ösz- szecsődülő emberekbe. Weisz »úr« volt az, Csík rögtön felismerte. Pedig alaposan megváltozott az elmúlt néhány hét alatt. A felesége baloldalt kapaszkodott belé, a *varkocskirálynő« jobbról markolta a kezét. Szigetjük- Süllyedt robinzonok voltak. — Weisz úr! — tört fel Csíkbői a sebzettek fájda- lomkiáltása. — Weisz úr! A férfi fölkapta a fejét. Csík magasra emelte a kezét, hogy a sorban lépkedő észrevegye. Egy pillanat alatt át- viharzott benne mindaz, ami ehhez a szenvedés-stigmás arcú férfihez kötötte. Amikor a polgári iskolát otthagyta, az anyja egy este Weisz »úrhoz-» állított be vele. — Ha a mester úr mellett eltanulhatna valamit a villanyszerelés fortélyaiból, nagyon hálásak lennénk.,« S zavartan gyűrögette álla alatt a kendője sarkát. Weisz Alfréd szemüvege bepárásodott: — De hiszen tudja, lelkem, hogy a származásom... khm... tudja, hogy hozzám inasnak adni a fiút, most sokak szemében valóságos bűn... — Tudom, Weisz úr. — Es ennek tudatában is hozzám szánná? — Weisz úrban bizodalmám van. De hiába volt bizodalma az özvegynek az apró termetű mesterben. Az egyre kevesebb munkát kapott és mind gyakrabban kényszerült ételhordóval sorba állni ott, ahol Csík anyja főzött a ne- hézéletüeknek. A fiú életében mégis napfényes időszak volt az, amit Weisz »úr» mellett töltött. Leste minden szavát, s mint szivacs a vizet, itta magába az ismereteket. — Kapcsoló, tekercsek, dróthuzalok, foglalatok, biztosítékok — sorolta a mester. — Egyszerű ez, ugye, így gondolod? De ez csak a látszat, fiam. A szakma lelkét kell megismerned1 Minden szakma lelke az elmélet. Ezért aztán a legelemibb ismereteknél kezdjük. Mi az áram? Mik alkotják az áramkört? Hogyan jut el az energia a fogyasztóhoz? Izgalmasabbnál izgalmasabb kérdések. Figyelj jól... Csík szaporán bólogatott a szakszeri magyarázatra, S most ott ment a sorban a mester is a többi, hazátían- ságra ítélt között. — Weisz úr! — tört fel Csíkbői a sebzettek fájdalomkiáltása. — Weisz úr! A sárgás arcú férfi hirtelen nagyot lökött a »varkocs- királynőn»: — Szaladj, kislányom! Kavarodás támadt. Valaki a levegőbe lőtt. Ütések érték Weisz »úr» arcát. — Mentsétek meg a lányomat! — kiáltotta a gyalogjárón állóknak a vérző arcú ember. — Rejtsétek el! A gyerek a lendülettől a hirdetöoszlopig penderült. Csík ösztönös mozdulattal ölelte magához. A mester egy nagy ütéstől a földre rogyott. Csikben a harag máglyája lobbant lángra. — Szaladj, Tündi! Rohanj! Három-négy civilruhás férfi törtetett a hirdetóosz- lop felé. — A Gestapo! Vajon ki ismerte fel a helyzetet? Nem tudni. Ősiknek mindenesetre szárnyakat adott a, figyelmeztetés. Maga után vonszolva az ijedtségtől félájult lányt, átsiklott az ácsorgók nyitotta »folyosón». Sípszó hallatszott. — Csak fegyverem lenne! — csikorgatta fogát a fiú. Lélekszakadva rohantak. A* egyik kapualjból kinyúlt mlak\ elragadva a kislányt her és I I amnmt Nem a klimatikus változások a jégtakaró visszahúzódása és az időjárás melegebbé válása okozta a mammutok kipusztulását, hanem az ember kőkorszakbeli elszaporodása — így véli legújabb kutatásai alapján a szovjet kutatók egy csoportja. A távol északon végzett vizsgálódások azt bizonyítják, hogy a kőkori embernek a mammut volt a fő tápláléka, egy-egy felnőtt személy kb. 800 kilogramm mammuthúst fogyasztott el évente. Egy négytonnás mammut tehát öt kőkori ember egyévi táplálékának megfelelő mennyiségű húst szolgáltatott. Amikor a népsűrűség túllépte a »hústermelés« mértékét, megkezdődött a mammutok kipusztulása, ami körülbelül 20—25 ezer évig tartott. Képünkön: Paleontológus vizsgálja a múzeumi mammut- csontvázat. Elfordulnak az emberek? Balatonszemesen 1954 óta tanácselnök dr. Petrus László. Ö nyilatkozott először a köz- művelődés helyzetéről. — A művelődési házat hét éve építették. Sajnos, azóta is kihasználatlan. Egyedül szombaton és vasárnap tartanak — ha tartanak — rendezvényeket. Igen kevesen jönnek el. Az indulás után két évvel a Csiky Gergely Színházzal kötöttünk szerződést öt előbér- letes előadásra Ebből csak négyet tartottak meg. Vagy a színháznak volt más programja, vagy az előadások nem voltak látogatottak. Eleinte el-eljöttek az emberek, de végül már semmi érdeklődést sem tanúsítottak. Így aztán csak egy évig tartottuk fenn a szerződést. Befelé fordulás tapasztalható. Nem akarnak, nem kívánnak az emberek semmit. — Támogatja-e a művelődési házat valamelyik vállalat vagy a termelőszövetkezet? — Évi tizennégyezer forintból gazdálkodik a művelődési ház, s ezt a tanács adja számára. — Mi az oka a befeléfordu- lásnak? A két csápszerüen kinyúló kéz fölött munkásarc: seprű- nyi bajusszal, szemöldökkel. — Fiú! Te fuss tovább! A sarkon balra! A harmadik épület átjáróház! Csík futott. Tudta, a szabadságáért fut. — Tolvaj! Tolvaj! — repítette szét a sikerrel kecsegtető hazugságot az egyik üldöző. Sűrű kalapácsut étekként csattogtak a talpak a menekülő mögött. De messze még a sarok! Szinte a nyakában érezte az utána rohanók meleg lehelletét. Tucatnyian üldözték már, bekapva a hazugságcsalit. A fiú cikcakkosan .szaladt. Rémületén győzött a gyorsaság okozta öröm, és soha npm tapasztalt mámort érzett. A győzelem előtti pillanatok részegítő mámorát. Mintha abroncsok szorításából szabadult volna. Az áradat, mely a nyomában hömpölygőit, hirtelen megtorpant. Csíknek nevetni lett volna kedve. Szinte tánclépésben rohant tovább. Pedig öröme most megcsalta. Az egyik civilruhás egy szembe száguldó német motoros járőrnek intett megálljt Ugatásgyors mondatokban parancsot bömbölt a páncélsisakos őrmesternek. Helyben fordult tarolt a gép, * kilőtt nyílként zúdult e fiú 'után, — Egyetlen oka van... A televízió... (Lehet-e a televíziót okolni, hogy »megszüntette« a falu kulturális életét? Lehet-e arra hivatkozni, hogy a televízió miatt nem tudnak olyan változatos programot nyújtani, mellyel ki lehetne mozdítani a lakosságot a »nincs kedvem«, »nem érek rá«, »fáradt vagyok« közönyéből?) — Mi szerepel a közművelődési programban, ami a község kulturális életét színvonalassá tehetné? — Honismereti, irodalmi szakkör alapítását tervezzük. A múlt évben a művelődési ház klubjában szellemi vetélkedőket rendeztünk. Említést érdemel a forradalmi Ifjúsági napok keretében megrendezett találkozó. Ismeretterjesztő előadásokat rendezünk, helyet kapott a tervben a sportélet fejlesztése is. — Tervek... tervek. Es a megvalósulás? Ficsor Miklós, a művelődési ház igazgatója: — Nincs olyan helyiség, melyet a szakkörök részére kiadhatnánk. Az erősödő duhogásra hátra kapta a fejét a menekülő. A győzelem szikrái hamuvá hulltak szét benne. Két — motorosszemüveggel óriásira torzított — szem közeledett hozzá. Mintha óriási rovar szállt volna vérfagyasztó dübörgéssel az üldözött után. Most, most ér melléje... Végre az utcasarok! Nem kanyarodott, de bedobta magát balra! Nekisodródott a házfalnak, beütötte az oldalát, mégis rohant tovább. A motorosjárőr elszáguldott. Fékcsikorgás, kerekek sírása. Mire a gép visszafordulva kanyarodott, de dobta mafiút már elnyelte az átjáróház sötét szája. Megmenekült! Délután, amikor az eltelt órák már oldották benne a feszültséget, visszaóvakodott a házhoz, amelynek kapujába Tündét berántották. A seprű- bajszú meglepetten nézett a fiúra. — Kérem — bizonytalanodott el Csík —, egy kislányt keresek, aki ide menekült. A seprűbajszú megvonta ■ vállát: — Semmiféle kislányról nem tudok, fiatalember! De az elutasító válasz közben Csíkre kacsintott, mint aki a szemével w tud beszélni: »A lány jó helyen van, elvtársi». — Mi a véleménye a lakosság bef elfordulásáról? — Szerintem az emberek mentalitásából erednek ezek a gondok. A közösségi életben nem vesznek részt Jobban mondva, nem szeretnek részt venni. Sok kritikát kaptam már azért, hogy nem hívok együtteseiket a művelődési házba. Nyolc éve vagyok kórusvezető. Hihetetlen energiába került összehozni. Társadalmi munkában végeztem. Egy évem ment rá, egy előadást rendeztünk, csak az iskola igazgatója jött eh Készülünk a művészeti szemlére. Figyelembe kell venni azt, hogy ezek az emberek, akik a kórusban énekelnek, szeretnek énekelni. A művelődési ház nagyterme jó lenne tornateremnek. — Milyen foglalkozásokat tartanak « művelődési házban? — A KISZ-klüb és a szakmaközi bizottság klubja kapott helyet. Furcsa, hogy én vagyok a művelődési ház igazgatója, és nem mehetek be a klubba! A kulcsok sem nálam vannak. A két klubnak nagy az elszívó hatása. A kulturális élet sokkal fejlettebb, mint ahogy a külső mutatja. Ezt bizonyítja az is, hogy ide járnak szórakozni miég a bala- tonföldváriak is. Bensch Miklós párttitkár' — A művelődési • házat egyáltalán nem lehet használni. A tervezésnél és a kivitelezésnél nagy hibák csúsztak be. Egyedül a kisterem ér valamit az épületben. Nehéz fűteni. A rendezvények előtt már két nappal be kell fűteni ahhoz, hogy melég legyen. Ez öt-hatszáz forintba kerül. — Mi a véleménye a lakosság visszahúzódásáról? — Valóban tapasztalható. De bizonyos fokig értehető is. Az emberek naigy része nem helyben dolgozik, hanem bejáró. Reggel elutaznak, és csak késő este érnek haza. Nem érzik igazán otthon magukat. — Mit tett az utóbbi időben az iskola a közművelődésért? — Előadásokat, rendezvényeket tartottunk. De ezeket I nem a művelődési házban, ha- | nem az iskolában. Az iskola j tizenhét tagú testületéből hét j végez társadalmi munkát. Ba- | latonszárszó, Balatonszemes, j Balatoriőszöd egy termelőszövetkezetbe tömörült. Segíthetne a tsz. De nemcsak ő! .Más intézmények is. De a segítség sorra elmarad ... Vélemények és ellenvélemények. Egyik tanulság az, hogy a vezetők között nincs összhang, az együttes, munkánál a csírája sem fedezhető fel. Megbeszélték-e ők hárman, együtt, a község közművelődési tervét? Meg kellene hallgatniuk egymás véleményét, okulva, tettrekészen. Azután lehet a megvalósításra gondolni! Stőhrlg Gábor MENETE Lefcká Lásalá SOMOGYI im
