Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-17 / 40. szám
Szervezettség, fegyelem, munkaszeretet Beszélgetés húsipari munkásokkal Csaknem négy hónap telt el a gazdasági vezetők aktívaértekezlete óta. A nagy jelentőségű tanácskozás egységes szemlélet és cselekvés kialakítását célozta a népgazdaság minden ágában. Gazdasági fejlődésünk jellemzői között szó esett gondjainkról, ezek objektív és szubjektív okairól, de az előrelépés lehetőségeiről, módszereiről is. Azóta több országos és megyei fórum Is foglalkozott e témával. Intézkedési tervek készültek, amelyek elsősorban a jobb helyi szervezésben, a feszesebb fegyelemben, a dolgozók felelősségének fokozásában rejlő lehetőségeket vették számba. Hogyan látják ezeket a munkások? Milyennek ítélik meg munkahelyük szervezettségét, fegyelmét? Miben látják a fejlődés akadályait; és mit javasolnak ezek megszüntetésére? A Kaposvári Húskombinát nyolc munkásával beszélgettem. Lakatosok, gépkocsivezetők, húsipari szakmunkások, munkahelyük megbecsült dolgozói. Közülük a legfiatalabb törzsgárdatag hét, a legidősebb tizennyolc éve dolgozik Itt. Először arról érdeklődtem, hogyan jutott el hozzájuk — a hírközlő szerveken kívül — a gazdasági aktívaértekezlet állásfoglalása munkahelyük sajátos helyzetére fogalmazva? Némi töprengés után — amiből az érződött, hogy rengeteg információ éri az embereket, és ami esetleg a vezetőknek nagy jelentőségű fordulópontot jelent, az a munkások életében nem Jelentkezik hosszan őrzött hatásként — ketten emlékeztek arra, hogy a termelési értekezleten, decemberben, erről is volt szó. Egyikük példát is idézett az igazgató beszámolójából. Ugyancsak ők mondták el, hogy ismertették a munkahelyeken a vállalat e témában tartott műszaki konferenciájának anyagát. Később még valaki egy írásos felhívást említett, melyet az üzemben látott kifüggesztve. Tulajdonképpen tehát nem kezdődött semmi új dolog a vállalatnál az aktívaértekezlet után. És ez természetes is. Az ekkor feltárt gondok ugyanis már korábban is foglalkoztatták a dolgozókat és a vezetőket egyaránt, másrészt az intézkedési terv hatása még alig mérhető. így inkább csak a véleményeket lehet rögzíteni, saját környezetük, munkájuk közrvetlen megítélését, á felismerés mélységét, a felelősség megnyilvánulását. A vállalat egyik legfontosabb üzemében, a vágóhídon már a nyáron fontos intézkedéssel növelték a termelést Erről így beszélt az egyik legtapasztaltabb húsipari szakmunkás, Bakonyi Antal: — Egy műszakban nem tudtuk kihasználni óriási értékű eszközeinket. Ezért szervezték meg a kétműszakos termelést. Igen ám, csak ehhez máról holnapra nem lehetett megfelelő munkaerőt előteremteni. Mit lehetett tenni? A jól összeszokott brigádot kettévágták és feltől- tötték. — Honnan? — Az utcáról! így van, másként nem tudom mondani. Akik jelentkeznek. A létszám megvolt. De a fegyelem? Megélénkült a beszélgetés. — A fizetések utáni napokon megfogyatkoztunk. — Ha éppenséggel itt voltak, és rá kellett verni, mert álltak a kamionok, akkor sem izgatfák magukat. — Sokan el is mentek. Volt aki egy napig kóstolta a munkát, mások egy-két hétig. — De azért sokat javult a helyzet, azt mondjuk meg őszintén. Akik maradtak, lassan átveszik a tempót. Persze, még nem mindenki Nálunk még mindig hárman- négyen távol maradnak fize tést ünnepelni. — Mi a további javítás út ja? A választ egymást kiegészítve mondták el: — Inkább legyünk kevesebben, de mindenkire mindenkor számítani lehessen! — A büntetésként alkalmazott néhány fillérnyi órabércsökkentés nem áll arányban az okozott kárral. — Ha valaki két hét alatt nem válik be, ne kísérletezI zünk vele tovább! | — Nagy a humánum! Miért I kell türelemmel kivárni a három figyelmeztetést ahhoz, hogy valakit el lehessen bocsátani? — Segíteni kellene a köz vetlen helyi vezetőknek, hog> bátrabbak legyenek a kemény intézkedésekben. A bérezésről érdeklődöm. — Nekünk, gépkocsivezetőknek kétszer is emeltek tavaly — mondja Molnár János. — Megszűnt a feszültség a többi vállalattal. Megbecsülik a törzsgárdát. De ha nálunk is bevezetnék a teljesítménybérezést, fokozódna a sofőrök érdekeltsége. — A vágóhídon munkafázisokra alkalmazott bérezést alakítottak ki, és ez igazságos is. Most nem szólhat senki, hogy milyen alapon alakul a kereset nála vagy a szomszédjánál. — Azt kellene megszüntetni, hogy fegyelmivel elbocsátott dolgozót alkalmazzanak a törzsgárdatagokéval azonos vagy magasabb bérért másik üzemben — javasolja Bakonyi Antal. — Remélem, a példa nem Itt fordult elő? — Akkor nem mondanám. Pintér Ferenc 14 éve dolgozik a húsiparban. Keresetlen szaval őszinte vallomásként hatnak: — Ha valaki igazán szereti azt, amivel és ahol — mert ez is fontos! — foglalkozik, ötven-száz forintért nem változtat munkahelyet. Mert tud örülni a munkájának meg a társainak, akikkel fél szavakból, szemvillanásokból ,is megértik egymást. És ez nagyon jó dolog. Ezt az érzést a vándorlók nem ismerik. És aki Idáig nem jut el, nem tudja, mi a munka öröme. Az lelketlen, pénzsóvár ember csupán. Beszélgetőtársaim különböző üzemrészekben dolgoznak. Jól Ismerik tehát közvetlen munkahelyük gondjait, de feladatait is. Vajon menynyire tájékozottak a »-nagy csalód«, a 2000 fős vállalat nehézségeiről? Megkérdeztem: — Mit tartanak a vállalat- vezetés legsúlyosabb gondjainak? — Talán azt, hogy nem tudnak mit kezdeni a mellék- termékekkel. A sertésfejekkel, lábakkal — kezdte a fiatal Fékét* Gyula. Társai kiegészítették: —> Meg a zsír értékesítését. — Egyre gyorsabban készülnek el a hízók, és most már nemcsak az állami gazdaságokban, hanem a tsz-ek- ben is. Mind nehezebb piacot keresni az áruknak. Merf azt is figyelembe kell venni, hogy Pápán meg másutt is növekszik a termelés. Jó minőségű húst kell biztosítanunk. — Bizony, nem mindegy, milyen árut kínál a vállalat! És ez tőlünk függ. — Kényes igényeket kel! kielégítenünk. Közvetlenül veszik át tőlünk az exportot. — A munkaerő pótlása Is gond. — Ügy tudom, a dobozoló? megoldását tervezik. Az sokat segítene az értékesítésen. — Növelni kell a termelést, de nem lehet építkezni. Valóban, e gondok miatt fő az igazgató és vezető torsainak a feje. A munkások legjobbjai tehát Ismerik az egész vállalat nehézségeit. Felelősséget is éreznek csökkentésük iránt, és ez náluk elsősorban a példásan fegyelmezett munkában és a környezetre gyakorolt kedvezi hatásban, vélemények nyilvá- nüásában, javaslatokban jelentkezik» Megnyugtató, hogy mindig számíthat rájuk a vezetés. Paál László 11 HARMAT ENDRE: I Raszputyin-rejtély 5. Múltak a hónapok. A gyerek felállt, és járni próbált. Ha elesett, kis duzzanatok támadtak a karján, a lábán és néhány óra múlva sötétkék daganatokká nőttek. Feltámadt, majd beigazolódott a gyanú: Oroszország nagyhercege, a cárevics vérzékenységben szenvedett, IV. FEJEZET Massie motívuma 1967 végén és 1908 elején az amerikai könyvpiac egyik szenzációja Robert K. Massie -Nicholas and Alexandra* című munkája volt. A fiatal amerikai író fiának vérzékenysége, hemophiliája volt, s érdekelte: a múltban hogyan álltak szemben a családok ezzel a nyomasztó dilemmával. így jutott el a leghíresebb hemophllláslg, Alek- , szej cárevicsig. És addig a »meggyőződésig, hogy ez a be- Itegség a cári Oroszország bu- í kásának lényeges komponense jvolt. £ A koncepcióval kapcsolatos 1 tévedés teljes. Egy, a világ ♦ egvhatodán uralkodott rend j bukásáért egy gyermek betegségét és nem a termelési, tár- J sadalmi viszonyokat felelőssé |tenni — képtelenség! De a i részletekben Massie úttörő munkát végzett. Ráadásul a cárevics vérzékenységének egyfajta politikai jelentősége kétségtelenül volt. Nem az, amit Massie tulajdonít neki, hanem az, ami ennek a történetnek a számára döntő fontosságú. Arról van szó, hogy Raszputyin karrierje nem következett volna be Aleíkszej hemophiliája nélkül. Massie a maga szomorú tapasztalata alapján így írja ie a vérzékeny gyermek anyjának lelkiállapotát:-A hemophilia mindig magányosságot jelent az édesanyának. Eleinte a jellegzetes anyai reagálás tapasztalható: kell lennie valahol egy specialistának, aki kideríti, hogy tévedés történt vagy hogy igenis létezik gyógymód. Egyik szakorvossal tanácskozik a másik után. És egyik szakorvos rázza szomorúan a tejét a másik után. A sajátos biztonságérzet, amit különben az orvosok jelentenek betegség esetén, eltűnik. Az anya felismeri, hogy magára maradt.« A hisztérikus, misztikumra hajlamos cárné ebben az esetben pontosan azt tette, amit várni lehetett tőle: kétségbeesetten kereste a kapcsolatot földöntúli hatalmakkal. Sokat imádkozott, s hiába. Ez nyilván annyit jelent, hogy Isten az ő imáit nem hallgatja meg. De lennie kell valakinek, aki közelebb áll hozzá, aki meghallgatta tik. n OMOGYI NÉPLAP Csütörtök, lift február Lassú munkához idő kell! AZZAL KEZDŐDÖTT, hogy egy hivatalos helyről kapott jelentés szerint Nagyatádon még szeptemberben átadják ezt, meg azt, meg amazt. Most pedig az általam közhírré tétetett -Gazdag szeptember Nagyatádon« -szegény februárrá« változott, mert ha at adták is például az új autóbusz-pályaudvart, az utazó- közönség még mindig nem használhatja. A Kiszely utcai tömb 42 új lakása szintén üre- 3en áll, annak ellenére, hogy oda már szeptemberben be kellett volna költözniük a tulajdonosoknak. Fűthetetlen lakásokba azonban nem lehet beköltözni. De miért nem készült el a gázvezeték a Kiszely utcai házakhoz? Talán azért, mert a Lábodl Állami Gazdaság irodaházának bekapcsolását a KÖGÁZ csinálta terven kívül, emezt meg a DÉLVIÉP nem csinálta terven belül. És ha nincs gáz, miért -csipkedné« magát az építőipar? — Mi átadhatnánk a lakásokat, de minek? Beköltözni — fűtés nélkül — úgyse lehet — érvel a nagyatádi költség- vetési üzem. Egyszer már kifizetődött nekik a lassú munka. Szintén a Kiszely tömbhöz tartozik az a lábazatig felhúzott házalap, melyet a nyáron nagy lelkesedéssel közénlskolós fiúk csináltak a KISZ építőtábor keretében. Jó, hogy iparkodtak vele, mert azóta is úgy áll. Az egyik kivitelező, a Komfort Ktsz sietett eleget tenni a megrendelőnek, kiszállíttatott egy csomó anyagot. A költségvetési üzem azonban nem -kapkodta el« a dolgot, nem mozdult, és ő járt Jól. Az építkezést ugyanis — megfelelő gazda hiányában — leállították. No de ezek az alapok egyelőre nem ingerelnek senkit. A 42 csábító külsejű, késznek látszó lakás viszont -vörös posztó« azok szemében, akik már régen befizették a. pénzt az új otthonra, és most sem oénz, se otthon. Azaz van, de csak kívülről lehet nézni, legalábbis azt a tizennégyet, amelynek a költségvetési üzem a kivitelezője. Azt a tizennégyet, amelyet a nagyatádi Komfort Ktsz készített az OTP megbízásából, nem zárják el a látogatók e’őtt, sőt az OTP határozott kívánságá- -a, a tulajdonosak a gazda szemével kereshették a hibákat. Igaz, beköltözEJNYE, ALJOSINKA! Raszputyin népes társaság-^ gal szórakozott, amikor megszólalt a telefon. — Carszkoje Szelő — mond ta borzongó tisztelettel az, aki falvette a kagylót. Raszpu- tyinnal közölték, a cárevics nem tud aludni, fájdalmai vannak. — Micsoda? Még nem alszik? Na, küldjétek csak a telefonhoz 1 Aztán a vendégek elhűlve hallották, amint a házigazda ezt mondja Oroszország nagyhercegének és trónörökösének, -minden kozákok hét- manjának«: — Ejnye, Aljosinka, mi újság? Fáj valami? Ugyan, dehogy fáj! Eredj csak, és tüstént feküdj le! Nem fáj semmid, én mondom neked, hogy nem fáj. Hallod-e? Siess aludni! Néhány perc múlva a palotából jelentették a sztarec- nek, hogy a fiú már alszik, és minden rendben van. Ahhoz, hogy Raszputyin pályafutásának ezt a legfontosabb motívumát egy helyen tárgyaljuk, ezúttal engedményt kell tennünk az Időrend rovására: előre kell ugranunk hét esztendőt SÜRGÖLÖDÉS — segítség nélkül 1912. A lengyelországi Spa- lában a trónörökös éppen lábadozott egy vérzés után, és a cárné úgy gondolta: a gondosan elegyengetett erdei ütöm, a különleges rugózású ni még azokba se lehet, de addig is, amíg a gáz megérkezik, egy-egy olajkályhát állíttatott be az OTP — a társasház gazdája — a kéménynyel ellátott fürdőszobákba, azokkal fűtik a lakásokat, hogy ne romoljanak le, mire gazdáik birtokba vehetik. A költségvetési üzem viszont a legridegebben elutasította abbeli óhajomat, hogy a lakásokat belülről is láthassam. — Amíg nincs átadva, addig senki se léphet be! MEGKERESTEM néhány embert a beköltözésre várók közül. Azt mondták: — Szemmel tartjuk az építkezést, hiszen a lakás hosszú időszakra szól. nem mindegy, milyen állapotban veszi át az ember. A költségvetési üzem által épített lakásainkban azonban gyakoriak a beázások, és máris hullik a vakolat. Az omlásokat állandóan javítgatják. toldozzák-foldozzák, ahelyett, hogy teljes vakolatcserével szépen elkészítették volna az egészet. Mit mond a SOMBER, mint lebonyolító? — Legföljebb minőségi levonással vesszük át a lakásokat. Most csak az a kérdés, miért építtet valaki lakást. Aíért kuporgatja-e rá a pénzt, meri lakni szeretne, vagy azért, hogy a pénzének egy részét visszaadják fájdalomdíjul a bosszúságokért?! Ha elfogadjuk — és miért ne fogadnánk el —, hogy a költségvetési üzem teljesíti ígéretét, és valóban kifogástalanná varázsolja az általa építet lakásokat a hivatalos ét- dás idejére, akkor már csak sgy kérdés marad- mikor ér el a gáz is a Kiszely utca tömbházaihoz? Hogy eddig miért nem, arra természetesen van magyarázat. A DÉLVIÉP Vállalat mint kivitelező, a megyei tanács kérésére ráállt: eredeti — víz- és csatornaépítő — tevékenysége mellé röWeszi a gázvezeték-építést is, hogy segítse a gázprogram gyorsabb megvalósulását. Magyarán szólva, »besegít«, tehát függvénye is a KÖGÁZ-nak. Tőlük kapja a terveket és az anyagot. A tervek azonban többszöri módosításra szorultak, részint a szigorított gázvezeték-építési szabályok miatt, részint azért, mert »senki se tudja, mi van a föld alatt« és így csak az árokásás megkezdésekor derült ki, a gázvezeték egybeesne egy másik vezetékkel, azt pedig tiltják a szabályok. AZTÁN SOROLHATNÁNK még az okokat, amelyek miatt nem jutott el a gáz a Kiszely utcába, de talán ennyi is elég. Inkább azt kérdezem, hogy hát mikor? — Ha a KÖGÁZ-töl megkapjuk február 10-ig a jóváhagyott terveket, akkor április végén meggyújthatják a gázt a Kiszely utcai lakásokban — mondta a DÉLVIÉP főmérnöke. Hogy miként áll ez a harmadik tizennégy lakás, melyet a csokonyavisontal ktsz épít, ezek után már meg se mertem nézni. Rezes Zsuzsa Az ablakon mászott be Mindent lopott a nyaralókból A pénzt többnyire elitta Régi ismerőse a rendőrkapitányságoknak és bíróságoknak a negyvenéves, budapesti Müller Ernő, akit eddig összesen tizennégy évi szabadságvesztésre ítéltek lopáMüller ugyanis fodrász. Az olló, fésű, hajkefe helyett feszítővassal dolgozott, s nem a fővárosban, hanem a Bala- ton-parton. 1971 áprilisától július végéig több villába besért, sikkasztásért, csalásért és, tört Balatonlellétől kezdve szökésért. Büntetését 19C9 jú. niusában töltötte le, munkát azonban nem vállalt, pedig jól jövedelmező szakmája van: hintóbán meglcocsikáztatja a pompás levegőn fiát. Néhány kilométer után a gyerek láb- és hasfájdalmakról panaszkodott. Balatonfüredig. A mindig nála lévő vassal fölfeszítette az. ablakokat. Bemászott a kiszemelt nyaralóba, magához vet- 1 te az értékesebb holmikat, |majd legtöbbször értékesítette. Különösképpen nem vélo- sápadt kis-| gatott, mindent magával vitt, ami megtetszett neki: evőeszközt, ébresztőórát, dísztárgyakat, Stark-pisztolyt, lepedőt, ágyneműt, melegítőt, öltönyt, Akivel Alokszandra azonnal vissza-1 szerszámokat, rádiót, fordítatfa a kocsit. Szokásai több értékes órát. szerint azonnal úrrá lett raj-1 megismerkedett, annak —■ ha ta n rh ó m i Lr • r\n cfs rzo cíí í . . , . . .... ta a pánik: őrjöngve sürgette előbb gyorsabb, majd lassúbb hajtásra a rémült kocsist. Alekszej a legapróbb zökkenésre is felkiáltott a kíntól. Botkin doktor, az udvari orvos vérzést állapított meg a hasban és az egyik combban. Távirat ment Pétervárra, es amilyen gyorsan akkor lehetett, befutottak Fjodorov, Rauhfusz és Osztrogorszklj tudta — eladta a lopott holmikat. Müller minden eszközt megragadott, hogy pénzhez jusson. Ahol nem sikerült betörnie, ott szállást kért a tulajdonostól, Elég volt, ha egy kicsit kihúzta a lábát a lakásból, máris magához vette, amire szüksége volt Nem fogyott ki ötletekből, vállalkozott gázbojler beszerzésére, rádiójavításra. Az előleget fölsebészek, valamint a cárevics | vstte> aztán már bottal üthet. tengerész^ testőrének névroko- ♦ ^ék a nyomát. A pénzt, me| lyet így szerzett, többnyire megtelt! italra költötte. na, dr. Gyerevenko. A gyerek szobája sürgölődő, aggódó arcú szak-j tekintélyekkel. Csak éppen S egyikük sem tudott segíteni. AZ UTOLSÓ KENET A nős, de különváltan élő í munkanélküli mintegy het- : venezer—nyolcvanezer forint > értékű holmit lopott, Illetve [csalt ki különböző trükkökkel A cár kénytelen volt utasí-|a hiszékeny emberektől. A holtan! Frederiksz gróf udvari t mik egy részét sikerült bűnminisztert: bocsásson ki hiva-j Jelként lefoglalni, s így ez talos jelentéseket a trónörö-^ megtérült, kös állapotáról. | A Siófoki Járásbíróság tízOroszországszerte könyörgő; évi szabadságvesztésre ítélte istentiszteleteket szerveztek I Müller Ernőt, s tíz évre eltil- Pétervárott, a Kazán! Miasz-; tóttá a közügyektől. A sza- szonyunk-katedrális ikonja! badságvesztés büntetést fegy- előtt huszonnégy órán át fel- i házban köteles letölteni, s váltva Imádkoztak a cáré- J nem bocsáthatják feltételes vicsérf a birodalom legmaga -1 szabadságra sem. A vádlott és sabb egyházfejedelmei. » I védője föllebbezett az ítélet (FolytatjukJ : ellen. l. a
