Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-13 / 10. szám
A reformot csak felkészített pedagógusokkal lehet végrehajtani PedagógaS'továiibképzés a Szorjeluniólmn Beszélgetés dr. Kelemen Elemérrel A Somogy megyei Továbbképzési Kabinet vezetője, dr. Kelemen Elemér a múlt év végén a Szovjetunióban járt. A tanulmányút célja a pedagógusok továbbképzésének vizs4 gálata volt. Tapasztalatairól beszélgettünk vele. — Mi a helyzet a Szovjetunióban a pedagógia, az oktatás terén? — 1966-ban Indult meg a Szovjetunióban az a tíz évre tervezett reform, amelyben úiíászüleWc a tanterv, és 1976 végére általánossá válik a középfokú oktatás. A reform indokolta — ezt megerősítve a XXIV. kongresszus is — a pedagógusok továbbképzésének megszervezését. Alapelvként rögzítették: öt évenként minden pedagógusnak diplomamegújító képzésben kell részt vennie. — Milyen szervezeti keretek között történik a továbbképzés? — A Szovjetunióban a továbbképzés tárgyi és szubjektív feltételeit egyaránt magas színvonalon biztosították. Továbbképzési én metodikai intézetek hálózatát hozták létre. A továbbképzési intézetek a köztársaságok központjában, területi központokban, nagyobb városokban működnek Az alaptanfolyamok szervezését bonyolítják le. A metodikai intézeteket kerületenként szervezték meg; közvetlen tantárgyi, módszertani segítséget nyújtanak az iskoláknak, a pedagógusoknak. — Merre járt? — Moszkvában az alap- és középfokú oktatási minisztériumban, ahol a káderosztály vezetőjével cseréltük ki tapasztalatainkat. Voltam a városi továbbképzési intézetben, itt a vezetőképzési kabinet vezetőjével találkoztam. Megnéztem egy kerület metodikai intézetét is. A Baumann-kör- zet 345. számú iskolájának vezetőivel beszélgettem még Moszkvában, majd Rigába utaztam, ahol a Lett Központi Továbbképzési Intézetben jártam. Két iskola látott vendégül itt: egy francia tagozatos, a Barbusse-iskola és a rigai halásznegyedé. — Noha az utazás a múlt évben történt, tapasztalatai a holnap munkáját segíthetik itthon. Ezekről is hall hatunk? — A tanfolyamolt megszervezése az új programnak megfelelően, központi irányelvek alapján történik. De figyelembe veszik a pedagógusok felkészültségét és a helyi sajátosságokat is. A pedagógusok továbbképzésének fő formája: az egyhónapos tanfolyam, melyet általában a tanítás befejeztével, júniusban tartanak. A vidék: pedagógusok elhelyezését a továbbképzési intézetek mellett épült szállókban oldják meg. A továbbképzési intézetek személyi feltételei jók. A tárgyi ellátottság kitűnő. A moszkvai városi, rigai központi továbbképzőben egy-egy szaktárgy kabinetje előadóteremből, laboratóriumból áll. Az új tanterv alapján a Szovjetunióban csak az a pedagógus dolgozhat, aki részt vett a megfelelő továbbképzési programban. A vezetőképzést nagyon tervszerűen végzik, következetesen oldják meg. Ha vaia hol a vizsgakötelezettség komoly, a vezetőknél az. Jó öt letnek tartom, hogy az új tanterv bevezetésekor minden iskola kapott egy meghatározott pedagógiai feladatot. Ez szabja meg az iskolában működő munkaközösségek tevékenységét, az önképzés programját. Itt éreztem azt, ami nálunk hiányzik: a neveléstudományi kutatások közvetlenül kapják a friss tapasztalati anyagot az iskoláktól. Jó a kapcsolat a továbbképzési intézetek és a pedagógusképző a marxizmus—leninizmus intézetek között, és a TIT-tel is együttműködnek. Jelentős szakemberek kapcsolódnak be Színes úttörőprogramokat Mspldódsak-e az ifipáak? Üttörő ifivezetők «szállták meg" a múlt hét három napján a Kilián György Ifjúsági és Űttörőházat. A kilencven középiskolás, ipari tanuló arról beszélgetett, vitatkozott, miként valósították meg azokat az elképzeléseket, terveket. amelyeket nyáron a vezetőképző táborban elhatároztak. Az ifivezetők valóban vezetők-e az úttörőcsapatokban? Van-e szavuk? »Partnerek-e« a felnőtt úttörővezetők mellett? A kérdésekre elég vegyes válaszok születtek. Hogy hol, mennyire számítanak rájuk, mennyire becsülik meg őket — iskolánként, úttö-'c-apato-i- ként változik Az ifik szerepe a csaoatban még mindig nem alakult ki véglegesen. Ahogy mér naevon sok helyen, a vezetőkénzésen is elhangzott nem veszik őket koholván Mert mi is lenne a dolguk’ Az. hogv a fo1o'tt vezetők az úttörőralok irá- pyft»i ieg-'r'z"'zk. Wre nün-ton alon'uk mozién h'sz°n ez á1- iclro^'-nri a lerri-^bba^ ií-"7o+t t^z+ott^k ők°t számon Ann»k plvégzZno utón azért is ŐVrvf; vÍCC7q. A baj o** kordő^Ur y. pl .rfüri ä \ríg?»r>t-fvzssn1 be te a? tf’k tevZMunkátokat. <;A-fOVo+ rnör n01Tl igénylik W<5»f kj ölve" b^b.-rot b/vrv rozz ^ osqnzt yttrrv n rql rmtnVitorvét no« __ on">"V « i-"11«ká«a't PVtrZf orr(otVV.PÓ ArUítOTnUU- ko11""« t7,7 vízv.7 q vezetőképzés meg az ifitanács — mindez csak formaság marad. Miért nem »kellenek"? Talán azért, mert az úttörőmunka olyan területe az övék, amelyik amúgy is elhanyagolt. A raj a csapatban inkább csak formaság, a rajgyűlések nagy részét iskolai ünnepségek megtartására használják. Ez az egyik ok. A másik, ami még inkább nshe- zíti az ifik beilleszkedését, az. hogy a tanárok szemében továbbra is tanítványok — gyerekek, maradnak, akik bár ismerik. szeretik az úttörő foglalkozást. próbálnak újítani rajta, mégsem »partnerek" a szemükben. Javaslataikat nem fogadják el. gyakran meg sem hallgntiák. Ilyenkor születnek formális munkatervek, végre nem hajtott »akciók«, amelyeknek csak a nevük akció — "vakran unalmas, szürke foglalkozás van a név mögött, s n°m sokban különbözik a? iskolai órádtól. Pedig ezeknek a foglal '-őré soknak játékosoknak. vidámaknak kelle- lenniük. olvon»ak. hogv valóban élménvt edlanak a 8ve- "ekeknek. N® abb-n merüljön ki egy-eev év követelménye hogy az 'dón gyűjt Őt kiló,vasat. lövőre ne? egzvel töb- Het. Ez is kell. rvemze. De ez '«v nem e14® Es ha von""1- IpIVqs, vállalkozó fiatalok akik sacrftpoek ®zfnes*é fenn' a nómelvaV által kevésb4 V, n„c,i il t »11t+ a i ^ támogatni kellene őv°t. Az úttörő- "'"'"t"i< vezetőinek is, meg a KISZ-nek is. S. M. a továbbképzések megtartásá ba. Tanulságként hoztam magammal: heti tanítás nélküli munkanap áll a pedagógusok rendelkezésére. Ko-moly áldozatokat hoznak az eredményes továbbképzés érdekében a Szovjetunióban. Általános tanulságokat is hadd említsek: társadalmi védnökséget vállalnak az intézmények, vállalatok, szövetkezetek az oktatási intézmények fölött. Az összefogást és a feladatok teljesítésének ellenőrzését a kerületi p; rtbi- zottságok végzik. Rigában például az Október körzeti iskolának három patrónusa is van. Beszélgettem a helyi halászszövetkezet elnökével. Elmondta, hogy elvégzik az összes szerelőmunkákat az iskolában, gondoskodnak a gyerekek utaztatásáról a tanulmányi kiránduláson, és évente mintegy négy-ötezer rubelt adnak az iskola fejlesztésére. Viszont az oktatási eszközöket központilag biztosítják minden iskolának a Szovjetunióban. — Mit tapasztalt a szülők és az iskola kapcsolatáról? — A Barbusse iskolában huszonnyolc szülői munkaközösség alakult. Segítenek a szülők pedagógiai felkészítésében. a villanyszerelésben egyaránt. Jó az üzemek és az iskolák kapcsolata is. — Milyen közös vonásokat figyelt meg a magyar és a szovjet törekvésekben? — A Szovjetunióban is nagy gond a pálya elnőiesedése. A vezetői utánpótlás terén is »egy cipőben« járunk. Sokat várnak a szovjet pedagógusok a bérrendezéstől — ez nálunk már megtörtént —, de tanulság nekünk, hogy 1974-ben bevezetik a pedagógusok differenciált bérezését is. — Sok érdekes dolgot mondott, azt hiszem, a pedagógusok ezeknek csak örülni tudnak. — Befejezésül szántam egy kellemes meglepetést. A moszkvai továbbképzési intézetben szó esett a tv-pedagó- giáról is. Örömmel hallottam arról, hogy a szovjet kollégák ismerik a »Balatoni beszélgetések« siófoki tv-pedagógiai tanácskozásának anyagát, és mint fontos alapdokumentumot tartják nyilván. Horányi Barna Mester és tanítvány A kövesútről nehéz megközelíteni a házat. Alig látható ösvény jelzi az utat, a kapuhoz érve hirtelen megszakad. Az észrevehetetlen útmenti árkot már teljesen benő ttte a fű, ez is jelzi: ebben az utcában ez a legutolsó ház. Kadarkúton él feleségével Varga János népművész, a község szeretett »vargabácsi- ia«. 1888-ban született. A fafaragás művészetével gyermekkorában ismerkedett meg. Nyolc-kilenc éves lehetett, amikor először vette kezébe a faragókést. — Tudja, abban az Időben, amikor bojtárkodtam, volt egy fiatal juhász barátom, és gyönyörű csengőt hordott mindig magánál. Nagyon tetszett nekem az a t-sengő, mindtu- íron szerettem volta megszerezni. Azt mondta, e®y cifrára faragott botért elcserélné. Hamarosan elkészült, de nem tetszett neki, másikba kezdtem. Amikor kész lett, enyém lett a csengő. Nagyon örültem, és valahogy ezután kezdtem el csak igazán faragni. Régen törtért ez, még Jugoszláviában ... Néhány pillanat múl m előkerülnek a remekművek: a faragott széktámlák, az aprólékos munkával kidolgozott botok, képrámák, tükörtartók, törülközőtartók — a ma már féltve őrzött kincsek mind méltán hirdetik egy szorgos, munkától megfáradt kéz eredményeit. — 1928 óta lakom Kadarkúton. A feleségemmel vettünk akkor egy kis birtokot ás földműveléssel foglalkoztam. Abbamaradt a faragás ugyanúgy, mint amikor katona lettem. Később aztán újból nekikezdtem. újra érdekein' kezdtek a virágminták, a faragás szeretete, meg egészség állapotom is erre kényszeríVarga János népművész. tett. Sok faragványt ajándékoztam el, mérhetetlen örömet leltem ezekben a munkákban. A pásztorok, csikósok életét igyekszem megörökíteni. Felesége elénk teszi az egyik pompás törülközőtartót, s a bácsi mesélni kezdi azt, amit a fába faragott: — Tudja, volt egy falu, ott ált egy csikós. Katona lett, és amikor leszolgálta az idejét, feleségül akart venni egy lányt. A lány galambbal vitette el levelét a mátkájához. A tanítvány, Farkas Ernő. idtitársak. Szín: Vasúti fülke, a vonat ismerős Berzencén. Attól még állandóan döcög. Csak ketten rendes ember lehet. Nemigaz? ülnek a fülkében. Hehe! (Felkacag.) De hogy ne vágjak a szavamba, én Al- Lódenkabátos férfi (telt sóbeléndesre utazom. Tetszik arcú, kopaszodó, rémesen tudni, merre van? Kisagócs és unatkozik). Ballonkabátos Berkényes között. A húgom- férfi (sápadt, keszeg, seszínű hoz megyek... Képzelje, ik- bajusszal, mogorván bámul reket szült! Ilyen még nem maga elé). volt a mi családunkban. FeBÁLLÓN (négyfelé tépi a képet, s kidobja az ablakon). LÖDÉN (bólogat): Igaza van. Ez nem is volt egy jól sikerült felvétel. És ha szabad kérdeznem, ön nős? = BALLON (fogait csikorgatja) LÖDÉN (irigyen): Boldog ember! önnek még megvannak a fogai. Én, sajnos, már húszéves koromban elvesztettem négy fogamat. Persze, a sok édesség ... (Zacskót vesz LÓDÉN (nem bírja tovább a jenként két kiló húsz dekával ? Parancsol narancsdracsendet, beszélgetést kezdemé- jöttek a világra. Ez igen, nem- nyez): Messze lesz az utazás, debár?! szomszéd? BALLON (vállát rándítja): BALON (ridegen): Mi köze Érdekel is engem! hozzá? LÖDÉN: Ügy gondoltam, leLÖDEN (erőlködve): Szép, megyek hozzá három napra, meleg, bariton hangja van. A Ennyit kértem ki a szabadsá- sógoromnak van ilyen. Lópat- gomból, ön hol dolgozik? kóló kovács Berzencén. Isme- BALLON (morog): Mmmmrr. rősnek tetszik lenni Berzen- LODEN (derűsen): Igaza van. Egyik munka olyan, mint BALLON: Frászt! LÓDÉN: Természetesen minden attól függ. hogy milyenek azok a fogak. Van nekem egy unokatestvérem Balassagyarmaton, aki... Ismerősnek tetszik lenni Balassagyarmaton? BALLON (őrjöngve felugrik, és a kupé távoli sarkába ül). LÖDÉN (feláll, és melléje ül): Igaza van. Én is éreztem, — Látja ott a csikós feje fölött azt a holdat meg azt a csillagot? Ezek jelentik az új életet. Ott kétoldalt pedig két szív, a két család. Virágát közrefogják a jegyesek egymásnak küldött virágszirma. Valóban szép. Minden faragványa egy-egy különálló és mégis egyetlen alapból — a népköltészetből — fakadó mese. Csikósokról, juhászokról, pásztorokról, bojtárokról, madarakról, szar varokéi, az életről szóló, -fába zárt« történetek. Egy egész életmű művészien ágyazott vacén? ' , _____ ________ B ALLON (megvető tekintet- a másik. Ahogy a feleségem hogv ott egv kicsit huzatos, tel): A ménkűbe! Nem tud szokta mondani: Fiam, fő a BALLON (tajtékozva meg- csendben maradni? becsület! (Fényképet vesz elő.) £“zzo a vészféket, és elmeneLÖDEN (barátságosan): Is- Tessék nézni. Ez itt a felesé- U 0 vona r ’ tenkém, nem lehet mindenki gém! Galambos Szilveszter — Már régóta nem dolgozom — mondta. — A kezeim is remeg, nem látok rendesen, így a faragás is abbamaradt De szeretném továbbadni, átadni tudásomat, tapasztalataimat, tanítani szeretném a fiatalabbakat Egyik legtehetségesebb tanítványom Farkas Ernő. Elbúcsúzunk Varga bácsitól. Már-már elhagytuk a régi házat, amikor az idős bácsika hangja megállított: — Én a nemzetemért, a hazámért faragtam ám! — kiáltotta utánunk. Szívből mondta. Felkerestük a tanítványt — Varga bácsi példájára kpzdtem el faragni. Ha furcsa véletlen folytán nem én hozam be a kocsimon a központba, talán soha nem ismerem meg közelebbről ezt a művészetet, talán soha ne.n leszek a művelője. Ö vezetett be ebbe a világba, ő mutatta meg először a virágmim . készítését. Három hónapja fa ragok, azelőtt még álmomban sem gondoltam arra, hogy valaha majd ezzel is foglalkozom. Kevés időm marad rá. Sokszor már a családom* r gén alszik, amikor én még konyhában dolgozom, mécsek a szabad időmet haszná1 hatom fel rá. Varga bácsi még a saját k4 *zítésű késeivel dolgozott. vásároltam erre a célra e® készletet. Egy láncon függő medá1 cigarettadobozka, szektám' ielzik eddigi munkáját. S®' elkéozeléseit. önálló mot1'— mait is megtalálhatjuk a r® - szokott és elles°tt népműv? szeti minták mellett. — Törekvéseimet, elgondolásaimat viszem munkáimra Szeretném összegyűjteni a Kz- poli-féle mintákat és legjoh ‘udásom szerint átver - Varga bácsi művészetét, min: egy alapul, onnan kívánok meríteni — továbbfejlődésemhez — belőlük, a két mérhetetlen kútból. Söhlig Gábor ÍCMOOTI SÉPUF mt $uná( tL
