Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-10 / 265. szám

KUTATÁSOK — KUTATOK Egészséges életmódra nevelés r r »kóláink névelőmun­kájának kétségtelenül egyik legkevésbé ki­dolgozott része az egészséges életmódra nevelés. S ez nem abból ered, mintha pedagógu­saink nem tudnák, milyen az egészséges életmód, hanem sokkal inkább abból a tényből, hogy az iskolai egészséges életmódra nevelés nem hatá­sos. Inkább »ráolvasással-« ne­velünk, mint a helyes egész­ségügyi szokások rendszeres és következetes kialakításával. De hiányos az egészséges életmódra nevelés azért is, mert gyermekeink, sőt peda­gógusaink sem élnek túlságo­san egészséges életet. A neve­lők túlterhelése, egyoldalú és időben nagyon »teremhez kö­tött« szellemi élete mind- mind hozzájárul ahhoz, hogy életritmusuk egyhangúvá vál­jon, s túlságosan intellektuális munkát csak keveseknél tar­kítja fizikai jellegű vagy sport- foglalkozás. Pedig a legtöbb iskolának van már valamilyen sportpályája, sportolásra vagy játékra alkalmas udvara. Az alkalom, a lehetőség te­hát ott van az iskolánál, még­is ritkán hallaná, hogy a ne­velők felüdülés vagy életrit­mus-változtatás oéljából rend­szeresen használnák azokat Az egészséges életmódra ne­velés kialakításában a peda­gógusokra nagyon jelentős szerep hárul. Köztudomású, hogy a megelőzés fontosabb, mint maga a gyógyítás. Nem hamis állítás tehát, amit or­vosi és biológiai szaktekinté­lyek mondanak, hogy a peda­gógus a megelőzésben többet tehet nevelőmunkájával, mint maga az orvos. Érdemes elgondolkodni azon az egyszerű igazságon — amelyről a szülő és a pedagó­gus nagyon sokszor megfeled­kezik —, hogy a gyermeknek teste is van. S a test nemcsak arra való, hogy alázatosan ki­szolgálja a szellemet, hogy le­hetővé tegye az ismeretszer­zést, a tanulást, hanem ugyan­úgy ápolni kell, mint magát a szellemet. Sőt még egy kicsit előbbre is való. H ányszor elmegyünk a híres somogyi orvos­tudós, Fodor József mellszobra előtt. Talán gondo­latban meg is emeljük kala­punkat, de csak nagyon kevés embernek jut eszébe mondá­sa: »Nevelj jobban, hogy ke­vesebbet kelljen gyógyítani!« Ez a bölcs tanács szülőknek és nevelőknek egyaránt hasz­nos. Általános igazság az, hogy néhány egyszerű egészségügyi szabályon kívül alig tudunk valamit az egészséges életmód követelményeiről. Nemrégi­ben Székkutason azt kutatták, A foltos kopaszság japánul Dr. Franki József a gésák országában járt A helytörténet jellegvára Látogatás a Somogy megyei Levéltárban Bizonyos vagyok benne, Kanyar József Japánról, mint egy »csoda­országról«, mindenki szívesen hall Európában. Dr. Franki József bőrgyógyász, az orvos- tudományok kandidátusa az elmúlt napokban — az IBUSZ szervezésében — két hetet töltött a keleti ország­ban. Hallottuk, nemcsak tu­ristaként nézett körül Japán­ban, hanem orvo&szemmel is »fölfedezte«. Professzor Kasu­ké Yto, a gifui egyetem bőr- gyógyászati klinikáján fogad­ta. A »Frankl család orvosi munkáinak jegyzékét« lapoz­gatom a rendelőjében. Ebben a bibliográfiában olvastam: dr. Franki József 1971-ig mint egy 165 tudományos publiká­ciót és Izét könyvet jelentetett meg. — Három tudományos mun­kám most egy japán nyomdá­ban vár a megjelenésre. Két új bőrgyógyászati kórkép, a harmadik a foltos kopaszság­gal kapcsolatos kutatásaimat adja közre. — Mit látott turistaként Ja­pánban? — Gifuban a Nagara folyón éppen azokban a napokban tartották a kormoránhalásza- tot, mely látványnak is csodá­latos. (Diafelvételeket vesz elő, és a színes képeken megelevene­dik a szertartásszerű halfogás. A kormorán madár nyakára egy gyűrűt helyeznek a halá­szok, lábára vékony zsineget és Így engedik a folyóba. Cső­rével ügyesen megkaparintja a ficánkoló halakat, a gyűrű lem engedi, hogy lenyelje. Az eiső csónakon, kimonóban, gé­sák táncolnak.) — Életemben nem láttam még ilyen szépet — folytatja dr. Franki. ■— Különleges és nagyon szép ország. Az embe­rek viselkedése kellemes, az idegen otthonosan érezheti köztiik magukat. Városaik va- lóbap modemek, a közleke­désről amit hallottam: a vona­tok Japánban évente átlago­san fél percet késnek ... — Mit tapasztalt orvosszem­mel? — A gifui egyetem bőrgyó­gyászati klinikáján egy kon­zíliumon vettem részt, ahol egy külnöleges rákelőző bőr­betegséget vizsgáltunk a japán kollégákkal. Láttam kórter­meiket is; szépek, korszerűek. A tanácsteremben egy festék- zavarokkal járó bőrbetegség­ről tartottam kiselőadást. A japán orvosi ellátásról a liftessel, a portással, az újság­árussal beszélgettem. A japán beteg magánorvoshoz mehet vagy a biztosítási egyletbe. A biztosítási egyletben a bete­gek után kapják a fizetést az orvosok. A japán higiénia meglepő európai ember számára. A szállodában például minden pohár külön, be van csomagol­va. A felszolgálók is nagyon ápoltak, tiszták. A két hét alatt nem láttam egy részeget sem — talán vé- lelen volt? Megkérdeztem, miért nem öltött nagy mére­tet az alkoholizmus Japánban. Azt felelték: — Mert a japán ember sokat játszik. Valóban, a most divatos játékuknak, a pacsingónak — egy golyós já­ték — asztalonként többszáz érdeklődője van ... Volt szomszédom, Kalocsai gondos takarékoskodás után kétszobás házat építtetett, félórányira a várostól. Ide utaztam ki házavatásra. A kapunál zománctábla ijesztett meg: »VIGYÁZAT! HARAPÓS KUTYA!« A táblán egy vicsorító eb rajza is látható volt. Csengettem, mire hárman jöttek a kapuhoz: Kalocsaiék és a harapós kutya. A házi- 'gazda megnyugtatott: — Ne félj, Krumpli nem harap! Valóban nem harapott, csak megnyalta mindkét ke­zem. — Még csak nem is ugat! — panaszkodott Kalocsai. — Legalább csaholna, ha ide­gen jön. Azért vettük, hogy távollétünkben őrizze a há­zat. Ha valaki betörést ter­vezne és először terepszemlét tisztában vannak-e a szülők azzal az elemi szabállyal, nia? A vizsgálat meglepő eredményei zárult A helyes választ (a 12 órát) a szülőknek csak 48 százaléka tudta. Több mint fele tehát tudatlanságból nem hagyta 6 éves gyermekét megfelelő ideig aludni. Az UNESCO egészségügyi szervezete, a FAO sok vizsgá­latot végzett a világ országai­ban. Többek közt azt kutatta, hogy milyen az étkezés az egyes népeknél? Mi magyarok mindig büszkék voltunk főz- tünkre. Igazunk is volt, mert az első 5 legjobb között va­gyunk. Ha azonban az ételek minőségét egészségügyi szem­pontból vizsgáljuk, akkor mi­nőségileg már csak a 48. he­lyen vagyunk. Mert az étke­zést nemcsak mennyiségre mé­rik. A szakemberek megkü­lönböztetnek mennyiségi és minőségi étkezést. , Nálúnk messze földön híres kosztunk mellett is van tudatlanságból eredő minőségi étkezés, amely elsősorban azt jelenti, hogy kevés teljes értékű fehérjét és vitamint fogyasztunk. Faluhelyen sok családnál a gyümölcsöt még ma is csak mint árut értékelik, s azt tart­ják, hogy finnyás városi vagy beteg ember az, aki gyümöl­csöt eszik. A felsorolt helytelen nézetek ellen elsősorban az iskolának kell fölvennie a küzdelmet. Meg kell értetnie a szülőkkel: az egészségügyi szabályok nem holmi »kényességek«, hanem alapvető céljuk az, hogy gyer­mekeinket edzettebbekké, a betegségekkel szemben ellen­állóbbakká tegyék. Ez pedig minden szülő legfőbb kíván­sága. Modem, gyorsuló és techni- zálódó életünkben különösen városon, de falun is állandóan emelkedik a zajszint, s ez vé­gül is oda vezet, hogy nem­csak hallásunk romlik, hanem különösen zajos munkahelye­ken : gyárakban, üzemekben, gyakran az iskolákban is han­gosan kell kiabálnunk, hogy megértsük egymást Ennek igen gyakori következménye a hangszalagok megerőltetése, a gégegyulladás. S zólnunk kell még az iskolák vécéviszo­nyairól is. Közismert dolog, hogy iskoláinkban nem éppen ez a helyiség a leg- higiénikusabb és legtisztább. Használata gyakran oka a bél­férges fertőzésnek, amelynek mértéke meglepően magas gyermekeink körében. Az len­ne a helyes, ha a gyermekek otthon végeznék el dolgukat, S erre rá is kell szoktatnunk őket. Ha pedig mégis használ­niuk kell az iskolai vécét, ke­züket szappannal és köröm­kefével mossák meg. A szap­pan körömkefe nélkül nem hatásos. Végül örvendetes az a hír, hogy megjelenik egy pedagó­gusoknak szóló olyan könyv, amelyben a legmodernebb egészségügyi utasítások és sza­bályok vannak. Mert annak, aki egészséges életmódra hatásosan akar ne­velni, magának is állandóan tanulni kell. tartana, rögtön megállapíta­ná, hogy a zománctábla csal: a kutya jámbor, mint egy borjú. Látogatásom ideje alatt a kutya a lábam előtt hevert, s néha odaadó szeretettel né­zett a szemembe. Búcsúzáskor azt tanácsol­tam Kalocsainak, hogy Krumplit adja oda néhány hétre egy kutyaidomítónak. — Már holnap elviszem!< * * * Két héttel később találkoz­tam Kalocsaival. — Mi van a kutyával? Legyintett: — Az idomító visszaadta. Nem jutott vele semmire. Ha valaki bottal támad a kutyá­ra, körülrajongja az illetőt. Az idomító harminc éve fog­hogy nagyon kevesen jártak még a somogyi levéltár bolto­zatos termeiben, az iratköte- geket őrző öblös szekrények és a vitrinekben látható értékes történelmi, irodalomtörténeti dokumentumok között. Sokak előtt Kosztolányi Pacsirtájá­nak levéltárosa, a nemzeti és nemesi múlt hagyományait, a nobilitás rendi okmányait őr­ző kisember képe maradt meg. Valóban, levéltárosnak lenni hosszú évekig — egyfajta »bir­tokgyámkodást« jelentett, őr­ködni és néha perdöntő bizo­nyítékokat szolgáltatni a bir­tokvitákban. Erről legtöbbet a levéltár igazgatója, Kanyar József tudna mondani. Ért­hetően azonban ő nem a múlt­beli küldetésről, hanem a je­len, illetve jövőbeli küldetésé­ről beszél. — A helytörténeti kutatás fellegvára a levéltár. Egy-egy évforduló közeledtén, jubileu­mi alkalmakkor természetesen megnövekszik a kutatóforga­lom is. De állandóan fölkeres­nek bennünket diákok, akik valamelyik középiskola törté­nelem szakkörében kezdték, s most az egyetemen folytatják. Kutatásaikban- hűek maradnak a szülőmegyéhez. Nagyon sok tanár is fölkeres bennünket, akit a tudományos kutatás ér­dekel és doktori disszertációt készít. Nálunk gyorsan kézbe kapják a keresett anyagot. A levéltár patinás csöndjé­ben egy megye története nyugszik, és vár kutató ke­zekre. A néhai jogbiztosító hi­vatalból valóban tudományos centrum lett, mert levéltáros­nak lenni itt azt is jelenti: ku­tatni, feldolgozni, egyszóval bekapcsolódni a tudomány áramába. Az intézmény monográfiája egyben bő útmutató a levél­tár gazdagságában is. De a levéltári szakági kutatások mellett történettudományi ku­tatásokat végeznek az itt dol­lalkozik kutyákkal, de ilyet még nem látott... Tegnap aztán újra kiutaz­tam hozzájuk. A figyelmeztető tábla a he­lyén volt. Krumpli helyett azonban egy vad kutya mor- gott reám ingerülten. — Az új kutyánk — mu­tatta be Kalocsai. — És mi lett Krumplival? — Rossz útra tért... Egy betörőhöz szegődött... Előbb azonban gyakorlatban bizo­nyította be, hogy mégis ház­őrző eb a javából! Képzeld, egy este hazajöttünk, és Krumpli nincs sehol... Vé- giocserkésztük a környéket, hiába... Késő este csengett a telefon, és valaki közölte velünk, hogy ne aggódjunk a kutyáért, jó helyen van. Meg­gozók, és rendszeresen publi­kálnak. Kiadványok hosszú so­ra árulkodik róla, hogy egy- egy országos tanulmánykötet­ben is méltó helyet kap a me­gye történelme, a kutató levél­tárosok jóvoltából. (Az utób­biakból kettőt említek: Sors­forduló és Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat köréből.) A levéltár önálló kiadvá­nyai, a tetszetős évkönyv és az itt szerkesztett Somogyi Almanach eljutnak a megye valamennyi kulturális intéz­ményébe. Kanyar József pub­likációi. könyvel nemcsak a megyehatáron belül, hanem országosan is közismertek, és valamennyi jó fogadtatásra ta­lált. Nyugodtan mondhatjuk, megyehatárunkon belül a Har­minc nemzedék vallomása a legforgatottabb történelmi ol­vasókönyv. — Mivel foglalkozik most? — Kandidátusi disszertáció­mat készítem. Tematikáját te­kintve: felöleli Nagyatádi Sza­bó István földreformját és a felszabadulás utáni földosztást. A határévszámok: 1895-től 1949-ig Somogy mezőgazdává ­kérdeztem, hogy ki beszél. Erre a telefonáló azt felelte, hogy délután nálunk járt, ál­kulccsal behatolt hozzánk, lévén ez a szakmája, de ne ijedjünk meg, nem vitt el semmit. A kutya addig-addig hízelgett neki, amíg a fehér­nemű helyett inkább az ebet vitte el... Aztán arra kért minket, hogy mondjuk meg a kutya nevét, s végül a lel­künkre kötötte: ha egyszer — ugye, sose lehet tudni — a rendőrség kivonná őt a for­galomból, akkor fogadjuk vissza Krumplit megbocsátó szeretettel. Ügy látszik, ez bekövetke­zett, mert a kutya e sorok írásakor már visszatért Kalo- csaiékhoz.., Palásti László gának története. Aki utánam folytatja majd, foglalkozhat már a kezdődő szocialista me­zőgazdálkodással. — Terve? — Szólok róla, de nagyon távoli még. Szeretném megír­ni Somogy művelődéstörténe­tét » El kell mondanunk azt la, hogy a tudományos kutatás mellett a levéltár dolgozóinak feladatuk a somogyi irattárak ellenőrzése is. A munka hét­köznapjai szerteágazó feladat­kört takarnak. És az igazság­hoz tartozik az is, hogy ehhez bizony kevesen vannak. Ál­landóan feszitő gond: a helyi­séghiány. Olyan probléma ez, amely sürgős megoldásra, or­voslásra vár. Hiszen az anyag gazdagságát szemlélteti az alábbi adat: ötezer folyóméter az itt tárolt dokumentum. Még szemléletesebben: öt ki­lométer hosszú, 50 centiméter magas irathalmaz. S ebben tartanak példás rendet, hogy biztos áttekinthetőséggel dol­gozhasson, aki itt kutat. Az okmányok felölelik a megye történetét; kisebb részben Mo­hács előttről, nagyobb részben a XVIII. század elejétől. Hu­szonötezer mikrofilmmel ren­delkeznek az ország és a kül­föld levéltáraiból — s ez mind Somogyra vonatkozik. Dr. Tóth Tibor levéltáros egy évig tanított az egyetem elvégzése után, s akkor kezd­te meg a levéltári munkát. — A tudományos kutatás Jobban vonzott. Történet; ag­rárstatisztikával foglalkozom. A mezőgazdaságtörténet része ez, amely egyben segítséget ad a jelen gazdálkodásához is. A ku.tatás területe a mer- nyei egyházi birtok. — Hogyan fogalmazná meg az itteni kutatómunka lénye­gét? — A tudományos munkában mindig észrevehető hézagokra bukkan a kutató, amelyet ki kell tölteni. Hármas tisztelet­től vezérelve. Tisztelet az elő­dök, az anyag és a munka célja iránt. A levéltár harmadik dol­gozóját az igazgató mutatja be. — Egy esztendeje dolgozik nálunk Bencze Géza. Történe­lem-földrajz szakos. Utóbbi szakának nagy hasznát vesz- szük, hiszen a térképészet — történettudományi kartográfiá­ról van szó — levéltári tevé­kenység is. Egyébként most végzi a levéltári szakot. A beszélgetés során nem­csak azokról esett szó, akik idejárnak kutatni, hanem azokról is, akik nem. Hiszen gyakran lát napvilágot a tu­dományos alaposságot nélkü­löző publikáció, és bizony né­hány gazdasági del tés megho­zatalakor nem ártana alapo­sabban figyelni a gazdaságtör­ténet tényeire, tanulságaira. Tröszt Tibor SOMOGYI NSPLAT Szerda, 1£1L november 10. 3 H. B. T. J. Dr. Tóth Tibor Kivételes jellemek 0

Next

/
Thumbnails
Contents