Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-18 / 297. szám
Jó szívvel lelkiismeretesen Élő történelemkönyv volt a vb-terem Régi harcostársak találkoztak Ki lehet brigádtag? . »Aki szocialista emberhez méltóan él, dolgozik és kulturálódik. Aki eleget tesz a brigád által vállalt felajánlásnak és vállalásoknak.« Ez olvasható a brigádnapló első oldalán. A brigád pedig, amely ebben a könyvben rögzíti az eseményeket, feladatait, vállalásait, a Víz- és Csatornamű Vállalat Május 1. Szocialista Brigádja. — 1969. augusztus 7-én alakultunk. Láttuk-hallottuk a brigádmunka, az összefogás eredményeit — mondja Csonka Istvánná, a brigádvezető. A feladatok aztán jöttek maguktól. De amit vállaltak, mindig teljesítették. Amikor beléptem a vállalat folyosójára, érdeklődve figyeltem a kifüggesztett faliújságot. Megtudtam, hogy ez a brigád érdeme. Időszerű bélés külpolitikai eseményeket tartalmaz. — Fizetéskor sokan várakoznak a folyosón, s ha máskor nem is, olyankor biztosan mindenki megnézi. Nemcsak a folyosón található meg hanem a termálfürdőben, munkasöltözőben, a klubban is — mondja B. Nagy Lászióné. Ö a sajtófelelős. Egymás között — viccesen — »főszerkesztőnek-« hívják, ö mondta el, hogy minden hónapban tartanak sajtóbeszámolót, amelyen a tagok előadóként szerepelnek. De kiterjed a brigád figyelme másra is. — Ha valakinek születésvagy névnapja van — mondja a brigád egyik férfitagja —, a lakására képeslapot küldenek, és mikor hazaérve kézhez kapja, nagyon jólesik ez a kedves figyelmesség. Én is nemrégen kaptam egy ilyen lapocskát. Sokat varok a fiatalok kongresszusától — mondta a múlt héten egy idősebb ember. Hogy miért, azt nem fogalmazta meg pontosan, de hogy jó véleménye van általában a fiatalokról, az minden szaván érződött. — Bátrak, szókimondók, és tudnak dolgozni. Számítani lehet rájuk — mondta. A fiatalokról beszélt, azokról, akik a keze alatt nőttek fel hosszú évek alatt az üzemben, s akiiekéi ma is együtt dolgozik. A fiatalok megítéléséről sok szó esett a KISZ kongresszusán is. Természetes, hogy nem egyértelmű az egész társadalom véleménye róluk. Más az idős, jól dolgozó munkásé, aki a hozza beosztott ipari tanulókat megpróbálja egy kicsit a maga képére formálni, s megint ,más azoké, akik a Kék fényben látott galerikat azonosítják az ifjúsággal. Sokan vádolják a fiatalokat azzal, hogy mindent készen kapnak, s nekik már semmiért nem keli megküzdeniük. A társadalom gondoskodása különösen az utóbbi időben valóban fokozottabb a fiatalok iránt. Elég a párt ifjúságpolitikai határozatára vagy az ifjúsági törvényre utalni, hogy csak a leglényegesebbekről szóljunk. Ezek azonban csak lehetőségek. Amelyekkel élni kell. Még ezek birtokában is igaz, amit dr. Horváth István, a KISZ központi bizottságának első titkára mondott: A fiatalok élete sokkal bonyolultabb annál, minthogy egyetlen jelzővel könnyűnek lehetne nevezni. Hiába vannak határozatok, rendeletek, ha azokat a munkahelyek vezetői nemtörődömségből — vagy kényelmességből — nem alkalmazzák. Elvileg biztosítják ugyan a KISZ-nek, hogy az üzemi három- vagy négyszögekben képviseltesse magát, ott legyen és beleszóljon a döntésekbe. A gyakorlat azonban nagyon sok helyen mást mutat. Ilyen és hasonló helyzeteken változtatni — ez is a KISZ feladata. Ez is és még sok minden. De sok minden nem. Fogv mi nem. arról is szó veit a kongresszuson. A~ utóbbi id "ben elburjánoztal- az olyan feladatok a KfS" ben, amik tulajdonképpen nem is rájuk tartoznak. Ezek — Ketten vagyunk férfiak. Mi később kapcsolódtunk be a brigád életébe. Jó a szorgalmas asszonyokkal s lányokkal együtt dolgozni — mondja Pázmány Ajndor. A brigádnapló egyik oldalán a következő sorokat látom: »Bogdán Lajosnak a brigád ruhaneműt, élelmet hozott, valamint mivel az említett írástudatlan, megtanítja neve leírására.« — A nálunk dolgozó, szűkös anyagiakkal rendelkező Bogdánt támogatjuk, két gyermekével együtt, akiket a Nagyszakácsiban lévő egésznapos iskolában helyeztünk el — mondja a brigádvezető. És mi mindenről mesél még ez a brigádnapló! Előadásról, sok időt vettek el a tulajdonképpeni tartalmi munkától. A KISZ-bizottságokon is még mindig sok az adminisztráció a jelentés. Pedig ha valahol, akkor az ifjúsági mozgalomban minél kevesebbre kellene redukálni ezt. Az ifjúsági szövetség feladatát pontosan meghatározta a kongresszus. A legfontosabb feladat a szövetség kommunista vonásainak erősítése. A politikai munka azonban nem zárja ki azt, hogy fiatalos és kezdeményező legyen a KISr/ Programot kell adnia a fiataloknak, mégpedig olyat hogy a 15 éves ipari tanuló és a huszonéves mérnök is megtalálja a neki megfelelő feladató! Eddig elhanyagolt területe volt az ifjúsági mozgalomnak a tömegsport. Igaz, tornatermek, sportpályák dolgában még mindig elég szegényei vagyunk, de ha valaki sportolni, s egyáltalán mozogni akar, nem feltétlen szükséges hozzá jól felszerelt tornaterem. Sokat hallunk, olvasunk az utóbbi időben a KlSZ-védAz idén november 26-án lépett életbe az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek az együttes utasítása a hízott sertések rögzített (fix) hatósági árának szabályozásáról. Ezzel egyúttal módosították az egy-két évvel ezelőtti, ugyancsak közösen hozott utasítást. Hogyan érinti mindez a somogyi gazdaságokat? Erről kértünk tájékoztatást Boór Emiltől, a Kaposvári Húskombinát főosztályvezetőjétől. — Az utasítás lényege — mondotta —, hogy 1972. január 1-től megváltoznak ' a súlvkategóriák. a sertések ki «bb súlvban történő átadása lesz a kifizetődőbb, s e~ árban a fehér hússertések“* valamint a hús jellegű serié seket érinti. Ezeket a vágoamelyet a X. pártkongresszus tiszteletére szervezett a brigád, a munkásmozgalom történetéből. Kirándulásokról, az olvasómozgalmakba való bekapcsolódásról, s vállalati ünnepségekről, amelyeken terítettek, felszolgáltak, mosogattak. A brigád másodszor nyerte el a szocialista címet. S erre nagyon büszkék mindnyájan. A brigádnaplóban új rajzzal díszített oldalt nyitnak most, hiszen új év következik, új feladatokkal, s biztos, hogy jövőre is helytállnak, ugyanúgy, mint eddig. Mert jó szívvel, lelkiismeretesen eredményes a munka is. nökségekről. Azokról az országos építkezésekről, amelyek a KISZ támogatásával készülnek. A Barátság II. kőolajvezeték, s a kiskörei vízlépcső- építése felett is védnökséget vállalt a KISZ. A kongresz- szus újabb védnökségeke', ajánlott fel a következő évek re. Ha ezek is sikerrel járnak, biztosan növelni fogjál a KISZ tekintélyét. Nem szükséges azonban minden kisebb-nagyobb munkának a védnökség nevet adni, mert akkor a nagyobbak is elvesztik jelentőségüket. És nem kell minden megmozduláshoz külön jelszót kitalálni. Egyáltalán: vigyázni kell arra, hogy az ifjúsági mozgalom, amely most a legkedvezőb' feltételek mellett dolgozik, ne váljon formálissá! Ahogy Fock Jenő, a kormány elnöke mondta kongresszusi felszólalásában: »0 fontoskodás, a merev behatá- roltság idegen az ifjúság lelkesedésétől. Ez visszahúzza a kezdeményezést, a fiatalos lendületet. Kezdeményezzen csak bátran a KISZ!« sertéseket 95—115 kiló közötti súlyban 23 forintért, 115 kiló fölött pedig 22-ért veszi majd át kilónként a vállalat. Itt a súlyhatár korábban 105—125 kiló volt, és 125 kiló felett csökkent az átvételi ár, kilónként egy forinttal.. Az intézkedésből kitűnik, hogy a kisebb súlyban történő vágósertés-átadást szorgalmazza; a felállított új súlykategóriákhoz csatlakozó árak nyilvánvalóan erre ösztönzik majd a gazdaságokat. A gyakorlati megvalósulás módot ad arra, hogy gvor- sabb legyen a forgás a hizlaldákban, s a korábbinál több árut értékesítsenek. A Vema«asabb vételárat a 95— rétik, tehát az a *’’1'<rkat“gó ria kanta a legtöbb rvá«zt amelynél a hizlalás m«a a leggazdaságosabb: s föletetett Fölcimlő érzés fogott el, amikor megtelt a városi pártbizottság vb-terme a párt és a munkásmozgalom régi harcosaival, az ősz hajú nyugdíjasokkal és a még dolgozó veteránokkal. Ahogy körbeülték az asztalokat, az jutott eszembe, hogy szinte élő történelemkönyv ez a tizenhét ember. Ellestem a pillantásukat, amint Latinca Sándor rézdomborítású portréjára néztek. Nem egy közülük személyesen ismerte, együtt harcolt vele 1919-ben. Mások a harmincas években kapcsolódtak be a munkásmozgalomba, s minden erejükkel harcoltak a fasizmus ellen. Az ország felszabadulása után pedig legjobb tudásuk szerint szolgálták tovább a pártot: ki a szakmájában, ki vezetői poszton. Az illegális mozgalomban kitűnt asszony, az egykori szakszervezeti funkcionárius, a Vörös Hadseregben szolgált nyomdász és a többiek meg- hatottan szorították meg egymás kezét csütörtökön délután, s nagy szeretettel üdvözölték a városi pártbizottság vezetőit s a veterántalálkozón részt vevő Németh Ferencet, a megyei pártbizottság első titkárát. Csapó Sándor, a városi párt- bizottság titkára köszöntötte a vendégeket, majd Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára tájékoztatta a találkozóra meghívottakat a megyeszékhely pártszervezeteinek életéről, a város fejlődéséről. Mindenki feszültei» figyelte őt: látszott, mennyire érdekli mindnyájukat a város jelene és jövője. Hol moraj, hol »-úgy van«, »helyes« megjegyzések jelezték, hogy a sok tapasztalattal rendelkező veteránok egyetértenek a megyeszékhely fejlődésének irányával, örülnek, hogy az első titkár a gondokról, a problémákról is őszintén tájékoztatja őket. — Boldog, kiegyensúlyozott öregkorukról a párt gondosko dik. Azt kívánom, hogy somig élvezzék megérdemelt nyugdíjukat, s tapasztalatukkal, észrevételükkel mindenkor segítsék a munkánkat — kérte Somogyi József. Egy kis súgás-búgás után sorban felálltak a veteránok, s megköszönték a találkozó megszervezését. Bíráltak és javasolták is. Szóba került a köztisztaságtól a csatornázásig a kispolgári magatartástól az egyetemi ösztöndíjak megállapításáig sok minden. Azt tükrözte minden szavuk, hogy nagy figyelemmel kísérik a város kis és nagy gondjait, s minden fórumot — még ezt a találkozót is — felhasználják észrevételeik tolmácsolására. S úgy hozták mindert szóba, hogy közben a város nagy fejlődését Is elismerték. Boór István szerint akkor látszik takarmány itt hasznosul a legnagyobb mértékben. Mindebből következik, hogy a korábbinál előbb történő sertéseladás révén az eleséggel is takarékoskodni lehet. Somogybán mintegy 260 ezer vágósertésre vonatkozik az új utasítás, a termelőszövetkezeti közös és háztáji gazdaságokból ugyanis ennyi állatnak az átvételét tervért jövőre a Kaposvári Húskombinát. Az utasítás pontos és részletes ismertetése — ebben szó van arról is, hogy mi a teendő 1972. január 1-től a már megkötött Mzósertés- értékesítési szerződések tel- — meghallható « ’v'éivr -értesít* december 46. számában va1 amint a Ma dvt>r 49. nak Információk című mellékletében mekkorát fejlődött Kaposvár, ha az ember visszatekint a huszonhét évre, s párhuzamot von a régi és a mai város között Derűs epizódja volt a délutánnak, amikor az egyik nyugdíjas fejtegetését a mindig szivarozó Bodor Feri bácsi megakasztotta. Amikor a felszólaló odaért, hogy »az uraink keveset tettek hajdan, s ezért annyi az átkos örökségünk«, a hajdani ács mérgesen megjegyezte: »a rosseb- nek az urai, nem nekem!«. Jóízűen nevetett mindenki a aláló közbeszóláson. Az összejövetelről így vagy úgy csaknem mindenki beszélt. Galina János, az egykori vöröskatona így vallott róla: — Itt találkozhatnak azok akik még megvannak, mert. ugye, sajnos, sokan eltávoztak közülünk. Pedig mindig örülünk a régi arcút ak. S hogy mi van velünk? Hát megvagyunk, élünk, s tevékenykedünk, amit tudunk, s ahol szükség van ránk... Ezt bizonyítja az is, hogy milyen tisztségeket viselnek a pártbizottságban, a tanácsban, mennyi a pártmegbizatásuk. Róna Imrének például épen azért kellett előbb elmennie a találkozóról, mert pártmegbízatása volt. t — Mi akkor is hű katonái voltunk a pártnak, amikor nem jutalom, hanem üldö#te- tés járt érte. Veteránnak címeznek bennünket, bár sokáig szeretnénk a párt érdekében dolgozni, sokkal nagyobb vehemenciával, mint egynémely fiataltól látjuk ... — mondta Mautner József, aki most megy nyugdíjba. Az ő szavaihoz kapcsolódott Orosi Gyula a még most is dolgozók nevében, s megígérte, hogy a mindennapi munkában, az emberek nevelésében igyekeznek becsülettel, szorgalommal, hűséggel helytállni. Amikor egy percre elcsen desedott a terem, nem jelentkezett senki szólásra, Nrnieth Ferenc megkérdezte a veteránoktól: — Én is bekapcsolódhatok? — Örömmel fogadjuk — mondta az egyik meghívott A megyei pártbizottság első titkára a város, a megye fejlő(Tudósitónktól.) Falugyűlésen tájékoztatták a napokban Jákó lakóit a Nagybajomi Nagyközségi Tanács vezetői arról, hogy milyen községfejlesztési célkitűzéseik vannak a IV. ötéves terv időszakára. Dr. Ulrich Károly, a végrehajtó bizottság titkára ismertette a terveket; elmondotta, hogy fő feladat a törpe vízmű befejezése, az egészségügyi kombinát építése, a közintézmények, s üzletek karbantartása, illetve felújítása és fcsz- beruházásból út építése. Többen kértek szót Jákó lakói közül a falugyűlésen, és mondották el kifogásaikat, javaslataikat Borbély Ferenc, Kővári Márton és Szabó Ferenc a közvilágítás áldatlan helyzetét tette szóvá. Ha megjavítják, akkor is egykét napig jó csak. és az emberek kénytelenek sötétben botorkálni. Bognár Lajos és még többen azt kifogásolták, miért nincs napközben is autóbusz-közlekedés Nagyhalam és Jákó között. Aki orvoshoz mérv résről az csav késő délután tud hazamenni. r>-r an+ét-,,sz meg kihasz nálatlanul álldogál, holott a Volán 13. sz. Vállalat azt dését elemezte, s elmondta milyen nagy feladatok, állnak a kommunisták* éTőtt jövőre. — Amiért korábban harcoltak, majd együtt harcoltunk, annak megvan az értelme, a gyümölcse is. A megyeszékhely a fénykorát éli ma, s nyugodtan mondhatjuk: ilyen még nem volt a történetében. S a rohamos fejlődés tovább folytatódik a negyedik ötéves tervben. Persze, azt nem mondjuk, hogy nem lehet jobban csinálni a város fejlesztését. A bírálatnak azonban megvan a foganatja, s néhány dolgot már tudunk. Hát ezt is meg kellett tanulnunk, hiszen most más, mint Boór István idejében volt — Meghiszem azt, nekem ugyanis elsősorban sót meg tejet kellett szereznem a la» kosságnak — szólt közbe a város első munkás polgár- mestere. — Arra kérem önöket, ha idejük engedi, látogassanak be a városi, a megyei pártbizottságra, mondják el a tanácsaikat, panaszaikat. Nekünk kötelességünk a régi harcosok megbecsülése, kíváncsiak vagyunk a véleményükre is. Azt hiszem, hogy nem szükséges ehhez megvárni az ilyen összejövetelt... Egyébként az a véleményem, hogy érdemes sűrűbben rendezni veterántalálkozót. Gazdag munkásmozgalmi tapasztalatukkal mindig segítsenek nekünk, és szövetségben egymással ösztönözzük arra a város vezetőit, hogy az itt elmondott és hasonló problémákat gyorsabban oldják meg. Az eszmecsere Gellért Imre kérdésé után külpolitikai kérdésekről folyt, a régi harcosok ugyanis nagy figyelemmel kísérik a világ sorsát, a nemzetközi munkásosztály harcát. Sokáig búcsúztak az idős harcosok a találkozó végén. Somogyi József ígérete alapján ezt mondhatták egymásnak: — Jövőre már kétszer találkozhatunk ebben a teremben. ták —, hogy sűríti a helyi járatait. Tóth Erzsébet az iskolai faház felépítését sürgette, hogy a tüzelőt védett helyen tudják tárolni, Simon Endre a Petőfi utca járdájának elhanyagolt állapotát kifogásolta, Sándor Lajos a gondosabb hóeltakarítást kiérte, s választ arra, hogy az áfész mikor építi föl a mór korábban ígért új boltot. Dómján László tanácselnök válaszolt a kérdésekre. Elmondotta, hogy a Volán 13. sz. Vállalatának vezetőit már több alkalommal is megkeresték a menetrend ügyében, de változás még nem történt; a DÉDÁSZ is gyakran késve javítja ki a hibákat, de ismételten kérik majd a vezetékek átvizsgálását; az áfész pedig 1972-ben megkezdi az új bolt építését Jákó- ban. Az iskolai faházat, ha az valóban szükséges, haladéktalanul felépítik. Elégedetten távozhattak a fatug'vűlé.sről a jákéfak. Persze, ieazán elégedettek csak akkor lesznek ma’d, ha kéréseiket, javaslataikat az érdekelt vállalatok is teljesítik Fenyvesi Beáta KONGRESSZUS UTÁN Hogy ne váljon formálissá .,. Simon Márta Több vágósertés — kevesebb takarmányból Lajos Géza FALUGYŰLÉS JÁKÓBAN Befejezik a törpe vízmüvet, utat építenek Baj van a közvilágítással — Kihasználatlanul áll az autóbusz ígérte — az újságban ovasIOHOCTI KÍPLAI •scemSuíz, 3SWL äa&sazb«.- S8L 3
