Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-12 / 292. szám
ZENÉS/ Janes Boljka szobra. (Jugoszlávia) Mák Dizdar: BALLADA Bs szóltam hozzá: Mi van a kilenc kapuval? Mi van a kilenc ágyasszobával? Mivan a kilenc ládafiával? Mi van a kilenc titkospecséttel? Es szólt a lány: A kilenc kaput kinyitottam. Agyasszobába benyitottam. Kilenc ládafiát felnyitottam, De UDt b#De fel Szíved Pecsétjét Nem törhettem. Nekiadtam a titok kulcsát. Ujjongott örömében: Ni, zöld lombban rebbend madár! Ni, zöld madár, felhőbe szárnyaló! Néztem, néztem, de nem láttam. Es szólt a lányi A kilenc titka A Hattyulány titka — Nos, érj utói! Sólyommá változtam. De a Hattyú eltűnt A felhőn túli tartományba, Ahol a sólyomszem megvakul... Dudás Kálmán fordítása • Mák Dizdar bosnyák költő. A szarajevói »2ivot» (Elet) főszerkesztője. KERÉK IMRE: Levél haza fcarácsonyra húsvétr» hiába vártok haza mrgint nem lehetdfc vendég a szülőföld asztalánál felhőkarcoló jegenyék hiába üzennek elszökött fiatokért könyörtelen síneken villamos, fékek dermesztő sikolya fölött elvillan arca gigászi beton- katedrálisok árnyéka zuhan emlékeire köveken csírázó álmai ellen fűlstfalka vonul mosolyát bekormozza lépked a közöny kongó csarnokaiban csehók borfoltos abrosza fölé kék csillagot gondol hócsöndű mezőt. A szarajevói »Zivot« (Eletj főszerkesztője. ff* || csendesség zengett bennem. Hajnalban ébredtem, mert amikor semmi dolgom nincs, elébe megyek az érkező fényeknek. Az udvaron elkésett denevér suhogott el a fülem mellett: négyszer egymás után. Köny- nyű fűzfakosár akadt a kezem ügyébe, azzal szűrtem körülötte a levegőt Nem bírtam elkapni. Aztán, mert gyarló az ember, kikémleltem az utcára, nem látta-e valaki a hadakozásomat. Biz’ isten nem vélte volna jóra. De senki: se közel, se távol. Csak egy parányi kis béka csodálkozott a különös vadászaton, a harmatos fűben. Rossz vödröt kerítettem, abba ugrasztottam bele. Jó lesz eleven csodának a fiaimnak, aki — városi óvodás lévén —, még csak képeken láthatott ilyet. Aztán, mert dolog nélkül nem tudok meglenni, fűrészbakra ravataloztam egy tűzre szánt fatörzset. Zengje el fölötte dalát a szerszám: vá... ciut... vá ... ciut... Ezt a zsoltárt énekli rozsdás kántorom, mert egyebet nem tud. De ezt az egyet nagyon tudja. Más hangon fújja a puhafának, másként a keménynek. Frisseh döntött fánál panaszosabbra fogja éneklését, a száraznál sietősebbre. Az évgyűrűk minden mezsgyéjét más szólamban visszhangozzák. A csomóknál — akad csomó bennük, akár csak bűn az ember életében — megremeg a hangja, s elcsuklik, mint olykor a siratóasszonyoké. A strófa végén már nagyon alázatosan búcsúzkodik a vén bohóc. Isten fizesse meg a szolgálatát ... ' De-mégse! Hiszen nem bírja bevégezni. Asztmás köhögés szakad fel a torkán, fogai csikordulnak, dereka is belerándul. Mint megmart kígyó, vergődik a fűrész lapja. A fában meg gyilkos ólom kacag rá acélburkából. Lövedék. Fejszével ácsolom napvilágra. Elhajítom a porba, de viaszalopakodik hozzám az igézete. A gyertyán, amely egykor útját szegte, nem törődik vele. Pedig a jel még ott van a testén. Kis forradás. Nem érzi. Akkor vajon érezte-e a fegyver tüzes fullánkját?! Sok sebet kaptak ,a fák a folyó partján. Közülük való még ez is. Lassan elfogynak a tűz markában, mint ahogyan a gépfegy végállásokat is benőtte már a fű. Eső verte, zápor korbácsolta falaikat, hangyák, vakondok omlasztották beléjük a földet. Már csak az üldözött nyúl tudna meghasalni bennük. Itt fenn, az emlékezet sötét vermeiből fel-felvillan még a puskák torkolattüze. S mint amikor üszkös sebet égetnek tüzes vassal, füstölögve kibomlik előttem az az éjszaka... Heten vagyunk: rongyos sereg. Mélyíteni kellene a gödröt, de nem tanácsos. Kavicsos a föld, a csákány éle szikrát vet, küldi a hangot, s ráfelelnek a fegyverek. Fölösleges ldebolondítanl az aknákat Amúgy is veretnek erősen; a csőszházaktól lefelé, egészen a Pásztor-szigetig. Csak nem valami támadásra készülnek az oroszok? Szokatlan ez a rakétázás is. Kék, zöld fáklyákat eregetnek át a víz fölött az erdőbe. Áthajtanak egészen idáig, hallani a sistergésüket MegIhdsz-Kovács Éva: KAIN Legelőször a szomszédos barlang bejaraUBsm támasztott kőbaltán akadt meg a tekintete; később gyűlölete mérgével megfertőzte a Aztán ciánhexent hajított testvérei gyanútlansáps tiSUk • közben kajánul figyelte, hogy a megalkotott pokolból füstként messzire szállnak. Végül (még a fákról örökölt demagógia szellemében) széttaposná a föld remekeit, I Abel csillagig érő mozdulatát Irigyelve, négymillió fokos könyörtelenséggel felégetné álmainkat ét életünket a* elig-elképzelheté tüzek iszonyatával nlpsn i n aavat meg a lapátjaink nyelét itt a hányott földön, a félig kiásott bunker oldalánál. De hoű késik a német? — Már régen ideérkezhetett volna. Ha elindult. Ha viszont rossz órában indult, nem ér ide soha. — Szabálytalan, hogy lemaradt tőlünk. Kísérő nélkül Varga Nándor: még soha nem voltunk ezen a helyen. — Ha valami bajunk lesz, ki felel értünk? — Odanézzetek! A z erdő szélén, ott ahol a teknőscigányok elhagyott kunyhói térdepelnek, néhány alak csörtet kifelé a bozótból. Ke- veregnek, összeszaladnak, majd szétrebbennek, végül beugranak a szélesebb törzsű fák mögé. —■ Oroszok! — Végünk van! — Vigyázz, meg ne lássanak! — Már észrevették. Lopakodnak, fától, fáig. — Űristen! A lapátok! , — Ne nyúlj hozzá! Most már mindegy. És a lapátok, ásók nyele mozdulatlanul marad a hányott föld tetején. Mintha puskák csövei lennének. Azt vehették észre! És közelednek. Ráhasalnak a hóra, és másznak... — Ha bevágnak ide egy gránátot... — úsznak körülöttem a szavak, mint a cigaretta füstje, és én magam is mintha szállnék. Valami láz bódít. Zúgás harsog a fülemben, mint malom alján a víz, és a szavak mint nehéz lapátók merülnek alá, s emelkednek ki újra meg újra: ha bevágnak ide egy grántot... S a- malomkerék forgásával elforog előttem az éh kis életem. Káprázat Semmi az. A- lapátokról leszédülő; vízcseppekben, úgy érzem, "minden benne van: minden, ami volt, ami nem lesz többé soha, s ami még lehetett volna ... Messze járok, de a száguldás nem fáraszt? Csodálkozom. Már túl lennék a nagy titkok sötét kerítésén? Mib« kapaszkodjak? Ludvo szlovák fiú. Az ő nyelvén értenek az orosz.ok. — Kaidésszái nekik, hogy ne lőjenek! Gyerekek vagyunk. Civilek — Igaz. igaz. Jó hangulatosan. T ”dvókém. ne ríjál! — mozdítiák reá'■ók is a reménység S’n'-áiét. — Nve sztrelaitve, tovarls! A s—M k'e'-'-'-bítja a felremegő h^ng é^t. — Hangosabban, Ludvő- kám! , — Kiszáradt a szám. Ludvo szavait Tóth Béla és küldené át a katonákhoz, de valaki meghökkenti... — Hátha németek... — Lehet... És akkor orosz beszédre... — Nézd, egyikük fölemelkedik! Most vágja ide... — Civiliszt, civiliszt — kezdtük kórusban kabálni. A rémület sugallta ezt a szót, amely eléggé oroszos és né- metes hangzású egyszerre. A bunker aljára vágódtunk. Onnan hangzott az iszonyatos lárma. — Auf! A bizonytalanság ingová- nyában a szilárd pontot jelenti számunkra ez az egyetlen nyomorult szó. Pisztoly van a német kezében. Mögötte. hasalnak hátvédnek hagyott társai, ö meg csak áll, és szívja a füstöt. A felparázsló cigaretta fényénél látjuk, csupa vér a tenyere. A ruhája is elrongyolódott. Belezavarták őket a drótakadályba ... Most eltapossa a csikket, ö lehet a parancsnok, mert ránkszól, hogy dolgozzunk. — Dolgozzunk?! — álmél- kodunk, miközben megszállta Ludvót az ihlet. — Nem lehet, kamerád — himbálta meg alázatosan a szavait. Még az orra Is a hang ívéhez görbült. — Kő van itt, nézd-e... — markolta elő a bizonyítékot, és a tiszt elé lépett. — Kavics ... Zörög... Csereg, mint a vas — és két követ a füléhez emelve egymáshoz ütögette. — Hören... Meghallja ruszki szoldát Itt vannak a bozótban ... — Nix ruszki! — tört ki a német Ludvo bűvölésébőL — Nix ruszki?! — tört ki a fiú is. — Akkor mért pucoltatok ki a gödreitekből!? — Fogd be a szád, Ludvo! Hátha valamelyik megérti! De az intelem már elkésett. A parancsnok odakiáltotta társainak: — Feuer! Üristen, hol vannak a társaim?! V alami köd tollászkodik emelgetve szárnyait. Lángok libegnek benne. A fényük. tompa, - mint átlátszó vízben a megbillenő halak fehér hasa. Napsugarak rezegnek át így a szitakötők szárnyán vagy a szélben kalimpáló falevelek között. Ott.:. A falevelek között. Fény csurog az ágakon. A levelek árnyékot szitálnak a porba, a fűrészbakra, a gyilkos ólom szürke köpenyére, a meszelt ház fehér falára, s a kócos kisgyerekre, akinek lába alatt roppan egy száraz ág, megtörve a varázslatot... Most köszönti örvendezve fiam a rozsdás vödör ágaskodó, kicsi foglyát. Két lábon áll, föl-fölugrik, kapaszkodik börtönéből pislogva a béka. Hasonlít Ludvóra, meg rám is egy kicsit: mindannyiunkra,, akik akkor éjszaka a pokol fenékén vergődtünk. Midi szoknyás macskák A FIATALASSZONY az ablak mögül leselkedett. A földszinti lakás ablaka előtt, a téli utcán nagvkabá- tos árnyak siettek. Medvék és párducok. A bundás hölgyek és a műbőr kabátos diáklányok egymást kerülgették. Kék- kucsmában, piros midi kabátban, fekete, fűzős csizmában. Széles a választék. Egy testvérpár hófehér maxikabátban és rövid szárú bocskorban illegette magát. A fekete midi szoknyás, szürke szőrmebolerós lány pedig két lábon járó fekete macskához hasonlított. — Hopp! A fekete macska felugrott az ablakpárkányra, benyomta az ablak egyik szárnyát. A fiatalasszony gyorsan hátraugrott, de a »macska-« már mellette állt, s megragadta a kezét. Az asszonyka néhány perccel később a nyáron divatba jött kék overallban, több éves mini kabátban és tavaly vásárolt olasz csizmájában indult útnak. Fekete midi szoknyás, szőrme mellényes kísérője mára folyosón várta. »Nem veszek semmit, nincs pénzem! — gondolta a fiatalasszony. — Csak körülnézek a városban«. A fekete cica húzta, vonszolta maga után. A ködös utcán csípős szél söpört végig. A. férfiak felhajtott gallérjuk mögé bújtak. Váratlanul egy újabb fekete macska tűnt fel, rövid kabátos lánnyal, kézen fogva. A fiatalasszony megbabonázva bámulta őket, amíg/ el nem vesztek a siető emberek között. A »PIQUE DAME« nevezetű szoknya- és blúzszaküz- let kirakata előtt megtorpantak. A szőrmebolerós macska elengedte a fiatalasszony kezét, és beugrott a kapualjba. A kirakatban piros-kék- sárga, francia szabású bod- ros blúzok és végig gombos, fekete, bordó midi szoknyák kínálták magukat. Középen olcsó, széles övű, elöl hosz- szan felvágott midi szoknya. A fiatalasszony dobogó szívvel nézte, nézte. »Jó lenne felpróbálni. Vajon hogyan- állna nekem?« A midi szoknya váratlanul kipattant a kirakatból. — Hopp! — Fekete macskaként mélyen meghajolt, és kitárta az üzlet ajtaját. Kéz a kézben léptek be a szoknya- és blúzszakboltba. A fogasokon millió, millió csodálatos szoknya. — Ne azt vegye! — mondta az eladó, a kirakott árura mutatva. — Mutatok egy sokkal csinosabbat. Tegnap jött, még nincs a kirakatban sem... A fiatalasszony már bent állt az öltözőfülkében. Fekete kombinéban, fekete csizmában. S a felpróbált fekete, csak térdközépig felvágott midi szoknyában. Mint egy fekete cica. Számonkérés Mir, Juha* Nándor felvétel* IA Barátság Hídja nemzetközi fotókiállítás anyagából) A fekete midi szoknya újra kiugrott a kirakatból, és egy újabb vendéget kísért be. — Végre, valakinek jól áü a midi! — mondta az eladó a fiatalasszonynak. — Tényleg jól áll? — Nézzen a tükörbe! A fiatalasszony úgy lépett ki a szoknyából, hogy nem gombolta ki. A csizma hozzáérhetett a szövethez, mert az eladó szigorúan rápirított: — Jai. mit csinált! összekente a csizmájával! Miért netn vigyáz!? Még akkor is, ha megveszi... Nincs visszaút! Már blokkolták is a szoknyát. A fiatalasszonynak nem volt ereje ellenkezni. Kifizette a drága szoknyát. Csak addig örült, amíg kilépett a ködös, hideg utcára. A kirakatban nem mozdult a másik szoknya. A FIATALASSZONY hirtelen elszomorodott. »Minek vettem meg? Nem is hordhatom, mert nincs hozzá midi kabátom!« Ha nem szégyellné, sírva fakadna. A midi szoknyás, fekete macska nem kísérte hazáig. Üj áldozatra lesett. Hiszen a kirakatok... <á kirakatok... A téli utcán nagykabátos árnyak sietnek. Medvék és párducok. Varga Csaba Barkácsoljunk! v Kérkedés nélkül állíthatom, hogy rendelkezem valamelyes kézügyességgel Ügy kezdődött a dolog, hogy már 4—5 éves koromban szakszerűen szétszedtem a rossz zsebórát és a gramofont, amelyeket összerakni még szakszerűtlenül sem tudtam ugyan, de nem sokkal később már meglehetős rátermettséggel készítettem vitorlás hajót, vitorlás szánt, vízimalmot, sőt gumiszalagos légcsavarral meghajtott repülőgépet is. Ez az utóbbi ha nem is repült, de gurulni már tudott a földön. Annál jobban repült a papírsárkányom, és szállt a -nádszálból metszett nyílvessző, ameiyéi fűz- faágból hajlított íjról lőttem ki. A korombeli kislányokat bürökszárból készített vízipuskával, kenderkóc-golyó- bisra töltött bodzapuskával vagy a libatollseprűből kitépett toliból fabrikált krumplipuskával ijesztgettem. Ma már ilyeneket, sajnos, nem csinálok, de a kisebb hibákat — az elromlott villanyt, vízcsapot, ablakzárat stb. — magam is megjavítom odahaza, anélkül, hogy ezzel a konkurrenciával a házkeze- lőség irigységét még csak egyszer is felkeltettem volna. Egyben azonban kétbalkezes vagyok: hiába olvasgatom a lapok barkácsolást rovatát, még soha semmit nem sikerült elkészítenem az ilyen műszaki leírások után. Eleinte sokat bosszankodtam emiatt, később azonban rájöttem valamire: könnyebb leírnbaz ilyen műveleteket, mint elkészíteni az utasítások nyomán a megfelelő tárgyakat. Ezért elhatároztam, hogy többé nem próbálkozom újságcikkek nyomán barkácsolással, hanem inkább én magam is ilyen cikkeket fogok írni. Ezt ezennel meg is kezdem: FÁBÓL VASKARIKA Végy a fáspincében egy két eg aprófát. Ezek a kór alakúra formált aprófakótegek pléhlemez- ből készült karikával vannak összefogva. Tüzeld el az apró- fát, s megmarad neked a vaskarika ! , VASBÓL FAKARIKA Gyújtsd a vasat, aztán add el a MEH-nek! A kapott r-én-Só! kisfiádnak vehetsz a játékboltban egy fakarikát. Lehet, hogy ezek a barkácsolást feladatok a gyakorlottabb ezermesterek számára túlontúl egyszerűnek látszanak, mentségemre szolgáljon azonban az a körülmény, hogy még kezdő vagyok ezen a téren. Amellett van egy nagy előnyük: leírásom nyomán mind a fából vaskarikát, mint pedig a vasból fakarikát a kisebb kézügyességgel rendelkező gyermekek — sőt felnőttek U — előállíthatják. Heves Wattn» a SOMOGY» WlPlár
