Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-14 / 293. szám
Sok tennivaló vár ránk... VIKTÓRIA Az általános iskola elvégzése után került a nagyatádi oémagyárba Kucskó Gizella. Ennek hat éve, s Giziké így már törzsgárdatagnak számít a gyárban. Kiszerelő, a kész cérna, fonál tőle és társaitól közvetlenül a kereskedelmi hálózatba jut. Gyakran .dolgoznak exportra is, Kanadába, Franciaországba, Szudánba kerül a nagyatádi cérna, fonál. Háromfán született, ott élt, amíg iskoláit kijárta. Azután, hogy a család Nagyatádra költözött, s ő munkát vállalt a cérnagyárban, hamar beilleszkedett a gyári közönségbe, Ebben nagy segítségére volt az, hogy rövidesen tagja lett» a gyári KISZ-szervezetnek. Sok fiatal munkatársa van, aki gyorsan megkedvelte a mindig jókedvű, szorgalmas kislányt. Ennek bizonyítéka az is, hogy 1969-ben a 3-as KISZ-alapszervezet titkárává választották. A legutóbbi választáskor is bizalmat szavaztak Giziké számára, sőt tagja lett a nagyatádi városi K1SZ- bizottságnak is. S ez év áprilisában munkája, magatartása alapján bekerült a kommunisták soraiba. — Amióta párttag vagyok, értettem me£ igazán, milyen fontos az ifjúsági szövetség munkája a KISZ-isták párttaggá való nevelésében. Most megyek pártbizottsági ülésire, ahol éppen erről a feladatról tanácskozunk. A gyádDan a fiatalok számára vonzó a pártszervezet, a kommunisták munkája. Én ennek láttán kértem felvételemet. Egyik ajánlóm a KISZ volt, a másik pedig Futó Ferencné, akivel egy műszakban dolgozom, s munkám alapján felelősséget vállalt értem a párt előtt. A párt utánpótlásának, a fiatalok párttaggá nevelésének fontosságát Giziké nemcsak szavaival, de munkájával is bizonyította. Amióta ő a titkár, a KISZ-alapszervezet két fiatalt javasolt a kommunisták soraiba, Baja Sándor- nét és Miskolci Zsuzsát. Még tartott a KISZ VIIJ. kongresszusa, amikor találkoztam, beszélgettem vele. Terveiről, arról, hogy a harmincöt tagú KISZ-alapszervezet, amelynek ő a titkára, mennyire kísérte figyelemmel a kongresszus tanácskozásait, a beszámolót, az ott elhangzott felszólalásokat. — Valamennyien nagy figyelemmel kísértük a kongresszus munkáját, s a feladatokról hamarosan taggyűlésen tanácskozunk majd. Sok tennivaló vár ránk, nemcsak a párt utánpótlásának biztosításában, hanem az üzemen belüli ifjúsági munka és a társadalmi, közösségi feladatok vállalásában is. Üzemrészemben hat szocialista, illetve szocialista címért küzdő brigád, köztük egy fiatalokból álló brigád is tevékenykedik. Nem vagyunk teljesen elégedettek munkájukkal, különösen az ifjúsági brigádnál akad javítanivaló. . A cérna- gyár KISZ- istái sokat segítettek Nagyatád városiasodásában. Társadalmi munkában parkosították a tereket, utcákat, a kommu nista vasárnapokon nagyon sok cérnagyári fiatal fáradozott annak érdekében, hogy Nagyatád külső képében is városi legyen. Már a jövőre is gondoltak; a város többi üzemének szocialista brigádjaival együtt a cérnagyár szocialista brigádjai, KISZ-istái is részt vesznek az óvodaépítési akcióban. Egyelőre azt vállalták, hogy négy vasárnap társadalmi munkában dolgoznak. Kucskó Gizella a KISZ- munka, a közösségi feladatok vállalásában, végzésében is példát mutat társainak, mert azt vallja: csak így érheti el, hogy a 3-as álapszervezet minden KISZ-istája kövesse őt, s olyan egészséges szervezeti élet alakulhasson ki, amilyet a kongresszus feladatul határozott meg számukra is. Szalal László Sokan mondták: szimbolikus az idei évadkezdés, mert nem operett az első darab. A szimbólum gyorsan szertefoszlott, mert most kaptunk operettet, kis o-val is, egészen kisszerűt, bárgyú békebeli történetkét, amely annyira szirupos, korban annyira rózsaszínű, annyira tegnapi, — jóllehet az operettek többségénél korban fiatalabb —, hogy olyan ma, mint a léggömb. Nézzük, amíg felfújják és senki se bánja, amikor elpukkan. Pedig hát a Cigányprímás láttán reménykedtünk: ez jó választás volt, jó előadásban — nem úgy a Viktória! Mintha élő bizonysága lenne, hogy nem az Operettel, hanem bizonyos _ operettekkel van baj. És ez nagyon kézenfekvő: eljárt fölötte az idő... Mit mond, s kinek mond valamit ma? Talán érezte is ezt a rendező, akit sokan elmarasztaltak a kitalált -fej- beütős« befejezésért. Pedig" nagyszerű ötlet, egy tragikomikus fintorral láttatni, hogy az dalolta, álmodta, kurjongatta magát egyik háborúból a másikba a vidéki középosztály, # a dzsentri. Az ilyen ötletek — ha mégoly fejbekólintósak is — teszik elfogadhatóvá —, »maiasítják« — a tegnap operettjeit. Csakhogy éppen az a baj, hogy mindössze egy ilyen ötletre' futotta, s ezt a hiányt nem Gyökössy Zsolt rendezőnek Százéves a lengyeltóti tűzoltótestület A tűzoltók vasárnap délelőtt a szertárnál gyülekeztek, onnan vonultak fegyelmezett sorokban az ünnepség színhelyére, a mozihelyiségbe. Benczes István tanácselnök emlékezett Lengyeltóti tűzoltótestületének 100 éves, eseményekben gazdag múltjára. 1871-ben tizenöt férfi Jelentkezett önként a falu vezetőségének felhívására. Az akkori — jórészt náddal fedett — épületek gyakran kigyulladtak, szervezettebben kéllett védekezni a tűz ellen. Így kezdődött. És hogyan folytatódott? Az egyetlen, kezdetleges fecskendőhöz még kettőt szereztek, sőt, hamarosan egyenruhát is kaptak Lengyeltóti tűzoltói, ami a XIX. század végén egy falusi önkéntes testületnél nagy dolognak számított. Csak éppen szer- t&répületük nem volt. És amikor végre Zichy Béla gróf a húszas években egy szertárnak és őrszobának való helyiséget ajándékozott nekik, nem volt benne köszönet. Három évig pereskedtek a gróf örököseivel. Közben két háborút vészeltek át. A második világháború idején veszély fenyegette a felszerelést. Ügy sikerült megmenteniük, hogy a darabokra szedett alkatrészeket a parancsnok lakásán rejtették el. A felszabadulás alapvető változást jelentett. Rendszeres szakmai és politikai továbbképzésen vesznek részt. Ml bizonyíthatná jobban a lengyeltóti önkéntes tűzoltók jó munkáját, mint az, hogy huszonöt év óta nem volt a községben súlyosabb tűzeset. Tudvalevő, nemcsak a tűz oltása, hanem a tűz megelőzése is feladatuk. Felkészültségük másik bizonyítéka, hogy a járási és a megyei versenyeken legtöbbször első helyezést érnek el, de harmadik helyezésnél rosszabbat soha. A száz évvel ezelőtt 15 emberrel induló tűzoltótestület most 86 tagot számlál. Igaz, a jogszabály csak 35 fős létszámot ír elő, de ki tilthatná meg annak a tíz lánynak, aki tűzoltórajt alakított, hogy tűzoltónak érezze magát? És az a húsz úttörő, aki a testülettől kapott hangszerekkel alakított zenekart, hogyne tartozna a tűzoltókhoz?! Ahol a tűzoltótestület százéves múltra tekint vissza, ott természetesen veterán tűzoltók is vannak. Okét köszöntötte Lukács József parancsnok, majd jutalmazás következett. Egyed Dezső, a Somogy megyei Tűzrendészet} Parancsnokság vezetője nyújtotta át a 3000 forint jutalmat, amelyből a tűzoltótesitü- let felszerelését gyarapítják majd. Ezenkívül öt egyéni jutalmat is kiosztottak. A jubileumi ünnepséget, amelyen részt vett a község és a helyi pártbizottság vezetősége is, kedves műsorral tette emlékezetessé az úttörők énekkara, egy felnőtt női kórus, egy szavalat, meg egy néptáncegyüttes fellépése. R. Zs. emelettel feljebb J1M KAIN: E§y Tízre rendelték be. A falon plakát: új színházi tagok felvétele. Izgultam. Kezemben borítékot szorongattam, eddigi pályafutásom képeivel. A portánál egy pillanatra megálltam, hogy kifújjam magam, aztán beszálltam a liftbe. — Szabad — válaszolt egy hang a kopogtatásomra. ötven év körüli, hájas férfi fogadott. — Na végre megérkezett,, már vártam. Foglaljon helyet! Milyen kedves fogadtatás! Rögtön elszállt a félelmem. Leültem az íróasztal előtti székre. — Nos. hm, igen — fürkészett figyelmesen. — Nem rossz típus. Van személyisége. Azt pedig, hogy csak tapasztalt ember jöhet számításba, úgy is tudja! Lássunk hát valamit! — Rögtön — ugrottam fel. Egy pillanatig koncentráltam, aztán elkezdtem. Először drámai hőst alakítottam. A férfi egy pillanatra rámcsodálkozott, figyelmesen végighallgatott, aztán elnevette magát. Ez egy kissé megzavart. Végül is élet-halál kérdéséről volt szó. Átmenet nélkül az elhagyott szerető monológjába kezdtem. Halkan, tétován, szenvedélyesen. A férfi figyelmesen hallgatott. (Jó jel!) Aztán minden tudásom beleadtam. Voltam pattogó szavú és gyámoltalan fajankó, s mivel láttam a férfi elégedettségét, sikertől mámorosán új szerepbe vágtam. Az erdei manóéba. Forogtam, mint egy bűgó- csiga, másztam négylábon is, aztán megbotlottam a szőnyegben, és arcra buktam. Ez utóbbi egész élethűen sikerült. A hájas úr ide-oda csúszkált a székén, s önfeledten kacagott, — Nem! — kiáltotta, és a könnyei potyogtak. — Nem, ez egyszerűen nem igaz! — Levegő után kapkodott. — ön egy márka! Maga eddig a legeredetibb pályázó, akivel valaha is dolgom akadt. Felálltam, és boldog voltam. Ez a lelkesedés minden várakozásomat felülmúlta. — Hol tanulta mindezt? Az állást mindenesetre megkapja: el fogja bűvölni a háziasszonyokat! Tudja — lihegett levegő után kapkodva —, tulajdonképpen magának színésznek kellett volna lennie. Hirtelen megdermedtem, s a térdem remegni kezdett. — Hogyan? — kiáltottam lerogyva a székre. — Hogyan gondolja ezt? Milyen állás? Hiszen én színész vagyok! A férfi arcáról eltűnt a mosoly. — Te jó ég! Színész? Nekem hirdető kell, az új konyhagéphez! A színészfelvétel egy emelettel feljebb van ... Tényleg — pillantott az órára —, hiszen még csak TCI ti van. A jelölt pedig 11-re ígérkezett. Fáradtan emelkedtem fel a székről, és az ajtóhoz vánszorogtam. — Kár — szólt az íróasztal mögül a hang — Nagy kár... Pedig még vihette volna valamire! Fordította: Steiner Katalin címezzük, hanem a régies darabnak. Címezzük, de minek? Minden korban születnék tiszavirág életű, kónyű- röptű művecskék, sikert is aratnak, de olyan könnyűek, hogy az esztendők szele elsodorja őket, és balszerencsés kéz citálja vissza csupán a ma színpadára.-Jó, jó, két operettet ki lehet bírni egy évadban, mert Kaposváron sokan vannak, akik szeretik«. Ez is igaz, csak akkor olyan legyen, mint a Cigány- prímás. Kerék, ízléses, harmonikus, nem pedig széteső laza fűzésű kiagyaltságot árasztó. A két operett egy évadban, mondhatni, két véglet tehát. Az operett -szubsztanciája« sokak számára — s ez a jobbik eset — nem a történet vagy a sztori, hanem a kellemes muzsika, a légies duettek. Ábráhám Pál muzsikája, ha a két világháború közti ízlésvilág jellegzetes kevertségét sugározza is — a romantikus sanzontól a fülbemászó, pattogó1 sramli ízekig, — joggal népszerű. Ezek a kellemes, sokszor hallott, sokszor • dalolt dalbetétek, megmenthetik a művet a végső feledéstől. Influenzás időkben viszont éppen ezt az -adut« fenyegeti a legnagyobb veszély. Kényetlen kelletlen aztán tudomásul is vettük, hogy néhol a harsogó zenekar (úgy látszik, a trombitát nem bántják a bacillu- sok) szinte lesöpörte az énekhangot a zenekari árok fenekére. Mégis, ami örömet és élményt hozott, azt a muzsikának s a néhány ügyese* előadott — énekelt, táncolt — kettősnek köszönhetjük. Szívesen emlékezünk vissza Pálfy Alice és Oszvald Gyula szinte légiesen könnyed előadására —■ más szereposztásban Imre Gabriella címszereplése mutatja, hogy a fiatal primadonna kissé izgu- lós kezdés után, hangjával, mozdulataival képes birtokba venni a színpadot és nagyszerűen uralkodik fölötte. (Cigányprímásbeli, szép alakítása már ígérte a mostani teljesítményt.) Ismétlem: a kettősök, a frappáns duettek külön életet élnek az egész történetben, s ha egy úgynevezett békebeli kabaré számai lennének, sokkal nagyobb sikert aratnának. Vérbeli figura, karakter csupán kettő volt a nagyszámú szerepek között, egyik Webster elegáns és mértéktartó életrekeltése Csorba István által, a másik Varga Tibor Jancsija — aki néhány kedves, vidám percet szerzett partnerével. Fontos Magdával, hasonlóképpen Réti Erika és Takács Gyula duettjeihez. Az utóbbinak egyik fő erénye éppen á tánc, az ügyes koreográfia —- Tóth Sándor munkája — amit nagyon szépen, sok tapsot aratva kamatoztatott a -Pali házaspár« Farkas Anny és Komlós István. A darab ízléses, néhol azonban zsúfolódó díszleteit Kaunitz Ervin tervezte. Ábrahám Pál muzsikáját Somoss István és Orosz István vezénylik. Tröszt Tibor Riportok a pódiumon Bármilyen előadás, közönség nélkül, lehangoló érzést kelt színpadon és nézőtéren egyaránt. Az a néhány érdeklődő azonban, aki szombaton a megyei könyvtár előadótermében helyet foglalt, mégis alkalmas közegnek bizonyult egy értékes művészi útkeresés jeleinek vitára bocsátására. A Latinca Stúdió mutatott be három darabot kísérleti munkája eredményeként. Hadd jegyezzem még mindjárt: biztató sikerrel. Nem a teljes úttalálás magabiztosságával vagy a részletek kidolgozásával váltott ki elismerést, hanem azzal, hogy izgalmasan mai konfliktusokat ragadott meg; olyanokat, amelyeket nem a színpad hagyományos törvényeinek megfelelően dolgoztak fel, hanem a közvetlen, a jó értelemben vett újságszerű hatni akarás riporteszközeit alkalmazva. Napjaink eseménydús, változó életéből két kézzel lehet kimarkolni a dramatizélásrn alkalmas írásokat. A színpad vezetői tehát mást is választhattak volna a riportozás termékeiből. Talán központi gondjainkhoz közelebb állót, etikailag súlyosabb témát. De amit Akácz László Nincs törvény rá című írása bemutatni kíván — egy húszéves, anyjával kegyetlenkgdő munkásfiú magatartásának motívumait és kiútjának lehetőségeit —, az is hamisítatlanul mai, ha kissé periférikus is. Vallató Géza: Boldog ünnepeket című, monodrámának nevezett, de valójában egyszerű monológja döbbenetes erővel vág lelkiismeretűnkbe. Ilyenek is vannak a faluról elkerült »jelentős emberek« között? Akik legfeliebb egy- egy képeslappal adóznak magányosan és csak gyermekük emlékének élő szülőnek? Az érzelgősség buktatóját ügyessen elkerülő, mértéktartó ízlés jellemezte az egyszemélyes előadást. A legizgalmasabb és a feldolgozás módjában is legtöbb újat adó produkció kétségkívül Tröszt Tibor Hátrányos helyzetben című riportjátéka volt. Benne a napjainkban oly sokat használt kategória — a hátrányos helyzet — mögött keresi az embert, a gyermeki és félnőtt sorsok alakulását, ügyesen szembeállítva az egyéni konkrétságot a fogalom nemegyszer átgondoltság nélkül használt, közhellyé degradálódott sematizmusával. Kár, hogy a szerző és a riportot színpadra feldolgozó rendező a kategória fonákságára helyezi a hangsúlyt, és így egy kissé háttérben marad a jogos és kötelező emberi, illetve társadalmi figyelem és törődés a valóban hátrányos helyzetű gyermekek és azok sokoldalú megsegítése iránt. Mert igaz, hogy hátrányos helyzetbe minden társadalmi réteg gyermeke esetenként besorolható, elsősorban mégis a fizikai szülők gyermekei közül kerülnek ki legnagyobb arányban (családi műveltség, otthoni lehetőségek) az elkallódó tehetségek. A rendező kórust alkalmazott, amely szavakkal, megjegyzésekkel és gesztusokkal kísérte, tette nyomatékosabbá az egyes fordulatokat. A szerzők mellett meg kell említeni a színoadra alkalmazás két vezetőiét: Klujber Lászlót és Szilágyi Jánost, akiknek — a feladatukat szívesen és értőn vállaló fiatalok mellett — nagy szerepük van az útkeresés szakmai sikerében. Paál László Búza vetés — Luca-n apján Luca-napján — hétfőn — szerte Baranyában sokan vetettek búzát, ám nem a téli határban, hanem a meleg szobákban. Régi, kedves népszokás elevenedik meg évről évre azzal a különbséggel, hogy a falusi hagyomány mindinkább városi divattá válik. A tálakban, cserepekbe, tányérokba elvetett tiszta búzát az ablakokba helyezik, hogy elegendő fényhez jusson a növény, és naponta meglocsolják állolt vízzel. Karácsonyig ily módon arasznyi magasságúra nő a kis vetés. Az üde, zöld búza közepébe gyertyát vagy mécsest szoktak állítani, ’ melyet karácsony estéjén meggyúj banak. ¥ SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971 december 14. s /
