Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-25 / 303. szám
O tt ül a, negyedik sorban és ti többiekkel együtt hallgatja a járási ember szavait. Eleinte még odafigyelt a szándékosan viccesre, egyszerűre, aligvalamitmondóra elkerített mondókáta. Derekában érzi az egész papot. Belülről ellepi a csend, alsókarja fáradt indaként simul a combjára, tenyere a térdén pihen. Gondolatai lassan elterelik a figyelmét. Először csak. a tekintete hagyja el a jövevény arcát és téved át a mellette ülő Balogra. Balog fehér nylon ingben feszít, zöld nyakkendőt kötött. Figyeli Balog arcát, és figyelme eltörli a beretva nyomán maradt finom borostát, eltörli a ráncokat is. A közös gyerekkor emlékeit olvassa róla. Balog észrevette kutató tekintetét, és barátságosan hunyorít feléje. Ez téríti magához. Idegesen, sután próbálja viszonozni. Balog az a községi vezető, azt mondja: »Népszerű az aid re a fiatal agronómus is öreg«. Vagy azt: »Jó srác, és sóik mindent végigcsinált már.« Vánnyadt, szóke gyerek volt Balog. Egyszer ketten miinistrálták végig az éjféli misét. Ott áltak ministráns- ruihában, az oltár fürdött az énekhangokban, a kisjézus imádásban. Karácsonyfaszag, ünnep úszott körülöttük. Amíg beöltöztek a sekrestyében, azt tárgyalták izgatottan, mit találtak a fa alatt a ská- tulában. Mert volt skátula karácsonyra mindkettőjüknek, dolgos emberek nevelték őt is, Balogot is. A plébános azt mondta: »Nem köll semmit csinálni, csak tartsátok a gyertyát«. Balog fáradt volt, és az egyhangú éjféli mise elzsibbasztotta érzékeit Elbóbiskolt, csak úgy álltában, és a szemöldökébe csípett a láng egy kicsit. Elordította magát az oltárnál, s a jónép pedig végignevette az éjféli mise felét. Sohase ünnepelték ilyen mosolygósán a Szüzet meg szentfiát, a kisdedet a falujukban. Balog.. „ Balog... Ismételi magéiban a nevet Tekintete rég elhagyta már amannak az arcát; felfelé emeli a fejét, mintha a villanyköriét mustrálná. Nevetés téríti magához. A járási ember angliai útvélmé- nyei sorában éppen egy sztriptízbárról mesél. Az emberek — tákarmányosok, traktorosok, állattenyésztők, főleg férfihallgatóság — vigyorogva bökdösik egymást. Ö is elhúzza a száját. Lám, hol meg nem fordult ez a keszeg ember. Persze, látott ő is a tévében már ilyesmit. Bűnügyi film volt, és egy bárban egy nő vetkőzött. Már akkor is eszébe jutott a Magda Borcsa neve... meg az esete. Most is. Magda Borcsa férje, Magda Pál katonacimborája volt. Szegényebb legény, de hűséges ember. Együtt mentek Oroszországba, s akkor már a Borcsa gyűrűs menyasszony volt Nem közeledett Paid egyetlen lányhoz vagy asszonyhoz sem. Nagy szemében kíváncsi jóság ült, csoda, hogy ott nem veszett az ilyen a fronton. Negyvenhatra vetődtek haza a fogságé ÓL Még abban az évben megtartották a lakodalmat. Pedig hát mondták a faluban, hogy a Borcsa már összefeküdi jópár katonával. Később szemrehányást is tett magának, miért nem szólt felőle Palinak. De hát amilyen jámbor az, még kárt tett volna magában. A dolgok természete pedig olyan, hogy nem maradnak örökre rejtve. Kitudódott ez is. Mert Borosát nem hagyta a vére. Mondták, hogy egy szomszéd falusi asszonnyal együtt a doktor vitte őket a városba a kocsiján. A Nagyturulban béreltek egy szobát a doktor cimborái. Hát ott táncoltak nekik meztelenül az asztalon. A Borcsa meg az a másik asz- szony... És ezt már megtudta a Pali. Mintha kiszáradt volna az irgalmas jóság a szeméből: széles körmei kérges tenyérhúsába vájtak, így szorította össze a márkák TRÖSZT TIBOR s Csend és szerencse Volt ereje okosnak letmL Elváltak. Magda Pál a vasútra ment sok hasonszőrűvel együtt, ritkábban találkoztak, így a barátság cimboraságra silányult. Pali kocsmázó lett, ő nemigen, aztán a cdmbora- ságra is kevés alkalom nyílott. Balog... Balog... Hozzá közeledett volna barátkozni De inkább figyelte csak. mint a szomszéd szőlőjét a gazda, Ott gunnyasztott a kocsi bakján, amikor a beszolgáltatásba vitte a gabonát, és átrakták a Balog irányításával Egy rúd végére pántlikát kiütöttek. Balog volt az, aki kapaszkodott a teherautó ajtajába, és bekiáltotta: »Tófalu népe küldi. Ezt mondják meg a pesti elvtársaknak!« ö meg odacsettintett a lovai közé, és a göröngyös kocsiút szinte rázta benne a gondolatokat. — Szerencsés, szerencsés vagyok — gondolta, nem jutottam se a Magda Pál sorsára, se az Arató Gáboréra. Akiből meg kulákot csináltak Balogék. Kiköltöztették őket még a lakásból is, pedig a felesége terhes volt. Ügy tették fel a vonatra, és amikor levették, csak szorította össze a combjait az asszony, hogy ki ne pottyanjon belőle a gyerek. Ott az indóháaban szült meg. Arató Gábor könnyei ráfolyt^lt a széles bajuszára, amikor mesélte neki, hogy olyan kék a gyerek, mint a hétköznaplós kötény. Szerencsés, szerencsés vagyok, rázta a kocsi, tán még a felkapaszkodott Balognál is szerencsésebb. A hirtelen sötét megint fölébreszti. Tán elromlott a villany? Nem, a járási ember vetítőgépet kapcsol be. Diapo- zitívek következnek. »Ez a vesztminszter székesegyház.« Innen való az a különös órajáték. »Ez meg a hájd park.-» Itt, aki akar, beszélhet, és azt, amit akar... Mintha sűrű fehérbort öntöznének szét a falon, úgy mossa el emlékezete a színes képeket. A hangok is egyre elmosódottabban jutnak hozzá. Vesztminszter... Majd park... A tanító meg Arató Gábor megcsinálták a feketelistát. Ügy mondták, hogy Balog a telöiő alatt bújik. Mások meg állították, hogy Balog volt az, aki leverte a csillagot... Magda Pál is őt kereste az utcán, és részegen bőgte, hogy a Borcsa a Balog macája is volt. Csend, csend — intette őt az asszony... Csend, csend — játszotta a gyerek a sarokban. Csend, csend — nyugtatta magát a rádió összevisszaságán. Csend, csend — csattogta szorgalmas fejszéje az erdőn. Hívta ugyan az Arató Gábor maguk közé. Ígérkezett is, esténként mégis otthon maradt Pedig mintha őrá, a csendes, magának való emberit lett volna szüksége mindenkinek egyszerre. Arató látta, hogy hiába vesz- kődi’k. — »Ügy van ez, ahogy a népi kisgazdapártban halMét december elejétől kezdve idegesen nézegettem a naptáramat: mivel lephetném meg szeretteimet, anélkül, hogy komoly pénzembe kerülne. Őszintén be kell vallanom, hogy év közben átkozottul könnyelműen éltem, és most mindössze néhány forint szomorkodott a zsebemben. Végül is zseniálisan megoldottam a problémát: tízéves kisfiamnak, Gézának vettem egy papírtrombitát, amivel már szilveszter előtt ricsajozhat. Van-e gyereknek ennél nagyobb boldogsága? (2 forint.) Hitmtálbeli szép titkárnőnknek, Váliká- nák egy utcai telefonfülkéből felszóltam, és közöltem vele tört magyarsággal, hogy a nicaraguai olájkirály huszonnégy éves, éjfekete hajú fia vagyok. Karácsony után, de még újé® é&Stö (Leitner Sándor rajza) lottam egyszer — mondta —; a magyar paraszt az olyan, hogy csak vágyakozik a napra. De nem áll ki alá, ha süt hanem árnyékban marad. Szántással politizál, vetéssel arat. Az este pedig arravaló, hogy békésen befeküdjön az asszony mellé, medveszemé- rernmel elforduljon, és gond nélkül aludjon reggelig. Aki ébren marad, az vagy tönkremegy vagy meggazdagodik. De nem politizál.« Tudta, hogy mit mond róla az Arató. Felkapcsolják a villanyt Az emberek mormognak. Ű pislog a fényben, mini akit álmából ébresztenek... Balog visszajött Aratót egyik éjjel megverték. Valakik. Nem panaszkodott senkinek. A tanítót elhelyezték. Várták a régi kerékvágást, hallgatták a rádiót, és sokan örültek, hogy mégis megmaradt a déli harangszó. A járási embert, aki vetít, régtől ismerik a faluban. Először agitálni jött ő is. Balog meg két másik helybeli kísérte őket, portáról portára. Őbenne nem volt félelem: jónéhány hosszú fuvar alatt, beretválkozás alatt, mise alatt, szántás alatt őrölte magába a dolgokat Azt amit muszáj, s azt, amit lehet majd. A belső csend odaitta magát teste-lelke valamennyi eresztékébe. És nem is kapaszkodott beléje " a félelem, csak a nagy-nagy várakozás. Művelte a földjét erejével meg tudásával, ahogy az apjától tanulta, ahogy a saját élete szoktatta. A földműveléstudomány fortélyaival meg a lovak erejével, tehén trágyájával csikart ki belőle mindig többet, többet Ha lehetett A föld pedig engedelmes asszony módjára szült néki. És ő várakozott Nevelte a gyereket akiben sok öröme tellett Tudta, hogy eljönnek hozzá is. Tanácstalan volt, ezért nagyon határozottnál' akart látszani, és még csöndesebb volt mint valaha. Az emberek sodródnak kifelé a kúltúrházból. Jójcakát kívánnak egymásnak meg a járási embernek. Ki a kocsma felé veszi útját, ki hazának. ö is bólint a maga módján, és társ nélkül ballag haza. Senki nem csodálja emiatt. Ilyennek ismerik. Csendesnek... Mikor a népnevelők jártak nála ötvenkettőbm, mosolygott, bort tett az asztalra. Jó szót türelmet kapott... Mikor az agitátorok ötvennyolc végén, megint ugyanez volt De ő a makacsok között maradt Amazok győzték idegekkel. Egyik este aztán bekopogott a Baloghoz, ás aláírt magától. Száraz szemmel vezette a lovat a közösbe. Pedig úgy érezte, hogy darabokra törik benne a csend. Nyitja a kiskaput, fény fúrja át a sötétet. Érzi derekában az egész napot Kibiciklizett hajnalban e felső mezőre, ahogy az agro- nómus mondta, aztán délelőtt az irodára. Gyorsan végzett. Az agronómus tudta, hogy nem sok beszédű. Először a Homoktető. Ott kezdték a részi. Megint bicikli. Iroda. Derekában, lábaiban az egész nap. A fénykéve végigpásztázza most. A második kocsi megáll. Balogék, a szőlő felé mennek a járási emberrel, pinceszerre. — Gyere velünk, te néma brígadéros! — szól ki Balog nevetve. — Késő van már. Balog tudja, hogy fölösleges hívni még egyszer. Az asszony felnéz, mikor odalép: — Vége rxtn már? Korán van még ... — Korán — szakad tel belőle a sóhaj. gondok megeskűszühk. tegyen szí- ves várja türelemmel újabb telefonhívásomat. (1 beszélgetés, 3 tantusz bent maradt a készülékben: 4 forint.) A. főnökömnek táviratai küldtem: »... hónapok óiét, szerelmes szívvel, de némán követtem a kisasszonyt. Engedje meg, hogy ismeretlenül bár, néha bámulhassam az utca forgatagában. Örök imádója: egy szőke egyetemista.« A Hivatalos Közlönyt megelőzve, közöljük önnel, hogy a helyi központ vezetése után megbízzuk az országos központ vezetésével. Engedje meg, hogy elsőként gratuláljak önnek. S. K. fóiniézá. (összesen 9,60 Ft.) Levélpapír, boríték, bélyeg: 160 fillér.) Dobozlainé, aki @ férjétől csak egy pár bundabéléses csizrriát kapott, * majd megpukkadt «3 irigységtök Mindent összegezve: íasA legnagyobb problémám az volt, mivel szerezhetnék örömet élettársamnak, akivel immár húsz éve élünk együtt jóban, rosszban. Névtelen levelet írtam a drágámnak. Többek között ez &te bsmms rácsonyi ajándékaim 16 forint 20 fillérbe kerültek. Egy kicsit költekeztem, de megérte: sikerült örömet szereznem embertársaimnak a szeretet ünnepén. (Saíaatsbos Ssüüvessser NYELVMÖVELÉS Anyanyelvűnk hangzása Amikor valamilyen idegen nyelvet hallunk, ha nem értjük is, benyomásunk marad róla. Ezt a nyelv hangzásának szoktuk nevezni. Kétségtelenül szubjektív élményről van szó, amikor egyik vagy másik idegen nyelvet szépnek, jóhangzásúnak találjuk. Mindenesetre élményünk szubjektív, nem pedig az idegen nyelvű beszéd, amit hallunk. Ha ugyanis közelebbről meggondoljuk, mi is az, ami létrehozza, előidézi bennünk a hallott idegen nyelvről kialakult véleményt nagyon is konkrét jellemzőkre találunk. Például amikor egy nyelvről azt mondjuk, hogy »dallamos«, kimondatlanul azt állítjuk, > hogy hanglejtése, »muzikális , arányai« a legmegfelelőbbek; vagy ha egy másikat »kelle- mesen lágynak« találunk, egyetlen kifejezésben összefoglalva azt mondjuk el, hogy a beszélő anyanyéivében a mássalhangzók kedvező eloszlásban és arányban hangzanak el: a zöngés—zöngétlen, rövid—hosszú, zárhang—rés- hang stb. csoportok tagjai harmonikusan és egyben gazdaságosan váltogatják egymást Ha a nyelv szépsége — esetünkben a beszéd szépsége, azaz a jó hangzás — ilyenféle, kétségkívül objektív sajátságokon alapszik, hogyan lehet mégis, hogy különböző anyanyelvűek más és más nyelvet találnak különösen szépnek (ml magyarok általában az olaszt, a franciát esetleg az angolt)? És egy még ennél is fontosabb kérdés: mit mondhatunk anyanyelvűnk hangzásáról. A választ abban kell keresnünk, hogy amikor beszélünk, beszédszerv eink tevékenységét utasítások irányítják. Ezek el vannak raktározva agyunkban; e szabályok mellett ott élnek továbbá olyan járulékos ismeretek is, hogy ez és ez a hang, hangikapcsolat, szó egyszerűbben ejthető, könnyebb, vagy éppen köny- nyen eltéveszthető, nehezebb stb. Idegen ajkúak beszédét hallva az elhangzó hangok, szavak, mondatok mintegy rávetülnek a fiziológiai funkciók belső, a tudatban visszatükrözött emlékképeire, amelyekhez tehát tulajdonképpen hasonlítjuk az illető nyelvet. Élményünkhöz persze járulhatnak egyéb, külső tényezők is (egy nemzet kultúrájának vonzása, teljesítménye stb.). Egyfelől ez az összehasonlítás annál kedvezőbb, minél több, a megítélő anyanyéivében kedvezőnek talált megoldás van a megítélendő nyelvben, másfelől pedig függvénye annak is, hogy objektíve több vagy kevesebb tényezőjét valósítja-e meg a jóhangzásnak. Ami anyanyelvűnk hangzását illeti, mindenekelőtt a beszédfolyamot elemi egységeiből, a hangokból kell kiindulnunk. Régebben a nyelvek szépségének mércéjéül jobbára a mássalhangzók és a magánhangzók arányát szokták választant Ha nem kizárólagosan te, ez a mértékszám a nyelv »hangzóságát« valóban leghívebben fejed kL Minél több magánhangzót használunk és minél kevesebb »akadályhangot«, Was . mássalhangzót, annál kevesebb mechanikus zörejelem keveredik ugyanis beszédünkbe. A többi nyelvhez viszonyítva ez az arány a magyarra igen kedvező: 42,08 % magánhangzó mellett 57,92 % mássalhangzó van (a számértékek egy nem egészen 100 000 beszédhangot tartalmazó, spontán nyelvi anyag statisztikájából származnak). E legfontosabb statisztikai mutató mellett nem kévédé kedvező a mássalhangzókon belül a hosszúak és rövidek aránya (21,51 illette 78,49 %), e ez azt jelenti, hogy a rövidek számszerű túlsúlyát kiegyenlíti a hosszúak időtartambeli többlete. A magasak és a mélyek vsszae^szäesss.: 5^23 ®J&, ffletee 47,68 %, ez pedig enyhéin »világos« színezetet ad a magyar beszédnek. Kedvezőtlen viszont az, hogy az e hang sokkal gyakoribb, mipt a többi magánhangzó (olyannyira, hogy leleményes diákok hosz- szú mondatokat tudnak képezni csupa e-velj; az e súlyos megterheltségét az fokozza elsősorban, hogy a magyar nyelvterület jelentős hányadán kb. egynegyedén nem különböztetik meg az ún. zárt és nyílt e-t, amelynek különbsége például a hegyes (vidék) és a hegyes (ceruza) értelmét elválasztja. A mássalhangzók között nincs ilyen szembeszökően kiemelkedő hang A p, t, k, b, d, g, vagyis a zárhangok erős képviselete markáns jelleget ad á magyarnak, ' éttől válik jól tagolttá.-A-réshangok (sz, a, f, h, illetve z, zs, v, j) a legtöbb hangfajtát tartalmazó csoport, s ehhez viszonyítva az egyes hangokra eső gyakoriság nem túlzott. Ezzel izemben a kevesebb tagot számláló orrharigú mássalhangzók (m, n, ny) viszonylag gyakoriak; ez azért előnyös, mert az említett hangok ,egy kissé pótolják a magánhangzórendszerünkből hiányzó orr- hangú magánhangzókat (amilyenek a lengyelben, franciában, portugálban stb. vannak.) A nyelv hangzása szempontjából igen fontos szerepe van annak is, hogy elemei milyen kapcsolatfajtákat mutatnak. Nyilván annál kellemesebb hangzású egy nyelv, minél arányosabb, egyszersmind azonban minél világosabban tagolt is a beszédfo- lyamat. Annál kedvezőbb a helyzet, minél kevesebb az olyan hangillesztés, amelyben azonos vagy azonos képzési csoportba tartozó hang kerül egymás mellé. Nos, ha az első 100 leggyakoribb hang- kapcsolatot vesszük, figyelembe, azt találjuk, hogy ebből 93 magánhangzót és mássalhangzót, illetve mássalhangzót és magánhangztót tartalmaz, s mindössze 7 olyan akad, amelyben mindkét tag mássalhangzó. Együtt kell tekintetbe vennünk a szavak hosszát és a szóhangsúly alakulását; a magyarban a hangsúly az első szótagra esik, beszédünk mégsem monoton, mivel a szavak változó hosszúsága feloldja a ritmikai egyhangúságot Annyit mindenesetre megjegyezhetünk, hogy indokolatlanul hosszú szóösszetételek, »szószömyetegek« a nyelv hangzására is hatással vannak. Spontán beszédben a szavak átlagos hossza öt hang (szemben az írott szövegben előforduló szavaké-, val, amelyeknek átlagát inkább hatnak kell vennünk): ebbe belesorolódik az egy hangból álló — meglehetősen gyakori — ffl névelő és a hosszú szóösszetétel is; mindez kellő változatosságot biztosít Kellemes hatásúnak mondható a mondathangsúly alakulása is. Az egyes tagmonda tokát a folyamatos beszédben is egyfelől szünetek tagolják. másfelől pedig a hanglejtés fordulata választja eL Csaknem kizárólagos szerepe van a hanglejtésnek az egyes mondatfajták megkülönböztetésében: & Megetted az almát? kérdő mondat és a Megetted az almát, kijelentő mondat közötti különbséget azért nem tévesztjük eL mert az utóbbi esetében a hanglejtés ereszkedő, míg a kérdő mondatban emelkedő-eresz- kedő. (Üj abban ez a következetes elkülönítés veszélyben van: a felszólító mondat kezdi átvenni a kérdő mondáit hanglejtéséi.) Egy nyelv hangzása SEgg végül a beszélők kultúrált beszédmódjától te. A kultúrált beszédnek talán legfontosabb feltétele & hangok helyes képzése. (Szende Tasssás •«■.■aateií WüL léww+fc.-»» ä
