Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-22 / 300. szám
Egy szocialista brigád kezdeményezése: Felejthetetlenné tenni a Balatont — Figyeljetek alaposan. A terítéket, s melléje az evőeszközöket meg a poharakat gondosan helyezzétek el, ügyeljetek arra, hogy ne maradjon el a paprika- és a sószóró, a fogvájó, valamint a hamutartó. Italtöltéskor különbséget kell tennünk, ha bort, sört vagy üdítő italt szolgálunk fel. Vigyázzunk a sorrendre, s arra, kinek mennyit töltünk. Ne csöpögtessük az abroszra... A nyári nagy forgalomhoz képest üresnek hatnak a siófoki utcák, terek, s kihaltnak látszik a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat Delta étterme is. — Azért most sem unatkozunk. A nyáron sok volt, most viszont kevés a vendég. Azt azonban nem nézhetjük tétlenül, hogy így teljenek el egymás után a téli napok, összefogva az étterem valamennyi dolgozójával azon fáradozunk, hogy rendezvények szervezésével legalább esténként megtöltsük az éttermet. Aztán itt vannak a felszolgálótanulók, akiknek ilyenkor nyílik legjobb alkalmuk a szakma megismerésére, elsajátítására. Azért foglalkozom én is velük. Balogh István, a Ságvári ndre szocialista brigád vezetője tájékoztatott néhány mondattal munkájukról. A brigád eddigi -tevékenysége nagyon sok elismerést aratott, s megérdemli, hogy kezdeményezéséről, eredményeiről beszámoljunk. — Azzal a céllal hoztuk létre a brigádot 1970. november 7-én, hogy a Siófokra érkező, és az éttermünkbe betérő hazai és külföldi vendégek számára egyaránt felejthetetlenné tegyük a Balatont. Nem teszünk különbséget vendég és vendég között, mindenkit egyforma udvariassággal és hibátlanul szolgálunk ki. A brigádnaplóban és á panaszkönyvben nézelődve kutatom, mennyire sikerült ezt teljesíteni. Tucatjával találok dicsérő, elismerő sorokat. A Kőolajvezeték Vállalat, a KISZ-bizottság, az MHSZ, a Vízgazdálkodási Vállalat, intézmények, hazai és külföldi üdülők köszönetéi. Egyetlen panasz, kifogás sincs. Az idénydolgozókból alakult brigádok élére a Ságvári Endre brigádból tettek vezetőket a nyáron, így érték el, hogy nagyobb lett a bevétel, s nem kellett senkit felelősségre vonni helytelén számolásért, szándékos vagy véletlen tévedésért. Egy levél Bratislaváíból, az ottani Kőolajipari Vállalat szakszervezeti bizottságától: — Csaknem ezer dolgozónk üdült Siófokon, többségük a Delta éttermimben étkezett. Visszatérve valamennyien dicsérték a Ságvári Endre szocialista brigád udvarias, figyelmes kiszolgálását. Ezért a brigád vezetőjét szeretettel meghívjuk, látogasson el hozzánk, legyen a vendégünk családjával együtt. Balogh István tíz nagyon kellemes napot töltött októberben Bratis- lavában a feleségével. A vendéglátásra, a figyelmességre ma is szívesen emlékeznek visz- sza. — Nyelvet tanulunk, politikai és szakmai téren is képezzük magunkat — így szól tovább a brigád vállalása. Balogh István, Vermes László, Csáti Sándor, Vass Jánosáé Nehéz és felelősségteljes munkához fogott a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat új vezetősége tavaly, vállalva, hogy az 1969. évi veszteséges .gazdálkodás után a dolgozók összefogásával, a párt- és állami szervek anyagi és erkölcsi támogatásával felsorakoztatja a vállalatot a jól működő, eredményesen gazdálkodó vállalatokhoz. Növelte a feladatot, hogy ez az időszak a káder- és személyzeti munkában is sok gondot és nehézséget okozott. Embersics Sándor igazgató a közelmúltban a párt csúcsvezetőségének kibővített ülésén beszámolt a káder- és személyzeti munkáról. A jelentés két év munkájáról, eredményeiről, gondjairól számolt be, és a jövő feladatait is vázolta. Gondjaink most is vannak a kádermunkában — mondta az igazgató a szóbeli kiegészítésében —, de mennyire mások, mint egy vagy másfél évvel ezelőtt, amikor határozottan meg kellett mondani egyes dolgozóknak, hogy csak úgy tudjuk az igényeiknek megfelelő bérezést és egyéb kívánságokat teljesíteni, ha az intézkedési tervben közösen vállalt feladatokat megoldjuk. Bizony sok esetben fájó szívvel, mégis meg kellett válni jól dolgozó munkásoktól, vezetőktől, akik nem bíztak a vállalatban és — engedve a csábításnak — munkahelyet változtattak. S ráadásul a kialakult gazdasági helyzet németből, Raáb Éva pedig francia nyelvből tesz jövőre alapfokú vizsgát. A brigádvezető Keszthelyre jár vendéglátóipari technikumba. Csáti Sándor és Kovács Rózsa üzletvezetői iskolába, Raáb Éva és Orosz Géza a marxista esti egyetemre. Raáb Éva azonkívül még kiváló sportoló is, A két konyhafőnököt, Tóth Bálintot és Orosz Gézát, valamint Vass Jánosné felírót is bevonták a tíztagú brigád munkájába. Nemrégen egy kissé meglepődött jó néhány siófoki lakos, aki nyáron gyakran érkezett a Deltában. A felszolgálók kopogtattak ajtajukon, és vadászvacsorára hívták őket. Egyúttal átnyújtották az ízléses étlapot, amelyet Tótól Bálint készített. A sikert bizonyítja: 136 adag vacsorát tálaltak fel. Érdemes volt tehát fáradozni, ugyanis több éjszakát dolgoztak az iskoláktól kölcsönkért kitömött vadak (fácán, vaddisznófej, nyúl stb.) elhelyezésével, a terem feldíszítésével. A brigád magáénak érzi az éttermet, s mindent elkövet a forgalom emeléséért. Most például egy halvacsorát készítenek elő. Hálókkal, horgászbotokkal, apró csónakokmiatt a vállalat sem volt vonzó a szakemberek előtt, éppen ezért az utánpótlást elsősorban a törzsgárdatagok adhatták. Azóta a közös ösz- szefogás, a jobb munka révén elért eredmény növelte a vállalat hírnevét, javultak a külső kapcsolatok, és már az sem ritka eset, hogy akik egy-két évvel ezelőtt itthagyták a vállalatot, szeretnének visszajönni. Néhányat közülük éppen a káderpolitikái elveik figyelembevételével mái vissza is vettünk a vállalathoz. A negyedik ötéves terv nagy feladatokat ró az építőiparra, s korszerűsítésével együtt nő a káderutánpótlás gondja. Emiéi sóikkal nagyobb gond ma már a fiatal műszakiak továbbképzése, hogy a fokozott követelményeknek a jövőben is megfeleljenek. Az igazgató és a csúcsvezetőség azt kérte a felsőbb párt- és állami szervektől, járjanak közbe, hogy o pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola indítson kihelyezett levelező vagy esti tagozatot Kaposváron. Ez azért is indokolt és sürgető, mert az egész megye építőiparának műszaki utánpótlását segítené, gyorsítaná, s talán a munkaerő-csábítást és -vándorlást is csökkentené. A jelentés a X. kongresszus határozatából kiindulva elemezte, hogy a vezető, irányító munkakörben, dolgozók ho<rvan felelnek meg a politikai, szakmai és vezetésbeli kai díszítik majd fel az éttermet. — Negyvenhárom éve va gyök a szakmában, sajnos jövőre búcsúzom az étteremtől, nyugdíjba megyek. Még sofía nem találkoztam ilyen össze fogó, a vendégek és a vállalat érdekeit ennyire szem előtt tartó közösséggel. Óvári Ernő üzletvezető alátámasztja a vendégek elismerését. Júniustól szeptemberig az étterem 4,2 millió forintos forgalmat ért el. Ez bizony sok tízezer elégedett vendéget jelent. Sokan — nem is egészen alaptalanul — előítélettel viseltetnek a felszolgálókkal, különösen azokkal szemben, akik néhány hónapra jönnek a Balatonra. Balogh István 14, Csáti Sándor és Tóth Bálint 12 éve van a szakmában itt Siófokon. Ezt a brigádot azért alakították, hogy eloszlassák ezt az előítéletet A hazai és külföldi vendégek, akik a nyáron mesfor- dúltak Siófokon, a Delta étteremben, bizonyara nem felejtik el a Balatont. A Ságvári Endre brigád mar most készül, hogy jövőre is így legyen, s az után is... követelményeknek. Sok hasznos tanácsot adott a megyei tanács és a városi párt-végrehajtóbizottság képviselője is, aki részt vett az ülésen. A csúcsvezetőség úgy foglalt állást, hogy a vezetők többsége megfelel a hármas követelménynek. Nagy helyet foglalt el a vitában az ifjúsággal való foglalkozás és törődés. A lehetőség adott, hogy a tehetségükkel, jó emberi tulajdonságaikkal kiemelkedő fiatalok vezető munkakörbe kerüljenek. Sok olyan fiatal van a vállalatnál, aki építés- vezetőségek, üzemek irányítására kapott megbízást, és bebizonyította, hogy mindenkor lehet rá számítani. Jó munkájuk és megbecsülésük jele, hogy ketten megkapták az Építőipar kiváló dolgozója kitüntetést az idén. Jólesett a városi párt-vb tagjának elismerő szava; nem hitte volna, hogy a vállalat ilyen rövid idő alatt ekkora eredményt ér el. Felhívta a figyelmet azonban arra is, hogy sokan vannak még a városban és a megvében, akik nem ismerik a vállalat tevékenységét, munkáját, eredményeit, és csak a régi hibák alapján, meggyőződés nélkül nvilatkoznak róla. Eredményes volt a csúcsve- zetőség kibővített ülése. A részvevők megállapították, hogy sok még a közös tennivaló különösen a kád^m+án- nótiás. a nevelés, a TV'Htófcai sTstmaí képzés, továbbképző" terén. Wáaírw Ferenc Tóth Bálint konyhafőnök munkában. S zalai László Bizonyítottak a fiatal vezetők A kádermunka a eauesvesetőaég előtt Felelősség É rdemes-e beszélni a felelősségről? Azt hiszen», igéét, Nem mintha valaki is minden részletre kiterjedően megalkotta volna e kategória irodalmát.. Hiszen néma túlzással azt is mondhatnánk, hogy bonyolultat*, mint as élet A társadalom követelményrendszereket forrnál. De nem elég egyszerűen kimondani, hogy e szerint kell élni és munkálkodni. A kötelességteljesítés elismerésre méltó. A felelősségvállalás is az, ha nemcsak szavak, nemcsak kinyilatkoztatások, hanem tartalmi igazságok jelzik a fogalom valódi értelmének megvalósulását... Sokszor beszélünk a felelősségről. Két okból is. Egyrészt azért, mert jelentése szép, felemelő; s mert mindenkinek van (vagy kell legyen) felelőssége a maga életében és miunkájában. Másrészt azért, mert nem mindig és nem mindenki érzi át társadalmi elkötelezettségéből is fakadó felelősségét. Rendkívül egyszerű volna a dolgom, ha a felelősség hiányáról csak mint a felelőtlenség megnyilvánulásáról beszélhetnék. Csakhogy higgyék el, a felelősség hiánya nem mindig ilyen szembeötlően mutatkozik meg. Meg kell különböztetni a felelőtlenséget a mulasztástői, a mulasztást a tévedéstől, mert ez utóbbi kettő — jóllehet felmentés nem követheti — egy kicsit együttjár életünkkel. Ügy szokták mondani, hogy aki dolgozik, az tévedhet is. S a tévedés lehetőségét meg kell adni ahhoz, hogy bárki is merészen, felszabadultan tervezhessen, alkothasson. Felelősség. Mindenki tudja, hogy mit jelent, ha van, s milyen következményekkel jár, ha nincs. Erre Is, arra is volt már példa történelmünk során. Inkább azt kellene megvizsgálni, hogy mit jelent ma ez a felelősség? Hogyan fogják föl az emberek általában? Szólam-e csupán, vagy valóságos követelmény? Egy értekezleten kissé elámultam a következő felszólaláson; »Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy magam és beosztottaim mindent elkövettünk a szóban forgó feladat végrehajtásáért,..« Leült, s nekem egy kicsit »-gyanússá-« vált ez az ember. Nemcsak azért, mert egyetlen mondatából már tudtam, hogy nem hajtották végre feladatukat, hanem azért is, mert éreztem: a »teljes felelősségem tudatában kijelentem■» alighanem elég lesz ahhoz, hogy eiinté- zettnek véljük a dolgot. A felelősség tudata nélkülözhetetlen, nagyszerű dolog. Igen jó, ha van. De elég-e ahhoz, hogy rendben menjenek a dolgok? Vállaljuk-e a következményeidet is? És vannak-e következmények? Megelégedhetünk-e az — egyébként igen elismerésre méltó — önkritikával? Talán nyilvánvaló már, hogy a kinyilatkoztatások ellen szólok, a hatásos, de tartalmában üres mélldöngetés, a látszat felelősségvállalás ellem mindenekelőtt... Z avarban vagyok, mert érzem, hogy bizonyító erejű példák sorozatát várják most. De miért tőlem? Nézzenek csak körül egy kicsit saját portájukon, mindenütt amerre járnak, ahol érzékelhetnek, láthatnak, hallhatnak dolgokat Tudom, önök sem követelnek fejeket, ha rendetlenséget tapasztalnak az utcán, nem a bíróság jut az eszükbe, ha világos nappal huszonegyeznek a segédmunkások. Nem a büntető törvénykönyvet emlegetik okvetlenül, ha valaki jó szándékkal, de hibás mérlegelés alapján dönt valamiről, s nem kiáltanak »feszítsék meg-et« vagy leváltást ha az első baklövést követte el az illető. Nem követelnek fejeket éppen amiatt, amit az előbb elmondtam már; mert a tévedés nem bűntett, az anyaghiány semmiképpen sem szabotázs, s a feledékenységből, tehetetlenségből, uram bocsa’ tehetségtelenségfoől bekövetkező bajok sem rengethetik meg alapjaiban társadalmi rendünket, közelebbről valameny- nyiiink, az önök békés és kiegyensúlyozott életét Mit akarhatok hát ezzel az egész gondolatsorral. Mentegetem a hibákat miközben ostort csördítek a felelőtlenség láttán? Nem, nem erről van szó. Csak szeretném, ha egy kicsit közösen gondolkodnánk el a dolgokon. Nem felelősségre vonásért kell kiáltanunk mindenáron, hanem felelősségért; nem büntetésért áhítozni feltétlenül, hanem azért, hogy súlya és tartalma legyen a szónak, jelen esetben a felelősségnek is. Lehet, vitatni fogják, mégis el kell mondanom: legelőször mindenki önmaga előtt felelős azért, ahogy él és cselekszik Van olyan is persze, hogy elszunnyad a lelkiismeret, elalszik vagy már eredendően hiányzik az önvizsgálat igénye. Ez a súlyosabb eset de a mi társadalmi közegünkben, könnyen gyógyítható. Csak figyelni kellene rá magunkban és környezetünkben is. (Mert szidni valamit könnyebb, föltárni és küzdeni ellene nemesebb és célravezetőbb.) Azaz kialakíthatjuk, táplálhatjuk közösen is egymásban a felelősségérzetet Van azonban egy veszélyes lehetőség Eltompulhat az önmagunkba tekintés igénye, a felelősségérzet azáltal is, ha esetek sorozata kapcsán arról győznek meg bennünket, hogy a felelősség csak szólam. Azaz ellentétpárjának, a felelőtlenségnek sem erkölcsi, sem anyagi következménye nincs. A nagy dolgokban legalábbis. Sok még a bűntény, sok a sikkasztás, a csalás, a társadalmi tulajdon dészmálása. Tudom, a bűnözők elnyerik méltó büntetésüket. De gondolnunk kellene azokra is, akiket az ellenőrzésért tett felelőssé — bizalommal — a társadalom. Hányszor jártak ott, hányszor voltak felületesek, elnézők. De kevés csak a bűnözésnek minősített dolgokról beszélni, hisz ott általában szigor, felelősségre vonás, büntetés a következmény. Sokszor a hánya- vetiséget, a meggondolatlanságot, a felelőtlen intézkedést — akár egyéni, anyagi érdekből, akár más okból követik el súlyos társadalmi, politikai, gazdasági-anyagi következményeket vonva maga után — hajlamosak vagyunk tévedésnek minősíteni csupán, és elsiklani fölötte. Pedig követelnünk is kell a felelősségvállalást. Aki becsületes és jól dolgozik, annak van erkölcsi alapja ahhoz is, hogy követeljen, Odaadást, becsületet, felelősségteljes munkát. Sok mindenről kellene még szólni. Az egyéni és testületi felelősségről, a kettő összefüggéséről, a személyiségek, követőik és kapcsolataik befolyásoló hatásáról, a »felülemelkedős* képességéről, amely elvszerűséggel Í6 kifejezhető: a jéllemes, elveinkhez ragaszkodó ember sohasem takargathatja mások, hozzá közelállók hibáit és mulasztásait De talán ennyi is elég ahhoz, hogy közösen elgondolkozzunk. A felelősség erkölcsi, jogi, hivatalos kötelezettség, u ezen túl jellemvonás is egy kicsit. A felelősség kemény, következetes kenyéradó gazda. S akár én vagyok az, aki felelős, akár más; akár az egyén, akár a kisebb vagy nagyobb közösség: rendszeresen számot kell adni cselekedeteiről. Jávari Béla fV 'STÉVtiA P gfeanbu, !®*L *» 3
