Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
IdSbe» Egy kis liridéstől függ Az ódon épület hatalmas fajtája nehezen enged a nyitni próbálóknak. Szünet van. Tankönyvekben, füzetekben lapozgató diákok szoros sorfala között vezet az út, töredezett lépcsőkön, szűk folyosókon a vezetői szoba felé. A Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Szakmunkásképző-iskolában járunk. Az intézet tanáraival, igazgatóhelyettesével beszélgetünk & tanulóifjúság művelődési helyzetéről. részvételéről a kulturális életben. Az igazgatóhelyettes: — A tanulók kulturális tevékenységének segítéséhez többek között tárgyi feltételek Is szükségesek. S ezalatt nem az iskolai könyvtárat értem, mert nemcsak ott kaphat teret a kulturális tevékenység. — Miért nem az iskolai könyvtárat látogatja? — Körülbelül egy hete tudtam meg, hogy van ilyen... Pataki Gyöngyi tanuló: — Eddig még nem volt közös klubdélután, mert ami volt, csak osztályon belüli. Hallottam, hogy szakköröket indítanak, de ez csali ígéret maradt. Szívesen járnánk az iskola könyvtárába. Bejelentették, hogy létezik ilyen, de hogy hol és mikor, azt nem... A szakkörökbe is biztosan sokan jelentkeztek volna. — A vállalati KISZ milyen közös programokat szervezett? Mihez nyújt segítséget? — Havonta tartanak KISZ- gyűléseket, de nem sokan mennek el. Tavaly Is hiába fizettem be az egész évi KISZ- bélyegre a pénzt, egyet sem Egy este három művelődési házban A három tanuld. A közös kulturális foglalkozásoknak óriási lenne a nevelő hatása. Az intézményt két éve telepítették ebbe az épületbe, ma a szakközépiskolával együtt működik, de »jogilag-« két intézet maradt — A kulturális neveléshez művelődési teremre volna szükség. Osztályrendezvényekkel próbáljuk ennek hiányát ellensúlyozni. Tavaly az isko- La összevonás alkalmával két olyan tantermet hoztunk létre, amelyek egymásba nyithatók. Iskolai ünnepélyeket azonban ott sem tudunk tartani, mert kicsi a hely. Az egyik tanár elmondta, hogy a tanulókat rendkívül nehéz összefogni, mert vannak olyan ostzályok, amelyek csak az évnyitón és az évzárón találkoznak. Kulturális igényüket egyedül a könyvtár elégítheti ki. — Próbálkoztak már a KISZ-szervezet segítségével közös mozi- vagy színházlátogatást szervezni? A KlSZ-bér- letek éppen ezt segítik... Az iskolának nincs KISZ- szervezete, bérletünk sincs... — ?? — A gyerekek a munkahelyük szerinti KlSZ-szervezet- hez tartoznak. A könyvtárvezető tanár tájékoztatása szerint a két iskolának összevont könyvtára van, állománya pedig meghaladja a 2300 kötetet. Tavaly a szakközépiskola tizenhéteze: forint értékben, a szakmunkásképző csak kétezerért vásárolt könyveket. Az előző félévi kimutatás szerint átlagosan egy tanuló négy könyvet kölcsönzött. Pápa János, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője: — Ez az első év. amelyben a szakmunkásképző és a szak- körépisko'a szervesen egvüt* dolgozik. Sik°rü't a két iskolát összevonni. Valóban hiba ho«v az idézetben nem mű körük KT<??!-szerv°zet. A vállalatoknál viszont a KISZ nem tudja olvan hatásosan betölteni szerepét, mint ahogy várnánk. Más a feladatköre Kincs akkora hatásfoka, mint *z iskolában működőnek. Szepesi Dóra kereskedöta- •>uló: — Sok szabad Időm nincs Csak este hat óra után gondolhatok szórakozásra, művelődésre. A megyei könyvtárba Járok rendszeresen és a televízióadást nézem. Néha moziba megyeit. kaptam... Ma már nem vagyok KISZ-tag... Papp Gyöngyi tanuló: — A KISZ-pLnceklub építését ígérte a vállalat a dolgozóknak és nekünk. Ez három éve történt. Többek között azért lett volna jó, hogy a vidékieknek ne kelljen órák hosszat az állomáson várakozniuk a vonatra... a klubban folyóiratok, újságok, könyvek között böngészve tölthetnék el ezt a »holt« Időt. A KISZ-szervezet hiánya nagyon súlyos mulasztás, de nem behozhatatlan. Csak egy kis törődéstől függ, hogy ebben az Intézményben is létrehozzanak egy olyan szervezetet, amelynek feladatai közt szerepel a tanulók összefogása és közelebb vivése a kulturális élethez. Rőhrig Gábor Tervekkel is, átalakítással Is a holnap »készül« a Tabi Járási Művelődési Központban. Már az előcsarnokban feltűnik, hogy minden csillog, és különös tisztaság van. Soós Jószef igazgató elmondta, hogy felújítják a művelődési házat. A német nyelvtanfolyamot asm zavarjuk meg; látogatásunk céljai között annak felmérése is szerepelt, hogy milyen tervek készülnek 1072-re. Ezt a kérdést tettük fel Tabon. — 1972. március 6-án tárgyalja meg a községi tanács vb. a tervet. Már elkészítettük — iputatja Soós József. — A minap kaptam egy új, szép feladatot a járási hivataltól: Mit tesznek és mit tehetnének a művelődési intézmények az ifjúságvédelemben? Ez nem szerepel ugyan a tervben így, de azt hiszem, 1972-ben fontos feladatunk lesz. — Hogyan lát hozzá a munkához? — Nem akarunk nevelőotthonná átalakulni, de az Ifjúságvédelemben mi Is sokat tehetünk, ezt tudjuk. Felmérjük, kik azok, akik rendszeresen csavarognak, és utána megkeressük azt a művelődési formát itt, a járási művelődési központban, amelyikbe bekapcsolódhatnak az »utca gyerekei« is. — Otthonnal a csavargás ellen. Jelszó lehetne szinte 1972-re, de tudom, nem ilyen egyszerű így a feladat. — Sok fiatal nem tud mit csinálni a szabad idejével, programot kell adnunk nekik; Ifjúsági szombatra gondolok most, hogy a járási hivataltól kapott munkán dolgozom ... A művelődési ház alagsorában a felújítás után egy ifjúság: klubnak való kistermünk is lesz, ahol harminc-negyven fiatal töltheti szabad idejét. Balatonszabadiban is nyitott Művelődési házat találtunk. Az Táncpróba Balatonbogláron. ifjúsági klubban éppen szerdán este alakult' meg az agrárszakemberek klubja. Szatmári Lajossal, az ifjúság klubvezetőségi tagjával és Somogyi Gyulával, a KISZ- csúcsvezetőség képviselőjével beszélgettünk a tervekről. — A helybeli termelőszövetkezet vezetői is Itt vannak: Most alakítottuk meg az ifjúsági klubon belül működő agrárklubot, kettős céllal: egyrészt a szakmai továbbképzés fóruma lesz, másrészt szeretnénk »összehozni« a szakembereket. Ne csak a munkában találkozzanak, hanem esténként Itt is. Havonta tartunk előadást, főleg olyan témákról, amelyek a tsz gazdálkodását előbbre vihetik. — Tsz-látogatásokat is szervezünk — fűzi hozzá Somogyi Gyula. — Szeretnénk megismerkedni mások munkájával, életével. Az agrárklub az ifjúsági klub szabályait elfogadta, aszerint folyik itt szerdánként az élet. Azt is elárulhatom: megegyeztünk, hogy valameny- nyien dupla tagdíjat fizetünk, ezzel is hozzájárulva a klub fenntartásához. Boda János főmezőgazdász: — Nagyon kedvező vállalkozásnak tartom. Egyszerre fontos a továbbképzés is, meg a szórakozás is. Közösen. A balatonboglári művelődési .lázból fény és énekszó szüremlik ki a késő esti órákban is. Hász Mihály tart éppen próbát a tánccsoporttal. — A művészeti szemlére készülünk — mondja. Ez nem jelenti azt, hogy csak most gyakorolunk. Egész évben rendszeresen ott vagyunk a dobogón. — A műsoruk? — Székely karQcáaS, Tolás» szvit. Somogyi kan ásztánc. Zaka Vilma az együttes alapító tagja. 1970. októberétől rendszeresen jár próbákra. — A szórakozás milyen főn- máját kedveli még? — Szeretek táncolni, szeretek olvasni, tanulni pedig muszáj. Állami gazdasági dolgozó, levelező úton végzi a középiskolát. Rákérdezek: — Muszáj tanulni? — Megköveteli az élet Korányi Barna Az agrárszakemberek első összejövetele. A Jelentető ürügyén Jó film a Jelentdó. Azok te megállapítják ezt, akik vitatkoznak dramaturgiai szemléletével. A Jelenidő mégis annyira jó és annyira mai film, hogy azt szeretnénk: a kritikákon túl az emberek beszéljenek is róla. A film útja Somogyba is elvezet. A viták azonban kívül maradtak mindeddig a megyehatáron. Sajnos. De hát azokat nem is küldhették a tekercsek mellé zárva a filmdobozba, azt nekünk kellene hoz(4 pirkndás emléke Különös korosztály azoké, akik néhány évvel túllépték a haramincat, de még innen vannak a negyvenen. Furcsa töltést hoztak magukkal, ezt rendezgették-rakosgatták magukban, menet közben. Hét- tizenhárom évesek voltak, amikor helyettük katonák telepedtek az iskolába. Éltek ők már akkor is: nyitogatták a szemüket, kapdosták a fejüket, ismerkedtek a menekültekkel, szívták a lopott hadicigarettát a bunkerban, s ízlelgették az orosz, a bolgár, az olasz, a horvát, a német szavakat csakúgy, mint a csajkából megkívánt ki-tud- ja-micsoda ételt... A háborúban éltefy, de valahol a perifériáján, ahol a gyerekész még nem foghatja fel a dolog lényegét. S hogy vége lett az egésznek, és hazamentek a közeli falvak menekültjei, helyettük a főváros krönyékéről jöttek a kibom- bázottak gyerekei, menekülve az éhínség elöl. Aztán újra kezdődött a tanítás a savanyú szagú iskolában, ahonnan ki- hordták a katonák alomszalmáját, is ahol megkapták as első külföldi injekciókat meg a tejporból főzött bögre toVonaton -utazom. Mellettem ketten erről beszélgetnek. — Emlékszem még arra az időre? — kérdezi az egyik. Egy faluból valók lehetnek, a karácsonyi ünnepekről utaznak vissza, a munkahelyükre. — Nem, erre nem emlékszem — mondja amaz. — Nem!? Hát hány éves vagy te most? — hallom újra a kérdést. — Harminckettő — hangzik a válasz. — Harminckilencben születtem, kis kölyök voltam én még akkor, de a későbbi id,otől már emlékszem ... Próbálták kirakni a hiteles formát arról az időről az emlékezet-mozaikokból. Egykori tanítóik neve mellé odakívánkozott egy akkori érdekesség: a hetes osztályzat. Mert ilyen is volt! A hetes volt a legjobb, az egyes a legrosszabb jegy, amit a tanuló kaphatott És még valami: a református és a katolikus tanulók összevont oktatása reggelente egy olyan szerkesztésű imával kezdődött, hogy azt a református meg a katolikus gyerek is elmondhatta ... — A gyerek világa sajátos világ — mondta az idősebb. — Boldogok voltunk. Hogy szűkebb lett a háborúban? Fájt. De előttünk akkor úgy kinyílott minden... Ott volt a kastély, ünnepségeket lehetett benne rendezni: szavaltunk, színdarabot játszottunk, és táncoltunk. A parkban színpadot állítottunk fel meg röplabdapályát építettünk, tábort vertünk. A »Megismerni a .kanászt...« dallamára csasztuskát énekeltünk; dicsérőt a jó beszolgáltató, gúnyosat az elmaradó gazda kiskapuja előtt... Erre sem emlékszel? — kérdezte. — Nem — válaszolt amaz. — Pedig igy volt — folytatta a mesélő. — Űttörők voltunk, és nyolcadikban már DISZ’-esek lettünk... Amikor sikerült összegyűjteni az öregjeimnek annyi pénzt, hogy megvehettem az úttörősapkát, a nyakkendőt a karikával, meg a csatot szíjat, majd szétvetett az öröm. örültünk ,ha jött egy ünnep, és fölvehettük az egyenruhát Az úttörők tizenkét pontját úgy fújtuk, mint korábban a ministrációt Mi voltunk akkor az a »széria*, aki, ha rászolgált, az elsőként létesített úttörőtáborokban tölthetett néhány hetet a nyárból, és ha jól vágott az esze, szélesre tárt kapuk várták • felsőbb iskolákon. Valahogy ágy éreztük, most nekünk kell mindent, de mindent pótolni, megvalósítani, ami korábban a magunkfajtának elérhetetlen volt. Erre kaptuk a biztatást. Az előttünk lépdelő korosztály bizony vékonyka volt, mert közöttük széles rendet vágott a háború... — Igyekeztünk meghálálni a kapott jót, s ez nem is ment nehezen, hiszen — minek tagadni? — a lehetőségek önmagukban is lelkesítettek. És mi lelkesedtünk is... Nem jó az, ha valaki nem tud lelkesedni, mert ott valami nincs rendben... Hogy akkor sem volt minden rendben? No persze, később ezt is észrevettük... Vtitársaim közeledtek a célhoz, véget ért a diskurzus. Hadd folytassam én: A háború utáni felépülés, a talpraállás ideje volt az, amiről itt szó volt. Tele erőfeszítésekkel, közben itt-ott szorító hibákkal. Negyedszázad vagy néhány év híjgn annyi. Ebből a távlatból így rajzolódik ki a harmincon túliak, negyvenen inneniek gyerekkora, egy izgalmas időszak: m felszabadulást követő pirkadat és a teljes napfölkelte ideje. A »Valahol Európában« idejét követó első lépcsők voltak ezek. És az új világ első haszonélvezői között ott voltak az akkori srácok... tetadmvfc. A munkistőrténeém feldolgozó Jelenidő többek között azért is jó, mert egy a — sajnos — keveset gyártott közéleti filmjeink sorából. Üresen kongott a mozi Kaposváron. Voltak eladott jegyek, és alig voltak nézők. Olyan helyzet ez, ami ellen többet kellene tennünk már, viták helyett, éa nemcsak népművelési berkekben! ErrS már esett szó. Hol? Nemrégiben megyei közművelődési intézmények vezetői tanácskoztak, s az egyik népművelési vezető önkritikával summázta a film néma fogadtatását Mert bizony az »éberségre« Illetékesek elaludtak egy kissé... Es hisszük, hogy az ilyen aktuális közművleődé- si feladatot — mint egy jő magyar film megtkeintésének megszervezését — nem megyei szintről kell irányítani, központi felhívással, hanem mire ideér Somogyba, (éppen elég hosszú idő az országos premiertől számítva.) Valamennyi népművelőnek, propagandistának tudnia kell a feladatát Anélkül, hogy utasításokra várna Nem elég a kiragasztott plakát és kevés as is, hogy néhányan próbálkoznak a szervezéssel. Itt valamennyi üzemi népművelőnek, a szocialista brigádok kultúr- felelőseinek is éberebbnek kellene lenni, jobban odafigyelve azokra a feladatokra is, amelyek a mindennapokból adódnak. A Jelenidő megtekintése sokkal több, mint egyszerűen filmkultúránk ápolása. Erről a filmről beszélni közéleti tevékenység, ezért is készült — többek között Késtünk, de még nem kéz- tünk eL A vörös csillagbeli bő- mutató után megyei útjára indul a film. Eljut munkáskőrületekbe, iparosodó községeinkbe, de bizonyosan visszhangja lesz a falvakban is. A kezdet némasága azonban képet adott közművleődésünk, művészeti nevelésünk, orientációnk hiányosságairól is. Ezt tesszük szóvá a Jelenidő ürügyén. t. *
