Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-28 / 23. szám

ahufifl STKÖZX KÖNYVÉV Olvasás, könyv — jo Már jelen időben beszélhe­tünk: arról a programról, amelyet a Nemzetközi könyv­év szervező bizottsága, az UNESCO elfogadott és tömö­ren így foglalt össze: »Köny­vet mindenki kezébe!-» A nem­zetközi könyvév első hónap­jában vagyunk. Pók Lajossal, a Gondolat Kiadó főszerkesz­tőjével beszélgettünk olvasó­kat érintő kérdéseikről. Elő­ször arról szólott a főszer­kesztő, hogy magyar javas­latra született meg a nem­zetközi könyvév; Boldizsár Iván vetette föl az UNESCO- ban. Rögtön nagy vita folyt arról, hogy az olvasás, a könyv vagy a jó könyv esztendeje legyen-e 1972? Abban álla­podtak meg, hogy a könyv évét hirdetik meg. Ugyanis különböző világnézeti alapon másképp ítélhető meg a »-jó« könyv. — Mit mond az irodalom- történész, a főszerkesztő az olvasásról? Vegyünk egy pél­dát: Franz Kafkának A per című könyvéről tart előadást a megyei könyvtárban. Hány­féle olvasója lehet ennek a műnek? — Hadd kezdjem azzal, hogy a múltkori előadásom té­mája A kultúra mérföldkövei sorozatban Thomas Mann volt, művein keresztül az em­beri humanizmusról beszélget­tünk. Ma Kafkáról lesz szó. Thomas Mann és Kafka ha­sonló élményből merít. A pol­gári válság pusztulását rajzol­ja meg a fiatal Thomas Mann, Kafka voltaképpen ugyanerről ír. Megmaradt ebben a világ­ban, nem talált kiutat. Tho­mas Mann leírta egyik leve­lében, hogy a legkedvesebb könyvhőse Andersen Rendít­hetetlen katonája. Zárjuk a gondolatsort azzal, hogy Tho­mas Mann egy különb, embe­ribb világot készít elő. Kik olvassák Kafkát? Tapasztal­tabb olvasók, akiknek már van ítélőképességük, kritikai érzékkel rendelkeznek. Tho­mas Mann «nehéz« író, a né­met filozófián nevelkedett a stílusa, Kafka egyszerű, mint Gárdonyi, de az ő világa ab­szurd, fantasztikus; ítélőké­pesség kell hozzá. — Hányféle olvasót isme­rünk? — A gyakorlati népművelés kérdezi ezt. Nem közömbös ugyanis, hogy egy könyv ki­nek a kezébe jut. A jó könyv­táros és az olvasó között sze­mélyes kapcsolatnak kell ki­alakulnia, hogy a könyv meg­felelő kézibe kerüljön. Ismer­ni kell az olvasási gyakorla­tot, az érdeklődést, a művelt­séget. A típusok felsorolása helyet induljunk ki abból, hogy az érdeklődés a legfontosabb meghatározója az olvasásnak. Ki mát keres a könyvben? A legtöbben kikapcsolódást. Ezek az emberek ingadoznak az irodalom és az igénytelen Olvasmány között. Könnyű, romantikus, kalandos történe­teket keresnek. Az irodalom­Miért „édes“ anyanyelvűnk? A rádióban évek óta az ■egyik legnépszerűbb nyelvmű­velő műsort L örincze Lajos Állami-díjas professzor vezeti. Hétről hétre visszatér az «-Édes anyanyelvűnk« adása. De miért anyanyelv az anya­nyelv? És miért édes az anya­nyelv? Válaszoljon erre Lőrinc ze Lajos. — Azt hiszem, legtöbbünk­nek nem okoz gondot egy pil­lanatra sem, ha valamilyen hivatalos helyen erre a kér­désre kell válaszolnunk: — Mi az anyanyelve? Sőt, nyil­ván nagyon sokan egyáltalán nem is tudják elképzelni, hogy olyan ember is akad, akinek ez a kérdés gondot okoz. Pe­dig bizonyosan igen sok van ilyen. Én is találkoztam egy- gyel, ha nem is személyesen. — Azt kérdezték tőlem egy hivatalból, mit kell írnia a bejelentőlapra egyik kartár- suknak: angol vagy pedig ma- gyar-e az anyanyelve. Mind a két nyelven jól beszél, az anyja angol, az apja pedig magyar. Mi a hivatalos ál­láspont ilyen esetben? — »Hivatalos« állásfogla­lásról én nem tudtam, s be­vallom, ma sem tudok. Csak azt felelhettem, hogy sem az Akadémia Nyelvművelő Bi­zottsága, sem más nyelvtudo­mányi intézmény nem illeté­kes ennek a kérdésnek az el­döntésére. Valószínű azonban, hogy ilyen esetre nincs is kö­telező érvényű szabály: ki-ki maga döhti el — értelmi vagy -rzelmi alapon — nyelvi ho­vatartozását. — De hát nem döntő-e ma­ga az anyanyelv szó? — tet­ték fel a kérdést. Ez világo­san mutatja, hogy az anya­nyelv az anya nyelve, tehát az a nyelv, amelyen az anya beszél vagy beszélt. Való igaz, hogy anyanyelv szavunkat így magyarázzuk. Czuczor—Foga- rasi szótára — több mint száz évvel ezelőtt — ugyancsak így értelmezi: »Azon nyelv, me­lyet — mint mondani szokás — anyánk tejével szoptuk, anyánktól tanultuk«. Ez ter­mészetes is, hiszen a legtöbb esetben valóban az anya az, akitől a gyermek az első sza­vakat elsajátítja, akitől be­szélni tanul. Ebből a tényből azonban aligha lehet szigorú jogi következményeket levon­ni. Mert például néha — ilyen hoz annak van köze, aki ma­gasabb »áramkörbe« akar be­kapcsolódni. Többet kíván megismerni a világból, meg­tudni az emberről. Ezen belül is természetesen a műveltség még húz néhány határvonalat. — Hol tartunk az irodalom, az olvasás népszerűsítésében? — Munkaterületem az iro­dalmi és a művészeti isme­retterjesztés. Évente mintegy negyven-ötven ilyen könyvet adunk ki. (Természetesen nemcsak a Gondolat Kiadó égisze alatt folyik ilyen mun­ka.) Az elmúlt tíz-tizenöt évben világszerte megnőtt az igény az ismeretterjesztő művek iránt. Elsősorban politikai, gazdasági, természettudomá­nyi ismereteket gyűjtenek az emberek az igényelt könyvek­ből, de ezael párhuzamosan sokan érdeklődnek irodalmi és művészeti munkák iránt is. A fő feladatunk: a szépiro­dalom mellett irodalmi kér­désekről is olvassanak az ér­deklődők. Jelentős kezdemé­nyezés volt például az Arcok és vallomásc-k-sorozat, amely magyar írók pályaképét mu­tatja be. Az írcfk legfontosabb életrajzi dokumentumai is he­lyet kapnak a kép- és szö- vegianyagban; vallomásaik, nyilatkozataik teszik teljessé a hűséggel készített portrékat. Ugyanezzel, a feladattal ké­szül az Írók inlága-sorozat is, amelyben külföldieket muta­tunk be. Mindkettő kitűnő so­rozat, az olvasók legszélesebb körének szól. Olcsó, a diákok is megvásárolhatják. Fontosnak tartjuk, hogy va­lamennyi új kutatási ered­ményről beszámoljunk, azokat minden olvasói szintre eljut­tassuk — fejezte be nyilatko­zatát Pók Lajos. H. B. Somogy tudós htytörtenfsz» E LAJOS Csurgón a Zrínyi utca 24. szám alatti házat régi búto­rok, könyvek, nagy nevű fes­tők képei teszik hangulatossá. A lakás gazdáját — Hőke Er­zsébet 83 éves tanítónőt — minden a múltra emlékezteti, s Hőke Lajosra, a híres törté­nészre, Somogy megye múltjá­nak ismerőjére is. Hőke Lajos 1813. december 15-én Endréden született. Is­koláit Gyönkön, Debrecenben végezte. Az 1935—37 közötti időszakban Hódmezővásárhe­lyen másodprofesszori állást vállalt, majd jogi pályára lé­pett. 1839-ben Pozsonyban az országgyűlésen Kossuth tu­dósításait másolta. A szabad­ságharcban nemzetőrként vett részt. Erzsi néni veszi át a szót: — Családunk 1848-ban a re­bellisek közé tartozott. Nagy­apám is szíwel-lálekkel lel­keseit Kossuth eszméiért. So­kat ' üldözték is miatta: a sza­badságharc után egymást ér­ték nálunk a házkutatások. Lajos bácsi a nagyapám fivé­re volt, az 1860-as években Hont megyében aljegyző, ké­sőbb főlevéltáros lett. Nyug­díjazása után családunkhoz költözött. Agglegény volt, s nálunk igazi otthonra talált; hét gyerek volt a háznál, aki­ket ‘ elhalmozott figyelmessé­gével és szeretetével. — Szülei milyen embernek ismerték rokonukat? — Szolidsága, csendessége, ragaszkodása a legkedvesebb családtaggá tette; soha senki­nek nem volt. terhére. Gyak­ran üldögélt anyámmal a konyhában, s míg ő tett-vett ebédfőzés közben, halk hangon a legújabb kutatásairól be­szélt. Amikor képezdés ko­romban történelemből vizs­gáztam, anyám mindent job­ban tudott, mint én; mondtam is neki, hogy Lajos bácsi va­lóságos egyetemi magántanár­rá képezte ki a konyhai be­szélgetések alatt. Nemrégen akadt kezembe Fényes Elek Magyarország geográphiai szótára című mű­ve. Ebben az író a következő­ket rögzíti Csurgóról: »erdeje szép, szőlőhegye tágas.-« Lajos bácsi kézírással megtoldotta az értékelést: »...de o bora rossz«. — Kutatásaim során azt ol­vastam róla, hogy a gimná­zium tanáraival nem barátko­zott. — Ez megfelel a valóságnak. Lajos bácsi nem tartotta őket jó szakembernek, véleménye szerint a múlt század végén a tanári kar munkája nem érte el nagy elődeik oktató­nevelő munkájának színvona­lát. Nem hiába írta Jókai A lőcsei fehér asszony című re­gényében: »Ügy olvas latinul, mint a csurgói diák.« S elítélte a professzorok anyagiasságát is. — Hőke Lajos széles körű levelezést folytatott kora híres íróival. Milyen kapcsolatokról tud Erzsi néni? — Baksay Sándornak kebel­barátja volt, aki őt Csurgón is meglátogatta. Érdekes ügy­ben írt levelet Jókai Mórnak. A híres író egyik művében helytörténeti eseményeket dolgozott fel, s az általa kö­zöltek távol voltak a valóság­tól, ezért Lajos bácsi levélben értesítette, hogy ő mint tör­ténész jobban tudja, hogyan zajlott le a vitás esemény. Jó­kai válasza a következő volt: J »Én jobban tudom, hiszen én találtam ki.« — Hőke Lajos élénken rea­gált korának problémáira, erről tanúskodnak szépirodal­vagy olyan okból — az apa neveli a gyermeket kicsiny korától kezdve, esetleg vala­melyik rokon, vagy pedig — igen gyakran — a nagyszülők. Természetes hát, hogy beszél­ni is tőlük tanul, tőlük sajá­títja el az »anyanyelvet«. Furcsa volna, ha valakit — mondjuk — német anyanyel­vűnek kellene tartanunk, hol­ott esetleg egy szót sem tud németül, de az édesanyja né­met volt, tudott és beszélt is németül. Ügy gondoljuk hát, hogy Értelmező Szótárunk meghatározását kell irány­adónak tartanunk az anya- anyanyelvre vonatkozólag: »Az a nyelv, amelyet az em­ber legjobban és legszíveseb­ben beszél, s rendszerint az, amelyet gyermekkorában, fő­ként anyjától tanult.« — Ezzel a rendszerint-tel és főkéút-tel perszenem akar­juk egy pillanatig sem lazíta­ni az anyák és az anyanyelv között levő hagyományos kap­csolatot. Sőt, inkább egy to­vábbi — eddig nem nagyon Ismert — összefüggésre szeret­nénk ráirányítani a figyel­met. — Anyanyelvűnk gyakori jelzője az édes. A szeretetet, a gyöngédséget fejezzük ki ezzel a szóval, úgy, mint az édes fiam, édes szivem, édes hazánk szókapcsolatokban is. Így használja már Arany Já­nos is ezekben a soraiban: »Lesz-e költő, ki az édes anyanyelven Rólatok korának csudát énekeljen?« — Ma tehát semmi kétsé­günk sincs afelől, hogyan ér­telmezzük az édes anyanyelv kifejezést. Nem ilyen egysze­rű azonban a dolog a régebbi nyelvhasználatban. Régen ugyanis főként úgy írták ezt a kifejezést: édes anyai nyelv. S nagyon valószínű, hogy ezt a három szóból álló kifejezést nem így kell érteni és tagol­ni: édes anyai nyelv, hanem így: édesanyai nyelv, tehát az édesanya nyelve. Az édes tehát nem az anyai nyelv ki fejezés jelzője; valószínűsíti ezt az is, hogy az egykori ho­ni nyelv, hazai nyelv, nemze­ti nyelv sohasem fordulnak elő az édes jelzővel együtt, csak az anyai nyelv. Továbbra is jelentős a pedagógushiány Csütörtökön ülést tartott a Pedagógusok Szakszervezeté­nek elnöksége. Az elnökség tá­jékoztató jelentést fogadott el a pedagógusok munkaerő-gaz­dálkodásának legutóbbi ta­pasztalatairól. Az összegezés­ből kiderül: országszerte vál­tozatlanul számottevő a peda­gógushiány, elsősorban óvó­nőkben. Az általános és kö­zépiskolákban egyaránt válto­zatlanul kevés a matematika- fizika szakos tanár, középfo­kon pedig viszonylag sok köz­gazdász tanárt keresnek: A különböző tanácsok egyre na­gyobb erőfeszítéseket tesznek a pedagógusok munkakörül­ményeinek javításáért. A már állományban levő pedagógu­sok számára sok helyen la­kással hirdették meg az állá­sokat, egészében véve azonban sajánlatos, hogy a lakáslehe­tőségek az elmúlt évekhez ké­pest csökkentek. Továbbra is sok pedagógus lakik albérlet­ben., Kedvezményes étkeztetést országosan csak a munkahe­lyek 63 százalékához biztosí­tottak. Elgondolkodtató, hogy csaknem 700 frissen végzett pedagógus keresett más mun­katerületet, ami majdnem 25 százalékos veszteséget jelent. A pedagógus munkakörrel szembeni érdektelenség első­sorban az egyetemet végzet­tekre jellemző. Az elhelyez­kedés első szakaszában a vég­zett középiskolai tanároknak több mint fele nem élt a pá­lyázati lehetőséggel. Valamelyest csökkent az újonnan alkalmazott képesí­tés nélküli pedagógusok száma az általános iskolákban: 1284- ről 1152-re. Kevesebben men­tek nyugdíjba is az általános iskolai pedagógusok közül, mint a korábbi években, s a munkahely-változtatások szá­ma is kevesebb lett 500-zal. Érdemes megjegyezni, hogy a nők számaránya tovább nö­vekedett majdnem egy száza­lékkal, s jelenleg a nyolc év­folyamon 73,8 százalékos a pe­dagógusnők aránya. A középiskolákban jelenleg 598 tanerő hiányzik annak el­lenére, hogy a létszám 152- vel növekedett. Ehhez nyil­vánvalóan hozzájárul az is, hogy 279 tanárnő veszi igény­be a fizetés nélküli gyermek- gondozási szabadságot. mi alkotásai, politikai cikkel, kritikái. Írásait közölte a Je­lenkor, a Társalkodó, a Pesti Napló, a Vasárnapi Űjság, a Hazánk, az Életképek és a Hon. Nagyobb lélegzetű mű­vei közül kiemelkedik Magyar- ország újabbkori történelme. Műve haladó jellegénél fogva közbülső láncszemet jelent a mai történetíráshoz vezető úton. Érdemes e műből idéz­ni: »Egyébiránt is a magyar tör­ténelem azt mutatja, hogy a nemzet egy-egy évszázad alatt szül annyi jeles férfit s szerez annyi vagyonfelesleget, hogy amidőn az elnyomást már to­vább nem tűrhette, uralkodó­ját önmérsékletre s alkotmá­nyos jogai visszaadására és elismerésére kényszeríteni is képes legyen. így volt ez 1608- ban, 1703—11-ben, 1848-49­ben.« Az említett mű lábjegyzeté­ben sok érdekességet közöl & szerző. Ezt sem öncélúan teszi. Az olvasót az önkény, az el­nyomás ellen igyekszik han­golni. Például ez áll ott Hay- nauról, aki kegyetlenségével rászolgált a nemzet gyűlöleté­re: a-Haynaui, midőn 1851 őszén Londonba ment, Nemesis bősz- szúja sajátságosán érte vtaL®# Megtekinté a Barslay és Per­kins nagy serházát, s a ser­főző legények megtudva nevét a látogatókönyvből, keményen megütlegelték. A newyorki serfőző legények ezért londo­ni kollégáiknak egy nagy ezüst kelyhet küldtek.« Erzsi néni Hőke Lajos hely- történeti munkáiról a követ­kezőket jegyzi meg: — Kéziratos művei — Dom­bóvár, Kaposvár, Csurgó mo­nográfiái — eltűntek. Valószí­nűleg valahol letétbe helyezte műveit. Érdemes lenne kinyo­mozni, hová került ez az anyag. Beszélgetésünk végén Csur­gón megkérdeztem néhány fel­nőttet, úttörőt, gimnazistát, hogy hallottak-e valamit Hő­ke Lajosról. Minden esetben fejrázás volt a választ. Nagyobb figyelmet, megbe­csülést érdemelne Somogy tu­dós helytörténésze. Bóra Ferenfc rága Jucikám! Egy kis szívességre kérlek. De- zső fiam nősülni akar, és Kovács János lányát kí­vánja elvenni. Tudod, Ko­vács egy bérházban lakik ve­letek, márpedig aki egy ház­ban lakik, az megtud a má­sikról mindent. Nagyon kí­váncsi vagyok, vajon milyen az a család, ahova Dezsőkém benősül. Várom kimerítő le­veledet, bocsáss meg zavará­somért. Számtalanszor csó­kol: Manci. Drága Mancikám! Megkaptam kedves levele? det, együttérzek veled, de sajnos, Kovácsékat nem is­merem. Mégkevésbé a lá­nyát, akit Dezső fiad felesé­gül akar venni. Tudod, mi visszahúzódva, ismeretség nélkül élünk, de ízlésem is tiltja, hogy a házbeliek ma­gánéletébe turkáljak. Bár annyit mégis megtudtam, hogy ez a Kovács kislány, az Annuska nagyon rendesnek 7oqalttuim sincs látszik, aki mindent megtesz szülei érdekében. A múltkor Kovácsék bejárónője beszél­te, hogy olyan aranyos az Annuska, hogy a szabóhoz minden fizetéskor személye­sen megy be, ha a papája ru­harészletét nem bírjak hirte­len kifizetni. Ilyenkor min­dig ottmarad éjfélig, kiesz­közölni. Szép tőle, nem? Tu­dod, nálunk vékonyak a far lak, no de ne érts félre, nem hallgatóztam. Csak a múltkor hajnalban egy kicsit becsíp­ve jött haza az Annuska, és az apja meg akarta fojtani. Amúgy igazán mondom: na­gyon rendes emberek. Kü­lönben nekem fogalmam sincs, hogy ők milyenek. Per­sze, mostanában csend van náluk. Kovácsné típusa áz odaadó feleségnek. Néhány magi óta minden nap egy ételhordóval távozik otthon­ról, mert szeretett férjének ebédet visz, ugyanis szegényt belekeverték ártatlanul vala­mi pénzügyi manőverbe, és a börtönkosztot nem nagyon szereti. Tudod, ritkán főz­nek odabent szilvásgombó­cot ... De a lakásuk bútora is nagyon elegáns, tegnap láttam éppen a folyosón, re­mek darabok. Állami alkal­mazottak felrakták egy stráf- kocsira, és valahova elszállí­tották. Biztosan renoválni... Van egy fiúk is, már húsz éves. A Tibor. Róla pedig azt terjesztik a pletykás nyelvek, hogy Farmosra jár ki egy U- básasszonyhoz, az támogatja anyagilag. Még egyszer légy elnéző, drága Mancikám, amiért fo­galmam sincs, milyen család Kovácsék! De örülök is en­nek, hiszen nekem direkt fáj­na leírnom, ha valami rosz- szat megtudnék erről a na­gyon rendes családról. No de ismersz az iskolából is, tu­dod, hogy ott is én voltam a legfinomabb lélek. Ezerszer csókollak: Juci. Utóirat: Jaj képzeld Mancikám, most jött éppen a fodrász­nőm, s megkérdeztem tőle, nem ismeri-e véletlenül Ko­vácsékat, különösen az Anna lányukat, és azt mondta, hogy oda is bejár dauerolni, és azt nagyon tudja, hogy milyen rendes az Annuska, mert amellett, hogy olyan fiatal (27 éves) ez a derék lány minden hónapban leutazik Kalocsára, hogy láthassa a gyermekeit... Hát nem ara- nyos tőle? Dénes Géza IOMOOY1RIPLAF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents