Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-14 / 11. szám
Gazdaszemmel Játék és közélet írásom ötletét és címét a közelmúltban lezajlott KISZ- kongresszus egyik érdekes-színes eseménye adta. A fiatal somogyi küldött figyelemre méltó hozzászólását gitárral kísért dallal zárta. Olyannal, melynek szövegét és dallamát is egy kis közösség gyúrta tartalmas monda- nivalójú egésszé. Mint a születés pillanatától közreműködőnek, számomra őrök emlékű marad az örömteli élmény, a mű megalkotása. Mert miről van szó? Ügy érzem, nem használok nagy szavakat, ha ezt írom, értékét éppen az adta, hogy nem hivatásosok vagy már ►befutottak-« komponálták, hanem szabad idejükkel értékesen gazdálkodó, játszani és énekelni együtt szerető fiatalok — a Fonómunkás Kis- ezínpad tagjai —, akik ilyen módon akarták és tudták is elmondani véleményüket a világ dolgairól, a mindennapjainkban zajló igazságtalan vietnami háborúról. Ez a kongresszuson és az azt megelőző megyei küldöttértekezleten elhangzó dal mintegy szimbolizálta is az amatőr művészeti mozgalom fontosságát, embert és társadalmat formáló erejét, értékét. És e ponton nemcsak a dalról, egy produkcióról van szó, hanem jelentős tömegeket összefogó mozgalomról, a műkedvelő színjátszás nagyszerűségéről. Köztudott, hogy az ember szinte születése pillanatától szeret játszani, s az iskolai tanulás is azt célozza, hogy a fiatal teljesítményké- pes tudás birtokába jusson, s belőle az életben bátran eligazodni tudó, Sokoldalú személyiség, formálódhasson. Olyan emberré váljon, aki önállóan alkotni-értékelni tudó személyiség, s ezáltal is közéletivé formálódva a saját maga kiteljesedésén túl hozzájárul környezete épüléséhez is. A műkedvelő művészeti mozgalom képes ezt — az iskola által megalapozott — személyiségjegyet gazdagítani — bizonyos esetekben kiala kítani —, a szocialista közösségi ember, s ezzel kisebb- nagyobb közösségek formálódásához hozzájárulni. Igen, az új típusú közösség létrehozásához! Ez pedig nevelő munkánk — melynek színtere nemcsak az iskola — valóban legfőbb célkitűzései Őszintén vallom, gazdagítottak azok az esztendők, amelyeket az immáron országos hírű együttesnél töltöttem. Rendezőségem nyolc észtén^ deje alatt valóban egymással törődni és egymásért tenni tudó színjátszó közösség — nevezzük színjátszó csoportnak <— formálódásában működtem közre. Olyan közösségnek, mely — magába gyűjtve idősebbeket és fiatalokat, A GYEREKEK teljes figyelmükkel a belépő vendégek felé fordultak, azért néhányan ülve maradtak közülük, mert nem “-látták-« az óvónő felszólítását, hogy: — Álljatok fel, köszönjetek szépen. Gondolom ennyiből máris kitalálható, hogy a helyszín a süket gyerekek kaposvári óvodája. A látogató pedig egy meleg tekintetű, ősz hajú asz- szony, aki Bulgáriából jött és két hetet tölt Magyarországon a Művelődésügyi Minisztérium vendégeként. Éppen “feleltek« a gyerekek. Sokan csalhatatlan biztonsággal ejtették a hangokat, egy kislány azonban hosszan küszködött, mire sikerült »luuu« helyett “ló«-t artikulálnia. Ami a hibátlan gyerekeknek természetes, az nekik csak erőfeszítések árán sikerül. Csoda-e hát, ha egymás között a könnyebbik megoldást választják? A folyosón, az ebéd előtti kézmosásra várakozva, egy értelmes arcú kisfiú fürge mozdulatokkal “mesélt« valamit a társainak. Pedig az a tör;:Jivés, hogy ne a kezük legyen a beszéd legfőbb eszköze. Szijlca Gorcsivkina azonnal megtalálta a “hangot« az apróságokkal. — Egy nagy, piros pöttyös labda a kézben bolgárul is, hang nélkül is azt jelenti: “gyere, játsszunk cgyat!« A szöszke kisfiú azonban megrázza a fejét, hátával a falhoz tapad, és a mellette álló csikófrizurás gyerekre mutat. Lehet, hogy a csikófrizurás jobban szeret labdázni i :nt ő, és ez a mozdulat elő;,enységből származik? A nevelőnő szerint fálénkségbő- tartózkodásból. Bizony nem könnyű áttörni a “csend világának« vastag falait. Gondosan készített kis szótárak kerülnek elő. Egyik oldalon képkivágás, mellette a szó, az ábrázolt tárgy neve. A »pipi« mellett sárga kisesibe Hogy mit jelent a “fel«, azt lépcsőn felfelé haladó gyerek . vázlatos alakja mutatja. A —jó« mellett azonban nincs semmi. Tényleg. Hogyan lehetne lerajzolni a “jó«-t? Szijlca Gorcsivkina buzgón jegyzetel. — Nálunk a süketek túlnyomó része analfabéta volt. Sokan koldultak, mert nem kaptak munkát az üzemekben. • Bulgáriában csak a felszabadulás után kezdődött szélesebb köbben a süketek oktatása, és minden év áprilisában kampányt indítunk a felkutatásukra. Szeretnénk, ha mindegyikük a lehető legfiatalabb korban kezdhetné a tanulást. Nem vagyok pedagógus, de a cikkeket, amelyeket magyar- országi utamról írók, gyógypedagógusok is olvassák majd otthon, és nagyon érdeklik őket a külföldi eredmények. Nálunk nincs akkora múltja a süketek oktatásának, mint péLdául itt. Bulgáriában egyetlen óvoda működik, de annak sincs önálló épülete, míg Magyarországon minden Iskola mellett ott az óvoda is. Szijka Gorcsivkina Szófiában a Siketek Szövetségének kultúr- és sajtóosztályát vezeti, egyben főszerkesztője a “Tisina«, azaz “Csend« című újságnak; és szíwel-lélekke! segíti a hallószervi fogyatékosok ügyét. Igen. Lehet, hogy Magyarországon nagyobb múltja van ennek a területnek, hiszen a kaposvári intézet éppen az idén ünnepli 'ennállásának 75. évforduló- lóját, és az országban elsőként Kaposváron nyílt meg a süketek óvodája 1950-ben. Ez meg Is látszik a hálótermek ágyacs- káinak kopott lakkozásán. A BETEGSZOBA bútorai azonban frissen, hófehéren csillognak. — A költségvetési üzem dolgozói festették át társadalmi munkában — büszkélkedik lalcmbos Sándor igazgató. — is ezt a hasznavehetetlen, nyitott teraszt beüvegezték, j'ílparkottáztuk, ez a fából készült falborítás is új, meg a paraván, hogy bábozni lehessen, és Ide egy vetítővászon kerül, oda akvárium. Mindezt társadalmi munkában, a moziüzem, a tégla- és cserépipari vállalat, a költségvetés! üzem és az ingatlankezelő vállalat dolgozói csinálták. Az Hmúlt félévben 30 ipari üzem és vállalat százezer forintot meghaladó értékben nyújtott segítséget anyagban és munkában. Szijka Gorcsivkina bólogat. Náluk ugyanígy van. Nem megy másként. Minden módon segíteni kell a »nem hallók« társadalmát Kezes Zsuzsa A csend világa műszakiakat és humán ér- dekl őrlésű eket — közéleti együttessé ötvöződött. Műsoraink nagy része — melyek kollektív alkotás eredményei voltak — mindennapi életünkből gyökerezve igyekezett ismereteket nyújtani és tettekre sarkallni. Felsorakoztathatnám itt dokumentum- és riportjátékainkat vagy irodalmi összeállításainkat. De úgy hiszem, mindez nem szükséges ahhoz, hogy a műkedveié művészeti mozgalom közéleti- ségét bizonyítsam, s ha ez áll egy együttesre, egy közösségre, természetesen hatással van egyes tagjaira is. A tízéves együttes tagjaiból meghatározó számmal lettek ifjúsági vezetők, népművelők, színjátszó vezetők és pedagógusok. Olyan vezetők, akik éppen a műkedvelő művészeti mozgalom adta tudásanyaggal és gyakorlattal lettek alkalmasak kisebb vagy nagyobb közösségek vezetésére, irányítására. Tapasztalataim szerint ezek a fiatal vezetők sikerrel teljesítik feladatukat, s bizonyították, hogy alkalmasak és hivatottak is egy közösség tudásának gyarapítására, véleményének formálására és a közéleti nevelésre. S itt kanyarodok gondolatban vissza a kongresszusi élményhez, ahhoz a fiatalhoz, aki e munkálkodás érettje, s aki alkalmas is lehet egy közösség értő vezetésére. Igaz, hogy az összeshez képest nem nagy azok száma, akik ezen az úton járva így alakulnak. De mégis nagy akkor, ha jelenlétük fontosságára gondolok. Komoly érdek tehát, hogy a társadalom egésze sokat és következetesen foglalkozzon e kérdéssel, s az oktatás és a művelődés intézményei, az üzemek és a vállalatok hassanak oda, hogy a műkedvelő művészeti mozgalom egésze még nagyobb eredményeket hozva járuljon hozzá egyre erősbödő társadalmunk közéleti vezetőinek és közösségi emberének képzéséhez. S ebben az esetben a hasznos időtöltésből és a korszerű művelődést nyújtó játékból a jövőt is megalapozó, mérhető érték lehet. Klujber László Magyar játékfilm Nincsenek biztos és végleges adataink még a filmek közönségsikeréről vagy sikertelenségéről. Bocsássunk előre any- nyit: filmgyártásunk tizenhé; játékfilmet produkált a múlt esztendőben. Gyorsinterjú Kérdéseinket az egyetlen kaposvári bemutatómozi, a Vörös Csillag igazgatójának, Szerafin Zoltánnak tettük fel. — Mi volt véleménye szerint a legnagyobb magyar játékfilmsiker 1971-ben? — A Kitörés. — Hogyan alakult a mozilátogató közönség száma? — Nagyjából egyezik a tavalyival. —■ Meglepetés? — Aminek nagyon örülünk a Szindbád című film sikere Ügy véljük, b-biaonyosodott hogy a művészeim n«tn marad közönség nélkül. És véle- mérvűink szerint ez a tízesztendős megyei fllmklubmoz- galom lecsapódása is. — Krimisiker? — Krimibukás. A gyilkos a házban van, nem tetszett a közönségnek. — Az ún. szórakoztató filmek? — Sikert aratott a Csárdás- királynő. S ha nem is illik bole egészen a kérdezett »kategóriába«, sikert aratott még A halhatatlan légiós is. — Jancsó filmje, az Ég: bárány? —» Nem közönségsiker, de volt nézőtábora. Már most sokan érdeklődnek a Még kér a nép után. Eddig a beszé'getés, s talár számadatok nem Is szükségesek. Jó leírni azt,, hogy egyáltalán nem törvényszerű a sokat emlegetett szakadék a kö- .zönség érdeklődése és a kritika véleménye között. B’-eny- rág: a Kitörés, Bacsó Pét«- filmjét »mindetten« jól fogadták. S jóleső az. hogy a Szindbád — a tipikusan vékony rétegnek készült »artkino« produkció — Is meleg fogadtatásra talált. Mostanában a legtöbb kritikában a kénytelen, kelletlen vállalt müvészfílm — szóraÚj típusú térképek Évenként 2—309 féle térképet készítenek a Kartográfiai Vállalat munkatársai a baz-i és külföldi megrendelők igényei szerint. A térképeket több millió példányban sokszorosítják. koztató film megosztással találkozunk, ha csak nem kívánjuk a drámairodalom félig párhuzamos szakkifejezéseit kölcsönözni. A megkülönböztetés egyáltalán nem alaptalan. jóllehet tömérdek nézet- különbségre ad okot. Mindenesetre előre kill bocsátanunk: a művészfilm is lehet szórakoztató s a **óraVitató film !s művészi — alkotója válogatja. A »komolyabb« kategóriánál maradva el kell mondanunk, hogy a számszerűséget tekintve több müvészfílm készült. Legbátrabban valóban Bacsó Péter nyúlt a ma kérdéséhez, de hasonló ig4ny munkált Kovács András Sta- ‘étá’ában. Böszörményi Géza Ma'-’á»káHáh'>n is — a néhány legsikeresebbeket kiragadva. Még a már is mozgató, de igazi őszinteséggel a tegnapra világít Makk Károly Szerelem című nagy sikerű filmje, nagy nemzetközi sikert is aratva. Jancsó filmvilágának értésében — bár rendkívül sok elemzés született — segítenie kell a kritikának is. Erős gondolati töltése, elvontabb ké- ntség», filozófia 1a Intellektuális nézőt követel. Klasszikusainknak adózott Fábri Zoltán a Hangyaboly nagy sikerű filmreviteléveí, Huszárik Zoltán Szindbádjá- nak elismerése haladta meg csupán. Ez a film, úgy véljük — Jancsó Égi bárányával együtt — technikai értelemben a teljes nagykorúság bizonyítéka. Rendező, operatőr, író összeforrott alkotóközösségének l“g^armonikusabb megnyilvánulása. A könnyű, szórakoztató filmek közül e sorok írója az év nagy gyerekfilmjéről, a Hahó, örsiről szól legszívesebben. Bő merftísű cselekménnyel, bájával (s hisszük: nem bájolgásával), üde képeivel teljesítette küldetését a gyermektársadalomban. Látványosság, kaland és Izgalom — no meg humor — tekintetében a koprodukció« Kapaszkodj a fellegekbe emelkedik ki a csekély számú szórakoztató film műsorából. Az év utolsó filmje (a jelző nem rangsort jelent) a Csárdáskirálynő. Az érdeklődés valóban nagy volt. A kaposvári mozi előtt elemózsiával is fö'szerelkrzett vidékieket láttam. Hisszük: rrvndez a színpadi mű mágneses vonzása még. Sajnos, a Szinetár Miklós rendezte film »kétpólusú«, amennvire vonz, legalább úgy taszít is. T. T. KERESKEDÉS Debrecenben jártam kereskedelmi iskolában, ott érettségiztem. Mondhatni: tanultam a szakmát. Talán épp ezért nyertem bátorítást 1945 tavaszán, hogy a debreceni zsibogón cipőket áruljak. Abban az időben mi igen nehezen éltünk. Apám hadifogságban, s otthon négy gyerek. Segíteni akartam az anyámnak, mindenképpen, még cipőeladással is, amihez pedig nem éreztem se kedvet, se tehetséget. A cipőket egy falumbeli mester készítette. Tíz párat raktam egy bőröndbe, és elvittem a zsibogóra, ahol ócska bölcsőtől a lyukas Icályhacsőig mindent lehetett kapni. A bőrönd tetejére szép sorjába kiraktam a cipőket, minekutána kifizettem húsz fillér helypénzt. Arra hivatott rongydarabbal minden egyes cipőt lelkiismeretesen megtörölgettem. Ragyogott is valamennyi, mint a Salamon arcája, komoly vevő mégse akadt. Ha kimondtam a hat pengő árat, az érdeklődők gyorsan letették a cipőt s otthagytak. Órák teltek el, míg végre egyetlen ember öt pengőt ígért, de annyiért nem adhattam oda, hiszen a mester ennyit kért tőlem is. Egész délelőtt ott dideregtem a csípős márciusi szélben, eredmény mégsem született. Mindössze egy vevő mutatkozott komolyabbnak. Negyven év körüli volt ez az asszony, s háromszor jött vissza a lányával. Mindlcetten forgatták, nézegették az egyetlen fekete női cipőt. A lány olyan idős lehetett, mint én, tizennyolc éves. A lábán kalapposztóból készült mamusz volt, mondanom sem kell, tokkal jobban mutatott a próba miatt fölvett fekete cipőben, mint az ócska lábbeliben. r- Hogy adja, kedvet! — kérdezte az asszony, pedig már háromszor megfeleltem: hat pengő az utoisó ára. Otthagytak, hogy öt perc múlva megint visszajöjjenek. Nem vitás, ezek vásárolni akartak. — Adja ide négy pengőért! — Nem lehet. A végső árat már megmondtam. A lány újból felpróbálta. Nagyon tetszett neki. llleget- te magát az új cipőben, nézte áhítattal, még a szoknyáját is felhúzta közben, hogy a lába jobban mutasson. Az asszony összeszedte a pénzét, számolgatott. Sokáig sugdostak egymás közt, aztán a lány elfordult. Amikor egy kicsit felém tartotta az arcát, láttam, hogy sír. Nem zokogott, nem rázkódott, csak végiggördült az arcán két nagy könnycsepp. — Fiatalúr! — fogta meg a karom az asszony. — Négy pengő hatvan fillérünk vast. Adja idol —- Nem lehet. Nekem is többe van — vágtam rá majdnem ijedten. A lány nem szólt. Levetette a cipőig visszahúzta a ma- muszt. Nem nézett rám. Kellemetlenül éreztem magam. Megpróbáltam vigasztalni az asszonyt: — Mához egy hétre újra itt leszek, öt és fél pengőért odaadom. Ennyibe kerül nekem is. — A lakodalomra kellett volna. Holnapután lesz — mondta szomorúan az asz- szony. Most a lány is rámnézett. Olyan kék szeme volt, mint annak a lánynak, akinek én udvaroltam. Némán könyör- gött, szó nélkül, mégis megértettem mindent. Abban a pillanatban fel is fogtam, hogy soha nem leszek kereskedő. Negyven fillér ráfizetéssel adtam oda a cipőt. Csak még azt nem tudtam, honnan pótolom az arát, amikor még a vasúti jegyre it kölcsön kértem. Gerfi Jinat • •NOOT1 RtPlAF
