Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-18 / 297. szám

y XXVII. évfolyam, 297. szám. Szombat, I97L december 18. Párizsi modellek Csurgón | Nyugdíjastalálkozó a ruhagyárban Akik Hamburgban a »Crea­tion Jean Lachaud Paris« címkével ellátott, habkönnyű bőrkabátkákat megvásárol­ják majd, valószínűleg erősen csodálkoznának, ha tudnák, hogy azok bizony nem Pá­rizsban készültek, hanem a Csurgói Napsugár Ipari Szö­vetkezetben. Hatalmas kamionok hozzák Hollandiából, Belgiumból, Franciaországból és azNSZK- ból az anyagot, amely aztán kis- és nagykabátok formájá­ban megy vissza. A szállításra előkészített bőrkabátkák szivfájdítóan szépek. — Ebből persze nem jut a magyar vásárlóközönségnek, ugye? — kérdeztem. — Hát nem sok, de azért 40—50 da­rabot minden szállítmányból sikerül visszatartanunk az itt­honiaknak — nyugtat meg Ugyan ki ne emlékezne a középkorúak és az idősebbek közül a régi idők vásárainak álandó figurájára, a lókupec- re? Az alkuval járó tenyér- becsapdosás, a mindenkit túl­kiabáló hang, a licitálásnak ez az utánozhatatlan mester­embere mindaddig ott volt, ahol némi pénzszagot sejtett, akár a saját lovait adta, a másét vette, vagy cenzárpénz- re volt kilátás. Értettek ezek az emberek a lovakhoz, ponto­sabban ahhoz, hogy az olcsón mosolyogva Radnóti László, a szövetkezet elnöke. — A va­dászati világkiállításon egyik vadászöltözékünk elnyerte az OKISZ díját, s ez a siker a megrendelések tömegét hozta. Konfekcióüzemünket kizáró­lag bőröltözékek készítésére átütöttük át, és a külföldi üz­letemberek 1972-re már lekö­tötték teljes kapacitásunkat... Ez jövőre negyedmillió dollár valutát jelent — teszi hozzá elégedetten. — Elképzelhető, hogy egy­szer majd a »Creation Napsu­gár J. Sz. Csurgó« címke ugyanolyan vonzó lesz, minta »Creation Jean Lachaud Pa­ris?« — Sajnos, textiliparunk egyelőre nem eléggé verseny- képes. A tervezett rekonstruk­ció után... talán. Addig bér­munkát vállalunk. ft. Zs. gók vagy magánosok az el­adásra szánt lovat annak ad­ják, aki a legelőbb megjele­nik, s olykor bizony potom áron adják el a jószágot a sa­ját hasznára dolgozó szemfü­les lókereskedőnek. Pedig, ha csak egy kicsit is jobban tá­jékozódnak, elkerülhetnék ezt a ráfizetést, sót szép bevétel­hez juthatnának. A vállalat ugyanis jóval magasabb áron veszi meg ezeket az állatokat Hogy mi ennek az útja-mód- ja? Kérdésünkre arról tájé­4 kilencvenéves Szemere professzor ünneplése Jeles filozófiai írónkat, dr. Szemere 'Samut kilencvenedik születésnapja alkalmából pár nap előtt meleg ünneplésben részesítette a Magyar Tudo­mányos Akadémia. Az Akadé­mia tudóstermében összegyűjt pályatársak és tisztelők előtt Erdey-Grúz Tibor, az MTA elnöke adta át az idős tudós­nak a Munka Érdemrend arany fokozatát, Mátrai Lász­ló akadémikus pedig, az Aka­démiai Kiadó által az ünnepé­lyes alkalomra készített ' bib­liográfiát, amely a jubiláns műveinek jegyzékét tartal­mazza. Szemere Samu nemzedékek nevelője volt, és ma is tevé­kenyen dolgozik. Munkássága a filozófia tudományán kívül kiterjed a pszichológia, az esz­tétika, a pedagógia és az iro­dalom területére is. nap délelőtt a forgalom a ka­posvári vásárcsarnokban. Ta­valy ilyenkor már nagy volt a karácsony előtti vásárlási láz Sok csirkét hoztak eladásra. Ennek kilóját 32, a tyúkét 26. a pulykáét 27.40, a liháét 25.20 a kacsáét pedig 31 forintért adták. Nagy volt a kínálat to­jásból is; 1.80 forintot kértek érte. Az ellaburgonya kilójá' 3, a gülbabáét 4, a rózsáét 3.50 forintért, a sárgarépa kilóját 4, a petrezselymet 8 forintért kínálták. Vöröshagymából ele­gendő mennyiséget vittek a piacra; a piros hagymából egy kiló 6, a másikból 8 forintba került. A fejes káposzta kilója 3,50. a kelkáposztáé 4, a karalábé' 4, a karfiolé 6 forint volt. A taranyi termelőszövetkezet 1200 kiló primőr paradicsomot hozott eladásra, s ennek na­Évente visszatérő kedves esemény a Kaposvári Ruha­gyárban, hogy meghívják az idős, nyugdíjas dolgozókat egy kis beszélgetésre, vendé­gül látják, megajándékozzák őket. így történt ez az idén is. A gyár nagytermében már jóval az ünnepség kezdete előtt ott sürögtek-forogtak a KISZ-es lányok és a szak- szervezet megbízottai, akik feldíszítették a fenyőfát, s megterítettek. Várták volt munkatársaikat, s azok el is jöttek szép számmal. Bár az influenza miatt sokan kény­telenek voltak otthon marad­ni, az ajándékot azonban ők is meg fogják kapni. Sőt azokhoz, akik a legjobban rá­szorulnak, karácsony előtt egy kis pénzzel is bekopog a postás. Egyik reggel feketekávéra szomjazva betértem a me­gyei élelmiszer-kiskereske­delmi vállalat balatonföld- vári ABC-áruházába, arra gondolván: itt is főznek, árusítanak feketét, mint a többi, hasonló ABC-áruhá- zakban. Tévedtem, kávé nem volt (vajon miért?). Ámde gyón örültek a háziasszonyok Kilójáért 26 forintot kért a tsz. Ismét darabos áru lett a hegyes zöldpaprika: darabját 3 forintért kínálták. A fok­hagyma' kilója 15, a parajé és sóskáé 6, a csipeíkegombáé 20 forint volt. (Ebből keve­set is láthattunk az aszta­lokon.) Jonatánalma bőven volt az első osztályút 6, másodikat 4 forintért adták. Az egyéb alma ára változó, kilója 5 és 3 forint között mozgott. Szőlői keveset hoztak az őstermelők és az sem volt a legszebb, az ára mégis változatlan maradt: az étkezésit kliónként 12-ért, az otellót 8 forintért adták. A héjas dió kilója 12, a száraz fehérbabé 11—12, a tarkababé 16 forint volt; a savanyúkáposzta kilójáért 8 forintot kértek. Az. ünnepségen, ahol rés vettek a gyár párt és sza^ szervezeti vezetői, Müllt László igazgató köszöntötte nyugdíjasokat. Ahogy az e' ző években, most is besz molt a gyár termelési ered­ményeiről, az új beruházások­ról, s arról, hogy a dolgozók nyereségrészesedése nem ma­rad a tavalyi alatt. A régi dolgozók örömmel hallottak a gyár eredményei­ről. Arról, hogy a mostani dolgozók már mennyivel jobb körülmények között dolgoz­nak, mint ahogy ők kezdték a gyár indulásakor. Később megnézték az ifjú­sági szalagot is, amely na­gyon jól, korszerűen dolgo­zik. meglátva a bőséges válasz­tékot kínáló hűtővitrint, né­hány szendvicset kértem. — Azt, kérem, tudok ad­ni — válaszolta az eladónő barátságosan, s máris szelte ketté a zsemléket, s mér­te le tetszésem, kívánságom szerint a felvágottat. Aztán külön csomagolva a sütemé­nyeket, s külön papírba a kétféle felvágottat, minde­gyikre gondosan ráírva mennyibe is kerül. — A pénztárnál tetszik fi­zetni, a többit majd a ked­ves vevő összeállítja magá­nak — búcsúzott tőlem ha­sonló kedvességgel. Mint anya a gyermekét, úgy öleltem magamhoz a reggelire szánt élelmet, mert bevallom: elkövettem azt a »bűnt«, hogy kosarat nem vittem magammal, s távoz­tam. Szerettem volna még venni a pult tetejép lévő ét­vágygerjesztő uborkából meg a cseresznyepaprikából is egyet-egyet, de megijedtem a csomagok halmazától. Amikor aztán hozzáláthat­tam a félkész szendvics »összeszeréléséhez«, akkor láttam, hogy a kedves el­adónő még a parizer bőrét is bevágta, illetve kettévág­ta egy helyen, hogy keve­sebbet kelljen vele kínlód­nom. S ezek után csupán egyet kérdezek. Ha már kettévág­ta a zsemlét, bevágta a pa­rizer bőrét, miért nem le­hetett a szendvicset egy mozdulattal valóban telje­sen elkészíteni, úgy becso­magolni, s ráírni az árát? Sz. L. Ha a ló leszorjálti idejét... Ma is működnek a kupecek? A vártnál kisebb volt a forgalom Jonatán volt bőven Darabonként adják a paprikát A vártnál kisebb volt teg­NOTESZLAP Félkész szendvics vett gebét némiképp helyre­hozzák, és rövid idő múlva tekintélyes .haszonnal túladja­nak rajta. Napjainkban jóval kevesebb a lő, alaposan megcsappanta számuk. De azért ott vannak még a mezőgazdasági üzemek­ben, a kis- és nagygazdasá­gokban. Ahogyan kikoptak az igavonásból — vagy azért, mert kiöregedtek, vagy pe­dig a gép szorítja ki őket —, úgy kerülnek eladásra. Kik veszik meg ezeket az állato­kat? A Kaposvári Húskombi­nát egyik vezetőjével beszél­gettünk erről a kérdésről, or­szágos és somogyi tapasztala­tok alapján. Kiderült, hogy korántsem járt el az idő az öntevékeny lókereskedők fő lőtt... Gyakran találkoznak a vál­lalat felvásárló dolgozói azzal a jelenséggel, hogy gazdasá­koztattak bennünket, hogy a jövő év január 1-től októbe végéig történő átadásra le­szerződött, exportképes lo­vakért »A« minősítés esetén 17, »B« minőségnél pedig 14 forintot fizetnek kilónként. Ez az átvételi ár novemberben és decemberben 2 forinttal csökken mindkét minőségi ka­tegóriánál. Fontos az is, hogy az átadás, illetőleg átvétel előtt legalább 60 nappal meg­kössék a szerződést a lótulaj­donosok a vállalattal. Az iménti árakon felül a terma», lőszövetkezetek kilónként 2 forint mennyiségi felárat is kaphatnak, ha egy tételben legalább 11 lovat adnak el exportra (a már említett mi­nőségi kategóriákban). Van tehát mód arra, hogy szép haszonra tegyenek szert a gazdaságok, és nem érdemes az igából kiesett lovakat elkótya- ' vesyélni A legnehezebb fizikai mun­kák egyikének, a csatorna- ásásnak a gépesítésére kon­struálták szovjet mérnökök a képen látható szerkezetet. Az ék alakú acélváz két oldalán késekkel ellátott forgó tár­csák kaptak helyet, melyek a legkeményebb talajba is 135 cm mély csatornát képesek vágni. A szerkezet kétoldalt, a csatorna széleitől 10—12 méterre szórja szét a »kifara­gott földet«, így rögtön védő­gátat is emel. A* talaj marót traktor elé szerelik fel, a mo­tor hajtóenergiáját hidraulika származtatja át a forgó tár­csákra. Ugyancsak hidraulikus úton történik a marószerkezet lesüllyesztése, illetve föleme­lése is. A traktor széles lánc­talpai a kivájt csatorna szé­lén haladnak tova. Az árokvá-. ió gép — a talaj minőségétől függően — óránként 50—45C köbméter földet emel ki. TARKA tOÜOlC Válasz Bírósági tárgyalás. Meg­kérdik a sofőrtől, aki egy idős nénit gázolt el: — Látta, nogy az úton megy egy gyalogos. Miért nem dudált rá? — Nem akartam meg­ijeszteni, kérem. Jó lélek — Mondja, Verácsfaa, mit csinálna, ha most megcsókolnám ? — Rögötn ide hívnám a férjemet. — Akkor inkább nem próbálkozom! — Na, azért ne ijedjen meg. A férjem szolgálati úton van! Nevet a világ BELGRAD Az új bejárónőtől elké­rik munkakönyvét: — Jó ég! Maga egy év alatt tizennyolcszor cse­rélt helyet. Hogy lehet ez? — Egyszerű ez, aszo- nyom. Nagy volt a keres­let irántam... MADRID A pap motorkerékpáron megy. Két rendőr megál­lítja. Mindent rendben találnak, de az egyik — látva a pap fején a kö­tést — megkérdezi: — Tisztelendő atyám, hol törte be a fejét? — Ó, semmiség az egész! Odahaza véletlenül nekiszaladtam a radiátor­nak. • ' Amikor jó messzire ér. az egyik rendőr odafordul a másikhoz: — Mondd, Juan, mi az a radiátor? — Honnan tudjam Ped­ro, én nem járok temp­lomba ... STOCKHOLM Rendkívül csinos fiatal lány jelentkezik a nagy­üzem igazgatójánál: — Kérem, uram, sze­retném, ha felvenne tit­kárnőnek. A direktor szemügyre veszi a vörös hajú leányt, aztán benyúl íróasztalának fiókjába, egy minifürdő- ruliát vesz elő, és eme szavak kíséretében adja át a leánynak:. — Kisasszony, kérem, töltse ki ezt a kérdőívet, aztán majd döntök... BUKAREST Javában folyik az eskü­vői vigadozás, amikor az ‘ újdonsült férj elé lép egy férfi, és bemutatkozik: — Én vagyok az az' Aurél, akiről egész élete folyamán gyakran fog hal­lani ! — Hogyhogy? — Hát úgy, hogy ha a feleségének valami nem fog tetszem, mindig ezt hattögatia maid: Mié«t is nem mentem Aurélhoz feleségül?... Sommfs Néplap A2 IW57WTP <ínmn»r mpsjyel fqnja. PftsyprkcsTfö! JÁVORI BCLA S2erhes7trtsé?: Kaposvár* Latinra Sándor u. 2. TelefOB* 11-510. 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megye! Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinra S. u. Telefons 11-516, t'elelós kiadó; Dómján Sándor, Beküldött kéziratot nem örzünk raesí és nem adunk visnza» Terjeszti; a Magyat Posta.' elő­fizethető a helyi postahivataloknál és posíáskézfoesítőknél. Előfizetési fin t*ev hónapra 20 Üt. Index • ?5 -«fi? Készült e Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat Kaposvári üzemében Kaposvár. Latinca S. u. 6. belelő« vezető; Mautaer JÓ<e* f

Next

/
Thumbnails
Contents