Somogyi Néplap, 1971. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-02 / 284. szám

Négy év távlatából EGYRE TÖBB SZŐ esik nap­jainkban a termelőszövetkeze­tekben folyó szocialista bri­gádmozgalomról, annak fejlő­déséről, jelentőségéről. Vajon minden úgy megy-e, mint azt a vezetők, a versenymozgalom irányítói kezdetben eltervez­ték? Vajon elérte-e célját a mozgalom? Föl tehetnénk e kérdést bárkinek, a válaszok minden valószínűség szerint sokfélék lennének. Talán azért, mert még új — szinte kezdeti stádiumban van — az egész mozgalom. A közép-somogyi termelő- szövetkezetek szövetségének területén tulajdonképpen négy év óta, a szövetség megala­kulása óta terjed dinamikusan ez a szocialista versenymozga­lom. Akkoriban még a kanos­vári és a volt tabi járásban mindössze öt termelőszövetke­zetben működött csak egy-egv szocialista brigád. Az eltelt négy év bővelkedett esemé­nyekben. eredményekben, de hibákban is. Jelenleg a hat­vankét közép-somogyi tsz-ből huszonnégyben van szocialista brigádmozgalom, mintegy 1437 dolgozóval. Ha az arányokat tekintjük: 34 férfi és 20 női brigád már elérte a megtisz­telő szocialista címet, 33 férfi és 8 női brigád pedig most küzd annak elnyeréséért. Az 1427 dolgozóból — sajnos — mindössze 479 a nő, ugyan­akkor köztudott, hogy milyen nagy a tsz-ekben a nők lét­száma. Itt vár tehát a nagy feladat a nőbizottságokra, hogy minél több falusi asz- szonnyal megismertessék a mozgalom jelentőségét Az elmúlt négy év nem a legnagyobb egyetértésben telt el. Míg egyrészt megszaporo­dott a szocialista vagy a szo­cialista címért küzdő brigádok száma, ugyanakkor ez a szám­beli növekedés nem áll arány­ban a munkavégzéssel. Nézzük kissé részletesebben az elmúlt évek tapasztalatait. 1968-ban amikor gyakorlatilag megkez­dődött a szocialista brigád- mozgalom szervezése, tizeneev tsz-ben, mintegy 23 brigád Válasz cikkünkre A SOMBER véleménye Gáz, gáz, gáz című cikkünk­re válaszolva a következő le­velet kaptuk: »A Marx Károly közben két állami lakóház, a Pázmány Péter tömbben két el nem készült lakóház, a Léva tömbben két el nem készült lakóház gázcsatlakozása való­ban késik. Minden szempont­ból sajnálatos lemaradás ez, és ezzel a beruházási vállalat is egyetért. Csak a szemben­álló érdekeltségek csoportosí­tásával nem ért egyet. Ebben a vitában a SOMBER, a lakos­ság, a város, a Somogyi Nép­lap a közvélemény álláspont­járól sürgeti a megvalósulást. A tervezőket, kivitelezőket azonban semmi eszközzel nem kényszerítheti arra, hogy az érvényes beruházási jogszabá­lyok alapján ne a saját gaz­daságos működésüknek meg­felelő határidőket vállalják. S az egyes munkahelyekre akkor és annyi kapacitást biztosítsa­nak, amennyit a saját, belső felmérésük alapján helyesnek találnak, Ha ebből a szempontból nézzük, hogy mit tett a SOM­BER a három vitatott beruhá­zásnál, akkor röviden ennyit: a Marx Károly közben hat ház közül négynek a csatlakozását biztosította, a Pázmány Péter tömbben öt közül háromét, a Léva közben hét közül ötét. Hogy miért csak ennyit? 1. Mert a Mélyépterv csak július 27-i határidőre vállalta a Marx Károly köz gázcsatla­kozási tervének a szállítását, de mivel a Marx Károly utca alacsony és közép nyomású hálózatának a KÖGÁZ által rendelt terveivel elkésett, a csatlakozás tervét is egy hó­nappal később szállította. Köz­ben a KÖGÁZ Kaposváron egy másik utcai gázvezeték építésébe kezdett, és a kieső kapacitását itt hasznosította. Persze, vezeték nélkül a csat­lakozás sem működhet. 2. Mert a Pázmány Péter tömb visszalevő lakóházainak befejezéséhez a kivitelező csak november 12-én szabadította fel az énítési területet, s így a KÖGÁZ nem kapott ott időben munkaterületet. A ki­vitelező az OTP-vel kötött szerződés alapján dolgozik azokon a házakon, így a SOM- BER-nek nincs is befolyása a kivitelező munka végzésére, nem irányíthatja más beruhá­zó szerződött vállalkozóját. 3. Mert a Léva utca 6. és 7. jelű épület kivitelezése nem fejeződött még be, s az építők ugyanúgy elfoglalva tartják a gázvezeték nyomvonalát, mint a Pázmány Péter tömbben. Itt ugyan a SOMBER a lakó­ház építtetője és a gázvezeté­ké is, de legfeljebb választási lehetősége van, hogy az épít­kezést leállíttassa, vagy a gáz­szerelés kezdődjön az építke­zés után. Ha már a két kivi­telező azonos területen egy­szerre nem tud dolgozni. A különböző vállalkozók ál­láspontjának összehangolására több kísérlet történt a SOM- BER-nél, sokkal magasabb szinten. Egyelőre más ered­mény nem született. A Somogyi Néplap helyte­lenül tájékoztatta a közvéle­ményt, amikor a Marx Károly közi lakók elkeseredett, indu­latoktól fűtött hangulatát a gázcsatlakozás hiánvával indo­kolta. Tavaly télen sem volt ott aáz, mécds iól megvoltak a fűtött szobáiukban. Idén ta­vasszal azonban meggondolat­lanul lebontották kálvháikat. még mielőtt a gázvezeték ter­vei elkészültek volna. Ez az okozati összefüggés, és ebbe1” nincs mulasztás a SOMBER- néL Levelek, tegvrőkönyvek tő worfq igazolta, ho^v a SOM­BER m«gf“lelően intézkedett de eevelőre ennek nem vop foganatia. Ez azonban semmi- kénnen sem jelenti azt, hngv a vállalat nem felel meg hi­vatásának. Győrfl F"*re igazgató • * • A Somogy mp"v«l Bernhez**» VARalat Igazgatójának leveléhez téhánv reflexió. A késésekért nemcsak a SOM- BKg-t hibáztattuk, hanem a sze­relésben és vezetéképítésben érde­kelt valamennyi vállalatot. Eddie: azonban egyedül a SOMBER vá­laszolt. A Marx Károly köz lakóinak elkeseredése Indokolt! Fűtőberen­dezéseiket ugyanis azért bontatták le, mert Ígéretet kaptak, hogy a fűtési idényre megérkezik a laká­sokba a gáz. Az állami lakások bérlőitől pedig az Ingatlankezelő Vállalat vitette el a eserépkilyhá- kat, fürdőhengereket. S Jó len­ne, ha az építésben érdekelt vál­lalatok ezt Is figyelembe vennék. Tudomásunk szerint a beruházási és az építőipari vállalat szoria- lista szerződést is kötöttek, hogy segítik egymás munkáját, többek között területátadással. A levél­ből viszont az derül ki, hogy mindenki vár a másikra, s állás­pontjuk jogilag megalapozott. De jogszabály biztosította keretek között az eddiginél rugalmasabban is lehet dolgozni, ha ilyen jelen­tős munkákról van szó. Ezt ter­mészetesen egyedül a SOMBER nem képes elérni, partnereinek Jó szándékára is szükség van. Véle­ményünk szerint az okozati ös­szefüggéshez s a tények csoporto­sításához ez is hozzátartozik. S még egy: amikor a gázszerelés körüli huzavonát Írásunkban szó­vá tettük, a munka meggyorsí tását sürgettük. Mert tél van, hl deg, és jó néhány lakásban most sem ég a gáz. küzdött a szocialista címért; 1969-ben már 17 tsz-ben 47 szocialista brigád dolgozott, mintegy 679 dolgozóval, 1970- ben pedig harmincnégy tsz- ben 38 szocialista brigád; 75 brigád meg a cím elnyerését tűzte ki célul. S amikor érté­kelésre került a sor, akkor bi­zonyosodott be: sok helyen csak névleg működtek szocia­lista brigádok. Az induló 113 szocialista brigád helyett va­lójában mindössze 74 brigád dolgozott. A miértet kutatva voltakép pen két fő okot lehet találni Az egyik az a rosszul értel­mezett statisztikai szemlélet. ami emitt-amott újra és újra felüti a fejét, számokat pro dukál, de a számok mögöi' valóiában keveset találni. A másik: különböző objektív és szubjektív okok miatt nem foglalkoztak — nem tudta' foglalkozni — kellően a gaz dasági és pártvezetők a moz galom terjesztésével, népsze riísítéséveL Csak néhány pél­da. A toponár—zimányi egye­sült tsz tíz szocialista címért küzdő brigádot jelentett. He­tes ötöt, Kisgyalán kettőt, So- mogysárd pedig eg vet, s ezek közül egyik sem dolgozott. A negatív példa mellett ter­mészetesen voltak olyan tsz-ek is, ahol igen szép eredményt értek el, mint például Nagy­bajom, Gölle, Kaposnula. Hajmás és Attala termelőszö­vetkezeteiben. S hogy gazda­ságilag milyen nagy jelentő­sége van a mozgalomnak, azt mi sem bizonvitja jobban mint a naevbaiomi LQmn ikT esete, ahol tavaly egymillió forintos többletmunkát v5»“-’ fek a szocilais+a brigádok Ezek a termel Sevgirej-lrezetf szocialista brigádok szinte a bázisát kénezik a k^r-in-so- mogvi tsz-s^övetség brigád - mozgalmának. A PÉLDA tehát adott, s az élet bizonyítja, hogy ezekre a közösségekre bármikor szá­míthat a tsz vezetősége. Akár a legnehezebb időszakokat te­kintjük, akár azt, hogy a bri­gádok a vállalásaikban az el­ső helyet a munkahelyükön levő feladatok mielőbbi elvég­zésére, a terv túlteljesítése és a közös vagyon védelme fog­lalja el. A szövetkezeti veze­tőknek érdekük tehát, hogy minden eszközzel segítsék, tá­mogassák a mozgalom terjedé sét. Gyertyás László Lebontásra ítélt, értéktelen dohánypajta volt. Átalakítással 220—240 hízó marha elhelyezésére vált alkalmassá. Országosan is példát mutattak Gondolatok a somogyi állami gazdaságok markahizlaló társulásáról »Az üzemek és vállalatok nagyobb gondot lordítsanak az egymással és a kívülállók­kal való kooperációra, társulá­sok létrehozására, a műszaki bázis fejlesztésére« — mondja ki a megyei pártbizottság 1971. január 22-i határozata, önma­gáért beszél, ha a határozat felidézése után leírjuk a tényt: Somogy valamennyi szarvas­marha-tenyésztő állami gazda­sága egyszerű marhahizlalási társulást alakított. Ez a kez­deményezés az országban az első. Az előzmények A gondolat nem máról hol­napra érlelődött tetté. — A kezdet tulajdonképpen 1969-re nyúlik vissza — mond­ta Puskás Imre, a Bárdibükki állami Gazdaság főállatenyész- tője, a társulás intéző bizottsá­gának elnöke. — A mi gazda­ságunk előtt is, más nagyüze­mek előtt is szükségszerűen ott állt a követelmény: kor­szerűsíteni, fejleszteni kell az egész szarvasmarha-hizlalást. A lehetőségek számbavétele, számítások, kalkuláció... S a mai társulás “-ősét-“, az indulás alapját a bárdibükki és a ka­posvári gazdaság teremtette meg úgy, hogy 1970-ben már közösen hizlaltak a kaposvári gazdaságban, hol megefelö épü­letek álltak rendelkezésükre. A kaposvári gazdaság koráb­ban minden évben más üze­mektől vásárolt fel alapanya­got. Miért kell behozni »ide­gen-« állományt, miért ne a testvérgazdaságot segítsük? — a kezdeményezésnél lényeges szempont volt ez is. A két gazdaság ilyen kap­csolatára természetesen felfi­gyeltek a többiek is. A beszél­getéseket, a tanácskozásokat ma már visszapergetni szinte lehetetlen. Egy bizonyos: a 70-es év volt az, mikor meg­érlelődött az elhatározás. — Csatlakozott hozzánk az öreglaki, a lábodi, a balaton- nagybereki és a kutasi gazda­ság — összegezi a kikristályo­sodott döntést Puskás Imre—. és 1971 januárjában elindul­tunk. A hat gazdaság hízóalap­anyagát két gazdaságba szállí­tottuk: a kaposváriak gázlói és -Kerepesi üzemegységébe, va­lamint a kutasi gazdaság em­lékmajori telepére. Először csak elvekben állapodtunk meg, és abban, hogy mielőbb kezdjük el a közös hizlalást. Aztán később elkészült az alapító okirat, és ment minden a maga útján. A módszer A társulásban részvevő gaz­daságoknak fejlesztési alapot bevinni nem kellett, az épüle­tek megvoltak, viszont egy részük átalakításra szorult. Nemcsak maga a kezdeménye­zés országos példa, hanem az is, hogy ezzel a módszerrel is­mét értékessé, hasznosíthatóvá tettek például Emlékmajorban négy olyan épületet, amely üre­sen állt, s értéke nulla volt. Át­alakítással viszont az istállók és az ott levő dohánypajta is­mét értékes, »termelő egység­gé« változott. (Lám, milliós telepek nélkül is lehet kor­szerűt, hasznosat teremteni!) A társulásban kötetlen, ab- rakos hizlalási módszerrel ne­velik az állományt, egy dolgo­zó így 200—240 hizó marha gondozását tudja ellátni. A ka­posvári gazdaságnál levő állo­mánynál a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola által kikí­sérletezett Urebetines hizlalási módszert alkalmazzák, Em- ' ékmajorban az állattenyészté­si felügyelőség által javasolt cukros, karbamidos granulált tápot etetik. Hogy osztoznak a gondok­ban, hogy részesülnek a javak­ból a társult gazdaságok? — A kérdés jogos, akaratlanul is ide kívánkozik. — A társulásba behozott ál­latokat kilónként harmincfo­rintos áron azonnal kifizetjük a gazdaságoknak —‘ részletezi az intéző bizottság elnöke — Év végén pedig a fennmaradó összeget, a nyereséget a szállí­tott állatok arányában szét­osztjuk. Mivel abrakos hizla­lás folyik, és eléggé abraksze­gény esztendő a mostani, ugyancsak az állatok arányá­ban segítenek abrakkal is az üzemek. Tizenegy hónap telt el a kez­det óta, és figyelembe véve az indítással, az első évvel járó érthető nehézségeket, máris el­ismerésre méltó eredményeket produkált a társulás. Az idén 1200 hízó marhát értékesítenek (a távlati terv 1800—2000 da­rab.) Eddig 827 állatot szállí­tottak el, és valamennyi ex­portra ment; sőt, az átadott ál­latok 63 százaléka »A« minő­sítést kapott. Ezzel a kiváló eredménnyel igen nagy esé­lyesei lettek a Terimpex és a Húsipari Tröszt által hirdetett országos szarvasmarha-hizla- lá&i versenynek. — Igen nagy előnye ennek a társulásnak — mondta Puskás Imre —, hogy nagy mennyi­ségben — 200—300 darabos té­telekben — egyöntetű, jó mi­nőségű hízóállományt tudunk ajánlani a külföldi vevőknek. Fi így fontos partnerekké vál­hatunk. Az országban ilyen jellegű társulás nincs. A somogyi gaz­daságok példát mutattak. Gyümölcsöző, hasznos, köve­tésre méltó, szép példát. Vörös Márta Út a mélypontról Az első eredmények Az emberek fogalmaztak így: út a mélypontról. Akkor hangzott el ez a megállapítás, amikor a So­mogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat gazda­sági megerősödését szolgáló, a negyedik ötéves terv célkitű­zéseinek megvalósítását segí­tő intézkedési tervet tárgyal­Egy fél év telt el azóta. Ak­kor így fogalmaztak: most le­het vitatkozni, de ha elfogad­juk, csak a végrehajtás mód­ján vitatkozhatunk. Embersics Sándor igazgató most tömören fogalmaz: jól állunk. Somogy Először nyereség A megyei Ta­nácsi Magas- és Mélyépí­tő Vállalat novemberben teljesítette éves termelési tervét. Az év elején 170 millióra számítottak, s az év végéig várhatóan 185 mil­lió forint lesz. (összehasonlí­tásként: a múlt évben 154 millió forint volt a termelé­sük.) A számoknál azonban ér­dekesebb egy tény. — A többlettermelést, akár a múlt évihez, akár az idei tervhez viszonyítom, terme­lékenységnövekedéssel értünk el — mondták. A vállalat létszáma nem nőtt. A korábbi évek gazdái kodási gyakorlatának ismere­tében ez nem is furcsa. So­káig jöttek és mentek itt az emberek. Az idei év harmadik negyedében csökkent már a kilépők száma, s nőtt a mun­kára jelentkezőké. — Én jó rajtnak tartom ezt — mondja az igazgató. — A múlt évben egy munkásra 170 000 forint értékű építési­szerelési munka jutott, az idén 192 963 forintot tervez­tünk, de várhatóan meglesz a 213 000 forint. Amikor a megyei tanács a vállalat munkájáról, megerő­sítéséről és lehetőségeiről folytatott vizsgálat után meg­határozta a feladatokat, ak­kor így fogalmaztak: ebben az évben ne legyen veszteség. Most — az eddigi eredmények ismeretében — 1,5—2 millió forint nyereséggel számolnak. Hogyan le­hetett ezt el­érni? Csökkent a befejezetlen állomány, s ennek is része van abban, hogy egész évben nem volt a vállalatnak külö­nösebb pénzügyi problémája. Tartották a határidőket is. A számok ebben a fejlődésben sokat mondanak: a múlt év­ben határidő előtt három lé­tesítményt adtaik át. Határ­időre egyet, határidő után viszont harminckettőt. Az idén határidő előtt öt létesít­ményük készült el, határidő­re tizennégy, s csupán négy befejezésével késtek. A számokból azt is ki lehet olvasni, hogy csökkent a munkák — munkahelyek — száma, s ez maga után vonta a meglevő kapacitás koncent­rálását, hatékonyabb fel- használását. Mindezek biztató jelek. Amikor a megyei tanács végrehajtó bizottsága a válla­lat átszervezéséről döntött, kifejezésre juttatta azt a kí­vánságát is, hogy az útépítési profill átvétele után ne csök­kenjen a kapacitás nagyság­rendje. Az idén 65—70 millió forint értékű munkát végez­tek, annyit, amennyit a múlt év októberében megszűnt Út­építő Vállalat legmagasabb termelése volt. Nemcsak a Pénz a gépekre határidők okoztak a ko­rábbi évek­ben gondot ennél a vállalatnál, hanem a minőség is. A hiánypótlással, a garanciális javítással még mindig vannak gondok. De az idén átadott munkákon két ezrelék körül mozgott a mi­nőségi hiba. Hogyan lehetett ezt elérni? — Szervezéssel és emberek­kel. A mi munkásaink 90—95 százaléka tud és akar is dol­gozni — mondja az igazgató. — Ismerik a negyedik ötéves tervet, tudják, mi vár rájuk a megvalósítását szolgáld in­tézkedési tervből, s akarják is, hogy megvalósuljon. Az ezerkétszáz fizikai dolgozó többsége nálunk akar marad­ni. Ennek ellenére vannak munkásgondjaink: kevés a segédmunkás. Ezen a gépesí­tés segít majd, ha megvalósul a tervezett 73 millió forintos beruházás. Az idén egyébként 15 millió forintot költöttünk építőipari gépek és szállító járművek beszerzésére. Gép­kezelői tanfolyamra küldtük az embereinket, s megszer­veztük a középvezetők to­vábbképzését is. Ezek az eredmények. Mögöttük ren­geteg vita, számi tgatás van. Az anyagellátás itt is ne­héz volt. A beruházások meg­szigorítása után néhány elő­készített munkát lemondtak a megrendelők. Az emberek azonban mindig tudták, ho­gyan áll a vállalat, s mire ké­pes. Jól bevált gyakorlat, hogy negyedévenként írásban tájékoztatják a munkásokat. hogyan gazdálkodtak, milyen eredményeket értek el addig. Sokan hitetlenkedtek elein­te. A gazdasági bajokból nem láttak kiutat S a megyei te nács anyagi segítsége nélkii nehéz is lett volna megtalálni azt. De a munkásoknak is bi ­zalmat adott ez a segítség. »Ha a megye támogat vala­mit, akkor nem hagyja, hogy tönkremenjen« — vélekedtek. Az elmúlt két évben össze­sen — csak fejlesztésre — 16 millió forintot adott a tanács. A negyedik ötéves terv idő­szakában pedig harmincmil­lióval támogatja a vállalatot. Ez a segítség látszik meg az eredményekben, s ez adott alapot, hogy megváltozzon a vélemény a vállalatról. Ez, s a jól szervezett munka. K. L SOMOGYI NÉPLAP «röiöriÄ. SÄ7L december 2. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents