Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-13 / 268. szám
Üjabb vizsgáló módszer a rák elleni küzdelemben A rákbetegség csaknem kortársa az embernek. Régen sem volt kevesebb, mint ma, akkor is sokan haltak meg rákban, csak nem tudtak róla, és a halál okát mással' magyarázták. A múltban, ha egy idős ember napról napra sápadt, étvágyát vesztette, lesoványodott, erőtlen lett, »-ágynak dőlt-« és meghalt, azt mondták, hogy vég- elgyengülésben halt meg, és ezt természetesnek is tartották. Biz azzal magyarázható, hogy akkor az egészségügyi felvilágosítás hiányos volt, és az orvostudomány még gyermekcipőben járt. Később kiderült, hogy a rák veszedelmes betegség, és sok áldozatot szed. Az a vélemény alakult ki, hogy a rákbetegség egyenlő a halállal, vagyis aki rákban betegedett meg, annak megvehetik a koporsóját. Volt idő, amikor volt ebben. valami igazság, mert az orvosok is tehetetlenek, voltak a rákkal szemben. Amikor azonban magindult a rák elleni küzdelem, megváltozott a szemlélet, megváltozott a közvélemény is. Ma az az igazság, hogy úgy, mint minden más betegség, a rák is gyógyítható. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy egyik betegségnél sem olyan fontos a korai felismerés, mint a ráknál. A gyógyítás sikerességének ez a legfontosabb feltétele. Ebben azonban legalább olyan fontos szerepe van a betegnek, mint az orvosnak. Érdekes, hogy az ember sok mindent képes észrevenni, főleg másokon, néha még azt is, amit nem kell, ugyanakkor ez az ember nem képes saját magát figyelni, vágj? ha észre is veszi, hogy nincs , valami rendben nála, pl. kinövés van a bőrén, csomó az emlőjében, vagy daganat a hasában, nem törődik vele, nem tartja fontosnak, vagy mindig talál valami magyarázatot, mellyel megnyugtatja önmagát. A régi időkben, amikor az orvosi vizsgálat nem volt ingyenes, sajnálta a pénzt az Nevelésről orvosra. Ha azonban kutyája, tehene, lova megbetegedett, kétségbeesett, és mindent megadott azok gyógyítására. A beteg ember sok esetben már csak akkor került kórházba, amikor már nem lehetet segíteni rajta. Azzal, hogy nagyobb gondot fordít magára, és minden rendellenesség észrevétele után azonnal orvoshoz fordul, sokszor életét nyer. Hogy félreértés ne essék, azért megemlítem, hogy helytelenül cselekszik akkor is, amikor valaki egy-két tünet alapján előkeresi az orvosi könyveket, és azok alapján saját maga próbálja megállapítani betegségét. Sokszor úgy érzi, hogy meg is találja, néha nem is egyet, hanem többet is. Ez helytelen és káros. Helytelen azonban az is, ha valaki nem jelenik meg a rákszűrő vizsgálaton. De még elítélendőbb az, amikor az orvos fölismeri a betegséget, de a beteg elzárkózik az orvosi beavatkozástól, műtéttől vagy más kezeléstől. Példának ismertetem egy 50 éves beteg esetét, akinél egy újabb röntgenvizsgálati módszerrel olyan elváltozást, ill. rákbetegséget találtunk az emlőben, mely számunkra nem volt kétséges. Kezdetben a beteg hallani sem akart műtétről. Röntgenvizsgálaton azonban két ízben is megjelent, így szinte szemünk láttára nőtt a rák. A családtagok segítségével nagynehezen sikerült rávenni a műtétre. A műtét és a szövettani diagnózis igazolta a mi véleményünket. Megfelelő kezelés után a beteg teljesen egészséges, immár évek óta. Ellenkező esetben ez a beteg már nem élne. Szocialista társadalmunk mindent megtett és megtesz, hogy minél előbb felfedezhessük e szörnyű betegséget. Súlyos anyagi áldozatokat hoz, nagy apparátust tart fenn, olyat, amilyen még a kapitalista államokban sincs. A szűrővizsgálatok napról napra nagyobb méreteket öltenek. Ha igaz a közmondás, hogy kettőn áll a vásár, akkor a vásár az egészségügyi hálózat részéről áll, és csak a betegektől függ, hogy igénylik-e vagy sem. Még mindig sokan elzárkóznak a szűrővizsgálat elől, több jelentéktelen és alaptalan okból. Kaposváron, a megyei kórház röntgenosztályán 1966 óta bevezettük és folyik egy újabb vizsgálati módszer, az emlő röntgenvizsgálata. Erről a vizsgáló módszerről kiderült, hogy képes 20—30 százalékkal többet produkálni, mint az eddigi módszerek, melyeket az emlőrák fölfedezésére használtunk. Ezt a vizsgálati eljárást éppolyan rutinszerűen végezzük már, mint bármely más röntgenvizsgalatot. Képes kimutatni a rákbetegséget korai stádiumában akkor is, amikor semmiféle más módszerrel nem mutatható'^ki. Több ezer vizsgálatunk eredményeként sok ember menekült meg e betegségtől. Ez köszönhető az onkológusok, a röntgenológusok és a sebész- orvosok kitűnő együttműködésének. A siker elengedhetetlen feltétele, hogy azok a betegek, akiket az orvosok vizsgálatra küldenek, idejében és feltétlenül jelenjenek meg nemcsak betegség esetén, hanem a szűrővizsgálatokra is. Az emlő röntgenvizsgálata nem jár semmiféle kellemetlen érzéssel, éppolyan, mint a tüdővizsgálat. Minden nő érdeke és kötelessége, hogy amikor az emlőben érez vagy észrevesz valami rendellenességet, azonnal jelentkezzen orvosi vizsgálatra, és az előírt szűrővizsgálatokon is jelenjen meg. Alti ennek nem tesz eleget, önmagával és családjával szemben vét Ha figyelembe vesszük, hogy az emlőrák a női rákok közt a harmadik helyet foglalja el gyakoriság szempontjából, mindent meg kell tenni annak a fölfedezésére és gyógyítására. Ebben a beteg rendkívül sokat segíthet az orvosnak. Nemesebb szórakozást Dr. Hiev Ilia Politikai könyvkiállítások A politikai könyvhónap alkalmából sok művelődési otthon, üzem, gazdaság és Iskola rendezett könyvkiállítást. Mindenhol nagy érdeklődéssel ismerkednek a Kossuth Könyvkiadó régebbi és a könyvhónapra megjelentetett műveivel. Felvételünk a csurgói művelődési központban rendezett kiállításon készült. Mini akció — maxi siker ŰTTÖRÖ-OLIMPIAI és rajzkiállítás nyílt — adja hírül az érdeklődőknek a Kilián György Ifjúsági és Űttörőház kapuján levő plakát. A kiállításon a miskolci úttörő-olimpia somogyi helyezettjeinek emléklapjai, érmei. Fent vannak a falon a városi, területi döntők győzteseinek dicsőségét hirdető oklevelek is. Üjságki- vágások, képek az olimpiai híradóból. A másik falon rajzok. A kiállítók, illetve alkotók, a Petőfi Általános Iskola VIII. b) osztályának tanulói. Fölkeresték az ifjúsági ház igazgatóját, hogy kiállítást szeretnének rendezni. Mivel ennek semmi akadálya sem volt, ösz- szegyűjtötték az anyagot — saját és más iskolák érmeit, okleveleit — és elkészítették a »tárlatot«. Persze, nem volt ez olyan egyszerű. — Először csak az úttörőolimpiáról akartunk kiállítást rendezni, de amikor láttuk, milyen nagy a terem, úgy gondoltuk, hogy valami más is kellene — mesélik a lányok. — Nagyon szeretünk rajzolni, elhatároztuk, az egyik falra rajzainkat tesszük. — És akkor lepődtünk meg, amikor az láttuk, hogy a látogatók inkább a rajzokat, és nem az érmeket, okleveleket nézik. Pedig a rajzokat csak ráadásnak szántuk. Megnéztük a »ráadást«. Képek a kalinyini városrész új házairól, rajzok repülőgépekről, versillusztráció, Móricz- portré szalmából, Chopin-arc- kép. Hát ráadásnak valóban szép. A VIII. b) leglelkesebb tagjai délutánonként az ifjúsági ház kiállítási termében ülnek. Figyelik, kik jönnek, hányán jönnek, mit mondanak. Vendégkönyvük is van. — Csak az a baj, hogy azt írják be, nagyon szép volt, meg nagyon tetszett. Pedig mi azt szeretnénk tudni, hogy mi tetszett, mi nem és miért. Hogy legközelebb fel tudjuk használni. Mert májusra ismét kiállítást terveznek Orosz—magyar diáklevelezés címmel. BELEOLVASTAM a vendégkönyvbe. Egy pedagógus azt írta, hogy elkelt volna egy kis tanári segítség is ehhez a kiállításhoz. Lehet, hogy szervezettebb, irányítottabb lett volna. De nem biztos, hogy sikeresebb. »Mini akció volt« — mondták a gyerekek. Sok hasonló van mostanában az úttörőcsapatok náL Hogy maxi siker legyen, ahhoz gyakra az kell, hogy a gyerekek önállóan dolgozzanak. Ügy, mint a nyolcadik bések. S. M. gyermekeinknek A világsajtó a napokban hi- ül adta, hogy az Egyesült Álhatnak a szülők más, nemesebb szórakoztató műsorszáGALGÓCZI ERZSÉBET ] PÓKHÁLÓ hunokban a 10—14 éves gyerekek bűnözési statisztikája (sértések, erőszakoskodás, rablótámadás) a legutóbbi tíz esztendő alatt 200—300 százalékkal növekedett. Nem lep meg a hír. Egy külföldi pedagógiai lapban már csaknem egy évtizeddel ezelőtt olvastam, hogy Amerikában a gyermekek legfőbb otthoni szósakozása a tv krimi adásainak nézése; amelyet kezdettől fogva kifejezetten károsnak, ártalmasnak tartok a gyermek, az ifjú erkölcsi érzületének, erkölcsi világának fejlődése szempontjából. Jól tudom, hogy a krimit sok ember szereti, s a tv-nek a nézők, előfizetők érdeklődését, kívánságait kell szolgálnia; egy konkrét esetet azon- *'&n mégis meg kell írnom. Egy általános iskolai igazgató mesélte el nekem. Iskolájában egy harmadik osztályos tanuló az egyik elsős zsebéből kilopott egy száz- toi-intost. Mikor az igazgató az esetet kivizsgálva megkérdezte a gyereket: honnan jutott ilyesmi az eszébe, és miként tudta ezt úgy megcsinálni, hogy sem a károsított, sem osztálytársai nem vették észre, a gyerek ezt felelte: »A tv-ben láttam, igazgató bácsi.«. Semmi szükség nincs arra, hogy a gyerekek ilyen tapasztalatokhoz jussanak. Találmot is a tv-ben gyermekeik számára. A krimi általában fondorlatos, barbár cselekedeteket bonyolít, fölösleges és kár az ilyen dolgok bemutatásával a gyermek, az ifjú esetlegesen szunnyadó antiszociális ösztöneit felkorbácsolni, felszínre hozni. Nekünk, pedagógusoknak és szülőknek gyermekeinket erkölcsi, esztétikai kultúrára kell nevelni. Ezt pedig a krimi még akkor sem nyújtja, ha akár több tízezres példányszámban könyvben is kinyomtatják (amit szintén nem tartok szerencsés dolognak), vagy ha a tv-ben bármily gyakran megjelenik is. Sokan nem gondolnak 'á, hogy a küzdelem, melyet a dolgozók egy új társadalom megteremtéséért folytatnak, egyben harc jobb, tisztultabb társadalmi erkölcsökért, nemesebb ízlésért is. Egy társadalom átalakulási folyamatában sok nem kívánatos, akár visszás dolog adódhat, előfordulhat. Ahogy, kormányzatunk és sajtónk igen örvendetesen egyre jobban felfigyel, szóvá teszi vagy esetleg kivizsgálja az ilyen jelenségeket; kívánatos, hogy a., illetékesek az iskolákkal és a szülőkkel karöltve keressenek és találjalak helyes, jó megoldást. Gy. Z. | / /. ' I — Hét; hold földem volt, jelvtárs — mondja egy kissé imeg-megbotló nyelvvel, de a »szeme ravaszul csillog. Lát- Xszik, hogy ennek a parasztinak megvan a magához való 1 esze. — Sehogy sem boldogul- |tam rajta. Pedig már ötvenben I beléptem a pártba, A Szűts, | meg a Mező, akik szintén öt- ♦venes párttagok, már ötven- fkettőben házat tudtak építeni. XÉn meg ... I — Szép nagy ez a ház — | udvariaskodik Galambos. — IMikor épült? I — Mióta a tsz-ben vagyok. I— Pigniczki időnként tölt, s fnem nagyon zavarja, hogy az ♦ újságíró aÜg nyúl a pohár- I hoz. — Én nem fizettem rá la tsz-re, nem én! Hazudik, I aki azt mondja. — Elröhögi | magát. — Persze azért egye- Jsek ráfizették. A kulákok, xazok rá. ; — Milyen beosztásban dol! gozik a tsz-ben? Ez fájó pont. Pigniczki dühös lesz, és szomorú. I — Semmilyenben se! Nem I is tudom, ne lépjek-e ki. | Megérdemelnék. — Hogy is van ez? — noszogatja Galambos. — Tíz évig brigádvezető vol- |tam, elvtárs! Tíz évig! A leg- Xnehezebb időkben. Mit kellett lakkor lótni-futni, hogy az Iemberek összehordják az álltatokat. A vetőmagpt! A szekeret, az ékét, a boronát, a hengert, a zsákokat... persze ä zsákjait senki sem adta be. Mindennap háromszor körülbiciklizni a falut. Hogy az emberek kimen jenek kapálni! Hogy megetessék az állatokat! Egy regényt tudnék erről mesélni elvtárs! Egy regényt. — S mindjárt bele is akar kezdeni: — Az első évben például elkezdtük építeni az istállót. Galambos higgadtan visszatéríti a témához. — Meddig vplt brigádvezető? — Hát ez az, elvtárs, ez az! — mondja Pigniczki sötéten. — Egy hónappal ezelőtt zsuppsz, kirúgtak! Elhajítottak, mint a használt lópatkót! — De hát miért? — teszi a csodálkozót Galambos. — Mert irigy a nép! — s gyorsan leönt egy pohárral. — Mert nem tudják lenyelni, hogy valamivel többet keresek. Persze, hogy tízszer any- nyit dolgozom, meg a felelősségem is tízszer annyi, azt nem látták! — De hát hogy? — Valami ostoba feledé- kenység miatt. Az egyik asz- szony megvádolt a gyűlésen, hogy zsebre tettem az ötven forintját, amit a háztáji földje műveléséért adott. Ugyanis a háztáji földek is hozzám tartoztak. Mit tudom én. Lehet. Lehet, hogy elfelejtettem befizetni a pénztárba. Az embernek millió a gondja. — Keserűen kifakad: — No, de csak ez számít? Amit értük tettem, az semmi? — És az elnök nem védte meg magát? — csodálkozik Galambos. Pigniczki sötéten, összeszorított szájjal meredt maga elé. — Nem, pedig rokonom. — Nahát! — csóválja a fejét megdöbbenve az újságíró. — Az. Fontosabb volt neki a népszerűség! Az asszonyok zúgolódtak, ő meg, ahelyett, hogy lecsillapította volna őket, mert tud ám beszélni, ha akar! — azt mondta: szavazzunk. Persze, alighanem bánja már. Volt már itt azóta, volt ám: Antal bátyám, beosztom magát kocsikísérőnek. Antal bátyám, beosztom magát a hízómarhákhoz, nekünk szükségünk van a maga munkájára, tapasztalatára. De én nem! Ezek után? — Milyen ember ez a Niklai Géza? Pigniczki gyanakodva néz fel: — Hogy érti ezt? — Hogy ilyen szigorú! Hogy ilyen szigorúan ítélte meg a maga hibáját. Mintha lenne ember hiba nélkül. Ö bizonyára soha nem követ él hibát, ugye? — Ö. dehogyisnem! — legyint a paraszt. — Egy ilyen nagy gazdaságban! Nem is lehet az másképp. — És őt felelősségre vonták a hibái miatt? — provokál az újságíró. — Kapott fegyelmit egyszer is? — Nem. Vezetőségi ülésen meg szoktuk bírálni. — Leváltották? —i Dehogyis! — Akkor miiven jogon igazságtalan magához? Pigniczki iszik. Elég részeg már. —: Ez az, hogy milyen jogom. — A vezetőnek mindent szabad, a beosztottnak semmit? Szerintem Niklai odadobta magát martaléknak. Pigniczki ködös szemmel ízlelgeti a szót: — Martaléknak... Galambos közelebb hajol, szinte szuggerálja a már nem egészen beszámítható parasztot — Nézze. Pigncizki elvtárs, maga segíthetne nekünk. Mi az igazságért harcolunk. Mi azt akarjuk, hogy egyetlen tsz-elnök se... Érti ugye? A járási elvtársak nem értenek egyet a maga leváltásával, ők nem hagyják, hogy egy ilyen ember, mint maga, elkallódjék. A paraszt igyekszik ültében kihúzni magát. — Hát, ugye... — Mondjon el mindent, amit Niklairól tud. Attól kezdve, hogy tíz évvel ezelőtt megválasztották elnöknek. • • • Késő este van. Egy motor jár be a tsz-iroda kihalt ud' varára. Géza leszáll a motor« ról. s kikapcsolja. Egy ideig hallgatózik a sötétben, aztán visszakerül az utca felé, s bemegy az irodával szomszédos házba. Ennek a háznak kéken derengenek az ablakai, odabent a televíziót nézik. Géza jó erősen kopog a bejárati ajtón. Kisvártatva egy fiatal, házi ruhába öltözött, nagyon szép nő nyitja ki az ajtót. Csodálkozva mered Gézára. — Kezitcsőkolom. Zsiga itthon van? — Nini, elnök úr! — s a nő hangja neheztelő. Kíváncsian méri végig Gézát, aztán kitárja az ajtót. — Fáradjon be! (Folytatjuk) SOMOGYI NSPLAP mbM, m wvwtbtf. IX 5
