Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-28 / 304. szám
/ VÁLASZTÁSOK 1972-RE N éhány héttel ezelőtt országos gazdasági aktíva értekezleten jelölte meg a kormány elnöke a gazdasági továbbfejlődés ütemét és fő jellegzetességeit. Ám a jövő évi költségvetésre várt a feladat, hogy a legfontosabb mérőeszközzel, a pénzzel is meghatározza a teendőket és a lehetőségeket, amelyeknek tudatában élünk és dolgozunk majd 1872-ben. Ez az előterjesztés most a Parlamentben megtörtént, s kirajzolódtak a gazdálkodás keretei. A legfontosabb: az ideinél némileg mérsékeltebb előirányzatok a termelésben és a nemzeti jövedelem alakításában, de változatlanul az ötéves terv előírásai szerint. Nem mondunk le és nem is kell lemondanunk a terv egyetlen fontos céljáról sem, s ha következetesebben törekszünk minden téren az egyensúlyi helyzet kialakítására, az is megfelel a terv kívánalmainak. A hangsúlyos kérdés most a »-hogyan?«. És még egy kérdés, ^melyet Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára fogalmazott meg: élhetünk-e úgy, ahogy élünk? A válasz: igen. Mert a lakosság fogyasztása lényegében tervszerűen nő, és az ismétlődő hiányt a tervezettnél gyorsabban növekvő beruházások és készletek idézik elő. A termelés pedig nem fejlődik olyan ütemben és eredménnyel, hogy máris ilyen méretű felhalmozást tegyen lehetővé. Tehát még egyszer: hogyan biztosítsuk az egészséges ütemet? Először is, a teljes egyensúlyt nem máról holnapra, hanem csak fokozatosan kell megvalósítanunk. Azután: a jövedelmek növelésének és a fogyasztás bővítésének a tervein mit sem kell változtatnunk, csak a beruházásokkal bánunk megfontoltabban. A külkereskede- delemben a hatékonyságé a döntő szó, éá kevésbé az importtakarékosságé. Mindez megóv a megrázkódtatásoktól, sőt még az életszínvonal- emelő intézkedéseknek is helyt ad. Igaz, a bejelentett ármódosítások, azaz inkább növelések együttesen egy százalékkal emelik az árszínvonalat, a várható szokásos piaci ármódosulások pedig további egykét százalékra rúghatnak. A kormány azonban, korábbi elhatározásához híven, gondoskodik róla, hogy mindezt a bérekben, jövedelmekben ennél nagyobb mértékben megtérítse. És hogy azt a megállapítást is komolyan értelmezzük, miszerint főleg a sokgyermekesek és a nyugdíjasok sínylik meg az áremelkedést, a jelenlegi lehetőségek szerint emelik a családi pótlékot, és még rugalmasabb szabályozással könnyítik a nyugdíjas korúak továbbdol- gozási és a nyugdíjasok munkavállalási lehetőségeit. A fogyasztást természetesen elsőrendűen jellemzi, hogy milyen árut vehetünk, a pénzünkért. A könnyűipari miniszter országgyűlési felszólalása némi betekintést adott a ruházati és a cipő-, valamint a bútor-, a papír- és a nyomdaipar korszerűsítésének már megkezdett, széles körű folyamatába és várható eredményeibe. Nagyobb választék, jobb minőség, korszerűbb termékek, és ha mindez jól szervezett kereskedelmi munkával párosul, nagy fellendülésnek leszünk tanúi a fogyasztás számos fontos ágában. Természetesen' rövidlátás lenne a folyamatokat csupán a fogyasztás oldaláról' vizsgálni. Nemcsak azért, mert a termelés — még a fogyasztási cikkek területén is — jelentős része kivitelre is alapozódik, és mert a fejlesztés, az építés minden területét ez nagymértéken táplálja, hanem mert a társadalom minden tagjának, a legkülönbözőbb beosztásban, munkakörben, nemcsak fogyasztói, hanem termelői minőségében is nélkülözhetetlenül fontos szerepe van. És ez a szerep korántsem változatlan. A termelés korszerűsítése és a gazdaságtalan tevékenység visz- szazorítása el sem képzelhető a dolgozó tömegek cselekvő és mérlegelő részvétele nélkül. Ilyen értelemben esett szó a tanácskozáson a munkaverseny kívánatos új vonásairól anélkül, hogy a hozzászólók eltértek volna a tárgytól Lényegessé válik a gazdasági vezetés, a vállalat irányító munkája a versenymozgalomban, miután annak minden eddiginél szorosabban kell kapcsolódnia a termelő tevékenység tárgyához és céljaihoz. És ezek a célok erősen különbözőek. A mezőgazdaságban az időtényező kerül a figyelem középpontjába, a -.zállításban a pontosság, a kereskedelemben a legszélesebb értelemben vett figyelmesség és így tovább. Ezek az új formák, ha ugyan újaknak nevezhetjük azokat M int ahogy a vezetéssel szemben támasztott követelmények többsége sem új, legföljebb magasabb szintű és most már alig halasztható. Sok az elavult termék, és viszonylag nehezen születnek meg az újak, a korszerűek; nem kielégítő a drága berendezések kihasználása és így tovább. Mindez napirendre kell hogy kerüljön akár a versenymozgalom megújítása, akár a vezető és szervező munka tökéletesítése van soron. Persze, mindkettő halaszthatatlan. Emberi feltételeik pedig: a kimagaslóan dolgozó munkások egyértelműbb anyagi és erkölcsi elismerése, nemkülönben az eredményesen tevékenykedő, kiváló vezetők nyíltszívűbb társadalmi megbecsülése. Nem ritkán éppen egymásnak tartoznak ezzeL Vagy ha úgy jobban tetszik: egy társadalom önmagának. B. J. Tóth Jenő Még néhány nap, s vége az évnek. Befejeződött egy fejezet, mely az emberek életében egy újabb esztendő elmúlását, a termelésben egy gazdálkodási év befejezését jelenti. Ilyenkor megkezdődnek a találgatások, tervezgetések. Milyen is volt az idei év, s hogyan tovább a jövőben? A traktoros — Azelőtt kocsis voltam, pedig megvolt a jogosítványom traktorvezetésre — kezdte a beszélgetést Tóth Jenő, az iharosberényi November 7. Tsz traktorosa. így aztán lovakat hajtottam Persze, amikor a termelőszövetkezet megvásárolta az első traktort, arra mindjárt én ültem. Hogy az idei év milyen is volt? Erre nehéz lenne válaszolni, hiszen munka közben mindig az időjárás jár az ember eszében. Csak sikerüljön mielőbb befejezni a szántást, mert eső után kétszer annyi erő szükséges a munkavégzéshez. Azért jól telt el az év, munka mindig akadt, sőt néha még több is, mint amennyit megszoktunk. De hát a mezőgazdaságban erre számítani kell. Amikor összejön a munka, mindig idegesebb az emMegjelenik, szól, s tévézik Az elsS számú vezető az értekezlet közepén érkezik. A referátum és már néhány hozzászólás is elhangzott. — Ha megengedik — fordul oda az elnökhöz jelezve, hogy szót kér. — Mivel elfoglaltságom miatt nem lehettem itt, nem tudom pontosan, miről esett szó idáig. Engedjék meg azonban, hogy kifejtsem véleményemet a témáról. És érvel amellett, amit a beszámoló alapján még többen támogattak, de beszél a fenntartással fogadott, vagy éppenséggel elvetett javaslatokról is. Voltaképpen ismétel. Ez azonban csöppet sem zavarja magabiztos, minden mondatot hangsúlyozó nyilatkozatában. Befejezésképpen ezt mondja: — Most pedig a tisztelt értekezlet elnézését kérem, de még egy másik tanácskozáson is várnak. Ne vegyék tehát sértésnék, ha most elköszönök. Az eset tehát tulajdonképpen aznap feltehetően még egyszer megismétlődik. A vezetők többsége persze nem ilyen vándorló, örökké siető nyilatkozóként vesz részt egy-egy tanácskozás munkájában. Az említett példát — amelyben az értekezlet közepén ér oda vezető, vagy éppenséggel a fölöttes szerv képviselője — mégsem lehet egyedi esetként felfogni. Hasonlók, sajnos, előfordulnak a gazdasági, a kulturális vagy, az igazgatási és politikai életben egyaránt. De nézzük tovább a példát. Mondjuk, hogy főmérnök tart tanácskozást üzemegység-vezetők részére. Az igazgató megjelenik, szól, s távozik. Még udvariasan elnézést is kér. Han-'sű’vábó], geszt’""V '1 f-nt s-á -V k tudata árad: -Hiszen valameny-: nyien tisztában vagytok funkcióm és személyem jelentőségével. Elismeritek, hogy puszta megjelenésemmel is emeltem a tanácskozás rangját. Sőt: fel is szólaltam. Azt már igazán nem követelheti senki, hogy drága időmből áldozzak a beosztották véleményének meghallgatására, figyelemmel kísérjem a beszámoló hatását, és aktívan vegyek részt a vitában.« Igen, ilyen vezetők is akadnak. Akik aztán egyáltalán nem mérik fel röpke megjelenésük következményeit. Nem gondolnak, arra, hogy látogatásukkal inkább megzavarják a tanácskozást, mintsem lendítenének rajta. Hiszen a részvevők nem szállhatnak vitába velük, nem mondhatják el közvetlen tapasztalataikat, nem tehetnek föl kérdéseket Igaz, ottmaradt a főmérnök, a téma érdemi ismerője, öt viszont éppen a főnöki látogatás hozta zavarba felületes, a területet csak szőrmentén ismerő megnyilvánulásával, esetleg tévedéssel, hiányos ismeretével. Nemegyszer még' az is gondot okoz számára, hogyan védje meg főnöke megcsorbult tekintélyét. A példánkban szereplő igazgató rokontípusát is sokan fölfedezhetik környezetükben. Azt a vezetőt, aki nem ér rá elemző munkát végezni, az összefüggéseket alaposabban megismerni, a fejlesztési lehetőségek kimunkálásában teljes felkészültségével részt venni, mert gyakran meg kell jelennie szervezete, intézménye, hivatala képviseletében. No nem termelési tanácskozáson vagy kétségkívül fontos kapcsolat egy-egy mozzanatán. Hanem fogadásokon, avatóünnepségeken, valamely társadalmi szerv rendezvényén stb. És ezt gátló okként hangoztatja, nyomós érvként használja fel saját, első számú feladata elmulasztásának igazolására. A két említett típus abban hasonlít egymáshoz, hogy mindkettő eltúlozza a megjelenés, a formális megnyilatkozás fontosságát, és ezt gyakorlatában rendszerint az irányítás lényegét tartalmazó munkája elé helyezi. Ezzel kétségkívül eléri azt, hogy arca ismertté válik magasabb körökben,' különböző tisztségekkel halmozzák el, ugyanakkor belső tekintélye szükségszerűen csökken. Hiszen a rábízott területet csak felületesen ismeri, az állandó időhiány miatt nem képes igazán elmélyedni a munkájában. Valaki nemrég egy ilyen esetre utalva azt javasolta, hogy minden szervezetnék a vezetői garnitúra leginkább nélkülözhető tagját kellene elküldeni ünnepélyes összejövetelekre, rendezvényekre, fogadásokra stb. E tréfának szánt ötlet helyett azonban érdemesebb lenne olyan közhangulatot teremteni, amelyben nagyobb szerepet, tekintélyt kap nak valóságos értékek, amelyeket nemegyszer szükségszerűen képviselnek a második vezetői vonal illetékes, egy- egy szakághoz értő, ezért felelősséggel tartozó irányítói, így szertefoszlana az a néhány vezető szemléletében makacsul megkapaszkodott hiedelem, hogy a főnöki »beugrások«, röpke megjelenések, semmitmondó közhelyek emelik a tanácskozás rangját, aláhúzzák fontosságát. Ez persze nem jelenti azt, hogy soha semmilyen értekezleten ne vegyen részt bármilyen magas szintű vezető. Ez természetesen a másik véglet lenne.. Igenis szükség van arra, hogy a legfőbb vezető a maga teljes tényismeretét felhasználva, a témában alaposan fed készülve érdemben vegyen részt egy-egy fontos állásfoglalás kialakításában. Erre viszont rá kell szánni a fél, vagy ha úgy tetszik az egész napot. A másik példára utalva ugyanaikkor elképzelhetőnek tartom, hogy az ünnepségeken, protokolláris eseményeken esetenként a második vezető vegyen részt De lehetőleg csak egy! És nem három, vagy — ami nem ritkán előfordul — hat vagy nyolc! Persze, e gondolathoz arra van szükség, hogy ne tekintse lebecsülésnek egyetlen szerv sem, ha nem a legmagasabb rangú vezető jelenik meg nála egy- egy hivatal,- intézmény képviseletében. Ma még ugyanis az ilyen elvet követő vezető képviselőjét tapintatlanul megkérdezi a rendező szerv illetékese: hol a főnöke? — Az igazgató elvtársnak a tröszttől vannak vendégei — hallottam nemrég a füllentést. Utána aztán négyszemközti beszélgetésen megtudtam: egy fontos összegezést tanulmányoz: Ez azonban, sajnos, nem elég indok a távolmaradására. A Vezetők »üresjáratait« nem tudjuk forinttal mérni. Negatív hatása azonban anyagi és erkölcsi követelményekkel járhat, legyen az oka gyakori reprezentatív megjelenés, vagy futólagos benyitás egy- egy tanácskozásra. Paál László Év vége előtt bér, hirtelen vitatkozik, hibáztatja ezt vagy azt. Volt. úgy, hogy sürgős munkát kel lett abbahagyni, mert vagonok érkeztek, s azok tartalmát kellett kirakni és elhordani, holott a földeken is sürgettek a tennivalók. Az egyesüléssel 5560 holdas területű lett a tsz, ebből 351 ’ hold a szántó. Az őszi talaj- munkái többségével végeztek, mindössze kétszáz holdnyi terület maradt szántatlan a hó miatt. Ez egy hét alatt elfogyott Nyugodtan fogadhatják a telet A növénytermesztő — Az egész évet a földeken töltöttem. Végeztem, ami jött Kapálni már nem kell, a gyomirtást elvégzik a vegyszerek — mondta Varga Lajosáé, a növénytermelés egyik dolgozója. Amikor belépett a tsz-irodá- ba, egy kicsit megilletődött. Csak a hivatalos elintéznivalók miatt szokott bejönni. Különben is jobban érzi magát kinn a mezőn, az asszonyok körében, mint az irodában — mondta nevetve. — Tudja, az egész évi munka valahogy jobb volt most. mint tavaly. Nehéz lenne megmondani, miért. Amikor az asszonyokkal beszélgettünk, mindenki a saját bajával rukkolt élőt. így ember legyen a talpán, aki ebből kihámozza, hogy most a tsz részéről érte-e sérelem, vagy a szomszédjával veszett-e össze, s amiatt panaszkodik. Legtöbbször a háztáji miatt van a vita, mert egy asszonynak egy évben száz munkanapot kell dolgoznia ahhoz, hogy ezer négyszögöl háztájit kapjon. Ugyanakkor aki többet dolgozik, több földet is kap, s ezt sokan nem tudják megérteni. Néha bizony nehéz Varga Lajosné volt megmagyarázni nek Mégis összességében valahogy jobb volt ez az egész év. A raktáros A kocsi ráállt a hídmérlegre, hogy a raktáros lemérje a szállítmányt. Benn a kis helyiségben a nemrég felállított új mérleg mutatta a rakomány súlyát. Völgy es Imre — Látja — mutat a mérlegre Völgyes Imre raktáros —, így vigyáznak egyesek a közös vagyonra. Itt ez az új mérleg, aztán az egyik vontatóvezető nekiment az épületnek, de úgy, hogy a mérleg súlybeállító csúszója elgörbült, mert ráesett egy gerenda. Nemrég voltak itt hitelesíteni a mérleget. De így nehéz vele dolgozni. Az egész évről, s főleg a termelőszövetkezet munkájáról nehéz beszélni. Azért is, mert részleteiben és egészében, nem ismerjük az eredményeket. Már felvetettük a veze- tőségneik, tájékoztassanak bennünket. Többet tudjunk arról, hogy mit, miért tesznek. Sok szóbeszédnek, mendemondának lehetne elejét venni ezzel. Gondolok itt például a gépi beruházásra, ami komoly összegbe kerül, s ha év végén emiatt nem tudna annyit fizetni a tsz, mint amennyire számít a * tagság, akkor az emberek zúgolódnának. No meg szeretnénk tudni, hogyan is gazdálkodik a szövetkezet, hisz mi csak egy szűk kis területen dolgozunk. Itt ismerjük a problémákat, de másutt nem. Én legalábbis annyit tudok, hogy ebben, az évben többet osztanak, mint tavaly. Mivel a múlt évben egy munkanao értéke 71 forint volt. az idén megkapjuk a 80 forintot is. Gyertyás László Munkavédelem az építőiparban Milyen a munkavédelem az építőipari vállalatoknál? Ezt vizsgálta az éves intézkedési tervek végrehajtása kapcsán az építők szakszervezetének Somogy megyei bizottsága. Megállapításai: vannak jó elképzelések és gondos vállalatok, de találkozni lehet ennek az ellenkezőjével is. Általános tapasztalat: amikor a vállalatok a feladatokat meghatározták, nem elemezték az előző év baleseteinek okait, s emiatt a szervezeti, műszaki intézkedések nem mindig a leghatásosabbak, nem szolgálják a megelőzést. A balesetek megelőzését szolgáló intézkedések és a vállalatok negyedik ötéves terve között szoros a kapcsolat. A sok tervszámból érdemes kiragadni egyet: mennyit fordítanak a vállalatok szociális létesítményeik fejlesztésére? A Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat 257 000, a Közúti Építő Vállalat 1 750 000, a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 2 830 000 forintot költ ilyen célra. A szakszervezet véleménye: helytelen a vállalatoknál az a szemlélet, amelyik a munkásellátásra, a munkavédelemre "ordítható összeget a nyere •.égtől teszi függővé. A taps’’” tálát: egyes ese’ekben nagyobb anyagi ráfordítás nélkül is elejét lehetne venni a baleseteknek. Különösen az anyagmozgatás, a nehéz fizikai munka az, ahol sok a baleseti forrás. A kulturális létesítményekkel az eddigieknél többet kellene törődni. Elfogadhatatlan az a szemlélet, amely szerint a kulturális létesítményekre fordított összeg nem jelent több házat, utat, téglát. A szakszervezetnek az a véleménye, hogy e létesítmények hiánya is hozzájárul a fluktuációhoz. Az építők szakszervezetének Somogy megyei bizottsága megállapította, hogy ebben az évben — a tavalyihoz viszonyítva — csökkent a balesetek száma, s ebben jelentős szerepet játszott az, hogy a vállalatok többsége megfelelő intézkedést dolgozott ki. A mostani állapot jobb ugyan a tavalyinál, de korántsem megnyugtató. A Szakszervezetek Országos Tanácsa rendkívül nyugtalanítónak minősítette a jelenlegi munkavédelmi helyzetet. S ez a megállapítás — többé-kevésbé — érvényes a somogyi vállalatokra is. Több esetben — különböző okokra hivatkozva — egyes vezetők mellőzték a munkavédelmi előmosok be- artását, sok vállalatnál viszont senki sem felelős ezért S ezen változtatni kell! SOMOGYI W*1»LAP 1*71 Imr »X. 3
