Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-21 / 299. szám

Töltse a szilvesztert a nagyatádi Ezüstkancsóban Magyaros ételkülönlegességek — Kiváló zamatú hazai és külföldi italok — Zenekar minden teremben Közeleg az év vége, pár nap és itt lesz az óév utolsó nap­ja. Mindenki tervezgeti már, hogy hol töltse a szilvesztert. Ilyenkor általában a különbö­ző szórakozóhelyeken búcsúz­nak áz elköszönő évtől, és kí­vánnak egymásnak boldog új évet A nagyatádi áfész Ezüst- kancsó vendéglátóipari kom­binátjában az idén első ízben kerül sor szilveszteri rendez­vényre, melynek gazdag prog­ramjáról Vránlcs István ven­déglátó osztályvezető és Szabó Ottó üzletigazgató ad tájé­koztatást Szilveszterkor a kombinát valamennyi egysége nyitva tart, és mintegy négyszáz ven­dégnek biztosít kényelmes helyet meghitt bensőséges szórakozási lehetőséget A ba­rátságos étteremben és a kü­lönteremben cigányzenekarok húzzák a talpalávalót. A presszóban és a bárban tánc- zenekarok szórakoztatják a vendégeket. A jó hangulatot csak fokozza a bárban fellépő fővárosi táncdalénekesnő, Du­dás Ildikó, aki egyébként de­cember 20-tól minden este a bárban énekel. A vendéglátók a záróra időpontját meg sem határozták, mert az a szándé­kuk, hogy mindaddig nyitva tartanak, amíg vendégek lesz­nek. A bisztróban pezsgőbárt borkóstolót rendeznek be, ahová bizonyára szívesen tér­nek majd be az ún.. »átmenő« % vendégek is. Azokra is gondolnak, akik • az étteremben kívánnak va- ! csorézni. Mintegy ötvenfajta ' ínycsiklandozó ételkülönleges­séget találhatnak majd az ét­lapon. Közülük csak néhányat: sorolunk fel ízelítőként: a J sláger a malacpecsenye lesz.: A magyaros, fűszeres ételek kedvelőinek ajánlják a bölér- pecsenyét, a Szörényi cigány­pecsenyét, a fokhagymás tűz­delt szeletet, a szűzérméket Ezüstkancsó módra. A halételek sem hiányozhat­nak az ünnepi asztalról. Lesz halászlé, rántott hal, rácponty. Éjfélkor kocsonya, virsli és több hidegsült közül válogat­hatnak a falatozni óhajtók. Az édesszájúakra is gondol­nak a szakácsok: Gundel-pala- csinta, torták, mignonok, bor­korcsolyának aprósütemények közül válogathatnak. Persze nem maradhat el a finom, friss tepertős pogácsa sem. Presszókávét valamennyi he­lyiségben felszolgálnak. Tombolát is rendeznek, a nyereményeket éjfél után sor­solják ki. A főnyeremény: egy élő kismalac. De kisorsolnak sült malacot, pezsgőt, tortát és ajándékkosarat is. A vidékről beutazók rendel­kezésére áll a szálloda. Hr. tehát valaki személygépkocsi­jával érkezik, akkor is nyu­godtan szilveszterezhet és fo­gyaszthat szeszes italt, nem kell volán mellé ülnie, kipi­henheti magát a kétszemélyes kényelmes szállodai szobában (1 személyre 1 napra 40 Ft.) Asztalt foglalni már decem­ber 20-tól lenet naponta reg­gel 10 órától a 45-ös telefon­számon. A megrendelt asztalo­kat legkésőbb 22 óráig kell elfoglalni. A belépődíj szemé­lyenként 10 forint. Töltse a szilvesztert az atá- di EZÜSTKANCSÓBAN, jól fog szórakozni. Mindenkit sze­retettel vár a vendéglátó kombinát igazgatósága, (x) ,,Champ ionokkősóit Benke József Egy hatezer éves fiatal országban Baalbeck, az istenek paradicsoma A Damaszkuszból Bej rútba vezető, két-három ezer mé­teres hegyek között kanyar­gó szerpentinen érkezünk a Földközi-tenger keleti part­ján a mintegy 250 km hosz- szúságban és 50 km széles­ségben elterülő kis ország­ban, «-a fehér sziklák, a céd­rusok és a tücskök országá­ba«, Libanonba. Abba az or­szágba, ahol — lakóinak hite szerint — a világtörténelem kezdődött. Az ország arab neve Dje- bel Libnan (Fehér Hegy), ami nekünk magyaroknak inkább a cédrusok országát jelenti. Az országot két egymással párhuzamosan futó, hatalmas sziklás hegység szeli át, mely­nek nagy része teljesen kopár, rozsdabarna sziklákkal borí­tott, íátlan vidék. Ennek kö­vetkeztében Libanonba érve az embernek az a benyomása, hogy a két és fél milliós la­kosság egy, a tengerparton, az ország egész hosszában elhú­zódó városban él, amelynek néhány »utcája« fel-felkanya- rodik a hegyszorasokba. Az ország népsűrűsége hivatalo­san 250, a valóságban azon­ban — a lakott területeket számítva — ennek legalább a háromszorosa, hiszen az ország területének kétharma­da lakhatatlan hegyvidék vagy fennsík. Ennek is kö­vetkezménye, hogy — külö­nösen a lakosságnak néhány évtizede bekövetkezett roha­mos növekedése után — any- nyi libanoni él az ország ha­tárain kívül, mint azokon be­lül. Ez a kis ország (mindössze 10 ezer négyzetkilométer) 3 kontinens határán, és az egy­más után következő nagy ci­vilizációk — egyiptomi, me­zopotámiai, főniciai, görög római, arab — mezsgyéién terül el. A mondák és a tör­ténelmi válság megannyi emléke keveredik földjén. AZZAL A TITKOS hátsó gondolattal léptem be szom­baton a Béke-szálló nagyter­mében rendezett kiállításra, hogy most aztán megfejtem a postagalambok titkát. Nem tudom, ki hogy van vele, de én sose értettem, hogyan ké­pesek tájékozódni több száz kilométer távolságból. És ho­gyan bírják a hosszú utat? — Néhány évvel ezelőtt egy viharba került postagalambot találtam az ablakunkban. Láttam a gyűrűjéről, hogy »versenyző«, és Németország­ból Zágrábba kell repülnie. Megetettük, pihentettük, az­tán leírtuk a barátommal szerbül, hogy mikor találtuk meg és mikor indítottuk út­nak Babócsáról. Már el is fe- ledkeztük az egészről, amikor jött egy levél Zágrábból. A galamb gazdája köszönte meg a segítségünket — mesélte egy galambász. Így hát nemcsak a postaga­lambok titkát, hanem a ga- lambász-összetartást is megis­merhettem. Persze nem minden posta­galambot »röptéinek«, van­nak dísz-postagalambok Is. ók csak szépek. Az a fontos, hogy »jó feje« legyen, töret­len félkört alkosson együtt a fej és a csőr vonala. Egy kicsit szomorúan állí­tott meg a »magyar hegye­sek« ketrece előtt a zsüriel- nök. — Sajnos, nem sikerült há­rom olyan kiválót összeszed­ni, amelyek közül kiválaszt­hattuk volna a fajtagyőztest. Pedig különlegesen szép fajta, nagy kár, hogy romlik. A hó­fehér és koromfekete magyar begyes, »aki« előtt éppen be­szélgettünk. mintha értette volna, miről van szó, mérge­sen felfújta a begyét jókora labda nagyságúra, aztán rá­fektette a csőrét, és méltat­lankodva pislogott. A páva­galambok viszont szépségük teljes tudatában gőgösen pa­rádéztak csipkézett végű »er­nyőikkel«. A »texánnak« meg az a jellegzetessége, hogy — a többiekkel ellentétben — már fióka korában megállapítható a neme, mert a tojó tollazata sötétebb, mint a hímé. Aztán láttam a »bokharai dobost«. Ö onnan kapta a ne­vét, hogy nem turbékol, ahogy a tisztességes galambhoz il­lik, hanem »dobol«, és igen tiszteletre méltó a családfája, egészen az ókorba nyúlik vissza. Az ókori szerzetesek állítólag úgy vélték, imádkozó madár. Tényleg. Olyan elmé- lyülten gubbaszt a szemét is eltakaró, toliból készült orr­rózsája meg a díszes kontya között, hogy joggal feltételez­hető, éppen lelkigyakorlatot tart. Az angol begyes meg olyan, mint egy fiatalember, ha ki­húzza magát. Nehéz lenne — különösen laikus szemmel — kiválaszta­ni a legszebbet. A hozzáértők viszont azonnal a pirókokhoz visznek. Aranysárga mellény, fekete »kiskabátot« viselnek, és állítólag az ország legszebb pirókjaiként tartják számon 5ket. Néhány ketrecen ott dísze­leg egy kis nemzetiszímű sza­laggal ékesített kártya is, raj­ta a felirat, csupa nagybetű­vel: CHAMPION, vagyis faj­tagyőztes. — Hány fajtagyőztes került ki a hétszáz madár közül? — Harmincegy. ŐSZINTÉN SZÓLVA, soha­sem értettem a galambászok szenvedélyét. Viszont az is igaz, hogy az utcákon imitt- amott szemelgető sima, szür­ke galambokon kívül másmi­lyent nem is igen láttam. Most, hogy végignéztem az öt- vennégyféle, szebbnél szebb, ragyogó színű és változatos formájú galambot, most már kezdem érteni a galambászo­kat. (Rezes) Dühöngő a fonyódi Deltában Részeg, üvöltöző fiatalok Pohár- és üvegtörés — Tánc a cserepeken — Aki fizetni tud, az ihat? — Jöjjön a fonyódi Deltába! Éjjel is nyitva tartunk. Non­stop a vendégek rendelkezé­sére állunk, akik a kulturált vendéglátás minden feltételét megtalálják nálunk. Szeretet­tel várjuk, s az első benyo­más, amit nálunk szerezhet, igen kedvező... így hirdetik a fonyódi Del­ta nemrégen bevezetett Non­stop szolgáltatását. S azok, akik erre kíváncsiak voltak és december 18-án éjszaka eleget tettek a meghívásnak, tapasz­talhatták: valóban várták őket. Majdnem az eszméletlensé­gig részeg fiatalok üvöltöztek az előtérben, néhányan a ru­határ pultján üldögélve nya- kalták a sört vagy más italt, melyet a készséges felszolgá­lók ide is kihoztak nekik. Őr­jöngve rugdosták, ütötték a pultot, s nem volt, aki figyel­meztesse, rendre intse őket. Illetve egyiküket, egy már ingujjra vetkőző fiatalembert megállított nagy hangon az egyik felszolgálónő — ismerő­se lehetett —, mert úgy lát­szott, az képes a vetkőzést to­vább is folytatni. S benn a két teremben fél­homály és zene, üvegcserepe­ken táncoltak, — helyesebben dülöngéltek — a párok, ösz- szetört sörös- és borosüvegek, poharak mindenfelé, vékony talpú cipőben bizony nagyon veszélyes lett volna ott lép­delni. — Miért nem takarítják ösz- sze a rengeteg üvegcerepet, szemetet? Kérdésemre az egyik fel­szolgálónő csak félvállról volt hajlandó válaszolni: — A részeg vendégek tör­ték össze... De vajon, hogyan részeged- hettek le annyira, hogy poha­ELég csak felsorolni Tripoli (Trablosz), Bybloez (Jbaü), Béryte (Bejrút), Szidón (Szai- da), Tyr (Szúr) és nem utol­sósorban Héliopolisz (Baal­beck) nevét, amelyekről el­mondhatjuk, hogy e kis föld­területen szinte az emberiség egész történelmét látták Kezdjük a mítosszal! Az arab legenda szerint Baalbeck a világ legősibb em­berlakta helye. A név szemita jelentése »a város ura«, míg főniciai Jelentése: »a fény vá­rosa«. Egyébként pontos meg­felelője ennek a város görög neve: Héliopolisz. E nevet még a Szeleukldák alatt nyerte, s a görögök a nap’s- tent. Hélioszt azonosították a szíriai arameus ist“nnel, Ha­daddal, az ég urával. Ha lehetne hinni a legen­dának, Ádám és Éva Baal­beck környékén élt, Abel gyilkosa pedig az Anti-Liba- non hegyláncainak egyik bar­langjában bűnhődött, s Noé és Sám a Baalbeck szomszéd­ságában levő két községben lennének eltemetve. Sőt — ugyancsak a monda szerint — Ábrahám is bizonyos ideig Baalbeclcban székelt. Termé­szetesen sem ennek, de még a római kort megelőző idő­szakoknak sincs semmiféle emléke a városban vagy a környékén. Sőt. még a hel­lenisztikus időszakból sincs, pedig az i. e. 312-ben kezdő­dött Baalbeckben, s negved évezredig tartott Egyedül az isten- és helynevek a főniciai és görög, az emlékek, marad­ványok mind kizárólag a ró­mai korból valók. Maga a város a Li Dánon és az Anti-Libanon hegységei között terül el, mintegy 1155 méteres tengerszint feletti magasságban, s jelen'eg mint­egy 10 ezer lakost számlál. Baalbeck a nemzetközi fesz­tiválok városa. Ez év nyarán Aznavourtól, Ella Fitzgerald- tól a moszkvai Nagyszínház balettkaráig nagy művészek és kitűnő együttesek nyújtot­tak felejthetetlen élményt a Julius Caesar által az ősi főniciai templomok romjain emelt gigantikus oszlopcsar­nokok között. I. e. 66-ban, a római sasok fennhatóságát Damaszkuszig, Jeruzsálemig kiterjesztő Nagy Pompeius hódította meg az ősi főniciai-szíriai város kör­nyékét is, és Julius Caesar volt az, aki Baalbeckben meg­alapította az első római koló­niát, amelynek ő adta latin nevét is. Júliának nevezte el. A rómaiak nagy építkezések­be kezdtek itt, hogy ide össz­pontosítsák a keleti, ázsiai istenségeket, vallási formákat. Végül is, nem tudván meg­hazudtolni önmagukat, olvan gigantikus temnlomokat. épü­leteket emeltek az ősi f^nicia» szentélvek romjain, amelvek ra<rvo«ásban és pornóéban fe­lülmúlták mindazt, amit Ró­ma valaha is énft-tt. (Folytatjuk.) rat, üveget törnek, asztalon táncolnak. Vagy pedig már máshonnan jöttek ilyen álla­potban? Mindkettő sajnálatos, de még sajnálatosabb, hogy nem láttunk egy erélyes vezetőt, aki — akár a rendőrség segít­ségével is — intézkedett vol­na a részegek eltávolítása, megfékezése, vagy pedig a ta­karítás elrendelése végett. — Ez a dal a józan vendé­geknek szól — küldött egy kedves zeneszámot a zongoris­ta nő azoknak a keveseknek, akik szemmel láthatólag józa­nok voltak, s nem érezték jól magukat. Ellenben »otthonra« talál hattak volna itt az egykori Ilkovics büfé vagy a Fehér Ökör kétes hírű vendégei.. Bi­zony, jó lett volna látni egy rendőrjárőrt, ha már a veze tők és a felszolgálók nem kí­sérelték meg a részegek meg­fékezését. Azért is, mert na­gyon sok volt a szemmel lát­hatólag 18 éven aluli leány és fiú, akik éppen úgy ittak, mint idősebb társaik. Külön­ben a felszolgálók csak azzal törődtek, hogy a megrendelést kihozzák, s a pénzt bevasal ják. Bármilyen ittas volt va­laki, ihatott, ha fizetni tudott. Találkoztunk olyan vendé­gekkel is itt, akiket már Ba- latonlelléről, Balatonboglár- ról is eltanácsoltak, nem szol­gáltak ki, mert túlságosan it tasak voltak. Egy dülöngélő fiatalember távozáskor poharát — elkese­redésében vagy duhaj kedvé­ben — a falhoz vágta, fel­riasztva egy szendergő, alvó fiút. A felszolgálónő leszedte az asztalról az üvegeket, egy eltörött talpas poharat talált ott, s a földre dobta. Eggyel több vagy kevesebb már nem számít. Számít viszont az, hogy a Delta, a Pannónia vezetői mi­lyen céllal vezették be ezt a Nonstop szolgáltatást. Ha azért, hogy kulturált vendég­látást biztosítsanak az éjsza­kai szórakozást kedvelőknek, akkor sürgősen és erélyesen gondoskodjanak a rendfenn­tartásról, s ne változzon a Delta a dühöngök tanyájává. Ha erre képtelenek, akkor ha­tóságainknak kell meggondol­niuk, hogy ezt az éjszakai nyitvatartást ilyen körülmé­nyek között engedélyezzék-e a fonyódi Delta számára. Szalai László B SOMOGYI RlPliA?

Next

/
Thumbnails
Contents