Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám
ELEGEDET! HALLGATÓSÁG Pártnap a mezőgépgyárban A portásfülke előtt munkások beszélgetnek. — Te mire vársz? — Meghívtak a pártnapra. S te? — Szintén. Az igazgató a főkönyvelővel tanácskozik, amikor benyitok az irodába. Számokkal teli ívek, aktakötegek vannak előttük. Aztán a főkönyvelő elmegy, kisvártatva megérkezik a párttitkár. — Hogy állunk? — kérdi Lovas József. — Mindjárt kezdhetünk — így Püspök Tibor párttitkár. Az igazgató zakót ölt magára, s int, hogy mehetünk. A folyosón, a lépcsőházban mindenhol emberekkel találkozunk, ők is az ebédlőbe igyekeznek. Az igazgató most tart először pártnapot a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Kaposvári Gyárában. Utoljára mint főmérnök kapott ilyen megbízást a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál. Figyelem az arcát, csöppet sem izgul. Az ebédlőben széksorok, előtte asztal vizeskancsóval, poharakkal, a falon Lenin-kép. Sokan összegyűltek, hátul legalább ötven-hatvan ember áll, nincs is annyi szék, ameny- nyi kellene. ■— Legalább százötvenen- százhatvanan lehetnek — súgja a párttitkár. Fiatal fiú siet hátra, kék munkásruha van rajta, a jobb karján hegesztőszemüveg lóg. Az első sorban kivétel nélkül férfiak ülnek, mögöttük pedig nők. Hátul sokan vannak, akik a délutános műszakban dolgoznak, s már fölvették a munkaruhái ukat. A párttitkár megnyitja a pártnapot, majd feláll az igazgató. Kis papírlapokat tart a kezében, időnként fel-felpd lant, milyen hatással van mondanivalója a népes hallgatóságra. Az emberek feszülten figyelnek, olvkor kattan egy öngyújtó, nyílik valamelyik ajtó, s újabb érdeklődő lép be. Az igazgató először felvázolia az ország gazdasági hrivzetet. beszél a beruházásmiitiká-ó1. az életszínvonalból, a munka - és üzemszervezésről, az idri feladatokról. Aztán rátér a vállalat, majd a kaposvári Esős napon áll a traktor Napok óta eső áztatta a földeket, a traktoros azt mondta: a talaj- »fölfakadt«. Megkérdeztem: mit jelent az, hogy »fölfakadt« ? — Hát azt, hogy a fagy már nem úr. És ilyen természetes magyarázatot tud mindenre ifjabb Fitos Lajos kisgyaláni traktoros. Az országos eső tehát megálljt parancsolt a gépnek, embernek egyaránt A föld szor- tyogva nyeli a vizet, mint szomjas ember az italt. Mert valahogy olyanformán van a földdel is a traktoros, mint az embertársaival. Tiszteli. F,nélkül hogyan közeledne hozzá? Harc lenne abból, ami így harmónia. Fitos Lajos szereti a gépét, szereti a földet . Olyannyira, hogy amikor el akarták tanácsolni a pályáról: megfogadta — soha sem hagyja el. Vétek József főkönyvelő és Horváth János üzemegységvezető elevenítették föl azt a bizonyos »eltanácsolást". Az akkori műhelyfőnök rácsapott ifjabb Fitos vállára, és közölte megföllebbezhetetlennek hitt véleményét: — Magából, Lajos, sohasem lesz traktoros. Ifjabb Fitos Lajos azóta is gépen ül. A műhelyfőnökről nem tud semmit. — Régóta nincs itt már. Mi is volt az előzménye az eltanácsolásnak? A traktorost olyan gépre ültették, amelyik már jó néhány kezdőt kiszolgált. A tsz legrégibb, legelko- pottabb traktora volt. Az új masinán aztán bizonyított az -eltanácsolt«. De alaposan, ö lett az egyesült szövetkezet legjobb traktorosa. Aki még búcsúkor is hajlandó munkába állni, ha kérik. És aki mögött a legegvenesebb barázdák maradnak. (Ő így mondja: -brázdák«.! Látom, nem szereti, ha szembe dicsérik. Pedig Horváth János nem titkolja: elégedett a traktoros munkájával, magatartásával. — A legjobb a talaimunka. Miért? Mert ha két' hét múlva arra járok, már látom a munkám eredményét. Hogy zöldell a tábla — mondja ifjabb Fitos. Nem volt könnyű, amíg traktoros lett. A fonói keverő munkása volt, saját költségén végezte a traktoros iskolát. Aztán az első traktorosévek" — »Beugró« voltam, mint a színházaknál bizonyos színészek. Hát nem volt valami nagyszerű dolog... Ennyi a kommentár, melyet ehhez fűz ifjabb Fitos Lajos, aki apjától tanulta meg: ahová küldik, ott helyt kell állni. Idősebb Fitos nyugdíjas létére sem pihen, »nappali őr« a tsz-ben. — A nagyobbik fiam is igen érdeklődik a gépek iránt. Azt mondja, szerelő lesz, vagy buszvezető. Az anyagi megbecsülést érzi a traktoros. Három és fél ezret keres átlagban. Vajon mit jelent neki az erkölcsi megbecsülés? — Nem mást, mint a bizalom sugarait. Érzem én, lehet ezeknél melegedni. Már az is számít, hogyan szólnak az emberhez. Hozzám meg mindig szép szóvál vannak. Meg aztán, ahogy a rám bízott munkát megbeszéljük. Az Egyesül* Erő vezetői engem egyenran- gúként kérdeznek, s hallgatják meg a véleményemet. És ez nagy szó! A közös összejöveteleken is megkeresnek, beszélgetünk erről, arról, csendes szóval, ahogy illik. Én mindig olyan ember voltam, se dicsekedni, se panaszkodni nem szerettem. De a vélemé- nvemet mindig elmondtam annak, akire tartozott. Ügy érzem: ezért becsülnek is. Soha nem volt még ebből sértődés. Ezt is egyenletes hanghordozással mondja. El tudom képzelni a munkában is anélkül, hogy valaha láttam volna dolgozni. Ilyen egyenletesen dolgozza végig a napot is: fölösleges kitérők, kanyarok nélkül. Az eső veri az ablakot, kint a ház előtt gazdájára várva áll a vasállat. L. L Épül az új szegedi szalámigyár Szegeden megkezdődött az új szalámigyár építkezése, amely felett a KISZ nemrégiben védnökséget vállalt A mintegy 50 000 négyzetméteres területen kibontakozó építkezést a dél-magyarorszá- gi épít'-ipari vállalat kivitele- j zi. Elsőként a hentesüzem ala- pályás szállítórendszeren jut pozási munkáit kezdték meg. I majd a hús a tulajdonképpeni ahol a teljes üzemű szalámi- | szalámigyárba termelés kezdetéig, 1976-ig félmillió | sertést dolgoznak fel. Az üzem korszerűségére jellemző, hogy a külső hőmérséklettől, időjárástól függetlenítik ' a termelést, a légkondicionálással ellátott hentesüzemből teljesen zárt. felsőgyár eredményeire, idei feladataira. A csend most a legnagyobb. Üj adatokat használ fel az igazgató. Amint az előzetes beszélgetésen elmondta, telexen felhívta Mosonma- gyarórvárt. a gazdasági igazgatót, s vele tanácskozott. — Ez még nem készpénz, ugyanis a mérleg nem készült el, csak azért mondom el ezeket az adatokat, hogy általában tájékoztassuk dolgozc inkát. Örömmel mondhatom, hogy a nagyvállalat túlteljesítette termelési feladatait. A számítások szerint a vállalat a százhatvannégy milliós eredményt elérte, sőt több is lesz. Várhatóan — s ez az itt ülőket nagyon foglalkoztatja — mintegy huszonnégy-huszonöt nap nyereségrészesedés fizethető. Ez természetesen még módosul a gyárakban az elfogadott kollektív szerződések alapján. Az igazgató ezután arról beszél, hogy elsősorban azt gyártsa a kaposvári gyár, amire igénye van a piacnak, ami a leggazdaságosabb, s egyben fedezi a még le nem kötött kapacitást is. — Még sok gondot okoz a munkafegyelem. Hathatós intézkedésekre van szükség, ha előbbre akarunk lépni. Egyik feltétel természetesen a jó anyagellátás. Szerintem az alapvető anyagokból nem lehet hiány, ezért megtesszük a megfelelő intézkedéseket. Figyelem, milyen egyetértéssel fogadják, amit arról mond az igazgató, hogy a piackutatást akkor k°ll elkezdeni, amikor kilépnek a gyárkapun. Őszintén beszél saiát beruházásaikról is. A kazánház és a festőüzem épülhet meg abbó1. amit 1970-ben elhatároztak. E hónap végén vezérigazgatói értekezleten dől maid el, me- Ivik gvárban milv°n beruházási lehetőségek lesznek. — Azt na«von meg k»n fontolnunk. ho«v a rendéikor«*, qíinkro álló összegből mit valósítsunk meg! Az igazgató hefoiozteül az ösztönző bérnolkika ki Jolgozásának szükségességéről, a város inari üzemei koonerá~!ós kanesolatának fontossá^á--'! beszél, s azoknak a munkásoknak a kollektívába való VíePI^^Vedését szorea1rnazza, akik most és a közeljövőben kerülnek a mezőgépgyárba. A párttitkár bezárja a pártnapot, s arra kér mindenkit, hogy mozgósítsa a dolgozókat a tervek megvalósítására. Megvárom, amíg kiürül a terem. Hallgatom, ki miről beszélget. »Te. ezt én nem is tudtam« — mondia egv fiatalasszony a társnőjének ahn«v menr»k kifelé Kék munkaruhás a vállalat jó eredményeinek örül. Lajos Géza I „A hitel nem eszik velünk egy tálból...4" Miből lett a napi 134 forint a siófoki Egyetértés Tsz-ben? Klabuzai Miklós: —■ Még mások segítésére is futotta az erőnkből... Klabuzai Miklós főagronó- mus: — Az eltelt tizenkét esztendőben termelőszövetkezetünk nagy változáson, fejlődésen ment keresztül. A szép eredmények eléréséhez nélkülözhetetlenek voltak az észszerű beruházások, szükség volt a termelés jó feltételeinek biztosítására, a tsz-tagok és a vezetőség összefogására, a szociális körülmények javítására. Így volt lehetséges, hogy a zárszámadó közgyűlésen jó eredményekről számolhattunk be... Szövetkezetünkön belül a vezetőség és a pártalapszervezet között szoros kapcsolat alakult ki, minden fontos kérdésben kikértük a pártvezetőség, illetve a tagság véleményét. Munkánkban nagy segítséget kapunk a városi pártbizottságtól, a városi tanácstól, és támaszkodhatunk a területi tsz-szövet- ségre is. Néhány, a termelést előrevivő intézkedés »születési éve« volt a tavalyi, így például az üzem ágvezet ők részvételével kéthetenként termelési tanácskozást tartunk, mely a feladatok összehangolását és a tervteljesítések időszakos ellenőrzését szolgálja azóta is. A múlt év augusztusában öt brigád határozta el, hogy megszerzi a szocialista címet. Vállalásaik teljesítését egy későbbi időpontban versenybizottság bírálja majd el. Növénytermesztésünk eredményességében része volt annak, hogy 1970 őszén minden mélyszántással végeztünk. A tavalyi rossz időjárás sem okozott különösebb terméskiesést, sőt búzából például rekordtermést értünk el. A kukorica betakarításánál még mások segítésére is futotta az erőnkből: a ságváriaknak és a nagy-herényieknek a határában dolgoztak a gépeink. Jól dolgoztak a traktorosok, a növénytermesztők, s ugyanez elmondható az állattenyésztőkről is. Simonies Ferenc brigádvezető és az ágazat dolgozói nemcsak mennyiségi előrelépést, hanem minőségi javulást is elértek. Több mint félezer hízott sertést a magunk üzemében dolgoztunk fel. és ezeket saját pecsenye- sütőinkben értékesítettük, de még így sem elégíthettük ki az igényeket. Négy pavilonunkat a nyújtott műszak ellenére sem tudtuk megfelelően ellátni áruval, ezért az idén egy új feldolgozót építünk. A gazdálkodási összkép kedvező alakulásában része volt a szállítórészlegünknek, a kert- és mélyépítő üzemágunknak is. Kövecses Jenő főkönyvelő: — A tsz-tagok egy napra jutó átlagjövedelme 134,46 forint, az alkalmazottak napi átlagbére 127,70 forint. Ezzel az eredménnyel zártuk a negyedik ötéves terv első esztendejét. Még sohasem fordult elő, nevében hirdeti, hanem mindennapi gyakorlatban is megvalósítja az egyetértést... Termelőeszközeinknél a fejlesztés mértékét mutatja az 1966-ból vett összehasonlító adat: akkor év végén 3,8 ma 20,4 millió forintot tett ki termelőeszközeink értéke: Mindamellett annyira csökkent a beruházási eszközöket Kövecses Jenő: — Saját lábunkra álltunk... hogy tagjainknak késedelmesen fizettük volna ki a járandóságukat. A kifizetésekhez mindig megvolt a pénzfedezet, s ez minden tsz-tagot megnyugvással töltött el, szorgalmasan dolgozott ki-ki a posztján. Terveinkben meglehetősen magas mércét állítottunk fel, s a megvalósításhoz belső egység kellett. Máskülönben nem valósulhatott volna meg a csaknem 12 milliós bruttó jövedelem. Eredményeink töretlen fejlődési folyamatról beszélnek és azt bizonyítják, hogy gazdaságunk nemcsak Puskás Sándor: — Amit ránk bíznak, megcsináljuk. terhelő hitelállományunk, hogy ez évtől kezdődően a hitéi nem eszik velünk egy tálból, nem nehezedik teherként a gazdálkodásunkra: saját lábunkra álltunk... Rendhagyó zárszámadó közgyűlést tartott a siófoki Egyetértés Tsz: a szép eredmények kihirdetése mellett szomorú motívum volt, hogy betegsége miatt sem a tsz-elnök, sem pedig a tsz pártalapszerveze- tének a titkára nem vehetett részt ezen az ünnepi összejövetelen (a közgyűlés táviratban kívánt mielőbbi gyógyulást a két vezetőnek), s az elnökhelyettes is — ott volt ugyan a gyűlésen — betegállományban van. A beszámolóval kapcsolatos hozzászólásokból kitűnt: segítőkészségből ezután sem lesz hiány, különösen nem ebben a meglehetősen nehéz, de átmeneti időszakban. Puskás Sándor, a kőművesbrigád vezetője mondta: »Ha az építkezésekhez elegendő anyagot kapunk, nem lesz elmaradás. A brigád nevében ígérem, hogy amit ránk bíznak, megcsináljuk.« Az Egyetértés Tsz-ben éppen ez a zárszámadás bizonyította, hogy Itt az ígéretet tették követik... Hernesz Ferenc Húszmillió forint' állami támogatás 5 év alatt A rét és a legelő hasznosítása A RÉT- ÉS LEGELŐGAZDÁLKODÁS fejlesztéséről sok szó esik országszerte, hiszen a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének egyik jelentős részkérdése a gazdálkodás színvonalának emelése. A természetes fűhozam az egyik legolcsóbb, leghasznosabb tömegtakarmány. A MÉM a negyedik ötéves tervidőszakra Somogy megye gyepgazdálkodásának fejlesztésére húszmillió forint állami támogatást adott. Ez arányosan elosztva évi négymillió forintot jelent. Somogy az ország legnagyobb gyepterülettel rendelkező megyéi közé tartozik. Az összes területnek 21,6 százaléka ősgyep. Ahhoz, hogy a gyep mint takarmánybázis számottevő legyen, el kell végezni a komplex gyepjavítást, és meg kell kezdeni a korszerű gyephasznosítást. Vajon mit tettek szövetkezeteink ennek érdekében az 1971-es évben, a negyedik ötéves terv első esztendejében? Tavaly a megye huszonegy üzemében, mintegy 4018 holdon kezdődött meg a gyepgazdálkodás megjavítása. Ehhez akkor hárommillió-kétszázezer forint volt az állami támogatás, amihez természetesen a termelőszövetkezeteknek biztosítaniuk kellett saját erőből is fedezetet. Így 1971-ben az összes költség 7 273 142 forint volt. Tavaly a megyében mindössze két üzem fejezte be, körülbelül nyolcvan holdon a gyepjavítást. Érdemes megemlíteni, hogy tavaly a kedvezőtlen, száraz időjárás miatt azokat a munkákat, melyekre állami támogatást adtak, és az elvégzését kézi munkaerőre tervezték, géppel tudták csak elvégezni. Így az állami támogatásból jelentős pénzt takaríío'tak meg, amely azonban visszakerült a MÉM-hez. Üj gyepet 764 holdon telepítettek a megyében. Ennek csak kis részét, mintegy 179 holdat kellett öntözni, hogy életképes legyen, a többi a száraz időjárás ellenére is igen jól fejlődött A termés jól sikerült A gyepgazdálkodás javításának gazdaságosságát szak- tanácsadók vizsgálták tavaly a megyében. Az egy hold rendbetételének a költsége 2510 forint átlagosan, ugyanakkor az erről a területről nyerhető tej és hús értéke 5200 forint. Így a holdanként! jövedelem 2690 forint. Figyelemre méltó mutatók ezek. Nemcsak azt bizonyítják. hogy elengedhetetlenül szükséges a legelőgazdálkodás megjavítása, hanem közvetve utalnak arra. is, mennyire fontos, hogy szak- tanácsadók segítsék a műnké'. Tavaly a fejlesztést végző huszonegy üzemben mindenütt tanácsadók dolgoztak. Tapasztalataikkal igen sokat segítettek a gazdálkodásban és az eredmények elérésében. Tizenhat termelőszövetkezetben a megyei állattenyésztés: felügyelőség, egy szövetkezetben a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, négy gazdaságban pedig a Kaposvári Mezőgazdasági Technikum szaktanácsadói segítettek. A tanácsadás mellett elkészítették a fejlesztési terveket, irányították, ellenőrizték a munkákat. és természetesen segítettek az elszámolásban is. Ugyanakkor megkezdték az. 1972-es tervek elkészítését. ERRE AZ ÉVRE négymillió forint állami támogatás jut a megye mezőgazdasági üzemeinek. Sajnos nagyon sok gazdaság nem veszi igénybe ezt, sőt tavaly több tsz vissza is mondta. Ennek az az oka, hogy a gyepjavítás összes költsége, valamint az állami támogatás közti összeget a termelőszövetkezetnek kell biztosítania, és sok esetben nincs erre fedezet, vagy legalábbis tartanak a befektetéstől. Most van a tervkészítés, a döntés időszaka, mindenképpen nélkülözhetetlen, hogy a tanulságokat felelősséggel mérlegeljék az üzemek. Gyertyás László SOMOGÍlNÉPLAP Péntek. mtz . Ubtnte IX. 0
