Somogyi Néplap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

I K épzeljünk d egy. tette­sen zárt kis szekrényt, melyet belülüről két Jászra oszt egy íaL Ezen a Calest van egy kis lyuk. Most még azt kell elképzelni, hogy s kis lyukon át egy parányi anyagi részecske rendtóvül nagy sebességgel szaladgál ide-oda. A kérdés az, hogy az idő egy megmérhető pillana­tába« hol van ez a kis elemi részecske; a szekrény melyik részében? Azt gondolnánk, a válasz csak kétféle lehet: vagy az egyik felében, vagy a másikba«. Pedig, ha a részecske elég kiesi, a sebesség pedig elég nagy, akkor a kétféle válasz közül egyik sesm igaz; a ré­szecske — mint energia, mint agy állapot — a szekrény mindkét felén egyszerre van Jelen, és egyszerre hiányzik. Elképzelni ugyan elég ner héz ezt, de a tudósok bebizo­nyították. Annyira ez a va- : lóság hogy a legpontosabb tudomány, a matematika képleteivel le is lehet írni azt az állapotot. Magyarán: számolni lehet véle, építeni lehet rá — mini a fizika egvik törvényszerűségére. Mi köze a fizikának a mű­vészetekhez? Talán több, mint első pilla­natban gondolnánk! A fenti példát — a szekrénylyukon át szaladgáló elemi részecs­kével — a modern fizika egyik legkiválóbb képviselő­je, Heisenberg írta le, hogy a magunkfajta laikusok előtt megvilágítsa, miért oly ne­héz szemléletessé tenni és megértetni a modem fizika alapélveit. E péidén kívül azonban másról is írt. Arról, hogy Koppenhágában, ahol fiatal kutatóként mun­katársaival együtt új fizikai törvényszerűségekre jött rá, egy éjjel pihentetőül sétálva tette meg az utat hazáig. A természet csábítóan hirdette a tavaszt, az élet megújulá­sát S akkor megrettent: va­jon felfedezéseik nem fog­ják-e szétrombolni az embe­rekben a hitet erről a har­móniáról? A feltett kérdésre nem válaszolt, de élete bizo­nyítja, hogy ha a tudopány meg is ijed új felfedezései­től* -az nem akadályozhatja m<?g az ismeretek nyilvános- ságrahoza taláz. Végül is miért érdekes mindez a művészetek szem­pontjából? Azért, mert az emberek túlnyomó többsége ma már elhiszi, hogy a világ, 4 természet nem olyan, mint ahogy harminc, vagy ötven évvel ezelőtt az iskolában ta­nultuk! Elhisszük, hogy a természetben nemcsak har­mónia van, hanem diszhar­mónia is, nemcsak logikus törvényszerűségek, hanem a - .......... ........ M ire jó a művészet?(5.) Elektron a szekrényben , mért áldozott .mindig is pénzt, fáradságot, ener­giát a művészetekre az emberiség, amióta le­szállt & fáról és két «ábra álltí logikának ellentmondó letek is; nemcsak változat­lanság, állandóság, hanem szüntelen változás és az ál­landóság hiánya is — egy­szerre Igen, ezek az ellen­tétes dolgok egyszerre vám­nak jelen a természetben — mint az elemi részecske a szekrény két oldalán. S ugyanazok az emberek, akik a tudománynak ‘már mindezt elhiszik, nagyon gyakran til­takoznak, ha a művészet su­gall valami hasonlót U gyanarról van szó a modem műalkotások­ban is, mint a korsze­rű tudományban? Igen is meg nem is. Egy műalkotás — akár régi, akár új — rit­kán vagy alig vállalkozhat arra, hogy a tudqmány új felfedezéseit népszerűsítse. Nem az a dolga. A művészet mindig áz emberről és az emberi kapcsolatokról — vagy éppen azok hiányáról, ellentmondásosságáról — szóL Ám azok az emberek, akiket a mai művészet áb­ráz»], ind vagyunk. A ma, a most élő emberek. Akik — a művésszel együtt — többet tudunk a világról és magunk­ról, mást tudunk a világ egé­széről, mint ötven vagy száz esztendeje. Tudjuk például, hogy « század a technikai civilizáció nagy korszaka. S azt is, hogy a világtörténelem legnagyobb embermáglyáján ugyanebben a században ötmillió emberi test füstje szállt a levegőbe. Megéltük, hogy az első em­ber a Holdra lépett, rniköz- , ben ugyanennek a nemzet­nek a fiai — ugyanakkor — bombákat szórtak gyerekek­re és asszonyokra. Ismerhet­jük Heisenberg magyarázatát a szekrényben cikázó elemi részecskéről, és láthattuk a modem fizika nagyobb di­csőségére a gomba alakú fel­hőt, meg a hircsimai ember- roncsokat A képernyőn lát­juk, hogy ugyanabban a percben a föld túlsó oldalán ki lő gólt az ellenfél kapu­jába, s nem tudjuk, hogy a szomszéd lakásban három napja elhagyatottan meghalt egy öregasszony! Mert mindez együtt van je­len a világ -szekrényében-“. Ami egy pillanatra sem je­lenti azt hogy nincs haladás, hogy nincsenek félreérthetet­len tendenciák, hogy az embe­riség nem egyértelműen halad esőst már — Marx szavaival — egy valódi, egy igazi tör­ténelem felé. Mert ugyaneb­ben a században zajlott le az a forradalom is, amely kaput nyitott az új történe­lem felél De csak harmóniát szá- monkéroi a művésztől, ami­kor tudja, hogy a természet fiftm. CfipJy hAnrrvfcni-fariig rssi le atlétatermetű' szobrokat kí­vánni, amikor a művész tud­ja, hogy e század félelmed milyen görbesbe ránthatják a legdeltásabb férfi szépsége­ket, mereven ragaszkodni az elbeszélt esemény időrendjé­hez, amikor a művész tud­ja a pszichológustóL hogy a jelen minden tettében képvi­selve van a múlt, s az űrha­jóstól, hogy ha egy kicsit el­távolodunk még a földtől és a holdtól, mennyire más időszámítást kell alkalmaz­nunk — mindezt számonkér- ni ilyen ismeretek mellett: a művészet egyoldalú korlá­tozását jelentheti! Akkor hát a művész csak a rosszat, a torzat, a logi­kátlant, az időtlenséget áb­rázolhatja? Ez talán még egyoldalúbb és képtelenebb követelmény lenne, mint ez a mostani — elég széles kör­ben megfogalmazott — igény: -A művészet úgy szórakoz­tasson. pihentessen, hogy közben harmóniát sugall jón. mert ez megnyugtat Erre a nyugalomra pedig olyan nagy szükségünk van a mai zak­latott, zajos világban, mint egy falat kenyérre.-« 1 A kívánság lényege itt alighanem a megfo­galmazás végén bújik meg. Aki a munkáját csak fárasztó nyűgnek érzi, embe­ri kapcsolatai ziláltak, vagy egyáltalán nincsenek, vagy akár. csak egyszerűen fáradt (s nem kevés ilyen ember van), rendszerint az tiltako­zik fennhangon a modern művészetek bizonyos formái, stílusjegyei ellen. Meg lehet érteni ezt a tiltakozást, a ta­lán segíteni is kell, hogy af­féle szódabikarbónát és ideg­nyugtatót pótló művek is szü­lessenek. Csák abba nem sza­bad beletörődni, hogy ez le­gyen a művészet mércéje, hogy ezek a tiltakozások szabják meg a művészet fej­lődését, s ennek megfelelően kapjon támogatást vagy szé­gyenbélyeget egy-egy mű. Bemáth TjászJó A nagy festff művészetbarát öccse, A kaposvári képtáralapíté ,Mint *Rippl-R6nal Műzeum*-ot hagyom Somogy vármegyére9 Pár hgíe emlékeztünk meg — szép bronz emléktáblával a Hippi-Rónai Múzeum képtárának alapjait, megvető egykori állomásfőnök és mű­gyűjtő Rippl-Rónai Ödönről (1865—1921). Az idén van ha­lálának 50. évfordulója is. Bemáth Aurél festőművész kitűnő könyvében (Így éltünk Pannóniában) több fejezetet is szenteltv a művészbarát és gyűjtő Ödön bácsinak. Lélek­kel teli írásában szinte meg­elevenedik és elénk lép a sás­kalapot viselő, kabátjának a gomblyukába szalmavirágot tűző, vászonruhás, zilált nyak- kendőjű, kedves bohém. Az az ember, aki jövedelméből múzeumot alapított az egy­kori Rózsa utcában, ás éppen e múzeum miatt az ottani la­kókkal állandóan hadakozott (Erre a hadakozásra utal Rippl-Rónai József: Ödön, piros nyakkendővel című kó­pén a tréfás és a művészre igen jellemző kísérőszöveg: -Mikor mennek ki a Jene la­kók már? Sok baj van a mú­zeum körül«. A múzeum szervezésével é® a helyi művészek szeretetével megáldott — egy kissé kü­lönc — lokálpatriótának is­merték Rippl-Rónai Ödönt Bemáth Aurél leírja jellemző szokásait is: Például, hogy a vöröshagymát csak úgy min­den nélkül ette, vagy hogy a művészet iránt szánté teljesen érzéketlen, de gazdag Steiner Józsefiből mindenáron mecé­nást akart faragni, ö a festé­szet és a művészet nagyszerű­ségét mindig megértőén tá­mogatta, s mindenkinek ba­rátja volt Érdekes volt például, hogy az egykori Turulban (a mai Béke). délután fél egy felé már zsongott az Ödön bácsi alapította »művészasztal •«, ahol gyakran szó esett Rippl- Rónai Ödön nagy példaképé­ről, a neves műgyűjtő Nemes ytarcellrő I (Nemes Marcell nagy mecénása volt a ma­gyar múzeumoknak, ő aján­dékozta többek között a Szépművészeti Múzeumnak Greco Bűnbánó Magdolnáját, Kupetzky önarcképét és Szinnyei Merse Hinta című képét is.) Rippl-Rónai Ödön gyűj­teménye már a század első éveiben is számottevő értéket képviselt Nenv A ■ .. : % " /*[ • mm®­w, v • Á ;# ppr ' * ^ £ ] ' ”, V X. % . ! ­; a művé­szekkel kö­tött barátság révén gyara­podott; Ödön szorgalmasan felkereste a régiségkeres­kedőket, az antikváriu­mokat, sőt még az ócska- piacot is. Min­den útja al­kalmával szerzett vala­eb hogy gyűj­teménye 976 eredeti kép­ből, 56 szobor­ból, 13 dom­borműből, 7 fegyverből, 90 faragott botból, 10 hímzésből, 58 db' éremből,; 10 muzeális ér­tékű okmány­ból és 133 egyéb műtárgyból — szesen 1353 darabból ­Ezt a nevezetes gyűjteményt Rippl-Rónai Ödön 1920. au­gusztus 20-án kelt örökösödé^ a szerződésével Somogy me­gyének, illetve Somogy me­gye múzeumának hagyomá­nyozta. Az átadási szerződés­ben a többek között a követ­kezőket olvashatjuk: »Házamban található kfa. 1000 darab, pontosan leltáro­zott képeket, szobrokat, és néprajzi tárgyakat mint »Rippl-Rónai Múzeum--ot hagyom Somogy vármegyére, de csak a következő feltéte­lek mellett: a) köteles a vármegye ezen múzeum épségben és jó kar­ban tartásáról úgy gondos­kodni, hogy fogadott leányo­mat, Szabó Katicát teszi meg ennek gondnokául, minimá­lisan . havi 1000 korona fize­téssel, aki e gyűjteményeket életben létem alatt is szakér­telemmel kezelte volt; b) köteles nevezett várme­gye Szabó Katica halálával, vagy esetleg lemondásával a- megüresedett gondnoki állást a Rippl-Rónai-csálád egy fér­fi- vagy no tagjával betölte­ni, ha ők ezt elfogadják és csak azon esetben mással, ha erre a Rónai családból senki sem vállalkoznék: It, ' •' <;:V Hmfeij v A' p é " V 1 '* ' H if­n • í W PH JT\ 1; I 1— Tankolná hol. — Tankolni? Akkor már inkább álljunk kézen! — Az túl egyszerű. Keve­sen figyelnének ránk. — Ha takkor mit? — Csinálni kellene vala­mit Nem tudunk mit kezde­ni ezzel a ... ’ — Magunkkal nem tudunk mit kezdeni. — Hát magumkikal kellene valamit kezdeni. Itt van a szabadságunk. Megyünk erre sz,_z kilométert meg arra százat Vagy beálluhk a bár­ba, menetrendszerűen. Elját­szik’itt magunknak a nagy — Mit? Ezt a füstöt? A ré­szeg zongoristát? A sötétet? Ezeket a gyenge kis nőket? A viskyt? Meg hogy ismer­jük a bár-tulajt? — Azt De józanul oos- »lány, nervasztó ez az egész! Még díszletnek is rossz. — Menjünk innen? — Menjünk! . — Sokati. kellene olvasni! — Hát nem olvasunk? De­hogynem. — Állnak, és bámulnak. Nem,is rossz fejék. Egy cso­mó spirituszos. Nézd, ott a Dzseki, a Pista meg a többi! — Az a zongorista legalább beleissza magát az érzél- sneibe. Ha van nekt . — Nincs ideje kijózanod­ni. Emlékszem, mikor még kis krapek voltam, úgy bá­multuk földváron, min. egy tetem. Már akkor á holttér kellene vala- REGŐS ISTVÁN: Csinálni kellene valamit szeg volt. — Most meg pertuban vagy vele. — Nagy teljesítmény! — Csinálni keltene vala­mit — Holnap hova megyünk? — Mi tudom égi? A Nagy» szállóba. — Minek? Odakaesánuttk egy csodálatosan fésült ba­bához, elő a jómodorral, és »szabad egy táncra zjsasz- szony»? öreg vagyok más- éhhez. — Tudsz jobbat? —- Valami jó kií® «wre-yvw kellene! — Sajnálom azt a nőt Is­teni kéglije volt! Ss még sze­rette is ... Oltárt jó fej volt Mindenről lehetett vele dtt» máltai. Holnap felhívom. — Az se kellett... — Nekünk a Világ Nője sss kéD «esne. — Az sa. De pénz az kéné. — Minek? Mondd vSeg, minek! Tessék. Most tízezer forint van a zsepembea. Jó? Tessék, most miit kezdjünk véle? Mondd, máit kezdjünk??? — Nem tudom. De már az, hogy van. Szóval, érted? így azért más... — Más a fenét! Egyébként feljártam hozzá. Mármint a nőhöz. Egy éjjel háromszor ößszevesztünfe Hazarefaaas­tsra. Aztán viasza... Fel ké­ne hívni. — Hívjuk! — Ilyenkor esel Vagy két hónapja felhívtam, s azt mondtam, csak azért keres­lek, mert kolbászt akarok venni tőled. Röhögsz mi? Az anyja küldte falurőL Állati jó kolbász volt Azt mondta, tudta, hogy csak ezért hívtam áeh — & is sajnálok valakit Bmíékszél arra a kis mixer- babára? Vén 'baba lehet már... Vén? Jó lahággadt, és kész. Olyan dolgom sose lesz többé, stink mellette volt De 6 sem volt jó. — Nekünk a VSág Nője sa kaüsae. — Dél előtt aludt, délután" ápdrász, éjjel dolgozott Reg­gel meg bebújt az ágyamba. De elszúrtam. , — Nem vattái álmos ha$- aaüban? — Néha. — Es holnap mit essaé- lünk? — Délelőtt mrisk —* A munka* — Banditól tsssuISiattimk volna. Nekivágott és csinálja Ki sem mozdult a kéglibőL Ügy tanult mint egy güzü. Percre beosztotta az idejét Mi erre egyszerűen képtelenek vagyunk, — Akkor mehetünk & francba... Jó lenne valami, jó lenne valami! De, persze, semmiért Ingyen... — Na, azért nem egészen. — Ne játsszuk meg ma­gunkat apám! Itt állok egy kész kötettel. Arra is képte­len vagyok, hogy megmoz­duljak. Mitől vagyunk ilyen tespadték? — Körülöttünk meg min- dea forr. — Te, üt állattan a bal el­ső kerék... — Nekimentem egy rohadt holtvágánynak. Szétvágta & két első gumit Megyulkaai- .Táilták, Az üt — Őcsfca már ez. — Öcska? Az életeim van benne! Negyvenezer forint Egy zotettt nem vettem, egy pohár sört Mintha a hal lá­bamat vágnák le, — Röhögök. Sajnos, röhö­gök... — fia is. Belül röhögök — Jobb lenne a Dunába fordítani. És holnap újat venni. w- Az ötszázas helyett egy Musztángot? Mi? — Az! Micsoda műszerfala . van egy Musztángnak, apám! — Nékem még ötszázasom tancs­— örülj neki. bogy nincs <tá goedcdS — De otthon vast... Ott­hon van gond. — Engem már nem érde­kel a feleségem. Egyébként sötét az ablaka.. Biztos, meg­int annál a szerencsétlen ba­rátnőjénél alszik. — Mindenkit érdekel egy kicsit a felesége.. Nekem ne linkelj! — Hányszor, de hányszor tolakszik elém az Évi! Ami­kor már azt hiszem, csak z van, akit ölelek. — Szeretted... Nem lehet csak úgy egyszerűen laradi- rozni. — Csak még egyszer talál­koznék egy ilyennel! — ök meg téged keresnek. Be biztosan megunnád Őket. — Dehogy unnám! ■— Mi mindenkivél lefek- asünk. Mindenkivel, — így nem lehet Hát, hol vannak azok a nők? Hol lehet megtalálni őket? — Nem vadunk éM, öre­gem. — Nem hát — Felhívlak. Otthon le­szel? — Tízig. — Csinálni keEease vala­mit! — Jé holnap majd s&sábA- «zéljüic ■ -4444^^4/4il4u4UXM>.:Í..-4*ÍÉIéffé<4ít.^4 A KlppI-BéssaS József: ődSa Seséas (1306J. ősz- c) köteles a megye a mű- állt gyűjteményt évenként leg­alább 5000 (ötezer korona ér­tékű képpel gyarapítani, mely képek minden alkalommal olyan fiatal magyar festőmű­vészekről szerzendők be, akik még a gyűjteményben sin­csenek képviselve...« {Szabó Katalin 1968 márci­us 8-án halt meg, mint örö­kösödési szerződés szerinti kegydíjasa megyénknek. A nála őrizett Rippl-Rónai ödömféle hagyaték és a bú­torok is a Somogy megyei Múzeumok igazgatóságához kerülték.) li aiániSéRozás után nagy problémát jelentett a So­mogy megyei Múzeum Egye­sületnek a Rippl-Rónai Ödön- íéie gyűjtemény elhelyezése. Á múzeumalapító ’Gönczi Fe­renc így kesergett 1924-b«^ amikor azt kérte, hogy a vá­rosházáról kiköltöző postahi­vatal helyiségeit adják át a »... A Rippl-Rónai-féle gyűjtemény is elhelyezésre vár, különösen annak kénye­sebb része. E hatalmas gyűj­temény most egy kis alacsony házban (3 szoba, a folyosó­kon stb. van elrendezve. Egy lakás tele velük, és ennek a lakásnak nemcsak a szobái­ban, folyosóin, hanem a kony­hában, sót az ámyékszékben is vagnnajk kifüggesztve fest­mények, amelyek a gyűjte­ményhez tartoznak. F.rew a lehetetlen állapo­ton Becsületbeli kötelessége a vármegyének és Kaposvár városának segíteni úgy, hogy legalább ideiglenesen, ha nem is megfelelő, de tűrhető helyiséget biztosítsanak ad­dig, amíg a végleges elhelye­zés valóra válhatik«. Sajnos, a kért helyiségeket nem kapta meg a múzeum. Majdnem 10 évig kellett vár­ni, amíg a Rippl-Rónai Ödön- íéle gyűjtemény legértéke­sebb része, a képanyag — Kunfjy Lajos festőművész rendezésében — 1934. május 6-án (az első állandó kiállí­tás megnyitásakor) a nagykö­zönség elé kerülhetett A második világháború so­rán ez a szép anyag is káro­sodott, de még ennek ellené­re (valamint a selejtezés vég­rehajtása után) országosan is a legértékesebb gyűjtemények között van számontartva. Be­lőle már sok szép kiállítási rendeztünk. Legutóbb Pécsen, Kaposváron és — a nyáron — BáLatonlellén sikert arató XX. századi anyagot a múzeumi hónap központi rendezvénye­ként ünnepélyes emlékkiállí­táson mutatta be a nagykani­zsai Thury György Múzeum. Ez is reprezentálja értékét, de Ödön bécsi gyűjtemény« igazi fényében és értékében akkor fog ragyogni, ha végre Kaposváron is megvalósul­hat a Rippl-Rónai Múzeuza önálló állandó képtára. Db. Draveazky Baláw 1 SOMOGY! KÉPLAP SSSL aawassb«* SS. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents