Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-12 / 267. szám
/ Erzelemszegényebbek lennénk? Vörösmartynak is tetszett a szőlőhegy, a tó A velencei tervpályázat somogyi sikereket hozott M anapság mintha titkolnánk az érzelmeinket-« " — mondta valaki egy társaságban. Nemigen figyeltek rá, nem követte feltételes módban mondott mególlapítár- sát csend, amely arra vallott volna, hogy elgondolkodtak azon, amit mondott. Talán csak bennem vert visszhangot ez a tartózkodva, magyarázat nélkül kimondott gondolat Egy képzettársítás született bennem. Pusztai iskola. A tanító régi szakember — csak úgy — két fontosabb közölnivalója között, mintegy gondolat] élek közé téve mondanivalóját, így fogalmazott: »Én a gyerekeket nem a szívükön át közelítem meg. Észérveket mondok, ismeretet Ismeretre így építek. A logika fegyverét használom.-« Aztán eszembe jutott egy másik eset is. Valaki —■ a maga jellemzésére — talán kissé szerénytelenül, ezt mondta: »Racionalista alkat vagyok.« Kapcsolódik a három eset. Szál fűzi.össze őket. Érzelem- szegényebbek lennénk, mint a múlt századok emberei, vagy csak »titkolnánk« érzelmeinket? Szinte hallom barátom józan, kioktató hangsúllyal sorolt érveit: »Nézd, öregem, csak egy példát 1 Hol vagyunk már attól az érzelmekre hatni akaró irodalomtól, amely a Vörös és feketét, az Érzelmek iskoláját, vagy a Feltámadást szülte? Ki ír mailyeneket? A huszadik század embere inkább Franz Kafkától olvas s Michel Bútor műveit is köny- nyebben emészti meg, mint a csepegő«, terjengős Stendhalt. vagy az unalmassá váló Tolsztojt. Ezt a kor hozta.« Igen, a kor, A gépek, gépsorok kora, a számítógépek, komputerek világa. Rakéták visznek embert a Holdra, tenger mélyén sincs titok már. Mások vagyunk, mint voltak akár csak egy évszázaddal is régebben elődeink. De érzelemszegényebbek-e csakugyan ? Hiszen igaz: sokan, egyre többen ismerkedünk Kafka írásaival, Ionesco abszurd darabjaival vagy Mészöly Miklós műveivel, Hernádi regényeivel, hogy magyar példák is sorakozzanak. Puritánságukkal, sallangment asségükkel egyx-e több olvasót hódítanak meg híveikül. »Igen ám!« — hallom »lelki füleimmel« mások hangját. — »Mi okozza akkor azt, hogy a legnagyobb sikerek, a legtöbb embert vonzó alkotások mégis az olyanok, mint az Egy férfi és egy nő című film, vagy könyvben Fejes Rozsdatemetője, Sántha Húsz órája? Vagyis olyan művek, amelyekben érzelmi robbanások tartják szellemi izgalomban az olvasót.« S már szinte hallom barátom rezignált válaszát is: »A tömeg- ízlés nem azonos azzal, amit az előbb állítottam.« És a replika? »Csakhogy a felsorolt művek nemcsak a tömeg, hanem a filmművészet és az irodalom értői által is sokra becsült alkotások.« És lehetne folytatni a vitát órákig, napokig. Csak éppen az alapkérdés maradna megválaszolatlanul: Titkoljuk-e érzelmeinket? Vagy mar megszűnőben is vannak? Mert ha »áttételesen« is, de erről folyt a képzeletbeli vita, művek sorát említve mindkét oldalról érvként. Én azt hiszem, hogy a lényeg »térképészetileg« a kétfajta nézőpont között helyezkedik el. így a »senki földjét« lövik az ellenfelek. Vesztettünk volna gazdag érzelmi színskálánkból néhány színt? Veszély fenyegetne: oly mértékben »racionális alkatokká« válunk, hogy csak, és kizárólag észérvek alapján kívánnának »oktatni, szeretni, élni«? Szó sincs róla. Flaubert, Balzac, Turgenyev száműzetik olvasmányaink közül ? Semmi esetre sem. Vagy a tétel fordítottja válna igazzá? Beckett, Harold Pinter művei vesztenék el olvasóikat? . Azt hiszem, nagyon jól megférnek egymás mellett műveik ezután is a könyvespolcokon. Nem fenyeget bennünket elidegenedés, sem elembertelenedés. Ér- zelemszegényebbelc sem lettünk, s nem is titkoljuk hangulataikat. »Csak« éppen ma részben más miatt »robbanunk«, mint a régebbiek. Emlékezzünk csak a Nehéz emberekre! Vagy a Falak cimű film szenvedélyes vitáira. Mai életünk nyugtalanító problémáiról volt szó! Ezek miatt »villogtak a pengék«. Emberi. szellemi, technikai akadályok megszüntetése, elhárítása volt a cél ezekben a »párbajokban«. Szándékosan idézek az irodalomból, művészet tárgyköréből közismert példákat. Az alkotok műveiben ott a kor, melyben élnek. Hiszen naponta esünk át mi is hasonló vitákon, hadakozunk olykor igazunkért, máskor tévedésünkért! »Megengedett«, vagy néha — fejünket vesztve — nem éppen sportszerű eszközökkel. K étségkívül más bókokkal árasztja el a mai fiatal választottját, mint a hajdani. Kevésbé raffináltak lettek a módszerek. A lényeg azonban nem változott. Csak a szerelem is egyike — s nem legfőbbike — lett az irodalmi müvekben ábrázolt érzelmeknek. Mint ahogy az életben is hasonlóképpen van ez. S ebben nem érzem, hogy cáfolnának az olyan művek, mint a nemrégiben nagy port kavart Segal-féle Szerelmi történet. A magam részéről szívesen beszélek erről js, Kafkáról 1«. Csak az olyan művekről nem, melyeknek »füstjük van, de lángjuk nincs«. S az olyan vitáktól is óvakodom, melyekben az »észérveket« nem »támogatja« megfelelő szenvedély, hőfok,.. Leskő László A FEJÉR MEGYEI Tanács Végrehajtó Bizottsága, a Velencei-tavi Intéző Bizottság, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a Velencei-tó térségében felhasználható szőlőhegyi nyara- lóépülatek terveire országos pályázatot hirdetett, melynek eredményeit a napokban már megismerhettük. A kilencven- hét beérkezett pályamű közül első díjat kapott h. Szabó Tünde és Lörincz Ferenc pályamunkája, és megvásárolták Kampis Miklós terveit. A három építész a Somogy megyei Tervező Vállalat dolgozója. A tervek bírálatánál figyelembe vették, hogy a nyaralóépület a velencei szőlőhegyi tájba Illő legyen, a kialakult képet megjelenésével gazdagítsa, kulturált építészeti megfogalmazásával magas szintű esztétikai igényt elégítsen ki. A nyaralóban a pihenés, szórakozás, kikapcsolódás, főzés, étkezés, alvás és tisztálkodás zavartalan legyen. Előnyben részesültek azok a tervek, melyek gazdaságosan valósíthatók meg. A szőlőhegyi nyaralóépületek tervpályázata — és hogy a nyertesek között somogyi építészek vannak — nekünk is tanulságos. Hazánk gazdag szép természeti tájakban, de szinte mindenhol elcsúfítják oda nem való épületekkel, gondoljunk csak a Balaton- partra. A bódék nem felelnek meg sem a korszerű építészeti elveknek, sem a természet becsben tartásának, Így ma szinte azt is mondhatjuk, hogy az építészek a legfőbb természetvédők lehetnek Magyarországon. A velencei törekvés ezért példamutató. L. Szabó Tünde, Lörincz Ferenc és Kampis Miklós most igazolva látják eddigi törekvéseiket is, a vállalat építészeti elgondolásait Sajnos a nyaralóépületek tervei Budapesten vannak, de megkérdeztük őket, mondják el, hogyan oldották meg a feladatot. — Háromféle típusú nyaralóépületet kellett megtervezni három telekre. Szőlő-hegyen kötelező szőlőművelés folyik, tehát pince is tartozik a nyaralóhoz. A tájba komponálta« jelenik meg az épület, és fi« gyelambe vettük a már meglévő szőlőhegyi népi építészet elemeit, itt láttuk Vörösmarty (átalakított) pincéjét is. — Azt gondolom, a tervező sok ihletet meríthet abból a tájból, ahol él. Így előnyben voltak azok, akik a Szőlőhegyhez hasonló vidéken élnek. — Egy Ilyen feladatnál valóban előnyben van az az építész, aki dombok között él, közel a Balatonhoz. De nagyon jó volt a pályázat kiírása id, szabad kezet adott a tervezőknek. A TER VP ALT AZAT összefoglaló értékeléséből: »A bíráló bizottság javasolja, hogy a levont tanulságok alapján jellegében ehhez hasonló területekre további tervpályázatokat írjanak ki.« H. B. Próba közben Pompás Gedeon Egy ember, bizonyos Gedeon, megáll a kapunál, és idegesen hívja Annát, a feleségét. Hiába dörömböl, nem kap választ, aztán falubeliek jönnek, akik meglepődve veszik tudomásul, hogy megérkezett Gedeon. Honnan ? A sittről... Aztán egy másik ideges ember dörömböl a kapun, aki egy kriptakulcsot keres. Az egykori méltóságos ő, aki a családi kripta kulcsát megőrzésre adta nyolc éve Gedeon feleségének. Nagyjából így írhatnánk le a jelenetet, melynek próbáját végignéztük a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Annyit már elárulhatunk — Igaz, egyetlen jelenet kapcsán —, hogy a Pompás Gedeon néhol pompás mulatságot tartogat. A darabot Komor István igazgató, Jászai-díjas rendezi. — Honnan a kapcsolat Sütő Andrással, a Pompás Gedeon szerzőjével? — A darab 1968-ban jelent meg, és a Színháztudományi Intézeten keresztül került hozzánk a bukaresti kiadású Ivönyv. Elolvastuk, megtetszett, és Zsámbéki Gábor kollégámmal együtt felkerestük a '■zarzőt, hogy s színpadra állítás lehetőségeiről beszélgessünk. Szándékunk egyetértésével találkozott, és a romániai magyar íróval megbeszéltük a színpadra állítás valamennyi gondját. — A kiadás szerint vidám játék három felvonásban. — Ml két részben adjuk elő, de ez nem jelent változást a terjedelemben. A darab egyébként napjainkban játszódik Romániában — Erdélyben egy faluban. Társadalmi szatíra ... Pompás Gedeon mérgét és fontoskodását Kátay Endre Jászai-díjas színművész eleveníti meg. öt kértük meg, hogy beszéljen a címszerepről: — Pompás Gedeon negatív figura, olyan, aki az új rendben felszínre kerül, de korántsem alkalmas arra, hogy a felszínen maradjon. Rendele- tekfben és rendelkezésekben gondolkodik, szemellenzős típus. Feleségét, Annát, Szabó Ildikó játsza.: — Gedeon felesége egyszerű aszony, aki szeretne urának nyomába lépni, de nem tud lépést tartani férjével. A darab egyik vendégszereplője Mentes József: — Kemény szatíra, szerintem nagyon »ok mulatságos helyzettel. Bízom benne, jó komédiát lát majd a közönség, és nagyon sok jó poénnak örülhet, A darab további szereplői: Garay József, Kun Vilmos, Dánffy Sándor,: Czakó Klára, Koltay Róbert, Mészáros Joli, és Várkonyi András. T. T. Csereterek Hadd tanuljon a gyerek könnyen, gyorsan és főként olcsón idegen nyelvet! Először a japán nyelvre gondoltunk, mert azt kevesen beszélik, Később a hát- sónyugat-indiaira szavaztunk, mert azt kevesen értik, és így fel sem fog tűnni, ha a gyerek eleinte hibás kiejtéssel beszél. Végül mégis a német nyelvnél maradtunk. A hivatali főnököm sógorának szomszédja révén, akinek féltestvére a világháborúban leventeoktatóként oda- kinn járt, találtunk is egy levelezőpartnert a mi kis második osztályos Pistikénknek. Éppen írni akartunk a címre, amikor megjött a javaslat: két hét nyaralás ott, két hét itt. Csak erre vártunk. Két hét a mi kis Pistikénknek oda- kinn, idegen környezetben! Mire hazajönnek a kis barátjával, perfektül fog beszélni, de az is lehet, hogy németül is tud majd. Izgatottan vártunk szegénykémet a repülőtéren. Jött is, kéz a kézben egy torzonborz huligánnal. A levelezőpartner tévedésből húsz évvel volt idősebb Pistikénél, egyébként azonban nagyon jól megértették egymást. Eredetileg úgy terveztük, hogy a gyerekek majd Pistike IS éves nővérkéjének szobijában alszanak. Ezt gyorsan megváltoztattuk azzal, hogy majd az anyjuk alszik a gyerekekkel. Hns-Joachim meg velem a hitvesi ágyban. Az első ölelkezésből zavartan bontakozott ki Hans-Joachim, mintha keresne valamit, Gondoltam, talán valami nagy csomagot hozott, mert mi sem fukarkodtunk az ajándékkal. De nem. A barátnőjét kereste, mert úgy vélte, ahol 6 elfér, ott a harminc felé közelgő kis Helgának is jut egy fél ágy. Természetesen arra gondolt, hogy a másik fele az övé lesz. Modern emberek vagyunk, gondolatban már át is rendeztem az alvást: a fiatalok a hálószobában, a gyerekek az anyjukkal a kis szobában, én a konyhában. Ezután már csak a taxiba szálláskor volt baj, mert Tante Trude sehogyan sem fért be. Hogy ki ez a Trude? Jal Hans-Joachim kersztmamá- ja, aki nyugdíjas, és időmilliomos, és annyira megszerette a mi kis Pistikénket, hogy nem tudott tőle elválni a schönefeldi repülőtéren. Villámgyors átrendezés: feleségem a konyhába, Tante Trude a gyerekekhez, Hans- Joachim és Helga a hálóba, én a fáspincébe. Az ember tegyen meg minden tőle telhetőt a gyerekéért! Hazafelé menet megálltunk az OTP előtt: kivettem a maradék pénzemet, aztán az IBUSZ előtt; kettőről négyre emeltem a helyfoglalást Almádiban, s az áldozatvállalók derűjével vártam a három hét elteltét. Mert Hans-Joachim még a repülőtéren tudomásomra hozta, hogy csak három hét múlva repülnek visz- sza. Cajnos, korábbi időpontra nem kaptak jegyet. Az első harminc perc a vártnál olcsóbban telt el. A kölcsönösség elve alapján ekkor még nem kezdtük el a magyaros vendéglátást. De aztán Pistike elmondta, hogy Hans-Joachim egyszer fizetett neki egy kismálnát. Nosza, mi is asztalt foglaltunk a legelőkelőbb Night Clubban. Pistike azzal is eldicsekedett, hogy Hans-Joachim papirhajót csinált neki. Természetesen mi is egy egésznapos Esztergom—Visegrád hajóutat iktattunk a programba. Pistike elmesélte, hogy egyszer leszökött a vendéglátók pincéjébe, így hát mi is kénytelenek voltunk kétnapos aggteleki kirándulásra vinni vendégeinket, szigorúan betartva a kölcsönösség elvét. Am amikor Pistike ismét mesélni akart, akkora pofont kapott, hogy Tante Trude sírva fakadt. Balatonalmádiban jól érezték magukat a vendégek. Különösen azután, hogy kérés- sükre Pistikét már a második napon hazahoztuk. így viszonylag hamar eljött a búcsú pillanata, amelyről egy kicsit lekéstem, mert a zálogházi becsüs sokáig babrált az órámmal. Volt nagy ölelkezés, fogadkozás, nyelvi nehézségünk viszont nem volt Hans-Joachim már kitűnően beszélt magyarul. A kis Pistike viszont ennek fejében egészen felismerhető módon tudott egy német szót: Wiedersehen! Ezt azonban nem bírta kimondani, mert lopva mindvégig a torkán tartottam a kezemet. Miskolczi Miklós SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1911. november 12. /
