Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-09 / 264. szám

A Vörös Meteor nyerte a marcali rangadót Váratlan eredmények a 13. fordulóban RÓZSA SÁNDOR Hajrim&k £ megyei bajnok­ság csapatai. A 13. játékhéten a marcali helyi rangadó emel­kedett ki a többi találkozó kő­éül. Nagy csatában — megér­demelten — a Vörös Meteor együttese nyert Ezzel a La­tiné« SE vezető pozíciója meg­gyengült mert a vesztett pon­tokat tekintve most már a Nagyatádi Kinizsi jobban áll. Az atádlak a héten Kaposvá­ron szerezték meg a két baj­noki pontot úgy, hogy közben két játékosukat kiállította a bind. A fordulóban egyébként jócskán születtek váratlan eredmények. .V. Kinizsi—K. V. Lobogó 1.-0 (1.1» Kaposvár, 50 néző. Vezette: Pesti. Az atádlak Bazsó szabadrú­gás góljával vezetést szerez­tek. Noha később a kiállítások (a nagyatádi csapatból Baasót és Kerczát, a Vörös Lobogóból PátfJlt állította ki a bíró) meg­zavarták az atádi sorokat, vé­gül is győztesként vonult le a pályáról a vendégcsapat. Jók: Nezdei, Torma, Bicsáki, 111. Kiss, Radax. Szűcs Béla Csurgó— ToponAr 3:0 (1:0) Csurgó^ 200 néző. Vezette: Sohádl. Sportszerű mérkőzésen a hazai csapat nagy fölényben játszott A látottak alapján a nagyobb arányú győzelem is megérdemelt lett volna. G.; Szabó, Nagy, Polgár. Jók: Szmolek, Nagy, Dómján, ill. TÖUi, Tormási, Haraesi. Halmai Emil Lengyeltóti— K. Vasutas 2.-0 (IS)) Lengyeltóti, 450 néző. Ve­zette: Bálint. Mindkét félidőben a hazai csapat irányította a játékot, a vendégek csak szórványos le­futásokkal próbálkoztak. G.: Pozsonyi (11-esből), Sándor. Jók: Sándor, Sahmida, ill. Tör­zsök. Tallián. Dr. Kflrmendy István Babóeta—Somogyi B. SE 4:1 (1:1) Nagyatád, 100 néző. Vezette: Varjas­A vendégek nemesak lelke­sen, hanem jól is játszottak. A látottak alapján teljesen meg­érdemelt a babócsai győzelem. (Folytatás a 4. oldalról.) aztán Némethez játszott, aki közelről nem hibázott. 3:0. 63. perc: li-eshez jutott a siófoki csapat, mert Dróthot a soproni kapu előtt felvágták. A megítélt büntetőrúgást Meggyes értékesítette. 3:1. Lelkesebben és végig jobban is futballozott a. minden ré­szében egységesebb Soproni VSE, mint a szétesöen, íélek- teleniil játszó Siófok. Jók: Csuthy (a mezőny legjobbja), Horváth, Bereits. Az S. Bá­nyászban nem volt kiemelke­dő teljesítmény. Sári sáp—Kapoly 2:1 (0:1) Sárisáp, 100 néző. V.: Guny- hó. S. Bányász: Végh — Lakiéi, Fá­bián, Kertész, Horváth, Makkal, Baurer (Wág elsommer), Puslk, Natty (Batka), Farkas, Kálmán. Edző: Prohászká János. Kapoly: Dobos — Hertelendi, Radics, Ker­tész, Dobián, Balogh, Kovács (György), Szalal (Sós), Kátal, Jo­hann, Csullag. Edző: Radnal Ist­ván. 40. peje: Szép kapolyi táma­dás végén Kátai ugrott ki a védők közül, s védhetetlen gólt lőtt. 0:1. 70. perc: A tömörülő kapolyi védők lába között Batka talál­ka meg az utat a hálóba. 1:1. 85. perc: Kálmán legurítot­ta a labdát a mintegy négy- méteres lesen álló Wagelsom- merhez. A bíró sípja néma maradt, • a sárjsápi csatár nyugodtan lőtt a hálóba. 2:1. Közepes iramú és színvona­lú mérkőzés volt. melyen a já­ték nagyobb szakaszéban in­G.: Bicsár (3), Luczek, ill. Bo­tos. Jók: Hajdú, Takács, ill. Pék. Varga Tibor Fonyód—Somogytamóca 2:2 (2:0) Fonyód, 100 néző. Vezette: Fenyvesi. A vendégcsapat nem kis szerencsével vitte haza az egyik pontot. A tamócai kaput öt ízben a kapufa mentette meg a góltól. G.: Kolip, Bog­nár, ill. Bencsik XI., Bencsik I. Jók: Farkas, Vecsera, Kolip, ill. Nemes, Bátori, Pintér. Zákány! Kálmán Marcali VM—M. Latinca 1:0 (1:0) Marcali, 700 néző. Vezette: Műdig. Végig jó mérkőzés folyt a hazai rangadón, amelyen álta­lában egyenlő erejű csapatok küzdöttek. Szántó szabadrúgás gólja döntött a Vörös Meteor javára. Jók: Dunkler, Rigó, Szűcs, ill. Bajkai, Bíró, Bau­mann. Kálmán Sándor Balatonboglár—Tászár 1:0 (1:0) Taszár, 150 néző. Vezette: Nagy M. kább a Kapoly irányított. Nagy játékvezetői tévedés já­rult hozzá ahhoz, hogy az igazságos döntetlen helyett végül is a hazai együttesé lett a két bajnoki pont. További eredmények az Északnyugati csoportban: Fér. tőd—Komárom 3:2, Pusztavám —Győri Elektromos 0:1, MO- TIM TE—Tatai Spartacus 3:1, Rákóczi SE—MOFÉM Huber­tus 1:1. Győrszentiván—Pető- háza 0:1, Bábolna—KÖFÉM Székesfehérvár 5:0. Kifelé furakodtam a bolt­ból, amikor a pult fölött ész­revettem a plakátot: BURGONYACUKOR 10 Ft. Időbe telt, amíg ráeszmél­tem, hogy mi az. Akkor han­gosan is kimondtam. ízlel­gettem. De ilyen keservesen még sohasem állt rá a nyel­vem magyar szóra, mert úgy éreztem, semmit sem jelent. — Burgonyacukor — mo­rogtam magamban. Aztán azt, hogy: burgonyabogár. Mert erre már rájárt a nyel­vem. Igen, a szavak fogal­makat fejeznek ki, a fogal­makhoz pedig valamilyen mó­don viszonyulnak. Valami eszünkbe jut róluk, érzelmi szál fűz hozzájuk. És ekkor rádöbbentem: ez az előkelösködő, keresett szóösszetétel engem meglop. Érzelmileg! Mert ha azt mondom: krumplicukor, ak­kor máris elomlik a nyelve­men- Látom gyermekkorom szatócsboltját Kolman bácsi­val, akihez már csak azért is élvezet volt elmenni, mert Lelkesen és jól játszott a megfiatalított halatonboglá- ri csapat. A hazai együttest jó pár játékvezetői tévedés súj­totta. G.: Lakatos. Jók: Ma­gyar, Lakatos, Harmath, ill. Bódi, Seres, Takács­Vadas Tibor Karád—Ordacsehi 3:2 (1:0) Ordacsehi, 100 néző. Vezet­te: Hatói. Neirrjá iszott rosszul a meg­fiatalított hazai együttes. A vendégcsapat a 84. percben egy vitatható ILessel győ­zött. G.: Csordás, Ondrusek, Kudomrák (11-esből), ill. Né­meth, Takács. Csepregi László A megyei bajnokság állása: 1. M. Latinca 13 9 2 2 35 :10 20 2. Nagyatád 13 9 2 1 36:13 20 3. Marcali VM 13 0 1 4 21:12 17 4. Babócsa 13 7 2 4 32:10 16 5. Taszár 13 7 2 4 19:10 16 6. Somogytamóca 13 6 2 5 17:21 14 Balatonboglár 13 6 2 5 18:22 14 8. Csurgó 13 5 3 5 21:21 13 9. Karád 13 6 1 6 21:24 13 10. Lengyeltóti 12 5 3 4 12:16 13 11. K. V. Lobogó 13 4 3 6 15:15 U 12. Fonyód 13 4 3 6 19:24 11 13. K. Vasutas 13 3 3 7 26:23 9 14. Somogyi SE 15. Toponár 12 11 4 2 1 2 7 19:27 8 11:28 9 6 11. Ordacsehi 13 — 2 11 6:44 2 Az Északnyugati csoport állása: 1. Gy. Elektromos 13 10 2 1 38:13 22 2. MOTIM TE 13 8 2 3 33:13 1-8 3. Sopron 13 7 3 3 21:15 17 4. Komárom 13 6 4 3 16:12 16 5. KÖFÉM 13 8 »— 5 25:23 16 6. Bábolna 13 5 5 3 22:15 15 7. MOFÉM 13 4 6 3 16:11 14 8. Siófok 13 5 S 5 22:19 18 9. Rákóczi SE 13 4 5 4 12 :ll 13 10. Petőháza 13 5 2 6 17:21 12 11. Kapoly 13 5 1 7 14:23 11 12. Győrszentiván 18 3 4 6 19:18 10 13. Pusztavám 13 3 4 6 13:25 10 14. Fertőd IS 4 — 9 17 1H3 8 15. Tatai Spartacus 13 3 1 9 17:37 7 16. Sárisáp 13 2 2 9 12:28 fl süket volt az istenadta, és ott kedvünkre kiordítozhat­tuk magunkat. Érzem a bolt illatát, izzadó tenyermben a réz tízfilléreseket... Egyszó­val átélem gyermekkorom egy darabkáját. Ezt orozta el tőlem ez a plakát. Cserébe adja a bur­gonyacukrot. Hát nem! Ezt nem enge­dem! Pedig én is üldözőm az ide­gen szavakat. Örülök, hogy a slafrok, a hózentróger és vi- nersnicli kiment a divatból De vajon ez a burgonyacu­kor magyaritás-e? Vagy csu­pán az egyik jövevényszó helyett másikat, a hivatalo­sabban hangzót akarják rám­tukmálni? Mert köztudott, hogy a burgonya (á la Bour­gogne) épp olyan tőről met­szett finn-ugor szó, mint te­szem azt a konyak... M eglehetősen gazdag be­tyármitológiánk legin­kább legendás alakja az alföldi betyár, Rózsa Sán­dor. Hogy ennyire magasra nőtt a savanyúk és sobrik fölé, azt nemcsak tetteinek, hanem az irodalomnak is köszönheti. Eleinte talán még egyenlő eséllyel szerepelt az írásmes­terség perifériájának porond­ján a többiekkel, vásári ének- rrvondók »műsorában« és a his- tóriás ponyvafüzetekben. Majd kiemelkedett »a nép^WPŰvek és a népies versek 'Betyárjai közül, és a romantikus, néhol szentimentális utóéletéből egy író emelte vissza saját korába, a széljárta puszta nyomorúsá­gos viskói, a sunyi alázat és a harapós lázadás világába. Móricz Zsigmond érezte és tudta, hogy a rózsa Sándorok rebelliója csak innen hara- pózhat lázadás méretűvé, osz­tályharc tüneteket is magán viselőén. Jóllehet Móricz nem történész volt, amennyiben feldolgozását a tudománnyal rokonítjuk, inkább a néprajz által reprodukált tizenkilence­dik század eleji népélettől ih­letve teremtett hőst és kör­nyezetet. Két könyve, a Rózsa Sándor a lovát ugratja és a Rózsa Sándor összevonja szemöldökét (ezt megelőzte a betyár hattyúdal, az 1936-ban írott Betyár), az a típusú tör­ténelmi regény, amely nem az olvasó történelmi igényeit, ha­nem elsősorban korigényeket hivatott kielégíteni s a cse­lekmény és a jellemarcok mö­gött korkérdésekre szándéko­zik választ adni. Ehhez hason­ló igénnyel Rózsa Sándor alakja, vagy inkább szellemi­sége Móricz után egy film­ben bukkant fel, Jancsó Mik­lós Szegénylegények című al­kotásában. Miért szóltam két műalkotás kapcsán ilyen sajá­tos igényről? Ügy vélem, elég­séges mindkét példázat ahhoz, hogy ha valaki műalkotásban EGY KÖZÖNSÉGES kul­csot tartogatott a kezében Kormány Lajos, a Kaposvári Általános Gépipari Techni­kum és Szakközépiskola igaz­gatója. A karikán kis alumi­num lapocska fityegett, me­lyen ez állt: széntároló. Az igazgatói iroda asztalán díszdobozban pedig egy vere­tes kulcs: — Ezt kapják helyette a fiatalok — mutatott rá az avatás előtti percekben Kor­mány Lajos. — Most pedig jöjjön le a pincébe! A földszinti zsibongóból nyíló lejáratban néhány lép­csőfok után megálltam. — Itt kezdődik a klub! — mondtam. Nemcsak a friss mészszag figyelmeztetett erre, hanem az új festés is, a jobb­ra forduló kanyarban pedig Am lehet, tévedek ebben a krumpli-dologban. És helyes az a törekvés, mely egyje- lentésü szavaink esetében a jobban hangzó (kérdés, hogy kinek!) szebben csengő (kér­dés, hogy minek!) mellett buzdít. Engem meg lehet győzni, hajlok a jó szóra. ígérem, hogy a vendéglőben vadser­tést rendelek vagy gránátos­menetet. Utána áttanulmányo­zom filmszínházaink műso­rát, s megtekintek egy ma­gyar mozgófényképet, majd feltolakszom a géperejű tár­sas bérjárműre, esetleg fogok egy bérgépkocsit, hogy idő­ben hazaérjek. A sarkon pat­togatott tengerit (vagy török­búzát) vásárolok a gyerekek­nek, és este elmondom nekik a mesét a zöldsertésről... De amíg meg nem győz­nek: krumplicukor! Kutya ura fakó! Csonkaréti Károly a betyárvilágot feléleszti, első­sorban azt kell tisztáznia, mi­lyen célból teszi, s mit akar vele elérni. Móricz és Jancsó célja többé-kevésbé tisztának tetszik előttünk, a Magyar Te­levízió Szinetór Miklós vezette alkotó gárdájának célja már kevésbé. H a Móricz nagyszerű re­gényének megfilmesí­tett változatát kíván­ták adni (márpedig ez volt a kimondott cél), akkor bizony Alaposan alulmaradtak a re­génybeli teljesítményhez ké­pest, mert egy már Móricz ál­tal reprodukált világot élesz­tettek újjá, a Móriczi újjá­élesztés igénye nélkül. Több helyütt kimutathatóan eltér­tek a regénytől. Mivel így van, bátorkodom megemlíteni a második »lehetőséget«. Netán a kalandfilm is vonzotta az alkotógárdát? Ez esetben jobb lett volna, ha a legendáknál és nem a megszűrt, zárt vilá- gú, sajátos célú regénynél ma­radnak. így lehetett volna sok homályos, úgymond Móricz- regényt idéző képsor helyett egy Robin Hood, Teli Vilmos vagy Tenkes kapitánya igé­nyű és sikerű kalandfilmsoro­zatot készíteni. Mindkettőből kaptunk tehát, s igazán egyikből sem! A kritika érthető rosszal­lással fogadta már kezdetben, különösen az első folytatáso­kat. S akármilyen nehéz el­hinni néhány tévés szakem­bernek ezt: nemcsak a kriti­kusok, hanem a nézők is so­kat bosszankodtak. Miért? Mert bizony a milliós nézőtá­bor eléggé felnőtt ahhoz, hogy a korábban még sikeresen al­kalmazott trükkök, fogások mögé lásson, és ilyen fölfede­zésein joggal bosszankodjék Egy ízben magam is szóvá tettem, kár a sok vasárnap estéért. Aztán meglepődve hal­lottam a tévé egyik arra ille­tékes osztályának következte­egy kovácsoltvas lámpa fénye áradt. A teremben félhomály, nem is tudom, hol kezdjem a néze­lődést. — A KGT tanulói mintegy három vagon szénportól tisz­tították meg a korábban szén­tárolónak használt helyiséget. Az iskolában áttértünk az olajfútésre, s akkor vetődött föl először, hogy pinceklubbá alakítsuk át. Kormány Lajos igazgató minden mondatában a fiata­lok, a tanulók dicsérete érző­di'.:. — A munka dandárját a fiatalok végezték el. A mesze­lést, az elszívó berendezést is ők készítették, akárcsak a vi­lágítótesteket. — Mennyi társadalmi mun­ka ez? Az igazgató a váratlan kér­désre gyorsan tollat fog és számol: — Százezer forintra jön ki — feleli. — Ennyibe került a felszerelés is; a tv, a rádió, a magnó, a bútorzat. Az iskola saját maga gazdálkodta ki a teljes költséget — mondja. tését: a filmsorozat a kriti­kusoknak nem tetszik, de a nézőknek igen, mert kimutat­ható, hogy minden vasárnap ott ülnek a képernyő előtt. Nos, valóban ott ültünk, mert nagyon sok család megszokta, hogy a vasárnap estét a kép­ernyő előtt töltse, másrészt valljuk meg, a következő va­sárnapra mindig egy kicsit jobbat vártunk. A tizenkét rész sok volt. Elnyújtotta a sorozatot, néhol egy-egy folytatás nem is je­lentett önálló epizódot, az em­bernek az volt az érzése, most abbahagyják, mert lejárt a műsoridő. A folytatásos mű­sorok ésszerűbb szabályrend­szeréhez szoktunk. Nagyon sok kétkötetes regényből készült kétórás filmalkotást láttam, s az a tapasztalatom, hogy a lehető legrosszabb, amikor nincs kellő szűrés, megfelelő válogatás az epizódok között, és a regényhosszúságnak a filmbeli vontatottság felel meg. Küszködtek a nyelvvel is, és ezt joggal tették szóvá, akik szóvá tették. Nem olyan rettenetes ez a tájnyelv, hogy megtanulhatatlan legyen, csak hát nem félig-meddig alapon kell hozzálátni. Ennyit a főbb hiányosságokról, bár lehetne folytatni a sort. Rövidé bb, eredetibb képsorú (mert bi­zony jó néhányszor fölrém- lett a Jancsó-komponálás), tö­mörebb alkotás méltóbb lett volna Móriczhoz. Vagy ilyen hosszúságban, de izgalmasab­ban, fordulatosabban jó ka­landfilm lehetett volna. N e hallgassunk azonban a film erényeiről. Ezt el­sősorban az alakítások­ban véltük fölfedezni. Oszter Sándor címszerepében, Szirtes Ádám és Horváth Teri házas­párjában, Raksányi Gellért Pisze Matyijában és György László főkapitányában. Méltó még a nézők elismerésére Ránki András filmzenéje. Tröszt Tibor Szombaton este fél hétkor, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén avatták föl az első kaposvári középis­kolai pinceklubot. A KISZ-pinceklüb jelképes kulcsát Kovács László KISZ- titkár vette át. A tanulótársai­hoz idézett szavaiból: — Szak­köröknek, KlSZ-rendezvé­nyeknek a megartására alkal­mas, szép termünk van immár. A pinceklubnak még tartalmas program kell, s ak­kor nemcsak a neve szerint lesz klub. A fiatalok öröme mellett ott éreztem az ünnepségre eljött felnőttek, szülők örömét is. AZ AVATÖÜNNEPSÉGEN fiatalokról szóló összeállítás­sal mutatkozott be az iskola irodalmi színpada. Amikor a kis színpadon — a műsor vé­gét jelezve — összehúzták A piros függönyt, pillanatot l alatt átrendeződött a pincei klub »nagyterme« a táncolok kedvére, a »kisteremben« pe­dig asztaltársaságokat alkotva a fiatalok jókedvűen beszél­gettek, szórakoztak. A maguk otthonában. Korányi Harm SOMOGY« néplap mL urw*« A I Ez volt a harmadik A szép gólok mérkőzése — így nevezhetnénk a K. Rákó­czi—Szekszárdi Vasas találkozót. íme a találkozó legszebb gólja: Laczkovics előbb mellre vette a labdát, aztán megta­lálta a rést. Megérdemelt volt a gólt kővető vastaps. NB III... NB III... \Alatfyképíi$é0 KGT-pinceklub A fiatalok erejéből A »kisteremben« tv, magnó, rádió, újságok, folyóiratok áll­nak a KGT tanulóinak rendelkezésére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents