Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-16 / 295. szám
pedagógiai módszerek Külföldi turnéra indulnah Az Állami Budapest Táncegyüttest sikeres dél amerikai vendégszereplése után újra meghívták Chilébe és több dél-amerikai országba. Ezenkívül előreláthatólag még a jövő év közepén ellátogat Franciaországba, majd később a magyar—szovjet kulturális csereegyezmény keretében a Szovjetunióban vendégszerepei. Nevelésről Korszerű Szerte a világon, így hazánkban is évek óta növekvő gond az oktatás korszerűsítése. Anélkül, hogy történeti áttekintést próbálnánk adni cinünkben, csak utalunk arra, hogy egyes országokban egészen az oktatás évszázadok alatt kialakult rendszerét megszüntető törekvések is éf- vényesülnek. Az iskola klasz- szisokra (osztályokra) és tanítási órákra épülő rendjét szüntette meg például a Dal- ton-terv, amelyben nem sorolták életkor szerint a tanulókat, az osztályokban nem voltak tantárgyak, hagyományos tanítási órák pedagógusok vezetésével, hanem a tanulók egyénileg választottak maguknak témát, ezt dolgozták fel önállóan, esetleg tanácsot kérve a tanártól. Ennek változtatott formája a laboratóriumi brigád módszer, ahol a tanulók csoportba tömörültek, élükön kiváló tanulókkal, és közös feladatokat oldottak meg közös munkával. Mindannyian nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy milyen óriási változások mennek végbe mindenütt. Mennyire megváltozott a termelés módja, milyen sok új eszköz, berendezés szolgálja az életet, hogy milyen rohamos fejlődésen ment át a technika, meg az ennek alapot adó tudomány. A tudománynak és technikának ezt a rohamos fejlődését és .ebből következően eddigi ismereteink jelentős részének elavulását, értéktelenné válását a »gyorsuló idő» problémájának nevezik tudósaink. S megfogalmazzák azt a követelményt: a mai embernek lépést kell tartania a gyorsuló idővel, egyre ötbbet kell tudnia, egyre jobban kell felhasználnia ismereteit. Ehhez a felkészítést már az iskolában el kell kezdenünk — vallják. Ezért különösen fontos kérdés napjaink oktatásában: a mit tanítsunk, a mennyit tanítsunk kérdése. Ezen vitáznak legtöbbet tudósok és szülők, pedagógusok és nem pedagógusok. Mert egvilc legnehezebb kérdésünk éppen ez. Könnyű úgy válaszolni rá. hogy korszerű műveltséggel rendelkezzen a tanuló, ha kilép az iskolából az életbe. De mi minden tartozzon ebbe a korszerű műveltségbe — ez máig sem megoldott probléma. Az iskolai tanítási anyagot megszabó tudósok és pedagógusok érthetően elfogultak a maguk szakterületének javára, így a matematikus vagy lélektani tudós minden lényeges ismeretet bele akar ' vétetni a tanítási anyagba. De ha ez nem is sikerül teljesen vagyis kevesebb a tantervi anyag, vékonyabb a szaktárgyakból a tankönyv. ak1- — még ott a szakos tanár, aki annvi kiegészítést ad, an:*,-1 »szükséges« új ismeretet dolgoz fel a tanulóknak, hogy alig győzik idővel-erővel a tanulást. Es máris ott vagyunk a tanulói túlterhelés, a maxi- malizmus gondjánál, és ami ebből ered: az emlékezeti iskola problémájánál. Orvosok, szülők, de pedagógusok is tapasztalják felméréseik, megfigyeléseik alapján, hogy az iskolás gyermekeink jó része túlterhelt a különböző iskolai és iskolán kívüli munkával, hogy többet dolgoztak, tanulnak, mint a felnőttek, pedig nekik még a fejlődésükhöz is kellene a több pihenés, a testi és pszichikai erő. A másik következmény: a túl sok ismeretanyag megtanulása teljeseit elveszi a tanulók erejét, és így csak arra képesek, hogy bevéssék emlékezetükbe és megpróbálják felmondani az iskolában a leckét, de nincs idejük és erejük elgondolkodni a tanultakon, meglátni az összefüggéseket, kipróbálni a tanult ismereteket. Vagyis még mindig az emlékezet fejlesztése áll első helyen az iskolában, az általánostól az egyetemekig. Sajnos, a mi iskolánk nem a gondolkodás iskolája. \ Sokan azt mondják, hogy az egyre jobb tantervi anyag, ■jobb tankönyvek és' segédeszközök (munkafüzetek, feladatlapok stb.) ellenére is ez a helyzet még általános iskoláinkban — éppen a túl sok ismeret feldolgozása miatt. Két út kínálkozik a megoldáshoz: az egyik a tananyagnak az eddiginél sokkal hatékonyabb korszerűsítése. Azaz jelentősebben csökkenteni a tanítási anyagot az iskolában, jól megfogalmazva, mi tartozik a korszerű műveltségbe. A másik út: átformálni az oktatás rendjét, előbb elkezdeni az ismeretek feldolgozását, mint eddig tettük. Az előbbire a szovjet oktatásban láthatunk példát: az általános iskolai 4 éves alapozó oktatást összesűrítették 3 éves időtartamra A kísérletek és megfigyelések ugyanis azt bizonyították, hogy többet elbír a mai 6—10 éves gyermek, mint eddig hittük. Szovjet, amerikai és nyugatnémet kísérletek folynak az óvodai »tanításokra«, mélyben olvasás-tanítás, számolás, valamint a tanulás technikájának a megtanítása szerepel. Bennünk is felmerülhet a kétely: ha egyre többre és egyre korábban akarjuk megtanítani gyermekeinket, biztosíthatjuk-e így számukra a boldog gyermekkort? A válasz kétféle lehet. Egyik az a vélemény, hogy sokkal nagyobb mértékű az óvodásokban a megismerési vágy, az intellektuális kapacitás, mint eddig hittük. A másik a kutatók gondolata: »Ügy véljük hogy nem a butaság és tudatlanság jelenti a boldog gyermekkort.«. A nagyon fontos tartalmi a »mit tanítsunk« kérdése rr.el lett ugyanilyen döntő jelentőségű a »hogyan tanítsunk kérdése, a módszerek ügye, va lamint az oktatás szervezet formáinak problémája. Ha némileg túlzás is Skinner amerikai tudósnak a megdöbbenése, hogy az utóbbi száz évben szinte semmit sen változott az elemi oktatás a USA-ban, a módszerek ugyan A reggel a munkába sie- tők legkedvetlenebb időszaka. Mindenki lót-fut, hogy elérje az üzemet vagy a hivatalt. Az utcákon nagy a tolongás. Ilyenkor még a barátok is komorabban köszöntik egymást, mint máskor. Mindez nem csoda, mert közismert, hogy fölkelni nehezebb, mint lefeküdni. És persze a reggel az, amikor az utcán tolong a dolgozók minden rétege: a felnőttek, a diákok, sőt még az óvodások is. Mert ki merné azt mondani, hogy az óvodások nem dolgozók? Aki mégis kételkedik, nézze csak meg egyszer: az óvodai *foglalkozá- sokon még játék közben sem pihennek a gyermekek. Némelyik szinte kiizzad az erőfeszítésben. A felnőttek munkahelyén pedig gyakran előfordul, hogy munka közben is pihennek a dolgozók. No, de most az óvodásokról van szó! Reggel háromnegyed nyolc a Kossuth Lajos utcában. Nagyapák, édesanyák, sőt még az apák karján is gyermekek lógnak, sietnek az Óvodába. Az egyik fiatal anyának nyilván még nagy utat kell megtennie munkahelyéhez, mert a Kossuth Lajos utcában, az SZMT-székház előtt már elbocsátja gyemekét néhány intő szó kíséretében: — Aztán vigyázz az úton, azok, mégis elindítója volt a egyik módszertani kísérletnek melyet programozott oktatá; néven ismerünk. Ez a tanulók maximális aktivitásának, rész vételének és önállóságának biztosítását jelenti az oktatásban, sokszor bonyolult gépi be rendezések felhasználásával együtt. Hazai pedagógiai éle tünkben is kezd tért hódítani a programozott oktatás elve és módszere, mint ahogy a differenciáltabb oktatás igénye is sokféle kísérlettel halad a kibontakozás útján. A megoldás felé vezető út. az' osztályrendszerű oktatáson belül, a csoportfoglalkozások rendszerének kimunkálása. Ez szocialista iskoláink egyik legaktuálisabb feladata. Egy másik korszerűsítési irány a szaktárgyi kísérletekben testesül meg. Így a hazánkban — és megyénkben is — folyó*komplek matematikatanítási munkában, az anyanyelvi tárgyok korszerűsítésére irányuló tevékenységben, vagy hogy más területre ir utaljunk: az alsótagozatos kísérleti etikai oktatásban. De ide tartozik a Világnézetünk alapjai c. tárgy középiskolai tanítása is. A modern technikai eszközök felhasználása óriási kísérletező mozgalom keretében alakul ki és fejlődik az oktatásban. így a többi között a film, a televízió iskolai fel- használásának elméleti-gyakorlati kutatásával, amelyben megyénk közoktatása'kezdeményező szerepet tölt be, és jelentős eredményeket tud felmutatni. A korszerűsítési törekvések között szinte felbecsülhetetlen a szerepe az iskolai oktatás éi az otthoni tanulás közötti egység megteremtésének, a két eddig jórészt külön síneken futó tevékenységnek az egyesítése. Az egésznapos iskolára, vagy másképp nevezeve az iskolaotthonra gondolunk, amelynek megyei eredményeiről e lap hasábjain a közelmúltban is többször olvashattak. Lajika! Az oviban nem kell sírni! Délután ötkor érted jövök! — Jó. De siess! — Sietek. Na, menj már! Lajika négyéves, fekete szemű kis fiú. Ahogy az ahyja elereszti a' kezét, bánatos lassúsággal indul el a föltúrt utcán az óvodába. Megy vagy tíz lépést. Az anyja ezalatt áttért az utca Latinka-szobor felőli járdára. Egyszer csak a kúfiú megfordul és felkiált: — Anyuul Nincs az az anya, aki száz gyermekhang közül ne tudná kiválasztani saját gyermeke hangját. Ez most is megtörténik, bár legalább nyolc gyermek ballag az utcán. Az anya is megfordul. Nyugtalanul néz vissza gyermekére, aki már legalább ötven méterre van tőle. — Mit akarsz? Menj csak, Lajika! — Anyuul Várjál! Az anya türelmetlenül toppant a lábával, de látja, hogy a gyermek futni kezd feléje. A fiú még a másik járdán van. Aztán hirtelen átvág az aszfaltrakások közt a túlsó oldalra. Szerencse, hogy az éppen arra haladó Moszkvics lassan bandukol a jöltúrt terepen, küL egutóbb A danaida című tv-film hozott ilyen hallatlanul mély, tiszta és igazi játékélményt, mint a televízió kedd esti produkciója; Anouilh Médeia című drámájának filmváltozata. A szerző a mai francia drámairodalom kétségkívül egyik legkiemelkedőbb alakja: pályája a két világháború között, még inkább a második világháború idején íveit magasra. Rendkívül termékeny hazai színpadainkon többször is bemutatták. Nagy közhely lenne csak annyit mondádi róla, hogy drámáinak középpontjában az ember áll, pedig mégis igaz, és elsősorban úgy. hogy tipikus, szinte ősidőktől létező emberi magatartásformákat vizsgál és jellemez. Amíg sok drámaíró kortárs formabontással, az abszurditással kísérletezett, ő a jellemzés mélységeinek kidolgozására fordította minden enerlönben elgázolhatta volna a meggondolatlan gyereket. Az anya is felsikolt, aztán magához öleli a kisfiút. — Nem tudsz, vigyázni? Mit akarsz, Lajika? A gyerek átöleli az anyja szoknyáját, és úgy néz föl rá. — Puszi! — Micsoda? — Még nem volt puszi! Az anya lehajol, egy kicsit meg is nedvesedik a szeme. Hát igen, egy pillanatra kihagyott az anyai szeretet: búcsúzáskor elfelejtette megcsókolni a gyermeket. És Lajika ezért az el- múlásztott csókért kockáztatta meg a forgalmas utcán a szinte életveszélyes átkelést a járda túlsó oldalára. Vajon mi, felnőttek, mennyit kockáztatnánk? 2. Ml A CSALÁD A gyermekek fogalmai és ismeretei nem egyformán fejlődnek. Van, aki már olyasmit is tud, amit nem kellene, mások viszont olyan fogalmakat sem ismernek kellőképpen, amelyek életükben mindanna- posafe, Tudják ezt az óvó-. Médeia giáját, figyelmét. Színpadi dialógusaiban pszichikai mélységben csapnak össze filozófiai nézetek is, jóllehet a szerző nem vallja magát sem lélekbúvárnak, sem filozófusnak. »Csak« drámaíró. aki ismeri a színpadi törvényeket, aki megváltoztatja a színpadi törvényeket. Akinél a tormabontás, a meghökkentőd sohasem öncélú, mindez azért van, hogy a térben és időben mindjobban kiterjeszthesse darabbeli mondandójának érvényességi körét. Most is puritán. dísztelen térben, szándékosan mai asszotációkat ébresztő kellékekkel éledett az antik indíttatású tragédia. Nem modernkedés volt, hanem hatásos jelzés éppen az örökérvényűségről, a mindig helytálló emberi mondandóról nők is, de még őket is meglepi néha egy-egy gyermek valamivel. Az egyik kaposvári óvó- dában a négyéves Julikát játék frözben megsimogatja az óvó néni: — Julika! Holnap estefelé otthon van már apuka meg anyuka? — Otthon. — Jó. Hát akkor újra találkozunk, mert elmegyek hozzátok családot látogatni! Julika leteszi a babát, és hosszú, fekete szemvillái sűrűn rezegnek a gondolkodásban. Az óvó néni rögtön látja rajta, hogy valamit nem ért a gyermek. Hát újra hangsúlyozza: — Értetted? Családot látogatni! Julika ránéz az óvó nénire, hosszan, mint aki olvasni akar az arcából, és megrázza hajfürtjeit: — Óvó néni, nekünk olyan nincs! v- Hogyhogy nincs? — mondja meglepődve az óvó néni. — Te kis buta! Hát hogyne volna családod! A gyermek előtt megfellebbezhetetlen tekintély az óvó néni. Annál nagyobb legfeljebb a mesebeli öreg király meg a varázsló lehet. Julika is megrándítja a vállát megadása jeléül. — Hát jó, De ha igazáv még nincs, majd szólok apukának, hogy vegyen egyet Tasi János Természetesen Anouilh sem él téren és időn kívül, mindezen gondolatokhoz kora, társadalma vezette el, az élet alapkérdéseinek újra felvetése, a megrendült biztonságérzet, sajátos életérzés és sajátos filozófia. A »Médeia-sztori« több ezer éve született a mitológiában. Igaz, Iason történetét a görög hitvilág szerint mág az istenek »csinálták« ilyenné, Anouilh azonban leszámol a túlvilági hajtóerővel, mikor az istenek közömbösségéről szól. Euripidész után több világirodalmi feldolgozást is megért; nem a téma újdonsága tehát, ami elemi erővel hat ránk, hanem a régi téma kapcsán az élet értelmét, az emberi kapcsolatok értelmét, erejét kereső író válaszadása. S zinte alaptulajdonságaikra redukálja a sze- . replőket, a dajkában a mindenkori szqlgát, Kreonban a zsarnokot, Médeiában és asonban a szemben álló de mégis összetartozó, a szerető és gyűlölködő párt ábrázolja. Médeia szinte maga a természet, aki a tenyészet törvényeinek szellemében és azoktól indíttatva lázad és gyűlöl. Tason pedig az, aki értelmét keresi az életnek — láthatóan csak keserves kompromisszumok árán találja meg — leszámol a nagy érzelmekkel. Ez a hihetetlenül halk, sok loenvedésből kisarjadt optimizmus később változik az anouilhi ouvre-ban. A barátság ürügyén teszi mérlegre az ossztartozást és az élet értelmét a Becket vagy az Isten becsülete című dráma. Ott már nincs kompromisszum, csak kitartás és kiúttalan mártíromság. Hogy milyen lesz az életmű végső válasza, azt még neip tudhatjuk, csak sejtjük, miként a kérdéseket is, melyekre a további válasz születik majd. M éltatlan lenne nem szólni a darab életre keltéséről» Szemes Mari és A.var István alakításában a színészi érettség és gazdagság különösen szép példáit láttuk. Intellektuálisan és érzelmileg önnön szűrőiken keresztül eljuttatták hozzánk mindazt, amit csak a szerző mondani kívánt, ritkán látott nagyszerű élmény bir-i tokosaivá avatva bennünket A mértéktartás, a lényeg döbbenetes erejű kifejezésér« való összpontosítás, a méltóságot és igazságot susárzó játék Dömölky János rendezői erényeit dicséri. A kéoek tisztasága. sűrített kifejező ereje Lukács Lóránt oDeratőr kamerájának köszönhető. T. T. SOMOGYI NÍPMP UH. december 16. Szelénül Gábor 1. PUSZI ÓVODÁSOK
