Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-06 / 262. szám
SIKER CSURGÓN Megkezdődött a politikai könyvhónap KlubkSnyvtárat avattak Csurgónagymartonban — Megelevenedett somogyi vallomások IGAZI ÜNNEP, hangulatos és tartalmas események sorozata volt tegnapelőtt a politikai könyvhónap megnyitója Csurgón. Azt hiszem, ennek az a forrása, hogy először fogott össze három szerv — a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya, a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár és a Kossuth Könyvkiadó —, s ez valóban emlékezetessé tette az idei politikai könyvhónap nyitányát A szép sikerhez természetesen hozzájárult a csurgónagymarton iák, a csurgóiak, s kiváltképpen a Csokonai Gimnázium diákjainak lelkes közreműködése. Kezdjük a beszámolót a csurgónagymartoni klubkönyvtár felavatásával. Számos vendég érkezett az ünnepségre, ott volt Nyír6 József, a Kossuth Könyvkiadó irodalmi főszerkesztője, a Járás, a nagyközség vezetői, országgyűlési képviselője. Pápa Imre, a Csurgói Nagyközségi Tanács elnöke avatta fel a hatszázezer forint költséggel épült szép klubkönyvtárat, amelyhez a nagymartoniak ötvenezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá, a csurgói Zrínyi Tsz üzemegysége pedig fuvarral. A csurgónagymartoniak régi álma valósult meg az erre a célra 1963 óta gyűjtött pénzből, a nagyközségi tanács segítsége és a »Száz falu, száz könyvtár« mozgalomhoz való csatlakozás révén. Pápa Imre azzal adta át a szép és jól fölszerelt klubkönyvtárat, hogy legyen központja az ismeretek gyarapításának. Bandi János párttitkár szívből jövő, egyszerű szavakkal vette át a könyvtárat. Nagy sikere volt, amikor azt mondta: ebben a szép teremben emlékezni kell elődjére, a korábbi »művelődési termükre«, ahova — Petőfi szavaival — »padlásról nézett be az ég-«, ahol folyton hámlott a vakolat, ahova jóérzésű ember nem szívesen tette be a lábát. A piciny, zsúfolt könyvtárszobában a könyvek alig fértek el, nemhogy az olvasók. Veres Pétertől tudják, milyen hallatlanul nagy áldozatra voltak képesek a földhözragadt, sokszor éhező szegé nyemberek, hogy felcsippenthessék az emberi tudat egy-egy morzsáját. A szájuktól vonták el a falatot. hogy könyvet vehessenek, újságot járassanak. Földes szobákban, durván ácsolt lócákon kuporogva hallgatták tanítóik szavát. Ez már szerencsére — a múlt De nem múlhat el az akarat, nem lankadhat a szüntelen törekvés a műveltség mind nagyobb tartományainak meghódítására. Ezután Kiss László Illyés Gyula, Váci Mihály egy-egy versét, Pellérdi Gyula Ady Endre költeményét és Juhász Gyula prózáját tolmácsolta. A vendégek és a falubeliek az ünnepség után megnézték az ezerhatszáz kötetes, szabad- polcos könyvtárat Eljött az ünnepségre a legöregebb nagymartont, a kllencvenegy éves Imre György tsz-járadé- kos, aki szintén részt vett a társadalmi munkában, téglát adogatott, s a fiatalokat serkentette: »Dolgozzatok, a tiétek lesz ez a szép hajlék«. Csurgón, a művelődési központban folytatódott az eseménysorozat Sok nézője volt az előtérben megrendezett politikai könyvkiállításnak és a somogyi képzőművészek alkotásainak. A klubban bensőséges beszélgetés alakult ki a-Ismernünk kel! a meg ki nem mondott vágyakat« — hangzott el a színpadról a csurgói gimnázium irodalmi színpadának nagy sikert aratott műsorában. A könyv akkor válik igazán könyvvé, amikor eljut a nép minden rétegéhez — hangsúlyozta beszédében Kellner Bernét csurgói diákok egy csoportja és a Vallomások Somogyról című kötet néhány írója és Illusztrátora — Kellner Bernát, Berták László, Csurgói Máté Lajos, Soltra Elemér — között. Hét órára zsúfolásig megtelt a nagyterem. Eljött a meg- nyiót ünnepségre Bíró Gyula, a megyei párt-vb tagja, a megyei pártbizottság titkára Is. Svenda István, a Nagyatádi Járási Pártbizottság titkára nyitotta meg az ünnepséget, megköszönte, hogy Csurgót választották e jelentős esemény színhelyéül. Ezután Kellner Bernát, a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár igazgatója beszélt a politikai könyvek szerepéről, A könyvek, az olvasásnak a szeretete és megbecsülése nem új jelenség pártunk életében. A párt nemcsak napjainkban hirdeti, hogy művelődésünk aranyfedezete a széles látókörű, olvasó ember; nemcsak ma hirdeti, hogy a könyv és a könyvtár a társadalmi nevelés alapvetően fontos eszköze. A könyv réges-rég csakúgy, mint ma, a mi agitátoraink értékes, leghatékonyabb muníciója. A könyv megbecsülésére vall, hogy megyei pártbizottságunk, sokrétű irányító munkája mellett a nevelő erejű somogyi írások kiadására is vállalkozott. A X. kongresszus a párt feladatainak előterébe állította az ideológiai nevelő munkát, és félreérthetetlenül kiemelte, hogy a szocialista tudat kialakítása és erősítése szocialista építőmunkánk szükséglete én követelménye. Az emberek tudatát az építőmunkában és a társadalmi tevékenységben való részvétel mellett az ezzel összefüggő tudatos, kommunista nevelés formálja. A megyei könyvtár Igazgatója arról is szólott, hogy falusi lakosságunk nem létszáma arányában vásárolt könyvet, politikai könyvet sem. Minthogy tudatformáló kötelezettségeinek falun még számosabbak, mint városban, ez alkalommal .is gondolnunk kell éppen a szellemi javak igazságos elosztása címén, hogy a politikai könyvhónap folyamán falun fokozottabban kell tevékenykednünk, hogy könyveinkből minél több Jusson a falusi dolgozók kezébe. Beszédét azzal a kívánsággal fejezte be, hogy a pártszervezetek, az aktivisták munkáját kísérje siker. A MEGNYITÓ ünnepség rangját emelte a gimnázium irodalmi színpadának Vallomások Somogyról című műsora. Egri Kálmán tanár állította össze és rendezte a műsort. A forró siker elsősorban annak köszönhető, hogy sikerült a történelmi kronológiához igazodva a legszebb és legjellemzőbb vers- és vallomásrészleteket láncra fűzni; az őszinte megnyilatkozások, a tágabb és a szűkebb haza szeretetét, a felszabadulás óta elért eredményeink megbecsülését sugallják, éppen ezért más irodalmi szírtpadoknak is ajánlani kellene ezt az ösz- szeállítást. A diákok szereplése minden dicséretet megérdemel, Hartmanné Barakonyi Klára színpadképe nagyban emelte a műsor hatását. Reméljük, hogy ugyanilyen sikeres lesz a politikai könyvhónap folytatása, mint amilyen a nyitány volt. Lajos Géza GALGÓCZI ERZSÉBET j L PŰKHMI LO 5. — Pap«., papai Megjött a papa! Géza megpuszilja őket. A kislány kézen fogja, s bekíséri a verandára, Peti pedig felpattan az álló motorra, s nyomkodja a dudát és berregni kezd. Annának Is ragyog az arca. — Mit kérsz reggelire? — Mindegy, csak sok ’e- gyen! — s Géza leül a veranda-asztalhoz. A padsarokba dobja a bukósisakját. Kati rögtön az apja mellé telepszik, a bukósisakot sürgősen a fejébe teszi (éppen a szájáig ér). — Igen szép vagy, kislányom — nevet Géza. Az asszony süti a konyhában a tojást, s közben kifelé beszél: — Peti megint szétrúgta a cipője orrát. Három hete vettem. Azt mondja, tízpercekben ő a center. — Közben kikiált a motoron dudáló gyereknek: — Hagyd mér abba, kisfiam!... Mért pont őneki kell centernek lenni?... — Kihozza a tojást, Géza elé leszi, aki falni kezd, és szórakozottan hallgatja az asszonyt. * * * A megyei rendőrkapitányság épülete előtt áll a halas teherautó. A sofőr idegesen toporog a járdán. Bent egy főhadnagy hallgatja ki Selyem Zsigát. S ügyetlen ujjaival gépbe írja a jegyzőkönyvet. — Neve? — Selyem Zsigmond. — Zsiga nyugodtnak, fölényesnek akar mutatkozni, de rosz- szul leplezi szorongását, — Lakhelye? — Mezőfenék. — Munkahelye? — Ugyanaz, téesz. — Beosztása? — Agronómus. A főhadnagy figyelmesen megnézi Zsigát. — Tehát... — mondja, s felveszi a tényállást, hogy a járőr feltartóztatta, ellenőrizte és 120 kilogramm súlytöbbletet talált — Hova szándékoztak vinni a halat? — A Vendéglátóipari Vállalathoz. Szerződésünk van velük. — Ezt a 120 kilót is ott akarta értékesíteni? — Nem. Nem akartam értékesíteni ... — Hanem?... — a főhadnagy várakozik. — Nézze, főhadnagy elvtárs ... — Zsiga elmosolyodik zavarában. — Nem ... nem eladni.,. nem lopott ez a hal... — Hanem?... — csodálkozik a tiszt. — Nézze... nem szívesen beszélek erről... De hát a látszat ellenem szól... Nem kell ennek jegyzőkönyvbe kerülnie ... — Azt bízza csak rám! — utasítja vissza a tiszt. — Szóval... van egy kedves szokás a termelőszövetkezetekben .., Lehet, hogy maga ... lehet, hogy az elvtárs még nem találkozott vele. A tész-ek meg szokták ajándékozni a... szóval, azokat az elvtársakat, akik kapcsolatban vannak a tsz-szel. — Megvesztegetés? — kérdezi a tiszt — Dehogy, dehogy 1 Egy kis: figyelmesség. Amikor tavasz-: szál beérik az első melegház paradicsom... amikor ősszel: leszüretelnek... amikor...: szóval, amikor újdonság valami, primőr! akkor egy-két fürtöt, egy üveg mustot...; Már csak azért is, hogy az ember megmutatja, eldicsekszik vele milyen a termés ...: Érti, ugye? — És ez a hal most primőr? — mosolyog a tiszt. — Igen. Ma kezdtük lehalászni a halastavat. — Aha ... És kinek akartai ezit az egy-két fürt halat ajándékozni ? — Kinek? Kiknek! — Hát kiknek? — Ne írja, elvtárs... Vin cellér elvtársnak, Szabó elvtársnak, a másik Szabó elv-t társnak, Kolocsai elvtársnak, 1 Gelencsér elvtársnak, Csegeii elvtársnak, Buzsáki elvtárs-f nak, Fürjén elvtársnak ... | A főhadnagy elképedve | hallgatja a névsort: vala-» mennyi név olynn Ismert af megyében, hogy felesleges at beosztásukat hozzátenni. Ei-| bizonytalankodik, Zsiga pedig! fújja a vég nélküli névsort.; Egyre kevésbé ismert nevek? jönnek. Az egyiknél a tiszt! megállítja: | (Folytatjuk.) t Szibéria földjén Harminchárom nemzetiség egy városban Uszty-Ilim pálmákkal és virágokkal díszített korszerű éttermében, amely bármely nagyvárosban megállhatná a helyét, végre teljesült kívánságunk: valódi angarai halat szolgáltak fel. Uszty-IlLm — mint már említettük — az angarai vízilépcső következő most épülő állomása, mintegy 300 kilométerre Bratszktól. »Az új Bratszk« valóban szinte testvéröccse a »réginek«, hiszen az már több mint 10 esztendős. Nagyon sok fiatalember éppen Bratszkból települt ide át, miután ott az erőműépítkezés befejeződött, és megszerzett szakértelmüket itt kívánják gyümölesöztetni. Az óriás gépek, daruk, emelők ekszkavátorok is mind, mind részt vettek az idősebb testvér létrehozásában. Ez a tény is növeli az új alkotás gazdaságosságát Itt a születés időszakában volt alkalmam megismerni azt, amit Bratszkban készen láttam. Az első völgygát építése 1967-ben kezdődött és 1973-ban indulnak majd az első turbinák. Majdnem öt kilométeres óriás gát zárja majd el az Angara útját Lebegyev Anatollj Fjodorovics, az építkezés pártbizottságának titkára és Szusko Alexander Szer- gejevics, a pártbizottság oktatási osztályának vezetője nagy lelkesedéssel kalauzolt bennünket végig az épülő városon és a gátépítkezésen. Maguk is fiatal emberek. Elmondják, hogy városuk jelenlegi 27 ezer főnyi lakosának átlagéletkora 28 év. Ennek megfelelően fiatalok a vezetők is. Az összetétel szinte tükrözi a népesség sokrétűségét. Nem kevesebb, mint harminchárom nemzetiség található meg itt, az ország minden részéből. Mire elkészül a nagy mű és a hozzá tervezett Ipari komplexumok, legalább 200 ezer lakosa lesz a városnak, amely klntünk alá az örvénylő, tajtékzó Angarára. Anatolij Fjo- dorovics nevetve mutatja a haragos folyón imbolygó csónakokat: »Itt ugyan tilos a horgászás, de ki tudja elriasztani a horgászokat, ha jó fogásra számítanak« — mondja. Feltűnő, hogy a gát építésén alig-alig látunk embert. Minden munkát a 30, 50 és 80 tonnás daruóriások végeznek. Erről beszélgetünk Kovanov Ivan Alexandrovics főmérnökkel, a gátépítés egyik vezetőjével, és az ott dolgozó Maj- csuki ifjúsági brigád tagjaival, az építkezés tövében található kis klubhelyiségben. A fialatok legtöbbje középfokú technikumot végzett, mások most tanulnak. Elmondták, hogy sokan közülük a Kom- szomol felhívására jelentkeztek, többen leszerelt katonák, akik itt szerzik meg szakképzettségüket. Az építkezés történetéről tőlük tudjuk meg, hogy itt már »a sátorkorszak« kimaradt, és mindjárt a »második szakasszal« kezdték: lakályos faházakat építettek, a végleges város pedig korszerű panelházakból épül. Kulturális igényeikről még csak egy mozi gondoskodik, de jövőre már három lesz, valamint kultúrház és sok más egyéb. Épül már a tv-központ is, amely — miként Bratsz- ban — műhold segítségével a moszkvai műsort közvetíti, de itt is lesz önálló tv-stúdió. Fiatalokról lévén szó nagy gondot fordítanak a sportra. Magam is láttam a hatalmas, fából épült sportcsarnokot, ex ideiglenes stadiont és a mellette épülő véglegeset. Nagyon kedvelt sportág a vadászat, a halászat és a turisztika, amelyre a tajga szépségei rengeteg lehetőséget adnak. Sok mindéről lehetne még írni, így a Nyevan és a Pod- gyllánszkij szovhoz fejlődéséről. amelynek különösen a Uszty-Ilim. Erőmű épül az Angarán. egyébként most lett járási székhely mert a »legközelebb eső« két tajgai falut közigaz •gatásilag hozzájuk csatolták (Az egyik 150, a másik 180 kilométerre van Uszty-Ilimtől Jellemző ez is a szibériai méretekre: ez a távolság kb. a Budapest—Győr, illetve Budapest—Szeged távolságnak felel meg.) , Bennünket, magyarokat is közvetlenül érint különben hogy az itt tervezett faipari kombinát, amely még a bratszkinál is nagyobb teljesítőképességű lesz, a komplex program keretében a KGST- országok közös létesítménye lesz. Az üzem megindulását 1980-ra tervezik. Irdatlan magasságból, az épülő erőmű feletti hídról tezöldség-, tej- és húsellátásban van nagy jelentősége. Arról, hogy a város útjain már rendszeres autóbuszjáratok közlekednek — ahogy az egyik kísérőm megjegyzi — már a megvalósult kommunizmus elvei szerint: nem kell ugyanis viteldíjat fizetni. Elbúcsúztunk az ifjúság városától, és magunk is fiataloknak érezzük magunkat. A kis, ideiglenes repülőtér betonjáról egymotoros, kétszárnyú géppel emelkedünk a magasba. Másfél óra múlva ismét Bratszkban vagyunk, hogp másnap búcsút intsünk Szibé • ria egykor oly irdatlanul szegény, de ma már mesés gaá > dagságú, csodálatos földjénél G. L SOMOGYI NÉPLAP Szombat, II1L november l 5
