Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-13 / 10. szám
Wéhoxeitok tn egyfiangőségnt DE Ml LESZ fiZ EMBERREL? Äz idén befejeződő nagy beruházások Neonfények. Frissen csillogó csőkötegek. Fehér köpenyek. Optimális páratartalom a levegőben. A munka során megóvható a kéz tisztasága. Lehetne még sorolni. Az utóbbi néhány évben a megyébe telepített ipari létesítmények java részében többé- kevésbé megtalálható mindez. A rend, a ragyogó tisztaság szinte a laboratórium viszonyait idézi. S akik itt napról napra teljesítik a normát, pontosan érkeznek a munkakezdésre, s idejük meghatározott keretek között zajlik — mi az ő véleményük? Általános vélemény, hogy ezek a körülmények óriási változást jelentenek az egyén életében. Mert hiszen a gyárak ötszáz, ezer, ezertöszázas létszámú munkásgárdája természetesen különböző sorsú, gondolkodású emberekből »-tevődik-« össze. Ki a kapanyél mellől került ide, ki az iskolapadból, az egyik egy sötét kis szabóműhelyből, a másik az otthoni téli hónapok semmittevésének kellő® közepéből. Amit itt Iának, tapasztalnak, az a hatalmas szervezettség, amellyel az együtt dolgozó két-háromszáz ember legapróbb munkáját is mérni, értékelni tudják, az egy ütemre váltó lélegzet, t a szemnek roppant kellemes üzemcsarnok, a könnyű munka mind, mind azt jelentik számukra, hogy valami új, szinte beláthatatlan fordulat kezdődött életükben. Több mint ezer különböző sorsú ember élete, munkája kovácsolódik egyetlen hatalmas közön sorssá, akarattá, amely óriási változást jelent a régi családi, vagy legföljebb Iskolai osztályközösséghez képest. Szervezhetők lesznek, okos célok érdekében hatékonyan mozgathatók. Havi bérüket megtanulják okosan beosztani, terveznek, takarékoskodnak, s egyáltalán ésszerűbb keretek közé kerül életük. A gyárban előadásokon, közös kulturális programokon vesznek részt — olyan formában, amely a legintenzívebb élmények forrása lehet. így van ez, így alakul megyénkben is a fiatal munkás- osztály. Az általános vélemények szerint — Mond}*, mit csinál? Mi lesz ebből? — kérdeztem már nemegyszer a szalagnál, a munkaasztalnál ülőket. A válasz az volt, hogy megmondták a darab munkalapon szereplő nevét. Sokszor (sőt tamegtanulható munka. Amely nem áll három-négy fogásnál több mozdulatból. Szerelés alapfokon, mindenki által megtanulhatóan. S szinte hihetetlen: az átláthatatlan bonyolultságú televízió, rádió vagy komputer elemeit telje sen laikusok készítik. Az, hogy a készülő termék jó legyen, használható, elkészítése gazdaságos, az fenn az irodában dől el, a technológusok számításai alapján, akik ki- számítják a normaidőket, s a munkafolyamatokra való bontás legkedvezőbb feltét S mi marad akkor a ó; akik a terméket végül is ösz- szeállítják? Marad a háromnégy mozdulat, amelyet állítólag négy-öt hónap alatt tökéletesen meg lehet tanulni. Tehát addig izgalmas. A részekre bontott munkát végző betanított dolgozó tudását a néhány fémszál helyére illesztésében, a zárólapocska és a köpeny gyors, szakszerű fölhelyezésében kell tökéletesíteni. Arra egyáltalán nincs szükség, hogy tudja is hogy mit csinál, hagy lássa, munkájának produktumát mire használják fel, annak mi a funkciója. Valamint arra sem, hogy a betanított munkás pontosan ismerje helyét az óriás gyári szervezetben, s munkájának jelentőségét. Három-négy mozdulat keretébe van zárva az élete. Csodálkozhat-« valaki ezután, hogy a fiatalasszonynak rendszeresen fáj a feje, s estére izzó vörösnek látja a fémszálat? Szervezetét rendkívül egyenetlenül éri a terhelés: figyelmének egyes tartományait, csukló és karizmait egy kicsit, s derekát, mely a nyolcórai ülésben megmerevedik, és előbb-utóbb szintén fájni kezd. De nem sokkal rosz- szabb-e még ennél is, ha nincs benn a dolgozó a gyár szellemi áramkörének lüktetésében, tehát tökéletesen idegen iraámár* az, amit csinál? S vajon nem ez a kezdete az elidegenedésnek ? o A dolog nem Ilyen egyszerű. Egy statisztikát átnézve, szemet szúrt, hogy az egyik kaposvári gyár kilépőinek csak két százaléka jelölte meg okként az egyhangú, monoton munkát Somogy megyében az iparosításnak egyelőre csak az első szakasza érvényesül: pasztalataim szerint általa-! uiioTI AMHDÁC hnnl Mt tuHtjSlr hntrv a? M H U N H 9 ban) azt sem tudták, hogy a 5 szomszéd asztalnál az általuk r készített darab tartozékát szerelik. — Kezd fájni a fejem, egyre többször — panaszkodott egy fiatalasszony. — A kávé sem használ, estére, a műszak végén már vörösben látom izzani a fémszálat, e érezhetően lassabban megy csak a munka. Valami bajom lehet, azt hiszem orvoshoz kell mennem, ha már ezt a rendkívül egyszerű munkát sem tudom tökéletesen elvégezni. Ügy hiszem, hogy a fiatalasszony bajának gyógyítására — noha mindig óvakodtam attól, hogy botcsinálta doktort játsszam — nincs szüksége az orvosra. Aránylag egyszerűen gyógyítani lehet, el lehet űzni a fejfájást, s a kimerültséggel járó egyszerű víziókat. Hogyan? Nézzük talán először is a munkák A termék — legyen bár az az elektroncsőtől a biztosítóig akármi — alapos szervezettséggel részműveletekre bontva, az útját pontosan kiszámítva, tehát racionalizálva és roppant termelékenyen készül. Azon az úton, amíg rádiócső, vagy biztosíték lesz a jelentéktelen drótszálacskákból és a laikus számára ismeretlen rendeltetésű kis lapocskákból, a legfontosabb a tökéletesen leegyszerűsített részekre bontott, könnyen Láfogató a Kopasz- hegyen Még tréfál fts velem a a vakarcs? — gondolta Kopra elkeseredetten. — Előbb szo- I borrá merevít, aztán meg azt * tanácsolja, nyúljak a homlokomhoz. — Nyúljon csak bátran! — érkezett azonnal a felelet. — Feloldottam a sokkot, minthogy önnek nincs ellenséges, ártó oélja velem kapcsolatban. Az újságíró nagy megköny- nyebbüléssel fogadta a közlést, megtapogatta homlokát. Gyűrűsujja hegyével valóban valami pici, kerek, hűs fémdarabkát érzékelt. Egészen fent, az első hajszálak tövében. — Kérem, ne vegye le — érkezett a labdából az ajánlat. — Ne vegye le, ha csak nem akarja megszakítani &saz új megteremtése és formálódása, a munkásság, s egyáltalán a munkás életformájának a kialakulása. Az ebből következő kollektív tudat (öntudat) és szemlélet is egyre változik, fejlődik. S mindez így együtt történelmi változás a szó szoros értelmében. At elidegenedés itt Somogybán még nem jelentkezik. Itt még minden változik, alakul. De mégsem szabad figyelmen kívül hagyni az iparosítással együtt jelentkező új, kedvezőtlen, eddig ismeretlen jeleket rém. Az egyéniséget deformáló (egyoldaiú) munkát, amely r.em ösztönzi önképzésre a munkavégzőt, és nem követel nagyobb képzettséget, magasabb igényeket és teljesen híjával van — a magas szintű technika mellett — a műszaki gondolkodásnak. Néhány apróság, amelyről máris tudok, nagyon soka' segíthet. Ilyen például az ergonómia tudománya, amely a színek módszeres összsváloga- tés-ával és időnkénti változtatásával újjávarázsolja az üzem falát, s szinte megújítja légkörét. Ilyen például — egy bizonyos idő múltán a kaposvári gyárakban is bevezethető — az egyes munkafogások és a terhelés célszerű változtatása. A betanított munkás egv nap kétféle terméken (később többfélén) is dolgozik: délelőtt az egyiket, délután a másikat készíti. Mivel a műveletek könnyen megtanulhatók, könnyű lehet az átállás is Nagyobb lehetőséget kell adn; a jó munka alapján az előmenetelre, bevezetni az üzemi tornát, és ki tudja még, hogy mennyi apró kis szervezési feladattal lehet feloldani a most még alig észrevehető feszültséget. De ha időben nem veszi észre senki, akkor néhány év múlva mindez komoly termeléshátráltató gondként jelentkezhet Mert régi igazság az, hogy jó munkát — legyen az a legegyszerűbb részletmunka — végezni csak teljes értékű ember tud. S ha a technológiai folyamat tervezésébe bevonják az üzem- pszichológust és a szociológust is, akkor viszonylag olcsó befektetéssel hosszú távra szóló sikerek érhetők el, egyszersmind megelőzve az iparosítás nem kívánatos kísérőjelenségeit is. Csupor Tibor vábbi érintkezésünket. Azt a tapadó korongot én lőttem ki önre az imént, s azzal teremtettem meg a gondolati kapcsolatot közöttünk. En Hax vagyok, és az űrből jöttem. — En Kopra vagyok — mutatkozott be hangosan a másik, mert nem olyan köny- nyű megszokni, hogy nincs szükség hangra a beszélgetéshez. — Kopra Tibor a nevem és a sufniból jöttem. És alig tudok magamhoz térni a csodálkozástól. Hogy a mi földünkre érkezzék valaki a kozmoszból? Megáll az ész! — Miért, önöktől még senki nem repült ki az űrbe, nem járt idegen égitesten? — Járt, de az egészen más. — Nem más, csak fordított • művelet — Egy pillanat! Mielőtt tovább társalognánk. Hogvan is áll a dolog ezzel a gondolat- átvitellel? Nem a tudományos-műszaki megoldás foglalkoztat, ezt úgysem érteném meg, hanem az képeszt el, hogy ön magyarul beszél, földi fogalmakat használ. Kiköt a glóbuszunkon, találkozik egy emberrel, és rögtön tudja, hogy mi a homlok, a korong, a sokk. ho<?v mekkora a mákszemnvi? Talán nem ez az első látogatása? Jári már nálunk? Tsm°r bennünket? — Nem láriam m*•* itt. Közülünk senki sem jári míg önöknél Art sem tudtuk, hogy Itt értelmes lények él- rio'V. tűk, szerves vegetáció létezik. — Hát akkor? A kelenföldi hőerőmű jelentősen bővíti a városrész távfűtő-hálózatának kapacitását. Képünkön: A hőerőmű kapcsolóterme. A nőmozgalom falun Számvetés másfél évről I A Közép-somogyi Termelő- szövetkezetek Területi Szövet- ége mellett működő nőbizott- ágok munkájáról tárgyalt nemrég a szövetség vezetősége. Értékelték az eredményeket, elemezték a munka során jelentkező nehézségeket. Figyelmüket főként az utóbbira fordították, hiszen a nőmozgalmi munka továbbfejlesztésénél a legtöbb gond falun jelentkezik. Kezdetben néhány szövetkezetben lehetett találni például olyan szélsőséges szemléletet, hogy fölösleges a nőbizottságok jelenléte. Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy a nők körében is sok visszahúzó erő, közömbösség volt. Ezen változtatni igen nagy feladatot jelent, türelemmel, hosszabb idő alatt lehet ezt megszüntetni A szövetség hatvankét termelőszövetkezetében mindössze huszonkét nőbizottsági elnök tagja a vezetőségnek, s összesen hetvenöt nő tag képviseli a falusi asszonyokat ebben a testületben. Ez az arány nem megfelelő, nem tükrözi azt, hogy a szövetséghez tartozó tsz-tagok negyven százaléka nő. A szövetség nőbizottsága tavaly mindössze két alkalommal tartott kisebb csoportokban megbeszéléseket a termelőszövetkezetek nőbizottsági elnökeivel. Ezen elmondták — Nem tudom, hogy mi a homlok, vagy a korong, a sokk, nem tudom, hogy mekkora a mákszemnyi. Nem tudok magyarul. Semmit sem ismerek még az önök világiból, feltételezem ugyanis, hogy nem ön az egyedüli lény itt. Vagy tévedek? — Nem téved. Vagyunk még szép számmal. A legkülönbözőbb élőlények. A legfejlettebb köztük az ember. Legalábbis úgy véljük. Mi, emberek. — Visszatérek a kérdésére. Mindössze arról van szó, hogy én a magam fogalmaival, ismeretanyagával gondolkozom. Ezeket ön foglalja megfelelő kifejezésekbe, illeszti hozzá a kellő hasonlatot, jelöli meg a méretet. Saját használatára. És a saját belső hangján. így kap formát, így válik érthetővé mindaz, amit közölni szeretnék önnek Ugyanez vonatkozik természetesen énrám is, a művelet másik irányából. A fiatalember bólintott. Teljesen világosan nem fogjta fel ugyan, de nagyjából sejtette már, hogyan is megy ez a játék. Viszont vannak most ennél sokkal fontosabb problémák. Talán az -emberiség történetének legjelentősebb fordulata kezdődik e percekben! Az első közvetlen kapcsolat a világűr lényeivel! Kő®zör is jó volna megtudegymá&nak munkamódszereiket, tapasztalataikat, nehézségeiket Ez helyes és jó, hiba azonban, hogy a nőbizottságnak még mindig nem sikerült minden termelőszövetkezetbe ellátogatnia, hogy munkahelyükön ismerkedjen meg a nőbizottsági elnökökkel. Jóllehet a sokoldalú tájékozódás egyik elengedhetetlen feltétele a munkahely és az ott dolgozó emberek kölcsönös megismerése. A gondokat soroltuk elsősorban, de a teljesség úgy kívánja, hogy szóljunk a példamutató tényekről. A Magyar Nők Országos Tanácsának felhívására száz takaró készítését vállalták Vietnam részére. A nagyberki termelőszövetkezet nőbizottsága például hét, a bárdudvamokl ötveri takarót készített a vietnami gyerekeknek. Fontos feladatnak tartották a MÉSZÖV, a KI- SZÖV, valamint a Hazafias Népfront nőbizottságaival való szoros együttműködés kialakítását Részt vettek a társszervek ülésein, kicserélték tapasztalataikat, s megvitattak olyan kérdéseket, melyeket a nőbizottságok munkájában hasznosítani tudna«. Emellett megfelelő kapcsolatot alakítottak ki a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa mellett működő nőbizott- sággaL A nőmozgalmi munka jobbá tételéhez természetesen elsősorban az szükséges, hogy hatékonyabbá váljék a tsz-veze- tőség és a helyi nőbizottság együttműködéea, Gy. I* A pnszta tűzoltóparancsnoka Kardos János bácsi már hatvanhárom éves, mozgékonysága azonban meghazudtolja a korát. Mindig járja az ő szeretett pusztáját, ahol eddig is élt és dolgozott — Nagytoldit. Kovács volt. Hatalmas a termete, a nehéz fizikai munni, honnan jött ez a labdába-, bújt teremtmény? Eegyedülí érkezett, vagy vannak társait is a három lábon pihenő, gömbben? És mi a célja? | — A negyedikről jöttem —♦ felelt gondolatban azonnal at Kopasz-hegy különös látoga tója. — A kilenc közül a negyedikről. Az én otthonom a negyediken van. Azért jöttem, hogy megismerjem a harmadikat. Egyedül érkéz tem. Puff neki, mégsem olyan tökéletes ez a telepátiás módszer! Mit akar azzal mondani, bocsánat, gondolni, hogy a negyedikről jött? És hogy a harmadikat akarja megismerni? Várjunk csak! Itt van! A mi világunkat akarja tanulmányozni, ha csak nem tévedt el az űrben, s akkor feltehetően a mi földünk az a bizonyos harmadik. Miféle harmadik? Fejlődéstörténeti korszakot szándékozik jelölni ezzel a vendég, az ő sajátos periodizációjuk szerint? — Nem. Nem időt, távolságot jelzek. Távolságot a leg- nagyobbtól. A viszonylag leg- nagyobbtól. A mi közös központunktól. Önök sem számolhatnak másként. Kilencen vagyunk összesen. Kopra a homlokára csapott. Minden világos. íFolytatjuk!! kában megerősödött, izmosodott. De tekintete lágy, mosolygós. Kedves, szelíd természetű. Mindenki nagyon szereti, pedig állandóan ellenőrzi, nem szegték-e meg a tűzrendészed szabályokat. Huszonhárom éve önkéntes tűzoltó, s mintegy tizennégy éve parancsnok. — A tűzoltással már gyermekkoromban megismerked tem. Amilyen hasznos lehet a tűz, annyi kárt is okozhaí Ésszerű, kitartó munkával megelőzhető vad pusztítása. Nagyon szeretem ezt a munkát. A puszta lakói mind szere tettel beszélnek róla. Mindenki tudja, hogy az öreg nem tréfál, ha valami rendellenességet észlel. S ők betartják a szabályokat. — De nincs is nálunk tűzi — mondja lelkesen egy asz szonyka. Mikor János bácsinak a többiek dicsérő szavait idézem, egy kissé zavartan pödri meg bajuszát, majd két kérges, kidolgozott kezét egymáshoz dörzsölve mondja. — Jólesik, hogy dicsérnek, ebből látszik, hogy nem teher nekik az, amit el kell várnom tőlük. De kötelességem ez nekem, tessék elhinni! Dr. Egyed Dezső, a megyei tűzrendészet parancsnoka elmondta, hogy Kardos János 1970-ben a Tűzrendészed kitüntetés arany fokozatát kapta, az állami gazdaság pedig pénzjutalmat adott neki. A felnőttcsapaton kívül van külön lány- és fiúcsapat is, s ő rendszeresen foglalkozik velük. Egy-egy verseny előtt mindig kiharcolja, hogy elengedjék az önkéntes tűzoltókat a munkahelyükről. A tűzoltószertárt mindig katonás rendben, tisztán tartják. A jó megelőző munkának megvan a gyümölcse, a pusztán nem volt tűz mostanában. V. a, SOMOGYI WffPliA?
