Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-26 / 21. szám
99M007J WÍPLAS* KlSZ-progran a kongresszus után Városépítő tábor — Rétegtanácsok Módszertani útmutató az új kluboknak az új év új feladatokat hoz m KISZ-bizottságok munkájában. Az 1972-es év feladatai különösen újak, hiszen az ifjúságpolitikai határozat, az ifjúsági törvény és a KISZ VIII. kongresszusa »premier planba« állította a fiatalokat. Az ifjúsági szövetség következő négy évi feladatait a KISZ-kongresszus határozatai szabják meg: a somogyi munkaterv a megyei küldöttértekezlet határozataira is épül. — Milyen feladatokat tűzött M a KISZ megyei bizottsága enre az évret Stier Sándor első titkár: — A legfontosabb — ugyanágy, ahogy eddig — az eszmei-politikai irányító munka. Ez minden alapszervezetre egyformán vonatkozik. Emellett azonban létrehozzuk az úgynevezett rétegtanácsokat, amelyek az azonos érdeklődésű, hasonló munkahelyen dolgozó fiatalokat fogják össze. Továbbra is fontos a kezdeményező, irányító szerepük a fiatalok között, s ugyanakkor igyekszünk együttműködni más szervekkel is. A KISZ- alapszervezetek élnek a jogukkal, s az idei választásokon minél több fiatalt javasolnak a népfrontbizottságokba. A szakszervezettől nem akarjuk átvenni az érdekvédelmi tevékenységet, de ott, ahol erre nincs más szerv, elsősorban az iskolák ilyenek, ott a KISZ- nek kell az eddigieknél is fokozottabban ellátni ezt a feladatot Az idén nagyobb figyelmet fordítunk a fiatal értelmiségiekre is, mint eddig. Ennek oka részben az, hogy a küldöttértekezleteken ők maguk kérték. Másrészt felajánlották a segítségüket: az orvosok például felvilágosító előadásokat tartanak, véradást szerveznek, a fiatal jogászok a törvényről (elsősorban az új ifjúsági törvényről) és az érdekvédelemről beszélgetnek a KISZ- esekkel. Már eddig is működött a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa a nagyobb üzemekben. Az a célunk, hogy az idén a kisebbekben is megalakítsuk őket. A műszaki értelmiségnek pályázatokat hirdetünk. Szeretnénk, ha a segítségére lennének az üzemek továbbtanuló fiatal szakmunkásainak is. A munkásfiatalok részére az idén több szakmában hirdetünk versenyeket, mint tavaly, s a gépjárművezetők vetélkedőjét is kiterjesztjük: a döntőn három másik megyével mérhetik össze tudásukat Somogy legjobbjai. Szeretnénk szorosabbá tenni az üzemi KISZ-szervezetekkel az iskolák kapcsolatát is. Az üzemek például sokat segíthetnek a pályaválasztás megkönnyítésében. A mezőgazdasági dolgozók élet- és munkakörülményeinek minél jobbá tételéhez is szeretnénk hozzájárulni. Hogy minél jobban megismerjék egymást és kicserélhessék tapasztalataikat, számukra , találkozót szervezünk. A megye minden fiataljára vonatkozik az a program, amely a megye beruházásainak, gyorsabb megvalósítását segíti. Építőtábort akarunk létrehozni Kaposváron, hogy segítsük a lakás- és óvodaépítést. Az év kiemelt beruházása a fonyód- ligeti tábor, amelynek építése fölött védnökséget vállalt a KISZ. — Az Ifjúsági törvény paragrafusai és a KISZ Vitt kongresszusának határozatai olyan feladatokat Jelölnek meg, hogy a KISZ Jobban törödjön a fiatalok testedzésével, egészséges életmódra nevelésével, a tömegsporttal. Mit tesz ennek megvalósításáért a Somogy megyei bizottsági Hampó Ferenc, a KISZ megyei bizottságának sport- és honvédelmi felelőse: — Elsősorban a turisztikát szeretnénk még jobban megszerettetni a fiatalokkal, hiKét megye határvonalán áll a ház. Somogy és Tolna találkozik Kapospula utolsó épületénél. Egyszerű alaprajzú, látszatra sem jelentős családi lakóház. Oldalához műhelyfé- iét biggyesztettek. Három ablakszem figyel az úton surranó járművekre. Hogyan élnek a »mezsgyén« lakó emberek? Életvitelükben milyen szerepet játszik a speciális helyzet? Erre kerestünk választ. Vaslépcső vezet az első szo- oába. Az első benyomás: hideg van belül is. Vajon az itt élőkben is? — Tíz éve örököltük a házat. Dombóvárról jöttünk ide — mondja a télikabátba, kendőbe bugyolált asszony, Kiss Jánosné. — Bevásárolni most is oda járunk, közelebb van, mint az itteni faluközpont. A férje, Kiss János nemrégiben ment nyugdíjba. A vasút adott neki is munkát, mint annyi embernek Dombóváron. — A gyerekek megnőttek, kiröppentek. Szakmunkás mind a két fiú. Mi meg megöregedtünk szép csöndesen. A nyugdíj ezernyolcszáz forint, megélünk belőle —• folytatja az asszony. — Mi volt a legnagyobb öröm az életében? — Amikor ide beköltöztünk. — Tartás öröm ez? Ha lakást ajánlanának fel akár Dombóváron, akár Kapospula centrumában, elmenne? — Dombóvárra igen. — Mi köti a faluhoz? — Nem járunk össze senkivel. Itt sem,' ott sem. — Nem is érzik ennek hiányát? szén kirándulásra, túrára az egész megyében lehetőség van. Különösen alkalmas erre Kaposvár környéke. Elsősorban a középiskolásokat szeretnénk bevonni a tömegsportba. Csak még mindig nagyon kevés a tornaterem, a felszerelés. A nyári táborokban már eddig is kezdeményeztük az úszóoktatást, nem valami nagy sikerrel. Pedig nekünk helyzeti előnyünk is van más megyékkel szemben, hiszen itt a Balaton. Űj kezdeményezés az idén az úgynevezett »öt karika — öt verseny« sportvetélkedő, amelyet az olimpia jegyében rendezünk. Már most, januárban részt vettek fiataljaink az országjáró diákok találkozóján is Baranyában. — Milyen művelődési programot tervez a KISZ 1972-re? Németh János kultúrfelelős: — Igyekszünk minél több művelődési, szórakozási lehetőséget biztosítani a fiataloknak, munkahelyen és munkahelyen kívül. Az utóbbi időben nagyon sok KISZ-klub alakult. Nekik szeretnénk segíteni programjuk kialakításában. Egyrészt úgy, hogy a klubvezetőket továbbképezzük, másrészt módszertani útmutató kiadványt adunk ki. Baranyával közösen. A klubok egyébként nemcsak a KISZ- fiatalok »tulajdonai«, KISZ-en kívüliek is látogathatják őket, természetesen, ha a szabályokat betartják. A kulturális rendezvények közül az idén legjelentősebb a »Ki mit tud?« vetélkedő, amelyre már megkaptuk á nevezéseket. A Dózsa-emlékünnepségek- ből és az évforduló tiszteletére rendezett vetélkedőkből természetesen a KISZ is kiveszi részét. Tervezik a fiatal képzőművészek, írók, költők találkozóját is a megye fiataljaival. S megrendezik a fiatal népművészek és fotósok kiállítását. 8. M. MEZSGYÉN Csend. Talán most először méri fel, hogy nem tartoznak sehová. »Légüres térben« élnek. — Köszönőviszonyban vagyunk mindenkivel. Mentegetőzés ez? Nem, csak a valóság, a kialakult helyzet pontos megfogalmazása. — Mit tudnak csinálni a hosszú téli estéken egyedül? — Televíziónk van, rádiónk is. Mindenféle zenét szeretek. — Könyv? — Régebben olvasgattam. „Miénk a hatalom az emberszív 4 Beszélgetés Kállai Ferenccel A színész titka olyan, mint a délibáb. Szigorú természeti törvények alkotják, s aki utána nyúl, mégis a semmit fogja. A délibáb tünemény. A színész ember. Az ember pedig »fenség, észak-fok, titok, idegemség«. Kállai Ferenc szmiművész- szel beszélgetünk életút járói, gyönyörű hivatásáról. Békés megyében, Gyomán született. Első élménye a művészetről a csend volt. A templomiban prédikáló papot körülvevő csend, a falu főterén beszédet mondó embert figyelők csendje. Ma is ezt tartja legfontosabbnak. Ha csend van, akkor a közönség figyel. Az első ember, aki felfedezte »színészi« képességét, gimnáziumi magyar tanára volt — A versek szövegét kevésbé tudtam olyan jól, mint amilyen jól igyekeztem előadni őket — emlékszik vissza nevetve. Érettségi után jelentkezett az Akadémiára; három mondatot mondott el Ady Endre »Góg és Magóg fia vagyok én« kezdetű verséből. Fölvették, A felszabadulás után jelentkezett Erdélyi Mihály színházába, ahova Both Béla szerződtette. És még ugyanazon a napon Bárdos Artúr is aláíratott vele egy szerződést a Belvárosi Színházba. Ez a történet híres róla: egyszerre két szerződéssel indult színészi pályáján. Két évvel később — 1947-ben — szerződött a Nemzeti Színháziba, amelynek azóta is tagja. Látszólag minden sima a színész életében? A harmóniáról beszél. Az emberi szó végtelen perspektívájából kiszűrni a nemeset, •— Az ott már a dombóvári villanytelep... Az utolsó Mii. •An ■: \ Ami a kezembe került, mindent. — Mostanában? — Keveset. — A legnagyobb kívánság? — Tovább szépíteni a házat. Belülről, kívülről. Kutya ugatja meg a ház előtt felberregő motort. Erős, nagy állat, mulatságos a neve a termetéhez: Morzsa. — Kutyát kell tartanunk. Itt, a két település határán feltétlenül kell a kutya. Vajon az elidegenedés egyik formája volna ez? Ha így van, a helyzetük volt a ke- lesztője ennek, azt hiszem. Vajon a szoba is egyre többet marad fűtetlen? — Az ilyen napokon, ha feltámad a szél, nagyon rossz itt kint. A házat három oldalról nem védi semmi. A falu többi épületét kétoldalt szomszéd házak »karolják meg«. S* I» a tisztát, a harmóniát és ezek megmutatásával élni, ’ segíteni a többi embernek. Ezt tartja hivatása legfőbb céljának. — Mert a jóra kevesebb eszközünk van, mint a gyilkolásra —1 mondja. — Segíteni kell felfedezni ezt a keveset. Sokszor írták, méltatták szép szavakkal, hogy néhány mondatos »kis« szerepből is milyen igaz, hiteles emberi sorsokat tud életté varázsolni a színpadon. Hogyan? — Egy némán sétáló ember is szerep — vallja Kállai. — S mert ember, története, érzései és gondjai vannak. Én képzeletben mögé írok egy regényt, annak a sétáló embernek a regényét. És különös módon szavak nélkül is mindenki megérti. De én ezt másképpen nem is tudom elképzelni. — Gyakran megkérdezik tőlem — folytatja a gondolatsort —, hogy egy-egy jelenetnek a felépítéséhez mi adja a legtöbb segítséglet. Nem tudok rá válaszolni. Amit csinálok, az természetes, mert az az ember, akit játsszam, akkor úgy viselkedik. Hogy ez a közönségre milyen hatással van, az számomra a köszönet. Kállai Ferencet láthatjuk színpadon, filmen, televízióban, hallhatjuk a rádióban. Egy helyen nem láthatjuk soha: pódiumon. Ennek a miértjéről egy kedves történetet mesél. Még a gimnáziumi évei alatt fordult elő, hogy egy alkalommal Harsányi »ösz« cimű versét kellett elszavalnia. Kiment a pódiumra, meghajolt, s bemondta a vers címét: ösz. De a verset izgalmában elfelejtette. Kétségbeesetten elkezdett beszélni az őszről, egészen addig, amíg eszébe nem jutott a vers. Azt is elmondta. Szereplése után így szólt hozzá valaki: Fiatalember, maga döntse el, hogy fcó lesz-e vagy színész. Eldöntötte. Nagyon sokat dolgozik. Airc életének, sok-sok fáradságának értelmét, szépségét adja,, színészi mesterségéről lg® vall: — Egy példát mondanék. Csurka István »Döglött aknák« című darabjában van egy jelenet, amikor néhány pillanat alatt a közönség harsány hahotázásból sírva fakad. Hogy a nevetést mdkor váltja fel a torokszorító sírás, az tőlem függ. Addig a néhány pillanatig olyan hatalommal rendelkezem, amely csak az isteneknek adatott meg a regékben ... Ezekért a pillanatokért én hálás vagyok a közönségnek, ezekért a pillanatokért igyekszem megajándékozni őket alakításaimmal. Hogy örökérvényű maradjon Petőfi Színésediala: »■Miénk a hatalom az emberszív felett. Idézni egyaránt mosolyt, vagy könnyeket.« László non» M. Rozovszkij: EP IT KEZES Az épületet építették, építgették ... De a felépítéséig sehogysem tudtak eljutni. Először is: soha nem volt elég tégla. Ha szállítottak is, valaki mindig ellopta. A másik hiánycikknek az üveg bizonyult. Ha hoztak is üveget, mire beépíthették volna, kiderült, hogy már összetört. Aztán új szállítmány érkezett, de mire be kellett volna építeni, az is eltűnt. Ahogyan mondták: »Megrepedezett...« A harmadik állandóan hiányzó építkezési anyag a tető állványzata volt. Alighogy összeállították a szarufákat, a következő éjjel jött egy alak — fekete álarcban —, s fölmászott a tetőre, és egy igazi körrámás parasztfűrésszel szép csendben szétfűrészelte és elszállította a készülő tetőt. Később még vakmerőbbek lettek a. szarkák: mindenre szemet vetettek, ami a kezük ügyébe került. Volt, aki a lépcsőket, volt, aki a fundamentumot vitte el. Mások meg egész falrészeket... A csempékről ne is beszéljünk. Azok már eleve el sem jutottak az építkezésig. Eltűntek valahol útközben. Az éjpíÜCGZél$&& fi fTHtf tftk fth hősem láttak még hasonlót sem. Vannak, akik már azt sem tudják, hogy milyen is az a csempe. Amikor azt hallják, hogy csempe, akkor némelyek azt gondolják, hogy ez egy újfajta sör, mások viszont — a kultúráltabbak, az olvasottabbak — azt gondolják róla, hogy egészen új égitest nem messze a Holdtól, csak kissé hátrább, és ezért a Hold megkerülése előtt számunkra, ez a csempe szükségszerűen láthatatlan ... Mikor aztán az épület végül mégiscsak elkészült, megérkezett az átvevőbizottság. — Érdemes volt ennyit várni! — mondták. — Az épület tetszik nekünk. Építészeti szempontból is egészen korszerű. A belső szerelés sem hagy kívánnivalói maga után. Azt ajánljuk: elsőként birtokolják ezt a minden kívánalmat kielégítő alkotást azok, akik addig építgették, míg végül is fel nem épült. És az új városi /egyház épületének kapui szélesre tárultak az építgető építők előtt. Fordította: SIgér Imre i
