Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-07 / 5. szám

Nemzetkflzt egyOttmCkddés az űrkutatásban A szitás néni Magyarország és az Már az első mestersé­ges hold felbocsátása óta vilá­gos, hogy az űrkutatási tevé­kenység a tudomány és a tech­nika szinte valamennyi terü­letével igen szoros kapcsolat­ban áll. Ebből a tényből szin­te önként adódik a következ­tetés: célszerű ezt az új tudo­mányos tevékenységet nem­zetközi alapokra helyezni, hi­szen a tudomány a maga egé­szében nemcsak időben, ha­nem térben, vagyis nemzetkö­zi vonatkozásokban is fejlő­dött. ' Közelebbről nézve ez utóbbi megállapítást, arról van szó, hogy a tudomány és a techni­ka jelenlegi épületiét a külön­böző népek és nemzetek ki­emelkedő tehetségei emelték, és munkálkodnak ma is annak továbbépítésén. Ezért a tudo­mány eredeténél és jellegénél fogva is nemzetközi, s éssze­rű, hogy így legyen ez az űr­kutatás tudományának terüle­tén is. Annál is inkább, mert a tudomány eme új területé­nek ugyanúgy az egyetemes emberiség szolgálata a felada­ta, mint idősebb testvéreinek, a régebbi tudományágaknak. Kezdetben azonban több té­nyező nehezítette az együtt­működést Mindenekelőtt a hordozórakéták harcászati­hadászati jelentősége. Számos ország, amely valamilyen mó­don alkotó szerepet vállalha­tott volna az űrkutatással kapcsolatos tudományos tevé­kenységben, úgy képzelte el részvételét ebben a munká­ban, hogy a hordozórakétát majd rendelkezésére bocsát­ják, saját felhasználásra; Ké­sőbb ezek a nehézségek tisz­tázódtak, s elhárultak az aka­dályok az űrkutatás terén való nemzetközi együttműködés útjából. Európa nyugati országai már a hatvanas évek elején elha­tározták egy Európai Űrkuta­tási Szervezet (ESRO) létreho­zását, s megalapították az en­nek működéséhez szükséges Intézmények egész sokaságát. A.z eredmény, amit azóta elér­ek, vajmi kevés. Ez nagymér­tékben annak a következmé­nye, hogy a nemzeti ipar fej­lesztése szempontjából jelen­tős területeket mindenki igye­kezet saját magának megsze­rezni, s így az együttműködés öelyett viszálykodás jellemzi e szervezet munkáját. Az Ilyen típusú együttműködés tehát egyelőre zsákutcának bizo­nyult. Időköziben azonban másfaj- a együttműködések is szület­tek, * ezek jelentős része len­dületes fejlődésnek indult. Már a hatvanas évek közepén például amerikai hordozóraké­tával olasz, illetve francia mesterséges holdat bocsátottak fel. Ugyanebben az időben kezdődött a francia—szovjet együttműködési tervezet ki­dolgozása. Ennek keretében például a szovjet Molnyija—1, illetve Molnyija—2 típusú hír­közlő holdak segítségével rendszeres távközlési kapcso­lat áll fenn a Szovjetunió és Franciaország között. Ismeretes az is, hogy a va­lamivel több, mint egy eszten­deje felbocsátott Lunohod—1 holdraszállító egysége, a Lu­na—17 francia gyártmányú lá- zertükröt vitt a Holdra, s ez­zel a ' mérések a Szovjetunió és Franciaország együttmű­ködésével folynak. Azt is so­kan tudják hogy az Apollo—11, az első holdexpe­díció utasai svájci gyártmányú napszélmérővel dolgoztak a Hold felszínén. Az amerikai holdexpedíciók utasai és a szovjet Luna—16 által a Hold­ról hozott talajmintákat a vi­lág számos országában, töb­bek között hazánk tudomá­nyos laboratóriumaiban is vizsgálják. A Szovjetunió és a* Amerikai Egyesült Államok is több egyezmény alapján mű­ködik együtt a világűr kuta­tásában. Rendszeresen kicse­rélik például az emberes űr­repülések orvosi és tudomá­nyos tapasztalatait. Egyez­mény született a közelmúlt­ban, hogy az amerikai és a szovjet űrhajókat szabványo­sított, kölcsönös csatlakozásra alkalmas dokkoló berendezé­sekkel szerelik fel, hogy az esetleg szükségessé váló men­tések feltételeit így is javít­sák. A világűrben történt te­vékenység után a hazatérés során bajiba jutott űrhajósok mentésére már korábban sok­oldalú nemzétközi megállapo­dás jött létre. 1966-ban jelentette be a Szovjetunió, hogy lehetőséget kíván nyújtani a szocialista országoknak a kozmosz tudo­mányos tanulmányozásában ás békés felhasználásában való konkrét részvételre. 1967-ben megalakultak az egyes országokban az együtt­működést koordináló nemzeti bizottságok. Hazánkban ennek szerve az Űrkutatási Bizott­ság. A szocialista országok — Növényvédelmi tájékoztató A növényvédő gépek téli karbantartásáról Háromlépcsős francia rakéta. közöttük a Szovjetunió — nemzeti bizottságai az INTER­KOZMOSZ elnevezésű szerve­zet keretében működnek együtt. Az együttműködés gyakorla­ti és elméleti jellegű terüle­tekre egyaránt kiterjed. Itt műszerek szerkesztése és épí­tése, a holdak megfigyelése és adatainak vétele jelenti a gya­korlati, a feladatok tervezése, a kutatásra érdemesnek tűnő területek elméleti vizsgálata; a megfigyelési anyag feldolgozá­sa és értékelése pedig az el­méleti jellegű területeket Ezek mindegyikében bármely szocialista ország részt vehet. Hogy a gyakorlatban ki me­lyik területet kívánja művelni, az elsősorban saját adottságai­tól függ. Hazánk az ionoszféra, a napfizika és a magnetoszféra területén főként a földfelszín­ről végezhető mérésekben vesz részt Sopronban, Budapesten, Tihanyban és Debrecenben működő- tudományos intézetek bevonásával, Gyulán pedig ■rövidesen újabb obszervató­rium létesül. Részt veszünk a kozmikus sugárzás kutatásá­ban és a mesterséges holdak optikai megfigyelésében. Ez utóbbi kapcsán a felső és kö­zépső légköf állapotváltozásai­nak vizsgálatát és a lázer-geo- déziai módszerek kidolgozását látjuk fontosnak. A Verti- kál—1 rakéta olyan, részben magyar konstrukciójú mű­szert is Vitt magával 1970 őszén, amely a bolygóközi tér­ben található mikrometeorok vizsgálatára alkalmas. A kö­vetkezőkben szovjet—cseh­szlovák—magyar együttmű­ködés keretében kidolgozzuk e műszernek mesterséges hold­ra szerelhető változatát is. Elvállaltuk, hogy az Interkozmosz-holdak számára készülő adatátviteli — tele­metriái — rendszer két egy­ségét kidolgozzuk. Ezeknek a laboratóriumi példánya már el is készült. Vizsgálatokat folytatunk — elméleti téren — arra vonatkozóan, miként lehetne hatékonyabbá tenni a mesterséges holdak adatgyűj­tő rendszerét. Az INTERKOZMOSZ tehát olyan együttműködési lehető­séget teremtett, amely olyan kis országok, mint Magyaror­szág számára is lehetővé tette a kozmikus kutatásokban való aktív részvételt, s ezzel a rész­vételt a tudományos kutatás e legújabb területének egyes ágazataiban. Sinka József A nagyüzemi növényvédő gépekkel a munka már koráb­ban befejeződött, de érdemes i1 'hány gondolatban foglalkoz- . ! időszerű karbantartásukkal. ien káros lehet például, ha b .írmilyen kevés permetlé a tartály alján összegyűlik. Ezért fontos, hogy leengedjék az üledékes permetlevet, majd tiszta vízzel addig kell mosni a tartályt, és a szórófejeken át addig kell nyomatni a vjzet, amíg azokból tiszta víz nem folyik. Előnyös, ha előzőleg trisós vízzel végzik ezt a mű­veletet, majd pedig tiszta víz­zel megismétlik. A szűrőket leszerelt állapotban kell ki­mosni. A gép általános tisztí­tása után teljes kenés és olaj­csere szükséges. Különös gondot kell fordíta­ni az alábbiakra: 1. Mivel a zárt gördülőcsapágyakat év közben nem kenjük, ezért szétszerelve, petróleumban ’agy gázolajban kimosva — alápos vizsgálat után —• tölt­sük meg Zs—90 csapágyzsír­ral, és szereljük vissza. 2. Az onkenő zsugorfám perselyeket újra kell telíteni Bronzitol olajjal, a csapágyakat pedig 70—80 fokra melegített olaj­ba kell helyezni. Ezt a hőfo­kot egy órán át kell tartani, utána szobahőmérsékletre hfü^rtő az olaj. 3. A légüst szétszerelése után ennek belső felületét először tiszta vízzel, majd kiszáradás után benzin­nel mossuk tisztára.. Ha a zo­máncréteg nem összefüggő, és a belső falban korróziós foltok keletkeztek, a légüstöt ki kell cserélni. A visszasze­relés előtt tömör víznyomás­próbát kell végezni a Diesel porlasztó beállítására használt készülékkel, megfelelő bizton­ság mellett. 4. Azokat a he­lyeket, ahol a festék lekopott, újra kell festeni, mivel a kü­lönféle növényvédő szerek na­gyon erős korróziós hatásúak. Egyes alkatrészeket zárt, száraz és fagymentes raktár­ban kell tárolni. Ezek az al­katrészek: megtisztított töm­lők, FG—45, grafitos lánckenő anyaggal konzervált hajtólán­cok, hajtószíjak, gumiabron­csok, manomáterek, szórófe­jek. Esőtől, hótól védett he­lyen tárolandók az összesze­relt tápegységek, tartályko­csik, munkaeszközök. Ezeket alá kell polcolni. A tápegysé­gek tárolásához . faállvány szükséges, hogy né süllyedje­nek az esetleg puha talajba. Ha bármilyen meghibásodás észlelhető a növényvédő gé­pen, a javítást feltétlenül el kell végezni. Ügyelni kell ar­ra, hogy a gépben víz ne ma­radjon vissza. KÜRTI ANDRÁS ( Látogató a Kopasz■ hegyen s i I I A főváros falai közül ki­szabadult ember boldog iz­galmával folytatták az utat, hogy most már a helyszínrajz alapján kinyomozzák Kopra Tibinek, ennek a szerencse- fiának a birodalmát Az lesz | mindennek a teteje... ; És ekkor kínos csalódás kö- j vetkezett. | Az örökséget megszemlélni és megborzadni tőle egy pil­lanat műve volt A legron­dább hely ezen a vidéken! Mert mit ér a nagyszerű pa-. noráma, a tiszta, friss levegő, ha maga a telek sivár kőhal- maz, itt-ott némi gizgazzal, szúrós, tüskés bokorral? Még csak bekerítve sincs. Az a bizonyos hétvégi ház pedig ócska, rozoga, düledező sufni. Se ajtaja, se ablaka. Csak lógó, rozsdás zsanérok jelzik, hogy valamikor ilyesmikkel is rendelkezett Bent szemét, por, minden­féle kacat. A falak korhadó deszkái között átfütyöl a szél, a tetőből is — mint valami halcsontváz — csak a lécek maradtak meg. És bánatosan lengedező kátránypapír-fosz- lányok. Köröskörül a telek földjén, ahol az esővíz utat mosott magának, másfél ásónyomnyi mélységben már kilátszik a bazalt alapzat."Nem kell hoz­zá szakember, a laikus is lát­ja: nemhogy igazi gyümölcs­fákat nem lehet ide telepíte­ni, még talán törpe barackost sem bír el a tglaj. Villany- vezeték közel-távol sehol. Egy kulacs vízért is a szomszéd­ba, vagy kétszáz méterre kell zarándokolni. Oda, ahol egy koszlott falú viskó előtt áll valami kerekeskút. Röviden — és a társaság leggyakoribb kifejezésével —: ciki & köbön. Hát most ho­i OMOGTI Vélitek, 1972. NÉPLAP ft Jő két hónapja már, hogy fonott gyermekfotelt keresek a boltokban. Itt »most fogyott el«, ott -a jövő hétre várjuk«. Marcaliban járva a bútor­bolt készséges eladói adnak agy tippet: —■ Alig kétszáz lépésre a piac mellett lakik a szitás né­ni, nála biztosan kap. Szegedi utca 5. sz., özv. Ara­di Imréné kiskereskedő. A fa- latnyi kirakaton át megpillan­tom a sok kerti bútordarab között kislányom álmát, a vesszőből fonott kecses kis fo­telt. A raktárként is szolgáló helyiségbe lépve éles csengő bsrreg föl, majd betipeg a szi­tás néni. — Még a boldogult uram szerelte fel, tolvajok ellen is jó, meg jelzi, ha vevő érkezik — nyugtat meg kedvesen. Látszik, örül a vendégnek, a locsogó esőben nem állnak sorban az ajtó előtt. — Férjem volt a szitás. Én csak adom-veczem az árut, ez segít a megélhetésben. Közben szedi a polcokról a fonott széket, a gyékánypapu- coot, a húsvágó deszkát, váll-, fát, a kisebb-nagyobb szitákat, és mutatja, kínálja. — Mióta a piac megszűnt, bizony csökkent a forgalom, de azért a régi vevőim eljön­I nek a karkosárért, a szőnyeg­porolóért. Maga se kerüljön el fiatalember, ha erre jár... N. F. Tallózás külföldi lapokból Közlekedési kaleidoszkóp NEMCSAK A SZEMNEK ÁRT A gépkocsivezetők & ködös időben nemcsak tvisszul lát­nak, hanem a hallásuk sem kielégítő, állapította meg egy kölni baleseti ok *.at elemző tudományos társaság. A jár­műben a zörejek hatására ideiglenes »-nagyothallás« ala­kul ki. Gyakran a motor, a hajtószerkezet és a szél okoz­ta zörejeket is túlharsogja a rádiózene. A társaság fölhívja a figyelmet: különösen a kö­dös napokon nagyobb figyel­met kell szentelni a külső zö­rejeknek. A DOHÁNYOSOK ÖNBIZALMÁRÓL A dohányzóknak nagyobb az önbizalmuk, mint a nem do­hányos gépjárművezetőknek, azonban többnyire kisebb a reakcióképességük. Hároméves kutató munka után erre a fel­ismerésre jutottak a Newcastle egyetem tudósai. A tudomá­nyos kísérletekben ötvenhá­rom dohányos és harmincegy nem dohányzó vett részt. Életkoruk tizennyolc évtől harmincöt évig terjedt nOL LEGYENEK A PEDÁLOK? A Kölnben megjelenő Si eher Aktuell jelentésé szerint egy közlekedési tudományos társaság megvizsgálta: vajon a gáz- és fékpedál szokásos elrendezésével szemben nem helyesebb-e, ha a pedálokat azonos magasságban helyezik el? A véleményük szerint még mindig túl sok idő szükséges a láb áthelyezéséhez a gáz­pedálról a fékpedálra. Már az is egytized másodperces meg­takarítás lenné, ha a fék- és gázpedált azonos magasságban helyeznék el. Ezzel a változ­tatással 60 kilométeres sebes­ségnél egy méter hatvanhat centivel lehetne rövidíteni a fékutat. TÁJÉKOZATLAN KISGYERMEKEK A gyermekbalesetekről ír a bécsi Kuratorium für Verkehr­ssicherheit. A forgalmi jelzé­sek, amelyeket a gyermekek helytelenül vagy egyáltalán nem ismernek, számos gyer­mekbaleset okai. Sandels svéd pszichológus professzornő ta­nulmánya szerint csak a kilen­cedik életévtől alakul ki bi­zonyos közlekedési érettség. A kikérdezett hatéves gyerme­keknek csak kilenc százaléka, a nyolcéves gyermekeknek pe­dig csupán ötvenhét százaléka volt tisztában a gyalogos fo­galmával. A szavak, amelyek a felnőtteknek magától értető- dőek, a gyermekeknek mit sem mondanak. így például az öt- és a nyolcéves gyermekek ki­lencven százaléka ismerte a ■gyalogjáró, a menekülés, a gépkocsivezető szavak jelenté­sét, ezzel szemben csak har­mincnyolc százalékuk érti a jármű fogalmát, s csupán négy százalékuk a járdasziget kife­jezést. A pszichológusnő fi­gyelmeztet: a kicsik felfogó­képességét a gyermekeikre legbüszkébb szülőknek sem szabad túlbecsülniük. SEBESSÉGKORLÁTOZÁS SVÉDORSZÁGBAN Drasztikus sebességkorláto­zást léptettek életbe gépkocsik számára Svédországban. Jú­nius 1-ével az egész ország­ban a maximális sebességet általában óránként 70 km-ben állapították meg. 100 kilomé­teres maximális sebességet csak a gyorsforgalmi utakon engedélyeznek. A jól kiépített, széles országutakon és a kis forgalmú mellékutakon a ma­ximális sebesség 90 km órán­ként. Lakott területen és vá­rosokban az engedélyezett ma­ximális sebesség gyakran igen alacsony. gyan tovább? Mert ezen a hí­res háromszázhúsz négyszög­ölön jóformán még arra sincs megfelelő hely, hogy a ma­gukkal cipelt pokrócokat lete­rítsék, s kipihenjék a hegy­mászás fáradalmait. A vidám avatóünnepségre hívott vendégek összenéztek. Sajnálkozás, tanácstalanság, egy pici káröröm, bosszúság és zavar ült a szemekben. A körszakállas Gaál Feri (egyébként harmadik rendező- asszisztens a tv-ben) megpró­bálta feloldani a nyomottá vált közhangulatot. Komoly képpel előrelépett, megköszö­rülte a torkát, és formás kis szónoklatot kanyarított ki. Gratulált Koprának, aki For­tuna kegyeltje, aki olyan bir­tokot örökölt, amely mellett a schönbruni és a verseilles-i park csak falusi kaszáló. A házigazdát a dolovai nábzb- hoz hasonlította, Jókai föl­desurához, Dáriuszhoz és min­den jobbmódú emberhez, aki eszébe jutott az irodalomból és a világtörténelemből. Vé­gül felkérte: jelöl ion ki szá­mukra valami alkalmas he­lyet, ahol szalonnasütési cél­zattal tábortüzet gyújthatná­nak anélkül, hogy veszélyez­tetnék a park csodái«tos pá­váit, szelíd őzeit, dísznövé­nyeit vagy a hengerelt pá­zsitot. Gaál elérte a célját. Előbb csak páran kuncogtak, végül általánossá vált a jóízű neve­tés. Fiatalok voltak, egészsé­gesek, egymás társaságában, talán még egy úszó jégtáblán is kellemesen érezték volna magukat. A sors tehát lehetőséget adott" Kopra Tibornak, hogy kimásszon a kínos helyzetből. / Együtt kacag a többiekkel, é.s rendben minden. Hisz végté­re is nem történt tragédia, majd úgy él a jövőben, mint­ha nem is lenne saját telke. Soha nagvobb szerencsétlen­ség ne érje. De Kopra nem kacagott együtt a többiekkel. Mert Kopra, miközben a kis Gaál szónokolt, Gittát figyelte. És a lány türkizkék szemében még halvány mosolyt, csöpp­nyi együttérzést sem sikerült felfedeznie. Gitta megvetően leb'ggyes-’trtte a szála" szélét, aztán döfje o-rával egy kő- dar«bkát k^zdrtt rugdosni. In­gerülten. M'ntha a l?«—íve­sebben azt ru^domá. aki őt ilyen adtodul beesanta, ide­csalta. Erre az elvadult, nyo- morúságos helyre. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents