Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-15 / 12. szám
flz önállóság mellett szavaztak a kommunisták Mindenki vállalta a kockázatot a Dráva szövetkezetben A járási pártbizottságon találkoztam a szövetkezet párttá tkárávaL Szalagvezető a konfekcióüzemben, egész éjjel dolgozott, s a találkozóra otthonról jött kerékpárral. Együtt indulunk el gyalog Barcs főutcáján, s közben a beszámoló taggyűlésről beszélgetünk. A járási könyvtárral áteíienben van a Dráva Ipari Szövetkezet konfekcióüzeme. A húszéves szövetkezetnek ez a legrégibb épülete, s bizony sok gond forrása is. Ahogy megyünk az udvaron, látjuk a kis ablakon át a varrógépek mellett szorgalmasam dolgozó asszonyokat. Benyitunk egy terembe, itt me- ózzák és csomagolják a bérmunkában vállalt esőkabátokat. Csovelák Ferenc párttitkár szimpatikus, bajuszos férfit mutat be, Rózsás Józsefet, a konfekciórészleg műszaki vezetőjét, a szövetkezeti bizottság vezetőjét Mint mondja, nagyon jó a pártvezeíőség és a szövetkezeti bizottság kapcsolata, így könnyebb megvalósítani, amit a taggyűlésen elhatároznak. Egy irodaféle kis helyiségbe invitálnak. Az egyik széken egy csomag ágynemű, amott pedig műanyag gyermekesőkabátkák. Azt varrták azelőtt, ezt készítik most a lányok és asszonyok. Szigorúak a minőségi követelmények, ezek a holmik külföldre mennek. — Nézze, én a taggyűlésen azt latolgattam, hogy szervezettebbé kellene tenni a szocialista brigádok munkáját Kettő nálunk tevékenykedik, kettő pedig a papucsüzemben. A mi brigádjainkat szeretnénk újjászervezni, mert sok új dolgozó jött. Aztán megtárgyaljuk a feladatokat..» A beszélgetést a Dózsa György utcai központban, az elnök szépen berendezett irodájában folytatjuk. Egy küzdelmes évet idéztünk fel a pártszervezet beszámoló taggyűlésének megállapításai alapján. A párttitkár nemegyszer említette azt, hogy politikai küzdelem. Emberek megnyerése, nehéz döntések, személyi ügyek rendezése, a kommunisták egységes föllépése rejlik mögötte. Bizony sok álmatlan éjszakát okozott a vezetőknek, az egyszerű tagoknak is, milyen jövő előtt áll a szövetkezet. S amikora legnehezebb volt a helyzet, mindig a pártszervezet fóruma adott új ösztönzést. Kockázatot nem egyet vállaltak. Ebbe akár bele is lehetet volna bukni, ha nem áll a párttagság egységesen a vezetés mellett. Még olyan is előfordult tavaly, hogy rendkívüli taggyűlést hívott össze a vezetőség, mert csak így látta biztosítottnak az előző taggyűléseken hozott határozatok következetesebb végrehajtását. S ez nemcsak a szövetkezet ügye volt, hanem a nagyközségé, sőt a járásé is, hiszen ők foglalkoztatják a legtöbb leányt és asszonyt. A négyszáz tag és dolgozó nyolcvan százaléka nő. H® majd valaki esegfeja a szövetkezet krónikáját, biztosan úgy jellemzi a 71-es évet, hogy a teljes önállóság elérése volt a legnagyobb vívmánya. S ez fontos állomás azon a pályán, amely a kisüzemtől az erős és szervezett középüzemhez vezet Érthető, hogy a beszélgetésen sok szó esett a »győztes csatáról«. — Véleményem szerint a kommunisták tevékenysége energiát adott ahhoz, hogy új szellemet alakítsunk ki. Sok álmatlan éjszakát okozott, amikor a pécsi Kossuth Ktsz- szel nézeteltérésünk támadt. Nagyon hálás lehet Barcs azért, hogy segítettek a pa- pucsüaem, a kesztyűrészleg letelepítésében, a termelés megindításában és a két szövetkezet hasznos együttműködésében. Az azonban nagyon sújtott bennünket, hogy mintegy huszonöt százalék tiszta hasznot akartak elvinni Amikor kenyértörésre került a sor, bizony törhettük a fejünket, mi legyen. Még a párttagok is azt mondták: »Ha a pécsiektől leválunk, akkor mindennek vége«. összeültünk, s úgy döntöttünk, addig vágjuk a köldökzsinórt, amíg vérzik — mondta dr. Papp Ferenc elnök, aki egy éve áll a szövetkezet élén. Legnagyobb gondjuk az volt, ki vezesse a papucsüzemet, amely egyébként a nevével ellentétben cipőfelsőrészeket készít NDK-beli megrendelésre. Találtak valaikit, aki hajdan a Ktszben dolgozott, aztán átment a szigetvári cipőgyárba. Ma is a községben lakik, s naponta járt Szigetvárra. A párttag Tomcsalek Antalt, akinek cipőipari technikumi végzettsége van, szakértelme, szervezőkészsége, nagy tapasztalata alkalmassá tette az üzem vezetésére. Július elsején lett önálló a papucsüzem, s nem esett vissza azóta sem a termelés, sőt nőtt az árbevétellel együtt. S ami szintén fontos, közvetlen kapcsolat alakult ki a kereskedelmi partnerrel. Sokkal fogasabb kérdés volt a kesztyűrészleg vezetése. A szövetkezet kocsija naponta hozta Pécsről, s vitte este haza az üzemet vezető házaspárt. A két ktsz vitája után dönteni kellett, szüntessék-e meg a részleget vagy nem. Száz ember kenyeréről volt szó. Ä kommunisták egyetértésével bizalmat szavaztak a Tervkészítés Számokkal teleírt lapok fekszenek a szabási Béke Tsz főmezőgazdásza, Kovács István előtt. — Az év végi leltározással teljesen rendben vagyunk. A könyvelés a mérleget készíti. Hamarosan itt lesz a múlt évi zárszámadás ideje, én pedig megkezdtem a terv készítését az 1972. gazdasági évre. —Milyen változtatást terveznek a múlt évihez viszonyítva? — Minden tábla földről nagyon részletes alaptervezés késiéül. Pontosan és részletesen meghatározzuk az összes ráfordítandó munkákat. Hiszen az egyes táblák más-más minőségűek talajszerkezet és tápanyag-ellátottság szempontjából is. Már most megtervezzük, hogy a következő években hol és mit akarunk termeim. így már az idén úgy kapja meg a föld a trágyát és a munkát is. — Több időt vesz igénybe a tervezés, mint máskor? — Többet, de így pontosabb és részletesebb. Megéri a fáradságot, mert előremutatóbb. Aki nem ismeri határunkat és a tábláinkat, az is rövid idő alatt teljes tájékozódást nyerhet a terv alapján. — Mikorra lesz kész teljesen? — Ez a még ezután kiadandó rendelkezéstől függ. Határidőre, a tervtárgyaló közgyűlésre minden bizonnyal — Hogy állnak a szerződés- kötésekkel? — Gabona- és konzervnö- vényekre megkötöttük a szerződéseket. Hasonlóképpen az állatok, valamint a tej értékesítésével kapcsolatos szerződéseket is. Jelenleg tárgyalunk a burgonyáról a MÉK- bel. Mi bizományi szerződést szeretnénk kötni. — Lesz-e a tsz-néJ valamilyen új bérezési forma? — A múlt évi bérezés marad. Azonban bérrendszerünk egyes vonatkozásaiban kisebb módosításra, inkább finomításra szorul. Most ezen is munkálkodunk. — Mikorra tervezik a zárszámadást? — A hónap végére. Akkorra elkészülnek a számszaki munkák. — Milyen eredmény várható? — A tervezettet fizetjük. E. S. huszonkét éves Andrelik Antal szabászvezetőnek. Ö szintén bebizonyította, hogy megállja helyét a vezető poszton. S a részlegben tovább nőtt a termei®, az idén hatvanezer pár kesztyűt rendeltek a szövetkezettől, s még szovjet exportról is szó van. — Nem les® könnyebb a dolgunk az idén sem — mondja az elnök. — Most az a fontos, hogy megszilárdítsuk az önállóság révén kialakult helyzetünket. Elsősorban a műszaki fejlesztést szorgalmazzuk, s csak annyi megrendelést vállalunk, amennyit bírunk. így is hárommillióval nagyobb termelési tervvel vágunk neki ennek az évnek. Én úgy érzem, van még energia ebben a szövetkezetben, sokkal többre képes. A párttitkár helyesel, s így egészíti ki: — Mindig azt mondom, hogy a politikai—gazdasági munkát kommunista érzéssel, szívből is kell csinálni. Csak akkor valósulnak meg a közösen elfogadott tervek, mint például a taggyűlésen is szentesített ötéves tervünk. Tisztán látjuk például, hogy erősíteni kell a sorainkat, mégpedig elsősorban a példamutatóan dolgozó leányok és asszonyok köréből. Az utánpótlásra gondolva egyik fontos határozatunk volt az önálló KISZ-szervezet megalakítása. Szeretnénk megerősíteni a pártvezetőságet is Több új párttag került hozzánk, s örül a szívem, hogy az irodában, a műszaki vezetésben is egyre többen vannak Némelyikük azonban joggal sürgette a megfelelő pártmeg- bózatást a taggyűlésen. — Tehát érződik a beszámolás serkentő hatása? — Föltétlenül. Ott kristályosodtak ki azok az elképzelések, amelyek az idei munkát meghatározzák — így az elnök. A szövetkezet új emblémáján a Dráva-híd látható. Jelkép egy kicsit, hogy a párt- szervezet hidat vert az új szellem, az új törekvések és a tagság -támogatása, egysége« cselekvése között. Lajos Géza 92 Atomvárosbanu jártunk Látkép a telepről madártávlatból. Valószínűtlennek tűnő látvány. Négy ezüstös csillogású henger, az ember eltörpül mellettük. Távolabb ugyanebből az anyagból hosszú, elnyújtott épületek. Nem a fantasztikus regényekből ismert »álomvárosok-« egyikében jártunk, s nem is rakétakilövő helyen. A Böhö- nyei Állami Gazdaság sertés- tenyésztő telepét látogattuk meg. Kerecsényí Károly igazgató kalauzolt bennünket Az. »álomváros«... — Jelenleg az első, háromszázhatvan férőhelyes telep üzemel. Ehhez épül a négyszáznyolcvan anyakocát befogadó újabb telepünk, ez év végére már készen is lesz. Nyolcvanmillióba kerül az egész létesítmény. A silótartályokat az idén töltöttük meg először kukoricával. Épült egy szovjet szárító Is. Több környékbeli termelőszövetkezet, állami gazdaság is bejelentette igényét, hogy nálunk szárítaná terményét. Ezt az igényt ki is elégítettük. Dán takarmánykeverőnk a maga nemében első lesz az országban. Most szerelik. Egyébként úgy véljük, hogy ezervagonos silóterünk elegendő lesz. A növénytermesztést a sertéstenyésztés szolgálatába állítjuk. »Csak« 1200 hold búzát vetettünk, 3300 holdon kukorica kerül a tavasszal földtakaró alá. A sertéstenyésztésben egyébként bevezettük a mesterséges megtermékenyítést, ez nagy költségmegtakarítással jár. Bejártuk az egész telepet. Kitűnő út vezet az egyforma épületekhez. A területen kívül már fásítottak is. Ha az új, négyszáznyolcvan férőhelyes rész megépül, parkosítanak is. Az idén előreláthatólag újabb lépést tesznek előre. Tavalyi munkájuk- egyébként másfélmillió forint tiszta hasznot eredményezett, Woiiechből Béla Pile'ta a levegőtlen és a földön Ma is őrzi a halotti iratait — 21 év után találkozott édesanyjával Lengyelországban A középtermetű, mosolygós, szőke gépkocsivezetőt mindenki ismeri a barcsi járásban, a barátok csak papának vagy lengyelnek szólítják Janeczek Bélát. Életének története sok olyan eseményt tartalmaz, melyekről nehéz elhinni, hogy megtörténtek. Bár azt mondják, hogy a leghihetetlenebb történeteket maga az élet produkálja. Valahogy így van ez vendéglátóm esetében is. A Barcsi Járási Pártbizottság gépkocsivezetője szerény otthonában fogad. Fehér terítő az asztalon, koccintunk. — Hát hogy is volt az harminckét esztendeje, papa? — Akkor Janeczek Woi- technek hívtak és lengyel állampolgár voltam. A németek barbár támadása Krakkóban ért, ott voltam pilóta édesapámmal együtt. A német támadást követő ötödik napon három vadászrepülő szállt fel a krakkói repülőtérről, elűzni a Messerschmidteket. Két PL—10-es — az egyiket. én vezettem —• vissza is tért a vadászatról, a harmadikat azonban, melyet édesapám vezetett, lelőtték. Neki ugyan sikerült ejtőernyővel kiugrania, de a levegőben agyonlőtték a hitleristák. Többé nem engedélyezték a krakkói repülőtér vadászpilótái számára a felszállást Ne1 hezen teltek a napok. Aztán egy alkalommal parancsot kaptam, Romániába kellett repülnöm, szeptember 24-én Tadeus Sikorsky lengyel tábornok leányát menekítettem oda. Onnan Magyarországra szöktem, itt aztán megjártam a balatonboglári, a lengyeltóti és a kadarkúti menekült- táborokat. 1944-ben, az év elején, a kadarkúti menekülttáborban találkoztam Natasával (a vezetéknevére nem emlékszik), aki szovjet rádiós hírszerző volt, & lengyel menekültként küldte rendszeresen a tájékoztatást a német csapatok hadállásáról. Csatlakoztam hozzá, együtt dolgoztunk, én Kadarkút, Mike és Csokonya- visonta térségében figyeltem a németek vonulását. A szovjet csapatok megérkezése után 1945 végéig tolmács voltam, végigjártam egész Dél-Somo- gyot, voltam a frontokon is. A háború után még egy Ideig hányódtam Magyarországon, majd levelet küldtem a Dán Vöröskeresztnek, melyben édesanyám és három testvérem felől érdeklődtem, élnek-e. A választ fél év múlva kaptam meg: »Valamennyien a fasizmus áldozatai lettek.« Közben Mikében, megismerkedtem az ottani erdész lányával, és egy év múlva fele ségül vettem. Három gyermekünk született, két lány és egy fiú. 1954-ben kértem a ma gyár állampolgárságot. Ennek, miután a keresztlevelem és a katonakönyvem megvolt, csak egy akadálya maradt: lemondó nyilatkozatot kellett kémem Lengyelországból. És ekkor következett a nagy meglepe tés: a lengyel hatóságok közölték, Iwy halottról nem mondanak le, és meg is küldték a Woitech Janeczeket holttá nyilvánító iratot, mely most is birtokomban van. A dolgot tisztázni kelett, ez irt Lengyelországba utaztam. Ott aztán kiderült, hogy ugyan többen látná véltek Somogybán a második világháború idején, ám a perdöntő a Krakkótól 80 kilométerre levő síremlék lehetett, melyre ezt vésték: »Hősi halált halt: Stanislav Janeczek állította Woitech Janeczek.« A két név közti sor teljesen elmosódott, alig látható, így lettem én hősi halott. A félreértést ugyan sikerült tisztáznia, az állampolgárságot is megkapta, de a halotti bizonyítványt még most is büszkén mutogatja, mint aki túlélte saját halálát. Janeczek Béla magyar állampolgárra, a lábodi gépál tomás gépkocsivezetőjére ezután csendesebb napok kő- szöntöfctek, -egészest, 1960-ig. I Akkor külföldi újságírók jártak a gazdaságban, és az egyiket éppen hozzá kvárté- lyozták be. Beszélt is vele németül, persze csali a legszükségesebbeket. Aztán este meglátott nála egy lengyel újságot, elkérte, olvasta. A vendéglátó és vendég hamarosan kiderítették egymásról, hogy honfitársak, sőt egy városból valók. Az újságíró érdeklődött, miért nem megy haza Lengyelországba, mi van a hozzátartozóival. Béla megmutatta a Dán Vöröskereszt levelét, de vendége nem hitte el, hogy a halálhír igaz volna. Visszatérve hazájába, a Nowy Wisch című újságban közleményt jelentetett meg, melyben kérte, hogy aki tud Janeczek Woitech hozzátartozóiról jelentkezzék. Rövid egy hónap telt el s meglett az eredmény. Elkészült a fény1 kép az édesanyáról, aki fiátl eltűntnek hitte, a testvérekről, akik szintén nemi remélték már, hogy láthatják bátyjukat. Janeczek Béla 1960-ban, 21 év után újra találkozhatott velük. Boldogságát, örömét, melyet akkor érzett, nehéz volna szavakba önteni. Azóta többször járt már Lengyelországban, elvitte fiát is, legközelebb már az unokákkal készül. A honvágy felől faggatom. — En Magyarország iránt érzek honvágyat — mondja. — Ezt talán megalapozta az iskola, melyben nagyon sokat tanultunk a magyarokról a jő magyar királyokról, Lajosról, Báthoriról, a lengyel— magyar barátságról. A legfontosabb azért az lehet, hogy nagyon szeretek itt élni, otthonra, hazára találtam. Zátonyi László rs NÉPLAP 90Ä. ássafiáí? 3& 1
