Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-15 / 38. szám
BON HELYETT PONT Ki-ki érdeme szerint kap jutalmat Három táblát tett elém a ktsz elnöke. Minden részleg, brigád, minden dolgozó — asztalosok, enyvezők, csiszolók, felületkezelők, kárpitosok — igyekezete, szorgalma, tudása, sőt esetleges fegyelmezetlensége is kitűnik a nevek után sorakozó piros és fekete pontokból. Bármennyire iskolásnak fest első pillantásra, mégis nagy változást jelent a kaposvári Lakberendező Ktsz rnunkaverseny-mozgalmában. Vadas József elnök — aki hosszú évekig párttitkára volt a szövetkezetnek — nagy lelkesedéssel beszél arról, milyen sokat foglalkozott a párt- szervezet a múlt év eleje óta a munkaverseny megújításával — A ktsz vezetőségét, a pártszervezetet, a szövetkezeti bizottságot az a cél vezette, hogy a saját viszonyainknak leginkább megfelelő formát vezessük be. Taggyűlésen határoztuk el az alapelveket, s mindig finomítottuk, amíg eljutottunk a mostani rendszerig — egészíti ki az elnök szavait Hampók Ferenc párt- titkár. Mindenki versenye — Én azt mondom, hogy a munkaverseny sokszor a főkönyvelők versenye volt, nem ment le a munkapadokig — veszi át a szót Vadas József. — Például a kisipari szövetkezetek egymás közötti versenye formálissá vált, nem vonta be a dolgozók széles rétegeit. Nálunk az asztalos- és a kárpitosrészleg versenyzett egymással így legföljebb az változott, melyik az első és melyik a második. A két részlegvezető egy-egy zászlócskát, aztán meleg kézfogást kapott az évzáró közgyűlésen, a dolgozók pedig még ennyit sem. A három szocialista brigád jó felajánlásokat tett, munkája mégis ellaposodott, sablonossá váll s noha a napló szép voll az emberek gondolkodása nem változott úgy, ahogy szerettük volna. A mostani formát minden dolgozóval megvitattuk, elveit elmagyaráztuk. Megalakítottuk a mun- kaverseny-bizottságot, a részlegekben, műhelyekben, brigádoknál elhelyeztük az értékelő táblákat, amelyekre rendszeresen fölkerülnek a pontok. Most a szövetkezet valamennyi tagjának jó és rossz munkáját figyelemmel kísérjük. — Honnan ered az elgondolás? — Egyszer olvastam a Láng Gépgyár munkaversenyéről. Ott bont kapnak a dolgozók, s egy bon tíz forintot ér. Mi jó és rossz pontot osztunk. — S miért jó ez? — Pontosan ellenőrizhető, ki végzett jó munkát, ki rosz- szat. S mivel nem mechanikusan osztják a pontokat, közölni kell a dolgozóval is, még a munkahelyi demokráciát is erősíti. Egyébként az, aki csak a kötelességét teljesíti, nem kap többet. A fegyelmezetlenségért, a rossz minőségért azonban mindig kijár a levonás. Az elnök elém teszi a munkaverseny tervezetét, s hozzáfűzi, hogy elsősorban arra ösztönzik a tagságot, ami nagyon fontos a szövetkezet szempontjából. Most épül az új üzemcsarnok, s amíg nem készül el, addig elsősorban a termelékenységet emelik, a minőséget javítják, a gazdaságosságra törekszenek. Első a minőség A ktsz hatvanféle szép és keresett bútort gyárt. Nem a nagy gyárakkal akarnak versenyezni, hanem a lakosság igényeit kívánják kielégíteni. Olyan heverőket, asztalokat, ülőbútorokat gyártani, amelyek hiányoznak a boltokból. Ezt a munkaverseny hét pontja is figyelembe veszi. Első helyen áll a minőség. A brigádok saját maguk meóz- zák az elkészült munkadarabokat, s feltüntetik rajta a jelüket vagy az emblémájukat. A jó minőség plusz, a selejtes munka mínusz pontot ér. Kétszer annyi pontot adnak arra, ha újítással, ésszerűsítéssel, új technológia bevezetésével, szakosítással növelik a termelékenységet. Figyelembe veszik a munkafegyelmet, az anyaggal való takarékosságot, a rendet és a tisztaságot is. Az átlagon felüli társadalmi, gazdasági és politikai munkát ugyancsak szépen honorálják. Legtöbb pontot az új gyártmány, hiánycikk tervezéséért és bevezetéséért adják. — Mennyit tervezett a szövetkezet a jól dolgozók jutalmazására? — Hatvanezer forintot tűztünk ki célprémiumként a nyereségrészesedésből, mégpedig úgy, hogy húszezret a kárpitos-, negyvenezret az asztalosrészleg használhat fel. Az összeg felét július 23-án kifizetjük, a többit pedig 1973. január 8-án. — Már olyan is van, aki mínusz pontot kapott, mert elkésett — mondja Tihanyi Tibor, a szövetkezeti bizottság titkára. Megnézem alaposan a táblákat. Kiderül, hogy most az öttagú Hideg-brigád áll legjobban az asztalosoknál. Az egyedi bútordarabokat összeállító munkások neve után csak piros pontok sorakoznak. A kárpitosoknál az Április 4. brigád az éllovas. Örömmel újságolják a vezetők, hogy e hónap elején két brigád alakult, mely a szocialista címért küzd, s még egy-egy alakul hamarosan a szabászoknál és a kárpitosoknáL . Este rajzolnak Mekkora lesz a háztáji terület Görgetegen Ezt kérdeztük a görgetegi Búzakalász Termelőszövetkezet elnökétől, Horváth Jánostól és P'uitsek Gyula jogtaná- csostóL A háztáji terület nagysága a három üzemegységet magában foglaló szövetkezetben az • idén sem változik. Tavaly 418 t holdat mértek ki. A tagok a • múlt évben ledolgozott mun- j kanapok után kapják háztáji: használatra a földet. Aki több j tízórás munkanapon állt helyt | becsülettel, annak nagyobb í terület jut. Az alapszabály sze- | rint: »A tsz-tagok részére — | amennyiben a kötelező mun- | kamennyiséget teljesítik — ‘ nyolcszáz négyszögöl háztáji földet biztosítanak. Minden további ötven ledolgozott munkanap után kétszáz négyszögöllel több háztáji föld jut nekik.« A maximum: 1200 négyszögöl. A nyugdíjasok, járadékosok változatlanul az eddig használt földterületet kapják. A szövetkezet nyolcszáz négyszögölet ad az önhibáiukon kívül dolgozni nem tudó. orvost által betegnek elismert termelőszövetkezeti tagoknak is. A május utolsó naoja után belénett dolgozóknak is adhat háztáii földet a tsz. Egyéni elbírálás alapján döntenek erről. A tsz-tagokat április húszadikáig értesíti a vezetőség a terület kiosztásáról. így a jogos panaszokat is időben or- vosoliák. A kimutatás már február végére elkészül, s ez minden üzemegységben megtekinthető. A háztáji bizottság a tsz vezetőségével egyetértésben jelöli ki a területet. Az idén már a háztájiban termett kukorica felét is gép töri. Igény van erre. így jelentős munkaerő szabadul fel ebben az időszakban a közös munkáinak végzésére. A munkaverseny szerves része az újítás és az új termékek tervezése. Szép hagyományai vannak mindkettőnek. Tavaly például hat újításért több mint negyvenkilencezer forintot fizettek ki, viszont 399 000 forintot hoztak. Tavaly heten pályáztak új termékkel. Most is nagyon sokan a rajzlap fölé hajolnak esténként, s azon törik a fejüket, hogyan lehetne minél szebb kisbútorokat kifundál- ni. Elsősorban azt kérte a szövetkezet a pályázat kiírásában, hogy a mai modern lakásokból hiányzó kiegészítő bútorokat tervezzenek a pályázók. Fő szempont a használhatóság, a praktikusság és az olcsó ár (!). Tíztől száz pont a jutalom, azaz száztól ezer forint. — Azt szeretnénk, ha most is kibontakozna a dolgozók alkotókészsége, s a hagyományainkhoz híven öt-hat új termékkel rukkolhatnánk ki — jelenti ki az elnök. Nem lehet mindenhol lemásolni az itt alkalmazott módszert. A ktsz-ben megoldható a kétszáznegyven ember munkájának rendszeres értékelése. Egyért azonban feltétlen ajánlható, mert minden dolgozó jó és rossz munkáját mérlegre teszik, s a tényleges tudás, igyekezet alapján jutalmazzák a szövetkezet eredményéhez való hozzájárulást. Lajos Géza A Raszputyin-rejtély 3. TÁNCOLÓ ASZTALOK Részlet az ideiglenes kormány vizsgáló bizottságának jelentéséből: »Azok a válságos idők, amelyekben Raszputyin megjelent a színen, a lehető legjobban kedveztek a »próféta« nagyszerű karrierjének. Az elvesztett (orosz—japán) háború, a forradalmi fellendülés hullámát követő csalódottság, a reakció előretörése fokozta a társadalomban az idegfeszültséget, és — főleg arisztokrata körökben — az érzéki életet. A vallásosságnak meg az érzékiségnek egy furcsa keveréke jelentkezett. Raszputyin kész talajra talált.« Mikor — 1903-ban — először állított be a sztarec a fővárosba, hogy megismerkedjék Kronstadt! János tanításaival és (szerintem ez érdekelte sokkal jobban a pokrovszko- jeit) módszereivel, mindössze öt hónapig maradt Pétervárott. De távozásakor már úgy búcsúzott új ismerőseitől, hogy hamarosan »-hosszabb időre« visszatér. A szibériai muzsik csalhatatlan ösztönnel megérezte, hogy ő is képes olyan karrierre, mint a Kronstadti, és hogy egy ilyen karrier közege csak Pétervár lehet. Mert a főváros nemcsak Csajkovszkij és Pavlov világa volt, hanem a sötétség haszon- élvezőié, a legkülönbözőbb sarlatánoké is. Tudjuk, hogyan élt a felső tízezer. De egyik bál legalábbis hasonlít a másikra, a kalandot és a kaviárt sem találja élvezetesnek az, aki eltelt vele. A tétlenség talaján kivirult az unalom. Trojkavágták és táncos éjszakák, vagyonokat emésztő kártyacsaták és vadászatok között mind divatosabbá vált egy újfajta időtöltés: a szellemidéző szeánsz. Az elsötétített szobák mélyén táncoló asztalokról és a végtelenből érkező hangokról álmodoztak nagyhercegek és s OMOGYI NCPLAF Keiéi, tm február 1ÄA népfront rendezvényeire nem kell meghívó — Gyere el te is, hogy ne menjek egyedül. — Nem kaptam meghívót — mondja a fodrász, és ujjal fürgén csavarintják egymás után a divatos kontyhoz szükséges gyűrűket. — Nekem is most küldtek először — nézegeti a tükörben frissen készült frizuráját a magas, fekete asszony. So- mogyzsitfa egyik postád kézbesítője. — És ha már meghívót küldtek, nem mehetek oda akárhogyan. Ugye? A művelődési otthon nagytermében a színpad előtt piros terítős asztal várja az elnökséget. Három fejkendős asszony a kályhát melengeti, hozzájuk csatlakozik negyediknek a kézbesítőnő. Jó falusi szokás szerint dehogyis vegyülnének az ablak előtt lézengő férfiak közé, akik vasalt nadrágot és nyakkendőt viselnek. A kucsmás, gumicsizmás férfinép fél hét körül érkezik csoportosan a hatra meghirdetett gyűlésre. Elöl üresek maradnak a székek, mindenki a hátsó sorokba telepszik. — Mit kell itt csinálná? — kérdezi a fejkendős asszonyok egy ke. — Szép meghívót kaptam, nemzetiszínű szalag volt rajta, meg külön is szóltak, hogy feltétlenül számítanak rám. De én nem tudom ... mit jelent az, hogy Hazafias Népfront. Talán az asszonyok hallgatják legfigyelmesebben Marion Ferenc népfronttitkár beszámolóját. Hétkor kezdődött a gyűlés, és közben egyre- másra nyílik az ajtó, a még később érkezők csöndben előbbre óvakodnak. Egy bácsika hátul a kályha mellett elbóbiskol, csak néha-néha pislant föl, aztán megnyugodva, hogy még mindenki ott van, újra félrebillen a feje. Nem érdeklik a népfrontéi- zottság négyéves működésének eredményei? Lehet, hogy nem. Egy kis, fekete szemű legényke azonban tisztesség- tudóan szorongatja levetett sapkáját, és értelmes arccal követi, hogyan teremtett ösz- szekóttetést a népfrontbizottság a falu lakói és a tanácstagok között, milyen előadás- sorozatot szerveztek a termelőszövetkezet gépein dolgozók részére, hogy külön előadót kértek fel a földtörvény ismertetésére, hogy három kilométer járda készült el Zsit- fán, és dicséretesen összefogott a község lakossága, hogy társadalmi munkával »biztosítsák a belterületi utak víz- elvezetését«. — Mindent, ami közkérdés, a népfront fóruma elé lehet és kell vinni, hogy tisztuljanak a gondolatok és formálódjék a cselekvés iránya — mondta a titkár, majd átadja a szót a jelenlevőknek. A jelenlévők azonban hallgatnak. Végül Varga István, a marcali gimnázium igazgatója áll fel a piros terítős asztalnál. Amikor beszélni kezd, a kályha mellett bóbiskoló bácsi ka szeme is felnyílik. Kialudta magát? Vagy Varga István közvetlen szavai tették éberré? Szerintem az utóbbi. Varga István a »népnevelők« legjobb fajtájához tartozik. Mondanivalóját találó népi mondásokkal szemléltette. Derültség hullámzik végig az arcokon, az emberek összenéz- nek, aztán várakozva fordítják szemüket ismét az előadó felé. Végignézek az érdeklődő arcokon, és arra gondolok, milyen kevés kell hozzá, hogy az emberek megértsék az ország gondjait és azt, milyen szerepe van — vagy lehet vagy lehetne — a népfrontnak az ő életükben. A Hazafias Népfront főtitkára azt mondta egy helyütt: A falvakban nincs probléma, ott könnyű elérni az embereket. A városokban már nehezebb dolga van a népfrontnak. Ez logikusnak látszik. Egy kisebb településen minden hír szájról szájra jár — az is, ami nem kellene —, miért ne lehetne tudatosítani a községek lakóiban-, hogy a népfront rendezvényeire nem kell külön meghívó, oda mindenki elmehet, sőt, az a jó, ha dugig telik a nagyterem. Rezes Zsuzsa 4 kémények mestere Öltözete sötét. Fekete nadrág, kabátszerű fekete ing. Keze Icérges, a ráncok is feketék. Mosolyog, szeme mellett ezernyi szarkaláb táncol. Csak a kendője fehéren, rencsét ember öltözete, mények értője, re ő. Somogyvári Lajos 1948 óta tisztítja a házak »sötét« kéményed, végzi szorgalmasán ezt a »meleg« munkát. — »Meleg« bizony. A gyáraknál vagy száj- virít A szellőző ismert A ké- szak- mestenagyhercegnők; unatkozó urak és hölgyek kerestek kapcsolatot egy másik, talán még szá mukra is új élményeket ígérő világgal. Mindenki, aki így vagy úgy segíthetett a természetfölötti tájakra való utazásban, aki szokatlannak, rendkívülinek bizonyult, a gyors siker reményében léphetett be ezekbe a körökbe. A szakállas szibériait az isten is ezeknek a szalonoknak teremtette. Például az Ignaty ev-szalonnak. AZ »IGAZI OROSZOK« Ez a gyülekezet nemcsak okkultizmussal, hanem politikával is foglalkozott. Tagjai ultrakonzervatív főpapok és főnemesek voltak, akik még az udvari vonalvezetést is »liberálisnak« találták. Alekszandr Pavlovics Ignatyev gróf, III. Sándor diplomatája és főhivatalnoka, támogatott minden hódító törekvést, minden nemzetségi és fajüldözést. Két okkultista szeánsz között a Fekete Szalon — így hívta Pétervár »a fekete gróf« körét — tagjai politikáról beszélgettek. Az ultrareakciósok szélesebb szervezete az Igaz Oroszok Szövetsége volt. A szövetség pétervári — tehát országos viszonylatban legfontosabb — hangadói az Ignatyev-szalon- ban gyülekeztek. Itt kellett tehát felbukkannia annak a parasztnak, akit a testület vezetői sajátos politikai misszióra szemeltek ki. III. FEJEZET Paraszt a palotában Az Ignatyev-szalonon keresztül ismerkedett meg a jövevény Oroszország egyik legtekintélyesebb egyházfejedelmével Germogen szaratovi_ püspökkel, az Igaz Oroszok» egyik pillérével. Ö is — a sző-1 vétség többi vezetője is — úgy f érezte: a sztarecben megtalál-1 ták a politikai céljaiknak legjobban megfelelő, engedelmes eszközt. Elhatározták, hogy ezt az eszközt nemcsak lefelé, hanem felfelé is megpróbálják hasznosítani. A szövetség számára sokat jelentene, ha kreatúráját »a nép képviselőjeként« valahogy be lehetne juttatni az udvarba és harcba vetni a konzervatív oldalon. Ez persze nehéz dolog volt. A cári palota kapui csak a bennfentesek egészen szűk köre számára tárultak fel. íFolytatjuk.) üzemeknél nincs idő am, hogy a teljes kihűlést megvárjuk. Be kell mászni, hason csúszva dolgozni a kéményhez vezető üregben. Előfordult már, hogy kúszás k ősben a könyökömről és a térdemről leégett a bőr. Ezt a munkát pedig gyakran kell csinálnia, de nemcsak neki, társainak is. — Tisztítani, égetni kell. öt évenként f üstnyomáspr óhát kell tartanunk mindenütt. A szerszámokat vállára akasztva most is munkába indul. Ilyenkor, reggel nyolc óra felé »fölfegyverkezve«, társaival együtt Ki-ki a maga körzetébe. — Milyen, szerszámokra van szüksége? — Tolókefe, csőkefe, golyóskötél. Ez utóbbit emeletes épületek tisztítására használjuk. Az emeletes épületekhez most már rádiótelefon is van. Ezeknél a házaknál több ember dolgozik, és a rádiótelefon biztosítja, hogy nem kell le- és felfutkosni, kiabálni, hogy »így« vagy »úgy« Jó. Mint régen tettük. Családjáról érdeklődöm. — Három gyerekem van. A legnagyobbak fiam katonaköteles. A két kicsi még általános iskolás. Nem tudom, milyen szakmát választanak ők. Van még idejük! — Megszokott kérdés, mégis felteszem. Ha még egyszer kezdené... — de félbeszakít. — Ha még egyszer kezdeném, nem ezt a szakmát választanám. Nagyon szeretem, de a mostani világban nines már jövője. A technika eredményei, a gáz és esetleg valamilyen újabb energiát szolgáltató »csodaszer« már nem igényli egy-két évtized múlva a mi munkánkat. No azért remélem, hogy ő még mint kéményseprő megy nyugdíjba. És valljuk be őszintén: ha egy kicsit kényelmetlen is — de hangulatos —, szeretjük a cserépkályhában pattogó, duruzsoló tüzet, a régi, »hagyományos« fűtést. És szeretünk olykor egy -szerencsét hozó« emberrel, a kéményseprővel találkozni. Fenyvesi Beáta
