Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-15 / 294. szám
Nyíltan és őszintén A kommunista pártok gyakorlatában — de különösen a mi viszonyaink között — rendkívüli jelentősége van annak, hogy a párt rendszeresen és következetesen ellenőrizze önmagát, politikájának és gyakorlati tevékenységének helyességét, számba vegye és elemezze azokat a gondokat is, melyek a politika megvalósításában jelentkeztek. A Szervezeti Szabályzat előírja, hogy az alapszervezet köteles évenként beszámoló taggyűlést tartani, amelyen a párttagság értékeli a vezetőség, a pártszervezet éves tevékenységét. December első napjaiban a megyében is megkezdődtek, és szervezetten megtartják ezeket a taggyűléseket. A taggyűléseket titkári értekezletek és az aktívákkal folytatott alapos tanácskozások előzték meg az előkészítés sz kaszában. A járási-városi párt- bizottságok jó javaslatokkal és tanácsokkal segítették az alapszervezeti vezetőségeket a felkészülésben. Az irányító pártszervek azt tűzték célul, hogy a beszámoló taggyűlések segítsék elő a párton belüli demokrácia szélesítését, a határozatok végrehajtását és annak ellenőrzését, az alapszervezeti pártmunka fejlesztését, s mozgósítsanak a párt politikájának következetesebb végrehajtására. Ezek teljesen összhangban vannak a X. kongresszus határozatával, amely a párt tevékenységének továbbfejlesztéséről szól. Az irányító pártszerveknek fontos feladatuk volt, hogy a taggyűlések előtt értékeljék minden egyes alapszervezet, illetve vezetőség munkáját, mondjanak véleményt az elért sikerekről, de őszintén mutassanak rá a gyengeségekre, a hibákra is. Ezt a munkát az irányító pártszervek — ha nem is egységes módszerekkel — idejében elvégezték. Az előkészítésnek fontos tapasztalata, hogy az alapszervezetek irányításában ma már nem lehet megkerülni az üzemi-községi párt- bizottságokat és csúcsvezetőségeket, mert ahol mindegyiket a járási-városi pártbizottságok akarták értékelni, ott szinte megoldhatatlan nehézségekkel találták • szembe magukat. Ezért néhányuk — helyesen —■' csak a közvetlen irányítása alá tartozó alapszer- vezet minősítésével foglalkozott, a többit rábízta a közbeeső pártszervekre. Más helyen, például a barcsi járásban, a járási pártbizottság a csúcsvezetőségekkel közösen végezte el ezt a munkát. Az alapszervezetek munkájának minősítéséhez azonban még több helyen igazítani kell a mércén. Helyenként hiányzik annak a figyelembevétele, hogy a pártmunkában sem alkalmazhatók a sablonok, mert ami egy alapszervezetnél eredmény és előrehaladás, az másutt esetleg hiányosság. De az alapszervezetek jellege szerint is más és más a helyzet, sajátosak a gondok és a problémák. Az első taggyűlések tapasztalatai már mutatják: jó lehetőség nyílt arra, hogy a párttagság közvetlenebb módon részt vegyen az alapszervezet irányításában, a pártvezetőség munkájának segítésében és ellenőrzésében. Ugyanakkor a pártvezetőségek a végzett munka elemzésével, a kommunisták helytállásának értékelésével, személyes tevékenységük ösztönzésével, a hibák bírálatával nagyban hozzájárulnak a párt eszme - politikai cselekvési egységének erősítéséhez. Azonban o taggyűlés nemcsak a bírálat fóruma. Helye van itt is az elismerő szónak, a személyre szóló dicséretnek, a pártmunka erkölcsi elismerésének, de ahol Területi élelmiszer- és fagazdasági kiállítás Szekszárdion A rendezők sajtótájékoztatója Baranya, Fejér, Somogy és kaphatnak az ország különbö- Tolna megye közös élelmiszer- ző részéből Szekszárdra utazó és fagazdasági kiállítását ren- látogatók. dezik meg a jövő év augusz- _____________________________ l ehetőség van rá, a jutalmazásnak is. Sikerült elérni, hogy e taggyűlések pezsdülést hoztak szinte valamnenyi alapszervezet életébe, mivel az alapszervezetek nagy többségében a beszámolók kollektív munkával készültek, abban tevékenyen részt vettek a vezetőség tagjai, a pártcsoportok, a tömegszervi és a gazdasági vezetők. A pártvezetőségek egy része megértette, hogy most nem a választások alkalmával szokásos általános, mindenre kiterjedő értékelésre van szükség, és ezért csak néhány, az alapszervezet munkájából kiemelkedő kérdései foglalkoznak. Mint például a gazdaság terén végzett' politikai munka, a pártépítés, a párthatározatok végrehajtása, a párttagság politikai nevelése, a tömegszervezetek munkája, stb. Sok szó esik a beszámolókban a nők és az ifjúság helyzetét elemző KB-határozatok végrehajtásáról is. Figyelemre méltó, hogy több beszámoló az elismerés hangjai} szól az alapszervezet és az irányító pártszervék kapcsolatáról, bár néhány helyen — ha óvatos fogalmazásban is — hiányolják a felsőbb pártszervek segítségét, szóvá teszik a területi munka rendszertelenségét. A pozitív tapasztalatok mellett vannak példák a megyében arra is, hogy nem minden pártvezetőség értette meg e taggyűlések rendkívüli jelentőségét. Az alapszervezeti pártmunka reális összegezésére és a legfontosabb tennivalók kimunkálására csak olyan légkörű taggyűlés alkalmas, melyen a vezetőség és a tagság részéből nyíltság és őszinteség nyilvánul meg. Ott várhatunk aktív közreműködést a párttagságtól, ahol nem egy egész évi rendezvénylistát terjesztenek a tagság élé, hanem a végzett munka reális értékelését. A vezetőségek beszámolójában eléggé általános ugyanis a kritikátlanság, a problémák és a sikertelen munka okainak túl általános fogalmazása. Ezt egy-két alapszervezetnél azzal magyarázzák, ■ hogy a tagság majd úgyis magára ismer benne. A pártmegbízatások teljesítésének személy szerinti értékelését például még a kis létszámú alapszervezetek is megkerülik. Máshol a vezetőség nem néz szembe bátran saját munkájának gyengeségeivel. Pedig enélkül a taggyűlés hatását, célját veszti. A taggyűléseken felmerülő problémák jelentős része gazdasági természetű. Hogy ezek is felszínre kerülnek, ez önmagában nem baj, sőt jó dolog, mivel irányt szabhat a munkának. Csak az a hiba, hogy mögöttük rendszerint nem keresik a pártmunka hatását, még kevésbé a politikai munka feladatait a megoldást illetően. Figyelemre méltó az is, hogy a gazdaságban végzett politikai munkát egyes helyeken leszűkítik a pártvezetőség és a szakmai vezetés kapcsolatára. Hasznos lenne ebben a tekintetben követni például a barcsi Dráva Vegyesipari Ktsz alapszervezetét, ahol a vezetőség elemezte és a taggyűlés elé tárta azoknak a taggyűlési határozatoknak a sorsát, melyeket évközben a gazdasági munka megjavítására hoztak. A tapasztalatok «jjg tését es a végzett munka minősítését a járási-, városi-, megyei pártszervek fogják elvégezni Ezek a taggyűlések ma még újszerűéit, ennélfogva bizonyára több dologban is akad majd a tapasztalatlanságból eredő javítanivaló. A kezdeti jelenségek figyelembevételével azonban van lehetőség fejleszteni, hatásában erősíteni a beszámoló taggyűlések munkáját. A taggyűlések tapasztalatainak összegezése a járási-, városi-, községi, üzemi pártbizottságok és csúcsvezetőségek számára legyen alkalom annak áttekintésére is, hogy melyik alapszervezetnek van szüksége nagyobb közvetlen segítségre, ugyanis minden irányító pártszerv munkájának az a fokmérője, milyen az általa irányított alapszervezetek munkájának színvonala. Dr. Latos István az MSZMP KB munkatársa tus 12—20-a között Szekszár- don. Mint arról lapunkban már beszámoltunk, a négy megye szervezésében sorra kerülő regionális kiállítás és vásár célja: bemutatni az élelmiNégyszemközt a tényekkel Formálódó tervek szer- és fagazdálkodásban eddig elért eredményeket, az ennek során alkalmazott eszközöket, technológiai módszereket. Mód nyílik ezenkívül tapasztalatcserékre is. Tegnap Budapesten, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium bemutatótermében sajtótájékoztatót tartott a szekszárdi kiállítás és vásár rendező bizottsága. A tájékoztatóban Horváth József, a Tolna megyei Tanács elnökhelyettese elmondta egyebek között, hogyan készülnek a székszárdiák a jelentős esemény lebonyolítására. A részletes tájékoztatón kívül térkénen mutatták be az újságíróknak és' a megyei tanácsok képviselőinek, hogy a kiállítás Szekszárd mély részén helyezkedik majd el, és hogyan közelíthető meg. A kiállítás minden bizony- nyál nem csupán a rendező négy megye számára ad hasznosítható tapasztalatokat, nemcsak nekik szolgál sok érdekességgel, hanem az ország, minden részéből érkezőknek is hasznára lesz. A gyakorlati bemutatókra az e célra kijelölt Tolna megyei gazdaságokban kerül sor. A vendégek a kiállítás szakmai részén túl kulturális program részvevői is lehetnek. Részvételi igények máris érkeztek a rendező irodához, jóllehet a jelentkezési határidő, csak a jövő év márciusában jár le. A kiállítás és vásár megtekintésére ezúttal is 33 százalékos vasúti kedvezményt A városi tanács végrehajtó bizottsága nagy felelősséggel, és hadd tegyük hozzá, nem kis aggodalommal tanácskozott Kaposvár zöldség • ellátásának javításáról. A felelősség természetes, és az aggodalom is érthető, hiszen ennél a gondnál van egy sor olyan tényező, melynek megváltoztatásáért — a jelzésen kívül — a végrehajtó bizottság mást nem tehet. Gondolunk itt elsősorban a magas önköltségekre, melyekben kétségtelenül benne vannak a mezőgazdaságban használatos ipari termékek nem mindig kedvező árai. Gondolunk az alacsony terméshozamok- ra; az egyre szorítóbb munkaerő-gondokra, — és lehetne sorolni tovább mindazokat a problémákat, arpelyek végül is abban csúcsosodnak ki,, hogy a fogyasztó egyre drágábban jut a zöldségfélékhez, az áru mind kevesebb, mivél a termelő sem találja meg a számítását. Sajátos és sajnálatos láncolat ez. Önmagában is rendkívül figyelmeztető jelenség, hát még ha hozzátesszük, hogy szeretném? 1975 végére, a negyedik ötéves terv időszakában elérni azt, hogy hazánkban 130 kilóra emelkedjék az egy főre jutó zöldségfogyasztás! (Jelenleg 60—70 kiló között van.) Amikor erről a témáról tanácskozott a városi tanács végrehajtó bizottsága, akkor tulajdonképpen a tárgyalás alapját az a tanulmányterv szolgálta, melyet megbízásukból a MEZÖBER készített Az ellátás megjavítása érdekében kétféle módszert munkáltak ki és terjesztettek a testület elé. A maga nemében mindegyik érdekes, mindegyik figyelemreméltó. Ahhoz, hogy a negyedik ötéves tervben meghatározott fogyasztási szintet elérjük, évente mintegy 480 vagon friss zöldárura van szüksége a város lakosságának. Az egyik megoldás — a tanulmányterv értelmében — az volna, hogy azok a Kaposvár környéki mezőgazda- sági üzemek, melyek ma a zöldségféle többségét biztosítják, társulásos alapon hajtanák végre kertészetük intenzív fejlesztését. Mert a jelenlegi munkaerő-, és eszközellátottság mellett több és elegendő zöldárut csak intenzivebb termeléssel, korszerű, fejlett technológiával lehet biztosítani. Ez viszont óhatatlanul beruházásokat kíván, s üzemeink jelenlegi anyagi helyzete külön-külön vajmi kevés fejlesztésre adna lehetőséget. Szükségszerűen vetődik tehát fel a társulás gondolata. Az elemzés értelmében a város ellátásában »■ bázisú- gazdaságokban a kertészet területét csak kevésbé kellene növelni, viszont a tárgyi, műszaki fejlesztésre kilencmillió forintot kellene fordítani. Ebben az összegben nemcsak hollandiágyak, baj- tatóház, hanem jelentős gépi beruházások, válogató-osztályozó technológia is szerepel. Más szóval: társulásos alapon ezzel a beruházással meg lehetne oldani Kaposvár Töldsége'bátásának gondiát. (Nem kívánunk most a szakszerűség fokozásáról, az idényjelleget enyhítő termesztés-technológiáról szólni, mivel ez a fejlesztéssel együtt járó alapkövetélmény.) A másik elgondolás: a város zöldségellátásának biztosítására egy önálló tanácsi vállalat létrehozása. Tulajdonképpen ez a tervjavaslat egy olyan szakosított kertészeti telep megszervezését célozza, ahol a palántanevelés, a termelés, a válogatás az osztályozás és néhány napos tárolás minden feltétele biztosított. Ez az elgondolás az előzőnél valamivel többet, mintegy tizenkét millió forint beruházást igényelne. Megfelelő műszaki színvonal mellett, szakszerű irányítással 40—45 állandó dolgozó el tudná látni a kertészeti telep minden munkáját. Csak javaslatok, csak tervek ezek, — vagy ha úgy tetszik, ötletek ahhoz a régóta húzódó súlyos gond megoldásához, amit a zöldségellátás jelent Kaposváron. De ,ahogy már korábban utaltunk, nem speciálisan somogyi ügy ez, hanem egyre »hangosabban«« jelentkező országos probléma. Kísérletek, próbálkozások, töprengések, törekvések, a lehető legkedvezőbb megoldás keresése — jellemző ez a mostani időre. Ám Igazán nyugodtak akkor lehetünk, ha ez a szenvedélyes tenni- akarás, útkeresés valóban célt ér. Bízzunk benne! Ezt várja — és joggal vár ja — a lakosság. Vörös Márta Közpénzen E zerszer megénekelt téma a reprezentáció.. Ha valaki idáig eljutott aa olvasásban, nyugodtan letéhetné at újságot, mert ugyan-mi újat lehet még felsorolni ebben az ügyben? Hadd mondjam el: nem szándékozom bizonyítani a reprezentáció szükségességét, ezt bebizonyították mások, s a gyakorlat nemkülön>*?n. Eszemben sincs vitatni ez anyagilag jól megalapozott társadalmi méretű szokás lét- jogosultságát, mert egyrészt hiábavaló lenne, másrészt aligha volna igazam. Mégsem lelhet mellékes álláspont az, amit képviselni szeretnék. A két véglet közötti — voltaképpen m.ndenki által elítélt, de nagyon sokak által egyre intenzívebben gyakorolt — módszerről beszélnék inkább. S ami izgat, azt dióhéjban úgy is megfogalmazhatnám, hogy: Vállalati reprezentáció — egyéni haszon. A nyilvánvaló ellentmondás számtalan példáját kínálják a hétköznapok. Olvastam valahol, hogy az ± ^prezentáció országosan 52 millió forintról 122 millió forintra emelkedett. Meghökkentő szám persze, de mondhatná valaki, hogy emelkedtek az italárak. Neki is igaza volna. De van-e valamilyen szerv, amelyik mélyreható vizsgálat nyomán kimutathatná, hogy ebből a csillagászati összegből mennyi szolgálta az üzletkötést, a különböző tárgyalások sikerét, azaz mennyivel járultunk hozzá gazdasági fejlődésünk meggyorsításához — a közösség érdekében, és mennyivel támogattuk a körmönfont eszközeikről híres egyének önös, személyi gazdagodását. Azt hiszem, nincs ilyen szerv. Találgatni én se mernék, nem érdemes. De az az érzésem, hogy nem lehet túl nagy különbség a két »célra« fordított összeg között... v Nézzünk mindjárt egy példát. Elképzelhetőnek tartják-e például, hogy a gemenci erdőben vagy másutt ki lehet lőni egy szarvasbikát díjtalanul, mondjuk a reprezentáció terhére. Ebből nyilvánvalóan egyéni haszon származik. Csakhogy ezzel még nincs vége a' dolognak, hiszen szívességet szívességgel szoktunk viszonozni. A’ szenvedélyes vadász teszem azt olyan gazdaságot vezet, amelynek építőbrigádja is van. Meddig tart ellenszolgáltatásiként kifesteni az erdész villáját a Balaton partján... Én igazán nem állítom, hogy van ilyen, de azt hiszem, elképzelhető. S ha az ügylet nem sorolható is pontosan a reprezentáció témakörébe, azért mindenképpen közpénzen szerzett egyéni haszonról van szó. Az ilyenfajta »szokásokat« — legalábbis szóban — mélységesen el szoktuk ítélni. D e menjünk tovább. A különböző országok követségeinek többek között olyan nemes feladatuk is van, hogy népük és a mi népünk között elmélyítsék a barátságot. Megismertetjük egymás országát, fejlődését, eredményeit, szokásait. Barátsági estek sorozatát rendezzük szerte az országban. Jó dolog ez. De ahogy megrendezzük... A helyi szervező rendszerint keres egy olyan intézményt, vállalatot, ahol feltehetően bőségesen van úgynevezett »repi- keret«. Vagy legalábbis ott termelik meg a harapni- vagy innivaló nagy részét. A cél tehát nem mindig az, hogy ott legyen barátsági est (tessék behelyettesíteni a szakmai tanácskozást, a bemutatót, a tapasztalatcserét stb), ahol tartalmi okikból ez szükséges volna, hanem ott, ahol —, legalábbis a rendező szervnek — (akár Népfrontnak, Vöröskeresztnek vagy másnak hívják) nem keryl pénzébe. Namár most. Megindul egy nagy »országos verseny«: hol melyik megyében sikerült több ilyen összejövetelt megrendezni. S a legkiemelkedőbb statisztikát felmutató megye képviselője »legrosszabb« esetben dicséretet kap. De gyakran megesik, hogy legalább két hétig az adott ország szívesen látott vendége. (Tessék már megmondani nekem, ki ne »hajtana rá« ilyen lehetőségek láttán a szervezésre?) Nagyon drága »■anyagi ösztönzés« ez. Többe kerül a külföldi kirándulás a kisebb közösségelmek, mint huszonöt út az IBUSZ szervezésében. Más dolog az, ha a vállalat, a tsz maga kéri, hogy dolgozói ilyen rendezvényeken is találkozhassanak más népek képviselőivel, hallhassanak életükről, munkájukról. S akkor az sem lehet kifogás, ha kis vagy nagy megvendége- lés követi a találkozót. Az ő dolguk, nem úgy erőltették rájuk a kiadásokat... S ha már a külföldi utakn ál tartunk. Milyen jó, hogy kitárult előttünk a nagyvilág. S milyen okos dolog a jó értelemben vett tapasztalatcsere. Bőségesen költünk erre is. Hadd mondjam el, hogy az elmúlt két évben országosan csaknem háromszorosára nőtt a tanulmányutak száma, költsége pedig megközelíti az egymilliárd forintot. S a hasznosított tapasztalatok értéke? Ügy tudom, ezt sem mutatta még ki egyetlen szerv sem. Lehetséges, hogy az ilyen utak .agy része turisztika állami pénzen? Visszatérésük után kétszer is vizsgáztatnám a részvevőkéi. Ügy képzelem el, hogy a »nebulónak« bizottság előtt kellene felelnie az első vizsgán arról, hogy mit látott az Eiffel-tornyon és a velencei Szent Márk téren kívül. Másodszor arról felelne, hogy mit valósított meg belőle saját munkahelyén. Csak két osztályzatot adnék: jelest és régi jelest. Kikötésem: a bukott tanulók nem ismételhetnek osztályt ... Gyakran beszélünk az egyéni haszonszerzésről, de ritkán leplezzük le az állami pénzen folytatott nyerészkedést. Senki nem vitatja, hogy szemléletbeli torzulásnak bélyégezzük az ügyeskedők, a munka nélkül, könnyedén nagy pénzt szerzők manővereit, s küzdünk ellene, ha nem is a leghatásosabb eszközökkel. Elítéljük, hogy az emberek különböző tárgyakat, eszközöket, jelképekét fetisizálnak (autó, villa, utazás stb.), s ettől remélnek tekintélyt, elismerést maguknak. De valljuk be, ezeknek az embereknek többsége mégiscsak saját pénzén hordja össze korunk furcsa — és még korántsem általános — »életszínvonal-jelképeit«. Nem elítélendőbbek-e azok, akik közpénzen, állami pénzen igyekeznek gazdagodni? Ú gy gondolom, könnyebben és hatásosabban küzdhei- nénk ez utóbbi jelenségek ellen. Bízom benne ugyanis, hogy a vállalati reprezentáció — egyéni haszon ^ témakörében nem feltétlenül a meggyőzés a legjobb mód« szer... , , Jávort Béla Jövőre: 14500 űj elsőéves Az általános és középiskolákban most végző fiatalok ismét pályaválasztás előtt állnak. A következő tanév beiskolázási lehetőségeiről, a jelentkezések tudnivalóiról tájékoztatták a sajri’ képviselőit kedden a Művelődésügyi Minisztériumban. Többek között elmondták, hogy például a felsőfokú tanintézetek nappali tagozataira az 1972—73-as tanévre 14 5Í)0 elsőévest vesznek föl — közülük 6500-an az egyetemeken, illetve egyetemi jellegű intézményekben kezdhetik meg tanulmányaikat. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. december 15, \
