Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-18 / 41. szám

SOMOGYI FARSANG Kaposi dalverseny | Atomreaktor az egyetemi oktatásban A Budapesti Műszaki Egyetem atomreaktorát 1968-ban kezdték építeni, és 1971. május 22-én helyezték üzembe. A reaktor nagy előrelépést jelentett a magfizika gyakorlati ok­tatásában. Az egyetemi reaktor tudományos munkatársainak az oktatáson kívül kutatá­si feladatai is vannak: rádió izotópokat állítanak elő. Képünkön: Az egyetemi atomreak­tor épülete. KISZ-bál a koszban Szeretettel hívtak — meglepődve fogadtak A Somogy megyei Vendég­látó Vállalat és az áfészek közösen rendezték a vendég­látó heteket, melyek sorában kiemelkedő esemény volt a szerda esti dalvetélkedő a Kapos étteremben. Jelentkező bőven volt a me­gyéből. A selejtezők után há­rom elődöntőt tartottak, ket­tőt Kaposváron és egyet Mar­caliban, a Baglas étteremben. “Dob s trombitaszóval elha­gyd már Mérőt / a Fársáng, vivén sok vezetőt, kísérőt« — írta Dorottyájában Csokonai éppen 174 esztendeje. Kísérő­ből most is akadt bőven, mert némely versenyzőt egész szurkolótábor kísérte el a fa­lujából ... Nem is lehet cso­dálni, hogy nem a nagyvona­lú és elegáns fársángi Herceg volt a mulatság hoppmestere és rendezője, hanem a szigo­rú zsűri. Árok László öreglakról jött — régi ismerős... — Baj van öreglakon. Oszlóban a tánccsoport, nincs lei vezesse. CSak magam sze­A Magyar Vöröskereszt ka­posvári szervezete is megtar­totta elnökségi ülését, ame.ye.i értékelték az 1971. évi tervek végrehajtását, és meghatároz­ták az ez évi feladatokat. Milyennek látják a megye- székhely tisztaságát a vöröske­resztesek, s milyennek látnak bennün~et? A beszámoló né­hány megállapítása feleletet ad a kérdésekre. •A város tisztasága érdeké­ben a vöröskeresztesek fölke­resték a nagyobb lakóházak házmestereit a belvárosban és a Kalinyin lakótelepen. A Ha­zafias Népfront megbízottai és a tanácstagok is bekapcsolód­tak a tisztasági mozgalom szer­vezésébe. Ennek eredménye­képpen 1971-ben 6320 lakóház higiéniáját értékelték. 1449-vel többet, mint egy évvel koráb­ban. Az egészségügyi követel­ményeknek mindössze 2710 ház felelt meg, 3610 nem. Meg­állapították a vöröskersztesek, hogy különösen a város köz­pontja piszkos, szemetes. Mos' az a javaslat született kezde­ményezésükre, hogy fogjanak össze a város üzemei, a tanács, a népfront, a párttagok a tisz­ta városért. Az egészségügyi felvilágosí­tó munka mind határozottab­ban a betegségek megelőzése felé irányul, az aktív egészség­védelem a felvilágosító munka célja. Kaposváron erről a témáról 44 előadás hangzott el a múlt évben, 3517 hallgató veti részt ez°k°n. A legtöbb fcl-'ilíqosító előadást a véradásról tartot­ták. A városi véradási terv 750 liter volt s ez+ +'ilt-^l iesített'k Tíz flzÄZBÜWrel ng£t az eJsg «7^rr>a, is Mi a fiöTvvöf pUcoViolÍT­fYlU«; for'i'ilof-Ari , A 7 jönnie! oil órai ]prra 1071>on corn V'Vl* TI 0»V1 +Ör.+ AT-|t Vpl­tn'T^C svV',~d>rr» rtn v»7^ nniffn 7. SpliTH glgio/q tAvnfiMÍ plnnrlásf ÍpÓ7\VC}rinlc Szp.ri'0Z0+”Wl<hc> ÚQV kell eze­két az előadásokat, illetve repelgetek már, mert elment a Hász Miska. — Hát az énekes társ, Pi­sák János? — Dolga van. Kettő a nyá­ja, egyik ellik, másikat üge­tik ... Németh József, a Napsugár Ktsz gépkocsivezetője az első nótaverseny győztese, öt már “véglegesíteni« akarták éne­kesként. — Hívtak és szívesen ene- kélek, ha lehet. De a gépko­csit azt nem hagyom el... Azzal együtt kell a nóta. Kara Lajosné a szép buzsá- ki rátétesben pompázott. El­mondta: amióta megtudták Buzsákon, hogy a döntőbe ju­tott, szinte tálcán vitték hoz­zá a szebbnél szebb régi bu- zsáki dalokat. Belőlük váloga­tott. Komlós István színművész »beköszöntötte« a somogyi farsangot, tust rántott rá Ba­logh János és népi zenekara, és indult a verseny. Két kate­góriában népdalokat és nótá­kat hallottunk. A két kategó­filmvetítéseket« — hangzik a megállapítás. Alkoholelvonó kúrára a városi szervezetek 11 személyt javasollak mindósz- sze. A Vöröskereszt városi szer­vezete fontosnak tartja, hogy növelje még az aktívák, főleg a fiatalok számát. a az ember többször találkozik velük az utcán, rájön, hogy lassan hozzátartoznak a vá­ros mindennapjaihoz, mintha kellékei lennének a szürke élőképnek, akár a kirakat­üvegen visszaverődő nap, vagy a maladozó vakolatda­rab a fűszerüzlet cégtáblája fölött. Különös színfolt ők a köznapi utcaszínpad egyhan­gú rekvizitumai között. Csak úgy érvényes: ők. Kart karba öltve lejtenek, arcukon csöppnyi bájmosoly, a nagyon intelligens, és egy kissé fáradt emberek hirte­len ráncokba szökkenő, de alapjában véve mindennapos dolgokon felülemelkedő báj- mosolya. Talán mondanom sem kell: ők a házaspár. Abbólameny- nyei fajtából, akik úgyszól­ván átlebegik az életet egy­más oldalán, hiszik maguk­ról, hogy ők a tökéletes em­berek, extra elveket vállár nak, és extra ebédeket esz­nek. A férj tüntetőén külföl­di lapokat gyűr a zsebébe, a hölgy pedig, ha teheti, szí­vesen beszél a feminizmus nagyságáról, miközben egy szelíd tigris puha mozdula­taival dörgölőzik férje olda­lához. Fennen hirdetik, hogy az ideális házasság alapja a kö­zös téma, a kellő műveltség, a gondos disztíngváltság és a megfelelő hűvösség. (Az más kérdés persze, hogy a férjet törtető hájfejnek, a nőt pe­dig beképzelt frizsidernek nevezték munkatársaik.) ria nem volt ugyan verseny­ben, de mégis a népdal győ­zött. Előadóitól nem kívánt különösebb sikket, mórikálást, érzelmes hangrezegíetést, fá­tyolos felhangokat — csak tiszta, szép hangot, egyszerű­séget. Árok László gyönyörű páva-dalt énekelt, s nagyon tetszett Haris Mária kulturált előadása. Kustánci Elek cim­balommal kísérte a dalosokat. Sánta Jánosné tiszta hang­ja, eredeti válogatása méltán aratta az est egyik nagy si­kerét, hasonlóképpen tetszett Domokos József első két dala, Bene László éneklése is. Nóta éneklésben messze ki­magaslott Németh József könnyed, szép tenorjával, ele­gáns, természetes előadásával. Balogh János hegedűje szinte dédelgette a dalokat, hiszen a Jó zenekar nélkül nem Is igazi a nóta. Bállá József ácsmester — a füredi városrészből jött — si­keresen előadott kurucnóták­kal zárta a versenyt. A népdalverseny első nelye- settje Háris Mária óvónő lett, második Bállá József, harma­dik Sánta Jánosné. A nóta­versenyben Németh József vitte el a pálmát, második helyezett Finta Béla és Bene László, harmadik Domokos József és Szabó János. A me­gyei vendéglátó vállalat, a MÉSZÖV és a megyei tanács díjain kívül Kara Lajosné és Árok László a Kapos külön- díját kapták. Megtudtuk: a rendezők két év múlva ismét meghirdetik a farsangi dalosversenyt. T. T. Vendéglátás­alkotó munkára A nyári hónapokban gaz­dag kulturális programot bo­nyolítanak le a természeti szépségekben gazdag és borá­ról világhírű Tokajban. Júli­ustól augusztus végéig az or­szág minden részéből művész­tanárokat, képzőművészeti szakköri tagokat és középis­kolás diákokat látnak alkotó munkára vendégül. A közép- iskolások szakemberek irányí­tásával gyakorlati foglalkozá­sokon vesznek részt. Az idén először nyílik tábor Tokajban a Borsodban élő és onnan el­származott fiatal írók részére. Tíz napra húsz írót hívnak meg azzal a céllal, hogy meg­ismertessék Borsod irodalmi hagyományait. A gyerek csak nyűg — hangoztatták többször is —, aki elrontja a feleség testét, tönkreteszi a meghitt esti csevegések hangulatát. Aki többek között becsinál és ösztönös mohósággal kisajá­títja magának a másik em­ber szeretetét. Ök nem! Ök ezt soha! Így aztán suhantak egymás szárnyain az élet rö­gös útjain, messze kikerülve a buktatókat, mindenkihez barátsággal, de mindenkitől szigorúan három lépésnyire. ök tanulták az egyetemen, mi az a passzív rezisztencia; hát ezt választották szigorú­an célravezető politikai ma­gatartásformának. Például: “Részt veszünk a megmozdulásokban, ha ott vannak a munkatársak is, meg a főnök is — hiánytala­nul.« “Értekezleten nem ülünk az első sorba, de az utolsóba sem, csak akkor szólunk hozzá, ha kifejezet­ten igényli valaki — akkor is inkább valamely ártatlan részkérdést érintve —. s le­hetőleg szellemesen szipor­kázunk.-« ők boldogok a maguk mód­ján. Egyszer mégis eljutottak a válóperig. A történet nagyon egyszerű, mondhatnám: re­génybeillő. (Mellesleg: akad regénybe illő dolog az élet­ben is.) .Egy nagynéni az ok: Pár soros, kedves levél ér­kezett szerkesztőségünkbe. “Szerettei meghívjuk önöket farsangi bálunkra. Reméljük, nem fogunk csalódni! Nagyon várjuk önöket!« Feladó az al- sóbogáti KISZ-szervezet. Farsangi meghívót több helyről is kaptunk, de igazán jólesett, hogy ilyen kis helyen is gondolnak ránk. — A bálra jött? — kérdezi két fiatalember a sötétben. — Igen, hogy lehet odatalál­ni? — Itt elkanyarodik az út, amelyik egyenesen a kastély­hoz vezet. Ott van. A szélben, esőben susogó fe­nyőfák veszik körül a kastélyt. Beatzene hangfoszlányai jel­zik, hogy odabenn már táncol­nak, szórakoznak, a mulatság megkezdődött. A főbejárat fe­lett kis égő világítja be a sá­ros utat. Az épület ablakai azonban sötétek. Hol van hát a bál? Klarissza tanti, aki szeretett férje oldalán vándorolt az Egyesült Államokba, s aki­től rendszeresen érkezett cso­mag. ö írta a bájos asszony­kának. »Mon cherie! Hama­rosan Detroilba költözöm végleg, egy klinikára. Ergo hamarosan végrendelke­zzem...« Ezután pedig álom­szép összeg következett, majd egy feltétel: »... ezt pedig akkor utalja át az ügyvédem tinéktek a szép Magyaror­szágra, ha igazoljátok, hogy leánygyermeketek az én ne­vemet, Klarisszát vagy fiú­gyermeketek az uram nevét, Sámuelt viseli etc.« Ők végigolvasták Klarissza néni sorait, és felsóhajtottak. — Miért ne? — kérdezte egy könnyed gesztussal az asszonyka. — Miért is ne, mon cherie — ismételte kandúrmosollyal a férj. Elveiket gyorsan átdolgoz­ták ... Azonban a kis Klarissza is, Sámuel is késett. Csökönyös makacssággal várattak ma­gukra, pedig a nagynénit már régen utolsó útjára kí­sérték Detroitban. Ők pedig gyűlölni kezdték egymást, és gyanakodtak. Vajon ki az kettejük közül, aki nem... Fagyos hidegséggel kerülget­ték egymást a lakásban, csak az utcára lépve vették fel a A nagy előcsarnokból széles lépcső vezet fölfelé. Embert sehol sem látni. Egy »magá­nyos« kutya sántikál csak a hideg folyosón ide-oda, ázot- tan, nagyokat vakkantva. Fent az emeleten ácsorog- nák egy páran, idősebbek, nagykabátban, a korlátnak és egy rozzant pingpongasztalnak támaszkodva. Egyiküket meg­kérdezem, mire az egyik ajtó felé mutat. — Ott csörögnek a srácok! Bent a teremben nagyon ba­rátságtalan a hangulat. Végre élőben hallhatnak zenét, és mégis csak két pár táncol. A többi legény púpos, összehú­zott háttal ül, és lábával veri a taktust. Lányok néhányan vannak. A cserépkályha mel­lett alakítanak kört és tré- cselnek. Itt is nagyon hideg van. A nagy cserépkályhának csak az egyik felét lehet hasz­nálni. (Vagy a tánchoz nincs Is szükség melegre?) bájmosolyt. Végül is a fele­ség döntött: »Klarissza tanti öröksége akkor is az enyém, ha más a férjem. Ha nem gyógyíttatod magad, elvá­lunk. Mert biztos benned a hiba!!« A férj nem »gyógyítana« magát. S valóban oda kerültek a bírói pulpitus elé. Lehámlott róluk minden fennköltség: a feleség egy kardfogú tigris dühével tá­madt férjére, ajkát biggyesz­tette, s ócsárolta. A férj azonban lenéző, dia dalmas mosollyal diszkrét igazolást terjesztett elő: mi­szerint több mint tíz eszten­deje havi háromszázat fizet — gyermektartásra. Világos tehát, hogy ki a ... A bíróságnak sikerült ösz- szebékíteni őket. Jó gyermek módjára türelmet fogadtak egymásnak, és tóvábbi pró­bálkozást ... teljes diszkréci­ót kérve a bíróságtól. Mikor kiléptek lustitia há­zának lépcsőjére, egymásra mosolyogtak egy pillanatra, s mintha az asszonyka sze­mében valamilyen megbá­násféle csillogott volna ... De csak egy pillanatra. Utána ismét úgy érezték, rajtuk az utca szeme és cso­dálata, és voltaképpen nem történt semmi. Ha az ember az utcán ta­lálkozik velük, rájön, hogy hozzátartoznak a város min­dennapjaihoz, egy unott szín­folt ők a köznapi utcaszínpad rekvizitumai között. Tröszt Tibor A jegyszedő egy vihogó, ug- rifüles kamasz, a fülembe or­dít, hogy tíz forintot kér, mert annyiba kerül a belépő. Kifizetem, aztán feléje nyúj­tom a papírt, amelyben a ked­ves meghívás áll. Csak azt lá­tom, hogy mutogat, mert a zene elnyomja szavait. Végre megértem, mit akar. Kétségbe vonja papírom igazát, mond­ván, hogy a KISZ-titkárt ná­luk nem is így hívják! — És nincs is ilyen nevű kislány? — kiabálok most már én is, hogy végre megértse, mit akarok. Helyeslőén bólint, és a sa­rok felé mutat. Arra indulok, és sikerül is megtalálni a »fél­időt«. Horváth Katalin. Fiatal, ti- zeriV!'—« éves, sötét szemű, ke-’ slány. / ’ában jókedvű lány nv írban van. — ,i is gondoltuk, hogy eljönne«:! — fut ki a száján. — Akkor miért Írtak? — Még sohasem tettük, s gondoltuk, megpróbáljuk. Hellyel kínál, de nincs ked­vem az ujjnyi vástag porba leülni. Elpirul, és nem jut szó­hoz akkor sem, amikor a »bo­káig érő« szemétre fut tekin­tetem, mely a valamikor gyö­nyörű, intarziás parkettet lepi ei. — Ha mi a titkárral, Csillá­val nem takarítunk ki, ilyen kosz van — mondja később. — Nincs itt összetartás. Egy Ilyen buli pedig mindenkinek az érdeke lenne. Napjaikról, életükről érdek­lődöm. — Nincs itt semmi. Nem le­het és nem érdemes szervezni. Huszonötén vagyunk KISZ- tagok. »Akik itt maradtunk.« Aki tanulni akart, az elkerült. Mi az állami gazdaságban dol­gozunk. Gyűlésekre úgy-ahogy eljönnek, de azt is ritkán Hhet tartani. Ha rájuk szólunk, megsértődnek, és nem lehet őket látni. — Kikre vonatkozik ez? — Általában a fiúkra. Két hórihorgas közeledik most is. és egy bezárt ajtót kezd ráncigálni. — Nem merek most sem rájuk szólni, mert elkülde­nek ... Pus’ris Csillával, a KISZ- tltkárral énpen bemutatkozunk egymásnak, máris rohan, ígér­ve, htgy visszajön, most a »kocsmát kell felhoznia«! De hiába várom, nem jön. A levél egv mondatát idéz­ném: »Remél íük, nem fogunk "salódni!« Én mindenesetre csalódtam. De kell. hogy ők Is csalódianak önmagukban. Éb- redjenk rá, hogy másként kel­lene egymásért — egymásnak — maguknak — csinálni. Fenyvesi Beáta A verseny végén kórusban énekelték a somogyi népdalo­kat. Négy és félezer vöröskeresztes Kaposváron A tiszta városért! «OMOGTINÉPLAP UU Umb ML 5

Next

/
Thumbnails
Contents