Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
ÍHIér nemcsak művelődési kérdia Kultúra - közös erővel Egyre hatékonyabb munkát követel I ma mezőgazdasága nem azonos a tíz évvel ezelőtti mezőgazdasággal. És még inkább nem azonos a húsz vagy harminc év előtti kisáruter- melő, natúrgazdálkodó mezőgazdasággal. A ma mezőgazdasága ezerholdakban számol. Nőtt a falun élő, de az iparban dolgozók száma is, akiknek életmódja, viselkedése, igénye városias jellegű, és ezt a városias jelleget igyekeznek átplántálni a lakóhelyükre ia. Mindennek következtében a falusi életforma gyorsan változik. Serkentően hat erre a folyamatra, hogy napjainkban sokkal több értelmiségi — orvos, pedagógus, agrármérnök, közgazdász, népművelő — dolgozik falun, mint két-három évtizeddel ezelőtt. Egy-egy üzem kihelyezett részlege vagy egy jól működő ktsz két-háromszáz embernek is helyben biztosít állandó megélhetési lehetőséget. Ugyanakkor a mezőgazdaságon belül is olyan szakmák alakulnak ki — nem is beszélve a tsz kiegészítő üzemágainak tevékenységéről —, amelyek ismeretlenek voltak a hagyományos mezőgazdaságban. Változik a falu arculata, és az ott élő emberek életmódja. Mindez az eddiginél sokkal hatékonyabb népművelő munkát követel. Régen túljutottunk már azon az igényen, amikor a könyvtár és a különböző öntevékeny mozgalom — dalárda, színjátszó kör — jelentette a falusi népművelés alfáját és ómegáját. A népművelés a nagyüzemi mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen szakember- nevelés érdekében már eddig is sokat tett. Egyrészt a fejlettebb mezőgazdasági kultúrában fontos, természettudományos alapismeretet széles körben terjesztette; másrészt; direkt módon is hozzájárult a szakemberképzéshez a termelési eljárások ismertetésével, bemutatásával, szakkönyvek és szakfolyóiratok terjesztésével, szakmunkás-elő- képző tanfolyamok rendezésével, a termelőszövetkezetek által tartott tanfolyamok segítésével, kiegészítő programok szervezésével. Olyan űi népművelési for* nák is elterjedtek, mint a mezőgazdasági könyvhónap, amely minden évben megismétlődik. Szakíró-olvasó találkozók, szaklapankétok, műszaki hetek, tsz-akadémi- ák. Mindezek nagy szerepet játszanak abban, hogy parasztságunk a nagyüzemi gazdálkodással kapcsolatos új ismereteket elsajátította, illetve elsajátítja. Népszerűek a mezőgazdasági szakemberek klubjai, a falusi gazdaságvezetők fórumai, a különböző vitaestek, ahol a vezetők tájékoztatják a tagságot a közérdekű politikai-társadalmi, gazdasági és kulturális kérdésekről. Az egyre sokoldalúbb falusi népművelőmunka eredményeként mérhető az előrehaladás — mind a közösségi, mind a családi életben — a szocialista életforma kialakításában is. Az új népművelési Sencze józsef: Nem vagyok még... Vem vagyok még olyant fáradt, álmomban még megjáratok óén füredi fakutyákat, szelíd gy erekkor csolyákaL Nem vagyok még olyan fáradt, megvárom, míg tavasz támad, nehogy nélkülem köszöntsék társaim a tücskök, szöcskék. formák és munkamódszerek egyre inkább pozitív hatást érnek el — például öltözködésben, korszerűbb lakbsren- rezésben —, s a higiénia vonatkozásában éppúgy, mint a családtervezés, az emberi kapcsolatok, s etikai tényezők elfogadásában; vagy a szabad idő kulturált felhasználásában, s nem utolsósorban az érdeklődés felkeltésében és irányításában. A fejlődés ütemének további gyorsítása most már nemcsak művelődési, hanem kommunális és művelődési kérdés. Az utak és járdák építése, a vezetékes ivóvóz- ellátás, a korszerű kulturális intézmény biztosítása alapvető feltétele és eszköze az előrehaladásnak. Ehhez pedig csupán a tanács anyagi ereje nem elégséges. Szükség van a falu minden gazdasági egységének, intézményének az összefogására, anyagi erejének egyesítésére is. És mivel a falvak lakóinak a öbbsége a faluban keresi meg mindennapi kenyerét, a termelőszövetkezetnek, a gyáregységnek, a ktsz-nek kötelessége, hogy dolgozóik — a falu lakossága — művelődéséhez, kulturált szórakozásához is erejéhez mérten hozzájáruljon. Példák SITI bizonyítja már; ahol a termelőszövetkezet, az áfész, a ktsz részt kért és vállalt például a művelődési ház fenntartásából, a klub létrehozásából, a különböző szakkörök anyagi támogatásából, ott fellendülőben a kulturális élet, az emberek odahaza is megtalálják a művelődés és szórakozás ismeret- bővítő és felüdítő lehetőségeit — tartalmasabbá, gazdagabbá vált az életük. Ezt a falvak fejlődését gyorsító mozgalmat kellene mielőbb országos rangra emelni! Olyan sikert bizonyító rangra, mint volt például a Televíziót minden iskolának! mozgalom. Hasznát — mint az említett, példa esetében az iskolák, elsősorban a tanyai iskolák — ezúttal a falvak népe látná. S az ő tartalmasabb életükkel együtt gazdagodna az egész ország is. P. P. Téli napfény a BaJaton-parton .....»*v...V (J ászai Csaba felvételei m hegyen laktunk, fönt, három cimbora, hár- man egy szobában. Sokszor heteken át nem láttuk egymást, hónapokig nem kerültünk össze kis hegyi szálláshelyünkön. De a karácsony, a tél mindig összeterelt, meghozott, bármily messziről is, és ahogy illett: ünnepeltünk. És történt, hogy egyik estén sehogyan sem akart közénk telepedni a nyugalom, a megértés, sehogyan sem jött az a jótékony békesség. Zsörtölődtünk, morogtunk egymással... Ott álltam a nagy, széles ablaknál, előttem az erdő, a völgy, és észre sem vettem, szép lassan — mintha csöndes varázslat történne — könnyű béke lebegett fölénk a barátság, az együvé tartozás jó ízeivel. Helyreállt a rend ... Okát kerestem. S láttam, hogy odakint hullani kezd a hó. Micsoda varázslat ez. Micsoda tünemény! H onnan van Ilyen lélek- és hangulatfor- máló ereje a puhán hulló, lebegve ereszkedő, szitáló, szállingózó, fehéren omló hónak? S miért is szeretjük, ha a tél fehér? De mi is a hó? Honnan közelítsem? Kit kérdezzek? Először talán a szakembert, a szakirodalmat Jó, öreg kézikönyvünk, a több évtizede szerkesztett lexikon 137 sort szentel a hónak, a His Majesty’s Ship és a Hoang-ho címszavak között Olvassuk szó szerint! »Hó — a légköri lecsapódásnak, a csapadéknak egyik Ibrányi Tóth Bélái Látogatók a kiállításon HA HULL A HO... fajtája. Hó olyankor keleke- zik, amikor a légtömegek páratartalma az alacsony hőmérséklet miatt nem cseppfolyós, hanem szilárd halmazállapotban, jég alakjában válik ki. Ez rendszerint nem mindjárt a fagypontnál történik meg, hanem még alacsonyabb hőmérséklet kell hozzá. M hö a pára lecsapódósakor nem veszd fel fy, azonnal az ismert pehely alakot azaz nem lesz belőle rögtön hópehely, hanem előbb csak nagyon apró, hatszögletű, pici oszlopok, meg ugyancsak hat szögletű, apró, vékony lapocskák jelennek meg és lebegnek a hófelhőben, illetőleg ezek maguk alkotják a felhőt. A kezdeti képződmények növekednek azután, oly módon, hogy az oszlopok meg a kis lapok élein és csúcsain újabb kicsapódás rakódik le rájuk, és a kezdeti lapocskákból, oszlopból csillag alakú képződmény lesz. A csállagala'kok bonyolult szerkezete finomságéval, végtelen változatosságával, néha nagyszerű szimmetriájával, máskor furcsa egyoldalúságával a szemlélőnek gyönyörűséget nyújt Megtudhatjuk továbbá a jó öreg lexikonból, hogy hóesés elég tág hőmérsékleti határok között lehetséges: a plusz 11 és a mínusz 40 Celsius fok közötti hőmérsékletek bármelyik változatában is észlelték már a hó hullását S ahhoz, hogy a hó megmaradjon, nulla Celsius fok körüli hőmérséklet szükséges. De ez már az örök hó birodalma. Egy másik lexikonból azt is megtudhatjuk, hogy a Főidőn összesen 15 millió 800 ezer négyzetkilométernyi területet borít állandóan hó, s ha ez az óriási hó- és jégtenger elolvadna, vízzé válna, akkor a világtengerek átlagos szintje 60—65 méterrel lenne magasabb a mainát Örök hő egyébként a világnak szinte bármely részén található: Norvégiában 500, az Alpokban 2400, a Kaukázusiban 2900, az Egyenlítő környékén a Kilimandzsárón például 5000 méteren fölüli magasságban már fehér süvege van a hegynek. A legnagyobb hóesést egyébként az amerikai földrészen Kolorádó államiban a Silwer Lake vidékén mérték 1921. április havában, a 14. és a 15. napon. Elekor szinte egyetlen éjszaka egy méter kilencvenhárom centiméter magas hó hullott a vidékre. Egy másik rekord ellenkező előjelű: a francia meteorológiai statisztika jegyezte föl, hogy 1961-ben Franciaországban egyetlen havas nap sem volt A mi följegyzéseink tanúsága szerint évente átlagosan 15—30 napon esik, 15— 30 alkalomkor borítja be mezőinket, utcáinkat tereinket a patyolatféhér hó. Kit kérdezzünk még? A lapátos embert... Azt, aki »fegyverrel« várja a havat, toporog a hidegben, s ha esett már pár oentimétemyi, beléhuhókol a tenyerébe, és elkezdi lapátolni... P esti utcák szemét- és »hófelügyelője« Varga István. Vállán átvetve a rikító színű »egyenruha«, ebben láthatja őt bárki napközben a VIII. kerületben, a Gutenberg tér, a Kőfaragó utca, a Gyulai Pál utca és a Vas utca környékén. Napközben... De nagy havak idején nemcsak akkor, hanem éjnek évadján 13. Mint például a múlt télen szilveszter éjszakáján is kint lapátolt a Corvin áruház környékén. Szereti vajon a Köztisztasági Hivatal munkása a havat? — Nem tetszik elhinni, kérem, de szeretem. — Mit szeret rajta? — Azt, kérem, hogy pénzt keresek vele. Télen 6—800 forinttal több a kereset. Hogyne szeretném?! Azt a laikus ember el sem hiszi, hogy nekünk télen könnyebb a munkánk. Télen, amikor ott a keményre fagyott hó az utakon. Akkor, kérem, mi urak vagyunk, mert a gépek dolgoznak. Nyáron meg őszszel, meg tavasszal is kézzel söprők. Tavaly szilveszterkor pedig különös dolog is történt; a fizetésemen fölül kerestem még vagy háromszáz forintot — Hogyan? — Magam sem tudom, kérem. Sok volt a jókedvű ember. Dalol á sztak, trombitáltak, zajongtak, mi meg lapátoltunk. Mire észrevettük, megtömték a zsebünket pénzzel Ki tíz forintot, kS húszat, ki egy forintot adott, s összejött háromszáz forint — A hideg? — Én bakancsban járok, sok alsónemű van rajtam, meleg holmi; a lábamra kapcát, a bakancsba szalmát teszek. Kivált éjszakára, amikor nincs hová bemenni melegedőd. — Mit gondol, len-e tsmvrmk e télen? — Lenni kell. Én mondom, megjön a hó. Nekem elhiheti. Mi jó barátok vagyunk. s a költő, Sípos Gyula? S. Ott fönt, a hegyen, Budán a Költő utcá- * ban? Szívesen beszél a hóról? A télről? — Én a hóeséssel, hóval csak jóra tudok emlékezni. Pedig lenne okom az ellenkezőjére is, de még hadifogságom egy részét is megszépítette a hó. Egy katona kísért át a nagy télben az Alföldön... Szikrázott a hó a napfényben, nyulak futkároz- tak a hómezőkön. S az egyik első emlékeztető a létezésemre, az ia valahol olyan hava* dolog. A száguldás, a rohanás, a szabad kószálások a hóban. Ezek mind-mind örök életűek. És még egy élmény. A feleségemmel Párizsban éltünk, tanultunk. Ott nagyon ritkán marad meg a hó. Akkor azon a télen megmaradt egy kevés ideig. Arab diákokkal tanultunk, s hogy örültek azok, amikor meglátták a havat! Nevették, csodálták, meghenteregtek benne. Az ő örömüket is érzem én minden hóeséssel. — Hát nemcsak a gyermek öröme, élménye a hó? — Nagyon személyes dolgaimat is hadd említhessem meg. A feleségemmel mióta csak ismerjük egymást, mindig kimegyünk az utcára, a szabadba, ha esni kezd az első hó. Csavargunk, barangolunk az erdőben vagy a városban, tereken, parkokban ; s nem akarom én ezt eltúlozni, isten mente, de talán ezeknek az első hóban való sétáknak is köszönhetem, köszönhetjük, hogy tavasszal «züstflakodalmat ülhetűnk. S végül a legönzőbb kérdés, kérés: — Melyik versét ajánlja * Héí, a hó köszöntésére? — Választhatok? Ezt választanám: HEJ, IFJUSÁQ! ások voltak a jó telek! Az úton csikorgót! a hó De belül fűtött a meleg, mint a jó kályha, pirkádé. & távol az angyal csengetett Az angyal néha megpihent sgy lány szemén, egy lány haján. Azután újra messze ment. Messzi, de volt a Kánaán. Gyerünk, fiúk! KI szerzi meg! Azok voltak a jó telekV Az úton esikorgott a hé Disznóperzselő tűzjelek, fagyott szalonna, olvadó... Nem volt határa semminek, Nyitott Ing, kigombolt kabát és a nóta, mely messze zeng, és a kucsma hogy félreállt! Azok voltak a jó telek. Emlékeztek még, cimborák? SOMOGYI WSPS, A P Junár fit 1
