Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-07 / 288. szám

Tonal szolgálni

VALLOMÁS A MUNKÁRÓL

Fiatalok brigádja

O

lvasókkal találkoztam, beszélgettem az elmúlt napokban több alkalommal is. Az elhangzott kérdésekre akkor az idő rövidsége miatt nem válaszolhattam mélyrehatóbban, így ezt most teszem meg.

— Mit jelent újságírónak lenni? Milyen érzés tapasztalni az írás hatását, esetleg találkozni olyan megbírált vezetőkkel, akik a cikk miatt sértve érzik magukat?

Az újságírói hivatás vállalásához sok minden szükséges az íráskészségen, a tehetségen túl. Ismerni és magáévá tenni annak a pártnak politikáját, amelynek tollal való terjesztését vállalta. Pártosságra, őszinteségre van szükség, hiszen a legraífiná!- tabban tálalt igazság is hamisan cseng, ha nem érződik belőle az újságíró elkötelezettsége, véleménye, az ügy szeretete. Szenvedélyesen kell szólnia mindenről, s nemcsak a bántó igazságtalanságokról, az emberi tragédiákról, hanem épülő, gazdagodó szocialista hazánk eredményeiről is.

Szeretnie kel! az embereket, megérteni őket, s ennek kell kicsendülnie írásaiból is, hiszen a legesztergályozot- tabb mondatok is hidegek, érzéketlenek és hatástalanok maradnak, ha a sorokat nem hatja át az újságíró emberi érzése.

Nagyszerű ddog újságírónak lenni, tollal szolgálni. Ott állni a felépült gyár, óvoda, lakóház, iskola stb. kapujában, s arra gondolni, holnap ezrek és tízezrek tudják meg általa, mivel gyarapodtunk, gazdagodtunk. Felelősséget is

jelent mindez, hiszen az emberek, az olvasók hisznek az írott szó igazában.

E

zernyi élmény, emlék halmozódik fel egy újságírói pályafutás során. Hogyan is lehetne elfelejteni azt az 1957 eleji napot, amikor Jugoszláviából egy vonatszerelvényen olyan fiatalt hoztunk haza, aki az ellenforradalom zűrzavarának, valamint az ellenséges propagandának hatására nekivágott a nagyvilágnak.

Vagy azt a döbbenetes pillanatot, amikor a vasdiplomás gyógyszerész sírva mutatta be már haldokló vejét, aki 19 esztendeig bújt meg lakásukban a szekrény mögött, költözéskor ládában szállították, mert nem bízott rendszerünk humanizmusában.

S ma is összeszorul az újságíró szíve, amikor felidézi azt a tragikus napot, amikor a méternyi vízben holtan találtuk meg azt a négyéves fiúcskát, akit napokig ezrek kerestek reménytelenül, s akinek azért kellett meghalnia, mert néhány ember közömbösen, érzéketlenül átnézett a zokogó, az édesanyját hívó apróság felett.

De hogyan is lehetne elfe- v lej térni annak az ötéves kislánynak örömteli kacagását, akit egy szocialista brigád fogadott magáévá, mert szülei eldobták maguktól, lemondtak róla.

Levelek tucatjait őrzöm fiókomban. Akad köztük néhány olyan is, amelynek hangvétele sértő, bántó, mint azoknak az embereknek felháborodott kifejezése, akik nem az őket ért bírálat igazságát nézik, hanem a személyüket ért sérelmet, hogy ügyüket, magatartásukat a közvéleményeié tártuk.

Nem veszett kárba a két nap

(Tudósítónktól.)

A teremben a csurgói ÁFÉSZ vezetői, osztály- és csoportvezetői ültek. Feszültség, izgalom. Húsz perc nagy idő, és mégis kevés arra, hogy tömören bemutassa az előadás az eddig végzett munkát, a segítő és akadályozó tényezőket. »Milyen lehetőségéket adnak a gazdasági szabályozók?« És: »1972-ben milyen üzletpolitikát kell folytatni?«

Vizsga? A rátermettség felmérése?

Mindez november harmincadikén és december elsején történt. Előzőleg a húszperces anyagot minden érdekelttől írásban kapta kézhez a szövetkezet elnöke. A középszintű vezetőknek először nem tetszett az ötlet. Háborogtak, mérgelődtek. Hasznosabban is el lehetne tölteni a két napot. És aztán megkezdődött az értekezlet.

Külön asztal az előadónak. Az előadás után vita. A témák: a készletgazdálkodás, az üzletpolitiká, az új közgazda- sági szabályozók, a beszerzés, az ár-, a bér- és hitelpolitika, a személyügy, az oktatás, a szállítás, a szövetkezetpolitika, a felvásárlás, a termeltetés

Közben ilyen megjegyzések: »Tíz éve itt dolgozom, naponta ötször találkozunk az iroda folyosóján, ás eddig még nem tudtam, hogy te...«

»Igen. Itt és ott kapcsolódik a munkánk. Erre vagy arra kell vigyáznunk...«

Mikor a harmadik középszintű vezető került az előadói asztal mögé, a légkör megenyhült ... Jobban látták, hogy a fogaskerekek hogyan kapcsolódnak egymásba. Világosabbak lettek a negyedik ötéves terv és az 1972-es esztendő célkitűzései. Valóban vizsga volt, vagy a tudás felmérésének újszerű módja?

Egy bizonyos. Amikor vége volt, a részvevők elismerték, hogy sokat, nagyon sokat tanultak.

Ez a két nap nem ellopott tizenhat munkaóra, hanem olyan idő, amely a jövőben még sokat kamatozhat.

Dr. Horváth Bélától, az

igazgatóság elnökétől hallottam: »Az élet, a kereskedelem nap mint nap ezernyi olyan helyzet elé állítja a szövetkezet középvezetőit, amikor azonnali intézkedésekre van szükség, amelyek hatással vannak a szövetkezet vagyoni helyzetére. Önálló, a feladatokat jól ismerő középvezetőkre van tehát szükség. Mi azt vár juk, hogy ők ne hozzánk jöjjenek minden problémájukkal, hanem a leckét lehetőleg maguk oldják meg. Azon fáradozunk, hogy a vezetés csoport- munka legyen. A terheket elosztva viseljük. Ha úgy tetszik, elloptuk a két napot vezető munkatársainktól, de csak azért, hogy ez az idő a jövőben sokszorosan térüljön meg«.

Am a levelek többsége józan, tárgyilagos. Idézhetném a pusztai tanítóét, a nyugdí-, jas esztergályosért, a vakcá- gányzenészét, s másokat, akik saraikkal megerősítették, továbbá bátorságra serkentették az újságírót.

S milyen jó érzés találkozni eddig ismeretlen emberekkel, akik a bemutatkozás után már régi ismerősként, barátként köszöntenek, mert lapunkon keresztül évek óta közvetlen kapcsolatban állunk.

Hasonlóan nagyszerű dolog elővenni a sárguló újságokat, olvasni az akkori írásokat, s látni a mai valóságot, amely az újságíró munkája nyomán lapjainkban is tükröződik.

— A sajtó munkásai legközvetlenebb munkatársaink. A magyar sajtóban tükröződik az a valóság, ami az el-, múlt 15 esztendő- eredménye, amelynek együtt örülhetünk. Teljes bizalommal voltunk eddig is, és támogatjuk a jövőben is a sajtó munkásait

Ezt mondotta nemrégen az országos újságíró-tanácskozáson Kádár János elvtárs pártunk Központi Bizottsága nevében, s ez tükrözi azt a társadalmi megbecsülést, elismerést, mely az újságíróknak, a sajtó dolgozóinak országunk vezetői részéről jut. De ezt tapasztaljuk naponta megyénk vezetői és az olvasók részéről is.

M

a, a magyar sajtó napján az újságírók is megállnak egy kicsit pihenni, emlékezni, ünnepelni. De csak néhány órára,, mert az újságnak másnap is meg kell jelennie, hiszen olvasóink várják a megyéből, az országból, a világból érkező legfrissebb híreket, eseményeket

Jó érzés, nagyszerű dolog újságírónak lenni, tollal har- ‘colni, terjeszteni a párt szavát, igazságát, s naponta »találkozni« az olvasóval, akinek bizalma arra ösztönöz minden újságírót, hogy tollát felelősséggel, őszinteséggel,

emberséggel forgassa!

*

Szalai László

Kilencen vannak, átlag- életkoruk nem éri el a 18 évet...

A »legöregebb« húsz, a legfiatalabb csak 16 esztendős. A brigádvezető, Baja Sándor- né is igen fiatalon került a brigád élére, hiszen ő is csak tizenkilenc éves.

— Mit szólnak a többiek, ha

valakit esetleg figyelmeztetni kell a munkája miatt? Nem mondják: ugyan ne beszélj,

hiszen egykorúnk vagyunk, miért akarsz nekem dirigálni?

— Ilyen nem fordult még elő a brigádban. Talán nem is véletlenül választottuk alakuláskor az Egyetértés nevet. Valamennyien engem jelöltek brigádvezetőnek, s teljes volt az egyetértés abban is, hogyan végezzük, munkánkat.

Baja Sándorné, a Kaposvári Ruhagyár kadarkúti telepén fiatal brigádvezetője korához, no meg állandóan mosolygó, kedves arcához képest kissé talán túl komolyan is beszél, hogyan kezdték a munkát, s milyen tervek állnak előttük.

Májusban alakulták, s néhány hónap után is tudnak felmutatni olyan eredményeket, amelyek azt mutatják, hogy törekvésüket — munkájukban, magatartásukban szocialistává válni — nagyon is komolyan veszik.

— Föl elevenítettük a »Ne add *ovább« TVvozgalmat. h~gy

Nagy figyelemmel hallgatják Szalavári László telepvezetőt

vitását. Minden brigádtagtó1 elvárjuk, hogy csak kifogás tálán terméket készítsen, adjon tovább a szalagon. Aztán védnökséget vállaltunk a kadarkúti öregek napközi otthonának lakói felett.

A kilenctagú brigádban csupán egy sza képzett varrónő van, Beck Piroska, a többiek a mezőgazdaságban dolgoztak, vagy az iskolából kerültek ide, itt lettek betanított varrónők. Ezért is határozták el, hogy a jövőre induló szakmunkás-tanfolyamra valamennyien jelentkeznek, s ez• .1 ....

. E151 — fehér pulóverben 1 brigádtagok.

— Baja Sándorné, mögötte a

A siófoki küldött

A fiatal szaítemli ? rek

* ♦

érdek ében szél

I Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának ülése a tsz-ek helyzetéről

Hétfőn a Gellért-szállóban megkezdődött a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának kétnapos ülése.

Az ülést a TOT főtitkára nyitotta meg. majd Szabó István, n TOT elnöke számolt

be a közös gazdaságok 1971. évi eredményeiről.

A tanácsülésen széles körű vita bontakozott ki a termelőszövetkezetek helyzetéről.

Ezután az elnökség javaslatot terjesztett elő a termelő- szövetkezetek II. kongresszusának összehívására.

Szerdán délután két órakor kezdődik a KISZ VIII. kongresszusa. Nyoloszáz küldött képviseli az onszág fiataljait az ifjúság fórumán. Somogy- ból huszonhármán utaznak Budapestre. A siófokiak küldötte Várhelyi Vilmos, a Kőolajvezeték Vállalat műszerésze. Munkája a laikus számára egy kicsit titokzatos. Telemechanikai műszerek üzembe helyezése, javítása. És a kedvenc téma? a gáz- és olajszállítás automatizálása. Hosszan és szenvedélyesen beszél a távadóról, amely ezt a munkát könnyíti meg.

A KISZ-választások óta a vállalati KISZ-bizottság agitá- dós és papraganda felelőse Felszólalt a vállalati, megyei küldöttértekezleten. Szólt a fiatalok párttagfevételéről, arról, hogy alapos KISZ-munka előzze meg egy-egy fiatal fölvételét a pártba. A megyei küldöttértekezleten beszélt a vállalat KISZ-eseinek országos felajánlásáról, a Barátság II. kőolajvezeték építése fölötti védnökségről. A fiataloknak arról a segítségéről, amellyel hozzájárulnak a határidők pontos betartásához, a munka- folyamatok összehangolásához.

A kongresszuson az üzemi szekció tagja lesz. Arra készül, hogy ha szót kap, ezen a fórumon is elmondja véleményét. Kézenfekvőnek látszik. hogy a védnökségről beszélten, . hiszen jelentősége olyan nagy, s érdemes az eddig elért eredményekről n kongresszuson is szót ejteni. Feüsaőlalásábaii azonban nem

erről, hanem olyan gondról szól, amely szinte minden üzemben jelentkezik. Ez a fiatalok, de különösen a végzett ipari tanulók beilleszkedése.

— Az a baj, ha egy végzett szakembert egy munkai aladat- hoz állítanak, azt végzi akkor is, ha esetleg egy másikat sokkal szívesebben vagy jobban csinálna —• mondja. — Sokszor nem is derül ki, hogy mihez ért jobban, mert nincs alkalma kipróbálni a különböző részfeladatokat. Ha emellett még egy olyan kollektívába kerül, ahol nem is nagyon akarnak tenni azért, hogy képességeit kibontakoztathassa, előfordul, hogy hátat fordít az egésznek. Keres mayának egv másik munkát vagy munkahelyet Hogy ez mennyire káros, nem kell különösképpen bizonygatni. Es, hogy ez megszűnjön, abban nagy szerepük lehet a közösségnek, a szocialista brigádoknak és természetesen a KISZ-nek. Nagyobb lehet a nehézség, ha olyan brigádba kerül a fiatal, ahol idősebbek dolgoznak. Nehezebb a beilleszkedés, és persze van még szakmai féltékenység is. ami ezt akadályozza.

— Hogyan lehet ezen változtatni ?.

— Ügy, hogy lehetőséget biztosítunk a végzett szakembereknek a munkájukhoz tar tozó összes folyamat megismerésére — mondtuk az első hat hónapban. A vállalati igény és saját érdeklődés alapján az »ismerkedési idő« után oda kerüljön, ahol legjobban hasznosíthatják munkáját.

— Ügy tudom, ezt a rendszert a vállalatnál a fiate1 műszakiakkal már bevezették

— Igen. És bevált. Ugyanezt szeretnénk az ipari tanulókkal is megvalósítani. Ezt szeretném javasolni a többi üzemnek is.

— M't vár még a kongresz- szustól ?

— Az ifjúsági törvény lehetőséget, jogot adott a fiataloknak. A kongresszus feladata lesz a törvény Paragrafusait élővé, tartalmassá tenni Ezt várom.

Mi oed'z tőle és a többi so- mogvi VPl aö-t+ó—nrá, hogv iavaslatafkkal le"venek részesei ennek a munkának.

Simon Márta

kát végezhessenek. Jártak tapasztalatcserén a Kaposvári Ruhagyárban, s most mennek a gyár nagybajom! telepére, ahol a szakmával és a brigádok munkájával ismerkednek. Politikailag is képezik magukat, részt vesz a brigád minden tagja a párt és a szak- szervezet által indított politikai tanfolyamon.

Erzsébetnapkor csomagokkal felpákolva állított be az Egyetértés brigád az öregek napközi otthonába — öt Erzsébet, Bözsi néni van — s ott Béres Margit, Nemes Éva, Elke Mária, Nemes Teodóra, Ber- nát Margit és a többiek virággal, csokoládéval köszöntötték az idős ünnepeitekét. Most pedig már arra készülnek, hogy a szeretet ünnepén karácsonyfát állítanák fel . az otthonban, s ugyancsak ajándékkal köszöntik az idős embereket.

Baja Sándorné és Beck Piroska pedig azt vállalta még, hogy a községben élő idős, magányos embereket rendszeresen fölkeresi, segít nékik a takarításban és a mosásban.

A brigádban a hét leány mellett két f iá tál fiú is var$: Göbólös György — varrógépéi! dolgozik 1— és Szabó József — vasaló. Nincs közöttük ellentét

— Az éltéit néhány hónap alatt is már tekintélyt szerzett magának jó munkával a brigád. A brigádvezetőnek, Baja Sándoménak tekintélye van a brigád és más dolgozóit előtt is. Az alakulástól, 1968 decemberétől van a telepen, társainak példát mutat nemcsak a kifogástalan munka elvégzésében, hanem a közösségi feladatok vállalásában • is. Jó úton halad a brigád ahhoz, hogy szocialistává váljon — mondja Szálavári László telepvezető.

Néhány hónapos múltra teltint csak vissza a Kaposvári Ruhagyár kadarkúti telepének fiatalokból álló Egyetértés brigádja. Eddigi munkájuk, törekvéseik alapján azonban látható, hogy megértették és magukévá tették az MSZMP KB irányelveit, amelyekben a szocialista brigádok feladatát így határozták meg:

»A szocialista brigádok mint a dolgozó tömégek öntudatos kollektívái továbbra is töltse- nek be úttörő, mozgósító és példamutató szerepet a munkában, a termelésben, a művelődésben, a közösségi éleiben, érvényesítsék a kölcsönös segítség elvét, lépjenek fel a munka- és technológiai fegyelem lazaságai ellen, harcoljanak a minőségért.«

Ezt az utat folytatva válhat az Egyetértés brigád szocialistává, végezhet olyan munkát, amilyet pártunk december 1-én megjelent irányelveiben elvár szocialista brigád jainktói ’

Sz. L_

SOMOGY! KÉPI*T KiM, m tfecwfcag %

3