Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám
SOMOGYI FARSANG Kaposi dalverseny | Atomreaktor az egyetemi oktatásban A Budapesti Műszaki Egyetem atomreaktorát 1968-ban kezdték építeni, és 1971. május 22-én helyezték üzembe. A reaktor nagy előrelépést jelentett a magfizika gyakorlati oktatásában. Az egyetemi reaktor tudományos munkatársainak az oktatáson kívül kutatási feladatai is vannak: rádió izotópokat állítanak elő. Képünkön: Az egyetemi atomreaktor épülete. KISZ-bál a koszban Szeretettel hívtak — meglepődve fogadtak A Somogy megyei Vendéglátó Vállalat és az áfészek közösen rendezték a vendéglátó heteket, melyek sorában kiemelkedő esemény volt a szerda esti dalvetélkedő a Kapos étteremben. Jelentkező bőven volt a megyéből. A selejtezők után három elődöntőt tartottak, kettőt Kaposváron és egyet Marcaliban, a Baglas étteremben. “Dob s trombitaszóval elhagyd már Mérőt / a Fársáng, vivén sok vezetőt, kísérőt« — írta Dorottyájában Csokonai éppen 174 esztendeje. Kísérőből most is akadt bőven, mert némely versenyzőt egész szurkolótábor kísérte el a falujából ... Nem is lehet csodálni, hogy nem a nagyvonalú és elegáns fársángi Herceg volt a mulatság hoppmestere és rendezője, hanem a szigorú zsűri. Árok László öreglakról jött — régi ismerős... — Baj van öreglakon. Oszlóban a tánccsoport, nincs lei vezesse. CSak magam szeA Magyar Vöröskereszt kaposvári szervezete is megtartotta elnökségi ülését, ame.ye.i értékelték az 1971. évi tervek végrehajtását, és meghatározták az ez évi feladatokat. Milyennek látják a megye- székhely tisztaságát a vöröskeresztesek, s milyennek látnak bennün~et? A beszámoló néhány megállapítása feleletet ad a kérdésekre. •A város tisztasága érdekében a vöröskeresztesek fölkeresték a nagyobb lakóházak házmestereit a belvárosban és a Kalinyin lakótelepen. A Hazafias Népfront megbízottai és a tanácstagok is bekapcsolódtak a tisztasági mozgalom szervezésébe. Ennek eredményeképpen 1971-ben 6320 lakóház higiéniáját értékelték. 1449-vel többet, mint egy évvel korábban. Az egészségügyi követelményeknek mindössze 2710 ház felelt meg, 3610 nem. Megállapították a vöröskersztesek, hogy különösen a város központja piszkos, szemetes. Mos' az a javaslat született kezdeményezésükre, hogy fogjanak össze a város üzemei, a tanács, a népfront, a párttagok a tiszta városért. Az egészségügyi felvilágosító munka mind határozottabban a betegségek megelőzése felé irányul, az aktív egészségvédelem a felvilágosító munka célja. Kaposváron erről a témáról 44 előadás hangzott el a múlt évben, 3517 hallgató veti részt ez°k°n. A legtöbb fcl-'ilíqosító előadást a véradásról tartották. A városi véradási terv 750 liter volt s ez+ +'ilt-^l iesített'k Tíz flzÄZBÜWrel ng£t az eJsg «7^rr>a, is Mi a fiöTvvöf pUcoViolÍTfYlU«; for'i'ilof-Ari , A 7 jönnie! oil órai ]prra 1071>on corn V'Vl* TI 0»V1 +Ör.+ AT-|t Vpltn'T^C svV',~d>rr» rtn v»7^ nniffn 7. SpliTH glgio/q tAvnfiMÍ plnnrlásf ÍpÓ7\VC}rinlc Szp.ri'0Z0+”Wl<hc> ÚQV kell ezekét az előadásokat, illetve repelgetek már, mert elment a Hász Miska. — Hát az énekes társ, Pisák János? — Dolga van. Kettő a nyája, egyik ellik, másikat ügetik ... Németh József, a Napsugár Ktsz gépkocsivezetője az első nótaverseny győztese, öt már “véglegesíteni« akarták énekesként. — Hívtak és szívesen ene- kélek, ha lehet. De a gépkocsit azt nem hagyom el... Azzal együtt kell a nóta. Kara Lajosné a szép buzsá- ki rátétesben pompázott. Elmondta: amióta megtudták Buzsákon, hogy a döntőbe jutott, szinte tálcán vitték hozzá a szebbnél szebb régi bu- zsáki dalokat. Belőlük válogatott. Komlós István színművész »beköszöntötte« a somogyi farsangot, tust rántott rá Balogh János és népi zenekara, és indult a verseny. Két kategóriában népdalokat és nótákat hallottunk. A két kategófilmvetítéseket« — hangzik a megállapítás. Alkoholelvonó kúrára a városi szervezetek 11 személyt javasollak mindósz- sze. A Vöröskereszt városi szervezete fontosnak tartja, hogy növelje még az aktívák, főleg a fiatalok számát. a az ember többször találkozik velük az utcán, rájön, hogy lassan hozzátartoznak a város mindennapjaihoz, mintha kellékei lennének a szürke élőképnek, akár a kirakatüvegen visszaverődő nap, vagy a maladozó vakolatdarab a fűszerüzlet cégtáblája fölött. Különös színfolt ők a köznapi utcaszínpad egyhangú rekvizitumai között. Csak úgy érvényes: ők. Kart karba öltve lejtenek, arcukon csöppnyi bájmosoly, a nagyon intelligens, és egy kissé fáradt emberek hirtelen ráncokba szökkenő, de alapjában véve mindennapos dolgokon felülemelkedő báj- mosolya. Talán mondanom sem kell: ők a házaspár. Abbólameny- nyei fajtából, akik úgyszólván átlebegik az életet egymás oldalán, hiszik magukról, hogy ők a tökéletes emberek, extra elveket vállár nak, és extra ebédeket esznek. A férj tüntetőén külföldi lapokat gyűr a zsebébe, a hölgy pedig, ha teheti, szívesen beszél a feminizmus nagyságáról, miközben egy szelíd tigris puha mozdulataival dörgölőzik férje oldalához. Fennen hirdetik, hogy az ideális házasság alapja a közös téma, a kellő műveltség, a gondos disztíngváltság és a megfelelő hűvösség. (Az más kérdés persze, hogy a férjet törtető hájfejnek, a nőt pedig beképzelt frizsidernek nevezték munkatársaik.) ria nem volt ugyan versenyben, de mégis a népdal győzött. Előadóitól nem kívánt különösebb sikket, mórikálást, érzelmes hangrezegíetést, fátyolos felhangokat — csak tiszta, szép hangot, egyszerűséget. Árok László gyönyörű páva-dalt énekelt, s nagyon tetszett Haris Mária kulturált előadása. Kustánci Elek cimbalommal kísérte a dalosokat. Sánta Jánosné tiszta hangja, eredeti válogatása méltán aratta az est egyik nagy sikerét, hasonlóképpen tetszett Domokos József első két dala, Bene László éneklése is. Nóta éneklésben messze kimagaslott Németh József könnyed, szép tenorjával, elegáns, természetes előadásával. Balogh János hegedűje szinte dédelgette a dalokat, hiszen a Jó zenekar nélkül nem Is igazi a nóta. Bállá József ácsmester — a füredi városrészből jött — sikeresen előadott kurucnótákkal zárta a versenyt. A népdalverseny első nelye- settje Háris Mária óvónő lett, második Bállá József, harmadik Sánta Jánosné. A nótaversenyben Németh József vitte el a pálmát, második helyezett Finta Béla és Bene László, harmadik Domokos József és Szabó János. A megyei vendéglátó vállalat, a MÉSZÖV és a megyei tanács díjain kívül Kara Lajosné és Árok László a Kapos külön- díját kapták. Megtudtuk: a rendezők két év múlva ismét meghirdetik a farsangi dalosversenyt. T. T. Vendéglátásalkotó munkára A nyári hónapokban gazdag kulturális programot bonyolítanak le a természeti szépségekben gazdag és boráról világhírű Tokajban. Júliustól augusztus végéig az ország minden részéből művésztanárokat, képzőművészeti szakköri tagokat és középiskolás diákokat látnak alkotó munkára vendégül. A közép- iskolások szakemberek irányításával gyakorlati foglalkozásokon vesznek részt. Az idén először nyílik tábor Tokajban a Borsodban élő és onnan elszármazott fiatal írók részére. Tíz napra húsz írót hívnak meg azzal a céllal, hogy megismertessék Borsod irodalmi hagyományait. A gyerek csak nyűg — hangoztatták többször is —, aki elrontja a feleség testét, tönkreteszi a meghitt esti csevegések hangulatát. Aki többek között becsinál és ösztönös mohósággal kisajátítja magának a másik ember szeretetét. Ök nem! Ök ezt soha! Így aztán suhantak egymás szárnyain az élet rögös útjain, messze kikerülve a buktatókat, mindenkihez barátsággal, de mindenkitől szigorúan három lépésnyire. ök tanulták az egyetemen, mi az a passzív rezisztencia; hát ezt választották szigorúan célravezető politikai magatartásformának. Például: “Részt veszünk a megmozdulásokban, ha ott vannak a munkatársak is, meg a főnök is — hiánytalanul.« “Értekezleten nem ülünk az első sorba, de az utolsóba sem, csak akkor szólunk hozzá, ha kifejezetten igényli valaki — akkor is inkább valamely ártatlan részkérdést érintve —. s lehetőleg szellemesen sziporkázunk.-« ők boldogok a maguk módján. Egyszer mégis eljutottak a válóperig. A történet nagyon egyszerű, mondhatnám: regénybeillő. (Mellesleg: akad regénybe illő dolog az életben is.) .Egy nagynéni az ok: Pár soros, kedves levél érkezett szerkesztőségünkbe. “Szerettei meghívjuk önöket farsangi bálunkra. Reméljük, nem fogunk csalódni! Nagyon várjuk önöket!« Feladó az al- sóbogáti KISZ-szervezet. Farsangi meghívót több helyről is kaptunk, de igazán jólesett, hogy ilyen kis helyen is gondolnak ránk. — A bálra jött? — kérdezi két fiatalember a sötétben. — Igen, hogy lehet odatalálni? — Itt elkanyarodik az út, amelyik egyenesen a kastélyhoz vezet. Ott van. A szélben, esőben susogó fenyőfák veszik körül a kastélyt. Beatzene hangfoszlányai jelzik, hogy odabenn már táncolnak, szórakoznak, a mulatság megkezdődött. A főbejárat felett kis égő világítja be a sáros utat. Az épület ablakai azonban sötétek. Hol van hát a bál? Klarissza tanti, aki szeretett férje oldalán vándorolt az Egyesült Államokba, s akitől rendszeresen érkezett csomag. ö írta a bájos asszonykának. »Mon cherie! Hamarosan Detroilba költözöm végleg, egy klinikára. Ergo hamarosan végrendelkezzem...« Ezután pedig álomszép összeg következett, majd egy feltétel: »... ezt pedig akkor utalja át az ügyvédem tinéktek a szép Magyarországra, ha igazoljátok, hogy leánygyermeketek az én nevemet, Klarisszát vagy fiúgyermeketek az uram nevét, Sámuelt viseli etc.« Ők végigolvasták Klarissza néni sorait, és felsóhajtottak. — Miért ne? — kérdezte egy könnyed gesztussal az asszonyka. — Miért is ne, mon cherie — ismételte kandúrmosollyal a férj. Elveiket gyorsan átdolgozták ... Azonban a kis Klarissza is, Sámuel is késett. Csökönyös makacssággal várattak magukra, pedig a nagynénit már régen utolsó útjára kísérték Detroitban. Ők pedig gyűlölni kezdték egymást, és gyanakodtak. Vajon ki az kettejük közül, aki nem... Fagyos hidegséggel kerülgették egymást a lakásban, csak az utcára lépve vették fel a A nagy előcsarnokból széles lépcső vezet fölfelé. Embert sehol sem látni. Egy »magányos« kutya sántikál csak a hideg folyosón ide-oda, ázot- tan, nagyokat vakkantva. Fent az emeleten ácsorog- nák egy páran, idősebbek, nagykabátban, a korlátnak és egy rozzant pingpongasztalnak támaszkodva. Egyiküket megkérdezem, mire az egyik ajtó felé mutat. — Ott csörögnek a srácok! Bent a teremben nagyon barátságtalan a hangulat. Végre élőben hallhatnak zenét, és mégis csak két pár táncol. A többi legény púpos, összehúzott háttal ül, és lábával veri a taktust. Lányok néhányan vannak. A cserépkályha mellett alakítanak kört és tré- cselnek. Itt is nagyon hideg van. A nagy cserépkályhának csak az egyik felét lehet használni. (Vagy a tánchoz nincs Is szükség melegre?) bájmosolyt. Végül is a feleség döntött: »Klarissza tanti öröksége akkor is az enyém, ha más a férjem. Ha nem gyógyíttatod magad, elválunk. Mert biztos benned a hiba!!« A férj nem »gyógyítana« magát. S valóban oda kerültek a bírói pulpitus elé. Lehámlott róluk minden fennköltség: a feleség egy kardfogú tigris dühével támadt férjére, ajkát biggyesztette, s ócsárolta. A férj azonban lenéző, dia dalmas mosollyal diszkrét igazolást terjesztett elő: miszerint több mint tíz esztendeje havi háromszázat fizet — gyermektartásra. Világos tehát, hogy ki a ... A bíróságnak sikerült ösz- szebékíteni őket. Jó gyermek módjára türelmet fogadtak egymásnak, és tóvábbi próbálkozást ... teljes diszkréciót kérve a bíróságtól. Mikor kiléptek lustitia házának lépcsőjére, egymásra mosolyogtak egy pillanatra, s mintha az asszonyka szemében valamilyen megbánásféle csillogott volna ... De csak egy pillanatra. Utána ismét úgy érezték, rajtuk az utca szeme és csodálata, és voltaképpen nem történt semmi. Ha az ember az utcán találkozik velük, rájön, hogy hozzátartoznak a város mindennapjaihoz, egy unott színfolt ők a köznapi utcaszínpad rekvizitumai között. Tröszt Tibor A jegyszedő egy vihogó, ug- rifüles kamasz, a fülembe ordít, hogy tíz forintot kér, mert annyiba kerül a belépő. Kifizetem, aztán feléje nyújtom a papírt, amelyben a kedves meghívás áll. Csak azt látom, hogy mutogat, mert a zene elnyomja szavait. Végre megértem, mit akar. Kétségbe vonja papírom igazát, mondván, hogy a KISZ-titkárt náluk nem is így hívják! — És nincs is ilyen nevű kislány? — kiabálok most már én is, hogy végre megértse, mit akarok. Helyeslőén bólint, és a sarok felé mutat. Arra indulok, és sikerül is megtalálni a »félidőt«. Horváth Katalin. Fiatal, ti- zeriV!'—« éves, sötét szemű, ke-’ slány. / ’ában jókedvű lány nv írban van. — ,i is gondoltuk, hogy eljönne«:! — fut ki a száján. — Akkor miért Írtak? — Még sohasem tettük, s gondoltuk, megpróbáljuk. Hellyel kínál, de nincs kedvem az ujjnyi vástag porba leülni. Elpirul, és nem jut szóhoz akkor sem, amikor a »bokáig érő« szemétre fut tekintetem, mely a valamikor gyönyörű, intarziás parkettet lepi ei. — Ha mi a titkárral, Csillával nem takarítunk ki, ilyen kosz van — mondja később. — Nincs itt összetartás. Egy Ilyen buli pedig mindenkinek az érdeke lenne. Napjaikról, életükről érdeklődöm. — Nincs itt semmi. Nem lehet és nem érdemes szervezni. Huszonötén vagyunk KISZ- tagok. »Akik itt maradtunk.« Aki tanulni akart, az elkerült. Mi az állami gazdaságban dolgozunk. Gyűlésekre úgy-ahogy eljönnek, de azt is ritkán Hhet tartani. Ha rájuk szólunk, megsértődnek, és nem lehet őket látni. — Kikre vonatkozik ez? — Általában a fiúkra. Két hórihorgas közeledik most is. és egy bezárt ajtót kezd ráncigálni. — Nem merek most sem rájuk szólni, mert elküldenek ... Pus’ris Csillával, a KISZ- tltkárral énpen bemutatkozunk egymásnak, máris rohan, ígérve, htgy visszajön, most a »kocsmát kell felhoznia«! De hiába várom, nem jön. A levél egv mondatát idézném: »Remél íük, nem fogunk "salódni!« Én mindenesetre csalódtam. De kell. hogy ők Is csalódianak önmagukban. Éb- redjenk rá, hogy másként kellene egymásért — egymásnak — maguknak — csinálni. Fenyvesi Beáta A verseny végén kórusban énekelték a somogyi népdalokat. Négy és félezer vöröskeresztes Kaposváron A tiszta városért! «OMOGTINÉPLAP UU Umb ML 5
