Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-21 / 17. szám
LENIN MELLETT DOLGOZTAM! Elmondta: T. Tyihomirova A Dráva sikere a pártísfcolá* Délszláv barátokkal... 1918-baű a moszKvai területen, Kiin városában dolgoztam, titkárnő voltám, majd a bűnügyi nyomozó bizottsághoz kerültem. Sokszor kértem idősebb munkatársaimat, küldjenek Moszkvába, nagyon szerettem volna látni Lenint. 1920-ban beteljesült a vágyam. Lelkiismeretes munkámért Moszkvába helyeztek, a Népbiztosok Tanácsának ügyintéző csoportjához. Határtalan örömmel fogadtam, amikor közölték, hogy a telefon- központban kapok munkát. Amikor először mentem be áj munkahelyemre, nagyon izgultam. A szobába bejött Vlagyimir Iljics. Rám nézett és valami melegség sugárzott szeméből. Hozzám lépett, és mosolyogva kérdezte: — Oj ember itt? Hol dolgozott eddig? Elmondtam — Nos, akkor együtt dolgozunk. A telefonközpont közvetlenül Lenin dolgozószobája mellett állt Nem voltunk sokan és 24 óráztunk. Ehhez a központhoz tartoztak a politikai bizottság, a kormány tagjainak irodái és lakása, a népbiztosok, a Vörös Hadsereg vezérkara, közvetlen vonalunk volt Pétervárral és Harkowal. A telefon kezelése mellett Lenin különféle megbízásait is teljesítettük, hogy valamelyest könnyítsünk a titkárság munkáján. Szobánkban Ms táblán vezettük Lenin megbízatásait. Nem egyszer ő maga írta fel oda a teendőket: kiket kell késedelem nélkül bekapcsolni hozzá, kit hívjunk fel azok közül, akik találkozni Mvántak Leninnel. Vlagyimir Iljics csodálatosan be tudta osztani az idejét. Mhasznált minden percet. Gyakran jöttek hozzá parasztok, munkások az ország különböző vidékeiről Lenin szeretett beszélgetni velük, ö maga is gyakran kijárt az üzemekbe. Mi továbbitattuk Lenin leveleit a központi bizottság és a kormány tagjaihoz. Megkövetelte, hogv mindenki személyesen írja alá a borítékot, hogv hánv óra hány perckor kapta m°g a küldeményt. Ha levelet hoztunk, Lenin azonnal felbontatta, és a borítékot beA Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgtaójával, Lóczy Istvánnal beszélgettünk a szakközépiskola helyzetéről, a képzésben betöltött szerepéről. ■— Összesen huszonnégy osztályunk van, ebből tizenhét a gimnáziumi, s hét a szakközépiskolai — mondja Lóczi István. — Hét év óta működik nálunk sikeresen ez a néhány osztály, amelyet a csecsemőás kisgyermek gondozói szakon indítottunk. Akkoriban még ez volt az első ilyen típusú iskola, így nemcsak a megyéből és a Dunántúlról voltak jelentkezőink, hanem még az Alföldről is. Ma már a megyében Siófokon, a környező megyékben Dombóváron, Komlón, Nagykanizsán is létesítettek hasonló típusú intézményeket. Az osztályok helytállását bizonyítják az érettségik is, ahol a szakmai, elméleti és gyakorlati tárgyak eredménye magasan fölé emelkedik a többi érettségi átlagnak. Eleinte nagy gondot okozott a gyakorlati termek létrehozása, felszerelése, a speciális igényeknek megfelelően. Az elméletnek és a gyakorlatnak szerves összhangban kell lennie egymással, mert igazi eredmény csak így érhető el. A csecsemő- és kisgyermek- gondozó osztályok tanulói a idegzett mozdulattal a fény felé tartotta, nem maradt-e benne valami. Vlagyimir Iljics rendszerető ember volt, és tőlünk is ezt követelte. Dolgozószobájában, íróasztalán mindig rend volt. Ha bármit kért, soha nem mulasztotta el hozzátenni: »Legyen szíves, intézze el!« S ha valamit elintéztünk, amit ránk bízott, mindig megköszönte. Mi továbbítottuk Leninnek a szikratávírón érkezett üzeneteket a ■ polgárháborúban aratott győzelmekről, a nagy városok ellátásáról, a vasút munkájáról, a tűzifa- kitermelésről, szállításról. Lenin rendkívül nagy figyelemmel olvasta ezeket a táviratokat, különösen a frontról érkezett jelentéseket. Vlagyimir Iljics sok időt szentelt a katonai kérdéseknek. Soron kívül fogadta a frontokról érkezett parancsnokokat. Velünk, munkatársaival idősebb barátként viselkedett. Mindig segítőkész volt, ha bármelyikügk nem értett valamit. Vlagyimir Iljics sokszor fél éjszakákat bent dolgozott irodájában. Elmenetele előtt mindig beköszönt hozzánk: ♦Pihenni mentem, jó éjszakát.« Ilyenkor elcsendesedett a munka, és egyikünk lepihent a Lenin szobáiéban levő díványon. Előfordult, hogy Lenin visszajött, elnézést kért a zavarásért, magához vette a szükséges iratokat és — pihenjen csak — szavakkal visszament lakásába. Lenin ’utasítására aztán egy pihenőszobát is berendeztek nekünk. Lenin a folyosó végén lakott Előfordult, hogy valamit otthon felejtett, olyankor odaadta a kulcsot és kérte, hogy hozzuk el a megfelelő könyvet, iratot. Ha Nagyezsda Konsztantyinovna beteg volt vagy pihent, mindig felhívta erre a figyelmet és kérte, csendben menjünk be, ne zavarjuk őt. Egyszer, amikor éjszakai ügyeletes voltam, az egész épületben fölberregtek a csengők, a Kreml udvaráról pedig, ahol a központi végre- ható bizottság iskolája volt. zaj, rohanó léptek zaja hallatszott. Ijedten kiszaladtam a folyosóra, hogy megtudjam. múlt évben sikeresen érettségiztek. Az idén négyévi munkájukról tesznek tanúbizonyságot az egészségügyi szakközépiskola végzős diákjai. — Van-e elég jelentkező az iskolába, s az innen kikerültek milyen képesítést kapnak, hol helyezkedhetnek el, milyen felsőfokú intézményekben tanulhatnak tovább? — Ötszörös, hatszoros volt a túljelentkezés, amikor a gimnázium e tagozata beindult. Az innen kikerültek csecsemőéi kisgyermek gondozói képesítést kaptak. Később csökkent a jelentkezések száma, mivel más városok gimnáziumaiban is megkezdődött az oktatás. Fő célunk a munkára nevelés, hogy képesítésük szerint tudjanak helyt állni a gyakorlatban. A legkülönfélébb egészségügyi munkahelyeken dolgozhatnak. A dolgozni akarók és a továbbtanulni kívánók száma más, mint a gimnáziumokban. Körülbelül húsz-harminc százalékuk jelentkezett továbbtanulásra, a többség dolgozik majd. Kevés azoknak a száma, akik óvónőképzőbe jelentkeznek. Lehetnek: gyógyszerészek, orvosok, pedagógusok, jogászok, közgazdászok és még számtalan foglalkozást választhatnak. Továbbtanulhatnak minden főiskolán, mi történt. Az ár azt mondta, riadó van, senki sem járhat a Kremlben. Visszamentem a szobámba, és riadtan néztem ki az ablakon. Hirtelen éreztem, hogy valaki a vállamra tette a kezét. Lenin volt. — Megijedt? — kérdezte, majd elmondta, hogy próbariadót rendeltek el, így ellenőrzik a Kreml őrségének készenlétét. Vlagyimir Iljics az ablakból elégedetten figyelte, hogy minden rendben zajlott le. Vlagyimir Iljics nagyon figyelmes volt munkatársaihoz. Amikor például megtudta, hogy az egyik telefonkezelőnk a kimerültségtől megbetegedett. személyesen intézkedett, hogy szanatóriumba utalják. Máskor arra volt gondja, hogy egyik kolléganőnk gyermekét elhelyezzék óvodában. A kronstadti lázadás napjaiban Lenin egyik éjszaka nagyon későn tért pihenni. Alighogy elment dolgozószobájából, jelentkezett a Forradalmi Katonatanács ügyeletese és közölte: rövid idő múlva sürgős táviratot küldenek. Én voltam az ügyeletes, és — mint máskor is tettük, amikor nem akartuk Lenint zavarni — felhívtam a bátyját. Dmitrij Iljicset (ő akkor náluk lakott), és elmondtam a Leninnek szóló üzenetet. Két perc sem telt el, amikor Vlagyimir Iljics felhívott és idegesen kérdezte, miért nem viszem a táviratot. Szerencsére az hamar megérkezett és már szaladtam is vele hozzá. Másnap reggel első dolga volt, hogy elnézést kérjen esti türelmetlenségéért. Leóin többször betegeskedett 1922-ben: jelentkezett az 1918-as merénylet hatása. Mind gyakrabban utazott ki Gorkijba, és mind hosszabb időt töltött ott. Gorkijba továbbítottunk minden levelet, táviratot, újságot. Az orvosok tilalma ellenére Vlagyimir Iljics időnként bejött a Kremlbe. UMjára 1922. december 12-én ^~t az irodájában. 1923. október 18-án kérte, hogy gépkocsin hozzák ba Gorkijból, és váratlanul megjelent a Kremlben. Akkor láttam utol'ára életben. 1921. január 22-én vettünk végső búcsút tőle. egyetemen, de a nem »szakmájukba« vágó területeken nem versenyképesek. — Milyen változások ta-i pasztalhatók a tantervben? — Több lett a kémia- és fizikaórák száma. Magasabbak a követelmények a nem szakmai jellegű tárgyakból. Az egészségügyi szakmai előképzés szélesedett* Az első-második osztályoknak hetenként harmincöt-harminchat órájuk van, a harmadik-negyedikeseknek már harmincnyolc. Ez a gyakorlati órák számát is tartalmazza. A túlterheltség még a gimnáziumokénál is nagyobb. — További terveik? — Nyolc osztálynak kell majd »kifutnia«. A gimnáziumi osztályok száma eggyel kevesebb lesz. Nagy gondot okoz, hogy kicsi az iskola. »Kinőtte magát.« Kicsik a termek, nincs elég szemléltetésre alkalmas termünk. Előbb- utóbb elkerülhetetlen lesz az intézmény bővítése. Budapestről érkeztek érettségiztető orvosok, s elégedetten nyilatkoztak itteni tapasztalataikról. A különböző egészségügyi versenyeken rendszeresen részt vesznek. Tavaly az egyik harmadik osztály tízfős csapata az országos döntőben harmadik helyezést ért el. «, G. S&ERDÄN kora délután érkeztek a »drávai háromszögből« — Lakócsa, Potony, Szent- borbás, Tótújfalu fiataljai — a Dráva együttes tagjai. Vendégségbe jöttek az MSZMP Somogy megyei Oktatási Bizottsága pártiskolájának meghívására. A vendéglátók egy része — az öthónapos és az egyéves tanfolyam részvevői — elkísérte őket gyárlátogatásra is. A legfiatalabb kaposvári üzemet, azi elektroncsőgyárat tekintették meg. Este a pártiskola nagytermében mutatta be kétórás műsorát a délszláv Dráva együttes. Szabó György, a pártiskola tanára köszöntötte a műkedvelő művészeti együttest és az est vendégét, Ognyenovics Milánt, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkárát. A főtitkár ismertette a párt és a kormány nemzetiségi politikájának szép eredményeit, szólt a magyarországi délszlávok — szerbek, horvátok, szlovének — kulturális életéről, s elismerően nyilatkozott a somogyi Dráva együttesről. Geosits István, a Dráva vezetője mutatta be az együttest, rövid ismertetőt adva a tartalmas repertoárról, a próbákról, a négy községből kapott segítségről: a délszláv nemzetiségű helységek eredményes közös közművelődéséről. Most volt alkalmunk először látni a megyeszékhelyen a Dráva teljes műsorát. Egyben tanúi lehettünk a teljes műsor hasonlóan teljes sikerének fis. Érett a nemzetiségi népi együttes, tagjai képesek felra- gyogtatni népművészetük — zenéjük, dalaik, táncaik — legszebb gyöngyszemeit. A kólót zenekari számok, énekszámok, majd ismét tánc követték. Melankolikus, szomorkás, dalok, játékos és tüzes ritmusú táncok váltakoztak. A Bácskai lakodalmas látványossága, szép koreográfiája még így — színpad nélkül is kitűnően érvényesült. A Náse kóló és a temperamentumos Lánytánc mellett nagyon tetszett a Késes férfitánc, melyben az együttes egyik vezetője: Popovics Emil táncol a legfiatalabbal, Jäger Lászlóval együtt. A vendéglátók számára »külön« ajándék volt a Kalocsai páros és több magyar népdal. A fiú kedves esetlenséggel meghajolt a lány előtt, s öt szál tűzpiros rózsát nyújtott át. A lány tengerzöld szemében hálás mosoly fénylett, amikor átvette az illatos virágot. Gyengéden beleborzolt a fiú hajába, és kellemes alt hangján megkérdezte: — Szeretsz még? — Imádlak — felelte a fiú mély meggyőződéssel, és lopva megsimogatta a lány kezét. — Hogy is kezdődött? Emlékszel? — kérdezte ábrándosán a szőke teremtés. — Persze, hogy emlékszem! Lehet azt elfelejteni? Én megálltam a présgép mellett, mert leejtetted a franciakulcsot. Felvettem... — Akkor én megköszöntem, és azt mondtam, hogy nagyon udvarias vagy. — Aztán az első komolyabb beszélgetésünk! Mind a kettőnknek ordítania kellett, hogy túlharsogjuk a gépterem zaját... A műsor szünetében beszélgettünk Ognyenovics Milánnal. — Nagyon örülök a kezdeményezésnek, hiszen az ilyen baráti összejövetel közelebb hozza egymáshoz az embereket, és szép bizonyítéka a szocialista nemzeti egységnek is. Tapasztalataink szerint Somogybán meggyőző eredményeket hozott a jó nemzetiségi politika, s ennek egyik bizonyítéka a Dráva együttes léte is. Én ugyanúgy örülök a tanuló kommunisták érdeklődésének, mint amilyen örömmel szerepelnek itt a Dráva tagjai... Láthatta az arcukon ... — Mi a véleménye az együttesről? — A körülbelül negyven hazai délszláv együttesünk között az élvonalba tartozik. Nincs külön »falusi« kategória, de ha lenne: övék a pálma... Zenekaruk és énekesük különösen Mváló. Szép eredményt értek — Miről is ordítottunk az elején? — lehelte kedvesen a lány. — Zenéről, irodalomról, kosárlabdáról... — Aztán az első sétánk a központi raktárban. Amíg arra vártunk, hogy Zortvai szaktárs kiadja a gömbvasat. — Emlékszel, amikor először szorítottam meg a kezed az üzemi bizottság előtti folyosón? — Lehet azt elfelejteni? — sóhajtott boldog emlékezéssel a lány. Majd így folytatta: — És mikor mondtad először azt, hogy szeretsz? — Akkor volt, hogy a hengerelt acélt készítettük külföldi szállításra, és a főmérnök egy pillanatra félrenézett. — Azt hiszem, tévedsz. Akkor mondtad először, hogy szeretsz, amikor Dombai murizott, hogy mi vagyunk a hibásak, amiért a szalag meo- áJU a gépműhelyben. el a közelmúltban. Persze van még tennivaló ... — Közművelődési téren? — Elsősorban ott Tovább kell fejleszteni a nyelvi kultúrát. Színjátszó csoportok, Irodalmi színpadok által... És ez» már az óvodákban kellene elkezdeni. Ilyen kérdésekről tárgyalok egyébként csütörtökön a megyei vezetőkkel. A MŰSOR UTÁN baráti beszélgetés kezdődött az iskola hallgatói és az együttes tagjai között. Suri Károly igazgatóhelyettes: — Ügy véljük, jó kezdet volt a mai, s remélhetőleg követésre talál. Jó lenne, ha más somogyi együtteseket is vendégül láthatnánk itt, hiszen nemcsak szórakozás mindez a párt- iskolásoknak, hanem egyben tapasztalatszerzés is. — Lehet, hogy igazad van — nézett mv.ga elé a fiú elgondolkodva. — És az első csókunk — mondta egy kissé elpirulva a lány. — Tavaly novemberben csókoltalak meg először, amikor hóvégi hajráztunk a svédországi szállítások miatt. Nagyot szippantott a rózsák illatából és folytatta: — Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, engem még soha senki nem szeretett úgy a Timsó és Robbanómotorgyár- ban, mint te. — Imádlak, és mindennap imádni foglak a műszak végéig — suttogta gyengéden a fiú. — Tényleg! Találkozhatnánk egyszer munka után, gyáron kívül is? — kérdezte reménykedően a lány. A fiú egy kissé idegesen felelte: — Egyelőre nem szeretném túlságosan lekötni magam. Na, szervusz! Reggel hétkor várlak a blokkolóóránál. És könnyed búcsúcsókot váltottak. Lejárt a munkaidő, Galambos SzOvcmt«» Az egészségügyi szakközépiskolában A többség dolgozni akar T. T. £#!/ modern pár SOMOGYIMSPLAP «Mntafc, im január SL 5
