Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-29 / 305. szám
Jól védik a dolgozók jogait a vállalati munkaügyi döntőbizottságok —- Mindenhol biztosítsák a tárgyi, feltételeket — Minden ügyet intézzenek el nyolc napon belül Egyre nagyobb a rangjuk a vállalati munkaügyi döntőbizottságoknak, állapította meg tegnapi ülésén a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége. Ezt elsősorban azzal érték el, hogy több ezer ügyet intéztek, mégpedig az igazságnak megfelelően az új Munka Törvény- könyv hatályba lépése óta. Jól bizonyítja ezt á tavalyi ezer- kétszáznegyvenhárom ügyben hozott döntés: a vállalat intézkedését háromszázhúsz esetben megváltoztatták, kétszázhetvenhat esetben pedig hatályon kívül helyezték. Három év óta a kétszáznegyven döntőbizottság intézi első fokon a munkaügyi vitákat, s ezért is nagyon szép ez az eredmény. Sajnos, olyan is előfordul — mint több vállalatnál —, hogy a megbízások nem felelnek meg a törvényességnek, a tagok nem tettek esküt, s mégis érdemi határozatot hoznak. Akinek munkaügyi vitája van, elvárja, hogy minél gyorsabban eldöntsék. Sok helyen ennek ellenére nem tárgyalják meg nyolc napon belül a beérkezett ügyeket. Még a járási közös munkaügyi döntőbizottságoknál is elhúzódik a határidő, különösen a siófokinál. Tavaly például az ügyek huszonhat százalékát tizenöt, 10,6 százalékát pedig harminc napon belül tárgyalták meg. Dr. Szerényi János, az SZMT titkára azt kérte, hogy . mindenhol gyorsítsák meg az ügyintézést. Sok helyen nem gondoskodnak a döntőbizottságok adminisztrációjáról, még a szükséges segédeszközökkel sem látják el őket Nincs állandó adminisztrátoruk, helyiségük, ahol tárgyalhatnának. Legtöbbször nincs rendszeres jegyzőkönyvvezető sem, az egyik téglagyárban például kézzel írta meg a jegyzőkönyvet és a határozatot a bizottság elnöke írógép hiányában. A munkához nélkülözhetetlen közlönyök, szakfolyóiratok sem állnak mindenhol a bizottságok rendelkezésére. Klenovics Imre, az SZMT vezető titkára szerint rövid időn belül mindenhol el lehet érni, hogy ellássák a bizottságokat a szükséges eszközökkel. Ebben az évben körülbelül ezer ügyet tárgyalnak meg a bizottságok, s a tapasztalatok szerint elsősorban a közlekedési vállalatnál, az építőiparban és a kereskedelemben növekedett a viták száma. Az elnökség a területi munkaügyi döntőbizottság munkájáról is tájékozódott, hiszen ez a testület az első fokon elkövetett hibákat, törvénysértéseket igyekszik kijavítani. A tavaly megtárgyalt fellebbezések közül háromszáznyolcvanötöt a dolgozók, nyolcvanegyet a vállalatok nyújtottak De Még mindig elég sok a megalapozatlan fellebbezés. A területi’munkaügyi döntőbizottság nagy gondot fordít arra, hogy továbbképezze a döntőbizottságok tagjait 1968 óta nyolcszázhetv.ennyol- can vettek részt a tanfolyamot j országot, barátokat ismertein meg ALIG három hónappal ezelőtt fiatalok izgatott, vidám csoportja ült vonatra, hogy a Német Demokratikus Köztársaságba utazzon. Többségük első ízben indult külföldi útra, s valamennyien először szakadtak el hosz- szabb időre a szülői háztól. Érthető volt izgalmuk, várakozásuk. Mi vár rájuk távol otthonuktól, milyen benyomások érik majd őket, sikerül-e céljaikat — amiért a külföldi munkára jelentkeztek — elérni? A kaposvári Tóth Béla is ilyen várakozással tekintett az út elé. A szimpatikus, fekete fiú így beszél terveiről, arról, hogy tulajdonképpen miért is jelentkezett az NDK-beli hároméves munkára. — Géplakatos szakmát tanultam a kaposvári 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Társaimmal sokat beszélgettünk arról, hogy az NDK-ban bizonyára tovább fejleszthetnénk sZakníai ismereteinket. Meg mindenkor nagyon szerettem volna világot látni, új országot, barátokat megismerni, nyelveket tanulni. Ezért jelentkezett tehát Tóth Béla, s bizonyára még sok társa is ezért vállalta a külföldi munkát. Az eltelt három hónap nagyon rövid idő egy olyan országnak megismerésére, amelynek nyelvét sem tudják, s kevés idő volt arra is, hogy utazgassanak, bejárják az országot. Vajon három hónap után milyen véleménynyel érkezett haza Kaposvárra szüleihez, testvéreihez? — Amennyire vártam a kiutazást, az indulás idejét, any- nyira vártam, hogy itthon lehessek családom körében. Nem ’ azért, mert csalódtam, de hiányzott a megszokott környezet, szüleim, testvéreién szeretete, melyet, a kinti meleg, baráti fogadtatás sem tudott teljesen pótolni. Rendezgeti gondolatait, a sok 'élményt, melyet egy tizennyolc éves fiú csak nehezen tud elraktározni, majd így folytatja: — Elsterbergben, egy műse- lyemgyárban kaptam munkát, s velem együtt mintegy hatvan, mbst kiutazott fiatal is. Ott már vártak bennünket azok a fiatal magyar társaink, akik tavaly, illetve azt megelőzően kezdték el a munkát. A gyár munkásszállásán kaptunk elhelyezést, három műszakban dolgozunk. Nagyon sokat segít a nyelv megismerésében, hogy a gyár hetenként két alkalommal nyelvtanfolyamot tart részünkre. Már e rövid idő alatt is elég sok kifejezést megtanultunk, egyre jobban meg tudjuk értetni magunkat német munkatársainkkal. Béla ezután sorolja az új és új ismereteket. Szállásukon — egy ötemeletes épületben laknak — minden emeleten klubszoba, televízió áll rendelkezésükre. Laknak ott német fiatalok is, akikkel rendszeresen találkoznak, kölcsönösen meghívják egymást klubestéikre. Szombatonként ellátogatnak a város ifjúsági szövetségének zenés, műsoros estjére, egyre közvetlenebb, barátibb kapcsolat alakul ki a magyar és a német fiatalok között. NÉHÁNY NAPOS itthoniét után Tóth Béla január elején folytatja munkáját a Német Demokratikus Köztársaságban. — Eddig ©gy kis részt már megismertem az NDK-ból, az ott lakók életével. Jártam Gera városban, visszafelé jövet pedig megálltunk rövid időre Drezdában is. Szeretnék eljutni ebbe a városba hosszabb időre, hogy a világhírű képtárat megtekinthessem; ezenkívül Potsdamba és más, történelmileg híres német városokba, hogy a kint töltött évek hasznosan teljenek el... Szalaí László kon, amelyek felölelték a Munka Törvénykönyv fejezeteit'Az SZMT és a szakmai szakszervezetek megyebizottságai minden segítséget megadtak e tanfolyamok szervezéséhez. A területi munkaügyi döntőbizottság fontos feladatának tartja a helyszíni ellenőrzéseket Nyolc nagy vállalatnál átfogóan megvizsgálta a munkaügyi viták intézését, s tapasztalatait írásban közölte a vezetőkkel és a döntőbizottságokkal, hogy csökkentse a törvénysértő intézkedéseket. A területi bizottság sok tapasztalatot szerzett a Munka Törvénykönyv alkalmazásával kapcsolatban. Megállapította többek között, hogy a kollektív szerződések tartalma megfelel a törvénykönyv rendelkezéseinek, elenyésző a törvénysértő rendelkezés bennük A gyakorlatban azonban olyannal is találkoznak, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója nem hallgatja meg személyesen a dolgozót, márpedig ezt nem pótolhatja a munkaügyi döntőbizottság. Az elnökség egyetértett azzal, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottságok törvé - nyes, jó működése elsősorban az üzemek, intézmények vezetőinek az érdeke, hiszen hozzájárul a dolgozók jó hangulatához, a munkafegyelem megszilárdításához. Dr. Kocsis Károlynak, a közgazdasági bi zottság vezetőjének javaslata alapján az elnökség a szak- szervezeti bizottságok figyelmébe ajánlotta, hogy rendszeresen kísérjék figyelemmel a döntőbizottságok munkáját, s testületi üléseiken rendszeresen foglalkozzanak vele. Az SZMT elnöksége elismerését fejezte ki dr. Hegedűs Gyulának, a területi munkaügyi döntőbizottság elnökének eddigi munkájáért, s a szakszervezetekkel való példás együttműködéséért. Az elnökség - megtárgyalta a társadalombiztosítási, egészségügyi munkabizottság munkáját Guth József előterjesztése alapján, s a bizottság vezetőjének, önzetlen társadalmi aktíváinak, a megyebizottságoknál tevékenykedő aktíváknak szintén elismerését fejezte ki L. G. Tegnap 0 órától Kaposvárt bekapcsolták a táwáiasztásba Egy budapesti beszélgetésre fél percet sem kell várni Minőségi változást jelent a postai szolgáltatásban Ünnepélyesen avatták fel tegnap Kaposváron az új távválasztó központot. December 28-án 0 órától a kaposvári telefonelőfizetők az ország 22 községével, városával teremthetnek, közvetlenül — tárcsázás útján — kapcsolatot. Közvetlenül tárcsázhatják többek között a veszprémi, a győri, a soproni, a szolnoki, a miskolci és a budapesti előfizetőket A fővárost kivéve, ezekről a helyekről is közvetlenül lehet hívni Kaposvárt. Garamvölgyi Miklós, a Pécsi Postaigazgatóság vezetője beszédében azt hangsúlyozta, hogy a távválasztó központ üzembe helyezése nemcsak az eddiginél több ' távolsági telefonbeszélgetés lebonyolítását teszi lehetővé, hanem minőségileg is javítja e postai szolgáltatást. A kaposvári távválasztó központ egyelőre csak a városból biztosít közvetlen tárcsázási lehetőséget, de dolgoznak már azon, hogy legalább a járási székhelyek telefonközpontjait bekapcsolják a távválasztásba. A jövő év elején elkészülő új siófoki telefon-főközpont pedig már — a modem hírközlésnek megfelelően — nagyobb terület — a régi siófoki járás községeinek — előfizetőit gyűjtik ösz- sze, s teszi lehetővé a közvetlen telefonkapcsolatot, s az országos táwálasztó rendszerbe való bekapcsolódást. A kaposvári távválasztó központ 106 távolsági áramkör forgalmát bonyolítja le. Közvetlenül csatlakozik már most a budapesti, a siófoki (ezt a várost csak az új gócközpont üzembe helyezése után lehet közvetlenül hívni), a veszprémi és jövő év vége felé majd az új pécsi távválasztó központihoz. A budapesti táwálasztó központon keresztül természetesen közvetlenül lehet tárcsázni az ország valamennyi, a távválasztó rendszerbe bevont előfizetőjét. A kaposvári távválasztó központ üzembe helyezésének első eredménye: megszűnt a távolsági beszélgetésekre a várakozási idő. Az ünnepség után a posta központjában figyeltük: hogyan jön létre egy távolsági beszélgetés. Egyetlen esetben sem volt szükség fél percnél hosszabb időre, s az automata máris csengette a hívott számot. A posta ettől a jobb kiszolgálás mellett az önköltség csökkentését is várja, ugyanakkor jelentős munkaerőt takarít meg. Jelentőségét jól szemlélteti két szám: a posta 1970-ben 36,3 millió távolsági beszélgetést kapcsolt, s e beszélgetések száma évente csaknem egymillióval emelkedik. Ezt a hatalmas forgalmat kézi kapcsolású központokkal mór nem lehetett zavartalanul lebonyolítani. A posta a kaposvári előfizetőket írásban értesítette a távválasztás módjáról. Az első fél nap tapasztalatai szerint: rendkívül kevés a rossz hívás. Az előfizetők jól tárcsázzák a távolsági beszélgetéseket. A küszöb egy kicsit a továbblépés szimbóluma nekem. Ha közelébe jutok, elfelejtem a jól ismert szólásmondást, azt ugyanis, hogy »ne nézz hátra, jön a farkas«, azaz szembeszegülök vele. És hátranézek. Mert higgyék el, érdemes visszapillantani azért is, hogy az ember tudja, meddig jutott, hogyan menjen tovább. S most újra egy küszöb előtt állunk. Tudjuk mindany- nyian, hogy nem vár ránk valami1 meghökkentő fordulat, és igen jó, hogy nincs is szükség rá. Jó, hogy közösen vállalt célunk megmásíthatatlan, s jó, hogy az utat sem keresztezik nagy és gyötrelmes szakadékok. Az újév küszöbéhez közeledünk. Az eseményt ünnepélyesnek tartjuk, emlékezetesnek és elgondolkodtatónak. Jókívánságokkal halmozzuk el egymást, s nagy általánosságban azt mondjuk majd, amikór éjiéit üt az óra, hogy Boldog újévet! Vagyis azt kívánjuk, hogy életünk kiegyensúlyozott legyen és zavartalan; mindén sikerüljön, ami jót és szépet el tudunk képzelni egymásnak ... Ezt a kívánságot szeretném kiegészíteni. Tudom, merész vállalkozás, hisz ki tudná eldönteni, hogy mi a legfontosabb? Mentsenek föl hát az alól, hogy mindenről, és fontossági sorrendben beszéljek. Hadd mondjam úgy, ahogy eszembe jutnak, s ahogy magamba szívhattam e társadalmi töltésű kívánságokat. Azokra a dolgokra gondolok mindenekelőtt, amelyekről sokat beszélünk, cikkezünk és vitatkozunk, s okkal, ok nélkül türelmetlenek vagyunk túlságosan lassú megvalósulásuk miatt. Azokra a jelzésekre, amelyekből kiderül: néha igazságtalanok vagyunk a társadalom fejlődésének megítélésében. Eszembe jut egy mélységesen igaz filozófiai megállapítás: A tudat elmarad a lét fejlődésétől. S a kisördög belám fészkeli magát: el kell-e maradnia ennyire? Nem követhetné-e valamivel gyorsabban a gazdasági—társadalmi fejlődésünket? Valaki arról beszélt a napokban, hogy igencsak megtanultak számolni az emberek. Hovatovább egyre kevesebben dolgoznak, és egyre többen számolnak önmaguknak — mondta. Van ebben túlzás, magam is jól tudom. De igazság is. A kérdés az, hogy az egyre több ember jól számol-e? Milyen szenvedélyes vitákat hall például az ember arról, hogy hogyan alakulnak az ár- és bérviszonyok. Elégedetlenek vagyunk sokszor. Mert nem látunk továljb az orrunknál, mert mindig csak azt érezzük magunkénak, ami a borítékban van. Pedig mennyivel többet ad ez a társadalom! Nagy, országos gazdagodásunk miért oly természetes, hogy elsiklunk fölötte? Pedig a miénk, mi teremtettük. »Borzasztó, hogy mennyire emelkednek az árak« — hallom itt is, ott is. És nem hallom: »Borzasztó, hogy mégis mennyivel jobban élünk!« Pedig ez az igazság. Korábban még a mosógép volt »borzasztóan« drága, ma meg a kocsi, a villa. Micsoda különbség! Kérem, ne illessenek az egyoldalúság vádjával Vagy csak annyiban, amennyiben mi mindannyian sokszor egyoi- dalúan vizsgáljuk saját közösségi, egyéni életünket Régi — és elfogult — mondás »fejlődött tovább«, az, hogy »Kis pénz, kis foci« — emlékeznek még? Most meg azt mondják sokfelé: »Dolgozgatunk, mert fizetgetnek.« És nem mondja azt senki, pedig mélységesen igazabb és talán lelkesítőbb is: Olyan színvonalon élünk, amilyen színvonalon dolgozunk. Ügy várjuk néha életünk gazdagodását a szocialista államtól, mintha az egy különálló valami lenne, mintha nem önmagunktól, hanem »»tőle« függne továbbjutásunk. K ívánság az új évre? Hát igen. Kívánjuk azt is egymásnak már, hogy próbáljuk belülről vizsgálni közös dolgainkat Hogy ne szakadjunk el attól, ami a miénk, hogy reálisabban szemlélődjünk, s tekintsünk vissza is néha. Hiszen mi teremtettünk mindent, a mögöttünk lévő dolgok lelkesítőek. S olyan jó volna néha többet, jobban lelkesedni, s odaadóbban cselekedni közös céljainkért... Vagy beszéljünk másról? Ugyanide jutunk. Azt hiszem, gyakrabban kísérletet kellene tenni arra, hogy megkülönböztessük a felszínt a valóságtól, a látszatot a lényegtől. Érdeklődő és tájékozott emberek vagyunk, mégis a felszínből ítélünk néha, mégis csak az apró jelenségek, s nem a nagy egész késztet ítéletalkotásra minket. Szidjuk a felvágott utakat — mert igaz, sokáig tátonganak az utcán —; és szidjuk a kormot, amely megtelepszik a városon. De a kettő összefüggését észrevesszük-e? Autóbuszjáratokra panaszkodunk; s nem látjuk, mennyivel több kocsi fut az utcán, s hány ezer emberrel több dolgozhat, mint évtizeddel ezelőtt. Kevés a lakás, színtiszta igazság! S az igények hová nőttek? Nem kell, hogy lebecsüljük az igényeket, de nem szabadna, hegy olyan messzire nőjenek lehetőségeink fölé. Kis példák ezek, tudom, de érdemes beszélni róluk. Mert néha képtelenek vagyunk megbecsülni azt, amit teremtettünk. Pedig nem úgy vagyunk, mint az ifjú pár, melyet minden jóval, lakással, bútorral, kelengyével ellát a szülői ház. Semmi sem pottyant az ölünkbe. Azt hinné az ember, hogy jobban tudjuk értékelni embermilliók, önmagunk ve- rejtékes munkájának gyümölcsét... És még egy kívánság, ez sem utolsó: tanuljuk meg jobban becsülni a dolgozó embert, becsülni a szerénységet, az odaadást, az önzetlen fáradozást kö?ös dolgainkért. Észérveink gazdagságára kár volna szót vesztegetni, de elfeledkeztünk közben érzelmeinkről. Miért nem próbálunk jobban hatni egymás érzelmeire beszélgetések során, s a munkabér lyen, tanácskozásainkon és nagygyűléseinken, miért nem próbálunk egy keveset visszahozni a hőskor módszereiből? Az apró és nagyobb sikerek érzelmileg is megindíthatják az embert, ha úgy tud rájuk tekinteni, mint a sajátjára. S az érzelmi hatás — együtt mélységesen igaz észérveinkkel — ösztönzőbb erejű, sokkal többre tesz alkalmassá és képessé minket. r E s eszembe jut az öntömjénező, másokat semmibe vevő emberek nem túl nagy serege. Kívánhatom-e, hogy szigeteljük el őket a becsületesen dolgozó, igaz ügyért önzetlenül cselekvő sokaságtól? A felfelé hajbókoló és lefelé taposó típusok se »fölfelé«, se »lefelé« nem akarnak jót, csak önmaguk útját egyengetik, s' az ilyeneket karrieristáknak szokás nevezni. Nem a tehetségesek, nem az alkotó egyéniségek sajátja ez a jellemvonás, hanem a törtetőké, akik nagyon megkeseríthetik környezetük életét. Le kell választanunk őket a szocialista típust közelítő milliók testéről.. Apró kívánságokat akartam tolmácsolni, mielőtt átlépjük a küszöböt. Nem annyira az egyéni boldogulás oldaláról, de közvetve onnan is. A társadalom igényei ezek, amelyekre figyelve talán gyorsabban, a kisebb zökkenőket is elkerülve közelíthetjük a célt Jávori Béla SOMOfiíI NÉPLAP Vwria» 19TL áeecaafoe- 39.. I
