Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-20 / 16. szám
I Baleseti krónika helyett A hétfő délei 5ttom mindig három telefonnal kezdődik. Beszélgetés a siófoki, a fonyódi és a kaposvári kapitányság közlekedés- rendészetével: hogyan zártuk a hetet. 'Lesz-e baleseti krónika a keddi lapban? Szorongva várom ezeket a hívásokat. A tények megmá- síthatatlanok: a helyszínen meghalt, a kórházba szállításkor életót vesztette, életveszélyes vagy súlyos sérülésekkel szállították el a mentők. Többnyire az okok is tisztázottak: gyorshajtás, szabálytalan előzés, elsőbbségi jog meg nem adása, hogy csak a gyakoribbakat említsem. Mi dolgom hát? Lélektani jegyzőkönyvet fölvenni két nap fekete krónikájából. Néha alig leküzdhető a kényszer; elég a lakóhely, az életkor meg a foglalkozás gépies körmöléséből, most kellene odamondogatni, nem szép szóval, elég a logikus elemzésből is. Dühödten, keserűen az utak garázdáinak képébe vágni, hogy ha ez így megy tovább, maguk is a hullaházba Juttathatnak embereket, s maguk is odakerülhetnek! Milyen jogon rohangálnak ilyen meg- veszekedetten a jégpáncéllal borított aszfalton? Hogy jönnek ahhoz, hogy kényük, kedvük szerint terrorizálják a többi gépkocsivezetőt? Aztán lehiggad, gondolkodik Kapoli-faragyány Tovább gyűjtik Kadarkúton a művelődési ház névadója, Id. Kapoli Antal hátrahagyott munkáit. Képünkön: A népművész szép mívű gyertyatartója látható. az ember. Bármilyen szóhalmaz mondhat-e többet a tény- nél: a gépjármű vezetője vagy utasa meghalt. Mi van még, ami elrettenthet? Nem is jó a kifejezés,-hogy rettenthet, inkább az kell, hogy gondolkodásra késztet Mert hiszen nem minden pillanatban ösz- szerezdülő, a félelemtől reszkető gépjárművezetőre van szükség, hanem olyanra, amelyik minden percben józan döntésre kép^s. Most kilenc- vennel, most hatvannal, most elég lesz a harminc is. Gyakran beszélgetünk egy Wartburg-julajdonossal. A kocsija megy, mint a villám, ő maga biztos kézzel uralja járművét. Nem híve a lakott területen előírt hatvankilométeres sebességnek. A 7-esen meg az M—7-esen beletapos a gázba, elmegy a határig, míg érzi, hogy az autó engedelmeskedik minden mozdulatának. M ondom, tudja a határt. Vitáink mégsem szűnnek. Ez a vezető kifelejti a számításból a másikat. Aki ugyancsak kilencvennel halad, de mielőtt á kocsiba ült volna, felhajtott két deci konyakot, s bármelyik pillanatban veszélyhelyzetet okozhat. Az én Wartburgosom megfeledkezik arról, aki csak addig ügyel a szabályokra, míg rendőrautót lát a közelében. Mire akarok hát kilyukadni? A másik helyett vigyázni úgysem lehet De lehet úgy haladni, hogy a másik szabályszegésének következményei ne a legszomorúbbak legyenek. Tudom, ez nagyon esetleges. Mivel egyáltalán nem biztos, hogy a kisebb sebességgel megakadályozható a tragédia. De akad rá eset, hogy van idő lefékezni. Hogy marad idő arra, hogy félrerántsuk a kormányt. Idő, idő, mindig az idő jön számításba. Tulajdonképpen másodpercekről van szó — de egyáltalán nem kevés méterekről. Valóban minden járművezető végiggondolja azt, hogy a jármű hatvankilométeres sebességnél egy másodperc alatt 16 méter 66 centit halad? Hogy ugyanez a szám kilencven kilométernél már pontosan huszonöt méter? Egyetlen másodperc alatt. Hány szerencsétlenség megelőzhető a huszonöt méter meg a 16,66 méter különbségének, segítségével? Megint csak: talán... De annyira jó nálunk a közlekedési morál, a gépjárműállomány műszaki színvonala és az utak minősége, hogy egyetlenegy talánt is figyelmen kívül hagyhatnánk? Hány balesetet szenvedett vagy szerencsétlenséget okozó gépjárművezető belekapaszkodna egy ilyen talánba — ha nem leniíe késő ... E lkészült a múlt év baleseti statisztikája: rövidesen beszámolunk róla lapunkban. Ott tények, számok, százalékok lesznek. Ha megismerkednek velük — őszintén hiszem —, a gépjárművezetők sem hagyják szó nélkül. S ami több ennél, következő útjuknál sokan közülük tesznek is az ilyenfajta ta- lánokért... Pintér Dezső Balatoni napok, műszaki hetek Az MTESZ idei programja Az idén harmadik éve, hogy Somogy megyében is megalakult a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetségének megyei szervezete. A tavalyi év már tükrözte azt, hogy a szervezet létrehozása nem volt hiábavaló. Javult a szervezeti élet, és az egyesületek munkájának színvonala., Jelenleg 13 tudományos egyesület működik 1672 taggal. Ezek a közelmúltban készítették el az idei munkatervet, s ugyanezt tette az MTESZ elnöksége is. A munkaterv szerint márciusiban egy széles körű konferenciát akarnak összehívni, ahol a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének lehetőségeiről és közgazdasági problémáiról tanácskoznak maid. Májusban az ipari javítás- szolaáltatás helyzete kerül »terítékre« a Közgazdasági Társasé egál együtt tartott közös rendezvényen. Július, augusztusban tartják a Balaton- napokat a TIT-tel és az idegenforgalmi hivatallal közösen. Szeptemberben megrendezik az egyhónaposra tervezett műszaki heteket, és a nagy, az egyesületek jelentős részére kiterjedő rendezvények sora a novemberi műszaki nagygyűléssel zárul, amelyen részt vesz majd a megye műszaki értelmisége. Még az idén szeretnék megalakítani — az előkészítő tárgyalások most folynak — a Magyar Hidrológiai Társaság és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület helyi csoportjait. Ugyanakkor rendszeresen tartják majd a világjáró {műszakiak előadás- sorozatát. és ezzel párhuzamosan jó néhány belföldi tanulmányutat is szerveznek. Ezenkívül a tagegyesületek számtalan kisebb szakmai programot állítottak össze. A nyiladéknál álltak. — Akarod? — kérdezte Petár. — Mepróbálhatod... És nyújtotta a fegyvert. A tanító rázta a fejét. . — Pedig, ha a mi falunkban meg akarsz szokni, be kell lépned a vadásztársaságba, és áz sem árt, ha ultizni megtanulsz. A tanító fázott. Foga volt a hidegnek, a szél ellen pedig a levelükhullott fák sem adtak védelmet. — Kerüld meg a tölöst, aztán közeledj felém. Egy husánggal csinálj zajt. Ha felröppen, odapörkölök neki — mondta Petár. — Te leszel a hajtó... A tanító maga mögött hagyta őt. Elhaladt a kék Wartburg mellett és rátért a szekerek kerekei által vájt, erdő melletti útra. Botladozott a kőkemény göröngyökön. Petárnak igaza lehet — ezt gondolta. Ez az élet. Ez bizony. Nem'az iskola. Egyedül van. Kikerült a burokból, mint ősszel a gesztenye. Ha gyökeret akar ereszteni, akkor másokba kell kapaszkodnia. A Petárokba, akik a falu vezetőségét alkotják. Miért is ne? Valamennyien rokonszenves emberek. »Sokat várunk tőled!« f— így fogadták. A sarkantyúforma résznél befordult a fák közé. Nem kellett volna orkándzsekit húznom, kiszakítják a gallyak — ez volt az első gondolata. Ágat tört, csapkodta maga körül a vastag fatörzseket. Iszalag tekeredett a lábára, egy pillanatra béklyóba verte. Hirtelen tört rá az egyedüllét érzése. Nem küzdeni jött ide, inkább nézelődni, tapasztalni. Sárgára száradt, hosszú szálú fűcsomókra lépett. Tavasszal, a csendes májusi esők idején itt térdig érő viz borít mindent — erre következtetett az aljnövényekből. Közvetlenül mellette kövér nyúl ugrott ki a bozótból és nagy ugrásokkal tűnt el arra, amerről ő lépett az erdőbe. Dzsekije egy kígyószerű ág erős gallyától felrepedt. Fehér vattacsomó türemkedett ki a szakadás helyén. Eldobta a husángot. Csörtetett előre. Vajon jó irányba igyekszem? — jutott egyszerre eszébe, de nem engedte kilombo- sodni magában a nyugtalanságot. Térdre bukott. Amikor kezével letörölte a homlokát, az arca széles csíkokban fekete lett. Lövés dörrenése vezette a helyes irányba. — Semmi! — legyintett dühösen Petár. — Röhögött és elszállt. A tanító a félhomályban úgy látta: Petár szégyellt, hogy nem talált. Éppen be akartak ülni a kocsiba, amikor manóforma öregember lépett elő valahonnan. — Aggyisten, Pongrácz! — köszönt oda Petár. A manóforma leemelte kalapját. — Aggyisten, főagronómus elvtárs. Hallottam a durranást. Mondom: megnézem, ki durrogat. Iflem tetszik tudni, hogy a fácánra már tilalom van? Petár meghökkent. — No és? A manóforma mintha nem is hallotta volna, azt mondta: — Ha tilalom van, akkor mindenkinek tilalom. Petár horkant egyet. — Maga nekem ne mondjon semmit, Pongrácz! Én tettem meg a tsz erdészének. Vagy nem? Csak szóljon, ha vissza akar menni fogatos-. nák. Tehetek lépéseket az ügyében. A manóforma szaporán pislogotto Iskola épül Lakácsán A régi iskola udvarán éppen a napokban zuhant le egy régi oszlop, törmelékei szinte szimbolizálják: az egykori egyházi épület, a régi iskola fölött elrepült az idő. A szűkös tantermekben a szertári anyagot is összezsúfolták... Mégsem búslakodnak a körzeti általános iskola tanulói- — lakócsai, szentborbási, tótújfalui, potonyi gyerekek —, mert a régivel csaknem szemközt emelkedik az új, hattantermes iskola. Szertár, tágas nevelői szoba, központi fűtés, szép világítás ígéri, milyen lesz az új iskolába járni. A beruházás anyagi fedezetének oroszlánrészét a megyei tanács biztosította, ehhez Járult hozzá a Dráva-menti Egyesült Termelőszövetkezet, valamint a községi tanács. Az épület parkosításához a tavasszal látnak hozzá, társadalmi munkában végzik el majd a község lakói. A kivitelező a termelőszövetkezet építőbrigádja. Igényesnek sztereóban O, rút az én bűnöm, s az égre bűzlik! Az eredendő átok ül azon: Vérgyilkolás! —- Könyörögni nem tudok... — kezdi a monológot Bessenyei—Claudius. Lassan, súlyosan szakadoznak föl a szavak, és mikor odaér, hogy: Hajolj, merő térd; és te szív, acél Idegzeteddel, lágyulj oly puhára, Mint a ma szült csecsemő inai... — valahol hátul egy kis nesz hallik. Mondom: valahol hátul. Gábor Miklós—Hamlet rekedtes, tétova suttogása is hátulról jön: Most megtehetném, top! imádkozik. És, most teszem meg: — akkor mennybe mén. így állok én bosszút? — Megfontolandó. Kattanás. Csönd. A csodából ennyi is elég. A Videoton gyár egyik irodájában ülve pontosan tudtam, hogy melyik szót hol mondták ki. a színpad melyik sarkán. A sztereofelvétel a Madách Színházban készült — Ahogy gondolja, főagronómus úr. De ma még az enyém ez a hivatal. A kötelesség meg azt parancsolja nekem, hogy a főagronómust is figyelmeztessem, ha hibázik. Azt tanácsolom, tilalom idején ne tessék durrogtatni a fácánokra. Petár becsapta a Wartburg ajtaját. — Pimasz! — sister gett. — Majd holnap az irodán, majd holnap!... Az ablak mellett »ugrálva« maradtak el a fák. — Figyeld az ágakat. Most már alváshoz készülődnek. Nagyon katákoltak már, amikor az öreggel csatarász- tam... A tanító szórakozottan bámult kifelé. Nem félt a manóforma öregembertől. Petár- tól sem. Kétféle igazság nincs — ezt gondolta. Amikor — látszatra csillagnyi magasságban — az egyik ágon megpillantotta élete első eleven fácánkakasát, közömbösen i fordította el a fejét. Gyufaszál lángjaként pislákolt benne a gyanakvás: nem is lesz itt olyan könnyű «■megkapaszkodni«. Leskő László A tepsiszerűen lapos, sok nyomógombos rádióra — amin meghallgattam a Videotonban — azt mondják: szuperszterco. Meg azt: mindent tud, amit 1972-ben egy rádió tudhat a világon. És azt: ez a csúcs a VT rádiógyártásában. Erről a csúcsról próbáljunk hát körülnézni, mi újság nálunk szte- reoügyben? Először a lehető legprózatbb kérdésre válaszol a gyár kereskedelmi és műszaki osztályának vezetője: Maczkovják Attila; miért kell nekünk szte- reorádió? — Egyrészt: mert vannak olyan igényes zene- és színházi közvetítést hallgatók, akiknek nem mindegy, hogy a hangot végig ugyanarról a helyről hallják, vagy egyszer jobbról, másszor balról, ahonnan valóban szólnia kell. Másrészt, és ez sem elhanyagolható szempont, jócskán akadnak nálunk sznobok, sokkal többen, mint azt bárki el- hinné. Az igényesek is, a sznobok is megveszik, üzletnek megéri. — Nem presztízskérdés, hogy egy ilyen nagy híradástechnikai gyárban sztereoké- szüléket is csináljanak? — Egy kicsit az is. De ha idáig elmegyünk, mondok mást is. Mondjuk először presztizsokokból hozzákezd- tünk az RA 5350 S jelű szte- reorádió gyártásához. Olyan készüléket akartunk csinálni, amelyik minden tekintetben kiállja az összehasonlítást a világ legjobbjaival. A konstruktőrök, formatervezők, technikusok, hangmérnökök megcsinálták. Megszületett ez a tíz centiméter magas, ötvenkét tranzisztoros, HiFi hangminőséggel dolgozó készülék. Oldalán a kapcsológombok, tetején a skála, hozzá két hangdoboz vagy . tizenhat hangszóróval, ötven watt tal- iesítménnyel — a vevőnek több mint tízezer forintiába kerül majd. Nem kell hozzá nagy jóstehetség:' ebből nem lesz néprádió, enélkül .esette; még meglettünk volna. Hogv akkor mégis miért? Az előbb telsorolt szakmákból dolgoztak ennek a készüléknek a tervezésén, elkészítésén úgv nvotevanan, százan. Mialatt elkészült, ezek az emberek nasvon-nagvon sokat tanultak 'hána'techrükából. rád'ótecbnikából. Megismerkedtek a. legkorszerűbb eredményekkel kutatásokkal, ajnelvek léteznek. Kialakult ismét egv olvan zárda, amelv önereiéhűl most már magasabb rendű te'a da* megoldására is képes. Hát ez az igazi haszon... És úgy néz rám, mintha «t nekem is pontosan így kellene tudom, hogy mindketten tanultunk dialektikát. A VT két éve gyárt sztereókészülékeket, körülbelül azóta, hogy hazánkban rendszeresen megindult a sztereoadás. Az első két típus, az R 4932 és az R 5932 azóta nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi piacon is kiállta a próbát, a szocialista országok mellett például az igényes svéd piacra is rendszeresen szállítják. Az új rádió egyébként — egyelőre — több mint ötven százalékban importalkatrészből áll, még egyedi gyártásban készül, pontosan úgy, mint a magyar színes televízió, vagy egy kicsit távolabbi példa: a Rolls Royce gépkocsi. A gyári szakemberék esküsznek rá, hogy a maga kar tegóriájában ez a rádió is lehet nagy márka. A hangot két míkroTon eeszi fel, egymástól olyan távolságra, mint egy jó nagy fejű ember fülei. Így adódik a térhatás, de mondják, hogy Japánban vagy az Egyesült Államokban már négy mikrofonnal, azaz négy csatornával is dolgoznak, ezzel a módszerrel a térhatás ipég plasztikusabb. Hol van hát a határ, meddig lehet a sugárzott hangot tökéletesíteni, finomítani? Emlékszem, megkérdeztem egyszer ezt egy hangmérnöktől is. Az akkor azt mondta: a határ a csillagos ég. Vagyis nincs határ. Mindenesetre »olyan« sohasem lesz, mint amilyen egy koncert vagy egy előadás eredetiben. Szóval csak félsikerre számíthatnak tulajdonképpen, kérdeztem egy kicsit ironikusan; úgy is fel lehet fogni, mondta. Tökéletes mindenesetre sohasem lesz a rádióból sugárzott bans. Csak jobb, mint régen. Ezért érdemes kutatni. Ezért !s érdemes. Két mikrofon, négy mikrofon, nyolc mikrofon, esetleg egyszer azt is megérjük, hogy száz mikrofon vesz föl egy koncertet, elméletileg legalábbis lehetséges. • Akkor úgy hallhatjuk majd a Kék rapszódiát, ahogy azt Gershwin megálmodta. Illetve majdnem úgy, hiszen azt az icipici különbséget, ameny- nyivel a gép elmarad a tökéletestől — ha nem is hallják — tudják. Baraayi Pfi 0OHOOTIHtPLAP ML 5
