Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

Sikeres kutatások a textiliparban A Textilipari Kutató Intézet munkatársai 1971-ben számos kutatási megbízásnak sikerrel tettek eleget. Egyik eredmé­nyük az automatikus fonal­utánpótlás megoldása, amely­nek segítségével országosan mintegy 5000 textilipari gépet tudnak korszerűsíteni, illetve azok munkáját meggyorsítani. Az intézet nevéhez fűződik számos új szintetikus termék előállítása. Ugyancsak az inté­zet állapítja meg egy-egy kül­földről vásárolt gép tulajdon­ságait, s az ő szakvéleményük után döntik el, hogy ezeket a gépeket érdemes-e megvásá­rolni és a hazai textilipart ezekkel fejleszteni. Gyertek srácok, cápázni! A VASÜTI FELÜLJÁRÓ alatt elhaladó mozdony dübör­gése, s felhangzó éles sípjele elnyomja a két bandukoló, al­mát rágcsáló fiú csámcsogásá- nak zaját Kezükben szatyrot szorongatnak, amelyből kilóg a törülközőbe csavart vizes fürdőruha. Az úszásban, futkározásban kifáradtak valamelyest, arcu­kat kiszívta a víz. — Milyen jó lesz most ebédelni — mon­dogatták egymásnak. Az uszodához vezető gya­logjárdán, ha ránc* is nagy nyüzsgés, de szál ingóznak, jönnek-mennek az emberek. A kinti hidegből belépve az uszo­da földszinti csarnokába kel­lemes meleg, hangulatos lég­kör fogadja az embert Ké­nyelmesen elhelyezkedve a bőrfotelekbe, egy üveg sör, cola vagy szendvics mellett beszélgetnek sokan, öregek, fiatalok. De egészen más a kép az uszodában. — Tü-tü — »dudál« rám egy kisfiú, amint a medencé­hez érek. Kergetik. — Tetszik tudni, cápázunk — magyarázza lihegve. — Egy kört szabad csak a »parton« futni, ajöbbit a vízben kell úszva megtenni. De nemcsak ők futkároznak egypáran. Fel­tűnnek újabb arcok is. Két nyolcadikos fiú is »cápázik«. — Most ki kell használni a szünetet — mondják. — Ta­nulásra még van elég idő. — Látszik, hogy rendszeres lá­togatói, nemcsak az uszodá­nak, hanem a nyári strandnak is. Bőrükről még nem fakult le a nyári bámulás. Hirtelen csattanásra leszek figyelmes. — Hoppá! — kiált kárör- vendően egy fiú, »üldözöttje« ugyanis hasra vágódott a me­dencét körülvevő kövön, me­lyen már akkora viz áll, hogy úszni is lehetne benne. De a padokon is alig találni tenyér­Mióta kezdődik az új év január elsején? Éppen csak hogy kipihen­tük a szilveszter éjszaka fá­radalmait, alig szállt el fe­jünkből az éjféli (meg az előt­te és utána felhörpintett) pezs­gő mámora; egyszóval január elsején ünnepeltük az új év első napját. Vajon hány ém- bernek fordult meg a fejében: — hát ez meg honnan olyan biztos, hogy január elseje az január elseje?! Valószínűleg senki sem töprengett ezen, hi­szen elég egy pillantást vetni a naptárra; a napnál is vilá­gosabban mutatja: — január I., szombat (Pontosan decem­ber 31., péntek és január 2., vasárnap között.) Na, de amíg az a naptár kialakult! * I. e. 2000 körül a babiloniak egy olyan naptárt alakítottak ki, amely két újhold 29 és fél napos átlagos időközén ala­pult. Ez 12 holdhónapra osz- 'otta az évet, amely 354 nap­ból állt Mivel ez a számolás a napévvel szemben 11 nap­pal elmaradt, nemsokára az aratási ünnepek helytelen év­szakra estek. Annak érdeké­ben, hogy az ünnepeket össz­hangba hozzák az évszakokkal, a papok napokat és hónapo­kat »toldtak« be, hogy ki- t ;yenlítsék a csillagászati ciklusokat, és ismét szinkron­ba hozzák a naptárt a termé­szettel. A Nílus völgyében élő egyiptomiak a tavasz vége fe­lé az égboltra néztek, és vár­ták a létfontosságú áradást, amelynek a Sirius megjelené­se után hamarosan be kellett következnie. Ez az esemény jelentette az egyiptomiak szá­mára az új évet. Emellett te­vékenységüket 12, egyenként 30 napos* hónapból álló év szerint folytatták, ami közel állott a holdciklushoz. Annak érdekében, hogy a holdévet egyeztessék a Sirius megjele­nésével, az évhez később to­vábbi öt napot függesztettek. Ehhez kitaláltak egy mitikus legendát — ami éppen olyan érthetetlen volt, mint az, hogy az emberek elhitték —, min­denesetre így kaptuk ajándé­kul az egyiptomiaktól a 365 napos évet. Később csillagá­szaik — igaz, eredménytelenül — javasolták az év pontosabb összhangba hozását a Nappal úgy, hogy minden negyedik évben egy többletnapot ve­zessenek be. Erre csak kétszáz évvel ké­sőbb, i. e. 47-ben került sor, amikor Julius Caesar bevezet­te a naptár szökőévekkel való szabályozását. Ekkor vette fel a naptár lassanként modern pontosságát és alakját. Ger­gely pápa még egy utolsó korrekciót eszközölt: az 1582- es évet 10 nappal lerövidítette, s ebben az évben október 4-ét október 14-e követte. Végül január elsejére ismét újév napját iktatta be. Magyarországon I. Rudolf király és osztrák császár 1583- ban vezette be a Gergely-féle naptárt. Rudolf lelkes híve i volt a csillagászatnak, s elha­tározásában Kepler tanácsa is közrejátszott. Így jelent meg ! Magyarországon a mai naptár: őse. A hiányosságok egyszer s mindenkori kiküszöbölése ér­dekében az újítók már évszá­zadok óta törekednek a Ger- gely-naptár javítására. A leg­érdekesebb ezek közül az 1930-ban Elizabeth Achelis által tervezett világnaptár, amely az évet négy azonos hosszúságú, 91 napos negyed­re osztja. Az évnegyedet pe­dig további három hónapra, melyek 30, 31 és ismét 30 nap­ból állnának. Az évnegyedek tartama pontosan 13 hét, te­hát minden negyed szombaton végződne, és vasárnap kez­dődne. Mivel ez csak 364 nap, decemberhez tóid egy napot, amely se szombat, se vasár­nap nem lenne, hanem a W- day, azaz a Világnap címét vi­selné. Szökőévekben a június is kap egy Világnapot, s így a naptár 20 000 éves távlatban »szuper-pontos« lenne. Ezt a tervet megvitatta már az az UNESCO is, de még hosszú évtizedekbe telhet, amíg be­vezetik. nyi száraz helyet. Oda is fel­futnak, fröcsölnek. Van, aki csodálatos fejese­ket produkál. Nekifutásból, szembe, rézsut, ahogy éppen jön. Bent a medencében fel­bukkan egy-egy fej, torkasza- kadtából a partra kiált, hogy — itt vagyok ám! — Janó mond valamit, de már leme- rülfiben van. s a csobbanás el­nyeli szavait. A »parton« négykézláb lesnek rá, ő azon­ban eltűnik, a víz alatt pon­tosan ellenkező irányban buk­kan fel, mint a többiek vár­ják, Egy ugrással kint terem a vízből, s nevetve integet az őt lesüknek. »Csak egy kislány van tal­pon« — lehetne mondani. Kis­sé bátortalanul úszkál ide-oda, de csak a szélén, hogy szük­ség esetén legyen mibe ka­paszkodnia. Kapkodva tem­pózik, de érthető, hisz mosta­nában tanult meg úszni. A TÚLSÓ KORLATNÁL egy idősebb néni jelenik meg. Habozik. Egyik lábát bokáig belemártja a vízbe, fázósan összerázkódik, de egy idő múl­va lassan bemerészkedik még­is. Talán szerencséje is van, mert a következő pilla­natban váratlan »hideg zu­hany« érte volna, melyet nem neki szántak ugyan, de oda sikerült. Mérgesen végigpislog a fickándozókon, közben le­törli a szemébe fröccsent vi­zet, mond valamit, aztán »megbékél«, s elúszik. Kifelé indulok. Az épület ajtajánál egy kislánnyal talál­kozom, aki anyukájával jön. — Anyuci, úgy fázom, elő- työr a melegbe menjünk ám, de utána ugye útyunk a nagy­ban is? — gügyögi a csöppség. Fenyvesi Beáta fiz önkéntes 'izeik vigyázó szeme aranyat ér Tanfolyam Nagyatádon A megnövekedett területű nagyatádi járás önkéntes tűz­oltóságának parancsnokai ré­szére minden évben három alkalommal egy-egy napos továbbképzést tartottak. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy néhényaij. mindig hiá­nyoztak, pedig a közlekedési nehézségek elkerülése végett két helyen, Csurgón és Nagy­atádon tartották a tovább­képzéseket, külön a volt csur­gói járásbsliek és külön a régi nagyatádi járásbeliek ré­szére. Nagyon helyes, hogy d kö­zelmúltban másként rendez­ték meg a tanfolyamot. A nagy területű atádi járás, va­lamint a barcsi járás tűzoltó- parancsnokai a nagyatádi Jó­zsef Attila kollégiumban vet­tek részt háromnapos, bent­lakásos tanfolyamon. A va­káció első napja óta csendes kollégiumban egyenruhás és civil ruhás községi és üzemi tűzoltóparancsnokok tanultak. A három nap tematikáját úgy állították össze, hogy az őszü­lő hajú, legtapasztaltabb pa­rancsnoknak is elég gondot okozott a tananyag. Az el­hangzott előadások anyagából konzultációkat tartottak, s •szemináriumi cső portoltban adtak számot az anyag elsa­játításáról. A modern fűtőberendezések (olaj-, gáztüzelésű fűtőegy­ségek), a tűzveszélyes vegyi anyagok, a gépjárművek és a kapcsolódó üzemanyag-tároló­helyek szaporodásával' a min­denkor nehéz és felelősségtel­jes önkéntes tűzoltói munka, a területfelelősi szolgálat egy­re nagyobb feladatokat ró a tűzoltókba. Hatalmas értékek (s nem ritkán igen gyúlékony anyagokból) halmozódnak fel például a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben. Ha van jól kiképzett és helyben levő önkéntes tűzoltógárda, akkor ez nemcsak bizton^á'é'zetet jelent, hanem a gyakorlat bi­zonysága szerint sok milliós érték megmentését teszi le­hetővé. A hivatásos tűzoltók természetesen jobb felkészült­séggel, jobb felszereléssel, ha­tékonyabban tudnak fellépni a mentő tűzrendészet terüle­tén, de ők messzebb vannak, sokszor éppen" más, esetleg több helyen. És nemcsak mentő tűzren­dészet van, hanem (ami ennél — értelemszerűen — font»- , sabb) megelőző tűzrendészet is. Ezen a területen pedig a mindig jelen levő önkéntes tűzoltók vigyázó szeme ara­nyat ér! A meg nem történt tűzeseteket nem lehet fel­mérni, legföljebb a gyors be­avatkozással megakadályozott, lokalizált tüzeket. A három já­rás (Csurgó, Nagyatád, Barcs) területén a legkisebb telepü­léseken sem hiányzik már a kismotorfecskendő, vagy a 800-as nagymotorfecskendő. Ez utóbbi • rendszámmal ellátott vonuló kocsi, amelyet bár­mely vontató gépjármű után lehet kapcsolni. A teteje csó­nakként használható árvizek­nél. Ülőhelyek és evezőlapá­tok is vannak benne. A fiatalok, öregek a nehe­zebb anyagrészeket még a szabad foglalkozás ideje alatt és a takarodó előtti utolsó percekben is magyarázták egymásnak. A tematika sze­rint mindhárom nap volt po­litikai foglalkozás is. Ugv érezzük, hogy igen hasznos három napot töltöttünk Nagy­atádon. Ujságh Tibor Békés beszélgetés a késekről és a szabad időről Késkészítési készségét a hír már szárnyára kapta. So- mogyszentpálon elég annyit mondani az első járókelőnek: »A késes embert keresem.« Azonnal útbaigazítanak. Bula Ferenc új, vakolatlan házban lakik. — Tanulta a késcsinálást? — Kovács a szakmám. De most is minden munkára fel tudnak használni a majorban. A major pedig, amelyet egy valamikori Pálról neveztek el a Balatonnagybereki Állami Gazdaság része. — Mivel készíti a késeket? A két kezét mutatja. (Az egyik gipszben, ínhüvelygyul­ladás miatt. »Az orvosok az­zal vigasztalnak, hogy már nem sokat tudok elkészíteni.«) Gépei nincsenek. Nem szere­tem a hobby szót, ezért inkább passziónak, szenvedélynek (?) nevezem ezt a képesítés nélkül folytatott munkát. Megjárt már harminc műhelyt, mun­kahelyet, csak a felszabadulás óta mozgott keveset. Jelen­legi munkahelyén tizennégy éve dolgozik. Bicskát 1967-ben készített először. Kitett egyet maga elé az asztalra, nézeget­te, forgatta, szét is szedte. Az­tán nekilátott. Agancsból fa­ragott nyél, motor kipufogó­csövéből a penge. Tűzbe kerül­ve sem lágyul meg. Az első kés — ha nem is lett mestermű —, sikeres mun­kának volt mondható. — Az ismerőseimnek, bará­taimnak szoktam ajándékba adni egy-egy Bula-féle kést. Állítólag van olyan is, ame­lyik az NDK-ba meg Ameriká­ba Is eljutott. Az ismerőseim továbbajándékozták. — Drága ajándékok ezek. — Igaz. De »ellenértékként« agancsot kapok vagy fémet. Több napig készül egy-egy kés. Ha éjjel nem tudott alud­ni, fölkelt és dolgozgatott egyen-egyen. A késcsináló ember keskeny vagy inkább: pengevékony arcú, acélos pillantású férfi. — Tótok voltunk mi is. A nagyanyám még nem akart magyarul beszélni. Én meg már nem beszélek azon a nyelven. Azért értem. Szavak ragadtak meg bennem. Kruja — kenyér. Mjéka — tej. Lju- bis — szeretet. Ez a legszebb szó. A régi Somogyszentpálról beszélgetünk. KÜRTI ANDRÁS Láfogafő a Kopasz• hegyen 0 12. Egy szusszanásnyi időre itt is megpihen. Letelepedik egy kiugró kőtömbre, a tenyerét dörzsolgeti, megnyomta a bőrönd fogantyúja. Aztán fel­áll, nyújtózik, megropogtatja a derekát. Már szedelőzköd- . ne ismét, amikor eszébe vil- $lan egy ötlet. Nem valami bá- ftor ötlet, de talán segít. Le- ' akasztja a nyakából az oldal­zsákot, s a pántot a nadrág­szíj alatt áthúzva, hátul a derekára kötözi. így folytatja az útját. Az oldalzsák minden | lépésnél odacsapódik a csípő­jéhez. Ettől a hangulata már némiképp derűsebb, mint ko­rábban volt. Nem szégyen, ha az ember fél valakitől, vagy valamitől. Kiváltképp, ha ez a félelem egész sereg szomorú tapaszta­laton -alapszik. Hasonló eset­ben minden ember, akinek egy csöpp sütnivalója van, megteszi a szükséges előké­születeket. Hogyha már a bántalom elkerülhetetlen, csökkentse, amennyire lehet. Kopra Tibornak is veszélyben forog a testi épsége. És ez a veszély olyan mértékben nő, ahogyan hősünk közeledik a Kopasz-hegy tetejéhez. Ez a fura ügy csak a tör­téneti előzmények ismeretében válhat érthetővé. Kopra a tavasz közepén vá­ratlan örökséghez jutott. Há­romszázhúsz tehermentes négyszögöl kizárólagos gazdá­ja lett. Itt, M. községben, alig húsz kilométerre a fővárostól. A hivatalos értesítésben az állott, hogy az örökölt ingat­lanon víkendház is van. A fiatal újságíró, aki soha semmiféle birtokkal nem ren­delkezett, elvesztette a fejét az örömtől. Telektulajdonos lett. És nyaraló is van rajta! És háromszázhúsz négyszögöl! Valóságos uradalom! Hisz a főszerkesztőnek is csak nyolc­van négyszögöle van Szent­endrén! Ráadásul az övé va­lami hegynek a tetején fek- -szik! Élénk fahtázlával nyomban el Is képzelte, milyen lehet. Köröskörül kőlábazatos vas­kerítés, zöldre festve. Amint beér az ember a kapun, álom­szép kertbe kerül. Árnyas lu­gas vezet a kicsiny, de mo­dem, a technika minden vív­mányával felszerelt lapos te­tejű nyaralóhoz. Hátul gyü­mölcsös, parányi úszómeden­ce. Meg minden ... Az még hagyján, hogy eny- nyire elragadta a képzelete? A végzetes hibát azzal követte el, hogy rögtön meg is hívta néhány barátját, ismerősét M.- be, a következő vasárnapra, szalonnasütéssel egybekötött vidám avatóünnepségre. Ven­dégeket hívott a telkére, mi­előtt egyszer is látta volna. A kirándulás jól indult. Pompás társaság gyűlt össze. Csupa fiatal. Nyolcán. Fele fiú, fele lány. Gitta is eljött, pedig egyáltalán nem ígérte biztosra. A kényes, finom, elő­kelő, gyönyörűszép Gitta! Et­től Koprának olyan jó kedve kerekedett, hogy végigbolon­dozta az egész utat. Tudniillik szerelmes volt a manökenbe. — Bicskás falu volt ez, úgy tudom.' Nincs lelkiismeretfur- dalása, ha egy-egy kést kiad a kezéből? Hátha nem kenyeret, szalonnát vágnak vele... — Nem ilyen egyszerű do­log ez. Itt régen, este szinte nem volt tanácsos kilépni az utcára. Bál nem múlott el szurkálás nélkül. Lányok miatt, bor miatt, kakaskodás hajlam miatt 1945 után vál­tozott meg a helyzet. Mosta­nában még rossz szót sem hall az ember az italboltban. A megváltozott élet hozta ezt Úgy gondolom. Szelíd idők, szelíd emberek. Így aztán rossz érzés nélkül adom ki a kezemből a gyilokból étkezési eszközzé vált késeket. Beszélgetünk még erről, ar­ról. Hogyan ismerkedett meg annak idején a feleségével, »összebeszélgettünk« —mond­ja. Szó esik még a lányáról, aki már férjnél van, az új házról, a háztartás gépeiről és a borokról. — Viszontlátásra! — búcsú­zom. — Áldás, béke! — int utá­nam a késcsináló ember. L> L. Ragyogó hangulatban kászá­lódtak le az autóbuszról M.- ben, s dalolva, nevetgélve meneteltek a Szakács-rétig. Ott Kopra Tibor egy retten­tően kövér bácsitól, akt lajtos szekeret hajtott, megérdeklőd- te az útirányt. Aztán gye­rünk, megrohamozták az Ár­kos utcát. Hát igen! Mire porosán, li­hegve, felhorzsolt lábszárral a kompánia felért a csúcsra, mintha csökkent volna egy kissé a kezdeti mámor. A da­loló kedv mindenesetre el­szállt. De amint egy kicsit kifújták magukat és körül­néztek, megújult a lelkes han­gulat. Micsoda elragadó kilfc- tás! Köröskörül csupa hegy. És milyen mókás a falu, oda­lent a völgyben! Akkorák a piros tetős házak, mint egy- egy gyufásskatulya. A levegő! —■ Érzitek ezt a levegőt? — Hamm! — Hisz ezt valósággal ha­rapni lehat! — És milyen vadregényes itt minden! — Ott meg egy csapat kecs­ke! i — Nézzétek, milyen aranyo­sak! SOMOGTI NÉPLAP Csfil&cíök. m jutaáir * (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents