Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
Több segítséget vár a háztáji zöldségtermesztés Négy megye — Veszprém, Tolna, Baranya, Somogy — felvásárlási szakemberei ötnapos tanácskozást tartottak Lengyeltótiban. Különböző témákban a következő idők legfontosabb feladatait vitatták meg. NEM VÉLETLEN, hogy az egy hétig tartó szakmai tanácskozások közül éppen annak a napnak a tanulságait összegezzük, elemezzük amelyiken a zöldségtermesztés időszerű kérdéseit vitatták meg a szövetkezetek felvásárlói, a szövetkezeti közös vállalatok vezetői és országos irányítók. Olyan téma ez, amelyik napjainkban nemcsak a szűkebb értelemben vett »szakmát« érdekli, hanem foglalkoztatja egész közvéleményünket, a lakosságot. A zöldség, gyümölcs forgalmazásában olyan poszton állnak a szövetkezeti felvásárló és értékesítő szervek, ahonnan a legközvetlenebbül érzékelik, tapasztalják mind a termeléssel kapcsolatos gondokat, nehézségeket, mind pedig a fogyasztók, a lakosság részéről jelentkező problémákat Ez a tény indokolja elsősorban azt, hogy tanácskozásukon igen sokoldalúan, több szempontból elemezték a zöldség-, gyümölcstermesztés időszerű kérdéseit. Mégis, amikor a tanulságokat összegezzük, akkor két fő gondolatot kell kiemelnünk. Az egyik: célszerűbb, hatékonyabb együttműködési fonnák kialakításával jobban szolgálni a lakosság érdekeit, a másik: továbbítva a jelentkező gondokat, több segítséget nyújtani a háztáji zöldségtermelőknek. Az együttműködés, a kooperáció szükségessége több vonatkozásban is szóba került. A lakosság, a fogyasztók egyre jobban igénylik a mosott, tisztított, előre csomagolt árukat. A célszerűség úgy kívánja, hogy a feladat elvégzése érdekében olyan kapcsolatokat alakítsanak ki a termelőkkel a felvásárlók, amelyek segítségével valóban növekszik ezeknek az előre csomagolt áruknak a mennyisége. Ennél a tennivalónál igen sok függ a kezdeményezőkészségtől, a helyi adottságok ésszerű, ötletes kihasználásától. Általános »receptet« erre vonatkozóan adni nem lehet, a szövetkezeteken Gyékényes! gondok — Nehéz az elmúlt évről beszélni — ezzel kezdte a gyéké- nyesi Március 15. Termelőszövetkezet elnöke, Pál fi János. Az első, s talán egyik legnagyobb kiesésünk cukorrépából volt. Százhatvan mázsát terveztünk, de a nagy szárazság miatt csak 114 mázsa lett a holdankénti átlag. A termőtalaj alatt kavics van, s onnan nemigen tud vizet szerezni a növény. Hasonló probléma jelentkezett a kukoricánál is- holdanként tízmázsás átlagterméssel fizetett Szerencsére mégsem zárunk mérleghiánynyal, csak éppen a tagoknak nem tudjuk kifizetni a húsz százalékot. A termelőszövetkezet fő terménye a kukorica, a búza, az árpa és mellett^ a cukorrépa. Az utóbbi termesztéséhez Berzencéről kellett embereket hozni. Fiatal alig van a szövetkezetben, az átlagéletkor ötvenöt-hatvan év között mozog. A környező ipari üzemeik elszippantják a fiatal munkaerőt. így éppeh a munkáskéz hiánya miatt a rétek nagy része is kaszálatlan maradt. Hogy enyhítsenek a gondon, nemrég új takarmánybetakarító gépet vásároltak, mely egyúttal silózza is a szálas növényt. A gép teljesítménye naponta negyven-ötven hold. — Ebben az évben a takarmánybúza vetésterületét száz- öt, a kenyérgabonáét száz holddal emeltük — folytatta az elnök. — Cukorrépát százharminc holdon termesztünk, erre biztat minket a közelmúltban napvilágot látott ár- intézkedés. A gépparkot is bővítettük, mintegy nyolcszázöt- venezer forint értékben. Erő- és munkagépeket vásároltunk, köztük két kombájnt. Saját erőből még a tehenészeti telepet is sikerült negativizálni. Tavaly sajnos betegség miatt le kellett cserélni a sertésállományt. Az új állományból azonban így is 192 állatot tudtunk a húskombinátnak szállítani, hízómarhából pedig 186-ot A tervünk erre az évre Igen csak merész, le szeretnénk adni körülbelül ezer darab sertést és 258 hízómarhát. Remélhető, hogy ez az év jobb lesz, mint a tavalyi, hiszen szorgalmas, dolgos emberek élnek itt a faluban, s valamennyien magukénak érzik a termelőszövetkezetet. áll, hogy az igények ismeretében milyen módszert alakítanak ki a lakosság jobb ellátása végett. Ha egyáltalán rangsorolást említhetünk, akkor ezzel a feladattal legalább egyenlően fontos a háztáji zöldségtermesztés támogatása. Elgondolkodtató és figyelmeztető az a statisztikai tény, hogy az egész zöldségforgalom húsz százaléka a háztájiból származik. Átlagmutató ez, ami voltaképpen eltakarja azt a tényt, hogy bizonyos zöldségféléknél a háztáji 50—70 százalékig biztosítja az igényeket önmagában is magyarázza ez a hatékonyabb támogatás szükségességét. Ha pedig hozzátesszük, hogy jő néhány munkaigényes zöldségféle jövedelmezően csak a háztájiban termeltethető, akkor mindenképpen indokolt a kívánság: kapjanak több támogatást azok a gazdák, akik tenni akarnak valamit az ellátás javítására. A közelmúltban napvilágot látott kormányrendelet foglalkozik ezzel és hatékonyabb támogatást biztosít a kisgépek, a műtrágyák, a vegyszerek beszerzésénél. De nyomban meg kell jegyezni, hogy ez az országos intézkedés csak úgy hozhat eredményt, ha kapcsolódik hozzá a következetesebb helyi segítségadás is. Gondolunk itt például arra, amit a tanácskozás során nem egy felvásárló elmondott: alapvető és döntő a vetőmagellátás javítása. Meddő dolog mindaddig a háztáji zöldség- termelés szorgalmazása, amíg nem biztosított az elindulás: az egyszerre érő, jó minőségű vetőmag. De hasonlóan nehézséget, problémát jelent a háztáji palántaellátás. És lehetne sorolni tovább a gondokat. ORSZÁGOS VEZETŐK, a termeléssel, a forgalmazással közvetlenül kapcsolatban levő emberek vitatták meg ezeket a termelés fejlesztését gátló tényezőket A háztáji termelés nélkül a lakosság jó áruellátása nem biztosítható. Fontos közérdek, közös ügy, hogy a korábbinál ki-ki többet tegyen ezeknek a gondoknak a megszüntetéséért V. M. Endréden vannak otthon A KlSZ-titkár. Hol vannak a balatonetidré- cfi fiatalok napközbeni — kérdeztük a faluban. Hát, nehéz őket megtalálni — mondták. Ahány, annyifelé. Itt a faluban kevesen dolgoznak közülük. A többség Siófokra jár, csak este vagy a hét végén van itthon. Szerelők dolgoznak a tsz- ben. őket a tanyán lehet megtalálni. fi ianyáo A szerelőműhely a határban, ahogy itt mondják, a tanyán van. itt dolgoznak az »itthoniak«. Hegesztők, gépszerelők, esztergályosok. Tízegynéhá- nyan vannak. Azt hinné az ember, hogy rájuk nem nagyon figyel senki. Pedig szerintük jobban is, mint kellene. »Ha kilépünk az ajtón, már azt hiszik, hogy lógunk« — mondja az egyik fiú. Biztosan van ebben egy kis túlzás is, de az igaz, hogy így csapatban jobban szem előtt vannak. A brigádvezető azt mondja, jól dolgoznák. Szeretik a szakmájukat. »Bár még többen lennének itthon« — teszi hozzá Kolumban Gergely párttitkár. — És a fiúk hogy vélekednek a tsz-ről, a munkáról? — A pénz több is leshetne — ebben egyetértenék. Többször beszélgettünk már erről, és úgy hallottuk, hogy most emelik majd a fizetést. — Munka után mit csinálnak? Hetente kétszer van móri. Ha nincs, akkor van tv-mű- sor, ha az sincs, elmegy az ember a kocsmába. Persze csak a fiúk. A lányokat megszólnák. — Nagyon kellene egy presszó — mondja Keller Kálmán. — Nemcsak mi, fiatalok igényeljük ezt, hanem az idősebbek is. — Most épül a KISZ-klub. Az iskolából kapunk egy helyiséget, azt alakítjuk át. Segített a tanács, a tsz is. Ha az elkészül, legalább lesz hova mennünk — teszi hozzá Kováé* litván, • vezetőség tagja. Nemcsak azok járnak majd oda. akik itthon dolgoznak, hanem azok is, aki este hazajönnek Siófokról. ' (Nagyon különbözőek & gyerekek — mondja a párttitkár. Októberben volt a vezetőségválasztás a KISZ- ben; azóta már cserélődtek m vezetők. Nem értették meg egymást. Horváth Gyula KlSZ-titkár jól végzi feladatát. Mégis le akart mondani. Most úgy látszik, sikerült összefognia a társaságot. Ha többen lennének, talán jobban összetartanának. De aki már elmúlt húszéves, vagy leszerelt katona, úgy érzi, nem való közéjük.) Fejes Marika is a tanyán dolgozik. Baromfinevelő. Most pulykákat gondoz — három műszakban. A pihenőszoba asztalán tankönyv. Középiskolás történelem. — Siófokra járok gimnáziumba — mondja. — Szakmunkásképző iskolát végeztem, de úgy érzem, ez nem elég. — Mit csinál szabad idejében? — Tanulok meg olvasok, kézimunkázni is szoktam. — KISZ-tag? — Nem. — Miért? — Amikor visszajöttem & szakmunkásképző iskoláról, nem vettek vissza. — Azóta megkereste őket? Vállat von. Bizonytalanul mosolvog. — Marika tanácstag — szól köri>e Ágyik Étekné, a tanács kirendeltségvezetője, aki hallgatta beszélgetésünket. — Jól dolgozik. Segített a törpe vízmű építésének szervezésében is. (Valószínű, hogy a fiatalok között is megtalálná, a helyét.) Mit mond a KlSZ-titkár? Horváth Gyulái munkahelyén, Siófokon, a MAHARTBeszélgetés a tanyán. nál találtuk meg. — Tavaly érettségiztem. Tengerésztiszt szeretnék lenni, de első jelentkezésre nem vettek föl. Most matróz vagyok — az Idén újra megpróbálom. Azelőtt nem nagyon vettem részt a falu életében. A fiatalok kö- aé a» riagyon' mentem. Hogy lettem októberben éppen én a KlSZ-titkár? A többség rám szavazott. Azóta sok minden történt. A vezetőség cserélődött, volt aki élmenti Az a baj, hogy nagyon, sok az ellentét. Volt úgy, hogy régebben felgyülemlett apró sértődöttség robbant. Akadt vita a bejárók és az itthoniak, a vezetőség és a tagság között is. Néha még Hol az a fórum, amelyik intézkedik?! Használhatatlan a fürdőszoba Lépten-nyomorí halija az ember ismerősöktől, vadidegen emberektől, mennyi bosszúságot okoz nekik az építőipar. Aki évek hosszú során rakosgatja élére a forintokat — sokat spórolva az étkezésen, ruházkodáson és szórakozáson —, hogy »beszáll - hasson« egy szövetkezeti vagy társasházbeli lakásba, bizonya szigorú gazda és tulajdonos szemével lesi a ház magasodá- sát, figyelme még a legapróbb munkákra is kiterjed. Most pem említem föl, mennyi izgalommal jár az építés határidejének, a gáz, a víz, a villany bevezetésének elhúzódása. Nemegyszer foglalkoztunk ezzel mostanában is a lap hasábjain. Még több mérgelődést hoz a beköltözés, hiszen a rosszul záródó ajtók, ablakok, a mozgó parketta nem teszi kellemessé azok ételét, akik elsősorban saját otthont akartak. E ezek még a mindennapi hibák közé tartoznak. Ismerek embereket, akik azt sem tudták mi fán terem a hiányjegyzék, s most nagy árkusokkal járkálnak hivatalról hivatalra, keresve, az ’gazukat, mert még mindig nincs minden rendben a lakásukban, amelyért nem kevés pénzt fizetnek. S még ha egykét ember ügye volna! Mindenki tudja azonban, hogy a szövetkezeti lakásokban élők általános gondja, hogy még ma is sok a minőségi hiba a legtöbb lakásban, s a viszonylag rövid garanciális határidő és a sok jogi huzavona nehezíti a hibák elismerését és kijavítását. Sajnos a lakásszövetkezet sem védi olyan bátran, következetesen a tagok érdekeit, amint ezt elvárnák tőle. Hogy mekkora a huzavona, amikor súlyosabb hiba csúszik be az építkezésibe, arra szeretnék elmondani egy eseteit. Jónás József tanár és családja 1969. május 1-én költözött be szövetkezeti lakásába, amely Kaposváron, az Arany János utca 10. számú házban van. Most nem térek ki az egyéb hiányokra, csak azt az egyet emelem ki, amelyik nagyon sok keserűséget szerzett a kétgyermekes házaspárnak. Kiderült, hogy valami rejtett hiba van a fürdőszobában, ugyanis a gázbojler begyújtása után nem szívódik el az égéstermék. Éppen egy évvel a beköltözés után — akkor még folytak a garanciális javítások is — a Jónás család levélben hívta fel a Kossuth lakásszövetkezet elnökének figyelmét. Az «isséé ss »tóműik» mert köziben a SOMBER felkérésére a KÖJÁL ellenőrizte a kémény hatásfokát. Az 1970. augusztus 25-én kelt munka- egészségügyi laboratóriumi napló szerint 8 kéménynek nincs megfelelő huzata, sőt visszaáramlást is lehetett tapasztalni. S ha most scz. olvasó idáig érve a cikk olvasásában azt hiszi, hogy máshol nem építették meg rosszul a kéményt, akkor téved, mert az Arany János utca 8. számú ház egyik lakójánál ugyanez a helyzet, s akár Jónásék, ő is elment föhöz-fához, * több kilányi irat gyűlt össze mind a két helyen kéményügyben. A kezdet kezdetén még kerten vitatkoztak erősen, a SOMBER & a gázosok. Az előbbiek azt állították, hogy a bojler, az utóbbiak pedig, hogy a kémény rossz. A gázosok győztek a vitában — közbe® azonban mindenki megfeledtoeztett arról hogy gondoskodjanak a jó léghuzatról, kijavíttassák a kéményt az Állami Építőipari Vállalattal. Nem feledkezett azonban meg a XOGÁZ a tettooeági intézkedésről. 1970. november 20-án elkészült a kikapcsolási jegyzőkönyv: »A fürdőszobai fogyasztóberendezés üzeme a rendelkezésben előírt biztonsági követélményeknek nem felel meg, annak további használta életveszélyes. Utasítás szerint a fogyasztóberendezést a szabályszerű követelmények megteremtéséig használni nem szabad, ezért a berendezés üzemét ezzel megszüntetem. A fogyasztó tudomásul veszi, hogy a berendezést üzemeltetni a hiányosság kiküszöböléséig nem szabad, ennek ellenére tett intézkedéseiből származó mindennemű következe ményekért a felelősség a fogyasztót terheli.« Igen, s mi terheli azt, akinek a mulasztása miatt talán élete végéig szenved egy család. Van ugyanis fürdőszoba káddal, csak a vizet fazekanként kell melegíteni a konyhában, ha tisztálkodni akarnak. Ez aztán csöppet sem összkomfort. S mivel az OTP- nél, a városi tanácsnál is jártak, azt nem állíthatják, hogy ezt nem ismerték eL Csak minden maradt a régiben, nem akadt aki ■« Soerasstótoaswa* > dezés szabályszerű követelményét« megteremtené. S most már Jónásék sem tudják hova forduljanak, hiszen a sok jegyzőkönyv, bizottsági vizsgálat ellenére minder! szerv megfeledkezett jogaik védelméről. Szerintük nincs fórum, amely intézkedne. S ezen a ponton válik közüggyé az esetük, hiszen egyre több szövetkezeti meg társasházlakás épül, a már a jelentkezéstől fontos arról is gondoskodni, hogy ilyen és hasonló ügyekben védelmet kapjon a beköltöző család, s legyen, aki a gyors kijavítást törvényesen sürgesse. A befejezés ^ optimista, hiszen hiába biztosítja most már rendelet a szövetkezeti lakások eladását forgalmi áron, Jónásék még ebben sem reménykedhetnek, hiszen a rossz kéményű fürdőszoba a »lezárt« bojlerrel csökkenti a lakás értékét. Iga*, bogy fik egy fillérrel sem fizetnek kevesebbet érte az OTP-nek, mini azázíízezer forintot Szóval egyelőre »gáz vae« a fürdőszobával, ahelyett, hogy a bojlerben lenne, mégpedig hivatala« engedéllyel. Ők már nem, én még reménykedem benne, hogy van fórum, amelyik őket, végre kezébe ügyükak megszánja veszi az azon is vitatkoztunk, hogy tán- ooljunk-e vagy zenét hallgassunk. Most már úgy érzem,, javult a helyzeti A fiatalok jobban megértik egymást. Tavaszra a klub is elkészül, ez is jó lesz. Ha az idén fölvesznek a főiskolára, itt kell hagynom a fiatalokat. Jó lenne úgy elmenni, hogy valami eredményt hagyjak magam mögött. (A faluban mindenki azt mondta: amióta Horváth Gyula a KlSZ-titkár, jobban mennek a dolgok, összefogja a fiatalokat. Segíti az úttörőket is — bár ez szinte családi munka, hiszen édesanyja tanítónő —, a gyerekeket rajta keresztül ismeri. A szerelők azt mondták a tanyán, hogy bíznak benne, vele lehet együtt dolgozni Az lenne a jó, ha az a szellem, ami most van kialakulóban, továbbra is megmaradna. Akkor is, ha ő elmegy. Hogy bejárók és itthon dolgozók, fiúk, lányok, tizen- és huszonévesek egyaránt megtalálják a szórakozási, művelődési lehetőséget — és egymást otthon, Mn&réáenlSIsío« Márts *•*©««8 KI 'g&teasti 2SSSC. ÜB38SÄ? M. Jgg|
