Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-02 / 27. szám

KISCSOPORT - TÖMEGKULTÚRA

Épül a szazszemélyes óvoda Siófokon

Mindennapjaink közművelődési képe változó. A népművelők igényesebb része folytonosan — a kinti gyakorlatban és intézetekben egyaránt — keresd azokat a rugalmas, az igényekhez jól Idomuló és az igényeket előnyösen befolyásoló új formákat, melyek vonzók és értékes tartalmat hordozók. Ez a szándék tetten érhető a megyehatáron belül is. A legtöbbet emlegetett s használt forma is az úgynevezett »kiscsoportos« népművelés, a különböző rétegek igényeit jól kielégítő közművelődés. Manapság többnyire a szakkörökben szemlélhető mindez a legalaposabban. Fölvethető a kérdés- ‘ ömegkultúra-e a lqjs- csopt ;/«ssége? Mennyiségi c. 'ében semmiképp,

hiszen működjön egy községben bármilyen eredményesen a helytörténeti vagy a fotószakkör, ha jelentős rétegek maradnak szinte érintetlenül a közművelődéstől, csak rész- eredményt hozhat a siker. Természetesen ezeket a részeredményeket is meg kell becsülnünk. Sőt, a néhány szakköri kezdeményezés vagy nemrég működő klub tapasztalatai alapján, s ezek által, láthatnak hozzá a népművelők a többi réteget is mozgósító kezdeményezések megvalósításához,

fan-e Kisugárzó hatás?

örvendetes, hogy tanúi vagyunk helytörténeti mozgalmunk szép virágzásának, a csurgód, a marcali, a kadarkúti, a siófoki vagy éppen a megyei Honismereti Híradó köré csoportosult műhely eredményeinek örülhetünk. Mindez kiváló dolog, de csak értékmentésre, csak a tárgyi és a szellemi múlt gyűjtésére irányul. A néhány szakköri összejövetel, amelyen magam is részt vettem, általában jó szakmai felkészültségről, igényes érdeklődésről adott bizonyságot. De kevésszer eseti: szó eszmei, politikai vonzatúról és hasznosítási lehetőségeiről. Mit jelent a mai hely- történeti mozgalom a szocialista hazafiság szempontjából? Néha a munkaösszefoglalók sablonos bevezetőiben olvashatunk erről egy-egy általános utalást. De mit jelent a valóságban? A nemzeti nosztalgiától fűtött, a szellemtörténet által alapozott »törté- nelemtszeretet« helyébe a hely történeti gyűjtőmozgalom lényegét a mai ember igényeiből kell levezetni, s a mai ember igényei, világnézete szerint magyarázni. Gondolati kisugárzó hatása csak így lenne erőteljesebb, így válhat a tömegkultúra egyik fontos alkotó tényezőjévé, de nemcsak a helytörténeti gyűjtőcsoport, hanem valamennyi szakkör és klub is. Arról van szó tehát, hogy a megtalált formának, a szívesen, szívvel-lélekkel végzett értékes tevékenységnek igényesebb gondolati tartalmat, alapozást adjunk.

Egymást megtalálva...

Reméljük, hasonló irányba vezeti majd részvevőit a La- tinca Stúdió is. Mert munkál a felismerés a somogyjádi, a nagyatádi irodalmi színpad, az Ifjúsági Ház irodalmi színpada, vagy a Fonómunkás Kis- színpad észrevehető érdeklődési horizontjában: nem a játéktudással elsősorban, hanem a darabbal, a mához szóló, a közönséget teremtő, politizáló, aktuális darabbal lehet mozgósítani. Így van értelme a lelkesedéstől fűtött csoport munkájának. így képes értékeit továbbadni. A réteg-közművelődés tehát sohasem jelenthet elkülönülést, s egyáltalán nem merev arisztokratizmust, wangolklub« zártságot

Milyen' sok sző esik manapság a szociológiáról, néha már divathóbortról! Pedig milyen hasznos tudomány a

Somogyi helynevek

Idegen népek nevéből keletkezett földrajzi nevek

ELÉG GYAKRAN találkozunk olyan helynevekkel, amelyek a magyarság közé települt idegen népelemek emlékét örökítették meg. Ez a névanyag a honfoglaláskor kutatói számára is igen jelentős, mert alig maradt fenn forrásanyag. A nem magyar nyelvűek települését, ha azok csak elszórtan, egymagukban helyezkedtek el a magyarlakta területek között, egyszerűen csak az illető nép nevével jelölték meg.

Somogybán is jelentősek voltak a török nyelvű besenyő települések. Magyar Kálmán: Adatok a középkori Szentgyörgy névadás somogyi forrásaihoz (Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 3—17.) című tanulmányában több ilyen helységet vizsgál. Rinyabesenyő ma is létező község, Büssü neve — többek szerint — szintén ide vezethető vissza, Balaton- szentgyörgynek és Puszta- szentgyörgynek a középkorban Besenye-Szentgyörgy volt a neve. Foglalkozik a Berény helynévvel is, amelyet egyesek honfoglaláskori törzsnávnek tartanak, ilyen pl. Balatonbe- rény, Pusztaberény, Kisbe- rény, Nagyberény, Iharosbe- rény község neve. Bizonyítása szerint ezeket az idegen népcsoportokat I. István tudatosan telepítette Somogyba, hogy a lázadó Koppány vezér népét elszigeteljék az ország lobbi részétől. Török nyelvű nép volt az uz is, nevüket Vzd- puszta őrizte meg, amely a középkorban még önálló falu volt. Törökkoppányt 1332— 37-ben Kőbán formában említik, de miután a török elfoglalta és egy szandzsák (kerület) székhelyévé tette, rajta Maradt a Törökkoppány név.

A török hódoltság idején megyénk lakossága nagyon megfogyatkozott. Az elnéptelenedett területekre a.' föld- birtokosok gyakran rácokat, németeket, cseheket, tótokat vagy az Alföldről kunokat telepítettek. Persze ilyen eredetű községek még ennél korábban is keletkeztek.

MEGYÉNKBEN számos dűlőnév őrzi a rácok emlékét: Rác-temető, Rác-vesztés, Rácok földje stb. Rácegres nevű földrajzi nevünk található Magyaratád, Kuntelep, Szülök és Kálmáncsa határában. Németek által alapított vagy újratelepített községünk több is van, újabban azonban ezt egy sem viseli nevében. Ilyen például Németegres (ma So- mogyegres), Németiad (ma Lad része). Tótoknak a nép általában a felvidéki szlovákokat nevezi, érdekes azonban, hogy a somogyi tót községek többnyire délszláv népességűik (pl. Tótújfalu, Tót- szentpál (ma Somogyszent- pál), Tótszentgyörgy, Tótvá- ros. Tóti községet a középkorban a Lengyel család birtokolta, így alakult a Lengyeltóti név. Több községünkben telepítettek le cseheket is. Kálmáncsa középkori neve Kálmán-Csehi vagy Kálmán- Király-Csehi, Ordacsehi Csehi része egykor önálló község volt, 1563-ban Kiscsehi néven említik. Mesztegnyő, Böhönye, Iharos és Csurgó belterületén van pl. Cseh utca, utalva a valamikori cseh letelepítésre. Kuntel ip neve újabb eredetű. A veszprémi püspökség 1902- ben parcelláztatta birtokát, s ezt kunszentmártoni lakosok vették meg. 1904-ben — Kun- telep néven — községgé alakultak.

'Or. Király Lajos

népművelés számára is. Csak nem a látványos, »fejfoeütős- meghökkéntős-“ vizsgálatokat kellene állandóan űzni, hanem felhasználni mind többször a közönségigények felmérésére, egy-egy műsor, kiállítás hatásának elemzésére. Igaz, hogy nem valami Látványos dolog ez, de hétköznapi közművelődési feladataink megoldásában sokat segíthet. Némely kulturális intézményünknek szép számú apparátusa van, sőt a megyeszékhelyen »-szociológiai klub-« is működik. »Kedvébe járhatnának-« irodalmi színpadainknak ilyen felméréssel, és tanulságok levonására alkalmas tükörképpel. Ügy véljük, számottevő hatása lenne tömeg- kultúránkra is, egyben bizonyságára annak, hogy a rétegértékek nemcsak önmagukért, hanem egymásért is vannak.

Hasonlóképpen kell talál- i kozniuk a kluboknak a szak- | körökkel, könyvtárakkal.

Feltételen

Nemrégiben megyei közművelődési intézmények vezetői, intézményeik tevékenységét közösen elemezve megállapították, hogy mennyire szükséges a' jobb együttműködés. Egy megye és egy város határain belül élnek és irányítanak. A tervkészítéskor az is előfordul néha, hogy egy telefonhívás erejéig sem keresik meg egymást. Mikor számon kérik a kisebb csoportok, csoportjaik eredményeit megye- szerte — mert számon kérik, s helyes is —, akkor az lenne a legelemibb feladat, hogy az összefogás, az egymásra találás jó példája mind többször szülessen itt, a megyeszékhelyen.

A cikk elején megpróbáltam a nemcsak mennyiségi, hanem minőségi közművelődési egység, kiscsoportok és nagyobb csoportok összehangolt munkája nyomán létrejött egység gondolatát feszegetni. Nem hinném, hogy nyitott kaput döngetnek addig, amíg a fent elsorolt ellentmondások fellelhetők. Csoda-e, hogy a községi klubkönyvtár és a művelődési ház — sok helyütt mindkettő működik, két szomszédvárként él egymás mellett, és kettejük között száll a feladatok labdája. A marcali járásban jegyeztem föl ezt a példát, de biztosan föllelhető másutt is. A feladatok közös vállalásától így elvezet az út a feladatok áthárításához, a »nem az én asztalom« szemléletéhez.

A jó kiscsoportos népművelés feltétele: az egymással szemben álló, s nem együttműködő kiscsoportok felszámolása — tömegkultúránk érdekében.

Tröszt Tibor

A hétmillió forint költséggel épülő óvodát a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat szeptember 1-én adja át rendeltetésének.

Vttörő „ osxtá

Varrnak, akik azt mondják az úttörővezetőről, hogy nem igazi pedagógus, sőt vannak olyanok is, akik azt is feltételezik, hogy a pedagóguspályának is hátat fordított. Pedig ez nincs így. Bizonyítják azok a hivatásos úttörővezetők, akik ugyan valóban nem egy osztállyal, tehát nem harminc vagy negyven gyerekkel, hanem háromszázzal vagy háromezerrel foglalkoznak: programot, nyári tábort, kirándulást szerveznek nekik.

Mi szép az úttörővezetésben, miben különbözik az általános pedagógiai munkától? Erről beszélgettünk Eredics Károlyival, a fonyódi járás úttörőtitkárával.

— Olyan területe ez a pedagógiának, ahol a munka soha nem fejeződik be. Eredményét nehéz lemérni. Talán a nyári úttörőtáborokban érzi az ember legjobban, hogy jó, amit csinál. Odajönnek a gyerekek, első nap még szólni se mernek egymáshoz, aztán a két hét végére felszabadultak, vidámak, igazi táborozok lesznek. A fonyódi úttörők egy kicsit szerencsésebb helyzetben vannak, mint a többiek. Nekik ott a Balaton, olyan programokat is lehet szervezni, amilyet másutt nem.

Hatvan-hetven fős vízi rajunk van, amely a fonyódi úttörőcsapaton belül működik. A raj a múlt évben részt vett az »Erőt, egészséget, Balaton!« programban. A hagyományos nyári balatonszentgyörgyi nemzetközi úttörőtalálkozót a járás úttörői a Csillagvárban rendezik meg minden évben. Az jdén szeretnénk a programot bővíteni, színesíteni. Jó lenne, ha nemcsak a fonyódi, hanem a megye többi járásának úttörői is részt vennének rajta.

— A Balaton azonban nemcsak »plusz jó« a gyerekeknek, hanem időnként plusz munkát jelent az úttörő vezetőnek.

— Ez valóban így van. Előfordult, hogy a gyerekeket nem nagyon tudtuk összeszedni egy-egy nyári próba teljesítésére, mert legnagyobb részük dolgozott. Nyáron nagyon sok könnyű munka akai a Balatonnál, amit a gyerekek el is tudnak végezni, és — elsősorban szülői sugallatra — nem a csapatba jönnek, hanem pénzt keresni. Sok gondot okoz nekünk szeptemberben az is. hogy a gyerekek nváron fölszedett — nem mindig helyes — tapasztalatait a

»helyére« tegyük. Nyugati hatás már őket is éri.

Eredics Károly két éve dolgozik a fonyódi járásban, és már beszámolhat olyan eredményről is, hogy saját nevelésű ifivezetői vannak. Két év alatt jócskán emelkedett azoknak a fiataloknak a száma, akik elvégezték az általános iskolát, de nem hagyták ott az úttörőcsapatot. Rendszeresen visszajárnak oda, segítik a csapatvezető és a gyerekek munkáját.

Az, hogy a végzettek visszajönnek-e a csapatba, gyakran attól függ, milyen a személyes kapcsolatuk a csapatvezetővel. Mi most ott tartunk, hogy klubot szervezünk az ifiknek öreglakon, a szakmunkásképző iskolában. Megalakítottuk az ifiparlamentet, melynek az a célja, hogy értékelje a fiatalok tevékenységét, továbbképezze őket. Most arra törekszünk, hogy ne csak az ifik, hanem a KISZ-szervezetek is törődjenek az úttörőkkel. Találkozzanak gyakrabban velők, fieveljék őket, és ők javasolják KISZ-tagoknak a pajtásokat.

Üttörőkről, úttörőmunkáról beszélgettünk. A titkár az eleién azt mondta, nehéz ennek a munkának az eredményét lemérni. A beszélgetés végén pedig azt: — Sokakkal ellentétben az a véleménvem, nem látványos dolgokra kell törekedni (bár megvan rá a lehetőség), Inkább a tartalomra. És ami nagvon fontos: nem szabad a felnőtt akaratát ráerőltetni a gyerekekre.

Simon Márta

A YENBÉG FIŰ

— Megjöttél? Jól van, kisfiam. Pontos voltál. Szépen töröld le a cipődet, úgy, ott oldalt is. Dörgöld csak, bátran! Nálunk nem lehet bevinni a sarat a szép szőnyegre!

Egy pillanatra megáll kezében a ceruza. A legszívesebben kiszaladna, és... És mit csinálna? Gyerekek előtt nem lehet veszekedni. Mondaná a felesége: Miért? Engedjem, hogy becipelje a mocskot a szobába? És ebben igaza van, csak abban nem, ahogy figyelmezteti ezt a vendég gyereket. »Nálunk nem lehet...« És őnáluk? Sosem járt a lakásukban. Honnan tudja, hogy mit lehet Csobodéknál? Csak a mérnökék ügyelhetnek a tisztaságra? Különben is maga a felesége mondta, hogy ez egy tisztán öltöztetett, csendes illedelmes gyerek, szülei a műanyaggyárban dolgoznak, érdeklődött utánuk, rendes emberek. Miért lehetne náluk bevinni a sarat?

Rajzai fölé hajol. Garázs- sort tervez, maszek alapon. Rutinmunka. Nem is érdekli, fáradt, a legszívesebben lefeküdne. Gépiesen számol, s húzza a vonalakat.

Tejszagot érez. Nem a falusi alkonyok hangulatát idéző frissen fejt tejét, hanem a forraltét. Szegény Jánoskának sokat kellett innia, hogy erősödjék. Öt is megkínálták, ha ott érte az uzsonnaidő, de soha nem nyúlt hozzá. Csak a kalácsot ette meg. Mert »bőrös« volt a tej. Jánoskának úgy kellett innia. Azt mondták, abban sok a vitamin. De hiába erőltették bele, sovány maradt, a bőre finom, áttetsző, az erek kirajzolódtak az arcán.

Jánoskát nem szerette. Nem társa volt a játékban, hanem uralkodni akart. Könnyen megsértődött, és olyankor egy dühös mozdulattal összesöpörte a játékot. Az is furcsa volt, ahogy az anyjával beszélt. Mindenre azt mondta: — »Jól van naaaa/« — De rengeteg játéka volt, olyan, amit ő sehol sem látott, még a helyi bolt kirakatában sem. Mindegyikkel lehetett játszani, de csendben, mert mindig migrén gyötörte az anyukát. Aki egyébként olyan

volt, mint a fia; halvány bőrű, sovány, egy kicsit púpos is.

Mindig a cselédlány jött érte. A kis suszterműhelybe

nyitott be:

— Horváth úr, a naccsága kérdezteti, nem tudná-e elengedni a Pistit játszani?

Ilyenkor szeretett volna eltűnni. De nem lehetett. Kezet kellett mosni, az anyja megnézte, milyen a ruhája, és esetleg tiszta inget is adott rá. Közben a társaira gondolt, akik várják a vasútdombon fejelni, kirándulni a régi homokbányához, csavarogni a mezőben. De a Jánoskához kellett mennie. Akit nem engedtek társaságba, a rossz gyerekek közé. Egyetlen gyermeke volt a bankfiók igazgatójának, sokáig iskolába sem járt: magánúton tanult.

Az 6 fia is sápadt, vézna gyerek, akárcsak Jánoska volt. Anyja nem engedi a társak közé, mert a vásott városi kölyköktől csak roszszat tanulna. Itthon szem előtt van, s inkább hív hozzá valakit.

— Csendesen ,játsszatok, apuka dolgozik! — hallja a felesége hangját.

Föl kellene állni, kimenni és rájuk parancsolni: — Ordítsatok, borítsátok föl a gyerekszobát, tomboljátok ki kilencéves energiátokat! Vagy öltözzetek föl, keressetek valami befagyott tócsát, és csúszkáljatok egész délután!

Ajtócsapkodás. Az előszobái szekrényben kutatnak. Zörögnek a dobozok, fémjátékok.

— Ezzel játsszunk, jó? Vagy ezzel? Nekem mindegy! Te mondd meg!

A vendég fiú hangját nem hallja. Meg kellene kérdezni tőle, szívesen jött-e. Vagy mit csinált volna ma délután, ha nem hívják ide?

— Sanyikám, kedvesem, ugye szereted a forralt tejet? Pistike azt uzsonnázik, neked is készítek. Finom kuglóffal. Jó lesz?

Nem hallja a választ. Talán nem is szólt semmit a vendég fiú.

Paál László

OS

«SOMOGYI NÉPLAP ■Uanáa, UU február ?-