Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-24 / 302. szám
MAI MUNKÁSOK Munkásházaspárok Ölték Korul a turgyaioaszüiit: ötszáz forintos albérletben lakásra gyújtó fiatalok és ae- resedő haiántókú, megiontoit szavú idősebbek. Látszatra csupán, az köti össze a gépkocsivezetőt és a szabót, a téglagyári keruencamunkást és a lakatost, hogy egy városban élnek: örömük, bosz- szúságuk forrása gyakran közös. Valójában sokkal szorosabb közöttük a kapcsolat; egyformán gondolkodnak, s tömör mondatokban formálnak véleményt politikáról, munkáról, szőkébb és tágabb környezetről. A beszélgetésen részt vett Bíró Gyula, a megyei es Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára is. A megyei párt-vb tanácstermében leggyakrabban a megye egészét érintő kérdésekről döntenek. Erről a munkáról a vendéglátó — Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára — ezt mondta a munkásoknak: —■ Az itt folyó munka a párt politikájának — a kongresszus és a Központi Bizottság határozatainak — megvalósítását szolgálja. A megyei pártbizottság egyik legfőbb törekvése volt, hogy az itt élő embereknek munka- alkalmat teremtsen és jobb életet biztosítson. A megyében az utóbbi négy-öt évben tízezernél több ember lépett munkába, a ma tizennyolcezren dolgoznak Kaposváron az iparban. A munkásoknak több -mint a féle nő. Itt Kaposváron, aki akar, talál magának munkát, hiszen az egykori hivatalnok város ma már a közepesen iparosított városok közé tartozik. Az iparosítással párhuzamosan fellendült a város általános fejlődése, nőtt a lakosok száma. Kaposvár évtizedekig alig több, mint harmincezer embert Számlált. Az utóbbi tizenöt évben viszont megkétszereződött lakóinak száma. Az elmúlt öt év alatt háromezernél több lakás épült a városban. A kővetkező ötéves terv programjában ennél Jóval több, 4670 lakás építése szerepel. A fejlődés újabb gondokat is hozott: kevés az óvodákban a hely. nincs elég általános iskolai tanterem. A jövő év végéig 350 új hellyel kívánja csökkenteni az óvodai gondokat a városi tanács, az iskolaéní- t!"t is folytatják a tervidőszakban. Valamit mozdult a kaposvári áruház építése is. Bár nem vagyunk elragadtatva az építkezés ütemétől, örülünk, hogy az alapozás megkezdődött, A jövő év végéig újabb 2500 négyzetméter alap- területű ioarcikk-áruház építését kezdik meg a Kulinyin lakótelepen. A tanítóképző mellett 250 személyes k-^egium épül. a város történetében először Kapott főiskolát, s a mező- gazdasági főiskola szomszédságában több új gyár épült: van közöttük még festékillatú is. Még nem mindegyikben megy olajozoitan a munka, do jövőjük biztató. Törekvésünk, hogy korszerű megyeszékhely legyen Kaposvár. Igaz, ezért — véleményem szerint — a lakosság is többet tehet. Itt van például a meglevő lakótelepek parkosításának gondja. Az a tapasztalatunk: ha a város vezetői a munkásokhoz fordulnak, a segítség nem marad el. Jó példa erre az óvodaépítési akció, melyet a húskombinátban indítottak el. Igaz, volt megtorpanás, de most már rendeződtek a dolgok, s szépen bontakozik ez az akció. Mi így lát?uk a város fejlődését — mondta a megyei pártbizottság első titkára. — De fontos számunkra az is, hosvan létiák a ■p'unká'O'', környezetük változásában észlel*>-e e törekvések eredményét. A válasz esvértelműen ig°n A munkások — akik az asztal körül ültek — a feleség is dolgozik; van munkalehetőség, sőt — mondták többm is — válogatni lehet a mun- koh-yin,*ikvs-^tt, sk^.d. pkl ezt ki :c 5 ÖtVPPf’Wr-árabéremelésért máshova megy dolgozni. Hogy mi erről a véleményük? Marosi József, a Volán 13. sz. Vállalat fiatal szerelője fogalmazott így: — Én ennél a vállalatnál kaptam szakmát, s ezért ennél többel tartozom, A bér az egyik leggyakoribb beszédtéma mindenütt. Itt is gyakran került szóba, ki hogyan keres, és mennyire elégedett vele. A vélemények: Németh Lajos, a Kaposvári Villamossági Gyár dolgozója: — A fizetésem közepesnek mondható. A családban rajtam kívül a feleségem és a fiam is a gyárban dolgozik. Hármunk pénzéből jól kijövünk. A fiam havonta négyszáz forintot ifjúsági takarékba is tesz. Hadd gyűjtőn, okosan teszi. A bérrel én elégedett vagyok. A bérrendszerrel, amelyik a gyárban van már nem egészen. Azt mondjuk, évente R—7 százalékot is emelkedett az átlagbér. Az alapbérek azonban csak 2— 2,5 százalékot. A külörWet a mozgóbérre kellett. Miért? Mert sok a túlóra, a c-Ifeladat. Szerintem mindenkin el kell yírernle a munVA'áf. nem célfeladatként kü’ön- oénzárt. hanem rmm’-sW A célfeladatok, tűlő-ák t»bb- sé<*e az anyaghiány rr»értv-9. Az eme a eVra for d(toft oénz elo'zt.á'oít a’’*«* rém tartom mert rem mir derlriroj^ y r— I.O.V. brítv V.sníTl rVfeieriptot, vagy éppen túlSinka Lajos, a Szigetvári utcai téglagyár kemencemunkása: — A miénk a legnehezebb munkák közé tartozik. Az anyagi elismerésben nem érezzük ezt: sokan azért mennek el a téglagyárakból, mert másutt könnyebben megkeresik ezt a pénzt. Egy asz- saonynak hatezer nyers téglát kell naponta megemelnie, hogy a nyolcvan forintját megkeresse. Nem mondom, a 3000—3200 forint, amit a férfiak a kemencénél kapnak, jó pénz, de kéményen meg is kell érte dolgozni. A téglagyáriak legnagyobb gondja az idénymunka volt. A nyersgyártásban dolgozó nők hat hónapig voltak a vállalat alkalmazásában, aztán hat hónapra megszűnt a munkaviszonyuk. Szerencsére változtattak ezen: most télen fagyszabadságra mennek, s ez már haladás. Szabó Rudolf, a Kaposvári Húskombinát lakatosa: — Az én keresetem — szerintem — nagyon szép. Igaz, a négyezer forintért sokát is kell dolgozni. A munka nehezén azonban könnyít, hogy jól szervezett a vállalat, s megfelelő szervezettség esetén könnyebb dolgozni. A szervezettséghez hozzájárulnak a szocialista brigádok is: megbecsülnek bennünket a vállalatnál, s ml is becsüljük a munkahelyet. Leginkább a férjek beszéltek. A feleségek helyeseltek, vagy éppen kiegészítették a gondolatokat. A fizetés mellett a munkakörülményeket veszik számba az emberek. Uj üzemeink többségében megfelelőek a szociális létesítmények, a régiekben is sokat költenek erre. Az öltöző és a mosdó azonban nem minden. Törekes Sándorné, a Pa- mutíonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára gyűrűsfonójának a csoportvezetője: — A gyár létszámgondja krónikus. Ugyanazokat a gépeket ma kevesebb ember kezeli, mint évekkel ezelőtt. A textilművek — a megye első szocialista nagyüzeme — ma már nem olyan »kapós«. Igaz, nagyon jó fonónőnek kell lenni, hogy a kétezer forintot megkeresse. A három műszak után nálunk nincs szabad szombat, s ezt nem értjük. A Pamutfonó-ipari Vállalat többi gyárában már bevezették. Az irodásoknak és a nappalosoknak nálunk is megvan. Véleményem szerint nem lenne ekkora létszámhiány. A fiatalok azt mondják: a másik gyárban is megkeresem majdnem ezt a pénzt, s minden második szombatunk szabad. Es igazuk van. Marosi József: — Az nagyon jó érzés, ha becsülik az embert, számítanak rá. Én a Volánnál nem ezt tapasztaltam: katona voltam, 9.50-es órabérrel vonultam be. Amikor leszereltem, ugyanennyit adtak. Ha valaki elvégez egy háromíhónapos tanfolyamot és megkapja a bizonyítványt, mindjárt 10 forintot ígérnek neki. A Füredi úti telep szép, nagy épület, aki látja, azt mondja, jó lehet ott dolgozni, A műhelyben azonban nincs megfelelő fűtés, s összesen egy felen ad van a vállalatnál. Ha a kocsi alá kell feküdni, az ember háromszor is meggondolja, mert nagyon hideg a beton. Haracsi István, a ruhagyár szabója: — Előfordult már nálunk, hogy 5—600 kabát állt vasalásra várva, mert nem volt hozzá — gomb. Amikor megkaptuk, egy héten 16 túlóránk is volt. A túlórát azonban nem számolják be a minőségi prémiumba, s ez szerintem nem helyes. Hogyan élnek ma a munkások? A beszélgetésen Időről időre errs a kérdésre adtak választ. Németh Lajosék szövetkezeti lakást vásároltak, elégedettek. Szabó Rudolf lakása jó. Sinka Lajosék albérletből költöztek a Szigetvári utcai téglagyár szolgálati lakásába. A másfél szoba nagy változást jelentett: kényelmesebb, jobb körülményeket, de semmiképpen sem kényelme set és jót. Vizes a lakás, rossz a szigetelése, hiába kérték, nem építettek elég mellékhelyiséget, s a szemetet — bárhol tették szóvá — nem visz: el senki. A bosszúság egy ré szét rövid idő alatt meg lehetne szüntetni. A fiatalok lakása: albérlet, s a kezdő fi zetésből lakásra gyűjtenek. JC tapasztalat: a vállalatok keresik a lehetőségét, hogyan tudnék lakáshoz Juttatni dolgozóikat. A Kaposvári Húskombinátnál — eddig KISZ- 1 a kés építési akció volt, most vállalati lakásépítési j akciót szerveznek. S a vállalat tetemes összegeket előlegez. Helyébe azt várja, hogy ott dol- gozzan és tanuljon, képezze magát a munkás. Így, szervezetten könnyebben megy a nagy gond, a lakáskérdéj^neg- oldása. A Volán VállalatTúsz- ezer forintot ad a lakásépítőknek. De ez az összeg nem minden. »A cseri hegyben van egy parcellánk. Oda akartunk építeni a vállalat segítségével, de engedélyt nem adtak lakásra, csak pincére. Gondoltuk, építünk egy szoba-konyhát pince gyanánt, ehhez viszont a vállalat nem adott pénzt, tgy egyelőre marad az albérlet.« — A KISZ nem segít? — Nálunk akkor ismerik meg a KISZ-tagokat, ha kell a pénz a bélyegre. Milyen hát a munkásak élete? Hasonlították a régmúlthoz, a közeli évek viszonyaihoz is. A megállapítás: ahogy a város, a megye fejlődik, javulnak az életkörülmények is S ezekről — Sinka Lajos fogalmazott így — jó beszélni. A visszásságokról pedig kell beszélni. Németh Lajos mondta: a 2300 forintos fizetésből megél a család. Igaz, kocsira, villára ma még neki nem telik, de megtakarított pénze neki is, másoknak Is van. »Szerintem — mondta — kapjon az magasabb fizetést, aki hajt, teljes szívvel dolgozik és sokszor az ebédet is fél kézzel eszi meg, mert ez az ember megérdemli. De ak1 csak a pénzt nézi, a munkával nem törődik, ne kapjon többet.« — Az állam törekvése is az — mondta Németh Ferenc —, hogy a jó munka után járó megérdemelt fizetést megkapják az emberek, de ellene vagyunk a munkanélküli jövedelemszerzésnek, harácso lásnak. A megye, a város is a munkásgondok megoldásán fáradozik. A cseri városrészben az Egyenesi úton most parcellázást terveznek: hétvégi házaknak, kerteknek, S ez jó, mert elfoglaltságot is kikapcsolódást is jelent öröm, hogy a balatoni villa- telkek tulajdonosat között is mind több ma már a fizikai munkás, s ez helyes, ezt akartuk, ezért dolgoztunk. A gondok, amelyeket elmondtak, igazak. örvendetes például hogy van gáz Kaposváron. A Marx Károly utcában és közben történt huzavona viszont a felelőtlenség eredménye. Ezt nem lehet, nem szabad megengedni. A bajokat előbb-utóbb orvosolni fogjuk. A városban, a megyében, az országban a munkásokért történik minden. A munkásokért, akik becsülettel végzik feladataikat. S a megbecsülés alapja, a munka. K. J. Sárközi padlásmúzcum Decsen Padlások, kamrák, udvarok szétszórt edényeit, elmúlt korok munkaeszközeit és bútordarabjait gyűjtötték össze a deesiek. A muzeális értékű sárközi gyűjteményből a helyi művelődési ház padlásán nyitották meg az ország egyetlen padlásmúzeumát. Képünkön: »Sárközi konyha« a padláson. Néprajzi tükör Karácsonyi népszokások A jeles napokhoz, ünnepedhez, így a karácsonyhoz is sok népszokás, babona fűződik. Ezek közül néhány még él, a legtöbbre azonban már csak az Idősebbek emlékeznek. Karácsony előtti nap — karácsony szombatján — még sötétedés előtt a gazdasszony egy vékában kukoricát, árpát, zabot kevert össze, és a tele vékát az asztal alá tette a szobában. Karácsony és újév között ebből a keverékből mindennap adott a baromfiaknak, hogy a dögvész el ne vigye őket, és mindennap tojjanak a tyúkok. A gazda egy porció szénát tett az asztal alá, és abból adott egy-egy marékkai az állatoknak, hogy egész éven át bőven legyen takarmány, és a tehenek jó tejelők legyenek. A bőrből készült lószerszámot, kantárt, gyeplőt a kamra egyik sarkában a földre tette le. Nem volt szabad újévig felakasztani, mert azt tartották, hogy akkor dögvész pusztít az állatok között, és az állatok bőre is »szegre« kerül. ZTKII NUDLII Talán nem hazudok, szerkesztő úr, ha azt mondom magának, én vagyok az utolsó parádés kocsis Somogybán ... Persze lehet, hogy mégse az utolsó, mert még van aki él, de a legmagányosabb biztosan... Nem, nem mintha panaszkodni akarnék, hogy kiszerkessze az újságba, és megsajnáljon engem valaki... Dehogy. Én mondom magának, nem minden ember tud igazán magányos lenni. Ahhoz belső béke kell, tisztesség, a böcsület tudata. Sokszor voltam én egyedül, magányosan a bakon... egy pokróc a térdemen átvetve. Behoztam a Gazdát a Turulba, és várakoztam rá hosszú órákat a sarkon. Nem, nem mondanám, hogy rossz ember volt a Gazda, így karácsony tájt meg különösen. A cselédek külön kaptak egy fát teliaggatva dióval, még gyertya is égett a tetején. Nekem a zsebembe dugott egy lapos üveg pálinkát. »Ez a magáé, Ambrus. Ez a Krisztkindli.« Vagyishogy karácsonyi ajándék... Ügy vagyok én most már, hogy csak emlékezek, pergetem a régi dolgokat... beszélek. De minek? Azt kérdezte az előbb, miből élek. Hát a nyugdíjból elsősorban is. Kevéske, de nekem elég. Reggel meleg kávéj délután meleg kávé... Csak jó, meleg, édes tejeskávé legyen. Nekem az a legfontosabb. Ebédre is kerül, arra már itt az öregek napközi otthonában. Azt is kérdezte, hogy jó-e itt. Megmondom őszintén. Jó is meg nem is. Jó, mert meleg van, mert szót válthat néha az ember, nem kell az óra ütéseit lesni, nem kell a tűzzel piszkálód- ni, jó, mert törődnek velünk. De mondja meg: maga ezt várná az élettől? Minek hazudnék — nem ezt vártam. Ezt kaptam mostanra, hát belenyugszom. Az öreg olyan, hogy az nemigen szeret öregek között lenni, nemigen szereti lesni, hogy me- lyőnk megy el előbb, és arról hallani, hogy innen már csak egyfelé vezet az út. Az öreg ott akar lenni a fiatalok között, mint az út mellett a vén nyárfa is a fiatal sudarak mellett. Nem kell nagy bölcsesség: a magános fa előbb szárad ki. De- hát az ember nem fa. Itt hallhat vádaskodást éppen eleget. Sokan megbánták, hogy egyáltalán gyereket neveltek. Én azt mondom magának, öreges bolondság ilyet mondani. Büszke vagyok a gyerekeimre — hármat neveltem —, ha csak látom is őket. És nem hálátlanok ők. Kettő a városban lakik — egyik hívott is, menjek hozzájuk. Én?! Dehogy megyek’ Engem már csak itt temessenek el az asszony mellé. Ahol az őseim, a rokonaim nyugszanak. A lányomnak — három faluval lakik innen — négy gyereke van. ö nem hívott, nem is mennék. Agg- ságnak? Kihúzom én itt már a telet, ahogy kihúztam a nyári forróságot is. Csak kívánko zom közéjük néha. A hintó ott van a pajtában ... Már kopott, öreg — nem kellett senkinek se. A téesznek szívesen odaadnám, dehát azok dzsippel meg Warszawával járnak. Megmegnézem hát 'a vén jószágot, eszembe jutnak a lovaim is... Itt mindig firtatják a korombeliek, hogy mit csinált a Gazda, kihez járt a Gazda... Nem szívesen pletykálok róla. Nyugodjék ... Ezek csak olyanok, hogy örökké turkálnának egymás dolgaiban. Azt mondják, karácsonyra csomagot is kapunk. Tíz forint ára cukor meg csokoládé lesz benne... Nem a fogaimnak való, de jólesik. Mert tudja meg, a pálinkát sem szerettem soha. Mégis jólesett, ha adták. »Ez a magáé, Ambrus... Krisztkindli.« Vagyis, hogy karácsonyi aján. dék... Mikor besötétedett, a gyermekek, legények és fiatalemberek ostort durrogatva, ko- lompot és csengőt rázva, láncot csörgetve járták végig a falut. A vadászok — a gyermekek nagy örömére — többször a levegőbe lőttek. Néha meg-megállva, elénekelték a karácsonyi énekeketj Amikor elcsendesedett a falu, vacsorához ültek. Elmaradhatatlan volt a sült »úritök«. Ebből a család minden tagja evett, mert akkor nem »torokfájós« az új esztendőben. Bort kobaktök edénybe öntöttek, és mindenki abból ivott, nem pedig pohárból. A kobaktök edény borral telve a két ünnep — karácsony és újév — között állandóan az asztalon volt Ha vendég érkezett, azt is ebből kínálták meg. Nagykorpádon karácsony első napján elmaradhatatlan volt az úgynevezett böjti káposzta — édeskápoeztának nevezték — hús nélkül. Főleg a református családoknál ezt ettek először. (Karácsonyi böjt.) K. J. Országos színjátszó fesztivál Az amatőr színjátszás eredményeinek népszerűsítésére Kazincbarcikán január 3-tól 9-ig országos színjátszó fesztivált rendeznek — közölték a Népművelési Intézet, tegnapi sajtótájékoztatóján. A rendező városi tanács és pártbizottság — amelyet a Népművelési Intézet, a megyei pártbizottság ás tanács is támogat — lehetőséget nyújt az amatőr színjátszó mozgalom műfaji, valamint színvonalbeli fejlődésének teljes áttekintésére. A fesztivál jó alkalom lesz arra, hogy a színjátszó mozgalom lemérhesse, milyen kapcsolatot tudnak teremteni produkciói a közönséggel. Mintegy 30 együttes mutatja be műsorát és a meghívott csoportok zöme Kazincbarcikán kívül már városokban, valamint községekben, bányásztelepüléseken is fellép. Felvonul az amatőr színjátszás teljes mezőnye; a gyermekegyüttesek, diákcsoportok, egyetemi színpadok, falusi együttesek és szakszervezeti csoportok mellett az Európa- szerte ismert brnói Pirkó együttes is részt vesz a találkozón. A fesztivál megrendezésével Kazincbarcika a fiatal szocialista város új hagyományát teremtheti meg. SOMOGYI Péntek, 1WL NírLAF 24. B
