Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-07 / 288. szám

Az alkotó egyéniség és a közösség A z egyéniség a közösség elidegeníthetetlen ré­szeként, annak normáit, szokásait figyelembe véve fejt­heti csak ki képességeit. A benne munkáló alkotó elv azonban lehetővé teszi számá­ra, hogy ne csak alkalmaz­kodjon a körülményekhez, ha­nem valami újat is teremtsen. Ez azonban csak lehetőség, amely kétoldalú feltétel ese­tében válik valóságossá. így az alkotás és önmegvalósítás egyik alapvető feltétele a sze­mélyiségnek az a képessége, hogy kilépjen közvetlen kör­nyezetének kereteiből. A má­sik nem kevésbé jelentős be­folyásoló tényező: hogyan fo­gadja közössége a fentebb em­lített kilépés szándékát, és mennyiben segíti vagy akadá­lyozza ennek megvalósításál. Két példát ragadok ki tapasz­talataim halmazából. Egy ' tanácsi dolgozó pálya­munkát készít. A téma ugyan szorosan összefügg saját mun­katerületével, mégsem nélkü­lözheti kidolgozásában fölötte- sei és munkatársai segítségét. Nem a kutatómunkában, az anyaggyűjtésben, inkább az elvi állásfoglalásokban, útmu­tatásokban, illetve forráshe- lyek körének bővítésében. A fiatal szakember biztatást és konkrét segítséget kap kollé­gáitól, csoportvezetőjétől, er­kölcsi és anyagi elismerést közvetett főnökétől. Erőfeszí­téseit siker koronázta. Sajnos, nem minden • kollek­tíva biztosítja a fenti módon az álkotó személyiség nevelé­sét, ennek ösztönző hatását, s segítését és elismerését. A kö­zösség az emberek elszemély- telenítésének, nivellálásának eszköze is lehet. E gy pedagógus kisebb ta­nulmány írásába kez­dett. Munkájához azon­ban több osztályban kellett volna írásos felmérést végez­ni. Ezt nevelőtársainak egy ré­sze nyíltan vagy különböző ürügyekkel megtagadta. A gazdag szakmai tapasztalatait az elméleti általánosítás szint­jén feldolgozni kívánó pedagó­gus így más iskolába kény­szerült, ahol nagyobb megér­téssel találkozva elvégezhet­te a szükséges vizsgálatokat. Ami egyébként egyáltalán nem zavarta a nevelés tervszerűsé- ségét és kialakult hagyomá­nyait. A két szélsőséges példa kö­zött 'számtalan változattal ta­lálkozhat bárki saját szakte­rületén, szűkebb környezeté­ben. És bár a fenti eseteket a hivatali élet, a szellemi munkások köréből vettem, ez korántsem jelenti azt, hogy egy-egy üzemben, műhelyben, gazdaságban vagy brigádban ne találkozhatna hasonlókkal bárki. Persze, nemcsak egy szakcikk vagy tanulmány megírása kapcsán jelentkezik az egyén tisztességes és ter­mészetes önmegvalósító szán­déka, az alkotásvágy. Ami nem egy rétegnek — mondjuk a diplomások csoportjának — kiváltsága, hanem minden te­rületen és szinten tetten ér­hető. Legjobb példákat ehhez az újítók százezrei szolgáltat­hatják. De ha csupán egy-egy munkaszervezési javaslat, ész- szerűsítési ötlet szintjén vizs­gáljuk is a kérdést, igencsak eltérő eseteket találunk, a se­gítőkészség megnyilvánulásá­tól a passzív érdektelenségen át a kárörvendő cinizmusig, sőt a tudatos gáncsoskodásig. A közösség kollektív felelős­séggel tartozik az egyén iránt. Ez azt is jelenti, hogy köte­lessége segíteni alkotói törek­vését mindaddig, amíg az nem ütközik a közösség vagy annak egy tagja érdekeibe. Az ese­tek többségében erről nincs szó. Mégis gyakran kíséri le­kicsinylő — azaz visszahúzó — vélemény az alkotásvágy megnyilvánulását, ami külön­böző megjegyzésekkel jut ki­fejezésre: Na és, mi lesz a hasznod mindebből? Mines tö­röd magad? Milyen kitüntetés, akasz? stb. Vagy eléggé jel­lemző az ilyeiuajta rosszmájú megjegyzés is: Jo neked, erre is van időd. (Rendszerint olyan ember mondja ezt, aki éppen annyi idővel rendelke­zik, mint társa, de társadal­milag Kevésbé hasznos, egyé­nileg talán jövedelmezőbb vagy kényelmesebb foglalatos­ságot keres munkája maliett.) Azt is megfigyelhetjük, hogy ott alakulhat ki nyíltan el­utasító vagy az alkotód ambí­ciót körmönfont módon aka­dályozó közszellem, ahol erőt­len a közösség, illetve amely­nek tagjai között nem érvé­nyesül az önmegvalósítás igé­nye. Akik számára az egyéni törekvéseik színhelye nem el­sősorban a munkahely, illetve a szakterület, a hivatás, ha­nem más jellegű ambíció fűti őket. És ebben többé-kevésbé azonos nézetet is Valinak. Eb­ből a szemléletből és gyakor­latból különösnek ítélik rneg a tőlük eltérőt, a mást, újat akarót, hiszen az alkalmazott norma saját szellemük és ma­gatartásuk. Az ilyen környe­zetből természetszerűen nem kaphat az egyén támogatóst, de még megértést sem. De egyetlen ember, a közösség egy tagja is képezhet akadályt az alkotásvágy előtt. Hallot­tam egy esetről, amelynek az volt a lényege, hogy egy töb­bet akarónak éppen a csoport legjobb adottságú és képzett­ségű tagja volt az ellenzéke, aki csak abban különbözött társától, hogy nem volt meg az alkotáshoz szükséges kitar­tása, akaratereje, sőt elhatá­rozó képessége sem. Persze, nemcsak a közösség lehet hibás abban, hogy az önmegvalósítás folyamatában konfliktus keletkezik közte és egyik tagja, az alkotó egyéni­ség között. Az emberek egy részében ugyanis még a kez­deti siker, sőt ennek előlege­zett tudata vagy feltételezése lg olyan különválás! vonáso­kat alakít ki, amit joggal illet környezete a nagyképűség, a beképzeltség, a különcködés vádjával. A társadalom nem nélkü­lözheti az alkotói egyé­niségek képességeit, il­letve ezek produktumait. Szük­sége van rá, mint a fejlődés egyik hajtóerejére. Éppen ezért fontos érdeke, hogy elhá­rítson kibontakozása útjából minden akadályt, és serkentő, biztató, termékeny légkört alakítson ki. De az egyénnek is érdeke, hogy megfelelően illeszkedve a könyezetébe, ál­landóan figyelembe véve a kö­zösség normáit, szokásait, vele együtt, helyeslése és támoga­tása mellett, próbálja megva­lósítani önmagát. Paál László A művelődési munka szerteágazó területeit segítik az ÁFÉSZ-ek A FOGYASZTÁSI szövetke­zetek Vll. kongresszusa előtt érdemes azt is áttekinteni, hogy a szövetkezetek nemcsak politikai, gazdasági, hanem kulturális munkával is fog­lalkoznak. A szövetkeztek különösen az ismeretterjesztés, az »olvasó népért« mozgalom, az öntevé­keny művészeti munka, a vendéglátás és a kereskedelem területén érnek el számottevő kulturális eredményeket. Az ismeretterjesztés politikai, műszaki és szakmai téren egyaránt jelentős. Volt olyan év, amikor a megye fogyasz­tási szövetkezetei 250—300 elő­adást is szerveztek a falvak­ban. Sok ÁFÉSZ alakított ki hasznos együttműködést a TIT megyei, járási szerveivel. Különösen hasznosak a ház­táji gazdaságok fejlesztésével, a zöldség-, gyümölcstermelés­sel, a kisállattenyésztéssel kapcsolatos előadások, ame­lyeket rendszerint a társulá­sok tagjainak tartanak. Sokat segítenek, különösen a Balaton-partí szövetkezetek­nél a nyelvtanfolyamok. Egy­két idegen nyelv ismerete a nyári szezonban aranyat ér a pult mögött. A fogyasztási szövetkezetek bekapcsolódtak megyénkben az olvasó népért mozgalom céljainak megvalósításába. A könyvterjesztést Somogybán hét szövetkezeti könyvesbolt és mintegy 5—600 bizományos végzi. Ebben az évben a szö­vetkezetek 10,5 millió forint Kulturális jegyzet Farkas Bc^a kiállítása Sopronban A rajzpedagógia felelőssége túlhangsúlyozásának ok-oko­zati összefüggését keresve a tömegek vizuális kultúrájának elmaradottságában állapít­hatjuk meg — nem időleges zavarként, hanem gyökerei­ben. Farkas Béla soproni ki­állítása is e szempontból fon­tos. A fiatal kaposvári rajzta­nár először nézhet végig pá­lyája eddigi szakaszán, bemu­tatkozására összegyűjtötte ed­digi termésének javát A fő­iskola elvégzése után 1960-ban került Kaposvárra, szülőváro­sába, ahol már több éve szak- felügyelő, és a Krénusz János Általános Iskola rajzszakkö­rével évek óta jelentős sike­reket . ért el megyei és orszá­gos gyermekrajzpályázatokon. A gyermekekkel együtt töl­tött évek nem maradnak nyom nélkül, azok sajátos látásmód­ja.szinte átitatja a tanármun­káját is. Mondani sem kell ta­lán, hogy helyesen. Ez a sajá­tos szín és formavilág egyik forrása Farkas Bélának, aki sokféle próbálkozásával a gye­rekektől is tanul. Nincs igazán önálló stílusa, a falon függő mintegy negyven képe több csoportba sorolható alkotói el­képzelések szerint. Hol a de- korativitás hangsúlyos, más­szor a naív szemléleten ala­puló »környezet-tanulmány«, valahol pedig mélyen lírai ér­zésvilág szól, talán, hogy egy derűs ecsetvonást szüljön az Ihletett pillanat. Ilyen alkotó kísérletek nél­kül a pedagógus Farkas Béla sem jeleskedhetne. A paletta és a katedra — a pedagógus személyiségét föltételezve — egymás nélkül úgy, hogy csak a katedra maradna, merev pedagógiai formalizmushoz vezetne. Nincs semmi, amitől jobban »menekül« — minden­koron — a tanító ember, aki fölméri munkásságának cél­ját, az emberformálást A szo­cialista pedagógus: az új,szo­cialista embertípus formálá­sát. Farkas Béla mellett me­gyénkben egyre többen ebben a szellemben működnek, még kisebb iskolákban is, a vizuá­lis nevelésben. H. B. A fiatal feleség: »■Nézd, szivem, mielőtt to­vábbmennénk, meg kell ér­tened, hogy a mi házassá­gunk Jenővel nem olyan, mint a többi A mienk igaz szerelem volt, akármilyen banálisán hangzik is ez ne­ked, aki mindig azt magya­ráztad, mint hü barátnő, hogy a férfiakban nem sza­bad bízni, mert mind aljas disznó. Nem vagyok kimon­dottan féltékeny, de féltem Jenőt.' Hátha megváltozik. Hátha mégis lecsapja a ke­zemről egy másik nő... Tu­dom, hogy ez lehetetlen, de mégis,'az ember nem lehet eléggé óvatos. No, de amit mondani aka­rok, az csak annyi, hogy el­mentem nyaralni Siófokra, egyedül, mert a férjemet ott­hon fogta a munkája. Gon­doltam, egy hét nem nagy idő, talán még jót is tesz egy kis távoliét, és ha kibírhatat­lan honvágya támad utánam, hát leszaladhat hozzám, ha csak egy-két órára is. Az első napon minden vendben... Az idő jó volt, a \Alevele1lenséq nap sütött, ahogy illik, s a Balaton is kitett magáért. De aztán beköszöntött a rossz idő. Hideg lett, térdig érő szélben mászkáltam a parton. Nem győztem fázni, az em­berek sápadtak voltak, és szökdösni kezdtek hazafelé. A harmadik napon már nem bírtam tovább, és én is — se szó, se beszéd — otthagytam a Balatont, és minden külön értesítés nélkül hazaszöktem Pestre. yissza, Jenőhöz! Nyugtalan voltam, amikor éjjel tizenkettőkor kinyitot­tam a lakásunk ajtaját. És ha Jenő nincs egyedül? Ha van nála valaki? Ha ágyban ta­lálom őket? Belehalnék ... Vagy felpofoznám a nőt. Esetleg Jenőt? Ki tudja? Benyitottam a hálószobába, és hirtelen elszégyelltem ma­gam. Jenő, az én kis Jenőm, ártatlanul feküdt az ágyban, és olvasott. Nem tudott alud­ni, mert teljesen egyedül volt, és hiányoztam nekil Láttad volna a megkönnyeb­bülést az arcán, amikor meg­tudta, hogy végleg hazajöt­tem, mert befejeztem a nya­rald'!. Hiába, Jenő csak egy van!« 4 férj: »Hát öregem, képzeld mi történt! Még most is frászt kapok, ha eszembe jut! Tu­dod, van ez a kis szerelmem, ez a Manci, az irodából... Kedves, csinos, szeleburdi, és hiába, én ilyen természet va­gyok, hogyha tetszik nekem valaki, és viszont, hát nem nagyon jut eszembe, hogy három évvel ezelőtt örök hű­séget fogadtam valakinek. A Manci mg«r több mint egy éve tart. Remek kikapcsoló­dás, bűbájos lány, nincs pár­ja... Kedves, mulatságos, és persze, amikor a feleségem egyedül elment nyaralni, nyomban beszerveztem. Zöttytelenül ment is a do­log. és a harmadik napon arra kértem, jöjjön el hoz­zám, aludjon nálam, hiszen a feleségem még javában nya­ral, nincsen semmi vész. El is jött. Édes volt, mint min­dig, aztán valami ‘egészen hülye, kis szamárságon ösz- szevesztünk. Manci felkelt, felöltözött, és hazament,.. Őrjöngtem a méregtől, s iszo­nyúan sajnáltam, hooy így el­romlott az éjszakám. Ökölbe szorított szemmel próbáltam aludni, aztán feladtam, és olvasni kezdtem ... Két oldal után valami zajt hallottam. Már arra gondoltam, hogy a Manci mégis visszajött... És a feleségem ott állt a hálószoba küszöbén... Olyan zavarban voltam, hogy a nevemet is elfelejtet­tem. Amikor egy kicsit ma­gamhoz tértem, áldottam Mancikám szent nevét, amiért olyan érzékeny, és könnyen sértődik^ De ami a fő, ami végképp megkülön­bözteti egy feleségtől: min­dig telefonál; mielőtt jönne.« A hallgató: — öregem, az asszonyok a házasságban mind nevelet­lenek lesznek. Királyhegyi Fái értékű könyvet adnak főleg a vidéki vásárlók kezébe. Ez pedig körülbelül 800 000 fo­rinttal lesz több az előző évi­nél. A szövetkezetek ellátási területein rendezett 30—40 író-olvasó találkozó a falvak kulturális ünnepévé vált. Út­törők, pedagógusok, nyugdíja­sok, boltosok és szocialista brigádok segítik, hogy a könyv ünnepei: a februári mezőgaz­dasági könyvhónap, az ünnepi könyvhét, az őszi megyei könyvhetek, a politikai könyv­hónap eredményesen zárulja­nak. A fogyasztási szövetkezetek jelentős anyagi és erkölcsi se­gítséget adnak 33 művészeti együttes fenntartásához. Ezek­ben hozzávetőlegesen 1200 szö­vetkezeti tag keres művelő­dést, szórakozást, szereplési lehetőséget. Vezetőik nagy­részt pedagógusok, akiknek irányításával összegyűjtik és színpadra állítják a régi ha­gyományokat, megvédik őket a feledéstől. Az ÁFÉSZ-ek egye­dül nem bírják előteremteni a fenntartáshoz szükséges költ­ségeket, ezért egyre gyako­ribb, hogy termelőszövetkeze­tekkel, ktsz-ekkel fognak ösz- sze az együttesek közös fenn­tartása végett. E szövetkezeti együttesek el­sősorban a somogyi művészeti szemle, rendezvényein vesznek részt. Ott vannak a jelentő­sebb belföldi fesztiválokon, Balaton menti műsorokon. Többször szerepeltek a rádió­ban, a televízióban, és gyak­ran képviselték megyénk mű­vészeti mozgalmát az ország­határokon túl, keleten és nyu­gaton egyaránt. Ezeket a más országbeli szerepléseket a külföldiek viszontlátogatásai igen gyakran követték. Az utóbbi években a leg­több sikert a siófoki ÁFÉSZ Balaton zene- és táncegyütte­se és a lengyeltói ÁFÉSZ bu- zsáki Bokréta együttese érte el. E két együttes kapott leg­nagyobb elismerést. Birtokosai a Kiváló együttes címnek. Rajtuk kívül a marcali ÁFÉSZ mesztegnyői Berzsenyi ének-, zene- és táncegyüttese, a ba- latonbogláriak szöllőskislaki együttese, a Drává együttes, a homokszentgyörgyi ÁFÉSZ la- di kórusa, a buzsáki, a kará- di, a göllei menyecskekórus, a somogysámsoni citerazenekar és még sok más együttes tett sokat azért, hogy ma tekinté­lye van a somogyi szövetkeze­ti öntevékeny művészeti moz­galomnak. Ott folyik eredmé­nyes művészeti munka, ahol a szövetkezetek igazgatóságai felelősséget éreznek a műve­lődés sokirányú előbbre vitf léért. Hozzávetőleges számítá­sok szerint az ÁFÉSZ-ek több mint félmillió forintot fordí­tanak Somogybán kulturális célokra. A DECEMBER 14-ÉN kez­dődő VII. kongresszus bizo­nyára újabb lendületet ad, hoüv az ÁFÉSZ-ek a művelő­dés területén is nagy lépést tegyenek előre. D. Z. Jubiláló diákotthon öt éve működik Marcaliban a hétközi általános iskolai diákotthon, amely hét környező helység — többek között Gyóta, Martonpuszta, Boronka és Somogyszentpál — ötven- hét tanulójának (huszonnyolc lánynak és huszonkilenc fiú­nak) ad otthont. Induláskor ugyan a szülők idegenkedtek tőle, de most már ők igénylik a gyerekek számára a diák-’ otthont. Azóta az otthon kinőtte magát. A tanács szándéka, hogy a negyedik ötéves tervben egy új, korszerű, hétközi diákotthont létesít A diákotthonban a gyerekek tanulmányi eredménye is na­gyon sokat javult, hisz állandó felügyelet mellett tanulnak, s minden segítséget megkapnak. A »Takarót Vietnamnak!« akcióban,az ügyes kezű kislányok is részt vesznek: takarókat horgolnak. SOMOGYI NÉPLAP 1*0. dmnber X

Next

/
Thumbnails
Contents