Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-11 / 266. szám

Jobb későn... Miről beszélne, ha felszólalna? — Sprechen Sie deutsch? Egyre többen felelnek né­met igennel vagy angolul, más idegen nyelven is, ha megkér­dezik hazánkban valakitől, hogy milyen nyelven beszél. Kaposváron is évről évre nő az idegen nyelvet tanulók szá­ma. Hű képet adó statisztika nem áll rendelkezésünkre, csak a szervezett nyelvtanulás adatai ismeretesek előttünk. Például a TIT-ben tavaly öt­százan jártak rendszeresen nyelvi elő- és továbképzésre, az idén — bár még nem vég­leges az összesítés — csak­nem százzal emelkedett az ér­deklődők száma. A nyelvtanulók egy része még ma is céltalanul ismerke­dik az idegen nyelvvel, talán a fellendült turizmust jelöl­hetjük meg egyedüli inspirá­cióként náluk. Fontosabb az, hogy mind többen tanulnak olyan munkásak, technikusok, mérnökök, akik nyelvtudásu­kat munkájukban is kamatoz­tatni akarják. A Kaposvári Húskombinátban elmondták, hogy a munkások közül is ér­deklődtek a német nyelvtan- folyam iránt, mivel az NDK- ban majd egy húsüzemet sze­relnek föl. Jobban tudnak bol­dogulni, ha ismerik a nyelvet. A mérnökök, technikusok munkáját különösen segíti a Nagyot lépett előre a megyeszékhely az iskola- egészsegügyi ellátás terén — summázták tegnap a városi tanács vb-fllésének részvevői a napirendi pon­tot. Több mint tizennégy és fél ezer gyermek egész­ségére figyel a bővülő is­kola- és gyermekorvosi hálózat. Nemrég rendezték meg So­mogybán a gyermek- és Ifjú­ságvédelmi napokat. Ez a ren­dezvénysorozat különös jelen­tőséget adotí a végrehajtó bi­zottság ülésénél:. Városunk ti­zenhárom óvodájában 1732 gyermek, tizennégy általános iskolájában 6260 gyermek, va­lamint számos szakmunkásta­nuló és középiskolás egészsége felett Őrködik az iskolaorvosi és gyermekszakorvosi hálózat. A tanulók napi ellátására öt­vennégy iskolaorvosi órát for­dítanak. Ez az átlag az orszá­goshoz viszonyítva jónak mondható. Két fő- és tizenhét* német, az angol nyelvtudás, hisz a szakcikkek zöme ezen a két nyelven jelenik meg. Bár központilag van tolmá­csuk is, aki lefordítja a szak­cikkeket, úgy látszik, nem elégszenek meg ma már ezzel a lehetőséggel a kaposvári húsipari technikusok, mérnö­kök. A vállalat szakszervezeti bi­zottsága elejétől fogva támo­gatja a nyelvtanfolyamat, a költségek felét állja is, ha a dolgozó sikeres »-vizsgát-« tesz a tanfolyam végén. Itt kell megemlítenünk azt, hogy ezek a nyelvtanfolyamok nem adnak hallgatóiknak »-bi­zonyítványt«, ellenben az Or­szágos Nyelvvizsga Bizottság közreműködésével ellenőriz­hetik a tanfolyam színvonalát, a nyelvvizsga bizottság tagja oedig azoknak a hallgatóknak közép- vagy felsőfokú vizsgát javasolhat, akiket alkalmas­nak tart erre. Bizonyítvány nélkül is nagy érték a nyelvtudás — tudják jól, akik vállalták, hogy mun­ka után a tankönyv fölé ha­jolnak, vagy a korszerű Jugo- ton módszerrel idegen nyelvet tanulnak. Két nyelvtanuló csoport ala­kult a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskola tantestületében részfoglalkozású iskolaorvos végzi az ellátást. A fejlődést jól szemlélteti, ha összevetjük azzal, hogy 1968-ban a napi órák száma még 48 volt. Az iskolaorvosi hálózat dol­gozói több mint tízezer fia­talt vizsgáltak meg a múlt tanévben, és több mint hét­száz tanulót utaltak szakorvo­si vizsgálatra. Rendszeresen folytak a TBC-, trachoma- és golyvaszűrések. Az egészség- ügyi felvilágosító előadásai!: száma meghaladta a százat. — Védőoltást az arra köte­lezett tanulók mindegyike ka­pott. Az egyik vb-testületi tag — iskolaigazgató — el­mondta: olyan gondosan vég­zik az orvosok ezt a munkát, hogy az iskolából eltávozott gyerekek után kapcsolatba lépnek az új iskolával, ne hogy elmulasszák ott a szükséges oltást. Az eredményes iskola- orvosi vizsgálatokat nehezíti, hogy az intézmények többsé­is. A kórházban szintén mű­ködik kihelyezett nyelvtanfo­lyam, s ennek szervezését ter­vezik a pénzügyőrök és az 'SIVRT-nél is. Nem van le semmit e foko­zott érdeklődés értékéből az, hogy megjegyezzük: az iskolai nyelvoktatás korszerűtlensége is kimutatható ebben a nagy­arányú nyelvtanulási »lázban«. Hiszen azok, akik ma felnőtt fejjel Ismerkednek a nyelvek­kel, iskolai oktatásban leg­alább egy nyelvet tanultak. Hogy milyen eredménnyel — azt az élet igazolja. Ezek a munkások, technikusok, mér­nökök nem is olyan régen még az egyetem, az iskola padjai­ban ültek. Jobb később, mint soha — tartja a közmondás... Van-e ennek a nagyszabású igénynek kielégítésére elegen­dő nyelvtanár? Egyre aktuáli­sabbá válik ez a kérdés Ka­posváron. Máris jelentkezik a gond: nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Amióta egyre többen tanul­nak idegen nyelvet, a TIT me­gyei székháza szűknek bizo­nyult, a hét öt napján a Tán­csics Gimnáziumban kell ter­met bérelniük. A teremgond mellett mielőbb gondoskodni kell nyelvtanárokról is. gében még ma sincs orvosi rendelő, így a szűréseket gyakran az osztályteremben kell elvégezni. A tizenhárom óvoda közül csak az Arany János utoaiban készült ren­delő. Fokozza a gondokat, hogy az Iskolaorvosok jelentős része még nem gyermekszakorvos. Az egészségügyi szervek elis­merésre méltó munkájának köszönhető, hogy az év végére várhatóan befejeződik a gyer­mek-körzeti orvosi hálózat ki­építése. Nyolc orvos fogja el­látni a körzeteket, s a körze­tekben működő óvodákat és iskolákat is. Mennyiségileg tehát fejlő­dött és fejlődik az iskola­egészségügyi ellátás, nap­jaink és a jövő feladata, hogy tovább korszerűsödjék. A városi tanács célja, hogy a jö­vőben létesítendő iskolákban, óvodákban az iskolaegészség­ügyi szolgálat megfelelő helyi­séget kapjon. T. T. Szombaton lesz a kisz megyei küldöttértekezlete. So­mogy fiataljainak képviselői mondják el véleményüket az eddig végzett munkáról, ja­vaslataikat a következőkről. Sok ötletet, javaslatot hoznak az üzemi, iskolai alapszerve­zetek taggyűléseiről. Jó lenne ezeket mind elmondani. Min­denkire azonban nem fog sor kerülni, hiszen az idő véges. Két küldöttet kerestünk fel. Mindegyiktől ugyanazt kér­deztük: Ha szót kapna az ér­tekezleten, mit mondana el? Zolnai Sándor a húskombi­nát KlSZ-eseinek küldötte. Az ifjúsági mozgalomban már szinte »veteránnak« számit harminchárom évével. Több mint tíz éve dolgozik a válla­latnál, a KlSZ-csúcsvezetőség titkára. November 7-én kapott Aranykoszorús KISZ-jelvényt. Ismeri a fiatalok gondjait az üzemben is, a városban is. — A legnagyobb gond a la­kás. Nemcsak az a baj, hogy kevés, hanem az is, hogy ha lehetőség van arra, hogy a fi­atalok befizessenek rá, a »be­ugró« olyan magas, hogy kez­dő emberek nehezen tudják megfizetni. Az épülő KISZ-la- kások sem váltották be a hoz­zájuk fűzött reményeket. Itt van a mi példánk. 1968-ban kezdték el építeni a két húsz- lakásos KISZ-házat. A telket a fiatalok ingyen kapták a vállalattól, az OTP-ügyinté- zést a vállalat jogásza társa­dalmi munkában végzi, az ad­minisztratív ügyintézésben szintén segítséget kapnak a le­endő lakók. Mindez azonban kevés, ha az építőipar nem tartja be a határidőket. Elő­ször úgy volt, hogy 1970 őszén lesz kész. Majd 71 ta­vaszára módosították a határ­időt. Ennek ellenére még min­dig nem költözhetnek a fia­talok. Véleményem szerint se­gítene a helyzeten, ha nem társasiházakat, hanem családi házakat építenénk, és külön­böző vállalatok — elsősorban építőipariak —; fiataljainak összefogásával a feladatok nagy részét társadalmi mun­kában lehetne elvégezni. Így olcsóbb is lenne, meg a fiata­lok magukénak éreznék ezt az egészet, s rövidebb idő alatt el is készülnének a laká­sok. Elképzelhető lenne egy házgyárral felvenni a kapcso­latot, és előre gyártott ele­mekből építkezhetnénk. A másik dolog, amit elmonda­nék, az óvodai helyek problé­mája. Ez is elsősorban a fia­talokat érinti, hiszen nagy gondot okoz a kisgyerekéi: el­helyezése. A mi vállalatunk­tól indult a kezdeményezés, hogy a KISZ-szervezetek já­ruljanak hozzá az óvodai he­lyek növeléséhez. Mi minden évben tízezer forintot adunk. Arra szeretném felhívni a többi alapszervezetet, hogy támogassák ezt, hiszen rólunk, fiatalokról van szó! A másik küldött, akit felke­restünk, Havrillay Judit, a Pamutfonó-ipari Vállalat technikusa. — Mit mondanék el a kül­döttértekezleten? — kérdezi. — Azt hiszem nagyon meg­gondolnám, hogy hozzászól­jak-e? Nem azért, mert nem lenne mit mondanom, hanem azért, mert meglehetősen za­varban lennék, ha annyi em­ber előtt kellene beszélnem. Ha mégis szót kérnék, ‘arról beszélnék, ami nálunk az üzemben a taggyűléseken, a küldöttértekezleten is felme­rült. Jól megy nálunk a KISZ- munka. A fiatalok minden megmozdulásból kiveszik a részüket. Valami azonban hi­ányzik. Ha klubdélutánt vagy más összejövetelt rendezünk, Megyénkben egyedül álló példa, hogy a marcali járás könyvtárosai évről évre ta­lálkoznak ilyenkor ősszel, megbeszélik munkatervi fel­adataikat, tájékoztatják egy­mást a községi eredmények­ről és gondokról. Az idei értekezletet kedden hívták össze, melyen Frang József, a járási könyvtár igazgatója A könyvtár helye a kultúraközvetítők rendszeré­ben címmel szakcikkelemzést tartott a járás könyvtárainak példáit is fölhasználva. Rész­letesebben elemezte az isko­la és a könyvtár kapcsolatát. sokan nem taláják helyüket. Ha kirándulást szervezünk, jelentkeznek, de mire el kell menni, sokan meggondolják. Gondolkodtunk, mi ennek íz oka? Valószínű az, hogy a fi­atalok a munkában egész nap együtt vannak. Ha szórakoz­ni akarnak , más társaságot szeretnének. Annál is inkább, mert nálunk zömmel lányok dolgoznak. Szeretnénk egy másik KISZ-szervezettel fel­venni a kapcsolatot, és közös programokat szervezni. Gon­dolom ez nemcsak nálunk van így, hanem a többi üzemben is. Még egy dolog van, ami talán az egész város ifjúságát érinti. Kevés a kultúrált szó­rakozási és művelődési lehe­tőség. Több ifjúsági klub kel­lene — nemcsak beat-klub —, és több irodalmi előadás, hangverseny. Két kaposvári küldött Ha szót kapnak, ha nem, vé­leményük, javaslataik eljut­nak a többiekhez, azokhoz a fiatalokhoz, akik mint küldöt­tek, részesei a fiatalok fóru­A járási könyvtárt rendszere­sen látogatják az általános iskolák felső tagozatos tanu­lói, a középiskolások és a kol­légisták. Sokan közülük itt készítik el feladatukat is. Nem minden községi könyvtár al­kalmas arra, hogy ott magyar vagy egyéb órát tartsanak a pedagógusok, de ahol erre mód van, serkentsék a könyv­tárosok a tanítókat könyvtá­ri óra megszervezésére. Mar­cali gondja: kevesen járnak könyvtárba az ipari tanulók közül egyrészt azért, mert a tanulók nagy része gyenge ta­nulmányi eredménnyel vég­zett az általános iskolában, Horányl Barna A Kaposvári Városi Tanács vb napirendjén ískolaegészségügyi ellátás mának. S. M. Könyvtárosok őszi értekezlete Marcaliban másrészt a tanárok sem bíz­» ... de olyan parancsot nem adott, hogy gumicsö­vet húzzanak a kipufogó­csőre ... s a gyermekek halálát az okozta, hogy mások, talán a sofőrök, gumicsövet húztak a ki­pufogócsőre, de ez nem ő volt.,..« (Lev Ginzburg: Túlvilág! találkozások.) — Gyere, kisöreg — mond­ta ngki Trimborn. — Gyere, nem lese semmi bajod. Szerjózsa hullott falevelek­kel szöszmötölt. Vérstine volt az ujjak között morzsolódó leveleknek. — Gyere, fiú — mondta Trimborn. — Gyere, nem lesz semmi baj. Szerjózsa nyelvén beszélt, a »gyere« szót így ejtette: vgyiere«. A fiú szeplő borítot­ta. arcából nem tudott olvas­ni. Szerjózsa a falevelek kö­zött térdelt, s egykedvűen bá­mult a férfi arcába. A ma- muskit várta vissza, akiért reggel eljöttek a asukaszür- kék. Mikor zörögtek az ajtón, mamuska betuszkolta őt a bevetett ágyba. Nehéz volt ott lélegzeni, s a hang is el­halkulva érkezett a füléhez. S amikor minden elcsönde­Trimborn ártatlansága sült és óvatosan felemelte a dunyha szélét, már nem volt a szobában senki. Csak a tea fortyogott a szamovárban: »glüh, glub, glub«. Leverte magáról a tollpihé­ket, telet csinálva maga kö­rül. A tolihavazás szántékor szólítgatni kezdte az anyját. »Mamuska! Mamuska!-» Nem felelt rá senki. Messziről au­tóberregés hallatszott, hol erősebben, hol egész gyengén. Pityergéshez érzett kedvet. De nem sírt, csak az orrát tö­rölte meg kabátja ujjába. Az udvar mintha nem a sa­ját udvaruk lett volna. Ta­lán a járda menti letaposott dáliák tették idegenné. Talán a leszakított kaputól csonka kapufélfa. Pjotr kecske mekegve szűk­eiéit Szerjózsa felé. A fiú át­fogta a szakállas állat nya­kát. »Lovaeskám! Táltos lo­vacskám/« Régi délutánokra emlékezett, amikor Pjotr kecskével toronyugratni in­dultak, hogy elragadják a ki- rálykisasszony jegyendőjét. Ahogy bolonduska Ivanuska tette valamikor. Apa mesélt neki bolonduska Ivanuskáról, a legkisebb fiáról. Apát ka­tonaként látta utoljára. Mamuska, ha vasárnapon­ként ünnepi kendőt véve ül­dögélt Cirill és Metód ikonja alatt, egy idő után mindig a papára terelte a szót: »Semmi hír róla. Szerjózsám, semmi reménysugár ebben az éjsö­tétben.« A fiú félelem nélkül hú­zódott vissza a kecskeól mö­gé. Az utcán tíz-tizenkét csukaezürke ruhás katona lépkedett. Kutyakaffogáshoz hasonló rövid mondatokkal beszélgettek. A sor végén közrefogva, botladozva lép­kedett Gyementyev sztarosz- ta. Szerjózsa két deszka közti résen latta, hogy az öregem­ber szakállának szürkéjébe piros csikók szövődtek. Mu­latságos látvány volt Gye­mentyev apó pirosszürke sza­kállal. Az erdő felé tartották, Szerjózsa hosszan bámult utánuk. A farengetegben tűn­tek el. Mintha egy hosszú, szürke hernyó tekergőzött volna be a fik közé. Az utca kihalt volt. Csak néhány borzolt tollú tyúki t látott a fiú. Autók recés nyo­mai mpradtak a sáros úton. És talpak rajzolódtak ki. A csizmasarkak ütötte mélyedé­sekben már gyűlni kezdett a víz. Apró lábak alig látható nyomai. Klumpák hagyta sár­fészkek. S most: az öreg Gyementyev rongyokba bu­nyóiéit, zsineggel körbetekert lábának csosszanásai. Az erdő felől ropogást hal­lott-Szerjózsa. A vizes faha­sáb szokott ilyen szaporán pattogni a tűzön. A fiú el­indult arrafelé. Nagy tűz le­het ott, biztosan a kezüket melegítik körülötte a csuka­szürkék. Gyementyev apó, Márfa néni a szomszédász- szony és a Mamuska is. Egy­re erősödött a ropogás. Már a hangokat is hallot­ta. X)jra a kutyakaffogáshoz hasonló rövid mondatok. Le­guggolt a vérszinü levelek közé. Roppant a gally mögöt­te. — No lám! — mondta va­laki. — Egy kisfiú. Két egyenruhát állt meg mellette. A fiú szaladni akart. — Halt! — kiáltott rá az egyik. — Szétlapítalak, te po­loska! A másik, Trimborn, azon­ban szigorúan nézett a kia­bálóra. — Ne így, Hans! A lehető leghumánusabbanl Nyájasan nézett a fiúra. — Gyere, kisöreg! Gyere, nem lesz semmi baj. A tisztáson autó állt. Zárt utasterű öreg skatulya. — Ültél már autóban? — kérdezte Trimborn. Szerjózsa a fejét rázta. — Akarsz? A szeplős fiú szemében szi- váiványos öröm fénylett fel. — Parancsolj, kisöreg! Egy kis kirándulásra... Trimborn szélesre tárta az ajtót. Szerjózsa látta, hogy a falu gyerekei már ott szo­rongnak egymás hegyén- h£- tán, indulásra várva. — Látja? Így kell ezt! — mosolygott Trimborn s má­sik egyenruhásra. — Most az­tán gázt neki! A mosoly helyét valami más kifejezés foglalta él ar­cán. Leskő UUt tátják őket eléggé az olva­sásra, az elmulasztottak be- pótlására. Az 1971. évi olvasó terveit a járásnak nehéz lesz teljesíte­nie. A harmadik negyedévig 1140 olvasóval kevesebben iratkoztak be a terveze ttnél — állapította meg Fiang Jó­zsef. Ellenben az egy főre ju­tó olvasott könyv száma emelkedett Az ismeretter­jesztő művek olvasottsága falvanként változat« képet mutat, viszont átlagosan ala­csony a mezőgazdasági szak­könyvek forgalma a könyvtá­rakban. A községi könyvtárosok szó­vá tették, hogy általában ke­vés pénzt fordítanak a taná­csok könyvvásárlásra; sok helyen alkalmatlan helyiség­ben kölcsönöznek a könyvtá­rosok, elavultak az épületek. Kérték, hogy a községi taná­csok vezetői nagyobb figyel­met szenteljenek falujuk könyvtára állapotának javí­tására, a könyvállomány fej­lesztésére. H. & * I0M06TI NÉPLAP Üflrtflk, tm wmmhw U. S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents