Somogyi Néplap, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

mi van a miniszteri dicséret mögött ? Kaposvár egészségügye Bővülő körzetek — Anyavédelmi központ A gondokról, erőfeszítésekről, az egészségügyi fejlesz­tésről számat adva előrebocsátjuk mindig: a Iahet.',égés keretek között minél többet! Az új körzetek szervezése, ügyeletek létesítése folytonos volt az elmúlt időszakban Somogybán. Nemrégiben az egészségügyi miniszter a terv­szerű hálózatfejlesztésért dicséretben részesítette megyén­ket, ezen belül a Kaposvári Városi Tanács egészségügyi osztályát. Tavaly októberben a vá­rosi párt-vb előtt, a közel­múltban pedig a Kaposvári Városi Tanács V. B. testületé előtt adott számot munkájá­ról a tanács egészségügyi osz­tálya. A járóbeteg-ellátás bázisai a körzetek. Örömmel summáz­zuk úgy a területet érintő va­lamennyi fejlesztést, hogy je­lenleg nincs kaposváron be­töltetlen állású orvosi körzet. A gyógyításban pedig fontos a biztonság és a megalapozott óvatosság, éppen ezért úgyne­vezett »pendliző« státust is lé­tesítettek az állandó helyette­sítés biztosítására a körzetek­ben. A rendelés természetesen akkor igazi, ha a beteg való­ban ott találja a rendelőt la­kóhelye körzetében. Sokaknak még be kell ugyan járni a ren­delőintézetbe, mivel négy kör­zet van még most is ott, de a javulást mutatja, hogy a na­pokban költözik ki a 12. szá­mú körzet. A Május 1. utca, a Kossuth Lajos utca, a Dimit­rov utca, a Damjanich utca, a Pázmány Péter utca, az Ez­redév utca, az Engels utca, a Bajcsy-Zsilinszky utca és a Beloiannisz utca lakóinak egy része tartozik majd ide. Korszerű feltételek között működik már az Ezredév utcai ügyeleti — éjszakai ügyeleti — centrum. Eddig a tények sora. Javul a helyzet, azonban még korántsem tökéletes a megol­dás, hiszen egy betegre 5.3 perc jut, és ennél többre van szükség. A negyedik ötéves terv fejlesztései között szere­pel járulékos beruházásként körzeti orvosi rendelő és lakás­építése a Kalinyin városrész KISZ-lakót alapén. Elmondták a vb ülésén azt is, hogy a donneri rendelők állapota rossz. Az ülés hatá­rozatai között szarepei, hogy a javításra, felújításra vonat­kozóan dolgozzon ki az egész­ségügyi osztály több alterna­tívát, amelyet megvitathat a vb-testület, s azt követően megkezdhetik majd a beruhá­zások előkészítését. Az iparosodó Kaposváron az elmúlt öt évben az üzemorvo­si órák száma napi 47-ről 52-re emelkedett. Főfoglalkozású üzemorvos rendel a textilmű­vekben, a ruhagyárban, a vil­lamossági gyárban, a húskom­binátban. Egy üzemorvos látja el még az elektroncsőgyár, a mezőgépgyár és a Patyolat vállalat »ipari« körzetét. Nagyon üdvösnek látjuk a kezdeményezést — hiszen a megyeszékhely ipara jelentős részben nőket foglalkoztat —, hogy terhestanácsadást és szakrendelést szerveztek az üzemekben a megyei rendelő- intézet segítségével. Jobb a kaposvári koraszülé­si arányszám a megyei és az országos átlagnál. S ez a tény korántsem a véletlen eredmé­Csók az autóbuszon EZ A CSŐK igazában nem az autóbuszon csattant el, ha­nem kedden este a televízió stúdiójában. Az autóbusz sem volt igazi, hanem a játékveze­tő a fiatalok közül gyorsan be­állított fiúkat és lányokat utasként a terem sarkába. Egy fiatal párt pedig arra kért, hogy egymásba kapaszkodva csókolózzanak, mert ők lesz­nek azok, akiken az autóbusz felnőtt utasai majd nyelvüket köszörülik. Mindez a Rólad van szó! cí­mű adásban történt. A fiatalok többé-kevésbí meg is játszották a kiosztott szerepeket. Mindössze az tűnt fel, hogy utasnak felszegek, kissé ügyetlenül állnak, za­vartan beszélgetnek. Ez nem is csoda. Csak úgy kapásból kiállni szereplésre nem kis dolog. Hanem a sze­relmespár az aztán összebújt annak rendje és módja sze­rint! Ügy látszik, ők ezt már többször gyakorolták. A ’néző méltán azt hihette: itt nem is egy párról, hanem valami torz, gnómszerű alakról van szó, akinek a természet szeszélyé­ből négy lába nőtt. A stúdióban összegyűlt fia­talok aztán beszélgetni kezd­tek a csókról az autóbuszban. Arról, hogy illik-e ez, vagy nőm? Joguk van-e megszólni a csókolózókat az autóbusz utasai közül a felnőtteknek, a gyermekekkel utazó anyák­nak? A fiatalok válaszoltak is a föltett kérdésekre. Az egyik fiú például kifejtette, hogy a szerelem magánügy, s ezért magánhelyen is kell lebonyo­lítani. Ak autóbusz pedig nem magánkocsi, hanem közúti és közforgalmi jármű! Gondolatban megszorítottam az okos fiú kezét. A legfeltűnőbb azonban egy nadrágos kislány véleménye volt. Szerinte ehhez a bemu­tatott jelenethez, azaz a »busz­csókhoz« a felnőtteknek semmi közük. Nem őket csó­kolják, hát maradjanak békén. Ez a csók magánügy, külön­ben is a szeretetnek a jele és annak őszinte kifejezése. Mi ért akarják a prűd felnőttek elítélni? Ma már a világ az őszinte emberi magatartás irá­nyában fejlődik, nem kell t’t- kolnd, mint régen, a szerelmet sémi Tehát csókolózzunk nyűgöd tan! Na már most itt kezdődik a bonyodalom. Mert kiderül, hogy az adásban nem csak ró­lad van szó, hanem rólunk is. Mindnyájunkról. Mert igaz, hogy a kislányt nem mi. fel­nőttek csókoljuk, s nem is mi szorítjuk úgy magunkhoz, hogy »szem legyen a talpán«, amelyik meglátja, hol kezdő­dik a szoknya és hol a nad­rág. Mi csak legföljebb kerül­getjük őket, ha le akarunk szállni a vágóhídnál vagy a textilműveknéL A fő kérdés szerintem az. hogy amit ott a stúdióban be­mutattak, csók volt vagy nem csók? Mert ha a csók percekig tart, s csak a természet böl­csessége menti meg őket a megfulladástól azzal, hogy or­ron át is lélegezhetnek, akkor ki kell mondanom, hogy ez már nem csók, hanem az ér­zékiség tartás és nagyon is egyértelmű kifejezése. Hunya­di Sándor azt mondja az ilyen csókra, hogy az mór szájse­bészet. Azon senki sem ütközik meg a felnőttek közül, hogy a sze­relmesek egymás kezét fogják, simogatják és megcsókolják egymást. Buszon, vagy gyalog, mindegy. De hogy nyilvános helyen percekig összekapasz­kodjanak, s »szájsebészkedje- nek«, az ellenkezik a közíz­léssel. Ahogy az okos fiú mondta: magánhelyen kell lebonyolíta­ni. S AZ ŐSZINTESÉGGEL is vigyázni kell. Nem mind arany, ami fénylik! Mi lenne, ha valaki a buszban, miután a városban órák hosszat mász­kálva nem talált nyilvános il­lemhelyet, sajnálkozva fordul­na az utasokhoz: — Nem bírom tovább! Ugye megértik? Emberi dolog ez is! S a sarokba vonulna, hogy dolgát elvégezze. A játékvezető ott a stúdió­ban véleményt kért a nézők­től. Hát nékem ez a vélemé­nyem! Tarí János; nye, hanem a jól szervezett vá­rosi kismama-gondozásnak köszönhető. Az Ezredév utcában hozzák létre az új »anyavédelmi köz­pontot-"' szülész-nőgyógyász irányításával. Ugyanott csa­ládtervezési tanácsadó szolgá­latot is szerveznek. A központ a terhes anyák más szükséges vizsgálatait is ellátja majd, mert heti két alkalommal bel­gyógyász és fogorvos rendel itt, így nem kell a kismamák­nak a zsúfolt rendelőintézet­ben várakozniuk. Példaszerű eredmények: 196S-ban Kaposváron két gyermekkörzet volt, ez há­rom év alatt öttel bővült. Az idén tavasszal pedig megszer­vezik a központi gyermekor­vod ügyeletét is, és júliustól i körzeti gyermekorvosok vég­zik el a területhez tartozó böl­csődék, óvodák és iskolák is­kolaorvosi ellátását is. Mi sem jellemzi jobban a gondos anyavédelmet és gyermekellá­tást, mint az a tény, hogy a csecsemőhalandóság Somogy­bán az országos átlag alatt van, Kaposváron pedig a me­gyei átlagszint alatt. A negyedik,ötéves terv va­lamennyi egészségügyi beru­házása könnyít a helyzeten, de nem old meg mindent, mert nem is oldhat. Viszont a lehe­tőségeken belül keresni kell a módot előnyös átmeneti meg­oldásokra is. Ügy vélem, ez a tanulsága a vb-testület olyan döntésének, mely szerint ne csak »egy lapra« tegyék fel cgy-egy létesítmény sorsát. — például az öregek napközi ott­honát illetően — hanem ke­ressenek, válogassanak a le­hetséges megoldások között. Az ("sszkeften az ered­mények mellett kirajzolódnak a további teendők. A város-’ tanács vb-testülete jónak ítél­te az egészségügyi osztály munkáját, de feltétlenül utal­nunk kell arra is, hogy mind­ezek záloga — megyei összes­ségben is — valamennyi so- rnogyi orvos és egészségügyi dolgozó lelkiismeretes munká­ja a rendelőintézetekben, kór­házakban, körzetekben. A mi­niszteri dicséret mögött tehát olyan eredménykor húzódik amely koncepciózus fejlesztési program végrehajtásáról, és átgondolt városi egészségügyi fejlesztési tervekről tanúsko­dik. Tröszt Tibor i KÜRTI ANDRÁS Láíogaiő a Kopasz- hagyjon 10. „Mezőgazdasági pályát akarnak választani“ Kívülről is barátságos épü­let a Gyékényesi Általános Iskola tömbje. Belül pedig a tavalyi honismereti szakkörö­sök vitrinben őrzött gyűjte­ményei vonzzák a látogató szemét. Van itt baranyai klumpa, tiloló, »műremek« va­saló, régi könyv egyaránt. Kovács Irén igazgatónőt ke­ressük. — Hány nyolcadikos készül mezőgazdasági pályára? A február eleji továbbta­nulási jelentkezések adják meg a kérdés aktualitását. — Ha a múlt évek átlagát vizsgáljuk, akkor az derül ki hogy évenként egy gyerek ta­nult tovább mezőgazdasági vonalon. Felmerül a kérdés: miért nem több? Gyakran volt ez már témánk. Semmi esetre sem azért, mert nem foglal­kozunk eleget ezzel. De nem | — Akkor, kérem, őrizze még Ja tapadókorongot. Amikor {érintkezésbe kíván lépni ve­ilem, helyezze .Issza a homlo­♦ kára, és jöjjön a gömbhöz. {Most távozom. ♦ A labda felpattant, pár {szökkenéssel a csúzda aljához •ért és felgurult rajta. ♦ Kisvártatva a csúzda is be- «húzódott az űrhajó belsejébe. { A gömb sugárzása fokoza­♦ tosan csökkent, halványult. •Végül már csak a sziluettje ♦ derengett a tisztáson. Égő cir- tkuszi karika, ilyeneken ugrál­tnak át az oroszlánok, tigrisek. ♦Aztán a karika is kialudt. | Kopra Tibor felemelkedett {a földről, megrázta a fejét, s {mélyeket lélegzett. Aztán meg- l fordult, átvágott a bokrokon. I Lassú léptekkel, töprengve {ballagott vissza a kamrához. ^ A küszöb előtt megállt, hát­ranézett Csurgóra szeretnék kerülni. is a gyerekekben van a hiba. Tavaly például ismeretterjesz­tő filmet hozattunk, hogy a ta­nulók ismerkedhessenek a me­rőgazdasági munkákkal. Nem is fogadták rosszul. Jelentke­ző mégis csak egy akadt. A gyakorlati foglalkozáson is aktívak, ha kerti munkára ke­rül sor. Még a nyári szünidő­ben ig szívesen vállalják a gyakorlókért ápolását. Részt vettek a parkosításban is, lelkesedésük nagy volt. Elvit­tük őket a tsz borjúnevelőjé­hez. Ismerkedtek az ottani munkával, a dolgozók kereseti lehetőségeivel. Látszott, hogy érdekli őket ez a tevékeny­ségi forma. S azt is nap mint nap taoasztalhatiák, hogy a tsz-tagok nem éln-k rosszul. Nem probléma nélküli szövet­kezet a gyékényesi Március Á telek bal csücskéből, a bozótosból semmi fény nem szivárog ki. És néma, csendes köröskö­rül a táj. Tétován a homlokához nyúlt. Ott volt a kis tapadó- korong. Erre — mintegy varázsütés­re — elszállt a révetegsége. Ébren van, valóság az, ami történt. Beugrott a sufnjba, meg- gvújtotta a lámpát, kapkodva öltözni kezdett: fel a nadrá­got, inget, le a cioőt, fel a zoknit, vissza a cioőt. Egy perc alatt végzett. El sem ol­totta a lámpát, be sem laká­tól ta az a Hót, már rohant is lefelé ?z Árkos utcán. Repült, ugrott, száguldott. • • • Ilike, a kövérkés, harminc­hat éves, szőke m.-i postás­kisasszony édesdeden aludt az iroda mögötti szobácskábán, amikor erősen megverték az ablakát. Mérgesen ébredt fel. Álmában ugyanis virágos, ma­dárdalos mezőn sétált, tüzérek gyakorlatoztak ottan, s egy szép szál legény csalogatta őt be, a közeli nyíresbe. Tetszett neki a katona, csak úgy il­lendőségből kérette magát, s amikor... Tessék! Kopognak! Ki az a tapintatlan ökör, aki még ezt a kis időt sem tudja kivárni? Pongyolába bújt, felkattin­totta a csiptetős lámpát az ágya fejtámláján, az ablak­hoz lépett, s kinyitotta. De hisz ez az a rovonszenves, jó Vedélvű pesti fiatalember a hegvről. ' Mi történhetett vele? Csapzoü a baja, kockás ln­15. Tsz, minden évben meg kell küzdeniük a termésért. És azzal sem vádolhatom a vezetőséget, hogy nem törődik az utánpótlással. Többször felkerestek már bennünket a segítségünket kérve. — Éppen a jövő héten tar­tunk szülői értekezletet, ahol szóba kerül ez a kérdés is — szól közbe Novográdacz Má­ria, a nyolcadikosok osztály- főnöke. — A Csurgói Mező- gazdasági Gépészképző Szak­iskola igazgatója is hivatalos erre. Itt lesznek a gyerekek is, hogy közösen beszélges­sünk a témáról. Harmincegy nyolcadikos. Fölteszem a kérdést: — Gyerekek! Ki szándéko­zik közületek mezőgazdasági pályán folytatni a tanulmá­nyait? Ki megy a tsz-be dol­gozni? Bizonytalanság az arcokon. Majd egy kéz a magasban. Kettő. Három. A tanári szobában először Varga Zolival beszélgetek. — Én Csurgóra szeretnék kerülni. A szomszéd gyerek, a Takács Tibi is ott van a gé­pészképzőn. ö sokat mesélt nekem az ottani életről. Sze­rintem nem is olyán nehéz kitanulni. Különösen az tet­szett meg, hogy sokat szere­lik a munkagépeket. Nekem nincs olyan családtagom, aki a tsz-ben dolgozik. De azért ültem már traktoron. Tetszett a szerkezete. Az igazgató néni mindig azt mondja a gyakor­lati foglalkozásokon: »Nagyon értesz a szereléshez, Zolikám!« Egy kicsit az ő dicséretei is segítettek az elhatározásban. Szőlész akarok lenni. gén hatalmas izzadságfoltok, lelhevuiten fújtat. Es tűz-láng lobog a szemében. De csak tá­togat, nem tud megszólalni. Nem látszik részegnek, csak nagyon izgatottnak. Talán őt is megbolondította ez a forró nyári éjszaka? Ilike kellemes borzongással könyökölt rá az ablakpárkány­ra. Ördögbe az álombéli tü­zérrel ! Ha ez a fiú nem is olyan daliás vitéz, viszont húsból-vérből van. A szándé­kai pedig aligha különböznek annak a katonának a szándé­kaitól. Csakhogy ennek némi biz­tatásra van szüksége, míg ál­mában a tüzér volt a kezde­ményező. Persze, azt is ő ál­modta olyannak. — Mit óhajt, kedves? — mo­solygott hát bátorítóan Kopra Tiborra. — Bo ... bocsánat — liheg­te a fiatalember —, ne hara­gudjon, drága Ilike, tudom, nem illik ilyen későn rátör­nöm magára... — Ugyan, torion csak bát­ran! Nem vagyok én olyan ijedős. Ki vele, mi nyomja a szívét! — Telefonálni... telefonál­ni szeretnék. Mindenképpen beszélnem kell Pesttel. A 'fő- szerkesztőmmel. Rettenetesen sürgés! És még e"y baráto­mat is értesítenem kell, aki a tv-ben dolgozik M°g egy ismer és örn«t a rácéból. — Miért? Mi történt? Ég­főt-o« did ás? Vili­kén tfii» Vf a TCrvne"»-tieerr—n ? Va^v ö’+é-r-,--Sí-ak eres-’- - a* 1-1» *V! o—n veif ma­ya Ml ca1-«1 a Tian/m? TTqía­donfőtt? Fáj a feje, ugye? A traktorosnak néha éjjel Is dolgozni kelL Molnár Gyuszinak Is van mondanivalója: — Az én bátyám traktoros a Március 15. Tsz-ben. Több­ször magyarázta már a gép működési elvét. Voltam a sze­relőműhelyben is. Ha sikerül nekem is Csurgóra jutnom, megpróbálok helytállni. Mert a tanulás nem az erős olda­lam, de a gyakorlatban majd bizonyítok. Tudom cn, hogy a traktornak olykor reggeltől estig, néha pedig éjjel is men­nie kell. De vállalnám. Korcsmár Imre szőlészeti szakmunkás szeretne lenni. — A nővérem Balatonbog- láron tanul a porrogszentki- ralyi tsz ösztöndíjasaként. A nyomdokaiba akarok lépni. Nem új dolog számomra a kertészkedés, itthon kertünk, a hegyben szőlőnk van. Édes­apám ügyes kezű ember, ta- nítgatott, ellestem tőle egyet- mést. Meg tudnék metszeni már akármilyen fát. Tudom, hogyan kell a szőlőt bekapál­ni, a trágyát teríteni. Úgy­hogy én inkább a szőlészetet választom. Ott is kell tanul­ni, meg dolgozni is. Ha nem sikerül a felvételi, akkor sem keseredik el. A nővérem mel­lett fogok dolgozni a porrog- szentkirályi gyümölcsösben. — A leglelkesebbek, ha dol­gozni kell.- A tanulásban már nem olyan jelesek — moso­lyog az igazgatónő Az idei év tehát rekord Gvékén vesén: a múlt évek egv-egv tanulója helyeit há­rom óhajt a mezőgazdaság­ban elhelvezV-dni, illetve szakmát tanulni. Leskó László Azért nyúl mindig a homlo­kához? Az újságíró türelmetlenül rázta meg a fejét. — Teljesen eszemnél va­gyok. A fejem sem fáj. Ké­rem, drága Ilike, segítsen! Kárpótlásul maga lesz a má­sodik ember a Földön, aki ér­tesül az időszámítás előtti és utáni l°'r"^gy0bb tudományos szenzációról. — Más szenzációra számí­tottam — mormogta keser­nyés fintorral Ilike. Minthogy azonban M.-ben évek óta isemmi különösebb esemény nem játszódott le, a kíváncsi­ság p»‘5rt csak a hatalmába kerítette. Me®ad~an legyintett: — Nem bánom, menjen a bejárathoz, magamra kapok valamit, aztán társaloghat akár az ENSZ-szel is, ha szer­zünk vonalat. — Hm — vakarta meg a fei°búbiát Kopra. — Ez tu­lajdonképpen nem is olyan rossz. ötM. Az EMgg.gt js biz. tosan érdekli a dolog. III. FEJEZET Lavina Végre! Ilike intett, hogy menjen be a fülkébe, a hívott fél jelent­kezik. Kopra Tibornak volt annyi esze, hogy várakozás közben, még mielőtt az interurbán kapcsolat létrejött voma Bu­dapesttel, lemondjon eredeti tervéről. Arrói tudniillik, hogy a rendkívüli hírrel kör- betelefonál.ia a világot (Folytatjuk.) IfiMOOTI 1

Next

/
Thumbnails
Contents