Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-25 / 303. szám
Segítő Mit szeretnél karácsonyra? Ami a Varga Zsuzsi és Kosaras Ági — Lopjunk karácsonyfát — bökte oldalba a magasabb fiú a kisebbiket. Persze nem gondolták komolyan, talán csak. mérgesíteni akarták a bácsit, aki- egy kézikocsiban egész kis fenyőerdőt húzott maga után. A bácsi azonban nem mérgelődött, sőt mosolygott. Fenyőárusnak néztem, aki most, sötétedéskor viszi haza a maradékot. Szép, formás kis fák voltak, gondoltam veszek egyet: — Eladók? — Hogyisne — ütközött meg a kérdésemen a bácsi —, a Zójának viszem. Az idén nem egy nagy karácsonyfát csinálunk, hanem több kisebbet. Minden csoportnak külön. Hanem tudja, milyen nehéz volt' kiválasztani ezeket? Nagyon sok volt a féloldalas. Az jó, ha az emiber a falhoz akarja állítani, de ezek a tanulószobák közepére kerülnek majd. Ügy, hogy körbe lehessen járni. Szerencsém a Zója nevelő- otthon lányainak »-nagypapájával« hozott össze. Együtt ballagtunk be a kapun. A bejárati portásfülkében két nyolcadikos lány üldögél, előttük kémiafüzet. — Dolit írunk a szünet előtt. »•Szünet előtt« — úgy látszik, most már minden téli- szünet-központú. A tantermek fekete tábláinak sarkában ilyenkor kezdenek visszafelé szaporodni a betűk: Ó-IÓCIÓ-ÁCIÖ-KÁCIÓ-AKÁCIÓ- VAKÁCIÓ. Most »-zajlik« a tanulás és a vacsoraidő közé eső kellemes félóra »-lazítás«. A folyosókon száguldoznak, nyüzsögnek, ugrálnak, kavarognak a kis és nagy lányok. Egy pöttömke üldögél a folyosói pádon, és a babáját öltözteti. Nem zavartatja magát, nem néz föl, talán észre sem veszi, hogy odaguggolok mellé: — Kitől kaptad ezt a babát? — A Lakatostól. — Ki az a Lakatos? Erre már rám pillant, megvetően és csodálkozva. Nagyon buta lehetek, ha még azt se tudom, kicsoda a Lakatos. legtöbb ... és akkor így szólt a bölcsek királyához a kertészlegény: — Oh, felséges királyom, te, aki mindenek tudója vagy, tudnod kell azt is, hogy nem vehetem én föl ' a csillogó, pompás ruhát, nem lehetek örököse a te nagy birodalmadnak, mert a ruhában elsorvadna a testem, az uralkodásban elpusztulnának gondolataim. — De hiszen bebizonyítottad: te vagy a legrátermettebb, hogy utódom legyél. — Királyom, engedd meg. hogy visszatérjek én a rózsáimhoz. Engedd meg, hogy kertészlegény maradjak. Én beszélek a rózsák nyelvén, ők megértenek engem. És ez a legtöbb. Szép életem csak köztük leltet A bölcsek királya, minden tudományok tudója megértette a kertészlegényt. Egy kicsit nehéz szívvel, de mosolyogva figyelte az ablakból, ahogy az egyszerű, kék, kopottas ruhájában szalad a virágaihoz. Fütyörészve kapja a locsolókannát, és szikrázó ezüst gyöngy-vízcseppeket szór a bársonyos szirmokra. — Miért szereti a munkáját? — Mert nagy álmodozó vagyak. Fehér köpenyét kigombolja, rágyújt. A rajzasztalon fekete vonalak. — A fellengzős nagy szavakat utálom. Az sem igaz, hogy mindig szeretem a munkámat. Szerintem ilyen nincs is. Sőt olykor kifejezetten ter- hemre van az egész, amit csinálok. De aztán mindig adódik, jön valami, ami .egészen sajátos módon megmelengeti belülről az embert, és valami békés, belső nagy derűvel hajolok a rajzasztal fölé. Igen, ez az, amit úgy mondanak, munkaszeretet. (... Én beszélek a rózsák nyelvén, ők megértenek engem ...) ö beszél, a vonalak, a szögek nyelvén, s azok megértik 5t. És a vonalakból, szögekből, metszetekből, otthonok, iskolák épülnek.. i — Miért szereti a munkáját? — kérdeztem a mérnöktől, az olajos kezű gépszerelőtől, a földből életet fakasztó parasztembertől, a háziasz- ■jzonytól, a betegét ápolótól. S a válaszok mögött fölfedeztem a legfőbb feleletet. Mert ad valamit, mert így vagy úgy azt tudatosítja: tettél valamit. Az ember arra termett, hogy tegyen valamit Ha ezt érzi, akkor máris szereti, amit csinál. Akkor is szereti, amikor nehéz neki, akkor is, amikor haragszik rá. Az íróasztalomon Iratok, egyetlenegy »-ügy« tartozékai. Forgatom őket, és a fülemben visszacseng a kérdés, melyet egy napon nekem tettek föl: miért szereti a munkáját? Forgatom az iratokat, és valahol bennem ritmikusan ismétlődik a szó: ezért, ezért is. igen, ezért... Az asszonyt, aki az ügy főszereplője, soha nem láttam, s ki tudja, lehet, hogy soha nem is fogunk találkozni. Mégis ismerjük egymást, és lehet, hogy mindig emlékezni fogunk egymásra, ö levelet írt. segítséget kért egy háztáji kisgép beszerzéséhez. Segítsé get, mert öreg, mert beteg és valakihez kellett fordulnia. A levél alapján újságcikk született. Nincs ebben semmi különös, semmi rendhagyó. Iktatószám, levelezés, adminisztráció. Bevallom, számomra akkor kezdett az ügy valóban érdekessé válni, mikor néhány nap múlva megjött az első levél. Aztán a második, majd messze a megyehatáron túlról, Székesfehérvárról a harmadik. Hivatalos szervek, Intézmények ajánlották fel segítségüket, támogatásukat. »-... olvastuk a cikket... szívesen segítünk az idős, beteg asszony gondján ... kérjük közöljék a pontos címet,« A megyehatáron belül és azon túl emberek mozdultak meg, és tenni akartak valamit a másik emberért Akit épp úgy, mint én, nem ismernek, akivel sohasem találkoztak. Csak olvastak a problémájáról. Lehet, hogy egészen véletlenül akadt meg a szemük azokon a sorokon, lehet, hogy rendszeres újságolvasóik. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy nagyon szép, nagyon igaz, nagyon emberi, amit tettek ... Miért szereti a munkáját? — tették föl a kérdést nekem egy napon. Hát ezért! Ezért is! Az íróasztalomon itt az ösz- szes levél. Legfelül a legutolsó, ismét az az asszony írta: »■... Nem Is tudom, hogyan fejezhetném ki az örömemet, hogy hozzájuthattam a hőn vágyott kukoricamorzsolóhoz.« Forgatom a papírokat... 3ok szép emlék és keserves kudarc jut eszembe. Meg gyermekkorom meséje a kertész- legényről. Aki értett a rózsák nyelvén — és a rózsák őt megértették... És ez a legtöbb. Vörös Márta tesen Libanonban is) a napfényes napúit száma évente eléri a háromszázát, mégis Libanon az egesz Közel-Kaiet egyetlen síparadicsoma. A teli sportok idényé már decemberben elkezdődik, s tart áprilisig. Különleges élmény lehet a 2000 m magasságban levő cédrusok hó alatti látványa. Minket, magyarokat, kétségtelenül jobban érdekelt a nyári időszak: a szinte hihetetlenül meleg, hullámzó tenger nagy élményt jelentett. Bejrútban középkorinál régebbi emléket nem láttunk. A középkortól kezdve azonban számtalan műemlék fennmaradt: a legjelentősebbek templomai és mecsetjei, Ezek a kereszténységnek és az iszlámnak szinte minden irányzatát képviselik. leghíresebbek a marinita Szt György- katedrális, a görög-katolikus és az ortodox egyházak ka- tedrálisai, a római katolikus, az evangélikus, és a protestáns templomok. A szunnita és a síita mohamedánoknak is több mecsetjük található x SSvára&an g* Keresztelő Szt János-katedrális és az Omán nagymecset egyaránt a 13. százauoöl való). A Bejrutba látogató ’ turistánan (csakúgy, mint az Ankaxáoan vízi lelőnek) nagyon ajamjus, hogy ne mulassza el a nemzeti múzeum megtekintését. Nagyon gazdag: különösen értékesek a Byoloszból származó leletek. Bennünket a nehéz arany karkötők és koronák látványánál jobban lenyűgözött a szinte sértetlen, i. e. XII. századi bybloszi királynak híres szarkofágja, amelyben egy korabeli, föníciai ábécével írt papirusztekercset is találtak. A régmúlt tehát a magas fokú civilizáció mellett bizonyos jólétről is tanúskodik. Valóban, a mai Libanonban — a Szíriái & a törökországihoz hasonló — nyomort nem láttunk. Persze, a kontraszt a gazdagok és szegények között itt is óriási. A néhány százezer palesztinai menekültet nem számítva, nagy tömegeket érintő szegénységgel nem találkoztunk, annak el- leaére, hagy nyersanyagban és művelésre alkalmas földterületekben rendkívül szegény az ország. Miután területének túlnyomó többsége, közel kétharmada művelhetet- len, a mintegy 25—27 százalékon folyó mezőgazdasági termelés nem fedezi az ország belső szükségleteit. A megművelt földnek több mint a fele néhány tucat nagybirtokos kezében van, a többi a néhány tízezer kisparasztié, aki általában gyümölcsöt és| zöldséget termel (ebből je-j lentős mennyiség jut exportra? is). I A mezőgazdaság hozzájáru-1 lása nemzeti jövedelemhez? még mindig nagyobb, mint azi iparé. A legfontosabb gazda-1 sági ág azonban a kereske-s delem: együttvéve Mikora há-| nyadát adja a pemzeti jőve- • delemnek, mint az I. és II. J szektor együttvéve. S még egy J érdekes adalék: Libanon ta-| Tán a világ egyetlen olyan? országa, ahol évekre vissza-1 men'log az állami kiadás ie- * lehtősen — kb. 30 százalékkal | — meghaladta a bevételt. | (folytatjuk) * Nyilván úgy dönt, reménytelen eset vagyok, nem is érdemes megmagyarázni a dolgot — Ki ez a néni? — szólal meg fölöttem egy éles hangocska. Fölnézek. Annyira elmerültem a babát öltöztető kislány ügyes ujjacskáinak csodálatában, hogy észre se vettem, időközben gyermekgyűrű gyűlt körém. — Ki ez a néni? — követelőzik újból a mesekönyvet szorongató apróság. Elsős lehet . — Engem a Télapó küldött, hogy megérdeklődjem, mit szeretnél karácsonyra. Gyanakodva méreget. Látszik a szemén, próbálja megállapítani, nem hazudok-e. De hát, hogy tudna ilyesmit eldönteni egy hatéves kis fej. — Na, mit szeretnél karácsonyra? — Hazamenni — vágja . ki felragyogó szemmel, bizakodva, hátha mégis az vagyok, akinek mondom magam, és akkor el tudom intézni... Elszorul a szívem, már bánom az egészet, fetápászkodom a kényelmetlen helyzetemből, bekukkantok az alsó tagozatosok egyik tanulószobájába. A csoportvezető három gyerekkel foglalkozik, a többi feltehetően tudja már a másnapi leckét Fekete hajú szénszemű kislány karácsonyfát rajzol a táblára. A szomszéd helyiségből tánczene szűrődik át. Amikor belépek a 7. és 8. osztályosok tanulójába, hirtelen óriások között érzem magam. Széken állva próbálnak még közelebb kerülni a szekrény tetején trónoló rádióhoz, amely pedig — legalábbis az én felnőtt füleinek — messziről is igen hangos. Megjelenésem zavart kelt. Leugrálnak, tiszta széket kerítenek, alám tolják. Fogalmuk nincs róla, ki vagyok és mit akarok, de az nem számít Vendég vagyok és kész. Üljek le. A közelemben egy aranyhajú «»nagylány« cseresznyéket hímez keresztöltéssel egy térítőre. — Kinek csinálod? — Édesanyámnak karácsonyra. Az öcsémnek is megvettem már az ajándékot Csak még azt sem tudom, ho,gy ... Ömlik belőle a szó, elmondja, milyen kétségei vannak az ajándékvásárlásait illetően, jó lesz-e az, amire gondolt, és megy ám haza, ez egészen biztos. — Én nem mehetek .... — szól közbe szomorúan valaki a körből, ö csak egy hete került ide, még nem kaphat engedélyt a hazautazásra. — Az én engedélyem már megjött — közli velem bizalmasan az ölembe könyökölve agy kifli harmadikos. Szorul körülöttem a gyerekgyűrű, Rózsika, az ügyeletes, nevelőnő alig tud kihámozni közülük. — Hányán mennek haza karácsonykor? — A láthatási engedélyeket a megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézettől kapjuk majd, még nem érkeztek meg. Egyébként azok, akik nem itt az otthonban töltik az ünnepeket, többen mennek nevelőszülőkhöz vagy patronáló családokhoz. És sok régi nő- - vendékünk jelentkezett, hogy szeretné nálunk tölteni a karácsonyt. Tavaly találkoztam egy kislánnyal, aki másik nevelőotthonba került, és állandóan szomorkodott, mert vágyódott vissza a Zójába. Lehetne-e ennél jobb példával szemléltetni, milyen itt' a légkör? Aligha. És mégis. Különösen az ilyen ünnepeken nehéz az állami gondozott gyerekeknek. Talán ,a karácsonyfa alatt rájuk váró játékok majd megvigasztalják őket egy kicsit, meg az, hogy minden csoport díszíti a saját fáját, mert úgy azért mégis csak családiasabb. Énekszó üti meg a fülem, megyek a hang irányába. Apró emberkék kört alkotva gyakorolják azt a táncot, melyet a feldíszített fenyő körül lejtenek majd, miközben átszel- lemülten fújják a karácsony dicséretét. Kezes Zstuso, kis kezek A Bartók B-fia «Hi Általános iskola Gárdonyi Géza úttörőcsapatának Harangvirág őrse szerető gondoskodással keresi föl hetenként a Nyár utcában lakó özvegy Polonyi Jenőnét. A TI éves, teljesen egyedülálló, beteges Annus néninek a lányok bevásárolnánk, segítenek takarítani, a lakást rendben tartani, és családi szeretedet visznek vidámságukkal a magányos otthonba. A néni szívesen van a lányokkal, dicséri ügyességüket és szolgá- ... .. , .. . latkészséguket ( munkája után. , Hullakó Györgyi és Vlda Marika hazaérkezik a bevásárlásból, Meleg meretette! veszik körül a lányok az Idős nénit. • Benke József Egy hatezer éves fiatat országban A főváros, Bejrút, nemosák Libanonnak, hanem az egész Közel-Keletnek egyik legfontosabb kereskedelmi, kulturális, politikai, sőt tudományos (amerikai, francia, arab egyetem) központja. Modern város. Az volt a benyomásunk, hogy minden a sokpémzű turistákért van (több száz étterem, több száz »nigth club«, az óriási «-Casino«, a bankok tucatjai, a sok-sok szálloda •tb.). Bejrutban megtalálható mindaz az áru, ami Párizsban vagy a világ bármely nagyvárosában. Mindesekam éghajlati és földrajzi adottságai is vonzzák a külföldieket. Februártól májusig a napi középhőmérséklet 15—20 Celsius-fok, júniustól novemberig 25—30, a két első »-téli« hónapban pedig 20—25 fok között van (a leghidegebb az április, legmelegebb a szeptember). A Közel-Kelet legfontosabb tengeri és légi kikötője: repülővel Párizsból 4 óra, Londonból is csak 5 és fél. Kairóig pedig egy óra az út. De jól megközelíthető hajóval és országúton is (Pécs és Bejrút között a távolság — Ankarán és Aleppóm at — nincs egészen 2900 km). Jól- Wiat Bajtújfeae és tenaéses1
