Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-19 / 42. szám

A sípoló macskakő A második — idén bemu­tatott — új magyar film, melynek szereplői amatőrök, akik a vászonra hoztak egy izgalmas, új játékformát, a feszélyezettséget és üde ter­mészetességet, a nyelvbotláso­kat, elharapott félszavakat és az eredeti, csiszolatlan, de ér­tékes gesztusokat, grimaszo­kat. Az életből Valókat. De nemcsak ezért hasonlít a film a Jelenidőhöz... Sőt nem ezért elsősorban. Hanem indí­tása, igénye, látásmódja, őszintesége miatt. Az alkotók kutató szembo­garának fókuszában most if­júságunk kérdései izzottak fel. Ma, amikor róluk, helyze­tükről, megítélésükről és arról, hogy véleményük, ja­vaslataik által ők mit monda­nak rólunk, felnőttekről, ren­geteg szó esik, hallatlanul ak­tuális, megint csak: akár a Jelenidő. ízes, diákos, tréfás, kama- szosan groteszk, pattanásos »■üdesége« van ennek a film­nek. Igazi diákfilm. Nem kí­vülről, a jó humorú felnőtt nosztalgiájától indíttatva fényképezi végig egy nyári, építés nélküli építőtábor ka­landjait a kamera, hanem be- lapózik a sátrakba, belopózik a fiúkba, mintha hosszú hajat, izgága mozdulatokat, farmert viselne az egész alkotógárda. A fiatalokért, a fiatalok által protestál — de tanulságai nemcsak a fiatalok érdekében születnek. Sokan hitték kijővet a mo­ziból — ez a nyár, ilyen figu­rákkal, Ilyen kalandokkal, ilyen dologfalansággal egysze­rűen elképesztő és lehetetlen. Bizonyos szempontból minden filmtörténet lehetetlen, hiszen kitalált; az más kérdés, hogy vannak fokozatok. Érthető módszer, hogy néhány ifjúsági akciónk puskaportalanságát, üres formaságát látva az ab­szurdumig viszi az ötletet az alkotó; egy építőtábort teremt­ve filmre, ahol »véletlenül« nincs munka. Ahol a tábor- vezetők dolog híján közös­ségformáló izékbe kezdenek... De tévedés ne essék, nem a gyermeteg izék, hanem a munka (életkorhoz Illő mun­kaformák) állal formálódik minden embercsoport közös­séggé. Olyan dolog ez így mint amikor a gyerek az orra alatt billegeti ujjait, és azt hiszi: furulyázik... Ebből a magból aztán ki­sarjad a konfliktus; tiltakozá­sul három fiatal unalmában munkát vállal egy parasztnál a szomszédos kukoricatáblán. Ezért hazaküldi őket a tábor­vezető ... Szép és egy kicsit megható is a történetnek ez a része. Hittétel fiatalságuk mellett. Akaratuk mellett, vi­takészségük mellett, érthető tanácstalanságuk és elhatáro­zásuk mellett. Jóakaratuk mel­lett. Érettségük mellett. Elő­kerül ugyanis a sípoló macs­kakő — francia diákok bari­kádjainak emléke. Megnézik, földhöz verik, hogy sípol-e. Aztán kimondják, hogy érde­kes dolog, de voltaképpen szá­mukra használhatatlan. Ez a film nagyon jól érti nemcsak logikailag, hanem pszichológiailag is a fiatalo­kat. (Egy pillanatra átlépik a cseh határt is. Nem, nem disz- szidálási szándékkal — mint azt sokan látná vélték —, egy­szerűen ezért, mert minden fiatal vágyik a külföld látásá­ra. Tág szembogárral falják a cseh falu látványát, s hiába a cinikus megjegyzés, mégis hi­szik, tényleg külföldön vol­tak.) Nem passzív, hanem politi­záló fiatalok, gazdag egyéni vonásokkal, nem sablon ka- maszságba öltöztetve, hanem eredeti figurákká teremtve látjuk Őket. Gazdag Gyula első nagy filmje. Bár fekete-fehér, mégis sok színből állította össze. Lírai hangulatok, komikus, diákos ziccerek, szatirikus képsorok. (Kiderül például, hogy a titokzatos jódlizők a kukoricásban: egy tanár és egy tanárnő,) Sikerült drama­turgiával, mértéktartóan egy­szerű, de mindent feltáró kép­sorával, hű állapotrajzával fi­gyelmeztet. Tanár—diák vi­szonyt rajzol elfogulatlan hű­séggel, diáktársadalmat raj­zol értelmes tettek példáza­táért kiáltva. Ezt a filmet vetítése előtt mendemondák sora kí­sérte. Ügy vélem nem erre, hanem megint az őszinte véle­ményekre vagyunk kíváncsi­ak. Azok véleményére, akik­ről szól. Tröszt Tibor s zemes Ma rí Szakmaszerzés középiskolai fokon A tabi Rudnay Gimnázium ad otthont immár tizenkét esztendeje a mezőgazda iágl gépészeti szakközépiskolának, ahol a fiatalok négy év alatt sajátíthatják el a mezőgazda- sági gépész szakma minden csínját-bínját. Hosszú utat tett meg az iskola e tizenkét év alatt. Sok gonddal, problémá­val küzdött, mint minden új iskola. Az indulás óta megvál­tozott a tanterv Is. Kezdetben mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskola volt, mely az érettségi bizonyítvánnyal együtt szakmunkás-bizonyít­ványt is adott a hallgatóknak. 1960-ben aztán módosult tanterv. Űj típusú szakköz'pis- kolai oktatás kezdődött a me­zőgazdasági gépészeti szakkö­zépiskolában. Műszakilag szé­lesebb elméleti alapokat ad ez a hallgatóknak, mint a régi. Ugyanakkor a gyakorlati fog­lalkozás kevesebb lett. Az iskola életéről, munká­járól, terveiről Horváth János igazgatóhelyettessel beszélget­tem. Az elméleti tananyag bővü­lése mellett a tanműhelyi gya korlat kevesebb lett, helyette a fiatalok a termelőszövetke­zetben töltik gyakorlati Idejü­ket. Traktort vezetnek, a má sodik év gyakorlati idej j alat1 szántanak, később nóvényápo lási munkákban vesznek részt, majd a vetés különböző for­máit ismerik meg. A helyi ter­melőszövetkezet kicsi ahhoz, hogy egyszerre negyven fiatal­nak nyúitson gyakorlati lehe­tőséget, így aztán a fiatalokat abban a tsz-ben helyezték el gyakorlatra, ahol a lakhelyük Képzettség és iogosíiváni Sokan főitették a kérdést, vajon az új típusú érettségi milyen képzést ad a fiatalok­nak. Erre az 1971-ben megje­lent szakközépiskolai érettségi vizsgaszabályzat ad feleletet. A fiatalok az iskola elvégzése után középiskolai végzettség­hez kötött munkaköröket tölt­hetnek be, valamint középfo­kú szakmai végzettséget igénylő mezőgazdasági gépja­vító. karbantartó és üzemeltető munkaköröket. Ugyanakkor felsőfokú oktatási intézmé­nyekbe felvételi vizsgára je­lentkezhetnek, de emellet' szakmunkásként is alkalmaz­hatók. Sok helyen rosszul ér­telmezték a szakmunkásként is alkalmazható kijelentést, és a fiatalokat nem foglalkoztat­ták ilyen munkakörökben. Er­re Végül is a tantervi rendel­kezés adja meg véglegesen a választ, mely kimondja, hogy a végzett tanulók a mezőgaz­dasági üzemekben a gépjaví­tás, karbantartás, üzemeltetés területén helyezkedhetnek el szakmunkásként, vagy olyan részirányító munkakörben, melynek betöltését a jogszabá­lyok magasabb képzettséghez nem kötik. Tehát műhelyrész- leg-vezetők vagy szakcsoport­vezetők is lehetnek a végző­sök. Ehhez kapcsolódik egy újabb probléma, a fiatalok jogosít­ványszerzése. A négy év le él­tével nem kapják meg a trak­torvezetői jogosítványt. Az is­kola ideje alatt traktorveze­tést, javítást, karbantartást ta­nulnak a hallgatók magas szinten. így aztán igényt tar­tanak arra, hogy képzettségü­ket ilyen formában is elismer­jék. Az iskolában most háromhó- napos traktorvezetői tanfolyam van tsz-dolgozók részére, me­lyen olyan fiatalember is részt vesz, aki pár évvel ezelőtt itt végzett az iskolában így az­tán a termelőszövetkezetnek hatezer forintjába kerül, hogy a fiatallal megszereztesse a jogosítványt, holott ő már az­előtt is tudott traktort vezet­ni. Felszerelés és tanműhely A fejlődés egyik akadálya az iskola hiányos fölszereltsé­ge. A megyei tanács kérésére fölmérték, hogy mi minden hiányzik. Az eredmény: a föl­szereltség huszonöt százalékom azaz egynegyede van meg á szükségesnek. A pótlás mint­egy kétmillió-nyolcszázezer forintos beruházást jelent a tanácsnak. A megvásárolandó tárgyak jegyzékét még tavaly október tizenkettedikén elküld­ték az illetékeseknek, mert a felszerelésre igen nagy szük­ség van. Ezelőtt hat éyvel határozták el, hogy az iskola mögött egy új tanműhelyt építenek, mivel a jelenlegi a tabi gépgyártó tulajdona. Megkezdődtek a tárgyalások és a tervezés. Az utóbbi mintegy százötvenezer forintot emésztett föl — ered­ménytelenül. Eddig három variáció született arra, hogy hol legyen az új tanműhely. Mint azt az iskola igazgatóhe­lyettese mondta, a napokban jártak itt felmérni a terepet, de hogy mikor kezdődik el az építkezés, arról fogalma sincs. Középiskolából az egyetemre Az új típusú szakközépisko­lai bizonyítvány tág lehetősé­geket biztosít a hallgatók szá­mára. Innen mindjárt jelent­kezhetnek az egyetemre. Az első ilyen típusú osztály har­minckét fiatallal jövőre végez. A tanárok több felmérést is tettek, vajon milyen felsőfokú intézmény érdekli őket. A tá- nulók közül tizenkét tő-tizen- négy szeretne továbbtanulni például a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen, a gépészeti szakon, vagy más műszaki jel­legű felsőoktatási intézmény­ben. A többiek szakmunkás­ként helyezkednek el. Az iskola tanárai sok gond­dal nevelik a jövő szakmunká­sait. S az eredmény: a fiatalok megállják helyüket, jó képzett ­ségű szakemberekké válnak. Gyertyás László MELEGET, biztonságot sugárzó, szép asszony. Ős­hittel megál­dott művész. Hangja fátyo­los és érces egyszerre, aszerint vál­tozik, ahogyan hajlítják a szavak. Mi le­het a nyitja egy személyi­ség varázsá­nak? Miért rejtőzik meg­fejthetetlen titkok homá­lyába az egyik ; ember, és miért' tárja elénk nyíltan önmagát a má­sik? A titok­zatosság izgal­mas. A nyílt­ság megható. És szeretetet, gyengédséget vár. Szemes Mari, a József Atti­la Színház művésznője ez utóbbi típushoz tartozik. Vas megyében született, Sárváron, ám kétéves korától Gyöngyösön nevelkedett. A Mátra-vidék színeit, álmokat tisztító emlékét vitte magával a főiskolára. A főiskola: itt meg kell áll­ni a beszélgetésben. Egy em­ber emléke előtt, aki zuhanó haláléval magával húzta, anélkül, hogy tudta volna, a feléje. Szemes Mari felé áramló szeretetet is. Gellért Endre tanár úr volt ez az em­ber, akinek óráin oly sokat megtudtak hivatásról, szépség­ről a növendékek. A színész magasba száll és mélybe zuhan. Középút nin­csen. Érzékeny-fogékonyán magába szív mindent a körü­lötte lévő világból, hailamns elhinni a dicsérő szót, és haj­lamos hosszú időre megder­medni az első rossz kritiká­tól. A SIKER jó érzés. De med­dig? A tapsoló közönség előtt meghajolva már a másnapi -sikerre gondol. Vaion holnap "is sikerülni" fog? És mi lesz, ha nem? Szemes Mari Budapesten, a József Attila Színházban Mó­ricz Zslgmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című. köny- nyes-mosolyos színművének Pólika szerepében mutatko­zott be. ő rácsodálkozott a szerepre —* a közönség rácso­dálkozott a különös. Izgalmas egyéniségű színésznőre. És ez a kettős csodálkozás azóta is tart. A színésznő — ez nála ter­mészetes — minden szerepénél a felfedezés, a megismerés út­ját járja végig. A közönség pedig újból és újból fölfedezi magának a színésznőt. Szemes Mari a nehezebb, de biztonságosabb útját járja a művészéíetnek. — Szeretnék emléket hagy­ni az emberekben — mondja — Hogy megtartsanak emlé­kezetükben akkor fa, ha ■» múzsák földi helytartói éppé» megfeledkeztek rólam. Hat nem kapok szerepet, ha nem vagyok a fókuszban. Népszerűsége, a feléje irá­nyuló szeretet, amely meg­nyilvánul a levélírók, ismeret­len telefonálók kedves sza­vaiban — mind bizonyíték ar­ra, hogy ez a vágya valóra vált. Játszott Qsztrovszkij-drá- mában és modem, zenés víg­játékban, kitűnő és silány szerepekben, amelyeket — a közönség számára mindig ész­revétlenül — felöltöztetett igazsággal, emberséggel őszinte rajongással beszél utólag is a »nagy« szerepről, Németh László Nagy család­jának főszerepéről. AZT HISZEM, képtelen t hazugságra. Az élet nyers,, igaz valósága számára az egyetlen közeg, ahol jól érzi magát. Hogy a valósághoz hozzátartozik a rossz is, azzal tisztában van, felkészült rá. Munkával. Egyetlen kívánsága van; szeressék. L. L A könyvkiadók terveiből Tizenkilenc kiadó foglalko­zik ma Magyarországon könyv­kiadással. Év eleji terveikből kötöttünk egy kis csokorrava- lót, hogy jó előre tudjuk, mi­lyen új, vagy újra kiadott mű­vekkel gazdagíthatjuk otthoni könyvtárunkat. A versek kedvelőinek a Mag­vető elkészítette a Szép ver­sek 1971 című antológiát. Aki eddig is megvásárolta a soro­zatot, máris gondolhat a leg­újabb válogatásra. Ugyancsak a Magvető adja ki Csorba Győ­ző Időjáték című kötététét, a Janus Pannonius évfordulóra a Szépirodalmi Könyvkiadó megjelenteti a nagy humanis­ta költő műveit. A regények közül néhányat népszerűvé tett az utóbbi idő­ben ismét a televízió, Mik­száth: A fekete város című műve is ezek közé tartozik. Az előbb említett kiadó vál­lalta a kötet megjelentetésit. Tímár Máté: És akkor a tizen­hetedik napon címmel írt re­génye egy 76 éves parasztasz- szony utolsó napjairól és em­lékképekben fölelevenedő egész életéről szól. A KOtmoSz Könyvek sorozatban Jelent meg. Fekete Gvula: Éljünk magunknak? .című munkája fá<-sadalmunk jelenlegi tudat- állapotáról, erkölcsi arculatá­ból rajzol kápet. A kötet a Magvarország fölfedezése so­rozatban kapott h°lvet. Ber­tha Bulcsu tizenöt írót muta^ be sajátos írói eszközzel a Mez­telen a király című interjú­kötetében. A Dózsa-évforduló emléké nek Derkovits Gyula: 1514 cí­mű sorozatával tiszteleg a Ma­gyar Helikon áriadó. Használ­juk helyesen testünket, győz­zük le a fájdalmat és az ide­ges feszültséget. Seyffarth, Henrik: Lazíts és légy egész­séges című művét a Gondolat adja ki, melyben hasznos le­írást kapunk a megelőző tor­náról, a lazításról Lomb Kató méltán népszerű tanulmánya a nyelvtanulóknak ad segítsé­get: így tárulok nyelveket — mondja a szerző a kötet címé­ben, tehát támaszkodhatunk az ő tapasztalataira. A könyv rövid Idő alatt másodízben je­lenik meg. Janouch, Gustav cseh Irodalomtörténész posztu­musz munkája a Beszélgetések Kafkával. A Kossuth Könyvkiadó je­lenteti meg Volgt Vilmos: A folklór esztétikája című tanul­mányát, melyre valóban ráillik az úttörő jelző, mivel arról ad képet, hogy miként kell mar­xista módon értelmeznünk fel­dolgoznunk a folklórt. Mircea Malita, Románia művelődés- ügyi minisztere, az ismert tu­dós a szocialista irodalomban először vállalkozott arra, hogy tudományos alapokra támasz­kodva, de a hipotéziseket sem kerülve felvázolja a 2000. évig várható változásokat. A Köz­gazdasági és Jogi Könyvkiadó jelenteti meg a művet. Lipták Gábor Hévízről írt munkáját a Panoráma sorozatban kapjuk kézhez. A Móra Könyvkiadó egy érdekessége: hetedik ki­adásban jelenik meg Tatay Sándor: Kinizsi Pál című tör­ténelmi regénye. mii 1 HARMAT ENDRE: 0 Raszpntyin-rejtély 7. ALEKSZANDRA AGGODALMA Alekszandra tudta, hogy népszerűtlen, hogy nem fogad­ták be ebben az országban, s ez csak fokozta az amúgy is félszeg, idegileg kiegyensúlyo­zatlan és ideges természetű szívpanaszokkal bajlódó asz- szony ingerültségét. Mikor egymás után négy lányt szült, nemcsak a férje miatt esett kétségbe, hanem amiatt is, hogy okot adott ellenségei kárörömére. Amikor megszü­letett a várva várt fiú, öröme nemcsak az anyáé, a feleségé és a dinasztia érdekeit szívén viselő cérnáé volt, hanem az ellenfeleken felülkerekedő hisztérikáé is. És amikor már nyilvánvalóvá vált a. cárevics vérzékenysége, az újra legyő­zött asszony mindent megtett, hogy eltitkolja vereségét. S jött egy paraszt Pokrovsz­kojeból, aki erős volt, maga­biztos, reinkarnációja azoknak a régieknek, akikről Alek­szandra egy XIV. századbeli kódexben egyszer azt olvasta, hogy közvetítenek az ég és a föld fejedelmei között. Ez az ember azt ígérte neki, hogy életben tartja egyetlen diada­lát, a fiát, és többször be is bizonyította, hogy megtartja ígéretét. Raszputyinnak volt termé­szetes esze. Bámulatosan ha­mar megtalálta azoknak a gyenge pontjait, akiktől akart valamit. Azonnal felismerte, hogy Oroszország cárnéját ne­ki teremtette az isten, aki kü­lönben is számos tanújelét adta jóindulatának. Sokan azt mondják, a szi­bériainak Janus-arca volt. Fü- löp-Miller ennak érzékelteté­sére adta a róla szóló könyv­nek A szent ördög címet. Azt hiszem, a Janus-jelzŐ Is ke­vés: a sztarecnek — mint a legtöbb tehetséges embernek — nem két, hanem sok arca volt. De Carszkoje Szelóban mindig csak egyet mutatott: az Űr Emberiét. Tudta, hogy ez hatalma fő forrása, és az egész életében botladozó itt sohasem botlott meg. A VÁLASZ KULCSA Ez egyben a valószínű vá­lasz is arra az évtizedek óta divatos kérdésre: vajon Alek­szandra Fjodorovna, Oroszor­szág cárnéja a szeretője volt-e Grigorij atyának, a muzsik­nak. Amikor Rodzjanko, a Duma elnöke és a sztarec egyik leg­nagyobb ellensége megkérdez­te Goremíkin minlszte-elnököt, ml a véleménye Alakszandra és Raszoutyin kapcsolatának jellegéről, a különben jelen­téktelen öregúr életének — alighanem — legszellemesebb válaszával tapintott rá a lé­nyegre: — C’est une ouestion clinl- que (klinikai kérdés). Nemcsak olvan szempontból volt igaza, mert a kulcs a cá­revics betegsége, sőt nem is csak azért, mert maga a cár­né sem volt egészséges. Ha­nem azért is, mert ez az em­ber sehol másutt nem csinál­hatott volna olyan karriert, mint az akkori Oroszország­ban. Alekszandra és a sztarec vi­szonya politikai értelemben is klinikai tünet volt. VI. FEJEZET Az igaz Oroszok felhördülnek Az Igaz Oroszok Szövetsége elégedetten figyelte annak a férfiúnak a feltörését, akit ők juttattak be a palotába. Eddig tökéletesen úgy alakult min­den, ahogy legszebb álmaik­ban elképzelték. A nyugato- sok, az átkozott liberálisok dühönghetnek: a trónra egy jámbor, igazi orosz paraszt ár­nyéka vetődik. Ha minden jól megy, közel az Idő, amikor Oroszország teljhatalmú ural­kodója államügyekben — pél­dául a kinevezéseknél — is meghallgatja majd a muzsik tanácsát. És a paraszt — hi­szen azért paraszt — azt mondja, amit parancsolnak neki. (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP «mahnt, aJW». taferato IS. 5

Next

/
Thumbnails
Contents